Túrabeszámolók


Téli Berek

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2011 2012 2013
 Túra éve: 2013
fulopgTúra éve: 20132013.04.02 21:21:45
megnéz fulopg összes beszámolója
Téli Déli Part 15

A szervezés nagyon jó volt, köszönjük! Kissé még havas tájon lépdelünk, de nagyon jól esett. ..és az a gulyás a célban. :-D

 
 
Conan40Túra éve: 20132013.02.22 11:29:35
megnéz Conan40 összes beszámolója

 Rádpuszta 30


Tavaly már írtam egy hosszabb beszámolót, így csak egy gyors összefoglaló. Az idõ idén téliesebb arcát mutatta, így igazán téli túra lett belõle. A fagyott hó sok helyen már igazán nehézzé is tette a túrázást, de azért megbírkóztunk vele. Még mindig úgy gondolom, hogy nem lenne rossz, ha a 60-as táv második felét is lehetne 30-as távként teljesíteni Rádpusztától-Rádpusztáig, de gondolom nincs rá se energia se pénz. Az ellátás elfogadható, Rádpusztán a pálinka választék lenyûgözõ volt. A végén kapott gulyás isteni finom volt, fõleg, hogy lehetett repetázni is. Valamint itt megemlíteném, hogy a célban árusított kolbászt csak ajánlani tudom mindenkinek. Nagyon finom, remélem jövõre is lehet belõle vásárolni.


Köszönöm a szervezõknek.


A túra trackje

(nem változott, így linkelem a tavalyit)


 


 

 
 
takacspitykeTúra éve: 20132013.01.26 20:23:16
megnéz takacspityke összes beszámolója

 Rádpuszta 30


Még az idõjárás is kedvezett... Nagyon köszönöm a lehetõséget, és a cél-kaját!

 
 
bullwTúra éve: 20132013.01.26 20:16:17
megnéz bullw összes beszámolója

 Rádpuszta 30


http://bullw.blogspot.hu/2013/01/radpuszta-30.html

 
 
 Túra éve: 2012
Conan40Túra éve: 20122012.01.31 09:11:03
megnéz Conan40 összes beszámolója

 Rádpuszta 30


Sokáig a 60-as távra készültünk túratársaimmal, mint tavaly, de sajnos az idõjárás elõrejelzés, no meg egyéb családi program miatt végül a 30-as táv mellett döntöttünk. Mint késõbb kiderült, jobb is volt, hiszen igen csak lehûlt az idõ szombatra. 

Kora reggel -10 fokban indultunk el Balatonlellére. Kissé álmosan, de izgalommal haladtunk a 7-esen. Mikor odaértünk már jócskán tele volt az udvar autókkal, de szerencsére még találtunk egy helyet. Gyors szerelvény igazítás után már mentünk is nevezni, mely nagyon gyorsan és gördülékenyen folyt. Nevezés után még bedobtunk pár szendvicset és frissen, újult erõvel fél 8-kor vágtunk neki a távnak.


Tavalyról már ismerõs úton kezdtünk neki. Ezen a túrán elég sok az aszfalt és ez már az elején bebizonyosodik. Hosszan lépkedtünk a sok-sok nyaraló és családi ház között, mire elértük a mezõt, mely a hajnali fagyban szinte olyan volt, mintha havas lenne a táj. A nap épp felkelõben volt, így csodálatos látványt nyújtott, miközben dacolva a fagyos széllel átkeltünk pusztaságon. A fagyott föld miatt nem volt sehol sem sár, ez segítette gyors haladásunkat és hamar elértük az újabb aszfaltos részét a túrának. Viszonylag sok kanyar után végül kiértünk a településbõl és egy kisebb bekötõ úton megindultunk az M7-es felett átívelõ híd felé. Útközben egy borászat hatalmas épülete mellett haladtunk el, míg a másik oldalon szõlõ ültetvény kísérte utunkat, ahol a fagy ellenére dolgoztak páran. Majd átkeltünk az M7-es felett, ahol meglepõen gyér forgalom volt. A hidat elhagyva leértünk a Lovas-völgy nevû helységbe, majd megkezdtük elsõ kapaszkodónkat a Kiss-hegy kápolnája felé. Viszonylag kevés kapató után meg is érkeztünk az elsõ ellenõrzõ ponthoz, ahol gyors eligazítást kaptunk a további szakasszal kapcsolatban, mivel valaki más is szalagozott, így megtévesztõ lehetett az útvonal, bár mi ezt nem tapasztaltuk.


Eligazítás és aláírás után elfogyasztottuk a kapott süteményt és indultunk is tovább a következõ emelkedõ felé, mely felvitt minket a kiss-hegyi parkerdõbe, ahol egy kiírás szerint Vigyázzunk, mert vadászat folyik. Ezt alátámasztandó hallottunk is a közelbõl fegyver dörgést. Ezzel azonban nem törõdtünk, mert a túránkat immár erdõs részben folytattuk, mely jól esett az aszfalt után lábainknak. Hamar el is értük a domb tetejét és ezzel gyakorlatilag le is tudtuk a túra szintemelkedésének nagy részét. Hosszasan haladtunk a fák között, és bár sok elágazó volt, a szalagozás és a leírás kitûnõ volt, így nem lehetett eltévedni. Hamar kiértünk az erdõbõl és immár egy nagy mezõn folytattuk utunkat, melyet egyik oldalról friss vetés, míg a másikról szõlõ ültetvény szegélyezett. Kisebb "hullámvasutazás" után hamar beértünk Látránybaba, ahol megnézhettük egymás után a falu két szép templomját. A fényképezéssel egybekötött templomnézés után hamar elértünk túránk második ellenõrzõ pontjára ahol újabb aláírás került az itinerünkbe. Itt kicsit megpihentünk a kellemes melegben, elfogyasztottunk 1-2 szendvicset, majd továbbindultunk a falu vége felé.


Kiérve a faluból ismét egy pusztaságba értünk, és bár hideg volt, az út annyira száraz volt, hogy porzott. Ezt mi sem bizonyította jobban, mint a helyi kissebbség, mely dacolva a magas benzinárakkal, folyamatosan ott korzózott körülöttünk rozzant autójukkal, nem kis port felverve. Az autó hamarosan távozott és mi folytattuk kanyargós utunkat a mezõn át, melyet néha egy-egy nagyobb befagyott tócsa szegélyezett. Így értünk el a Tetves-patak hídjáig, melyen késõbb majd újra át fogunk kelni. A hidat elhagyva értük el a 67-es utat, melyen átkelve az út jobb oldalán elõször földes, majd aszfaltos úton haladtunk rádpusztai ellenõrzõpontunk felé. Útközben megcsodáltuk az emberi butaság újabb példáját, hiszen szemét szegélyezte az erdõ szélét minden mennyiségben. Utitársam elõ is rukkolt egy a tv-ben látott dokumentum film részleteivel, mely a hulladékfeldolgozásról szólt. Így beszélgetve értük el elõször a már tavaly is megcsodált borászat impozáns épületét, majd a romtemplom mellett felállított ellenõrzõ pontot, ahol meglepetésünkre pálinkával is kínáltak minket. Utitársaim közül egyikük el is fogadta, nekem viszont vezetnem kellett még, így nem élhettem a lehetõséggel. Az aláírás begyûjtésével, valamint a romtemplom megtekintése után a tavalyi évvel ellentétben visszafelé vettük az irányt, mely kissé hiányérzetet keltett bennünk, de nem volt mit tenni, várt minket a délutáni program és a hideg sem nagyon változott. Viszont legalább most napközben nézzük meg azt a szakaszt, ahol tavaly kicsit elkavartunk.


Megkezdtük utunkat a túra utolsó ellenõrzõ pontja felé, mely egy az itinerben is szellemesen megjegyzett "A híd túl messze van" szakasszal kezdõdött. A tavalyi év során ide már teljes sötétségben érkeztünk, így nagyon hosszúnak látszódott, most viszont láttuk, hogy meddig kell elmenni és így már nem tûnt olyan vészesnek. Hamar el is értük a hidat, hogy a túlpartján folytassuk utunkat visszafelé a másik oldalon. (Itt zárójelben megjegyezném, hogy én a szervezõk helyében tennék a hídra, vagy a túlpartra egy ellenõrzõ pontot, vagy legalább egy ember nélküli jelölõ pontot, mert visszafelé a hídról láttuk, hogy szinte kivétel nélkül mindenki kihagyja ezt a szakaszt. Tisztelet persze azon kivételeknek, akik becsületesen végigjárták az utat.) Elhagyva a patak töltését, beértünk a halastavak közé és így nappal már láttuk, hogy merre tévedtünk el tavaly (valamivel többet gyalogolva), így legalább újdonság is volt a túrában, mert most a kijelölt utat követve a tavak között haladtunk. Elhaladtunk pár favágó munkás között és megérkeztünk az utolsó ellenõrzõ pontra, mely az Irmapuszta nevet viselte. Itt is megkaptuk az aláírást és egy pizzás csigát és elindultunk vissza a cél felé.


Utunk hátralévõ részében hamar elértük az M7-es felett átívelõ vadátereszt és követve a földutat, nem sokára elértük a már reggel is végigjárt mezei utat, majd a házak közötti aszfaltos utat és délután 1 órakor beérkeztünk a célba. Meleg fogadtatás közepette megkaptuk a kitûzõt és az oklevelet, majd invitáltak bennünket a Rudi tanyára egy meleg babgulyás elfogyasztására.


Összegzésül a túra szervezése remek, bár rengeteg az aszfalt, de ezzel tavalyról már tisztában voltunk. A gazdasági válság sajnos rányomta bélyegét a túra ellátására, mely tavalyhoz képest valamelyest visszaesett, de kárpótolt minket a meleg étel a végén és a figyelmes és nagyon kedves pontõrök minden ellenõrzõ ponton. Elõzõ túratársam beszámolójában található javaslattal én is egyet értek, nem lenne rossz egy a Rádpusztáról induló 30-as táv szervezése is, mivel véleményem szerint az a szakasz sokkal érdekesebb és kevesebb aszfalt van benne, mint az elsõ 30-as szakasz esetében.


Túratársaim nevében is köszönöm a túrát, szerintem jövõre is eljövünk!


Túra trackje

 
 
Banyus19Túra éve: 20122012.01.30 08:35:21
megnéz Banyus19 összes beszámolója

Remek túra volt!


Úgy terveztem, hogy egyedül gyalogolom végig a 30 km-es távot, de Éva és Péter mellém szegõdtek, és az úton jól elszórakoztam a beszélgetésük alatt. Kívülrõl fújták a 80-as évek reklám és gyermekrajzfilm, - mese szövekeget.


A célban a babgulyást kissé szellõs helyen kellett elfogyasztani, de a meleg étel megtette hatását.


És amiért igazán "túrabeszámolót" írok, az itt következik:


Minden (Székes-?, Gyula-?, Nándor-?)fehérvári  tanárbácsinak üzenem, hogy Somogy legmagasabb pontja a mellékelt képeken is látható Alman-tetõ a maga 316 m-es "csúcsával".


S még valami. Mivel soha életemben nem fogok 60 km-t gyalogolni egyszerre, de nagyon kíváncsi lennék a Rádpusztáról induló 32-re, érdemes lenne megfontolni a 60 km-es szakaszt egy A és B részre megbontani. Az "A" rész lenne a mostani, eredeti 29,4-es szakasz, a "B" a Rádpusztáról induló, és oda célba érkezõ 32 km-es karika. A pontõrök úgyis ott vannak...:))); valami melegedõ hely talán akad a közelben...


Képek: radpuszta.nagyi.fotoalbum.hu


 

 
 
napvirágTúra éve: 20122012.01.29 20:10:48
megnéz napvirág összes beszámolója

 


Rádpuszta 30  


01.28. 29,4 km, 295 m


Vannak olyan túrák amelyeken a fizikai állóképesség nagyon fontos, vannak olyanok amelyeken lemérheti az ember hogyan is tud hagyományos módon tájékozódni, vannak olyan túrák ahol egymást érik az ámulatba ejtõ természeti csodák vagy történelmi nevezetességek, vannak túrák amelyek …, és van a Rádpuszta 30. Hogy miért külön kategória? A táv alaposan megmozgat, de a szint nem gyötör meg. Ez így télvíz idején ideális – legalábbis szerintem. A látnivalók arányosan eloszlanak ( Kishegyi kápolna és parkerdõ, szõlõültetvények dimbes-dombos sorai, Látrány hangulata, rádpusztai templomrom, a híd amirõl nem tudtam elõször, hogy  miért is van TÚL messze, aztán jól rájöttem,  az irmapusztai halastavak üres/teli teknõi, mozdulatlan vadkacsákkal. Volt idõ fotózni, bámulni, nem sürgetett a szintidõ, volt kihez szólni vagy csak úgy kényelmesen magamba fordulni. A nap ereje nem volt elegendõ, hogy felmelegítse a levegõt, a jeges szél is kitett magáért itt-ott, arcomat pirosra fújta a szél, kezem kicsit meggémberedett mire a célba értem. Nem fáradtam el,  jól esett ez a túra.


A rendezõk hibátlan munkát végeztek. Zökkenõmentes volt a rajtoltatás és az érkeztetés, a leírás követhetõ és egyértelmû volt. A pontõrök kedvesek voltak. A célban láthattam hogyan is készül a kitûzõ. Nekem nagyon tetszett, hogy az útleíráson, az oklevélen és a kitûzõn ugyanúgy a templomrom nézett rám vissza. A túra végén a közelben lévõ vendéglõben babgulyással, friss kenyérrel, erõs paprikával, forralt borral, teával kedveskedtek a szervezõk. Elõször meglepõdtem, hogy a kertben kell elfogyasztani az estebédet, de végül is kellemesebbre sikeredett az egész, mint ahogy gondoltam.


Köszönöm a lehetõséget, jó volt vele élni!

 
 
 Túra éve: 2011
stalkerTúra éve: 20112011.02.11 00:08:29
megnéz stalker összes beszámolója

Téli Berek 60


2011. február 05.


 


Bazsival és Robival reggel 7 órakor értünk a balatonlellei rajthoz, R. Pistiék éppen repülõ rajtot vettek és porfelhõt kavarva húztak el a látóhatár széle felé. A mi itinerünkre 7 óra 30 perc került indítási idõnek, szép, napsütéses, de még hûvös idõben lépdeltünk ki az udvarból. Hamarosan az ébredezõ Mátyás király utcában meneteltünk és arról beszélgettünk, hogy visszafelé ez az aszfaltos szakasz biztosan jól fog esni megfáradt talpainknak. Talpunk egy köztes réten fogott elõször földes utat, melynek fûszálain fehér dércseppek lejtették reggeli táncukat a felkelõ Nap sugaraiban. Nagy sárra számítottunk, de az út fagyott volt. A túra egészére végül a poros útszakaszok voltak a jellemzõek, így feleslegesen viseltük sárvédõinket, de levenni már nem volt kedvünk õket. Hamarosan ismét a lellei házak között trappoltunk, majd egy kõkereszt mellett elhaladva intettünk búcsút Balatonlellének.


 


(Balatonlelle: A terület 1211-ben került a tihanyi apátság tulajdonába. Elsõ írásos említése 1229-bõl származik, Lela néven. 1550-ben jutott török kézre a település. Az ezt követõ idõszakban alaposan megcsappant a lakosság száma: 1580-ban mindössze 8 családot találtak a török adóösszeírók. 1864 óta a neve Balatonlelle. 1978-ban Balatonboglárral Boglárlelle néven egyesült. 1986 óta város, 1991-ben a két település különvált, de mindkét település megtartotta a városi rangját. Népesség: 4921 fõ)


 


Balról hamarosan egy pincészet épülete tûnt fel, majd az autópálya felett átívelve a Kishegyi kápolna felé kaptattunk. Az elsõ ep. a kápolna mellé volt telepítve. A kapott csoki majszolása közben szerelvényt könnyítetünk, mert úgy éreztük, hogy egyre inkább befûtöttek, de lehet, hogy ez csak az emelkedõ miatt volt. A kápolnától egy búcsúpillantást vetettünk az északi part sziluettjére, majd déli irányban bevettük magunkat az erdõbe, hogy onnan majd kelet felé forduljunk. Az erdõbõl kiérve szántóföldek között találtuk magunkat. Hirtelen Megalöszölõs hangulat lett úrrá rajtam, de hamar megnyugtattam háborgó énemet, mivel most nem volt plusz 40 fok. A szántóföldek végig elkísértek minket Látrány határáig, ahova egy betonozott szekérút futott be velünk. Egy-két kanyart leírtunk a házak között és hamarosan a Füzes büfében tartózkodó pontõrök elõtt találtuk magunkat. Frissítés, szerelvényigazítás, majd újra szántóföldek mentén, irány Rádpuszta.


 


(Látrány: A kutatások szerint Koppány nemzetsége alapította a Péntekhelypuszta alatt elhaladó hadiút mellett az eredetileg védelmi és katonai célokat szolgáló települést. Õsi magva éppen ezért ritkán látható településszerkezeti sajátosságokra utal, amely megõrizte a honfoglaló magyarság jellegzetes letelepedési formáit. Látrány - amelyet az oklevelek 1325-ben említettek elõször királyi birtokként - a középkor idején virágzó település volt. A török hódoltság idejére aztán a népesség megcsappant - 1555-ben például mindössze három portát írtak itt össze. A nagyközség érdekes és fontos természetvédelmi területet tudhat magáénak: a látránypusztai õsgyep 226 hektáros területét 1992-ben nyilvánították védetté értékes növény- és állatvilága miatt. Lakosság: 1366 fõ.)


 


Rádpuszta közelébe érve egy óriási, modern palota nyújtózkodott az ég felé, melyrõl messzirõl nem tudtuk eldönteni, hogy milyen célt is szolgálhat. Lelkemet annyira furdalta a kíváncsiság, hogy oda érve, meg kellett nézzem a kapun a feliratot, hogy kinek is telik ilyenre a mai világban. Mindenfajta reklám nélkül csak annyit mondhatok: borászat volt. Az ep. a templomrom elõtt volt telepítve, az autó hátul megrakva mindenféle földi jóval, mint pld. csokoládé, keksz, üdítõ, ásványvíz. Kalória bevitel után a kultúrára is fordítottam egy kis idõt és megtekintettem a templomromot, melyet korábban még sohasem láttam. Megérte felkeresni az aprócska emlékhelyet, a középkori falak hõsiesen feszítettek a kéklõ ég alatt. A szentély belsõ falán függõ, 2006-ban készült barna feszület, a múlt és a jelen elválaszthatatlan összetartozását hirdette.


 


(Rádpuszta: A templom a XIII. század elsõ felében, román stílusban épült faragott homokkõbõl és téglából. A meglévõ fal 8-10 méter magas. A boltozati elemek csatlakozása még ma is jól látható. A falakon kívüli támpillérek egy része is áll még. A puszta a Rád nemzetség õsi fészke volt. Az 1332-37-es tizedjegyzék szerint már volt plébániája és temploma.)


A pont mellett pár méterre egy lovarda található, melynek egyik házõrzõje nemrég adott új életet pár kutyusnak. Az egyik olyan kíváncsi volt a nagy jövés-menésre, hogy a kerítés alatt átmászva, éppen a bakancsom orrára tottyant a fenekével és a cipõfûzõmmel kezdett közelebbi kapcsolatba kerülni. Az éppen mellettem elsuhanó Évát annyira ellágyította a látvány, hogy közös megegyezéssel készített rólam egy fényképet a kutyussal az ölemben. Fényképezés után elindultam a többiek után, de pár lépés megtétele után Éva könyörgõ hangjára figyeltem fel, mellyel a kutyust bíztatta a lakhelyére való visszatérésre. A pici kutya még nem volt elég engedelmes, így Éva a pontõrök segítségét vette igénybe, hogy aztán õ is nyugodt lelkiismerettel vethesse bele magát a hátralévõ kilométerekbe. Évával egy darabig együtt haladtunk, aztán szépen, lassan eltávolodott tõlem. Eleinte erdõben, majd ismét szántóföldek mentén trappoltunk. A szántóföldek szélérõl idõnként betekinthettünk az észak-somogyi dombok hajlatai közé, de mielõtt még valaki rosszra gondolna, már Teleki fõutcájának aszfaltját koptatjuk. A pontõrök a harangláb melletti buszmegálló mellett vártak már a pecsétjükkel, és mielõtt pecsételés után elindultunk volna a rossz irányba, a helyes útra tereltek minket. Viszlátot intettünk a Teleki táblának és azon tanakodtunk, hogy valóban olyan meleg van-e, mint amilyent az elõttünk félmeztelenül haladó túratársunk érzett. Nem volt ínyûnkre, hogy habtestünket feláldozzuk a napfényben, és megegyeztünk abban is, hogy a nyár még nem jött el.


(Teleki: Elsõ említése 1211-bõl való, amelyben a Tihanyi Apátság birtokai közt szerepel, akkori elnevezése Villa Theluky. IV. Béla az esztergomi johannitáknak adta, majd a Nyulak-szigetén (Margit-szigeten) élõ apácák birtokai közé tartozott. A törökökig ismét a Tihanyi Apátságé. A török idõkben a lakosság száma nagyon megfogyatkozott. Lakosság: 225 fõ)


Szólád szélsõ házának kerítése mellett elhúzva, lassan emelkedni kezdtünk, és a felfelé menet gyakorlatilag a Csillagó kilátóig kitartott. A kilátónál hármas csoportokban Dianás cukorkák és a pontõr lelkesítõ szavai vártak minket. Kicsi pihenés után hamarosan a Fejérkõ túráról már ismert útvonalon haladtunk. Fejünkkel biccentettünk az Alman-tetõ kopjafája felé, majd a már ismert vaddisznós kert kerítése mellett csörtettünk. Hamarosan jobbról feltûnt a Kõris-hegyi völgyhíd és pár méter megtétele után elhagytuk a Fejérkõ túra útvonalát. A következõ ep. a Betonvályú nevet kapta, oda érve rájöttünk, hogy miért. Két keksz majszolása után lefelé lépdeltünk a keresztbe fektetett, ívelt betongerendákon. Nem mondom, hogy kellemes élmény volt, de mire nagyon megutáltuk volna, arra vége lett. Kiérve a mûútra Szólád felé vettük az irányt, de pár lépés megtétele után hirtelen jobbra fordulva, újra földúton, szõlõültetvények mellett baktattunk. Egy-két derékszögû kanyart leírva beértünk Szóládra, ahol már alkonyodni kezdett. Pecsételés után, nyalókázás közben elõkészítettük a fejlámpákat, hogy a késõbbiek folyamán már ne kelljen velük veszõdni. Ahogy a Nap lebukott a dombok mögött, az idõ rohamosan hûvösödni kezdett, így a plusz réteg ruha is elõkerült.


(Szólád: Szólád neve feltehetõen szláv alapú személynévbõl keletkezett, magyar névadással. Írott formában 1229-bõl ismerjük: Villa S. Nicolai de Zoulat. A Hunyadyak szemesi uradalmához tartozó három falu közül Szólád mindig a legnépesebb és az egyetlen, amelynek határában puszta is volt. A hosszú török uralom után került ez a település is a felvidéki birtokközpontú Hunyadyak birtokába. Lakosság: 597 fõ.)


Szólád után többen egy kis csapattá verõdtünk össze, köszönhetõen az egyre nagyobb szürkeségnek. Eleinte szõlõhegyen, majd erdõben haladtunk, a látóhatár egyre inkább beszûkült, végül már csak fejlámpáink fénye és a csillagok világítottak. Egy idõ után fények tûntek fel a távolban, melyek lépésrõl lépésre egyre közelebb kerültek. Hamarosan a délelõtti rádpusztai pontnál kötöttünk ki, csak most a másik irányból. Benéztem a pontõr autójába, a mûszerfalon a hõmérõ mínusz két fokot mutatott. Ennek köszönhetõen nem sokat tétováztunk, neki estünk az utolsó tíz kilométernek. A délelõttrõl megismert úton haladtunk visszafelé, majd a fõutat átszelve, egy patak töltésén folytattuk a menetelést. Szembõl fények hullámoztak a patak másik oldalán, elõször Éváéknak, majd Tibornak és Ildikónak kívántunk további jó utat. Elértük a hidat, majd a másik oldalon gyalogoltunk visszafelé. Ezen a szakaszon egy idõ után valahogy elkavarodtunk. Megállapodtunk abban, hogy az irányunk jó, de nem a leírás szerint haladunk. Ennek köszönhetõen, az utolsó pontra Irmapusztán áthaladva érkeztünk. Elfogadtuk a pontõr által kínált innivalót és megcélozva az autópálya melletti fényeket, hamarosan a pálya felett átívelõ, vadaknak fenntartott hídon találtuk magunkat. Innen valóban már csak pár lépés volt a reggel már megjárt szakaszig, és hamarosan Balatonlelle házai között koptattuk ismét az aszfaltot. A reggeli jóslat bevált, a hosszú, aszfaltos szakasz tényleg nem esett jól a talpainknak. Mire teljesen elanyátlanodtunk volna, 20 óra 40 perckor beléptünk a cél kapujában. Szoros kézfogás mellett megkaptuk a díjazást, majd finom, gõzölgõ babgulyással és teával kínáltak. A meleg jólesõen járta át testünket, majd búcsút mondva a szervezõknek, hazafelé vettük az irányt.


Összegzésül: Nagyon jól szervezett túra volt, az ellátás megfelelõ. Az itiner fekete-fehér, több lapból álló, minden igényt kielégítõ, részletes útleírással (bár ennek ellenére a sötétben elkavarodtunk), táv és szintadatokkal, térképpel. Gratulálok a szervezõknek, jól éreztük magunkat!

 
 
Le RoyTúra éve: 20112011.02.09 12:20:38
megnéz Le Roy összes beszámolója

 Rádpuszta 30


Köszönet Bota Janiéknak a háztól házig fuvarért és a jégkrémért,  Edinának a finom reggeli pogácsáért, Ambrus Iminek a társaságért, Tamásnak, hogy nem harapott ketté a hosszúra nyúlt Mecseki Négy Évszak miatt és azt, hogy eszeveszett tempójával behúzott a célba. Nem bántam meg, hogy eljöttem, mert láttam: frissen ásott rókavárat, borkombinát-palotát, Árpád-kori templomromot, a teljesítménytúrázók keménymagját, a befagyott Balaton töredezett jegét. A 30 km nekem arra a napra pont elég volt, bakancsom teljesen kikészítette a lábamat. Ezen változtatok és szeretném összehozni a Göcseji Galopp 55-öt.

 
 
kekdroidTúra éve: 20112011.02.08 23:05:09
megnéz kekdroid összes beszámolója

Téli Berek 60


Még alig tartunk Kerek repkénnyel a villamosok végállomása melletti, megnyugtatóan csöndes – zárva tartó – késdobáló magasságában, amikor felharsan a MÁV-szignál és a géphangú bemondó a nagykanizsai személyt kezdi hirdetni. Futást kezdeményezünk, a pénztárnál éppen végzett a jegyvásárlással egy lány és egy fiú, feltûnõen hasonlítanak a sétáLós-testvériségre. Nem érek rá nagyon elgondolkodni, mert éppen leköti csekély mentális kapacitásomat, hogy kihangsúlyozzam a felsõ utótagot a Balatonlelle felsõre szóló jegy vásárlásakor. A pénztáros csodálkozik, ma hajnalban a kábé három utasból én a harmadik vagyok, aki oda kéri a jegyet. Télen, a Balatonra? Menet közben pakolom el a hõpapírfecnit, kíváncsi vagyok, hogy pár év múlva mennyi látszik majd a rányomott adatmennyiségbõl. Az aluljáróban érem utol sétáLós bácsit és Annát, valóban õk jártak elõttem a pénztárnál. Repkény már a peronon támasztja a korlátot. Begurul a négykocsis személyvonat, kiszemeljük a félig-meddig fülkés kocsit, ahol a fülkés szakasz a vasutasok jóindulatának köszönhetõen ebben a kocsiban másodosztálynak számít. A mögöttünk lévõ, ránézésre abszolúte ugyanilyen kocsiban az ugyanilyen szakasz csak elsõ osztályú jeggyel vehetõ igénybe. Eltársalogjuk az idõt, Székesfehérváron a csatlakozó Tinca társasága emeli az utazás fényét. Balatonlelle felsõn öten szállunk le a 8510-es személyvonatról, mi viszont mind a túrára jövünk.


A kisállomásról látszik a Fenyõliget üdülõ, némi kerülõvel pár perc alatt meg is érkezünk, molinó és a kis helyiséghez képest nagy tömeg köszönti a kedves résztvevõket. Benevezünk, közben összefutunk a Siményi testvérekkel és Börcsök Andrással, a nevezési asztal mellett padler és efemm bukkannak fel, jelentõs mennyiségû túranaptárral. A rajtoltatáskor megkérdezi a hölgy, hogy mikor indulunk: most, felelem és valóban. Mivel sétáLós bácsiék már repülõrajtot vettek, Tincával hármasban trappolunk ki a hetes fõút mellé. A találóan Berek névvel illetett köz vezet rá a 7-essel párhuzamos, kábé tökegyenes mellékutcára, késõ szocreál stílusú ikernyaralók klónjai kísérik lépteinket. Némelyikrõl olyan ajtószárnyak kacsintanak vissza, mintha egy az egyben valami vasúti váróról vagy áfész-boltról szerelték volna le. (Lehet ám, hogy így is van... :)) Igyekeznek azért menteni a menthetõt, átlagosan az iker-épületek legalább egyik fele egészen jó állapotú és nem csak a másik feléhez képest. Néha belepillantok az itinerbe, a leírás egyértelmû és szemléletes, van térképvázlat is, a kettõ – a kifejezetten csak súlyponti helyszínekre rakott szalagokkal – megnehezíti annyira az eltévedést, hogy ne is legyen benne komolyabban részünk a nap folyamán. Hirtelen éles kanyart veszünk, letérünk párszáz méterre a berekbõl kialakított szántóföldre. Elõttünk Balatonlelle épületei kockázzák a sima láthatárt, a távolban feldereng pár magaslat. Az autópályáról idehallani néhány magányosan elbömbölõ kamiont. Végigtrappolunk a réten, megcélozva az útleírás szerinti nyolc fát, majd a házakat. Mindenféle utcákon hosszantolunk sokáig, a helybéliek totális megrökönyödésére, de legalábbis meglepetésére. Néhány autós még kikerülni is majdnem elfelejt. Rálelünk egy piros sávra, ezt jó is lesz követni, kivezet Lellérõl, át az M7-es felett. Tartunk egy fotómegállást a felüljárón, a távolból a Badacsony kalapja kéklik ide, meg a Fonyód feletti dombok-hegyek.


Koptatjuk tovább az aszfaltot, erõs trágyaszag csap orrba, egyetlen vigasz, hogy a munka eredménye hosszútávon szõlõ lesz, amibõl tudvalevõleg jóféle bort készítenek errefelé. Ez azért megnyugtat. Letérünk egy gyengébb forgalmú útra, olyan gyenge a forgalom, hogy nem is jár erre más. Az út mentén tábla tájékoztat, hogy a Lovasvölgybe érkeztünk. A túloldalon sorakozó, lovas akadálypályák megerõsítik ezt a képzetet a gyanútlan errejáróban. Egyedül a fákra szögezett, eltérõ méretû, darabonként egy betût (a-tól d-ig) tartalmazó papírlapok rendeltetését nem fogja fel ébredezõ agyam. Széles szekérút visz fel a szépen rendben tartott Kishegyi kápolnához, közben érdemes visszafelé is tekinteni, a Balaton jeges-kék tükrén túl a Révfülöp feletti magaslatok látszanak. A templom melletti csárda udvarán üresen ácsorognak az asztalok, a két pontõr lány itt foglalt helyet. Csokival kínálnak, elfogadjuk, aztán tovább kirándulunk. Elfogy a burkolt út, meredek, de rövid kaptató vezet a parkerdõbe. Játszótér, pihenõhely jelzi az emelkedõ végét, kellemes, avarral borított ösvény visz minket határozottan a hosszan elnyúló dombtetõn. Hirtelen balra térít a szalagozás, ki az erdõbõl, hosszan elnyúló szántóföld következik. Elõttünk magasles és távvezeték, az oszlopon Balatonföldvár és Balatonboglár neve szerepel, továbbá mindenféle, erõsen megszívlelendõ tiltások. Tinca fotózásra használja a jó fényviszonyokat, közben elõrébb megyünk, összefutunk Gudlukinggal. Ismét keresztezzük a távvezeték-duót. Tinca utolér, immár fotógéppel a kezében. Négyesben bandukolunk tovább Látrány felé. Elõttünk, keletre és délre végeláthatatlan, szelíd dombvidékre nyílik a panoráma, a Nap süt le ránk – a mai túrában több a berek, mint a tél. Sõt, minden más is több, mint a tél, én speciel nem bánom. A széles, löszös kocsiút megtesz néhány fondorlatosan hosszú ívet, kissé elbizonytalanítva négyõnket, de a lábnyomok és a kritikus helyeken mindig megjelenõ szalagozás visszahozza a lendületet.


Betrappolunk Látrányra, két templom mellett is elsétálunk, az elsõ a katolikus, a második a református közösségnek hivatott lelki hajlékot biztosítani. A fõutcán botlunk bele sétáLós bácsiék Átol Csabival trióvá alakult társaságába, innen már csak néhány lépés a Füzes büfé, ahol Gudluking megáll fogyasztani a pultnál. Mi most kihagyjuk a diplomáciai frissítést, a mûintézményben ugyanis erõs dohányfüst terjeng, a pontõr leányt nem irigylem, gyorsan tovább is haladunk. Követjük a fõút vonalát, a leágazó kis utcák többségén kint van a „Lovaskocsival behajtani tilos!” tiltás, ilyen táblát faluhelyen még talán nem is láttam. Idõs néni állít meg, kérdezi, mi ez a sok idegen ember itt Látrányban. Megnyugtatjuk, hogy csak teljesítménytúrázunk, Balatonlellérõl jövünk. Azt, hogy Balatonlellére is fogunk visszamenni, de elõtte még útba ejtünk pár helyszínt, inkább nem forszírozom. A válasz láthatóan amúgy is megnyugtatja, ha teljesítménytúra, hát akkor teljesítménytúra. Szeszfõzdére utaló táblánál térünk el Rádpuszta felé, széles, homokos út vezet hosszasan, kicsit alföldi jellegû ez a szakasz. Találkozunk az egyedül nyomuló Kovács Károllyal, közben lassan dolgozzuk lefelé a hátrányt sétáLós bácsiékhoz képest. Elérjük a hangulatos nevû Tetves-patak hídját, a mai nap során elõször, a rozsdás, viharvert korlátok között földút visz át. Megérkezünk a 110-es sebességgel járható fõúthoz, a Republic dalában megénekelt hatvanhetes tuningolt változata ez, hangtalanul, sebesen zúgnak végig az autók rajta. Betérünk az országúttal párhuzamos, továbbra is homokkal borított gyalogútra, ez már elvezet Rádpusztáig, ahol mgruberék pontján tartunk egy kisebbfajta pihenõt.


Még sosem jártam Rádpusztán, sõt, a névvel sem nagyon találkoztam, talán megbocsátható, mivel a lovassportok világában (is) fantasztikusan tájékozatlan vagyok. Az bizonyos, hogy itt nagyjából minden a lovak körül forog: van lovaspálya, meg hatalmas, modern épület, meg lovak is, békésen legelésznek, közöttük pár eltévedt szürkemarha kóvályog. Most ellenõrzõpont is akad, ez kivételesen nem a lovakkal kapcsolatos. Mgruberék csokival és üdítõvel kínálnak, Repkény elõrelátón bekészítette a két félliteres fémbögrét, abból kortyoljuk a gyömbéres nedût. A sárga rom jelzés és egy tábla is az Árpád-kori templomrom felé invitál, megnézzük. Régi és meglepõen újnak tûnõ sírok között jutunk el a sejtelmes romhoz. Látszik a fõhajó néhány kerek boltíve és a szintén lekerekített egykori hátsó fal, a kertben tuják zöldellnek, a falon feszület. Visszasétálunk a pontra, elbúcsúzunk, váltjuk egymást az épp érkezõ Vándor Csillaggal és Gudlukinggal. Mini roncstemetõnél jön közel egy deres paripa a kerítéshez, talán valami harapnivalót remél, el kell keserítenem, mert Repkénynél van az összes kaja, õ meg már elõrébb jár. Az erõsen kibõvült társaság után sietek, a sárga rom jelzés egy vakítóan sárga, új épület és egy romos, sárga istálló mellett vezet ki Rádpusztáról. Nem sokáig használjuk most a jelzett turistautat, szalagozott emelkedõn kapaszkodunk az erdõ felé, ahol néha le-lemaradozunk a gyorsléptûektõl. Menet közben dõl rólam a víz, ha nem tudnám, hogy február elejét írjuk, azt mondanám, bõven tavasz van. Zöld hordóval kiegészített les mutat utat, majd ennek kettõ másik, kilátóként is jól használható rokonához térít ki a szalagozás. Az alacsonyabb, de stabilabb építményre felmászom, a sportszakmaibb része a társaságnak a jobb kilátás reményében megkockáztatja a magasabbik lest. Az alkalmi kilátó küllemére rácáfolva meg sem rezdül. Visszatérünk a szélesebb ösvényre, bivakhelyként is használható, csoffadt esõbeálló fogad, odabent tábla, amely kék, zöld és piros jelzésû tanösvényekrõl ad hírt, talán még a hetvenes évekbõl. Menetelünk tovább, az itiner írja, ha száz métert túlmegyünk egy elágazásnál, akkor villanypásztorba futunk bele, vissza kell menni. Elõrelátó fogalmazás. Sikerül csak ötven métert túlmenni, már onnan is látszik a kerítés. :) Rátérünk a helyes irányra, szántó szélére kerülünk, tõlünk balra erdõ, velünk szemben pedig a Csillagó vonulata bukkan fel a párában.


Kerek repkénnyel úgy döntünk, hogy ideje kímélõ üzemmódba kapcsolni, lassan leszakadunk a fiataloktól. Betér mellénk a sárga jelzés Balatonszemes felõl, tõlünk jobbra ismeretlen tájak, a Balaton turistatérképrõl már lemaradt falvak, dombok keltik fel az ember kíváncsiságát. Éles kanyarral fordulunk Teleki felé, a falunál még eloldalgunk pár ház mögött, mielõtt megérkeznénk az apró fõtérre. Itt Szakeee-ék õrzik a pontot, mosolygós autóval, még Tincáékat is sikerül elérni, most váltottak nyári üzemmódra. Kapunk nápolyit, hármat is, elrágcsáljuk, közben lassan pezseg a kalciumos pezsgõtabletta a pohár vízben. Szükség van rá, jó lesz ez a vizenyõs ujjak ellen. A pár perces pihenõ után kitrappolunk Telekibõl. Az út mentén egy átereszre az uniós csatlakozás emlékére sajátos köszöntõt festettek: „Teleki köszönti Európát! Csak drágább ne legyen”. A felirat mellett a magyar és az uniós zászló. Aszfalttaposás következik, egyre közelebb kerülünk a mai napra jutó hegyekhez, keresztezzük a mai nap másik jól eltalált nevû patakját, a Büdös-gáti-vizet. Megérkezünk Szólád szélére, ha nem raccsolt volna a névadó, akkor most közös nevem lenne egy faluval. A bejáratnál táblatúltengésben szenvedõ faluban nem maradunk sokáig, néhány újabbnak látszó ház mellett sétálunk csak el, aztán bevesszük magunkat a sûrûbe. Rétek mellett sétálunk el, nem is oly távol Nezde házai villannak meg egy másik domboldalban, a közelben csak egy elfeledett Lada Niva parkol a házak között. Hirtelen emelkedõ mutatja meg, hogy a somogyi dombok sem viccelnek, nincs sok szintemelkedés a mai túrában, de azt mindet egyszerre kell letudni. Az itiner közben korrektül vezet, néha, mintegy megerõsítésként figyeljük a lábnyomokat: tudjuk, hogy Rushboy-ék vannak messze elöl öten, mögöttük sétáLós bácsiék négyen. Lassan megszelídül az emelkedõ, elérünk egy nagyobb falerakatot, mellette félig földbe ásott, rönktetõs kunyhó nyújt menedéket éjszakára, rossz idõre. Pár perc múlva megérkezünk a Csillagó felé vezetõ kitérõhöz, árnyas fenyves kíséri az utat. Velünk egyidõben érkezik egy kabriósított UAZ valahonnan délnyugat felõl, stramm bácsi vezeti, hátul néhány pufi tizenéves csücsül.


Porfelhõt hagynak maguk mögött, nézem, ahogy elhúznak a geotorony mellett, lassan mi is odaérünk, a sétáLós-testvérek, Tinca és Csaba épp indulnak. Repkény felvágtat a geotoronyba, közben elbeszélgetek a pont lelkes õrével, aki dianás cukorkával kínál, nem utasítom vissza. Megvitatjuk cipõszakmai tapasztalatainkat, aztán én is meglátogatom a betonhengert. A toronyból látszanak a távozó többiek, a Csillagó gerince tovább, dél felé és az Alman-tetõ dombháta északra, a távolban néhány Tanúhegy sejlik ide. A torony árnyéka éppen a magassági pontra vetül. Lemászunk a létrán, búcsút veszünk a kedves pontõrtõl, ideje továbbkirándulni. Követjük az erdõ szélét egy darabon, immár jelzett turistaúton, táblák és szép, új jelzések által vezetve. Megállunk mûvelõdni egy, az általános iskolai biológiatudást feleleveníteni szándékozó táblánál. Elkanyarodunk az Alman-tetõ felé, a dombhát kicsit a Török útra, kicsit más hegygerincekre emlékeztet, de mindenképpen úgy érzem, magasabban vagyunk, mint amilyen magasan valójában. Somogy megye legmagasabb pontját kopjafa jelzi és fémtábla a csúcskõnél, elõbbi szerint háromszáztizenhat méter és negyvenhárom centiméter magasságban járunk. Ma is okosabbak lettünk. Ballagunk tovább a ligetes erdõben, élvezve a hirtelen jött tavaszi idõt, a napsütötte táj látványát. Nyílt területre érkezünk, nyugatra kilátás, keletre vaddisznóskert kerítése, tábla figyelmeztet a fertõzésveszélyre. Ritkán találkoztam eddig az erdõben vaddisznóval, a kevés alkalommal pedig sosem a fertõzõ betegségek réme volt az elsõ, ami az eszembe jutott, de mostantól ígérem, erre is figyelni fogok. Haladunk tovább, alacsony kilátó és a mellette kiépített pihenõhely mellett haladunk el megállás nélkül, aztán a zöld háromszög tudna egy rövidebb utat Szólád felé. A térkép ide szoborparkot ígér, az úttól balra valóban látni néhány mûalkotás tetejét. Kezdek éhes és szomjas lenni, Repkény pedig ismét ujjpuffadásra panaszkodik, egy viszonylag alkalmas helyen megállunk pár percre pezsgõtablettázni, az evést késõbbre halasztom. A gerincút kezd egyre hosszabbra nyúlni, szaporázzuk lépteinket. Újra távvezeték, ezúttal remek kilátóponton: a kõröshegyi völgyhíd nyújt némi fotótémát, a szervizút hosszasan kígyózik a keleti domboldalban. Nemsokára újabb remek kilátóhely következik, itt is kiállunk pár pillanatra. Utolér egy túrázó, akiben hagyma (jól emlékszem?) topiktársat van szerencsénk megismerni, együtt baktatunk az ellenõrzõpontra, aztán tovasiet.


A térképen szereplõ betonvályú adott némi gondolkodnivalót, elõzetesen elkönyveltem, hogy betonból öntött itatónál fog várakozni a pont õre. Ismét tévedek, a minõsítés az innen követendõ útra vonatkozik. A pontõrnél másik edény, egy vödör van, méghozzá keksszel teli, megkínál belõle. Megmutatja még az információ nélküli, tehát ebben a formában szerepe betöltésére korlátozottan alkalmas táblát, aztán búcsút veszünk tõle. Leballagunk a vályúban, középen kényelmes csak a séta, nem mûködik az a taktika, hogy váltogatom az oldalakat. Nagyon hosszú egyenes áll elõttünk, eleinte csak dél felé van szántó mellettünk, késõbb mindkét oldalon mûvelt területet látni, megjelenik a szõlõ is és a tõkék között a metszést végzõ társaságok is. Metálkék John Deere traktorral jött ki az egyik társaság, õk már az elsõ szóládi elágazásnál pihennek éppen. A szöveges leírás ide ígéri az ellenõrzõpontot, a térkép viszont a faluba, mivel itt nem látni a traktorosokon kívül senkit, megyünk tovább. A szalagok a nyomásfokozó állomással átellenes oldalon, sietõsen letérítenek az országútról, ipari méretû szõlõtábla mellett kirándulunk, tõlünk balra lecsapott dombtetõ felett nézünk el. Olyan, mintha egy miniatûr meddõhányó volna, pedig ez egy természetesnek tûnõ halom, legalábbis még sosem hallottam ezen a vidéken komolyabb bányaüzemrõl. Kezdünk megint szomjasak lenni, még van egy bontatlan termosznyi teánk és némi vizünk is, utóbbiból fogyasztunk egy kicsit. Elkanyargunk egy kicsit a tetõn, majd éles kanyarral térünk a soron következõ lejtõre, ez már végigvisz Szóládig. A földút végén meredek kaptató emelkedik az országút szintjére, a túloldalon ismét köszöntenek Szóládon. Erõsen fixírozzuk a pontõri gépjármûvet, amely elsõre üresnek tûnik, meg másodikra is, azonban alig járunk ötven méterre a kocsitól, amikor a pontõr felül és már messzirõl üdvözöl. Egy szem epres nyalóka az ellátmány, a papírlapra Tegyot-Tedot bélyegzõ kerül. Elbotladozunk a faluszélrõl, egy kis berek következik, leülünk az árokparton, nem messze a Büdös-kúti-víztõl. Megnyitjuk a termoszt, jólesik a gõzölgõ tea. Elhalad mellettünk közben egy magányos túratárs, hosszú léptekkel. Lassan mi is összekapjuk magunkat, hosszú, ellenõrzõhely nélküli etap áll elõttünk.


A zöld kereszt jelzésen bukdácsolunk, itt már sûrûn járnak nehéz gépekkel, meg is látszik a talaj állapotán. Újra erdõbe érkezünk, találunk egy önmagából kifordult iránytáblát, a Fejér-kõtõl Tündérvölgyig túramozgalom kódjával. A térkép alapján mondjuk egyértelmû, hogy észak felé kell venni az irányt, elindulunk a zöld sávon, balra erdõ, majd a szõlõhegy oldala, jobbra Balatonõszöd és Balatonszárszó házai, közöttünk az egyre közelebbrõl hallható autópálya. Amikor már azt gondolnánk, túlmentünk a szõlõhegyi letérõn, pont megtaláljuk a szalagot, felbaktatunk a házak közé, keskeny aszfaltcsík vezet. Villámûzõ Szent Donát kegyhelyénél nézek vissza a Balaton felé, gondolatban átintegetek a Téli Tihany résztvevõinek, rendezõinek. Az egyik pincénél palacksokaság áll az udvaron, odabent töltik a bort, egyelõre több jut az üvegekbe, mint a töltõkbe, de jól hallhatóan önmaguktól sem vonták meg az italt. Végigérünk a rövidke szõlõhegyen, ismét erdõben vezet az út. Közeleg a naplemente, hosszúra nyúlik mögöttünk az árnyék, ahogy egyre magasabbra kaptatunk a jelzetlen ösvényen, méretes vadetetõnél elérve a lokális maximumot. Sokáig kanyargunk a kora esti erdõben, sárga sávra térünk rá, gázvezeték oszlopait kerülgetjük, majd Rádpuszta felé térít a sárga romjelzés, a már említett túramozgalom utolsó ellenõrzõhelyénél. Találó a Tündérvölgy elnevezés. Újabb bucka következik, magasles jelzi a rövidke emelkedõ végét, aztán lassan kivezet az út az erdõbõl, mindkét irányból tiltja a behajtást a tábla, ha a falucskához közelebbi sorompó önmagában kevés lett volna. Leügetünk egy alacsony domboldalon, alant trágyahalom gõzölög a hidegben. Nagy levegõt veszek, elkocogok Repkény után. Visszatérünk Rádpusztára, az állatok közül csak egy unott szürkemarha néz rám elgondolkodva. Mgruber átállította az ellenõrzõpontot, már egyedül osztogatja a bélyegzést, valamint az üdítõt és a csokoládét is. Italból bõségesen feltankolunk, az utóbbi néhány kilométeren keresztül hanyagoltuk a frissítést, tartva a készletek viharos sebességû fogyásától. Elbúcsúzunk, állva kezd erõsen hûvös lenni.


A hosszú szürkület fényeinél hagyjuk el Rádpusztát, egy rövidre fogott oda-vissza szakasz után átszaladunk a 67-esen, majd megcélozzuk a Tetves-patak partját. Ez már inkább a berek, az út mentén nádas, meg úgy általában berekebb élõhely terül el. Hosszúra nyúló gáttúra következik a vízparton, ez a kárpótlás az itinerben is megpendített HTMV kihagyásáért. A patakban földdarab csábítja a gyengébb lelkûeket az átugrásra és a gátjárás elbliccelésére, a kitaposottságból ítélve páran már kipróbálták ezt a formáját az átkelésnek. Letrappolunk a hídig, a lemenõ Nap rózsásra fényezi az ég alját, fent a növõ Hold még csak vékony sarlóként mutatkozik. A hídnál tartunk egy néhány perces fotómegállást, majd Repkény javaslatára kocogásba kezdünk. Felsétálunk egy zsilipig és az imént látott átlépõig, majd egy árok mentén derékszögben balra fordulunk, hogy utána megcélozzuk az irmapusztai halastó-birodalmat. Autentikus gátgyaloglat áll elõttünk, tõlünk jobbra láp, balra tó, középen poros földút. Néhány haltáp-raktár, pár ladik színesíti a képet, ilyenkor megállok egy-egy értékelhetetlen fényképet készíteni. Elhaladunk Irmapuszta fényei mellett, stílszerûen egy gáton lehetne odajutni, de nekünk a következõ kijárat kell. Rohamléptekkel sötétedik az ég, a Hold mellett megjelenik az Esthajnalcsillag, de még éppen akad annyi fény, hogy lámpa nélkül tudjunk haladni. Ráfordulunk a megfelelõ gátszakaszra, most mindkét oldalunkon víztükör sötétlik, két kacsa húz el felettünk, talán alvóhelyet keresnek. A távolból méltatlankodó hápogás harsan fel, majd elül. Kiépített sütögetõs-piknikezõs építmények mellett visz tovább az út, a távolban nem fehér vitorla, hanem egy autó fényszóróinak a szempárja villan fel, majd eltûnik. A távolban vonat zúg el Székesfehérvár felé, látszik az ablakok hosszú fénysora. A pontõrrel a gát lezárt bekötõútjának az elején találkozunk, a térképnek megfelelõen. Üdítõvel kínál õ is, nem utasítjuk vissza.


Megcélozzuk Balatonlellét, egyre felázottabb földúton jutunk el az élénk forgalmú autópálya mellé, ahol kihasználjuk a pihenõhely kivilágítottságát és azért sem vesszük még elõ a lámpát. Felbotorkálunk a felüljáróra, nagyon korszerû, nagyon zöld létesítmény, földút van a tetején, nagyon korszerû, nagyon zöld facölöpsor mögött bújik a drótkerítés. Néhány béna fényképért megállunk, itt rá kell döbbennem, hogy lámpa nélkül csak komoly tájékozódási nehézménnyel haladhatunk tovább. Lámpa elõ, Repkény kezében világít a kis eszköz, balra ível az út, Balatonlelle fényei felé. Lassan elhagyjuk az autópálya környékét, bekanyarodunk a házak mellé, majd a reggelrõl ismerõs úton újra megtaláljuk a nyolc fát és a rettentõ hosszú utat. Végigtrappolunk a nyaralósoron, a legtöbb ablak feketén ásítva várja a nyarat. Végre, a Berek köz nevét olvashatjuk a kiágazó kis utcán, innen már tényleg csak pár perc a cél. Benyitunk, ketten is felpattannak, megkapjuk a mai nap utolsó bélyegzését, gratulálnak, szép kitûzõ, elõre nyomtatott oklevél a jutalom. Gulyás is van, át kell menni a közeli Rudi Tanyára, Repkény már indul is, mintha húznák. A kerthelyiségben vár a lakoma, leülünk a többiekhez, akiket a Csillagó óta nem láttunk. A dupla adag, kiváló ízû gulyás közben elvetjük a tervet a túra meghosszabbításáról, az esti személyvonat valahogy vonzóbbnak tûnik. Tinca autós fuvart kap, mi maradunk a vasútnál, még visszanézünk a célba, aztán szép lassan átballagunk a vasútállomásra. Pontosan érkezik Nagykanizsa felõl a személyvonat, ugyanaz a szerelvény, mint reggel volt és ugyanannak a kocsinak ugyanabba a szakaszába szállunk fel. SétáLós bácsi sütivel és sós halfalatkákkal kínál és úgy általában csapunk még egy kis lakmározást, mielõtt elnyomna az álom, hogy aztán menetrend szerint, Nagytétényben ébredjünk. Köszönöm a túrát a lelkes rendezõségnek, a társaságot Kerek repkénynek, Tincának, Annának, sétáLós bácsinak és Átol Csabinak. A túra nevében a téli jelzõ idén csak a naptár miatt volt igaz, viszont így nem kellett a hóban botladozni és több figyelem jutott a tájnak, a számomra ismeretlen vidék látványának. Nem merek semmit mondani arról, hogy mi lesz jövõre (ha egyáltalán megrendezik még a túrát), de egy téliesebb változatot is szívesen megnéznék.


-Kékdroid-


Képek

 
 
DpetiTúra éve: 20112011.02.07 18:56:41
megnéz Dpeti összes beszámolója

Téli Berek 60


 


A január nem teljesen úgy jött össze túrázás szempontjából, ahogy szerettem volna, de a február ígéretesnek látszik. Kezdve ezzel a 60-as balatonlellei túrával. A már szokásosnak mondható társaság két autóval jelent meg a rendezvényen. Az egyik autóban, Sásd képviselete: Réka, Dani és én, a másikban, Évi, Csabi, Andris, Sanyika és Rudi.  Már péntek este lementünk, mert volt szállás biztosítva a túrázóknak és mi is jobbnak láttuk, ha ott alszunk, és nem kell szombaton hajnalban kelni. Mondjuk sokat így sem aludtunk, mert nem sikerült olyan korán lefeküdni.


Másnap reggel 7-tõl lehetett indulni. Mi is ezt terveztük, de egy 20 perces csúszást azért sikerült összehozni. Eredetileg nyolcfõs csapatunk hamar lecsökkent 7 fõre, mert Csabi egy gyorsabban haladó ismerõs társasággal megszökött tõlünk. Az idõ még elég hûvös volt, de a jelekbõl olvasva szép idõre számítottunk; az ég derült volt és a nap is lassan kisütött. Mire az elsõ pontra értünk Már nem kellett fázni. A pontot elhagyva egy kis emelkedõvel néztünk szembe.  A gerincre felérve, egy picit benéztük az utat, de nem volt vészes. Hamar megtaláltuk a ballra lekanyarodó utat, ami Látrányba vitt. Az út kellemesen lejtett, de ami igazán jól esett az a napsütés volt. Le is került a kabát! A látrányi pont egy poharazóban volt. Itt csillapítottuk szomjunkat és egy kis pihenõ után mentünk is tovább. Látrányból kiérve egy szántóföldekkel körülvett úton haladtunk, amíg ki nem értünk a 67-es útra. Itt az út mellett haladtunk egy széles szekérúton, majd aszfalton Rádpusztáig, ahol a 3. e.p. volt. Itt volt megtekinthetõ a kitûzõnek ihletet adó templomrom. Itt lehetett energiát pótolni szénsavas üdítõ és csoki formájában. Én a vip ellátásban részesültem, mert az ismerõs pontõrök, Misi, Szilárd és Kálmán egy doboz sörrel kedveskedtek, amit Sanyikával befeleztünk. Búcsút véve Misiéktõl, eleinte szõlõtõkék társaságában, majd beérve az erdõbe megkezdtük második emelkedésünket. Felérve a dombtetõre, ismét szántó mellett haladtunk. A nap gyönyörûen süt, a talaj porzik. Kell ennél több egy kellemes túrához? Rékával kicsit lemaradva belemélyedtük az angol szavak labirintusábaJ. Leérve Telekibe Zsófi és Attila pecsételt nekünk.


Tovább indulva felkészülünk a 3. és egyben az utolsó nagyobb kaptatóra a Csillagó-hegyre. Aki a hegyekben „nõ” fel annak ez sem jelent problémát, de azért elég messzinek tûnt a teteje. Itt szétszakadt a 7 fõs csapatunk. Felérve egy kis kitérõvel értük el a pontnak helyet adó geodéziai mérõtornyot, ahol Torma T. Tamás várt minket. A rá jellemzõ precizitással kirakott dianás cukorral kínált. A betongyûrûbe is felmentünk, ami nem volt hiábavaló, mert szép kilátás tárult elénk. Nem sokat idõzve megettük a cukrot, és már csak négyen vágtunk neki a 6. szakasznak. Egy kis hullámvasút jellegû úton haladtunk kb négy kilométert. Egy kis lejtmenet után meg is érkeztünk a következõ pontra, ahol Józsi osztogatott kekszet. Az ezt követõ szakasz eleje, egy számomra nem kellemes betoncsíkokból kirakott úton vezetett. A nap lassan lebukott a horizont mögött és az idõ kezdett lehûlni. A még reggel levetett kabátokat Sanyika cipelte. Mivel õ elõrébb volt megegyeztünk vele, hogy a kabátjainkat a következõ ponton, Szóládon hagyja. Így is lett. Pont idõben, mert a levegõ hõmérséklete ekkorra már igen lecsökkent. Czigó osztotta nyalókával a szánkban folytattuk utunkat. Lassan elõkerültek a fejlámpák is. A következõ ponton ma már jártunk, visszaértünk Rádpusztára. Ez a szakasz elég hosszú volt, majdnem 9 kilométer. A ponton nem idõztünk sokat, mert ilyenkor hamar kihûl az ember. Kellett is jó másfél kilométert mennem, amíg visszamelegedtem. Egy patak töltésén haladtunk egészen Látrány határában lévõ hídig, ahol már reggel is átkeltünk. Itt a hídon átérve a patak másik oldalán mentünk a visszafelé. Ezután beértünk egy horgásztavakkal tarkított területre. Itt volt egy-két bizonytalan helyzet a sötét miatt, de egész jól abszolváltuk a dolgot. A legjobban az tetszett, amikor kiértünk egy T elágazásba, és az elõttünk haladó két csapat egyike jobbra a másik meg ballra ment. Mi helyesen döntöttünk és jobbra mentünk. Az utolsó pontot is elértük, ami Irmapusztára vezetõ úton volt. Már csak 4 kilométerünk maradt hátra. Csapatunkban már szállóigévé vált bölcsességgel motiváltuk egymást; „innét már csak gyaloglás kérdése az egész!”. Az M7 felett áthaladva rátértünk a reggeli útra, csak az ellenkezõ irányba haladtunk Lelle felé. A faluba beérve, már csak egy kis egyenes aszfaltot kellett legyûrni. És megjöttünk. Már az ajtó elõtt gratuláltam Rékának az elsõ 60-as túrájához. A díjazás átvétele után nekiláttunk a babgulyásnak. Isteni fonom volt. Kicsit rendbe szedtük magunkat és elindultunk haza.


 


Összegezve egy nagyon kellemes és jól szervezett túrán vehettünk részt. Az idõ gyönyörû volt, bár a Téli Berek kifejezés nem illett teljesen a túráhozJ A pálya kifogástalan, bakancsot nem kell pucolni! Köszönet a rendezõknek mindenért!


 


Dpeti

 
 
moiwaTúra éve: 20112011.02.06 16:55:00
megnéz moiwa összes beszámolója


Téli Berek 60


 Két hete kemény hideg volt kevéske hóval. Múlt héten nem olyan hideg, de több hóval. Azóta viszont gyönyörûen kitavaszodott. A túra elõtt gyakran ránézek a hójelentés oldalra, és örömmel konstatálom, hogy a Balaton környékén már régóta semmi hó nincs. Ez több mint bíztató a talajviszonyokra nézve.


A túraöltözék összeállításával picit gondban vagyok, a még bennem bujkáló inflenzanyomokat akarom véglegesen kitakarítani magamból, amihez jó szolgálatot tesznek a vastagabb rétegek.


Szombat reggel kevéssel 5 óra után lépéshibával együtt szállunk ki a villamosból és vesszük célba T. Peti kocsiját az elõzetesen megbeszélt helyen. Budán felvesszük még Rushboyt és R. Gellértet, így öten indulunk neki az M7-esnek. A hátsó traktusban elég szûkösen férnek el hárman, de szótlanul viselik a térbeli gátlást. Az autópályán kényelmes a haladás, alig másfél óra múlva már Balatonlellén keressük a rajthely parkolóját. Ádám felismeri az épületet, elõször ugyan gyanúsnak tûnik, hogy nem vagyunk esetleg jó helyen, de Ádám nyugtat. Önkiszolgáló módon nyitjuk ki a kaput és Peti beáll a kocsival.


A rajthelyen sok-sok ismerõs a rendezõi oldalon, a „jó öreg” 5x2x30 túrák gárdája, mgruberrel, Attissal és a többiekkel. Mgruber megjegyzi rögtön, hogy sok ismerõs résszel fogok találkozni, mert az egykori Csillagó 30 37 41 túrával megyünk majd szembe, illetve a legvégén vele megegyezõ irányban. Télen még nem jártam a Balaton déli partján, bár az is igaz, hogy a körülmények messze nem téliek most. Gellérttel tudatjuk, hogy nagy valószínûséggel órákat kell ránk várnia, mivel õ a 30-as távon indul, ám mi mindent megteszünk, hogy ez a várakozás ne tartson túl sokáig. A rajtban összefutunk még R. Istvánnal is, így körvonalazódik egy ötösfogat. Már most érezni lehet, hogy nem megyünk majd lassan.


Pontban 7 órakor nekilódulunk: Dani 7-es átlaggal sétál, kezében az itinerrel, mi többiek csak utána. A Rudi Tanya étteremnél elhagyjuk a 7-es utat, és a Csillagó túráról már „elhíresült” Mátyás király utcára térünk, közben még megszemlélem az „mgruber palotát”, ahol volt szerencsém 4 éve összesen 23 virslit elfogyasztani a Csillagó túra céljában. A menetelés az utcában most nem olyan frusztráló, mint akkor: most ugyanis érezhetõen fagy, még ha csak egy picit is. A házakat elhagyva jön a Berek földútja, ami fagyosan könnyedén járható. Még a rajtban tanulmányozva az igazolófüzetet világossá válik elõttünk, hogy a pontok 6-os átlagra nyitnak, „erre figyelmeztetjük utastársainkat is”. Dani ennek ellenére nem enged a 7-es sétatempóból.


Újból elérve Balatonlelle házait döbbenetes dolog történik: a társaság kettészakad, néhányan az út jobboldalát választják, míg mások a bal szélén bandukolnak tovább. Rushboy a narancssárga dzsekijében természetesen a jobboldalon, míg lépéshiba a piros dzsekijében a bal szélén halad. Lám, lám, a „6-os átlaggal túrázókat” is elérte a csúnya megosztottság. Rushboy rövidesen balra kanyarodik, mögötte persze mi is. A megosztottságnak annyi, ismét együtt a csapat. Végérvényesen elhagyjuk Lellét, és a P sávon mûutazunk tovább, egy pincészetet mellõzve. Szemben elhalad egy helybeli motoros bácsi, elég tömény kipufogógázt hagyva maga után.


A Kis-csárda vidéke fura déja vu érzést produkál, kevéskét gondolkodva rájövök, hogy a megboldogult Boglárka túrákon, valamint a Csillagón már volt szerencsém járni erre. Magabiztosan haladok elõre, amíg a többiek csoportosan „sárga jelzést festenek”. Kompromittáló fotók készítése ezúttal elmarad. A kápolnához hamar felérünk, sõt túl hamar is, még közel 10 percünk van a hivatalos pontnyitásig. Egy szót sem szólhatunk, minek siettünk ennyire. Addig is gyönyörködünk a fényjátékban, kár, hogy az idõ nem teljesen tiszta, a tanúhegyek közül csak a Badacsonyt és a Tóti-hegyet lehet épp hogy csak kivenni. B. Janiék autója pár perccel a nyitás elõtt érkezik, Jani jelzi is, hogy még van idejük készülõdni. Jogos.


A bélyegzést valamint az Americana ízû szeletet megkapva továbbindulunk. Már elõre jelzem, hogy lesz egy pihenõ, padokkal, ami meg is érkezik. Ezen szent helyen véget is ér a P sáv jelzés. Mi azonban szépen haladunk tovább felfelé, nagyjából a gerincen. A fiúk nagyon belelendülnek, alig bírom a lépést tartani. Szerencsére egy kóbor szalag miatt tanácstalanok lesznek, ezalatt sikerül õket beérnem. Az a bizonyos szalag bevezetett balra az erdõbe, de az ösvény nyomtalanul végetért. Így aztán vissza a széles szekérútra. A letérés majd késõbb aktuális. A valós lekanyarodás pöpecül jelzett, lejtünk szépen Látrány felé. Itt most Daninak jön elõ a nosztalgia, konkrétan a Balaton-körrõl. Nyílt terepre érünk, traktorokat kerülgetünk. T. Peti és lépéshiba társaságában beszélgetünk, helyenként könnyezve röhögünk Peti mondásain. Daniék nagyon nekiramodnak, pedig hát jelen tempóval ismét túl hamar érnénk oda a pontra.


Látrányban olvasni kell a leírást, a két templom valamint az utcák kicsit megtréfálnak. Dani és István falatoznak a kocsma elõtt, és jelzik, hogy a pontszemélyzet már a helyén. Itt szolgáltatás nincs, nyomulunk tovább teljes létszámban. Kis oda-vissza szakasz után balra térünk, és lejteni kezdünk. Már távolból látszik a 67-es út. Érezhetõen melegedni kezd az idõ, már biztosan pluszba váltott a hõmérséklet. Sok emelkedõ nincs, könnyedén gurulunk. A fõút elõtt keresztezzük a halastavakba futó patak hídját (ma még járunk erre), majd a fõúttal párhuzamosan megyünk tovább. Minden zöld, mintha már március vége lenne. Betonúton folytatódik a séta, majd palotával felérõ csilivili pincészeteket mellõzve útelágazáshoz érkezünk, ahol némi diskurzus alakul ki a helyes követési irányt illetõen. Az emlékeimre hagyatkozva egyenesen megyünk tovább, és lám, alig 100 méter múlva ott is a rádpusztai templomrom. Ahogy megszokhattuk ma, ismét pontnyitás elõtt…


Bemegyünk a romokhoz, fotózgatok, élvezzük a jó idõt. Szerencsére bõven idõ elõtt megérkezik mgruber és hipp-hopp lezajlik a pontadminisztráció, valamint kapunk egy szelet kutyás csokit és szénsavas üdítõket is (korlátlan). Megemlítem a társaságnak, hogy 4 éve a Csillagón személyesen a Nagy Sétáló pontõrködött. Ez nem mindenkinél arat osztatlan sikert. Innentõl kezdõdik a 60-asok „betétköre” (ami önmagában már eleve hosszabb, mint a 30-asok útvonala). Elvileg most jó darabon a Csillagó túra útvonalával szemben haladunk, de nem mindenütt veszem ezt észre. Egy elnyújtott, nem is olyan hosszú emelkedõn haladunk, ami viszont elég ahhoz, hogy Daniék õrült módon beinduljanak. Nekem itt már nem sok kedvem van repeszteni. A széles úton néhol bedõlt fák, egyenetlen talaj. Magasleseket látni többet is.


A szalagozás kivisz egy kilátóponthoz, ami ugyan most nem enged túl messzire tekinteni a fényviszonyok miatt, ennek ellenére kiváló fotótéma. Túl sok fotózásra ma nem nyílik alkalom, különben a társaság végérvényesen eltûnne a látókörömbõl.  Az erdei szakasz után irányváltással ismét nyíltabb terep jön, ráadásul az emelkedõknek is szinte vége. A fiúk bele-belekocognak. Nekem percekig kocognom kell utánuk, hogy legalább a távolságot tudjam tartani. Telekibe némi cikk-cakkal érünk le. A híres harangláb mellett pontõrködik Attis és barátnõje, akik épp akkor érkeztek meg, amikorra a mi kis csapatunk. Anno ez a hely nagy megmentõnk volt, a buszmegállóban sorjáztak az ásványvizek. Most folyadék nincs, helyette szigorúan 3 db nápolyi jár.


Idõvel jól állunk (sõt túl jól), ennek ellenére Dani a lejtõs mûúton kocogásba kezd. Az út szélén tüzet rakó erdészeknek köszönünk oda. Szólád szélén eldöntöm, hogy innét Csillagóig ne várjanak rám, megyek a saját tempómban. Bár a szintemelkedés önmagában nem probléma, de 6,5-es átlag helyett jó lesz nekem itt a gyenge 6-os is. Viszonylag rövid távon jön össze ez a kétszázvalahány méter emelkedés. Ismerve képességeimet, jobbnak látom itt kényelmesebbre venni, késõbb majd behozom a vízszintes szakaszokon. Egymagam haladok tehát, nincs aki húzzon. De nem is kell. Odafent már rendesen fûtenek, télhez képest pláne. Az emelkedõ többlépcsõs, ráadásul még éles irányváltásokkal is tarkított. A csúcs elõtt ráadásul az erdészeti jármûvek még fel is túrták az utat, így figyelni sem árt.


Az ep-hez vezetõ kitérõ már nagyon ismerõs, messzirõl látszik lépéshiba, Daniék pedig a geotorony tetejérõl kémlelik a tájat. Tamás a pontõr, felemlegeti legutóbbi túrás találkozásunk paramétereit. Valamint odaveti, hogy valamikor legyalogolja majd a Pécs-Bp útvonalat a 6-os úton. Azt gondolja, nincs az az õrült, aki bevállalná rajta kívül. Megnyugtatom, hogy biztosan lenne (akár még az ötösfogatunkból is). Szolgáltatásként dianás cukrot kapunk, amik gusztusosan hármasával vannak elrendezve egy pokrócon. Összefutok még Czigóval is, aki rendezõ a túrán, de a pontõrködése elõtt feljött még a toronyhoz. Vele együtt indulunk el az Alman-tetõ felé. El kell tõle búcsúzzak, mivel lépéshiba + Peti már hamarabb elmentek, megpróbálom a lehetetlent, hogy utolérjem õket. Közben Daniék is felveszik a nyúlcipõt.


Maradok tehát egyedül, ezúttal a Fejérkõ útvonalán, a P rom jelzésen. Alman-tetõnél erdészeti terepjáróval érkezõ csoporttal találkozom. Az út ismerõs, de egy méterrel sem lett rövidebb. Apróbb puklikat mászok meg, de érezhetõen vesztünk a szintbõl. A terep nyíltabbá válik, jobbról felsejlik a kõröshegyi viadukt képe. Itt a mezõ szélén épp látom hogy a négyesfogat éppen az erdõbe betér. Nincs akkor túl nagy távolság köztünk, megnyugtató. Alig öt perc még és a Betonvályú névre hallgató ep-hez érkezem, pár perccel a pontnyitás elõtt. A fiúk sehol, viszont egy kilátópont felõl hangokat hallottam. Nem zártam ki, hogy õk azok, visszamenni lusta voltam, így vártam a ponton egy keveset (egész pontosan a hivatalos nyitásig).


Ezt követõen egy gyors telefon lépéshibának, hogy merre járnak. Kiderült, hogy továbbmentek és a gyalog ellenkezõ irányból közlekedõ pontõrtõl épp akkor kapták meg a bélyegzést. Irány tehát a betonvályú! Kisvártatva tényleg jön szembe a pontõr, akitõl a pecsét mellé karamellás keksz is a jutalmam. Kicsit furcsa egyedül haladni, ráadásul nem nagyon volna jó a többiektõl nagyon lemaradni, így tehát igyeszkem, ahogy még jólesik. A betonvályú után némi enyhe sárdagasztás jön, majd végérvényesen kiérek az erdõbõl. Az útvonalat jól belátni, mégsem látom a csapatom egyetlen tagját sem. Az enyhe lejtõn belekocogok. A mûutat elérve jön egy trükkös rész, ahol a szalagok ugyan a helyükön vannak, de a többszöri úttörés miatt idõnként felvetõdik bennem, hogy jó helyen vagyok-e.


Egy rövidke, de technikásabb lejtõ után egy mûút keresztezésével jutok el a szóládi ep-hez, ahol Czigó fogad. Vize nincs, megkérdezi, hogy nekem van-e. Azt göndolom hirtelen, hogy õ kérne tõlem. Kiderül, hogy lépéshibáék szomjaztak és egy helybelitõl kértek utánpótlást. Alig idõzök, mert Czigótól megtudom, nem sokkal vagyok a többiek mögött. Innét jódarabon jelzést követek, a Fejérkõ túra csapatának irányítótáblái is segítenek. Talán errefelé volt a legnagyobb sár az egész túrán, de még ez is bõven kezelhetõ mértékû. Balatonõszöd elõtt hirtelen balra terelt a szalagozás, a domboldalra. Ezután némi beton következett, hétvégi házakat mellõztem, majd jött némi hullámzás.


Éreztem, hogy a tempóval nincs gond, de valami mégis furcsa. Álmosodom, de közben folyton az motoszkál a fejemben, hogy nem lehet elbambulni, belassulni, mert végérvényesen leszakadok a többiektõl. Kellemes, kanyargós széles utak jöttek, néhol gázpászta vonalán haladok. Szép, nyugtató táj, a túra résztvevõin kívül errefelé sok gyalogos nem járhat. Újra jelzést érek el, a S sáv balra nem vészes, ám szinte rögtön utána jön a jobbos S romjelzés, egy markáns emelkedõvel. Kezdek tikkadni. Az ment meg, hogy ezután komoly emelkedõ gyakorlatilag nem is volt már. Ismét nyílt terep jön, a táj egyre jobban belátható. A távolból látom lépéshibát és Petit. No, akkor mégsem annyira rossz ez a tempó!


Vízszintes jön, majd a délelõtt már járt betonút. A rádpusztai pont kiköltözött a romtól a pincészet elé, mgrubert meglátva rögtön az elsõ kérdésem, hogy mije van inni. Számolatlan pohárral iszom a gyömbért. Petiék épp akkor indulnak, mikor én befutok. Mondom nekik, menjenek csak nyugodtan, én még elleszek egy darabig. Csokiból is betolok kettõt. Érzõdik most már, hogy a betétkörön mi hiányzott: a folyadékpótlás. Konstruktív észrevétel: valahova a 33 km-es betétkörön érdemes volna folyadékot adni (pl. Teleki és Szólád). Folyadék- és kalóriahiány kiegyenlítve, irány tovább. Elvileg ismerõs kéne legyen a Csillagó túráról, de inkább elmagyaráztatom mgruberrel. Indulok is a betonon a 67-es út felé, amikor is a biztonság kedvéért megnézem, hogy bélyegeztem-e. Természetesen nem… Vissza. Ez még belefér.


A fõutat keresztezve jön a hamisítatlan Berek. Innét részben mgruber intelmeire és a saját emlékeimre hagyatkozom, lévén hogy a szalagokat maradéktalanul eltávolították. Gáton járok, rövidesen megjelennek a halastavak, mocsarak és patakok. Egy balra ívelõ gáton bandukolok, amikor szembõl a patak túloldalán megjelenik Rushboy és István. Felemlegetjük, hogy itt aztán lehetne „mini HTMV-t” rendezni. Két dolog tiszta: jön egy csaknem oda-vissza rész; illetve hogy Daniék nincsenek annyira elõttem. Az elõbbi hidegen hagy, utóbbi viszont megnyugtat. Nem sokkal rá lépéshibáék párosát is üdvözlöm. Távolból már látszik a híd, amin át kell kelni (és nem mellékesen ezen a hídon már délelõtt is jártunk), majd 180 fokos fordulattal vissza, csak épp a patak túlpartján.


Lépéshiba piros kabátja felér egy élõ szalagozással, még éppen látszik a távolból, így iránymutatónak kiváló. A patakot elhagyva belépünk a halastavak közé. Itt is némi cikk-cakk következik, majd a két nagy halastó közötti É-D irányú gátra fordulunk. Lépéshibáék és köztem a távolság konzerválódik. A „szerencse” csupán annyi, hogy õk tájékozódnak, én meg élvezem annak pozitív következményeit. A másfél km-es egyenes gátazás annyira azért nem monoton: a nádasok, tavak látványa, a vízimadarak hangja bõven oldja azt. Egy balossal célbavesszük a naplementét: nem is merek elõrenézni, mert elõbb nézek a Napba, mint ahogy lépéshibáék kontúrját megpillantanám. Így részben leszegett fejjel megyek elõre.


Egyszer csak kiérek a halastavak labirintusából és látszik is az utolsó pont, valamint az, hogy szinte akkor indult el onnan az üldözött páros. Érezhetõen hûl a levegõ, a folyadék viszont nagyon kell, örülök is, hogy lehet vételezni. Szegény pontõr meséli, hogy több autó is megállt elõtte és megkérdezték, mit is keres itt (pedig a rendezõségnek volt engedélye az útvonalra). Innét már csak kényelmesen be kellett volna csorogni a célba. Egyrészt nagyon jól állok idõvel, mind a világosságot tekintve, mint a „6-os átlag norma” szempontjából. A földutas autópálya-felüljáró környéke kissé saras, nemkülönben utána a Berek Lelle-menti része. Reggel itt még fagyott volt a talaj, emiatt nem éreztük. Ráadásul délutánra már sok-sok pár láb kijárta.


Sikerült lépéshibáékat hallótávolságon belülre hozni, Széchenyi utca szélétõl ráadásul már elvileg reggelrõl ismerõs szakaszon mehetünk. Valamit mégis sikerül elvéteni, mert nem ott érjük el Balatonlelle felsõ végét, ahol reggel elhagytuk. Magyarán nagypistázásra kényszerülünk. Óránkra pillantunk és innét már békaügetésben is meg kell legyen a 6-os átlag. Üldözött párosom ennek ellenére részben kocogásra vált, én maradok a gyaloglás mellett. Rudi Tanya étteremnél már tudjuk, hogy csak pár lépés, és tényleg: ott vagyunk a cél épülete elõtt. Hopp, gond van: hogy jutunk be? A kocsibejáró zárva, a ház kapujánál belül egy kutya ugat nagy elánnal. Mivel a kutyust nem ismerjük személyesen, nem kockáztatunk, inkább csöngetünk (nem szeretnénk a célvonal elõtt sérülést szerezni). A gazda jön ki és megnyugtat, hogy a kutyának a hangja nagy csupán.


Besétálunk az épületbe és átvesszük a gyorsan elõkészített díjazást. Hatalmas pozitívum a rendezõség részérõl, hogy bár a táv adatok (ezáltal a túra neve) csak a héten váltak véglegessé, mind az igazolófüzeten, mind a kitûzõn és oklevélen a 60-as szám szerepel! A célszolgáltatást nem itt kapjuk, hanem átsétálunk a Rudi Tanya étterembe, ahol a fedett külsõ asztaloknál fogyasztjuk el a babgulyást. Csatlakozunk Daniék kettõséhez (õk picit meghúzták a végét, így 10 órán belül értek be) A babgulyás igazi fejedelmi lakoma, jólesik a meleg, sós, tartalmas leves. Felvetõdik bennünk a repeta igénye, az éttermesek is pozitívan állnak a kérdéshez. Igen jólesett a két tányér leves!


Mielõtt még a hûvösben kihûlnének az izmok és ízületek, visszasétálunk a célépületbe. Érezhetõ, hogy most már nincs meg a hatos átlag. Közben R. István elbúcsúzik (Dani szegény ezt észre sem vette), rá még várt közel 3 km séta nulla pontért a lellei nagyállomásra. Gyors szerelvényigazítás, pakolás részemrõl, majd Gellért felébresztését követõen megyünk is ki a kocsihoz. A hátsó traktus hasonló koreográfiában utazik, mint lefelé, szegény Dani ül középen. Sokáig nincs is semmi gond, de Pesthez közeledbe hirtelen görcsbe rándul a lába. Mivel nincs máshol hely a nyújtásra, az elsõ két ülés között próbálja elõretenni és majdnem kezelésbe veszi a sebváltót. Végül aztán gond nélkül ki tud szállni és kényelmesen legyalogolja a rá váró nulla pontos szakaszt.


Szép nap volt, télhez képest igazi koratavasszal, igazi „megoldjuk” jellegû szervezéssel (kiemelve a korrigált távadatokat az igazolófüzeten és a díjazáson). Részünkrõl sportszakmailag sem volt utolsó. A folyadékelosztás ugyan nem volt tökéletes a 60-as táv betétkörén, de amúgy minden egyéb szupernek mondható. Nyilvánvaló, hogy ahol hiányzott a szalag, az nem a rendezõség lelkén szárad.


Köszönet az ötösfogatnak többi tagjának: R. Istvánnak, Daninak, lépéshibának és Petinek a túra eleji társaságért; utóbbi kettõnek, hogy idõnként beérhettem õket. Petinek ezer köszönet a fuvarért!


 Köszönet nektek, PITE és ENTE, csak így tovább! A „Megoldjuk” 2x30-on mindenképpen találkozunk!

 
 
tétova hegyi-teveTúra éve: 20112011.02.06 14:28:20
megnéz tétova hegyi-teve összes beszámolója

Téli Berek tavaszi napsütésben


A minap letûdõztem egy ragaszkodó vírust, ami szervezetemet tartósan lerombolta. Jó 2 hét után kezdtem csak magamhoz térni. A menés viszont nagyon hiányzott s mivel tavaszi jó idõt ígértek, gondoltam megkockáztatok egy rövid menetelést. Mint megtudtam a pécsiek szervezték e remek túrát, melyet még picit csípõs idõben kezdtünk. Kis kígyózás a Balatonlellei 7végi házak között, amit egy mezõn való áthaladás szinesített. Aztán újra Lelle házai között bóklásztunk. Egy keresztet mellõzve értünk egy hosszabb betonútra, ami átvezetett az M7-es felett s egy borkombinát-palota is felbukkant szépen kialakított szõlõsök között. S jöttek a vidékre oly jellemzõ löszfalak és horhosok. Kis emelkedés sorjázó borospincék között, s a Kis-hegy tetején az elsõ EP. Csokit is kaptunk s lehetett gyönyörködni a Balaton homályba veszõ látványában. Rejtõzködõ Fenség. Aztán kigyózás a hegyrõl lefelé kevésbé kevély hobbikertek és házak között. Újabb szõlõsõk és azokat metszõ gazdáik. Az Irmapusztai tavak mellett volt a következõ EP., ahol nemcsak üditõ, de töltött piskóta szelet is megörvendeztette a fáradt vándorokat. Innen már csak eg vadaknak épített átjárón kellett áthaladni az M7 felett s jött a már ismerõs mezõ és nyaraló övezet. A célben emléklap és kitûzõ, továbbá egy szívélyes invitálás a közeli Rudi étteremben, ahol finom szabadtûzõn fõtt babgulyással vendégeltek meg. 


A szervezés a 15 km-esen kiváló volt. Tökéletes leírás, esetenként szalagozás és térképvázlat is segítette a haladást. Kedves pontõrõk és meghökkentõen sok útravalóban volt részünk. Szerencsére a téli berek elég tavaszias volt, barátságos arcát mutatta. Kiválóan sikerült ez a séta s legközelebb valamelyik hosszabb távot is megkockáztatom.


Köszönet a  szervezõknek a szép napért