Rádpuszta 30
01.28. 29,4 km, 295 m
Vannak olyan túrák amelyeken a fizikai állóképesség nagyon fontos, vannak olyanok amelyeken lemérheti az ember hogyan is tud hagyományos módon tájékozódni, vannak olyan túrák ahol egymást érik az ámulatba ejtõ természeti csodák vagy történelmi nevezetességek, vannak túrák amelyek …, és van a Rádpuszta 30. Hogy miért külön kategória? A táv alaposan megmozgat, de a szint nem gyötör meg. Ez így télvíz idején ideális – legalábbis szerintem. A látnivalók arányosan eloszlanak ( Kishegyi kápolna és parkerdõ, szõlõültetvények dimbes-dombos sorai, Látrány hangulata, rádpusztai templomrom, a híd amirõl nem tudtam elõször, hogy miért is van TÚL messze, aztán jól rájöttem, az irmapusztai halastavak üres/teli teknõi, mozdulatlan vadkacsákkal. Volt idõ fotózni, bámulni, nem sürgetett a szintidõ, volt kihez szólni vagy csak úgy kényelmesen magamba fordulni. A nap ereje nem volt elegendõ, hogy felmelegítse a levegõt, a jeges szél is kitett magáért itt-ott, arcomat pirosra fújta a szél, kezem kicsit meggémberedett mire a célba értem. Nem fáradtam el, jól esett ez a túra.
A rendezõk hibátlan munkát végeztek. Zökkenõmentes volt a rajtoltatás és az érkeztetés, a leírás követhetõ és egyértelmû volt. A pontõrök kedvesek voltak. A célban láthattam hogyan is készül a kitûzõ. Nekem nagyon tetszett, hogy az útleíráson, az oklevélen és a kitûzõn ugyanúgy a templomrom nézett rám vissza. A túra végén a közelben lévõ vendéglõben babgulyással, friss kenyérrel, erõs paprikával, forralt borral, teával kedveskedtek a szervezõk. Elõször meglepõdtem, hogy a kertben kell elfogyasztani az estebédet, de végül is kellemesebbre sikeredett az egész, mint ahogy gondoltam.
Köszönöm a lehetõséget, jó volt vele élni! |
