Túrabeszámolók


Gémes 30/20

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2017
manylowTúra éve: 20172017.09.10 12:49:36
megnéz manylow összes beszámolója

Gémes 30


Ezen a hétvégén a Gémes Természetjáró Egyesület által szervezett teljesítménytúrára esett a választásom, úgyhogy szombat reggel fel is kerekedtem, Vácról a "kispirossal" elzötyögtem Diósjenőre. A vasútállomás várótermében néhány perc alatt megvolt a nevezés és már indultam is.


Az itinert megmondom őszintén nem használtam, ha egy túra jelzett turistautakon halad, mint most is, akkor én jobban szeretek a turistajelzések és térkép alapján menni. Egyébként a szervezők erről is gondoskodtak egy egész jó minőségű jól használható térkép formájában. A vonalvezetés nagyon egyszerű volt, sárga-piros-kék sáv, eltévedni szerintem nem lehetett.


Az útvonal nekem nagyon tetszett, sok helyen volt szép kilátás. A  túra első felében meg is volt az emelkedés nagy része Závoz és a Kámor felé menet. Az Oszlopó-forrástól különösebb megerőltetés nélkül kényelmes tempóban mentem Deszkáspusztán át egy kisebb emelkedőt leküzdve Drégelyvárig, majd onnan a célig a börzsönyi kéken Diósjenőig.


A lebonyolítás jó volt, hat ellenőrző pont volt a túra alatt, mindenhol pontőrökkel, három helyen volt lehetőség frissítésre. A frissítő pontokon ásványvíz és csoki/műzli szelet volt. A pontőrök mindenhol kedvesek és segítőkészek voltak.


Mivel a vonat nemsokkal a célba érkezésem előtt ment el, volt időm falatozni is egy jót a váróteremben kialakított "svédasztalnál" :)


Mindent egybe vetve ismét egy nagyon jó napot töltöttem a Börzsönyben, a jó szervezésnek és időjárásnak köszönhetően.


Köszönet a szervezőknek!

 
 
 Túra éve: 2015
stabatTúra éve: 20152015.09.21 23:27:30
megnéz stabat összes beszámolója

Gémes 30


Szokás szerint kerékpárral indulok a rajtba, fél óra se kell a megérkezéshez. Mivel egy ismerõs sem jön a vonattal, egyedül kezdem a túrát fél kilenc körül. Érdekes módon a sárgán eddig még nem mentem fel Závozig, így örülhettem az új útnak, és még mennyi mindennek! A kikericseknek, a selymesen simogató sásnak, a harmatnak, a "Kámortejnek", a ritmusnak, a levegõnek, a pittyegetõ madárnak, és persze a pontoknak, meg a csokinak. Aztán a Kámorról lefelé összeakadtam pár ismerõssel, a Csánki kertig együtt haladtunk, visszatekintettünk a Börzsöny 50-re, elõre a következõ túrákra. Majd tudván, hogy futva nemsokára beérnek, elléptem. Nemsokára, Lopona-fõ elõtt ért utol Sanyi. Innentõl próbáltam tartani vele a lépést. Lefelé ment is, a síkon is egy darabon, Deszkáspusztán jólesett a víz, de onnan kezdtem leszakadni. Kezdett borulni a ritmus, kezdett fájni a térdem, Drégelyváron még látótávolságban voltam (lefelé jött, mikor én fel), de már a lejtmenetek sem úgy mentek, mint frissen. Azért így sem panaszkodhatom, 4:15 alatt beértem. Köszönet Sanyinak, a túratársaknak, a szervezõknek és a Börzsönynek!

 
 
radzeerTúra éve: 20152015.09.16 08:51:49
megnéz radzeer összes beszámolója

Gémes 20



Örülök, hogy elmentem erre a túrára. Örülök azért, mert egy jót sétálhattam a testvéremmel, örülök neki mert olyan helyre mentem, amit szerettem volna megnézni, és örülök azért is, mert jó volt a nyugalom.

Elõzõ nap sokat nézegettem, hogy mivel lenne érdemes menni, végül a nyolckor induló vonatra esett a választásom. Ennek megfelelõen elõzõ este mindent bepakoltam amit kellett és egy rövid szemhunyás után magamra is vettem a túrafelszerelésem.

Egy kis villamosozás, gyors jegynyomtatás, fel sem eszmélek és már nem is a zónázón, hanem a Bzmoton zötyögünk. Dombok között kanyarog az út, amelyen hûségesen kísérnek a hangos és erõteljes döccenések.



Leszállás után a nevezõk a vonatállomáson várnak minket. Egy kicsit aggódtam is az utazás során, hogy esetleg rossz helyre jöttünk, annyira nem voltak emberek körülöttünk, illetve aki volt a vonaton túrafelszerelésben, az már hamarabb leszállt.

A nevezés után nekiiramodtunk Diósjenõ utcáinak. Enyhén nedves és szürke az idõ, de ez minket nem zavar, jó idõ van a túrázáshoz. Az erdõben még jól ki is melegszünk, nem lehet okunk panaszra a hõmérséklet miatt.



Hamar elérjük az elsõ ellenõrzõpontot, ahol csokival biztosítják az energiát a továbbjutáshoz. Illetve egy-két érdeklõdõ pillantást is kapunk, amiért nem a túraútvonalon indulunk tovább, dehát a geoláda az geoláda. Ha a közelben van, akkor meg kell keresni :)

Így meg is lett a Hadi úti bombatölcsérek láda, igaz csak egy "bombatölcsért" láttunk. Visszatérve a turistaútra egy szép mezõre értünk, ahol megölelt minket a napfény. Virágot fotózunk, és a kilátóba is felmegyünk, mindhiába. Ugyanis a köd úgy döntött, hogy még egyelõre nem adja meg magát a napnak, inkább lustán fekszik tovább a tájon.



Követjük a hegy peremét, ahol még egy ponton nyúlik alkalmunk megnézni a kilátást. Aztán eltávolodtunk a hegy szélétõl, és a Kámoron kötöttünk ki, ami csak akkor tudatosult, mikor már túljöttünk rajta. Ezzel együtt az ottani geoládán is. Fel kéne szedni. Nem, ne menjünk vissza. Nnnaaa, de kéne. Nem, majd jövünk még máskor is. Ez utóbbiban egyezek meg magammal, így ez kimarad.

Viszont láttunk helyette valami nagyon szépet, ami miatt ezt abszolút nem bánom. Úgy terült el elõttünk a köd, hogy láttuk, amint belesétálunk a ködbe. Ami a különleges volt benne, az az hogy foltokban volt elõttünk a köd, meg lehetett húzni egy határvonalat, hogy mettõl meddig ködös. Ha mindez nem lenne elég, még a nap is fénnyalábbokkal díszítette a ködfoltokat. Ha pár perccel késõbb jövünk, már lehet hogy mindezt nem látjuk!



Folytatván a túrát helyes kis matricákat gyûjtöttünk, mind a Csánki-kertnél, mind a Pénzásásnál. Mindkét helyen kedves pontõrök fogadtak minket, akiknek (és a szervezõknek!) ezúton is köszönet a túráért! Pénzásásnál a turistaházat is megcsodáltuk, igaz csak kintrõl, és a tábla segítségével azt is megfejtettük, miért pénzásás a hely neve. Akit érdekel, tessék elmenni :)



A pénzásástól kezdve enyhe lejtõn tettük meg a hátralévõ kilométereket. Egy kis sár, egy nagyon rövid eltévedés, egy túratárs és napsütés volt a talpalás kísérõje a vonatállomásig.



Végül öt óra alatt értünk be, kényelmes tempóban. Nem kellett sietni, a vonat úgyis csak egy óra múlva jött. Addig müzliszelettel és napozással mulattuk az idõt, hogy aztán majd a kis vicinális döccenéseivel visszarázzon, illetve a zóna visszaringasson minket a város ritmusába.



Összességében egy rövid, kellemes, kilátásokban nem túl gazdag, ám csöndes és nyugalmas sétában volt részünk, amit köszönünk a szervezõknek!

 
 
ghostartTúra éve: 20152015.09.15 10:27:43
megnéz ghostart összes beszámolója
Szeretjük a Börzsönyt, így szívesen járunk túrázni arrafelé, így adta magát, hogy elmegyünk a Gémes 30 TT-re.

 

9:24 kor startoltunk (8-10 ig lehetett) Diósjenõrõl, szép a falu, jó a levegõ, köszönnek az emberek, jó a hangulat.

Haladunk elég szép tempóban, a térkép amit kaptunk egyértelmû, nagy segítség, viszont a szint diagrammot hiányoltam,

30,8 km 1024 m szinttel,mert így nem tudtuk hogyan tartalékoljunk erõvel, a leírás jó volt az itinerben, továbbá nem pecsételtek, hanem szép matricákat kaptunk a pontõröktõl.

 

Az elsõ ellenõrzõpont kb. 4 km volt a starttól, amire kis emelkedõ után értünk, így jól esett a víz és a csoki, töltöttünk és mentünk tovább.

Sokfelé fel voltak újítva a jelek, bozót csalán nem volt sehol, jól lehetett haladni, viszont a felújított szakaszok között voltak régebbi jelek is és olyan keresztezõdés, ahol nem volt jelzés csak 30-40 m-el beljebbrõl lehetett látni a jelet, ennek ellenére 1 centimétert sem mentünk rossz irányba.

Ami pozítívum még a gyönyörû útvonal, szép kilátás. majdcsak végig erdõben kellett menni, kis gombát szedtünk is.

A pontõrökkel jól el lehetett beszélgetni. kaptunk még vizet és csokit 2x.

 

A túra egyik fõ megállapítása, hogy a lefelé vezetõ út rosszabb, mint amikor felfelé kell menni.

16:50 körül értünk be a célba, de nem siettünk és töbször megálltunk összeszedni a gombát.

 

Összeségében szép útvonal, szép túra, viszont amit nagyon sajnálok, a zsíroskenyér mellé nem volt hagyma :( 

még nem is voltam olyan túrán, ahol ne lett volna.

Kérem a szervezõket, hogy a jövõben gondoljanak erre, mert nem csak a magunk nevében írom.

 

Összeségében köszönjük szépen a túrát a szervezõknek! Jól éreztük magunkat!
 
 
 Túra éve: 2012
marton4Túra éve: 20122012.09.17 17:40:24
megnéz marton4 összes beszámolója

Gémes 50 teljesítménytúra túrabeszámoló Börzsöny 2012.09.15


 


„Hogy vítt ezerekkel, hogy vítt egyedül…”


 


A „kinyúló, messzire elérõ” allegorikus jelentésnek is van létjogosultsága.


Egy szeptemberi, hûvös reggelen érkezem meg öt év után újra Diósjenõre. 2007-ben a Szondi 50 távját teljesítve haladtam át rajta, de azóta valahogy nem akadt dolgom a Börzsöny keleti kapujában. Most fázósan szállok ki a kocsiból. A plusz 40 fokra optimalizált nyári felszerelésemet azonnal lehányom magamról, és egy kora õszi „konstellációra” cserélem. Így, a sötét, de ártalmatlan felhõk ellenére máris jól érzem magam, vágyakozva tekintek a felém magasodó hegyek irányába. Végre megint a Börzsönyben túrázhatok, és ehhez nem volt szükség másra, csupán annak a koncentrikus körnek a sugarát kellett megnövelnem csekély 30 kilométerrel, ami a teljesítménytúrázó mûködésem „alanyi” területét jelenti. Ez fõleg a Bükk és a Mátra, a közöttük húzódó dombvidékkel együtt, aminek a szívében élek, kinyúlik még a Cserhát és a Karancs-Medves  irányába, a másik oldalon az Aggteleki-karsztig és a Cserehátig vetül a sugár, ha éppen aktív vagyok. A Zemplén, ami a szívem csücske, sok emlékezetes családi- és baráti kirándulás helyszíne, már a körön kívül fekszik, épp a „határvidékemen” kezdõdik. Vannak még terveim vele, de ezt inkább akkoriban, a maga helyén emlegetem majd, nem beszélve a Dunántúlról. A túra közben merült fel beszélgetés közben, hogy a Budai-hegységben is mindössze egyszer túráztam, még 2007-ben, a nagyon emlékezetes Budai tájakon 50 túrán, ami számomra a feleszmélést jelentette. Azóta viszont nem jártam arra, jobban kedvelem „isten háta mögötti helyeket”, de most, hogy felmerült, ám legyen!


Közben népes csapat érkezik a szomszédságomba, és élénk beszélgetés mellett szerelnek fel a mai „vágtára”. „Miklósékat” látom, akikkel a Less Nándor 100-on elõzgettük egymást egy jó darabig még tavaly õsszel. A Szalajkában hagytuk el aztán „végleg” ezt a hihetetlen energiával rendelkezõ „vegyes párost”, amikor az éjszakai felszerelést vették magukhoz. Odaköszönök. Mindenki udvariasan fogadja a köszönésemet. Ez jól esik, már is jól érzem magam. Betérek az elsõ állomásra, a rajthelyre, ami a valóságban is egy állomás, ahol piros vonatok jönnek-mennek egész nap, kerülik ki egymást. Aha, szóval nem minden szárnyvonalat állítottak le, ez megnyugtató, szárnyalok az örömtõl. Nagyon szeretem a vonatokat, órákig el tudnám nézni õket megunhatatlanul, még ezeket a modern változatokat is, ahogy ide-oda mennek, pedig autós lettem, vonattal leggyakrabban vasúti átjáróban találkozom. De most nincs idõ túl sokat nézelõdni, elõttem a hegy, az 50km, a mai feladatom, ennek kell nekilátni. Elõbb egy-két bezárt ajtót feszegetve, a forgalmi irodát csak lélekjelenlétemnek köszönhetõen elmellõzve, egy „civil” iránymutatása segít végre eltalálni a megfelelõt az ajtók dzsungelében. Bemutatkozás után rövid, de vesztes közelharcot vívok a fõrendezõ tolláért (holott nekem is van a zsákomban, csak akkor nem emlékeztem rá, pedig igazán megnézhettem volna, van-e toll a hátamon!?), kitöltöm végre az adatlapom, és átnyújtom a nagy lelkesedéssel mûködõ rendezõség egyik tagjának. Mint kiderül, lakhelyemtõl néhány kilométerre, Istenmezején üzemeltetnek egy turistaházat. Kicsi a világ. Részemrõl is próbálom a hirtelen jött szálakat egy kis beszélgetéssel kötéllé edzeni, amire késõbb további lehetõségem is támad, mert a rendezõség tagjai kellemes meglepetésként, „bolygó hollandi” módjára, a nap során a legváratlanabb helyeken még többször felbukkannak az erdõben és persze a célban. Egyet viszont elfelejtettem tõlük megkérdezni: miért „Gémes” a turistaegyesület neve. Bár a gém alapszónak 3 jelentése is van (1. állványzatok, szerkezetek kinyúló része, 2. egy gázlómadár, 3. egységnyi játék a teniszben (Harry Gem nevezetû jogász a modern tenisz feltalálója), így ragozva leginkább egy gémeskút jut az eszembe, kútgémjével, koloncával, kútágasával, kútostorával, kankalékjával, kútkávájával egy csodálatosan hangulatos egységként elképzelve, valahol a legelõn vagy annak a közelében. A „kinyúló, messzire elérõ” allegorikus jelentésnek is van létjogosultsága, a turista egyesület éves programját jelenleg nem ismervén, nézzük csak egyelõre pl. az innen 120km-re található egyesületi házat. Maradjunk ennyiben, jövõre küldöm a rejtvény megfejtését. („Lapzárta után”, most olvastam el végre az itiner útvonal-leírás elõtti bevezetõjét: az egyesület alapítója és tiszteletbeli elnöke Gémes Tóni bácsi. Remélem, megbocsátja nekem, ha az elõbbi okfejtést benne hagyom a beszámolómban.) A tájékoztató füzet egyébként nagyon jó, hangulatosan, részletesen kitér minden látnivalóra és buktatóra. Csábít arra, hogy rengeteg dolgot beidézzek ide belõle. Úgy érzem, még sincs értelme. Érdemesebb inkább eljönni erre a túrára és megnézni mindent személyesen a tájékoztató füzet és a mellékelt térkép alapján. A beszámolót inkább az útközben felmerült kósza gondolataimnak és a velem történteknek szánom, szóval nem valami Börzsöny útikönyv az tuti. Ha részletesen szeretnék kitérni mindenre, amire érdemes, az igencsak elküldene éjszakázni, és nem csak engem. Nem baj, ha nem vesézek ki mindent, legalább jövõre is marad mondanivalóm.


 


Egy pillanatig sem kétséges, hogy ezt az 50km-t megint gond nélkül legyûrjük mindketten, olyan óriási erõben érezzük magunkat.


7:00-kor indulok. A lábam jó, bár még nem futok, az elõttem indulókat sorban gyaloglom le még Diósjenõn, amelynek neve „félig” arra emlékeztet, hogy ezen a helyen volt a Jenõ törzs egyik központi szállásterülete, a diós pedig akkor jött hozzá, amikor feltalálták a diót, és olyan diós lett. Nem kevésbé borzongtató, amit még elõzõ este olvastam lefekvés elõtt, hogy a reggel idefelé jövet egy pillanatra feltûnõ Jenõi-tónál aratott Marcus Aurelius gyõzelmet a betörõ kvádok és markommanok (barbárok) felett (de nem ma reggel, hanem még 173-ban). A történelem viharai egyébként sem kerülték el, ezt a nem túl eldugott helyen fekvõ települést. Amíg a megmaradt információmorzsákat csipegetem ki a fejembõl, végre kiérek a nagy történelmi múlttal rendelkezõ településrõl, és rögtön egy nagy emelkedõn találom magam. Elhaladok a Diósjenõi Szabadidõ Parkot reklámozó tábla mellett (fotó mellékelve).  Elõttem botozik valaki felfelé. Csak nehezen gyûröm le a meredeken, a závozi ellenõrzõponton aztán megint összefutunk, beér, amíg fényképezgetek. Nagyon barátságos velem, remélem Õ is ezt érzi részemrõl, így egy idõre összecsapódunk Péterrel, és jól elbeszélgetünk. Ma, 2012.szeptember idusán, valahol a Börzsönyben haladunk mi ketten egy sárga jelzésen felfelé, amerre a Csánki-kertet véljük megtalálni, amikor a felhõk még mindig makacsul tartják magukat az égen, és a napsugarak reménytelenül verõdnek le róluk a másik oldalon, némi diffúz fényt szórva csupán ránk. Mégis jó a kedvünk, elszántak vagyunk, és bíztatjuk egymást rendesen. Egy pillanatig sem kétséges, hogy ezt az 50km-t megint gond nélkül legyûrjük mindketten, olyan óriási erõben érezzük magunkat. Így válok le róla, indulok kocogva felfelé az enyhe emelkedõn, kezd a lábam beindulni. Nem sokkal késõbb, „nem túl figyelmes túrázóként”, (hogy a tájékoztató-füzetet idézzem) nem veszem észre, hogy a jelzés bevált az erdõbe, és simán elfutok lefelé. A lendületem még egy jó darabig visz a helytelen irányba, mire a belsõ érzékeim korrekcióért kiáltanak, és visszafordulok.


 


Végül a teljesítményemmel megszolgálom a bizalmat, és bevesznek a futócsapatba.


Két futó kiált rám a helyes irány felé mutatva, már visszafelé jövet. A nyomukba eredek a meredeken felfelé. Gyors nekem az iram, de meglepõdöm, mert bírom. Sõt, amikor óriási lendülettel futásnak erednek, akkor sem gond felvenni az ütemüket. Végül a teljesítményemmel megszolgálom a bizalmat, és bevesznek a futócsapatba. Az egyikük Dani a „szuperbajnok”, és „elmebajnok”, már ami az irányítószámokat illeti, és a „kollegája” Gábor sem kevésbé bajnok, látom. Igazán dagasztja a mellemet, hogy Bernecabarátiig, miközben elmellõzzük a maradék, korábban indult „gyalogságot”, simán tudom tartani az iramukat, jól mûködik a „technika”, még az iszonyúan meredek, köves helyeken is lefelé, ahol egyébként betegesen óvatos szoktam lenni, mert egy tavalyi ujjtörés és egy régebbi ujjficam erre késztet. De most rohanok lefelé is minden gond nélkül, az új cipõm is jól dolgozik alattam, szinte semmit nem erõlködöm. Ez a mi „Nemzeti Vágtánk”, amit levágunk itt az erdõben. Bernecebarátiba, az etetõpontra, az Öregerdõ (nem Öregedõ) Turistaházba együtt érkezünk, ahol nagyon gondos és szívélyes vendéglátásban részesülünk az egyik rendezõ részérõl, akinek a fia a 25km-en indult ma. Az épület azért elég régi lehet, amolyan „Tenkes kapitánya-féle-kocsma” hangulatom támad az étkezõben az ablakok jellegét tekintve. Még a Csitári-kereszt ellenõrzõ állomás elõtt stílusosan fejenként 3db óriási virslit kapunk, de lehet repetázni, mondjuk egy „görög-keletire”. Én a magam részérõl paleolit táplálkozáson vagyok, így most kenyeret nem eszek a virslihez, de ez késõbb kifog rajtam. Már az ellenõrzõ állomás után is érzem, hogy valami nem kerek, de felfelé kezdek elfogyni. Mégiscsak kellett volna az a kenyér, egy kis friss szénhidrát, mert jelenleg a virsli megemésztése több energiámat viszi el, mint amennyit szolgáltatni tud. A sáros útra érve elbúcsúzok futótársaimtól, még a Csitári-keresztnél látom õket utoljára, még mielõtt leesett a hó, aztán már csak a célban. 6:20-at mentek lazán, és azokat az izom futókat is lefõzték, akik Bernecebaráti után lazán elhúztak mellettünk felfelé. Ezek a srácok szinte minden hétvégén kint vannak terepen. Azt gondolhatná az ember, hogy már rég belefásultak az egészbe. De nem! Olyan élvezettel csinálják, mintha a mézesheteiket élnék a teljesítménytúrázással. Ráadásul hiába olyan gyorsak, mégis mindent alaposan megnéznek, milyen hegy, halom, sánc, földvár és még ki tudja, mi mellett futunk el, a térképrõl kiböngészik a nevét. Szeretik tudni, hol vannak, nekik nem csak egy sárga sáv, vagy egy kék kereszt az erdõ, egy terep, amin szaladgálni lehet, hanem együtt élnek vele, idetartoznak testileg-lelkileg. A rohanás mellett még erre is jut idõ és szellemi kapacitás. Ha jól belegondolok, hogy 20km-en át gond nélkül tartottam az iramukat, kellõ edzéssel és tudatossággal már csak a maradék 30km-t kell megoldanom, hogy bedolgozzam magam, a teljesítési idõt tekintve „élvonalbeli” sportolók közé, ahová titokban szeretnék tartozni. Ha másnak nem, beindítónak jó leszek, mert nincs kizárva, hogy társaim kiváló eredményében egy picikét benne volt az is, hogy megmutassák az „öregnek”, velük nem lehet „packázni”. A múlt héten 7:00 lett az Eger Csillaga 50 eredményem, ráadásul nem voltam kiemelkedõ formában. Az is lehet viszont, hogy csak egy álom a felfejlõdés, mert jelenleg minden lépésért megdolgozva, reménytelenül dagasztom a sarat a szekérúton, és az izomsejtjeim sem kapják meg a megfelelõ mennyiségû glükózt és oxigént, ami aggaszt. Azon gondolkodom, amit a minap olvastam, hogy az anyag a mai tudomány felfogása szerint tömeg és energia egysége. De nem az anyag alakulhat át energiává, hanem a tömeg. Még nem egészen értem, de ha sikerül megfejtenem, akkor nincs többé akadálya, hogy a virsli energiává alakuljon bennem, és tömeget is veszítsek, ami szintén jól jönne a futáshoz. Tehát a futás sem más, mint tömeg és energia egysége, a tökéletes testi, lelki egyensúly megtalálása. Ahaa….


 


Amikor mélyen behatoltam a szakadékba, sok helyen kidõlt fákon, patak teraszokon és agyagfalakon kellett feljutni, nos, a végére teljesen rendbejött a túra után kissé leharcolt lábam.


A Hármashatárnál miután befényképezek egy gyönyörûen zöldellõ börzsönyi kráterbe, magamba tömök egy adag mazsolás-szõlõcukrot. Ez aztán használ, pedig máskor nem szokott, beindul a lábam, mint az elõbb, és a Honti-szakadékig lerobbanok szinte. Na, ez az! A szakadéknak csak a felsõ csücskét látjuk így elhatározom, már most, hogy a túra után alulról is megtámadom egy kis felfedezés okán ezt a kiemelkedõ természeti értéket, ami az Õs-Ipoly által felszínre hozott õstengeri maradványokban gazdag, õserdei hangulatú hely, vagy valami ilyesmi, de nem vagyok geológus, annyi szent. Még réges-régen jártam itt a családommal, elhoztuk ide gyermekeinket erre különös hangulatú helyre. Érdekes, hogy ösztönös késztetést érezve, életem elsõ „túrabeszámolóját” éppen errõl a kirándulásról írtam meg. Soha nem felejtem el azt a képet, ahogy néhány éves gyermekeim a feltornyosuló óriási agyagfalak között, hatalmas liánokkal beszõtt, buja növényzettel körbevett hûs patakmederben gázolnak, mint valami felfedezõk, „dzsungelharcosok”, rácsodálkozva a lépten-nyomon felbukkanó érdekességekre, természeti csodákra, borzasztóan élvezték a dolgot, mint én most. A beszámoló aztán valamelyik winchesteren veszett az évek során, pedig most érdekes lett volna újra olvasni (legalábbis nekem). Ami érdekesség azon kívül, hogy a túra után, amikor mélyen behatoltam a szakadékba, sok helyen kidõlt fákon, patak teraszokon és agyagfalakon kellett feljutni, nos, a végére teljesen rendbejött a túra után kissé leharcolt lábam. Akaratlanul teljesítettem a futás utáni oly sokszor javasolt nyújtógyakorlatokat. Egyéb kalandjaim is voltak hazafelé menet. Elõször, Szlovákia pár percre lévén, arra gondoltam, arra megyek haza, végig a határ túloldalán az Ipolyságban. Errõl szerencsésen lebeszéltem magam. Jól tettem, mert Rétság után olyan álomkór jött rá, gondolom a Honti-szakadék dzsungelében csípett meg valami „csecse”, hogy kénytelen voltam kiállni a balassagyarmati Lidle parkolójába. Az igazság persze az, hogy nem túl sokat aludtam az éjszaka, a hajnali ½ 4-es kelés és a 3-4 óra alvás most kiütközött rajtam, bár napközben semmit nem vettem észre belõle. Koffeinizálás helyett megpróbáltam egy pár perces alvást ott a kocsiban, hihetetlen eredménnyel. Teljesen felfrissültem, kitisztult a fejem, akár 100km-es túrának is neki tudtam volna ugrani. Egy szemernyi álmosság sem maradt bennem egészen éjjel ½ 1-ig, amikor végre lefeküdtem otthon az ágyamba. Balassagyarmaton aztán egy kismotorverseny miatt letereltek a fõútról. Bekeveredtem Palócföld szívébe, és most, a turistajelzéseket látva, a „Csitári hegyek alatt” még jobban sajgott a szívem, hogy a Palócföldi 100-as nem olyan régen még olyan elérhetetlennek bizonyult számomra.


 


Akkor, az a darab szikla, az volt nekik egész Magyarország, és az egész élet. Hát hová is mehettek volna innen?


De most a kék kereszten mászok felfelé, a kék jelzés erõsen megdolgoztat. Futni már nem mindig tudok, így magamra maradok a gondolataimmal. Közben a nap kisüt, és nem csak a látható, de az infravörös tartományban is jócskán osztogatja szeretet-csomagjait. Így picit sem fázok, visszatért a késõ nyár. Fúj a szél, de csodálatos a hangulat az erdõben, harapni lehet a jó idõt. Kellemeset sétálok Drégelyvárig, ott aztán lesz ember bõven, merthogy a Honti-szakadék pontõrei óta nem találkoztam ember fiával. Amint meglátom az elsõ párt, próbálok kommunikálni, de nem a mieink, így gyanakodva méregetnek, sõt Drégelyvár helyett, Drégelypalánk felé próbálnak irányítani. Az is egy vár, de az „már más túrához” tartozik. Felmegyek a fellegvárba, és itt megülök egy rövid idõre. Körbejárok, fényképezgetek. „Szórakoztató” megfigyelni a várat elözönlõ szombati turistákat, akik többen vannak, mint ALI serege lehetett annak idején. Megnézem a Szondi emlékmûvet, felidézem a híres „aranyjánosi” sorokat. Elmenekülhetett volna minden bizonnyal valahogy az a 150 ember, még a 12000 török ideérkezése elõtt, ahogy megtették ezt sokkal erõsebb várak védõi is akkoriban. Vajon mit érezhettek, mire gondoltak még az igazi nemzetállamok, nemzettudat kialakulása elõtti idõkben ezek a harcosok, ezen gondolkodom. Vagy a magyarság már akkor sem kötõdött holmi nemzetállamhoz, nem voltak határai? Akkor, az a darab szikla, az volt nekik egész Magyarország, és az egész élet. Hát hová is mehettek volna innen? „Innen hová?   kérdezem én”. Áldozatuk sem volt fölösleges. 1552-ben ezeknek a kisebb segédváraknak a letörése jelentõs török erõket kötött le, és hozzájárult ahhoz, hogy a törökök kicsúsztak az idõbõl, és mire az idõközben megerõsített Eger vára alatt egyesítették támadó erõiket, a nyári hadjáratra felkészült, könnyû felszerelésû törököknek már nem maradt idejük egy hosszabb ostromra. A terjeszkedésük így lényegében leállt, konzerválódott a végvári rendszer, a Királyi Magyarország és a magyarság megmenekült az enyészettõl, és ebben Szondi György és 150 embere is egy „sugár” volt, gondolom végig az alatt a pár perc alatt, amíg a sziklán ülök, és a körpanorámában gyönyörködöm ezen a már alig fokozható hangulatú szeptemberi szombaton.


Végül elhagyom a várat a csúszós lépcsõn araszolva le, miközben arra gondolok, hogy ezeket a lépcsõket egykoron a magyar hõsök csizmái is koptatták, s ahol ma kisgyerekek mászkálnak akrobatikus ügyességgel, biztosan mutatva utat a tétovázó felnõtteknek. Ez jó, mert ebben a nehezedõ helyzetben, életük során még szükségük lehet erre az akrobatikus ügyességre, hogy talpon tudjanak maradni. (Kellett nekem egyedül maradni!)


 


Gyönyörû helyeken haladunk át, mint Pénzásás például, ezen a csodálatos réten, ahol még egyszer feltöltöm a telepeimet a szeptemberi napsütés energiasugaraival.


Indulok lefelé a piroson, amikor találkozok Moiwa-val és Lépéshibával, amint szembejönnek, õk még csak most ostromolják meg a várat. Egy pár perccel indultak késõbb, mint én, behoztak, amíg a várban bóklásztam, és fogalmazgattam „nagy gondolataimat”. Leszaladok a piroson Deszkáspusztáig, ahol 10 éven át üzemeltett egyesületi házat a Gémes Természetjáró Egyesület, de mivel csak bérleti szerzõdésük volt, „gonosz erõk” véget vetettek ennek, máig sem tudják miért. Egy dózerrel még a házat is eltúrták az erdészet emberei, hogy ne kelljen olvasniuk az egyesület által fogalmazott kérõ, könyörgõ leveleket többé. Ezzel végleg véget ért a gazdag turistaélet ezen a helyszínen. Gondolom, többé nem zavarják a fakitermelést és az „úri” vadászatokat holmi alkalmatlankodó turisták. Így kell ezt csinálni. Lentebb láttunk egy Szondi nevû, jobb sorsa érdemes kulcsos-házat is, ami szintén a Drégelyvár sorsára jut lassan, mint ez a deszkáspusztai turistaház. És nem az érdektelenség, hanem a rosszhiszemûség és szûk látókörûség miatt. Elbeszélgetek a rendezõkkel a történtekrõl a deszkáspusztai ellenõrzõ-ponton, mialatt Moiwa és Lépéshiba lehúznak, láthatólag nagyon sietnek. Utánuk eredek, és még idejében beérem õket ahhoz, hogy közösen jelet tévesszünk a rét szélén haladva. Kicsit sérelmezik, de „bölcs öregként” megnyugtatom õket, ami hat, és rövid korrekció után már robogunk is felfelé boldogan, most már együtt egészen a célig. Jó ütemet diktálnak, lefelé rendesen futkározunk is, irtózatos távolságokat megtéve könnyedén, de ez nem akadályoz meg minket abban, hogy végig beszélgessük az egész utat. Gyönyörû helyeken haladunk át, mint amilyen Pénzásás például, ezen a csodálatos réten, ahol még egyszer feltöltöm a telepeimet a szeptemberi napsütés energiasugaraival. Társaim elmondása szerint rengeteg teljesítménytúra érinti ezt a helyet. Hiába, a pénz nagy hatalom, senki sem tudja kikerülni. Csak nehéz megkeresni, és még nehezebb megtalálni. Lépéshiba egy kisebb sérüléssel bajlódik, így idõnként egy kicsit lemaradozik, próbálkozik, hogyan tudna a legkevesebb „lépéshibával” lejutni a hegyrõl, de azért nagyon teker Õ is. A célban aztán összeverõdnek a mai napom fõszereplõi. Ott van az egyesület vezetõsége, futótársaim, Dani és Gábor, a három fiatal futó srác, akiket Bernecebarátin még a virsli mellett ismertem meg, Moiwa és  Lépéshiba, és persze ott nyüzsög körülöttünk rengeteg rövidtávos fiatal is.


 


 


 


A piros vonatok, amik csak úgy virítanak a rájuk zúduló napsütésben, remek aláfestést nyújtanak a mai hangulatomhoz.


Zsíros-kenyerezés közben elbeszélgetünk a kellemes hangulatú állomáson. A piros vonatok, amik csak úgy virítanak a rájuk zúduló napsütésben, remek aláfestést nyújtanak a mai hangulatomhoz. Hosszú-hosszú utazás után végre megérkeztem életem egyik „fontos állomására”, ide a diósjenõi vasútállomásra. Egy pár percre ez a lóca lett az otthonom, amin kucorgok, miközben örömmel élem át, hogy a teljesítménytúrázók „nagycsaládjába” tartozhatom.


 


Szegedi József


marton4


Pétervására


 


Beteszem ide még az ezen a túrán „sebtiben” készített képekbõl álló galériám linkjét. A kis gépemet sajnos még egy téli túrán jégkárosodás érte, a blendéje befagyott és megkarcolódott, így néha erõs megvilágításnál szórja a fényt, de futáshoz talán még elmegy. A végén, a túrát követõen a Honti-szakadék alsó szakaszán készített képek már az új, nagyobbacska gépemmel készültek, amit viszont a túrára képtelen vagyok elcipelni. Bocsánat a képaláírásokért, nyugodtan át lehet ugrani!


 


Gémes 50 teljesítménytúra képek, Börzsöny 2012.09.15


https://picasaweb.google.com/102760545299824334787/Gemes50TeljesitmenyturaBorzsony20120915?authuser=0&authkey=Gv1sRgCOjQ3NfckPWEmwE&feat=directlink


 

 
 
 Túra éve: 2011
TonnakilométerTúra éve: 20112011.06.19 15:04:28
megnéz Tonnakilométer összes beszámolója

Gémes 40



Kiírás szerinti táv: 40,1 km, szint 1500 m


Szeretem a Börzsönyt. Nem tudom megmagyarázni miért, mert az összes többi tájegységet is kedvelem, de valami láthatatlan szállal mégis jobban kötõdök ehhez a kemény útvonalakat is magába foglaló, mégis emberléptékû hegységhez. Ez volt az idei túraévem 20. teljesítménytúrája, melyhez méltóbb rendezvényt el sem lehetett volna képzelni, mint a Gémes 40 teljesítménytúra.


Pár perccel 8 óra elõtt parkoltam le Diósjenõn a célnak helyt adó Panzió elõtt, majd átsétáltam a pár száz méterre lévõ vasútállomásra, ahol már nagy volt a sürgés-forgás. A kevéssel ezelõtt érkezett vicinálisról leszálló túratársak már javában töltögették a nevezési lapot, majd rövid sorállás után indultak is az Észak-Börzsöny kies tájainak meghódítására. Alig léptem be a váróterembe máris kedves ismerõs arcok üdvözöltek és mind a fiamat hiányolva, távolmaradásának okáról kérdezetek. Jól esett az érdeklõdésük, mivel ez azt jelenti, hogy számon tartanak bennünket, maguk közülinek éreznek mindkettõnket. Sajnos csak azzal a gyenge és átlátszó, de valós indokkal tudtam elõhozakodni, hogy ma ballag a nagyfiú a nyolcadikból, s ebbéli kötelezettsége miatt maradt távol a mai kirándulásról.


Ezután magam is tollat ragadtam, s kitöltöttem egy nevezési lapot. A 300! Ft-os nevezési díj leszámolása után kézhez kaptam a nagy alapossággal összeállított útvonalleírást, mely néhol kicsit vicces, de nagyon szimpatikus stílusban - a legfontosabb tájékozódási pontokra való figyelem felhívás mellett- kitért az útközben érintendõ helyek történelmi és kulturális érdekességeinek bemutatására is. Mellé színes térképrészlet is dukált. Gyorsan átfutottam a térképet és megállapítottam, hogy a Lopóna-fõig a S- sávon kell haladnom, majd belegyömöszöltem a dokumentációt zsákomba. A folytatást majd ráérek menet közben is kisilabizálni.


A faluból kivezetõ út leheletkönnyûen emelkedett. A reggeli órák ellenére tûzött a nap. Gondoltam, ha ez végig így lenne, összeaszalódnék a végére, mint a szilva. Szûk 2 km után beértem az erdõbe. A fák árnyékában még kellemes volt a levegõ. Nem mondom azt, hogy hûvös, de mégsem sütötte kobakomat a nap. Csak azért, hogy ne hûljek meg, az út egyre határozottabban emelkedett, mígnem közvetlenül a Jenõi-závoz elõtt kifejezetten meredekké is vált. Szerencsére az emelkedõ, nem túl hosszú. A rétre kiérve máris elértem az elsõ ellenõrzõ ponthoz, ahol édességgel és vízzel kedveskedtek a rendezõk.


Továbbhaladva elmentem a Kun-forás mellett, de nem látogattam meg, mivel a zsákomban lapuló vízkészletem még érintetlen volt. Áthaladva a Kun-rét jobb-bal kanyarja után kellemes volt az út a Jász-Bükk rétig. Itt a S- jelzést bevitték a rétrõl a fák közé. Bólintottam egyet, mivel teljesen ésszerû volt a változtatás. Aztán elkezdõdött a hegymenet a Kámorra. Igazából nem olyan veszélyes a felmászás, de a nagy meleg miatt mégis jól esett megállni a Lassie pihenõnél és kiélvezni a pompás kilátást. Aztán fel a csúcsra, s megállás nélkül elkezdtem az ereszkedést a Csánki-kert felé. Itt kezdtek utolérni az elsõ futók, köztük Péter is, aki szintén Zsombort hiányolta. Értetlenkedett, mikor neki is elmondtam, miért is túrázok ma egyedül. Tekintettel, hogy õ 7-es átlaggal utazik, hamar eltûnt a szemem elõl.


Nagyon jól esett a mozgás, kifejezetten jól ment, ismerõs volt az út. A Bugyihó után értem utol azt a kedves házaspárt, akikkel a Horváth József emléktúrán ismerkedtem meg. Juliannával és Jánossal nagyon jól elbeszélgettünk és szinte végig útitársak maradtunk. Lopóna-fõnél egy merõleges jobbos a P- jelzésre, mely eleinte barátságos, késõbb meredek, térdet egyáltalán nem kímélõ lejtõvé alakul. A Nagy-völgyi patakhoz leérve újabb jobb kanyar után értünk az Oszlopó-forráshoz, mely a mai nap 2. ellenõrzõpontja volt. Itt csokis nápolyit ehettünk az eddig elégetett kalóriák részleges pótlására. A forrás ugyan nem „üzemelt”, de a patak vizébõl feltöltöttem kulacsaimat, mivel a következõ szakasz e tekintetben szûkölködik vízvételi lehetõségekben.


Visszatérve a völgyi útra a Z- sávon kellemesen ereszkedtünk a Kalakocs-pataki pihenõig. Innen a Z- sáv erõs emelkedõbe kezdett, melyen többször meg-megálltunk egy rövid szusszanásnyi pihenõre. Az eleinte meredek út lankás emelkedõvé szelídült. Itt elõzött meg bennünket Jucus, aki rendíthetetlenül és feltartóztathatatlanul futott a cserjékkel igencsak jól benõtt szakaszon is. Éppen elütötték a delet, mire felértünk a Jelenc-hegyre. A Jelenc-hátról lefelé a füves vegetáció igencsak meghódította az utat. Nagyon oda kellett figyelni, mert a fû takarásában lévõ korábbi egyenetlenségek a bokának kellemetlen meglepetéssel szolgálhattak. A nyílt területen fullasztó meleg volt (Még azon a bizonyos testrészünkön is patakokban csorgott a veríték). A korában cserfes társaság is elnémult, tempós, de nem sietõs tempóban értünk a következõ ellenõrzõpontra, ahol a terepszínû ruhás pontõr, hasonló színû katonai sátrat vert fel. Mindezt azért, mert az elõre jelzések szerint záport-zivatart jósoltak délutánra a szakemberek.


Sajnos eddigi számításaimba kis hiba csúszott, mert itt sajnos nem volt vízvételi lehetõség. Rövid pihenõ és egy kis édesség elfogyasztása után egy „Isten segíts” és már ballagtunk is fel a K+ úton, mely arra hivatott, hogy jelenlegi helyzetünkbõl elõsegítse eljutásunkat a Dobogó hegyre, ahol a becsatlakozó Börzsönyi Kék jelzés egyenesen Drégelyvárába vezet bennünket. Hát ez volt az elmélet, de más volt a gyakorlat! Egyszerûen egyik pillanatról a másikra elfogyott az erõ a lábamból és alig tudtam araszolni a társaim után. Biztattam õket, menjenek elõre nyugodtan, majd helyrejövök és utolérem õket. Azonban hiába vettem magamhoz egy nagy adag C-vitamint és pár szem Magne B6-ot. Szédültem, a vádlim görcsölt, az erõ elhagyott és az akaraterõm is kezdett cserbenhagyni. Muszáj volt leüljek egy kicsit, de nem javult sokat a helyzetem. (Az óta rájöttem, hogy egyszerûen megbomlott a sóháztartásom. Hiába pótoltam vízivással a rengeteg izzadtságot, amelyet a túlsúlyom, nagy hõség és a sok szint okozott, ha az ásványi sókat nem pótoltam.)


Jobb híján folytattam vánszorgásomat felfelé, mikor is az út bal-jobbos törésénél, legnagyobb meglepetésemre korábbi útitársaim, Julianna és János vártak rám. Kitartásra bíztattak és alkalmazkodtak siralmassá vált tempómhoz. Ha már így alakult a helyzetem, nagyon igyekeztem minél kevésbé terhükre lenni. Aztán a nehezén túljutottunk, s elértünk Szondi György és két apródja hõstetteinek színhelyére. A vártól Deszkáspusztáig mindössze két és fél kilométer, végig lejtõ, mely kissé helyrehozta az önbizalmam. Itt bõségesen ittam és nekivágtunk az utolsó 10 km-nek. Már jobban voltam, de a Pénzásásig rám váró emelkedõt ismét nehezen bírtam. Társaimat bíztattam, menjenek nyugodtan elõre, biztosan be fogok érni a célba, de miattam ne kockáztassák a szintidõ túllépését. Egyedül akartam maradni.


Ahogy telt az idõ, ment lefelé a nap, talán hûvösödött is kissé, egyre jobban éreztem magam, s észrevétlenül újra 5 fölötti utazósebességet értem el. A hosszú egyenesekben mindig elõre sandítottam, hátha megpillantom õket, de sajnos túl sok hátrányt szedtem össze. A Kámori-völgynél még volt egy meglepetés ellenõrzõpont. Innen, immár túljutva a holtponton vígan baktattam el a méhkaptárok sorfala között. A település szélén lévõ kútnál megmosakodtam, ittam egy jót a tiszta, hideg vízbõl s határozott léptekkel jutottam el a célig. Nem hittem el, hát mégis sikerült? A célban átvettem a kitûzõmet, s egy ebédjegyet, mely egy adag finom káposztás, kolbászos sztrapacska elfogyasztására jogosított fel. A sós étel elfogyasztása után semmi rossz nem maradt csak a jólesõ fáradtság a lábaimban.


Nagyon szépen köszönöm a túrát a Gémes TE minden egyes tagjának. Túraszervezés szempontjából a lehetõ legtökéletesebb volt minden, amit szervezõi oldalról meg lehet tenni. Kiváló útvonalválasztás, elhibázhatatlan jelzések, rendkívül igényes itiner és térképvázlat, barátságos, szakszerû pontõrök. A túra végén finom egytálétel, s mindez potom nevezési díjért. Már most megígérem, hogy az év teljesítménytúrája cím tekintetében egy szavazatra már biztosan számíthatnak.


Köszönöm a Börzsönynek a mai napot, aki a „talpalávalót” szolgáltatta. A szép kilátásokat, az árnyas utakat, az életmentõ patakvizet, a madárdalokat és a hûs szellõt.


Köszönöm a jó társaságot, a bíztatást és a segítséget Juliannának és Jánosnak. Nélkülük kettõre duzzadt volna az általam feladott túrák száma. Hála nekik, emelt fõvel távozhattam, és tovább szõhetem terveimet a jövõre 50 km-esre duzzadó Gémes teljesítménytúra teljesítése tekintetében.

 
 
kpeterTúra éve: 20112011.06.18 21:30:12
megnéz kpeter összes beszámolója

 Gémes 20:


 A túra kiválasztása mellett elõzetesen az szólt, hogy a térkép szerint végig erdõben (=árnyékban) halad, ami ebben az idõben nem hátrány. Emellett több pozitívuma is volt még, összességében nagyon jó túra volt. Sajnos a 30-ast a meleg miatt nem vállaltuk be, de remélem lesz még rá mód. Egyébként nagyon kényelmes módon a 20/30 kérdés eldöntésére még kb féltávnál van lehetõség.


 A minimális nevezési díj (kedvezménnyel 300 Ft) mellett maximális ellátás járt: használható és olvasmányos itiner, önmagában is elegendõ térképvázlat, 2x sport szelet, 2x víz, dobozos almalé és a célban káposztás sztrapacska!!! A pontokon, rajtban, célban kedélyes pontõrök, ezúton is köszönjük a rendezést.


 Negatívumot egyedül a párszor dzsindzsásba forduló kéktúra útvonal jelentett, na meg az erdõben is egyre magasabb hõmérséklet, de biztos jobb, mint a napon.


 A kéktúrára telepített méhkasokat és a "kirándulóidõben" való méhfüstölést én sem teljesen értettem, szerencsére sikerült megúszni a szakaszt csípés nélkül.

 
 
engelsfeldTúra éve: 20112011.06.18 20:47:54
megnéz engelsfeld összes beszámolója

Gémes 30


Várakozással tekintettem a börzsönyi túra elé, mint minden elsõbálozó, miként változott meg a hegy képe, amióta utoljára jártam benne. Tartottam a závozi gyilkos emelkedõtõl, a Nagy-völgy napégette aszfaltos útjától és Drégelyvár rovarokkal bõven ellátott akácos erdejétõl. A rendkívül alaposan megszerkesztett tájékoztató - egyben igazoló - füzet és a tereptérkép lassan oszlatta aggodalmaimat: fogom-e bírni szuflával és elérem-e a 16:29-es vonatot?


Závoznál tényleg lilult a fejem, de feljutottam; a Kámorra és a Csánki-kertre alig ismertem rá, mert nagyon megváltozott a növényzet vagy nagyon megöregedtem. A legközebbi kétségbeesés akkor kerülgetett, amikor a Lopona-hegyrõl kellett leereszkedni a Nagy-völgybe. Orvosi tanácsra hiába lépcsõzöm nap mint nap a nyolcadikról lefelé, erõsítendõ térdizületeimet, ez a lejtõ kifogott rajtuk/rajtam, még jó, hogy egészben és épségben leértem.


A drégelyvári megközelítés össze sem hasonlíható a nagyoroszival, százszor kellemesebb volt és a vár környékén úgy tûnt, hogy az általam félt akácerdõnek teljesen nyoma veszett. Drégelyvár arculata és környéke, elõnyére, teljesen megváltozott: szépen rendbehozták, felújították, kitáblázták és emlékmûvet is emeltek Szondi György maroknyi, de annál bátrabb várvédõ seregének. 


Innentõl kezdve a kék sáv vezérelte utunkat egészen Diósjenõig. A település elõtt nem sokkal a jelzett ösvény két oldalán mézgyûjtõ méhek kaptárai sorakoztak és két méhész éppen a júniusban esedékes tennivalóit végezte a méhcsaládokkal védõruházatban. Egy futó túratárs erre nem volt tekintettel és szélvészként húzott el a kaptársorok között, a füstöléssel amúgy is felizgatott méhek rajtaütésszerû támadást intéztek ellene. Szerencsére a sporttárs túlélte az esetet, legalább is a vonaton még nem látszott rajta semmi rendkívüli.


Összefoglalva: Dicséret illeti a rendezõket a remek útvonalválasztásért (alig volt fedetlen szakasz, széles jelzett ösvényeken vezetett az út)  és a kifogástalan tájékoztatásért, jó szavak illetik a rutinos pontõröket és az ellátásra sem igen lehet panasz. Az erdõben igen kellemes volt az idõjárás, a hûsítõ szél állandó útitársunk volt. A túra jelzései egészen frissek és jól láthatóak voltak, az informatív útjelzõ táblák is elsõrangúnak hatottak. 


Köszönet a csendes, udvarias, elõzékeny és mosolygós túratársaknak! 


Tucatnyi franciakrémes-Gémes!







 


 


 


 

 
 
 Túra éve: 2009
VagdalthúsTúra éve: 20092009.06.22 11:19:24
megnéz Vagdalthús összes beszámolója
Gémes 30

Gethe úr társaságában érkeztünk, gép típusú kocsival a rajthelyszínre, megelõzve a Bz közönségét. Én ugyan nem akartam igénybe venni a TTT-, MTSz-kedvezményemet (tudom, mibe kerül egy rendezés), de a szervezõk ragaszkodtak hozzá, hogy 500 helyett csak 300 Ft-ot fizessek. Amíg túrapajtásom reggelizett, valójában én is: a restiben egy nagyfröccsöt vettem igénybe. Ekkor még baráti idõ leledzett, bár indulásunkkor már bele-bele erõsített a diósjenõi szél, és a napos idõ is a múlté lett. Bár már sokadszor járok a faluban, de meg kellett állapítsam, hogy az egy négyzetkilométerre jutó kocsma- és egyéb vendéglátóhely-felhozatal igen jó.

A felújított, problémamentesen (idézet az egyébként sajátos stílusú, kiváló itinerbõl) követhetõ sárgán másztunk fel normál tempóban a Závozig, ahol elsõ ízben tapasztaltam, hogy a pontõr nem csak beírta mindenkinek az érkezési idejét, de aláis íratta azt. Azt hittem, ez Gémes-specialitás, de nem, csak itteni sajátosság volt.

A Kámor volt az egyetlen, ahol nem volt élõ pontõr, kisegített a zsírkréta, meg amúgy is ott a váras kód, sõt a Börzsöny turistája mozgalom is érintett a kérdésben, ezzel már csak a Hegyes-hegy orom az egyetlen hiányzó tétel. Megpróbáltuk behúzni a geoládát, de a lehetõ legmeredekebb, látszólag senki által nem járt verzióban ereszkedtünk, majd osztottunk-szoroztunk: a terep miatt lehet, hogy elszórakoznánk 20-30 percet a Hugó-villáig és környékén, hagyjuk.

A Csánki-kertnél kaptuk meg az elsõ csapadékcseppeket, ekkor még visszafogott intenzitással. Innen jött a K4 - végre szembe haladhatok ezen a jelzésen, és egyáltalán: nem az Erdõkerülõ bejárása kapcsán. Pénzásásnál a körbetekintést erõsen gátolta a farakások monumentális mérete és sûrûsége, ezt már megtapasztaltuk május közepén, így tudatosan keresgéltünk, meglett a pont, üdítõvel, sátorral, és döntéskényszerrel: merre is tovább? Tartottuk magunkat az eredeti koncepcióhoz, legyen 30 km. Deszkáspusztáig a zöldön zúztunk volna lefelé, ha a kidõlt fák az elején nem képeznek akadályt, de szerencsére nem volt jelentõs szakasz. A ponton, ahol egykor a Gémes kulcsosháza is állt, citromos nápolyit kaptunk, majd biztatást a folytatáshoz: további jó versenyzést! Ezért igyekeztem Gethe úr elõtt haladni pár méterrel, hogy tartsuk a versenyszellemet. Igen kedves útvonalvezetés, hogy Délrõl támadtuk Drégely várát, semmi meredekség, folyamatos, egyenletes emelkedõ. Itt próbáltuk szegény pontõrt behúzni a csõbe lehetetetlen aforizmákkal, miszerint nem értettük ezt az öncélú kitérõt Drégelypalánkra, stb. Közben már sokadszor találkozunk össze eboláékkal. Ekkor kezdett a többször elálló esõ újabb, minden eddiginél kitartóbb és intenzívebb támadásba, így egy gyors vár- és panorámafényképezés után iparkodtunk a kéken, amely innentõl egy igen jól tolható szakasz, egészen a célig. Közben persze még újráztunk Pénzásáson, itt bátorkodtam megjegyezni, hogy micsoda unalmas túra, folyton itt kötünk ki, és bizonytalanra megjegyeztem, hogy lehet, lesz még egy kör, ha ez így megy tovább.

De végül nem lett, beértük ezzel a szûk 30 km-es, nyolcas formájú vonalvezetéssel, meg a kitûzõvel és a zsíroskenyérrel. Meg a rendezéssel összességében. Nagyon élvezetes túra, nagyon precíz és lelkes szervezéssel, egy olyan csapattól, amely már korábban is komoly aktivitást fejtett ki a Börzsönyben a deszkáspusztai kulcsosház üzemeltetésével, nagy kár, hogy nem folytathatták. Erõsen gyanítom, hogy jövõre is eljövök ide, nagyon köszönöm a rendezést, nagyon jól éreztem magam! Egyben kiváló felvezetés volt mindez az esti etaphoz.
 
 
keepTúra éve: 20092009.06.20 21:12:37
megnéz keep összes beszámolója
Autóval mentünk Diósjenõre, ahol szépszámú jármû volt már a parkolóban.
Az indítópult a váróteremben volt, kivártuk a sort, kaptunk egy jó kis leírást-itinert-igazolófüzetet, ami néhol személyes anekdotázásokkal volt tarkítva. Tetszett. Érkezett még térkép és egy genotherm is, ami jó szolgálatot tett az aktuális idõjárásban.
Párommal külön indultunk, hogy tartsuk a saját tempónkat.
A Závozi-nyeregben jól esett a víz, addigra már szép emelkedõt tudtunk le.
Az elsõ esõcseppek a Kámor elõtt értek, de semmi vész.
A Csánki kert környékén begörcsölt a vádlim, talán némi tápanyaghiány mutatkozna ??
Az egyetlen negatívum, hogy többen elvétettük-keresgéltük a pénzásási ellenõrzõpontot, de a baracklé kárpótólt :)
Lefelé viszonylag eseménytelen volt az út, leszámítva, hogy az utolsó ep után elkapott a zuhé és az egyszál pólós felszerelésemnek nem tett jót.
Innen már gyorsan beértünk, az asszony kicsivel mögöttem.
Jól éreztük magunkat, köszönjük.

update: július végén megérkeztek a kitûzõk és az emléklapok, köszönjük szépen
 
 
TamoTMTúra éve: 20092009.06.20 19:58:05
megnéz TamoTM összes beszámolója
Gémes 30, 2009.

Igenjó túra, szép rétekkel, impozáns várakkal, elhagyatott erdõkkel. Családias hangulat, jó szervezés(500 forintért kitûnõ ellátásban volt részünk).
Sajnos a 10.-ik km tõl lassan, de biztosan erõsödõ esõben volt részünk. Aki egy szál pólóban indult neki, mint én, annak nem volt szerencséje. 20 km nél volt a holtpont, onnantól nem érdekelt semmi, átadtam magam az esõben való gyönyörködésnek. A célban viszont kárpótolt a zsíros kenyér, aminél nincs is jobb egy túra végén.
Gratulálok a szervezõknek, jövõre is ott leszünk.
---Negatív: A málna szezon sajnos még váratott magára ekkor :( :)
 
 
 Túra éve: 2008
suvlajTúra éve: 20082008.06.14 21:08:38
megnéz suvlaj összes beszámolója
Gémes 30

Kellemes nyári séta, ideális táv/szint arányokkal. Nagyon jól éreztem magam végig, a rendezés tökéletes, ellátás a nevezési díj tekintetében remek. Kis ízelítõt kaptunk ma a Börzsöny világából. Ezúton is köszönöm a túra szervezõinek, hogy mindezt lehetõvé tették számunkra. Sõt! Útközben volt szerencsénk kóstolgatni: meggyet, cseresznyét, erdei szamócát, málnát, ribizlit, a természet megannyi ajándékát. Akár már holnap végigjárnám újra az egész útvonalat!