Bakony teteje félmaraton
2016.10.23.
Mostanság a túra mellett rászoktam a terepfutásra, így adott volt, hogy elinduljak ezen a nem átlagos félmaratonon. Pláne, hogy számomra az aszfaltos hosszú távú futás kissé unalmas (két hete vagy 25 km-en keresztül egyedül futottam egy kis létszmú maratonon).
Nem sokan indultunk el ragyogó időben a zirci Reguly Antal Múzeum elől. Rögtön emelkedőn kellett felfutni, hogy a fák közé vessük magunkat, onnan viszont jó erdei úton vezetett az út. Kb 4 km után jött egy kissé sáros fák közötti szakasz, itt jó 10 percen át kicsit szenvedni kellett a futósebességért. Végül 8,5 km után elértük Szépalmapusztát, az első frissítőt.
Innen a teljesítménytúrákról ismert kék sávon kellett menni a Kőrisre. Négyen futottunk ekkor, a többieket felkészítettem a kemény siratófalra, ami Kiszépalma után van. Hát, futás közben még izzasztóbb ez a szakasz. Csak a középen lévő lankásabb részen tudtunk kocogni. Így megváltás volt a csúcs elérése, ahol szintén volt egy frissítő.
A kék sávon való lefutás már gyors volt, elég hamar az aszfaltra értünk, bár az ezután lévő 2 km már unalmas volt, de a faluban már messziről lehetett látni a célt, ami már sima volt. A célban éremátvétel és leves-tea elfogyasztás következett.
2 óra 16 perc alatt sikerült lenyomni a több mint 20 km-t, ami a terep ismeretében nem olyan rossz. Bár természetesen voltak, akik 2 óra alatt is legyűrték, ami nagyszerű teljesítmény.
Jó időben, kellemes társaságban, jól megrendezett terepfutás volt. Köszönet a szervezőknek! | 
