Túrabeszámolók


Zengő-Misina

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2005 2006 2007
 Túra éve: 2006
CzimbályTúra éve: 20062006.08.03 15:14:48
megnéz Czimbály összes beszámolója
Kedvenc túracélpontom kishazánkban a Mecsek, ezért úgy döntöttünk túratársammal, hogy a Rákóczi okozta testi és lelki sebek borogatásának végeztével nekivágunk a 2X50-es távnak. Szerencsére nem olvastam elõtte a tavalyi túráról készített beszámolót, mert akkor kicsit gondolkodtam volna a dolgon. Bár igazából mégsem hiszem, hogy bármit is változtatott volna az elhatározáson, mert a Mecsekben akár egy rosszul szervezett túrán is jól érezheti magát az ember, mivel (különösen a keleti rész) annyira magával ragadó, továbbá a jelzések is országos szinten jónak mondhatóak. Az útvonalválasztásra pedig nem lehetett panasz, mindkét napon a hegység legszebb részeire kalauzoltak a szervezõk. A 2005-ös beszámoló olvasása során csodálkoztam, mert az idei szervezés egyszerûen tökéletesnek volt mondható, gondolom okultak a rendezõk korábbi hibáikból.

Különösebben nem akarok untatni senkit a részletekkel, hogy pl. melyik emelkedõn mennyire fáradtam el és hány szíroskenyeret/mûzliszeletet ettem meg, csak annyira pozitív volt ez a túra számomra, hogy a kolléga minden bizonnyal jogos tavalyi feddése után egy nagy mezei piros pontot szeretnék a rendezõknek adni, továbbá egy kis reklámot csinálni. Napjainkban igen sok a teljesítménytúra és sok közöttük a mazsola, amelyekrõl az ember rossz szájízzel jön el, mert pl. vagy azzal sincsenek tisztában merre is megy igazából a túra, hány km; vagy semmi itinert nem adnak, ami a megfelelõ fokú használat mellet hasznos; vagy a nem kevés nevezési díj mellett éhen/szomjandöglik az emberfia; vagy csak egyszerûen barátságtalan a rendezõi gárda. Na itt egyik veszély sem állt fenn!

Erre a kiváló túrára sajnos az idén kevesen jöttek, bár csak az 50-esekrõl informálódtam. Az elsõ nap se voltunk 20-an, de második nap már csak 11-en… (Nem mintha hiányzott volna a Kinizsi vagy a Mátrabérc tülekedése…)
A kelet-mecseki napon az idõ remek volt (dél körül már “túl remek” :-) ), a szervezõkben pedig láttatlanban is megbíztunk, mert csak fél liter vízzel a kezünkben indultunk el. Megérzésünk pedig jónak bizonyult, mivel az út során egy pont kiételével mindenhol volt valami finomság (szörp, zsíros/vajaskenyér, nápolyi, alma…), a szalagok kiválóan segítettek, ott voltak ahol kell, nem díszítették fel az egész erdõt. A pontõrök mindenhol barátságosak, kedvesek, segítõkészek voltak helyismerettel (sok túrán, ha kérdezem merre kell továbbmenni, csak azt mondják “én csak kisegítõ vagyok, nem tudok semmit…”). A nap végén különösebb megerõltetés és fáradtság nélkül, kényelmes tempóban (6-os átlagot tartva) értünk be a pécsváradi célba, ahol ehetõ (!!!) virsli várt minden mennyiségben, még a virsliundorban szenvedõ társam is bevert egy párat :-). Az egyetlen negatívum az volt, hogy az elsõ napi kitûzõ helyett egy Pécsvárad címeres kitûzõt kaptunk :-(.

A nyugat-mecseki napon sem csökkent a színvonal, csak a szíroskenyér maradt el (ennek ellenére szinte mindenhol várt minket valami), amit már Orfûn hiányoltunk, ezért a pontõr hölgy készített nekünk vajas-uborkás szendvicset a saját elemózsiájából. (Ja, és a bánosi ponton is saját vizét adta oda a kedves házaspár.) Abaligeten a két hölgy pedig telefonált Jakab-hegyre, hogy jön két éhes túrázó. Ennek meg is lett az eredménye, a tábortûznél falatozó három barátságos pontõrtõl kaptunk minden földi jóból. A célban ugyanaz a szívélyes fogadtatás, terülj-terülj asztalkámmal. A második napi szalagozás is tökéletes volt, igaz a Bános feletti részen elfért volna egy-kettõ, de nem fenyegetett az eltévedés veszélye.

Mindkét napon a távolság adatok megfeleltek a valóságnak, így a hõség ellenére különösebb fáradtság nélkül tudtuk le a 100 km-t. Az érdekességeket is tartalmazó itiner kellõen részletes, helyenként humoros volt, magyarán használható. Se a társam, se én nem vagyunk tájékozódó bajnokok, de ennek ellenére a két nap alatt egyszer sem kavartunk el. Két nap alatt bejártuk szinte az egész Mecseket, így mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a túrát, aki nem ismeri Magyarország egyik legszebb hegyvidékét.
 
 
 Túra éve: 2005
filateliaTúra éve: 20052005.07.07 00:01:45
megnéz filatelia összes beszámolója
zengõ misina50

Régen jártam már a Mescsekben ezért Babival úgy döntöttünk megnézzük a Keleti Mecseket.Hajnali indulás után 7-kor beestünk Pécsváradra. Sportcsarnokban a rajt, s 7.10 kor elindultunkElég érdekes itinerrel indultunk neki egy térkép rajta kihúzva az útvonal. Gyorsan magunk mögött hagytuk a Zengõt Zobákpusztát. Beértünk Pusztabányára ahol utolértük Hevéréket is.Innen kezdõdött az ismerd meg a Mecseket mozgalom. Elindultunk elõttünk a majdnem vaktérkép s saját Mecsek térképünk. Kedves rendezõ közli csak a zöld jelzésen menjünk a Máré vár alattig.Legelsõ zöld az út jobb oldalán . Na irány be az erdõbe. Már vagy másfél órája megyünk a Márévárat csak nem akarjuk elérni. Se ember se a pont. Egyszercsak két ember jön szembe. Nicsak ezek a Bálinték. Érdeklõdnek mit keresünk mi erre. Válaszunk után kerek szemekkel közlik pont ellentétes irányban vagyunk a Stein malomnál. Innen már nem fordulunk vissza. A pontokat fordítva gyüjtjük be. Egyes emberek elég furcsán néznek ránk, hogy szembe megyünk velük. Ófalu után pont a MÁrévári pont zárásakor beérünk. A seprûk jótékonyan felajánlják menjünk velük, de ennyi kavarás után a nyílegyenesen elindulunk Pécsvárad felé. A Réka kunyhó és Somogyi út után beérkeztünk PÉcsváradra.A tervezett 7 óra helyett 8 óra 10percet mentünk de idõben beértünk. Pihi a szálláson, beszélgetések ahol kiderült a mi 2002-es Mecsek térképünk nem sokat ér a friss festések miatt.Másnap reggelirány Pécs a Vándorsport kh. elõzõ esti információk után könnyen megtaláltuk. Rajt 6-kor irány a MIsinatatõ.A Dóczy malomig Bálintékkal kerülgetjük egymást. A malomnál pont még nincs rövid eü szünet alatt befutnak. MI már itt vagyunk fél kilenckor? kérdik õk 10 -re várták az elsõket. Mindegy irány tovább, remek térképünk miatt ujabb 500 méter emelkedõs eltévedés. Irány Bános pont itt sincs akkor gyaloglás futás Orfûig. Itt két túristaház van Az utolért futó ismeri az utat irány utána. Biztos hogy nem a sárkány th-nál van a pont.Erdõ beton megint erdõ s becsatlakozik a kék s elérjük Abaligetet.A ponttól irány vissza megkeresni a kék csatlakozását. A völgyben sikerült fél órát bolyongani mire megtaláltuk, mennyire jó lett volna ide egy szalag.Irány a következõ emelkedõ a Jakab-hegy kicsit gazos csalános út után elértük ezt a pontot is. Jó kis lejtõs futható szakasz után a remeteréten lévõ pontnál víz is van. A pontnál meséljük bolyongásunkat, õk is megerõsítik nem mi vagyunk tájékozatlanok õk is eltévedtek már ott párszor. Na induljunk az utolsó 6 kilométernek. Kellemes lankás erdei szakaszon nehezen de csak ráveszem magam a futásra.A Dömötörkaputól már ismerõs úton futunk a célba. Egy mogorva rendezõ kezünkbe nyomja a jelvényt s az oklevelet, kapunk zsíroskenyeret s innivalót. Tisztálkodási lehetõség ohne vagyis koszosan s büdösen indulhatunk hazafelé.A kocsiban hazafelé megbeszéljük szép a Mecsek csak ide bajnoki futamra nem szabad jönni.