Túrabeszámolók
 | Oroszlány 40/30/10 |
| új túrabeszámoló rögzítése |
| Kiírások:2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 |
|
| nafe | Túra éve: 2016 | 2016.06.08 11:11:30 |
|
| megnéz nafe összes beszámolója |
Oroszlány 35
GPS-el mért távolság: 37,6 km, barometrikus magasságmérővel mért összesített szintemelkedés: 950 m.
Szokásom szerint a rajtidő kezdetére érkeztem Oroszlányba. Gyors készülődés, s irány nevezni. A 35-ös gyalogos távra neveztem, pedig a montis táv jobban érdekelt, de egy szerdai derékideg becsípődés miatt azt nem tartottam tanácsosnak. Korábban egy rövidebb gyalogtúra tette rendbe a derekamat, hátha most is így lesz. Valamennyit tényleg segített. A nevezés gyorsan megtörtént és kezdhettem is a víztoronyhoz vezető bemelegítő kaptatót. Megvan az első pecsét. Hamar kiértem a városból és kellemes utakon sétáltam Majk felé. Gyorsan odaértem. Pecsét és gyerünk tovább. Gyakran nyílt terepen vezetett az út, ezért Vértessomló előtt megálltam, a nyakamat bekenni naptejjel, nehogy baj legyen. Majdnem más irányú baj lett, de arról az időjárás felelős gondoskodott.
Vértessomlón megtettem a kitérőt az ellenőrző pontra, ahol vettem egy fél literes kólát, s kezdtem is a piros jelzésen vezető kaptatót. Az esős időjárás miatt sok-sok pocsolyát kerülgethettünk. A Vértesben minden fennsík jellegű területen ez a helyzet. Szarvas-kút felé, a kék jelzésen, szabályos erecske alakult ki az úton. Nagyon hamar elértem a forrást. Rövid aszfalt, utána hosszabb kaptató, amelyen két csinos, nagyon fiatal hölgy előzött meg, pedig addig én is 5 km/h feletti átlagot mentem, ők pedig valahol hatos körül, de inkább fölötte és közben folyamatosan beszélgettek, amihez azért jócskán kell levegő. Meg is jegyeztem, a fiúk fölköthetik a fehérneműjüket, ha utánuk futnak. Lehet, egy-két km után, az agyi oxigénhiánytól el is felejtik, hová az a nagy rohanás. A vár völgyébe levezető út, a szokottnál könnyebben járható. A várat kihagytam. A pontos távolság- és szintadat érdekében maradtam az OKT-n, pedig jobban szeretem a hegyre egyenesen fölvivő ösvényt, és az azt követő szintmenetet, illetve az utána következő lejtő remek kilátását, amiből a Vértesben sajnos elég kevés van a jelzett utakon és ösvényeken. Elérve az aszfalt utat, most is megcsodálom a távvezeték menti gyönyörű fenyőfasort. Kisvártatva rátértem Mária-szakadék felé vivő útra. Meglepetésemre, a K+ jelzés mellett megjelent egy kék háromszögjelzés is. A közelben kilátót létesítettek. Valamikor el kell arra mennem. Ez valószínűleg akkor lesz, amikor montival csinálok egy nagyobb bejárást Oroszlányból. Most maradtam a kiírás szerinti útvonalon.
Az ellenőrző pont szerencsére nem a turistaháznál található, hanem a jelzések elágazásánál. Pecsételést követően visszatértem az OKT-ra, s megkezdtem a szakadékban visszavezető kaptatót. A völgy kevésbé látványos, mint lombmentes időszakban, de így is szép, bár a felkapottsága ellenére, szerintem vannak sokkal szebb részei a Vértesnek (Kő-völgy, Kőkapu-völgy, Vár-völgy, Köves-völgy, Szappanos-völgy, Gémförtés-völgy, Fertés-völgy, hogy csak néhányat említsek). Csakhamar Körtvélyespuszta közelében kopogtak a túrabotjaim, amikor meghallottam az első menydörgést, pedig még dél sem volt. A második után megálltam, s felkészültem az esőre. Kicsit sietősebbre fogtam a lépteimet, hátha megúszom. Zivataroknál néha öt perces gyaloglási távolság is elég (4-500 m), hogy megússza az ember a bőrig ázást. A K+ is jobban járható a szokottnál. Azon igyekeztem, hogy legalább a Szép Ilonka-forrás felé levezető szakaszon megússzam az esőt. Fiatal hölgy társaságot értem utol, akik azzal akarták elijeszteni az esőt, hogy semmilyen esővédőt sem hoztak magukkal. A célban kiderült, bevált az elképzelésük, mert pár cseppel megúszták.
A zöld jelzésen kezdett el csöpögni az eső, de csak a Stájer-erdő kaptatóján vált kicsit intenzívebbé. Mielőtt kiértem a fák alól, fölvettem az esődzsekit. Erre elállt az eső. A K+ Új-Osztási kezdetéig azért magamon hagytam, majd újra a fák alatt ballagva elraktam. Túl meleg. A továbbiakban már nem merült fel a szükségessége. Némi emelkedőt követően megkezdtem a leereszkedést Várgesztesre. Ha lehet, kerülöm ezt a szakaszt, mert cefet rossz állapotban van. Irgalmatlanul szétmosta a víz a valahai jó kis murvás utat. Ismerős társaság előzött meg, minek örömére kétszer is megcsúsztam, a lábam alól kiguruló köveken, s éppen csak elkerültem az esést. Sajnos azonban az érzékenyebbik térdemmel kellett megfogni a csúszásokat, s ezt ma is érzem. Egy két-háromszáz méteres szakaszon a gyapjas pille hernyói, tarra rágták a fákat. Talán még most meg lehetne fogni permetezéssel a gradációjukat, mivel még nagyon elszigetelt (Tudom a kitinszintézis gátló szerek, amik csak a rovarokra nézve mérgezők, nagyon drágák, de mégis kellene.). Elértem Várgesztes szélét. Eredetileg úgy terveztem, a faluig tartson ki a vizem, ott majd feltöltöm az ivózacskómat. A lehűlő időjárásnak köszönhetően kevesebbet ittam, így nem tettem kitérőt a falu közepéig. Az ellenőrző pont a sárga négyszög, az OKT és a sárga jelzés, az-az a 60-as és 35-ös táv elágazásában volt. Megittam a maradék kólát, s a palackjába vételeztem pár deci vizet, tartaléknak. Épp csak hogy nem lett rá szükségem. A célba érésre nem egész egy deci víz maradt az ivózacskóban.
Ballagtam tovább. Nagyon megritkult a túrázók sora. A közelemben haladók, mind a 60-as távon indultak. A sárga jelzés hátralévő szakaszán még nem jártam, mivel a sok homok miatt montizásra nem túlzottan alkalmas a hegység észak-nyugati része. Gyalog kellemes, bár nem látványos az út, de van pár száz méter homokos rész, ami kerékpárral katasztrofális. Haladni viszont lehet rajta. Ennek megfelelően gyorsan elértem Majkot, utána pedig Oroszlányt. Kényelmesen begyalogoltam a célba. Átvettem az oklevelet és a kitűzőt, ettem egy kis virslit.
A rendezőktől kértem egy montis térképet, mivel remélem jövőre azon a távon tudok indulni. Szeretném előre megtervezni, merre „tévedjek el” az útvonalról. Egy biztos. Amennyiben szárazabb lesz az időjárás, mint idén, a piros jelzés Dobai-tó közeli szakaszát ki fogom kerülni, amire két lehetőséget is ismerek. Jó mély homokút. Nagyobb eső után két-három nappal, már járhatatlan.
Kellemes, jól szervezett, elég könnyű túra a 37 km ellenére is. Az út végig jól jelzett, annak ellenére is, hogy az első Majkra vezető szakaszt leszámítva végig jelzett utakon vezetett, és a Vértesben jó a jelzések felfestése. Neon rózsaszínű, földre fújt pöttyökkel és nyilakkal jelezték a haladási irányt. Az első szakaszon pedig még szalagozás is volt.
A túra ár/szolgáltatás aránya igen jó 1700 Ft-ért színes térképes, igazolólapot, oklevelet és kitűzőt kaptunk. Minden ellenőrző ponton volt víz, illetve kétféle szörp. A rajtnál „start pálinka” Majki remeteségnél Sport szelet, Csákányospusztánál pogácsa, Várgesztesen Mars, Twix, vagy Snickers, a célban pedig virsli volt az ellátmány.
|
| | | | |
|
| Sárkányfűárus | Túra éve: 2015 | 2015.06.16 12:46:48 |
|
| megnéz Sárkányfűárus összes beszámolója |
Oroszlány 20
A túra szervezéséhez lenne 1-2 hozzászólnivalóm. A 20 km-es túra 1.700 Ft-ba kerül, amit rablásnak tartok. Mindezért kaptunk egy sport szeletet és a túra végén virslit. Az oklevél egy semmitmondó fecni, a kitûzõ is, az itinerrõl meg egyenesen semmi jót nem lehet mondani. Szerintem nem a vonalkódos indításra kellene koncentrálni egy túra során, hanem, hogy legyen normális leírás az útról, hogy pl egy adott ellenõrzõpontig mennyit km-t és szintet tettünk meg, mennyire van a következõ stb. Az út elvileg ki volt jelölve egy földre rajzolt pink nyíllal, ami az órák során igencsak elhalványult. Szóval annyira egyértelmû sem volt a jelzés. Ami még kissé furcsa volt, hogy mikor mentünk le Várgesztestõl vissza Majk fele, folyamatosan jöttek szemben a biciklisek, és mivel õk felfele jöttek, így adott volt, hogy a túrázónak kell jobbra-balra félreugrálnia. Szóval szerintem a szervezés nem volt egyáltalán jó, az ellátás sem ennyi pénzért, és a nyújtott szolgáltatások sem. A túra maga nem volt rossz, bár a 20 km egy elég semmitmondó helyen megy, homokos mezõn át, aztán Várgesztes falun át, majd erdõben, de igazából semmi érdekes látnivalót nem érint, csak Majkpusztát. Én úgy gondolom, hogy többet nem megyek erre a túrára, szerencsére van választék, jövõre valami mást próbálok ki. |
| | | | |
|
| dnvzoli | Túra éve: 2014 | 2014.06.10 09:29:35 |
|
| megnéz dnvzoli összes beszámolója |
Oroszlány 60.
Túra a város 60. születésnapjának tiszteletére.
2014.06.07.
Oroszlány közel van,valamivel 6 elõtt indulunk Sanyival,60:20-kor már Kisbér fõútján suhanunk.Vissza is veszek kicsit a tempón,bár nem lesz rossz azért a tömegrajt elõtt negyed órával megérkezni.Megérkezünk,leparkolok,hely van bõven,bekapok egy szendvicset,nevezünk aztán szervezõi visszaszámlálás után megindulunk.
Érdekesen felemelõ dolog a tömegrajt(pesze csak egy elviselhetõ lélekszámig),ahogy mindenki egyszerre megindul a mára maga elé kitûzött cél felé,és itt teljesen mindegy,hogy egy 20-as,egy 50-es vagy egy 100-as túráról beszélünk.
Szóval a túra:Négyszáz méter múlva,20 méter szintemelkedést leküzdve máris a Haraszt-hegy tetején találjuk magunkat,itt is van ez a jellegzetes alakú víztorony.Fotózgatok,Zoliékkal cseréljük az eszmét,tervezgetjük a jövõt.Leosonunk a hupliról,rövid városi szakasz,aztán már nincs mentség,itt a természet,hamarosan fák között haladunk.
Majki remeteség is feltûnik hamar,a ponton csokit nyomnak a túrázó kezébe,ha a kisebb ló méretû kutya ezt el nem cseni a csoki késõbb elfogyasztható.Kamalduli remeték mellett el,horgásztónál újabb fotók készülnek,szép az idõ,a víztükör sima,szépen tükrözõdik rajta a háttér.
Nyílt mezõn haladunk,szemben a Vértessomló feletti vonulatok,a Nagy-Somló-hegy tetején kilátó figyel..Beérünk a faluba,jönnek szembõl is,szóval oda-vissza szakasz következik,valamiért marhára nem szeretem az ilyet,akármilyen rövid is ez itt,de hát ez van.Pecsét begyûjtve,vissza-szakasz is letudva,kikapaszkodunk a településrõl.
Emlékszem,tavaly év elején valami 70-es forrástúrán de szenvedtem itt,most nincs gond,lépdelünk a jó szétgyúrt erdei úton.Eljön az ismerõs keresztezõdés,Mátyás-kúthoz persze nem szintben jutunk el,K+ helyett irány a K sáv,tehát felfelé!:)Visszagondolva legalább kimaradt legalább 1 km murva,úgyis volt ezen a túrán bõven a kemény talajból,a szintemelkedés meg kiváló módszer a lemerevedés ellen.
Mátyás-kút felett önellenõrzõ a pont,a forráshoz le sem kell menni,megállót terveztem ide,úgyhogy leülök egy kidõlt fatörzsre,eszem-iszom.
Következõ megálló a Zsigmond-kõ,a pontõrség fázik,épp tûzgyújtással van elfoglalva.:)Szalonnasütést terveznek,hát mit mondjak….ilyen melegben a fene sütögetne,inkább rendelnék két pizzát Várgesztesrõl….:)A kilátás egyébiránt fenséges,a levegõ tiszta,szinte páramentes a látótávolság jó nagy.Arra gondolok,hány gesztesi lehet,aki még sosem látta a faluját innen,így nem is tudja igazán,milyen szép helyen élhet.
Lezúdulunk az elõbb még felülrõl csodált Várgesztesre,majd falun át,várba fel.Ez a várféleség sosem volt szép,most meg még renoválják is,fémkerítés,egyebek,fotó nem is készül itt.Pecsételés közben motorzajra leszünk figyelmesek,van aki motorfûrészre gyanakszik,de nem,3 simsonos fiatal próbál feljutni a várhoz,de a motorok ereje ehhez kevés,vagy a sofõrök bénák,nem tudni,az a lényeg,hogy visszafordulnak és kikapcsolt motorral legurulnak.Mi is így teszünk,mármint visszaereszkedünk,vissza a kék-sárgára majd befordulunk a S 4zetre.Amíg a völgyben haladunk fák árnyékában az aprószemû,homokos zúzott kavics-talajon kívül nincs más kínunk,de amint kiérünk nyílt terepre arcul csap a mára beharangozott kánikula.Nem semmi meleg lett itt,az emberfia szinte csak vánszorog és más sem lebeg a szeme elõtt mint a reménybeli fürdõzés Vérteskozmán.Véget nem érõnek tûnik ez a szakasz,aztán csak befut a várva-várt falu,a közkifolyó ontja a vizet(már ha lenyomjuk a kart)én meg kisebb fürdõzést hajtok végre,közben egy palack víz egy húzásra tûnik el az arcomban is.Ezután felcaplatok a templom dombjára pecsétlenyomatért.
Itt aztán még lecsúszik legalább ugyanannyi folyadék szörp formájában,a finom joghurtos müzliszelet sem éri meg a holnapot jelen alakjában.A kék kútnál aztán újabb fürdés,majd elõkerül a fotómasina,testhõmérsékletem lecsökkenésével a fotózási kedvem emelkedését értem el.Szép falu ez,rendezett közterületekkel,takaros portákkal,szomorú múlttal itt a Vértes rengetegében.
Hurrá,hát újra itt aszalódunk a napon az itteni vissza-szakaszon,tapossuk a hófehér zúzottköves utat,ami csak úgy ontja a meleget,mire újra fák közé jutunk a pár perce még csuromvizes fejkendõ is szinte száraz.Állat meleg van,ha még nem említettem volna.Jobbomon valami emlékhely,láttam már idefelé is,csak akkor még nem volt hangulatom benézni,most útba ejtem,egykor kápolna állt itt Szent Vendelnek tisztelegve,ennek állít emléket a kis pihenõhely.
Vissza az erdõbe,Kõhányásig szerencsére hûsen tartanak a Német-völgy fái.Aztán távvezetékek alatt majd az oroszlányi(gánti) aszfalton át,dobunk egy balost,itt is van Kõhányáspuszta.
Ezen az ellenõrzõponton általában nagyon finom és friss pogácsa a menü,ez most sincs másként,inni szörptõl kezdve a fröccsig bezárólag sok mindent lehet,Edunak hála még egy plusz pogácsához is hozzájutok.Mindezekre legurul vagy egy liter folyadék.Mert a hõmérõ higanyszála(már amelyikben még e veszélyes anyag folydogál)nem hajlandó lefelé kúszni,sõt!!:)
Néhányan Kék túra-pecsétlenyomatot gyûjtögetnek,én fotózom a szép kápolnát,az itt jellegzetes házakat aztán elindulunk Gántnak.Hát mindenki készült rá,hogy itt aztán felforr ma az agyvíz,a falu elõtti nyílt terep hozza is a formáját.A kocsmában le is gurul egy jó nagy pohár barackfröccs majd lekanyarodva a fõútról ismét fürdés veszi kezdetét a közkifolyónál.
Gánt után sem javul a helyzet,állat a meleg és megint ez a rendkívül idegesítõ talaj ezzel a francos aprószemû kaviccsal és homokkal.Borzasztóan utálatos dolog ezen lépkedni,hát még 20 percenként bakancsot levenni a kis aljas,alattomos kavicsszemek miatt!:))Amik persze vagy a sarkad,vagy a nagylábujj mögötti párnácska alá fészkelik be magukat és az istenért nem lenne jó nekik mondjuk a talpboltozat alatti holttér!:))Mindegy,haladjunk.Hátulról nézve úgy tûnhet,hogy ittas vagyok,mint aki részeg,folyamatosan váltom az oldalt annak megfelelõen,hogy épp hol keményebb a talaj.Esküszöm,egy korty szeszt sem ittam!:))
Aztán a kék letér balra,itt a Juh-völgy,elkezdünk emelkedni.
Alap helyzetben(értsd:nem ilyen melegben,nem havi 1 túrás átlaggal,nem hátfájósan) ezt a gyenge emelkedést meg sem érzi az ember,de ma,ennyi napon aszalódás után nehezen megy.Lassan lépdelek,nem esik jól az erõlködés.Néhányan leelõznek,de az õ arcukon sem látszik a határtalan lelkesedés,inkább valami beletörõdõ elcsigázottság.Ez van,így jártunk,vállaltuk a 60-at,menni kell.Az élet nem habos torta,ezt már nálunk avatottabb emberek is tudták.Arról nem is beszélve,hogy még szerencsésnek is mondhatjuk magunkat,hiszen a nemzetközi helyzet nyilvánvalóan ezekben a pillanatokban is fokozódik,de ez a folyamat jelen helyzetünket semmilyen módon nem befolyásolja.
Közben elfogynak a keresztezendõ szintvonalak(egy idõre),nehezen,de ideértünk,itt ez a kilátópont ezzel a rendkívül randa kõtömbbel:a Géza-pihenõ.Nem vagyok valami fényesen de nem állok meg,közben három a VérKört teljesítõ futó kocog el mellettem.Õrültek.
Egykedvûen,lassan ballagok,cirka egy kilométer után aztán le kell ülnöm,elfogyott az erõ,a derekam is fáj….Bedobok egy kakaós csigát,iszom,pihengetek.Egy túratárs hogylétem iránt érdeklõdik,általában én is rákérdezek az út szélén ülõre,ugyanígy jólesik most nekem is a kérdés.Pár perc alatt aztán összeszedem magam,megindulok.
Áthaladok Szengyörgyváron,a lélek sem mozdul,mondjuk épeszû ember ilyenkor ha teheti árnyékban pihenget.Mi meg teljesítménytúrázunk,épp egy 60 feletti távon.Most mit mondjak….?Amúgy a kút fölül azt a tornyot mikor bonthatták el…?Bár,mintha úgy rémlene,legutóbb sem volt már meg….mindegy is….Szetgyörgyvár után hosszú nagyköves forró szakasz,ez is finom…szembõl már jönnek a rövidebb távokon indulók….hõség nekik is tetszik…nem ezek a túra legszebb,legvidámabb percei…:))
Mindszentpusztára érek,túrázók a fûben,én is leheveredek.Van kóla,meg is dobom a szervezetemet ezzel az amarikai csodával,egy finom alma is legurul,indulás után egész összeszedettnek érzem magam.
”Márpedig elöl fogsz ülni és beszélgetsz!KEDÉLYESEN!!”-ripakodik egy fiatal lányka egy még fiatalabb fiúra,gyanítom az a téma,hogy ki tartsa ébren a sofõrt hazafelé.Bájos jelenet,mosolyogva indulok utánuk,lekanyarodunk a kékre,ismerõs a hely,ez a hirtelen szintvesztés,emlékszem egyszer csináltam itt fotót,de mégsem lehet az,mert az a Pap-völgy volt,az meg Gántra visz.Én meg nem oda tartok.Tehát ez nem lehet a Pap-völgy.
Túrázók jönnek szembõl,megbeszéljük ki melyik távon halad épp,aztán befut az a bizonyos ácsi túratárs.Kérdi,hogy valami maszek túrán veszek-e részt?Mondom dehogy,én biza az Oroszlány 60-on nyomulok éppen.Hát akkor bizony a kék sáv rossz ágán hagytam el a Mindszentpusztai környéket-mondja õ.Térkép elõ.Húazannya,igaza van!!!:)Én most valóban a Pap-völgyben vagyok,a szembejövõ 50-esek sem véletlenül voltak gyanúsak!!:))
Megköszönöm a segítséget,közben az elõttem haladó trió is lelassít(elõttünk is mentek gyorsabbak,lehet,hogy õk Gántig jutottak…)),közlöm velük,hogy rossz helyen vagyunk,de visszafordulni már nem érdemes,mindjárt itt lesz keresztben egy sárga sáv,azon a Disznó-sarok érintésével eljuthatunk Kõhányásra.
Így is lett aztán.
Két-három kilométer plusszal megúsztuk a kalandot,a sárga ezen szakaszán úgy sem járt még egyikünk sem,így felkerekítettük a mai távot 65-re.Közben az is kiderül,hogy földikkel hozott össze a jószerencse,túratársaim a Gyõr melletti Abdáról érkeztek.
Kõhányás azért elég nehezen jön el,,az eltévedés(el nem tévedtünk éppen,csak rossz utat választottunk)elég demoralizáló tud lenni,és ha ez még nem lenne elég,közben elszenvedünk egy kisebb szúnyoginváziót is.Aztán persze csak odaérünk,megint csak lecsúszik legalább fél liter folyadék,plusz még pogácsa is van bõven,azt is eszem egyet.Aztán hajrá,jön a befutó,az utolsó 8 kilométer,követendõ jelzés a S 4zet.
Ezzel már nincs gond,jobbára abdai túratársaimmal bandukolunk.Beérek Oroszlányra,már egyedül,a városi szakasz már nem esik jól,fáj a talpam,a derekam,tiszta katasztrófa az egész ember,hiába 40 felett már ez van.Megmondták hogy ez lesz,nem hittem,aztán tessék,itt van….:))
Ezt a túrát,meg a múlt hetit a Nemszázas teszt-túráinak szántam,sajnos a kapott eredmény lehangoló.Most nem vagyok alkalmas egy 100-as túrára.Legalábbis most így érzem,de addig még van két hét….:)
Beérek a célba,Sanyi(õ az 50-en indult ma) nevet,gondolta,hogy elkevertem valahol,bár csak jó fél órát,de ismerjük már annyira egymás képességeit,hogy ez is feltûnik.
A rendezõk asztalunkhoz hozzák a finom virslit,megint legurul jópár deci szörp is.
Elköszönünk,haza autózunk.
Kemény nap volt ez a mai.
Köszönöm a lehetõséget,kiválóan szervezett,elsõrangú ellátással bíró túrát hozott össze ismét Kószák,gratula érte!
Az eltévedésért is egyedül magunkat okolhatjuk,hiszen a térképen világosan látszik hogy a kék itt csalóka,nem beszélve arról,hogy az itiner is külön felhívja a figyelmet a veszélyre.Legközelebb majd jobban figyel a kuka turista.Azért a túra elsõ felében gyakran alkalmazott festés és táblázás sem lenne haszontalan ezen a helyen.:)
Még egyszer köszönöm!
dnvzoli
Képek a túráról ide kattintva:
|
| | | | |
|
| Geldar | Túra éve: 2013 | 2013.08.29 15:29:11 |
|
| megnéz Geldar összes beszámolója |
Oroszlány 20
Idén a húszas távra neveztem be K Blankával, aki elõször járt a Vértesben - de nem csalódott benne. Szokásosan a Sportcsarnoktól indult a menet, jó kedvû szervezõkkel és közepesen hosszú sorokkal. Természetesen nem haltunk bele a várakozásba, s hamarosan már a Víztorony felé haladtunk, amit Blankát valami katonai objektumra emlékeztette, ezzel kiválóan ráérzett az épület helyi nevére (Objektum). Az Öreg-hegy után leereszkedtünk a Kossuth utcára, majd a Falun keresztül Majkra érkeztünk, ahol várt minket a szokásos Sport szelet. A húszas táv elkerüli 'Somlót, így ott ezúttal nem volt esélyem eltévedni - 'Gesztes felé szalagozott úton haladtunk, Blanka pedig kifejezetten örült a lovaknak. Egy kisebb család (apa és két kislánya) mezei virágokat szedett az út mellett; utunkat tenger sok virág szegélyezte. Gesztesre beérve elõször a buszmegállónál ültünk le, mert kezdõdött a lábak visszafogott fájdalma - de nem sokára megmásztuk a várat. No nem ám a mûúton. Létezik két féle lefele tartó ösvény, a "Durva megoldás" és a "Legdurvább megoldás" - Blanka utóbbin jött fel velem, kifejezetten hõsiesen. Fönt aztán fújtunk egyet, útbaigazítottunk egy kisebb csoportot (a várat keresték, 100 méterre attól). Gesztes után több idõsebb társunkat és a mezei virágos kislányokat is lehagytuk, s hamarsan már Oroszlány határában voltunk. A majki akna megcsodálása után már valóban nem volt más hátra, mint a lassú megérkezés a célba, és a virslik jóízû felfalása. Otthon pedig a pihenés. |
| | | | |
|
| Geldar | Túra éve: 2012 | 2013.08.29 02:31:45 |
|
| megnéz Geldar összes beszámolója |
Oroszlány 50
Íme hát városunk ötvenese, egyben tizennegyedik ötvenesem. A múltkori társaság eddigre megkopott, de szerencsémre Laca, aki már az idei Hó-Fejérkén is velünk tartott, bevállalta az ötvenet. És milyen jól tette. Az Oroszlány teljesítménytúrákkal az a helyzet, hogy az ember hiába tudja az utat, ismeri a vidéket, mégis tudja azt is, nem lesz könnyû - ez be is igazolódott. A nevezés gond nélkül lezajlott, hamarosan már a Víztornyunkon is túl voltunk, árkon-boron által. Majkon akkori szomszédaim vártak minket a szokásos Sport szelettel, amit út közben dobtunk be, egyre igyekezvén. Vértessomlón aztán megvallottam Lacának, hogy "Ez az a falu, ahol rendszerint eltévedek", s miközben mondtam, már a rossz irányba haladtunk. Némi visszakövetés után meglett a helyes út, és a vendéglõben egy néhány perces pihenõ következett. Aztán megint olyan út jön, ahol "szeretek" eltévedni, ezúttal valahogy mégsem sikerült, s megérkeztünk Mátyás-kútra, ahol Laca szemügyre vette a faragott kertitörpét, majd megmásztuk a Zsigmond-követ, egy apuka és kislánya társaságában. A kõ után leereszkedtünk Várgesztesre, majd a vár megmászása után Kozma felé indultunk. Idefele útban talákoztunk régi társainkkal, Csabival és Tibivel, akiknek azonban sietõs volt, így továbbmentek, mi pedig Kozmán fújtunk egyet. Kezdett egyre hosszabbnak tûnni a vállalt út, de ennyitõl nem szoktam berezelni, így tovább mentünk. A Német-völgyben aztán találkoztunk a negyvenes távra nevezõ apámmal és diákjaival, akik mögött egy rendkívül strapabíró leányzó haladt (szintén a negyvenes távon). Vele aztán Kõhányáson váltottunk is néhány szót - különösen Lacát nyûgözte le az, hogy egyáltalán nem látszott fáradtnak. S nem is maradt velünk soká, hamarosan felkerekedett és ijesztõ tempóban indult apám csoportja elõtt. Mi Gánt fele indultunk, némileg kedveszegetten, de hamarosan felvettük a tempót, és László csodálatos hangja érvényre juthatott az erdõben, Sziámi egyes dalainak segítségével. A gánti út legnagyobb részén legalább is elkerültek minket az emberek. Gánton aztán nem volt mese, betoltunk egy-egy korsó barna sört, és némileg felélénkülve néztünk szembe a maradék távval. Egy srác aztán közvetlenül a lólegelõk után lefeküdt a fûbe és csendben, rezignáltan várta a véget. Néhány szó után jobbnak láttam tovább menni. Úgy tûnt, õ fel fogja adni a küzdelmet, bár nem volt sérülése.
Mindszentpusztán erõteljesebb pihenõ következett, de a kereszt a Dobai-kútnál végleg a nyakamba került: meghúzódott a jobb térdem hajlító ina, óriási szerencsém, hogy botom Botond velem volt, egyfelõl õrá, másfelõl Lacára támaszkodva tettem meg a hátralévõ kilométereket, kevésbé vígan, de annál elszántabban: a célban virsli várakozott. Nem hagyhattuk, hogy hiába várjon, így utolsó erõinket mozgósítva (különösen én: hosszú idõ után elõször esett meg, hogy valamelyik társam jobban bírta, mint én: jelesül László) bevánszorogtunk a célba, majd elég jó étvággyal vetettük rá magunkat a virslikre, s kenyérre. A céltól szerencsére néhány lépés a lakásom, így a továbbiakban ott haldokoltam tökéletes nyugalomban, amíg elõ nem kerültek a jéghideg sörök. Mindenek ellenére fantasztikus volt, értelemszerûen jövõre is jövök! |
| | | | |
| Siki89 | Túra éve: 2012 | 2013.04.08 16:14:28 |
|
| megnéz Siki89 összes beszámolója |
Oroszlány 30
Már a tatabányai vasúton tolongott a sok túrázni vágyó ember, meg is töltöttük az oroszlányi vonatot. Rövid vonatozás után már indultunk is a rajthelyre, szemerkélõ esõben. Kivárjuk a sorunkat a nevezésnél, majd kapunk egy papírt, amit kitöltünk, és újra sorba állunk…
Végre elindulunk, egybõl egy szuszogós rövid kaptató, és nagyot nézünk hogy máris az elsõ ep-n vagyunk. 10 percet sem mentünk . Innen továbbhaladunk oroszlány utcáin, majd nagyobb földeken hagyjuk el Vértessomló irányában, de elõtte még Majki remeteség. Itt sport szeletet kapunk. Továbbindulunk, majd ismét unalmas földeken vágunk keresztül. Somló utcáin sokan már visszafelé jönnek, mert jó kis kitérõ mire a kocsmába érünk. Innen következik már erdõs rész, hosszabb emelkedõkkel, de egyáltalán nem vészes. egyszercsak a tatabánya 30 útvonalán találjuk magunkat. Bár itt egybõl fel kell mászni a hegyre, de mivel már jó kis bemelegítõn vagyunk túl különösebb megerõltetés nélkül, gyorsan felfutok rajta. Felérünk , megkerüljük a kerítést, Mátyás kúton felírjuk az ’ellenõrzõszót’ és felkaptatunk Zsigmond-kõre. Vigyázni kell, mert sokan jönnek már lefelé, az út pedig kicsi, és csúszós. de felhúzzuk magunkat valahogy. itt is megkapjuk a pecsétet, bár a szóda már elfogyott. Itt kicsit elidõzünk, felidézzük hogy tatabánya 30on, életem elsõ teljesítménytúráján nem volt egyszerû feljönni ide J Továbbindulunk, Várgesztesen nem könnyû a várhoz elérni. Vannak akik nekifutnak a hegynek, megpróbálják átmászni. Mi inkább megyünk az úton. Mire odaérünk akkor érkeznek akik átmászták a hegyet, de õk egybõl kidõlnek. Eszünk egy méregdrága jégkrémet, majd megyünk tovább. Ismét erdõs rész következik, próbálunk lehagyni egy részeg társaságot, de meglehetõsen gyors tempóban jönnek. ismét elered az esõ, de mire visszaérünk a Majki remeteséghez el is áll. Itt most már nincs pecsét, csak vissza kell menni, azt hiszem erre jöttek reggel a kerékpárosok.
Ismét oroszlány utcáin vagyunk, beérünk, megkapjuk az oklevelet és a kitûzõt, majd több féle szörpbõl választhatunk, és virslit is kapunk. Majd rájövünk hogy 10 perc múlva indul a vonat, és ha nem akarunk várni egy órát ideje volna sietni. végül kár volt rohanni, elértük.
Voltak unalmas részek a túrán, de a pontõrök kedvesek voltak mindenhol, és a nevezési díjért is bõven kaptunk mindent. 30 kilométer kevesebb mint 500-as szinttel egy lazább kis túra volt, legközelebb is jövök. 
|
| | | | |
| tetova hegyi teve | Túra éve: 2012 | 2012.06.04 21:25:21 |
|
| megnéz tetova hegyi teve összes beszámolója |
Teve es (az) Orosz-lany
Zsolti baratom es kollegam tiszteletere is vallaltam e nemes menetet, bar tudtam a tura jelentos resze szokasos edzoterepemen halad. Szomorkas de futasra epp alkalmas idoben indultam s ertem hamarosan a majki kolostor kornyekere, ahol maris sport szelettel tuningoltak korant sem faradt testemet. At a vertest ketteszelon erosen vagott erdokben majd szanton ertem a szepen rendezett Somlora. A kocsmaponton Norbit noszogattam gyorsabb regisztralasra, majd ujabb megnyirt erdoreszletek utan ismeros terepen talaltam magam. A turazok fogynak, csak 1-2 early bird szarnyal elottem. Matyi kuton felirom a jel-kulcs szot s tovabb a szepseges erdei szakaszon erem el Zsigmond kovet. Ahol annyiszor elfutottam most fel kell menni egy lelegzetelallito kilatasu reszre, ahol a kedves pontorok vizzel kinalnak. Ezutan mindig kotelezo lesz ide feljonnom, ez a tura meglepetespontja volt nekem. Aztan az ismeros var es Kozma is mogottem marad. A kek+ -en lefele meg a nap is kisut picit. Kohanyason Kincsovel ismerkedek, de nevet csak szuleitol tudom meg. Ropogtatok nemi ropit, elkelnek a rajta levo so rogok. A sargat Gant fele nagyon szeretem, a sarga+ kevesbe dob fel. Ganton tankolok a kek kutbol es nyomom tovabb a Papp volgy fele. Enyhe felfele az eleje, ahol montisok eloznek. Huzosabb a vege, ahol en oket. Mindszenten Pamutmamut es felesege udvozol. Gyors ismerkedes veluk es Szandraekkal, kiknek az almam is felajanlom. Nemi sos kesu-micsodat is eszem bar gyomrom mar nehezen mukodik. Innen sajnos mar semmi hegy, de erdok meg igen. A vege Madach-i, inkabb feledni valo. Az ipari parkon keresztbe s raadasul erosen leharcolt allapotban nehez picit. De jon a cel es a nagyon kedves, szolgalatkesz rendezok kinalnak foldi jokkal. A finom virslit csak picit kesobb a 30ast leturo cicaval esszuk meg.
Prima kis tura, lelkes es profi rendezok. Kivalo ellatas es sok viz vagy veteli lehetoseg (a falvakban mindenutt mukodo kutak). 3 fele kituzobol valasztas es emleklap is jar. Egyetlen javitanivalo szerintem a terkep papir minosege. De hat jobbitani mindig lehet valamit. Szoval csak ajanlani tudom ezt a turat es nem csak a Vertes szerelmeseinek. Koszonet a lehetosegert es a barati ellatasert. |
| | | | |
| intrate | Túra éve: 2012 | 2012.06.03 07:26:10 |
|
| megnéz intrate összes beszámolója |
Oroszlány 50
2012. 06. 02.
A hét közepén már éreztem, hogy a Pünkösd hétfõn leküzdött OKT 15-16-os (Visegrád-Dobogókõ-Rozália útirány) dacára valamerre mennem kell a hétvégén. Csábító volt egy Bakony 70-es, de erre a gondolatra bal térdem erõs nyilalással adta tudtomra, hogy nane...
Másik lehetõségként felmerült a Vértesben egy 50-es. A kiírás szerinti 1170m szintemelkedés nem tûnt veszélyesnek, így alakult, hogy 7 óraután pár perccel már az Oroszlányi sportcsarnok elött töltöttem ki a nevezésilapot. A4-es színes térkép, részletes útleírás és rajtpálinka (!!!).
Indulás 7.15-kor a szalagozáson. Még a szerelvényt igazgattam,máris ellenörzõpont. A fá közül kibukkanó víztoronyról nekem egybõl a MIB elsõ része jutott eszembe... Gyors pecsét, a rövidebb távon induló túratársak szokásos kerülgetése után rövidesen már a második ponton - Majk, remeteség - vagyok. A hely érdekes, fura kisugárzással. El is határozom,hogy ide még visszajövök.
Aztán jönnek szép sorban az ellenörzõ pontok. Vértessomló- itt még együtt az összes táv, viszonylag nagy számú túratárs. Mátyás-kút - majdnem elszaladtam a fára kiakasztott önellenörzõpont mellett. Nem is volt kedvem beírni a "titkos kódot". Zsigmond-kõ - gyönyörû kilátás,gyors pecsét (elõzõ ellenörzõ kód beírása). Várgesztesi vár - végig a szerpentinen - keményebbek egyenesen fel a hegyoldalon. Vérteskozma - jobbra föl a templomhoz. Vissza ugyanazon az úton. Beszélgetésbe elegyedek egy szintén magányosan induló tatabányai túratárssal,innen kettesben megyünk tovább. Kõhányás ep a falu fõterén, majd Gánt egy kicsit hosszabb aszfalt végén. Mindszentpuszta egy kicsit keményebb emelkedõ végén.Innetõl már csak lefelé. Dobai kút önellenörzõ pont után már nyílegyenesen Oroszlány. Homokos és aszfalt váltogatja egymást majd rövidesen feltûnnek a panelházak és hamar elérjük Oroszlány határát. Benzinkút, fõutca és már célba is értünk.
A remek túrabarát idõnek (20 fok körül,borult pár csepp szemerkélõ esõ), a tempós túratársnak és a remek szervezésnek köszönhetõen jóval 9 óra alatt célbaértünk (gps szerint pont 6 km/h átlagot mentünk).
A szervezésrõl csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Rajtpálinka, csoki, csomag ropi, alma az ellátmánn. Szinte minden ponton szóda, fröccs vagy szörp. A célban pedig egy pár virsli mustárral, friss kenyérrel(és még repetát is kaptunk). Abszolút csillagos ötös (inkább hatos) és köszönet a rendezõknek a remek túráért. |
| | | | |
|
| dnvzoli | Túra éve: 2010 | 2010.06.09 23:25:54 |
|
| megnéz dnvzoli összes beszámolója |
Oroszlány 50
2010.06.05.
Szerdán hajnalig,majd csütörtökön pár órát még a homokzsákokat raktam helyiek,tûzoltók,katonák,polgárõrök és a többi önkéntes társaságában Bõnyön,ahol a Cuhai-Bakony ér veszélyeztette a falut-egyébként két hete egy jó részét el is öntötte,méteres víz állt akkor a házakban.Szombatra aztán normalizálódott a helyzet,sikerült "megfogni"az áradatot,így nyugodtabb lélekkel készültem a túrára,megvallom,nem biztos,hogy túrázni lett volna kedvem akkor,ha szükség lett volna még a segítségre.A megáradt patak már csak annyiban játszott szerepet a szombatomban,hogy nem lehetett a megszokott úton Kisbérre jutni,mivel a két héttel ezelõtti ár letarolta Mezõörs falu patakon átvezetõ hídját.Így Bakonyjákó felé indultunk el Zsuzskával Janiért,bízva abban,hogy ott a patak a medrében tartózkodik,és nem okoz nekünk problémát átkelni rajta.(az útvonaltervezõ nem követi az eseményeket,símán elkûldött volna a 81-esen)Nem okozott,így 3/4 8 körül már Oroszlányban voltunk.
Gyors nevezés,kullancsriasztó felfújás és a nyolc órás harangszó már úton találta a triónkat.
Még fel sem pörögtünk,egy gyenge emelkedõ végén máris az elsõ ell.ponton voltunk egy érdekes tölcsérgomba alakú víztorony tövében.Nem is idõztünk tovább a pecsételés idõtartamánál,leereszkedtünk a dombról,és szép lassan búcsút intettünk Oroszlánynak.Szalagozott úton különösebb események nélkül értünk Majkpusztára ami egyben a második ell.pontként is szolgált.Kellemetlen meglepetésként ért bennünket,hogy a remeteség épületegyüttesét sajnos nem tekinthetjük meg közelebbrõl,max. kívülrõl,ugyanis csak 10 órakor nyitja meg kapuit a látogatók elõtt....Így a kapott Sport szeletet majszolgatva balról kerülve az épületeket tovább is álltunk.Egy horgásztóhoz érve aztán rááltunk a piros sávra,majd kereszteztük a csákvári aszfaltutat.Az ezt követõ szakaszon több útelágazás is volt,de a szöveges leírás egyértelmûen segített az úttartásban(mindíg jobbra kellett tartani)Egy mezõn átvágva aztán hamarosan már be is értünk Vértessomlóra ahol egy oda-vissza szakasz teljesítésével gyûjthettük be az épp aktuális pecsétünket.Eseményként itt azt tudnám megemlíteni,hogy egy-gondolom-helyi menõ csávó(hmcs)köreit nagyon zavarhatta az úton bóklászók hada,meg is mutatta,ki a király errefelé,és eszement tempóban húzott el mellettünk lépcsõshátú Hyundai Pony-jával:)))Hát nem tudtuk megállni röhögés nélkül:))
A falut elhagyva aztán végre erdõt értünk,vízfolyásokat kerülgetve emelkedtünk a rengetegben.Átbukva a tetõn egy vihar által megtépázott szûk völgyben vesztettük el az eddig összegyûjtött szintünket.Jani ezen kívül az egyensúlyát is.Jobb kezében összefogva botjait imbolyogva-csúszkálva ereszkedik lefelé.Mondom neki,talán célszerû lenne használni azokat a botokat.De hiába.A következõ öt méteren aztán valami olyan elképesztõ eséskombinációnak lehettem szemtanúja hogy csak na.Kétszer hátra,majd a produkció befejezéseképpen egy elõreesésnek tapsolhattam-mindeközben ahogy mondtam a botokat középtájon masszívan szorította a kolléga!
Amúgy itt az erdõ is szép bükkös képét mutatta,szebbnél szebb völgyek mellett haladtunk el.Leérve egy aszfaltútra rátértünk a Vértesi Terepmaratonon már megismert kék sávra,ami mindjárt vissza is fordított bennünket hegymenetbe.Átkelve egy huplin ezután leereszkedtünk a Mátyás-kúthoz,ahol a jelszó felírása mellett egy kis szerelvényigazítást is véghezvittünk.A forrás most aktív volt,csak a kivezetõ csöve víz alá került,így inni belõle sajnos most sem sikerült.Megállásunkat a helyi szúnyogok is gyorsan észlelték,így mi is sietõsen odébbálltunk.Forrástól általában felfelé visz az út,most sem volt ez másként.Az úton ismét megtekinthettük Zsigmond királyunk élõfába vésett arcképét.Az út egy farakásos résznél trükkösen balra fordul,de mivel már ismerõs volt a hely nem okozott ez gondot.A szûk ösvényre való letérés azonban nem rémlett,de ahogy egyre lejjebb ereszkedtünk a völgybe leesett,hogy hamarosan itt a Zsigmond-kõ.Janiékat elõre nógattam,hogy remélem feljönnek körülnézni.Aztán ha akarták,ha nem fel kellett jönniük,ugyanis itt is volt ep.:)Mindemellett szerintem nem bánták meg,gyönyörû a kilátás innen,bár a levegõ most elég párás volt.A pontõrök szódával,borral kínáltak bennünket,ki-ki ízlése szerint vette igénybe az ellátmányt.
A már megjárt úton ereszkedtünk vissza a völgybe,majd hatalmas sziklafalak között értünk be Várgesztesre.Átrobogtunk a falun,majd sokakkal ellentétben a kijelölt jelzések mentén felbaktattunk a várba.Itt a kapott bónra kiváltottuk az italunkat,és megreggeliztünk.Itthon jutott eszembe,hogy igazából el is felejtettem jobban körülnézni,nem baj majd legközelebb:)
A várból ugyanazon az úton ereszkedtünk le amin feljöttünk,majd a falut a sárga négyzeten hagytuk el.Ismét szép bükkösökön át vezetett a túra jelen esetben a Malom út nevû völgyben.E jelzés mentén értünk aztán be Vérteskozmára,és mivel ennek a szakasznak is volt egy hosszabb oda-vissza része sok elõttünk indult 50-essel találkozhattunk.Vérteskozmán a túratársak figyelmeztettek a nyomóskútnál való letérésre,így plusz méterek beiktatása nélkül értük el a tamplomdombon található ell.pontot.leereszkedve onnan egy kisebb fajta fürdõzést tartottunk a közkifolyónál,majd felfrissülve,vizeinket is hidegre cserélve újra átcaplattunk a falu már megismert utcáján.Amúgy gyönyörû ez a falucska,szebbnél szebb házakkal,gondozott közterületekkel.Nézelõdés közben Jani mesélt nekünk a falu tragédiájáról,a kitelepítésrõl......
Kb. másfél kilométer után balra rátértünk a kék keresztre,és a Német-völgyön át haladtunk Kõhányáspuszta irányába.Az ell.ponton három féle frissen sült pogácsából választhattunk,megkóstolva Zsuzska káposztását én is azt választottam.A kedves pontõrök hármunknak még egy plusz pogit is engedélyeztek,amit mindjárt el is osztottunk és meg is ettünk.Itt is lehetett emellett szódázni,és ha jól rémlik borozni is.
Gántot a sárga sáv jelzésen értük el,nekem egy kicsit furcsa volt a nyomvonala,meg mernék rá esküdni,hogy a tavalyi Vértesi Barangolások 25 óta más útvonlat követ ez a jelzés.A faluban a vendéglõnél begyûjtöttük az újabb pecsétünket,majd a tûzõ nap elõl árnyékba menekülve ismét falatoztunk egyet.Gántot elhagyva aztán visszafordultunk Oroszlány irányába.Nem számítottunk rá,de a faluszéli mezõket elhagyva lényegében Mindszentpusztáig végig emelkedtünk.Emelkedõ ide vagy oda toltuk neki rendesen,muszáj volt,ha szégyenszemre nem akartunk túlzottan lemaradni Zsuzskától:)Így járnak azok akik egy Kinizsi100-at már többször megjárt leányzót választanak útitársul.
Ezen az ell.ponton a szóda mellé már szörp is dukált nagy örömömre,ráadásul jófajta málnaszörp.A borosok persze itt is fröccsözhettek kedvükre.Innentõl a csapat összetétele módosult némileg,Zsuzska ellépett tõlünk,a helyét egy tatabányai túratárs D. Zoli vette át.Nagy beszélgetésekkel telt az idõ,minõ meglepetés:túrákról folyt a diskurzus.Szintemelkedést már nem tartogatot számunkra a túra,eseményt egyedül a vízátfolyások,pocsolyák kerülgetése jelentett.Még hátra volt egy önellenõrzõ pont a Dobai-kút pihenõház mellett,a figyelmes rendezõk ide is kitettek egy rekesz szódát,éltünk is a lehetõséggel.Hamarosan aztán beértünk Oroszlány hétvégiházas övezetébe,majd átvágva az Ipari parkon a város fõutcáján közeledtünk a célba.Itt ismét a "hmcs"-k produkciójában gyönyörködhettünk.Kétféle típust ismerhettünk meg a pár perc alatt,az egyik alfaj az amelyik alsó-középkategóriás tuningolt autójával lassan halad a fõúton,és döngeti a zenét,miközben könyökét lazán kilógatja a letekert ablakon s begyûjti a felé irányuló pillantásokat.A másik alfaj hasonló kategóriájú autóján ezerrel száguld fel s alá a kétszer két sávon,kipufogótuningjával szórakoztatva a nagyérdemût.
Hát most lehet,hogy nagyképûnek fogok tûnni,de Gyõrben ezen "hmcs"-k osztályrésze is max a kiröhögés lenne.
Na de térjünk vissza a túrába,van hátra még párszáz méter.Ami aztán hanarosan el is fogyott,célba értünk.Oklevelet,kitûzõt,gratulációt átvettük,majd leültünk eszegetni.A felkínált virsli-debreceni kettõsbõl én az utóbbit választottam,amit nem is bántam meg,ugyanis nagyon finom volt,ráadásul aki kért kaphatott repetát is.Mondjam?Hát persze hogy éltünk vele:)Az ételt finom málnaszörppel kûldtem le,pihentünk pár percet,majd elbúcsúztunk a többiektõl,és mentünk a kocsihoz átöltözni.Zsuzska már ekkor talált magában két kullancsot,jobban átnézve magamat én is felfedeztem egyet.Az úton Jani is talált egyet,itthon aztán nekem is újra szerencsém volt egy újabbhoz a lábamban.Talán nem volt véletlen,hogy a túra szolgáltatásához a kullancsriasztó is hozzátartozott a rajtban:)Csak pár óránként meg kellett volna ismételni a fújást ahogy nézem.
Az idõnk 10 óra és pár perc lett,ami bõven ötös átlagsebességet jelent.Az ellátásra azt hiszem senkinek egy rossz szava nem lehet,Majk után minden ponton volt folyadékpótlásra lehetõség,az úton egyszer csokit egyszer pogácsát kaptunk,a célban pedig szinte(vagy valóban) korlátlan fogyasztással virslit vagy debrecenit.Mindehol kedves segítõkész pontõrök,színes térkép,útvonalleírás,távadatok.Ami még esetleg beleférhetne az itinerbe:szintmetszet,szint adatok.Jó kis túra volt kiváló idõjárásban,rövidnadrágban-pólóban lehetett nyomni,egy széldzsekit vittem magammal a biztonság kedvéért,de nem volt rá szükség.Gratulálok a rendezõknek!
Köszönöm a lehetõséget
dnvzoli |
| | | | |
| ZE | Túra éve: 2010 | 2010.06.06 21:18:58 |
|
| megnéz ZE összes beszámolója |
A Kinizsi után egy laza átmozgató túraként ezt a távban és szintben is könnyed sétát választottam - fõleg, hogy a Cartographia kupában is szerepelt. Az eredeti terv 10 km-es családi program lett volna, azonban Arcüreg Gyuszi sajnos ezt nem engedte meg, így -talán mondhatom- a megszokott túratársakkal indultam útnak reggel.
Bár az iGo térképén nincs olyan, hogy Oroszlány, Fõ tér, leírás alapján sikerül a rajtot megtalálni, és 8:05-kor egy A4-es itiner, meg egy két oldalas, fényes papírra nyomtatott térkép+igazolólap társaságában elindulni, a szalagozást követve.
Az elsõ pont a víztorony - innentõl a Majki remeteségig az integrálszámítás és alkalmazásai a "téma" - Szötske elemében van, magyaráz - az ember szinte kedvet kap a témához :-)
Beszélgetés közben repül az idõ, szalad az út - a Majki remeteségnél állunk meg legközelebb, itt sport szelet jár a bélyegzés mellé. Itt aztán témát is váltunk: a szerzetesrendekrõl kapunk némi kiselõadást :)
A tó és a környéke nagyon szép, egy újabb kirándulásra csábító helyet sikerült felfedezni - de megyünk tovább, hiszen idõre vissza kell érni Budapestre :)
Szalagozott szakasz jön, aszfalt, majd erdõ, szántóföld váltakozik, egészen Várgesztes határáig, ahol ismét aszfaltút kerül a talpunk alá, illetve ahol balról érkezik a K- jelzés is.
A település szélén K-S- fonódó jelzésen, majd a KL-en fülmegyünk a várba, a következõ EP-ra. Itt a kapott bónt ki-ki beváltja neki tetszõ italra - leülünk, kényelmesen frissítünk, majd elindulunk lefelé, hogy aztán a S- jelzésen balra térve folytassuk az utunkat vissza, Oroszlány felé.
Erdõ, pocsolyák - az elmúlt hetek idõjárása alapján "szokásosnak" mondható terep, majd egy csalós betérés jobbra - Mindig van, aki figyel...
Egy nyiladékban a kerítésen ott az önellenörzõ pont - felírjuk a sajnálatos módon igencsak idõszerû "homokzsák" szót a papírra. Picivel távolabb aszfaltutat keresztezünk, majd egy patakot, ami késõbb tóvá szélesedik.
Rövidesen a már ismert salakos úton sétálunk visszafelé, azonban nem fordulunk el balra, a víztorony irányába, hanem egyenesen megyünk be a városba.
Az útvonal még útba ejti a bányász-emlékmûvet, majd pedig feltûnik a cél, ahova pontban délre sikerül beérni. A célban oklevél, kitûzõ, illetve választhatóan virsli vagy debreceni jár a telhesítõknek.
Jó sok városi szakasz, kellemes, laza séta, apró szépségek az útvonal mentén. A jelzések követhetõsége átlagos, odafigyelést igényel. Jövõre, ha jövök, valamelyik hosszabb távot szeretném teljesíteni.
(Bõvebben: Túrablog) |
| | | | |
|
| | |
| Ottorino | Túra éve: 2009 | 2009.06.12 09:38:17 |
|
| megnéz Ottorino összes beszámolója |
OROSZLÁNY 50 TÚRABESZÁMOLÓ 2009.06.06.
Táv: 49,6 km; Szint: 720 m; Szintidõ: 12 óra.
Az 1. ellenõrzõpontként feltüntetett oroszlányi sportcsarnokból rajtolok. A rendezõség egy kis spiritusszal segíti a motorok begyújtását. Jól sikerül a riadóstart, szalagozás mentén megyek felfele minden megerõltetés nélkül a sportcsarnok háta mögötti vakondtúrásra, amit végtelen szerénységgel Haraszt-hegynek neveztek el annak idején. A borzasztó lihegést a hátam mögött egy kutya produkálja nyakörve szorításában. A nyakörvön póráz feszül, a póráz végén a gazda üdül. Kevesebb idõ alatt, mint ahogy ezt most leírom, fent vagyok egy UFO alakú, bazi nagy víztorony tövébe'.
2. ellenõrzõpont, Víztorony.
Kellõ sûrûséggel kirakott szalagok vezetnek le a dombról, és kalauzolnak keresztbe kasul Oroszlány családi házas övezetében. A temetõ mellett megy el a mezõny, az út fekete salakosra vált. Innen hátranézve egy gigantikus tölcsérgombára hasonlít a dombon kinõtt víztorony. Két távvezeték alatt mennek át a túrázók, a második után rögtön balra be fordulnak az erdõbe. Rövid erdei séta után érjük el a remeteség mûemlék együttesét.
3. ellenõrzõpont. Majk.
Itt egy Sport szeletet kap mindenki útravalónak. Jobbra lemegyünk a tóhoz, ahol motoros fûkaszákkal teszik rendbe a környéket. Átmegyünk a csákvári mûúton, majd pár méter jobbra haladás után balra betérünk az erdõbe. P- a jelzés, de ezen a szakaszon ez gyér. A fiatalosban kétszer is elmegy az út balra, de mindkétszer magánterület felé, úgyhogy tartjuk magunkat az egyeneshez. Egy hatalmas mezõre lyukadunk ki, ahol egy beton oszlop tetején mutatja az utat a P-. Kitaposott út vezet el egy mûúthoz, ahol a burkolatra festett, nyílban végzõdõ P- jelzi, hogy enyhén balra tartva kell átmenni a túloldalra, ahol folytatódik az ösvény. Egy patakot keresztezünk, aminek száraz idõben is sáros a környéke. Vértessomló házai között elég jól eligazít a turistajelzés, arra kell csak vigyázni, hogy amikor egy sarki COOP-hoz érkezünk, akkor a P- mutatta iránnyal pont ellenkezõleg, azaz balra menjünk. A jelzés alatt egyébként ott lóg a túra A4-es útbaigazítója, ami figyelmeztet erre. A szomszédos vegyeskereskedésbõl azok a kedves emberek jönnek ki, akikkel a GERECSE 50 utáni sörözgetés közben beszélgettünk el. Tatabányán laknak, nekik elõnyös közelségben van ez a túra is. Kölcsönösen szívélyes üdvözlés után továbbmegyek az utca vége felé. A sarkon reklámtábla mutatja, hogy jobbra fordulva melyik vendéglõbe kell bemenni.
4. ellenõrzõpont Vértessomló, Kertvendéglõ.
Pecsételtetés után egészen a COOP-ig ugyanazon az úton kell visszamenni, amelyiken idejöttem, aztán tovább kell követni a P-t. A hosszú út a falu szélén balra, fölfelé kanyarodik. Egy nagy VÉRTES NATÚRPARK tábla után jobbra bemegyek az erdõbe. Hosszan emelkedik az út, de nem vészes. Amikor enyhül az emelkedõ, kellemes, nagyjából szintbeli séta következik az erdõben. Amikor lejtõssé kezd válni, akkor U alakot ölt az út. Hosszú lejtmenet után T elágazás következik, amin balra kell menni. Mûútra fut ki a dolog, aminek a szélén pontõrség székel. Nem a mi túránkat ellenõrzik, de tudják, hogy milyen túrán vagyunk, és jó utat kívánnak. A mûútról rögtön jobbra fel kell mászni az OKT-n. Rég jártam már erre. Múlt vasárnap volt ez a LOWE ALPINE MARATONon. Fent egy kerítést kell kerülni. Nekem mindig balra kell esnie a kerítésnek. Utána egy egyenes erdei ösvényen megyek egy fáig, ahol a túra A4-es lapjáról a MAZSOLA szót kell az itiner megfelelõ rovatába beírni. Nem messze lejtõssé válik az út, ahonnan már látszik a Mátyás-kúti kulcsos ház. Mikor már lent vagy a szintjén, akkor vissza kell mászni egy emelkedõn, egészen egy derékszögû bal kanyarig. Innen szintben visz tovább a K-. Egy mezõn át enyhén balra kanyarodva megyek be az erdõbe. Sûrû dzsindzsás következik, ahol jobbra lefelé kell menni, de balra kell figyelni, hogy mikor bukkan fel a kék háromszög jelzés, mert ezen kell felmászni az
5. ellenõrzõponthoz, a Zsigmond-kõre.
Szép kilátás nyílik innen. Megnézheted, hogy hol lesz a következõ ellenõrzõpont Jólesik a ponton kínált bubis víz és cukorka. Helyet cserélünk. Aki még nem volt fönt, az feljön, aki már fent van, az lemegy a kék háromszögön arra, amerre feljött, és a K-on folytatja lefelé. Amikor kibukkanok az erdõbõl Várgesztesen találom magam. Egy kis tó felé veszem az irányt, és balra kanyarodok mellette. Végigmegyek a fõutcán. A végén egy "VÁR TURISTASZÁLLÓ ÉTTEREM" táblánál jobbra kell fordulni. Az aszfalt út elvezet a vár alá, ahonnan nagy kövekkel kirakott szekérút visz fel a várba. Ameddig lehet, én inkább a mûúttal párhuzamos, jelzett turistaúton megyek, a lábamat kímélendõ. Ennyi eltérést az elõírt útvonaltól engedélyezek magamnak. Kék L.
6. ellenõrzõpont Gesztesi vár.
Pecsételtetés után, a jól bevált módszer szerint sarkon fordulok, és lemegyek a parkolóba, ahol rövid keresgélés után visszatalálok a K-ra. Szépen emelkedik az út, széthúzódott a mezõny, egyedül baktatok fölfelé. Fent sûrûn állnak egymás mellett a szép szürke szálfák. Feltûnt már nekem, hogy fakitermelés címén nincsenek feldúlva a turistautak a Vértesben. Összefüggésbe hozom ezt a Vértessomlón látott NATURPARK táblával. Lehet, hogy ez menti meg ezt a tájat a vandál "erdõgazdálkodástól", ami oly sokhelyütt tapasztalható. Alacsonyabb, és ritkább növényzet jelzi az erdõ szélét. Egy távvezeték alatt áthaladva érek ki a ma már érintett csákvári mûúthoz. A túloldalon, balra vezet tovább a turistaút. Egy keresztezõdésnél jobbra elmegy a K-, én a K+on folytatom. Egy kápolna mellett megyek el, környezetében munkálatok nyomai láthatók. Az egyik ház kerítésére ki van akasztva a piros-fehér molinó.
7. ellenõrzõpont Kõhányáspuszta.
A kertben asztal mellett, padon ülve lehet elfogyasztani a kínált zsíros kenyeret üdítõvel. A kapun kilépve jobbra indulok, tovább a K+on. Két fiatal fut szembe. Véletlenül elmentek az ellenõrzõpont mellett. Kellemes erdei környezetben teszem meg az elõttem álló, hosszú szakaszt. Az egyik helyen olyan hangokat hallok, mintha gyerekek kiáltanának fel a játék hevében. Közelebb érve kiderül, hogy madarak rikoltoznak így. Nem mutatják magukat, csak a hangjukat hallani. Elered az esõ, és olyan nagy cseppek esnek, hogy elteszem az itinert a hátizsákomba. Mintha csak erre várt volna, eláll az esõ. Tovább megyek, míg egy hatalmas legelõ sarkához nem érek. Körbe van kerítve villanypásztorral. A K+ eltûnt, helyette megfakult, piros szalagozás lóg a szegélyezõ bokrokon. Szemmel látható, hogy ez egy régebbi túra maradványa. Elõ kell kotorni megint az itinert. Azt írja, hogy át kell lépni a villanypásztoron, és átlós irányban át kell szelni a legelõt. Az átellenes sarokban ott van Gánt. Olvasás közben odaér a két srác, akik visszafelé futottak Kõhányáspusztánál. Valahogy nincs kedvem átgázolni, és a régi szalagozást követve, jókora többlet út árán, a bal oldala mentén megkerüljük a ménkû nagy legelõt. A házakhoz érve, egy távolabbi oszlopon meglátjuk az elveszettnek hitt K+t. (Otthon megnéztem a Vértes térképet, a K+ a másik oldalról kerüli meg a legelõt, azért veszítettük el.) A házak közül kiérve megyünk pár métert a fõúton, rossz irányba, de egy autóba beszálló férfitól érdeklõdök, aki megmutatja a helyes irányt. Pár perc múlva már ott is vagyunk a Vértes vendéglõ járda-teraszánál.
8. ellenõrzõpont Gánt.
A fõúton továbbmenve, az elsõ utcánál jobbra átmegyünk az út túloldalára. Itt egy trükkös, balra-jobbra K- jel van egy oszlopon. Az itiner szerint nekünk a jobboldalit kell választani, ami a Kossuth L. utcán át vezet. Se közel, se távol nincs utcanévtábla, ezért az egyik kertben tevékenykedõ embertõl kérdezem meg, hogy ez e a Kossuth utca. Megnyugtat, hogy jó irányba tartunk. Felhõk takarják el a napot, nyomott, meleg idõ van, szellõ se rezzen. Tartok tõle, hogy vihar közelít, mert a távolban már igen sötétkék az égbolt. A meteorológusok is ígértek átfutó zuhékat. Hosszan haladunk mezõk mellett, néha, színesítésként egy-egy villanypásztort kell átlépni. Az erdõben nagyon szép helyeket lehet látni. Valahogy érezhetõ, hogy ritkán jár erre ember. A növények telt színûek. Gyakran látni méregzöld leveleket. Sokáig rójuk az utat említésre méltó szintemelkedés nélkül, mígnem, egyszer csak felfelé kezd vinni az erdei ösvény. Néha jólesik egy emelkedõ a síkságok után, de talán ennyi elég lesz a jóból. Mindannyian kissé hangosabban vesszük a levegõt. Elhalványult, régi K négyszög jelek is vannak a fákon, ez elég zavaró. Enyhén lejteni kezd az út, és végre megérkezünk egy T elágazáshoz, ahol is a frankó K négyzetet keresztezzük. Nekünk a bal oldalin kell továbbmenni. Pár perc múlva elérünk egy házhoz, aminek a kerítésén lóg a molinó. A kertjében ülnek a pontõrök, és mutatják, hogy hol kell bemenni.
9. ellenõrzõpont Mindszentpuszta.
Nagyon jólesik a buggyos ásványvíz. Befut Béla bácsi is, aki a túra jó ellátottságát abban jelöli meg, hogy majd minden ellenõrzõponton van víz. Igaza van. A K négyszög hosszú, talpgyötrõen köves úton visz tovább minket. Amikor átvenné a vezetést a Z- egy keresztezõdésben, balra eltérünk az egyenestõl, ami hiba. Két perc alatt gyanút fogok egy major szerû hely elõtt és visszafordulunk. Nem vesztettünk sok idõt, csak Béla bácsiék kerültek elénk. Flaszteron folytatódik a Z-. Ez se tart sokáig, mert egy keresztezõdésben jobbra kell menni még 50 métert a mûúton, aztán balra le kell térni egy homokos útra, ahol a P- mutatja a helyes irányt, most már egészen a célig. Most nem olyan mély a homok, mint 2007-ben. Akkor valahol volt errefelé egy hely, ahol a kerítésre akasztott papírról kellett leírni egy ellenõrzõszót, de most beállították a
10. ellenõrzõpontot. Dobai-kút.
Itt is van víz. Most megelégszek egy pohárral. A srácok kifekszenek egy kicsit a fûre, de én nem bírok várakozni, továbbmegyek. Néhány perc gyaloglás a homokos úton, és lábdobogást hallok hátulról. A két fiatal utolért. Bányató mellet visz el az út, már nem takar az erdõ, de néha egy kellemes szellõmozgás enyhíti a fülledt meleget. Reménytelenül nem látszik még semmi Oroszlányból. Megint mûút. Egy végtelen hosszúnak tûnõ fasoron át vezet. Késõbb már hétvégi kertek is vannak az útmentén. Az egyikben napvédett helyen, sörözve ejtõznek a bent levõk. Jaj de utálom már ezt a flasztert, soha nem érünk a végére. Egy stop táblás keresztezõdés töri meg a monotóniát. A másik oldalán kezdõdik az ipari park. Ahol le van nyírva az út menti fû, ott azon megyünk. Nem akar közeledni a beígért SPAR, ami elõtt elmenve rá lehetne térni a fõútra. A Gánt elõtti legelõn nem vágtunk át, úgyhogy most tiszta lelkiismerettel megyünk el a SPAR mögött. A fõúton be lehet fókuszálni egy csupa üveg homlokzatot, ami elõtt jobbra elmenve, ott leszünk a sportcsarnoknál. Kínomban a kirakatokat nézem, amíg oda nem érek. Átveszem az oklevelet, jelvényt; fogadom a gratulációt. A virsli evés elõtt bemegyek a mosdóba arcot és nyakat mosni, így hûtve le a felforrt agyvizemet. Hûvös málnaszörp a virsli öblítõje. Megköszönöm a rendezést és nekivágok az állomáshoz vezetõ FLASZTERNAK...
Ottorino.
|
| | | | |
| Rhiannon | Túra éve: 2009 | 2009.06.07 21:59:20 |
|
| megnéz Rhiannon összes beszámolója |
Oroszlány 20
A múlt heti Lowe Alpine után most szombaton megint a Vértesbe látogattam kocogás céljából.
Hajnali 5-kor elég nehezen ment az ébredés, de végül sikerült rábeszélni magamat a megmozdulásra. A 6:40-es vonattal mentem Tatabányáig, majd onnan átszálltam egy másik vonatra, ami elvitt a mai napi célhelyszínig, Oroszlányba. A város maga nem éppen turista látványosság, ám az Oselions Kószák szakosztálya már 3. éve rendez nagyon színvonalas, jól kitalált teljesítménytúrát a környéken, különbözõ távokon. Két éve a 40 km-est volt alkalmam teljesíteni, idén egyéb elfoglaltság miatt nem volt lehetõségem a hosszabb távok egyikén végigmenni, sietõsre kellett venni a figurát. Így maradt a 20 km, kocogva.
8:15-kor rajtoltam. A rajtban volt lehetõség indító feles pálinkát magához vennie annak, akinek kell a lélekerõsítõ a gyalogtúrázáshoz :-)) Én nem éltem ezzel, inkább a hátizsákomat megõrzésre leadva, egy Gatorade-vel a kezemben indultam el. Az 1. pecsétet hamar begyûjtöttem a víztoronynál, majd kocogtam tovább a városban, a példásan kiszalagozott útvonalat követve, míg elértem a település határát, és rátértem a Majkra vezetõ erdei útra. Majk környéke már 2 éve is nagyon tetszett, sajnos most a pecsét+ kapott Sport szelet begyûjtése után menni kellett tovább. Olyan sok szalag volt kirakva, hogy esélyem sem lett volna eltévedni!
A csáki mûutat elhagyva kb. 6 km hosszú, pusztán átvezetõ, enyhén emelkedõ, köves-homokos szakasz következett. Elõztem néhány gyalogost, láthatóan nekik sem nõtt a szívükhöz a túra ezen szakasza, de azért engem biztatgattak, ami jól esett :-) Pedig az én tempóm sem volt sokkal gyorsabb az övéjüknél. A nap tûzött, a szél az arcomba fújta a homokat, és a rossz talajon nem ment a kocogás. Csak sokára jött el a Várgesztesre bevezetõ mûút. Ennek mentén jutottam le a faluba, ahol már ezerszer jártam, és amit mindig szeretek. Végighaladtam a fõutcán, majd befordultam a várhoz vezetõ útra. Az emelkedõn felsétáltam, ekkor fogyott el a Gatorade utolsó cseppje, még jó hogy nálam volt a rajtban kapott üdítõ jegy, be is váltottam egy fél literes ásványvízre, ami olyan hideg volt, hogy szinte fájt tõle a kezem ahogy fogtam! :-) Pár szót váltottam az ep.-n szolgálatot teljesítõ két lánnyal, aztán indultam vissza Oroszlány felé. A várból lejövet visszafordultam az erdõbe, ahol útbaigazítottam két túrázót, akik elvétették a vár ep.-jét, még volt némi emelkedõ az elején, aztán már nem volt más, csak tökéletes minõségû széles erdei utak és árnyas fák. Az utolsó 8 km-en így már nem találkoztam emberrel. Igazi örömfutás volt a sík vagy enyhén lankás úton a sárga sáv jelzés mentén.
Sajnos a városhatárnál elvétettem a megfelelõ utcát, ahol be kell fordulni a célegyenesbe, és megkerültem a fél várost mire visszataláltam a sportcsarnokhoz (nem baj, megérdemli aki nem olvas és nem figyel eléggé). 2:30 lett így a vége, 8-as körüli átlag, elégedett vagyok vele.
A célban finom virsli és málna/bodza szörp várt, oklevél és kitûzõ. Nagyon jó rendezvény volt, elismerés a lelkes rendezõknek!
|
| | | | |
| lomha | Túra éve: 2009 | 2009.06.07 16:12:06 |
|
| megnéz lomha összes beszámolója |
Oroszlány 50
Mindenek elõtt hálás köszönet a szervezõknek és szponzoruknak, a Primaqua ásványvíznek, amely azt hiszem, szintén megérdemel itt egy kis ingyenreklámot, mert a túra során többször is életmentõnek bizonyult.
A rajtoltatás a vonatállomástól kb. 10 percre található sportcsarnok elõtt, gördülékenyen halad. Kapunk egy üdítõjegyet (a sörjegytõl és a pálinkától eltekintünk), illetve itinert, amelynek leírása és térképe is alapos, jól követhetõ. Itt összefutunk két haverunkkal, akik a 40-es távra neveztek, így négyesben indulunk útnak.
400 m múlva elérjük elsõ pontunkat, a víztornyot, ahol villámgyors pecsételés után mehetünk is tovább. Az út végig remekül jelzett, ahol véletlenül nem lenne turistajelzés, ott lelkiismeretesen kiszalagozták nekünk az utat, eltévedni képtelenség.
A második pont a majki remeteség, ahol sport csokival tömnek minket. (Hálám sírig! Imádom!)
Utunk elsõ fele fõleg nyílt terepen halad, kevés az erdõ, a nap meg tûz ezerrel, enyhe napszúrás kerülget. Már reménykedem a beígért zivatarban. Meg abban is, hogy nem a Zsigmond-kõi meredek kaptató elõtt ér el minket... Felkaptatunk hát Zsigmond-kõre, ahol kapunk cukorkát, és megnézzük a szép kilátást, majd lekaptatunk róla.
Nem sokára elérjük Várgesztest, majd az itteni várat, ahová szintén kisebb kaptató visz fel, de megéri, mert fent kapunk ásványvizet - a pontõrök nagyon kedvesek és segítõkészek. Szerencsére itt már többnyire erdõben visz az utunk. A déli hõségben, vagyis pont a legjobbkor beborul az ég, és megérkezik a várva várt esõ. Nem sokáig, mi meg fák alatt vagyunk, úgyhogy pont a legjobbkor.
Kõhányásnál terülj-terülj asztalkám vár minket: zsíros kenyér és üdítõ, a startnál kapott üdítõjegyünkért. Odamegyek, hogy jóhiszemûen beváltsam, mire a bácsi, aki az üdítõket töltögeti, úgymond nem épp túrázóhoz illõ hangnemben rám förmed, jó, hogy el nem küld melegebb égtájakra. Értek én a "szép" szóból, lelépek, a kaját kihagyom. Amúgy sem szeretem a zsíros kenyeret (légyszi jövõre legyen vajas is!! Ahogy elnéztem, nem csak én nem ettem semmit, mert csak zsíros volt). Túratársaim hozzák utánam az üdítõmet, közben hallom, hogy más is panaszkodik a bácsira.
Amúgy itt válik el egymástól a 40-es és az 50-es táv, 40-esre nevezett társaink úgy döntenek, jönnek velünk az 50-re. Az esõ közben ismét szemerkélni kezd, aminek nem gyõzünk örülni.
A következõ pont, Gánt elõtt elérjük túránk legmókásabb szakaszát. Találomra át kell vágni egy irdatlan mezõ kellõs közepén, melynek túloldalán egy idõs bácsi hátsókertjében lyukadunk ki - a házigazda épp kapálja a paradicsomot. Sejtjük, hogy nem ez a rendeltetésszerû útvonal (a bácsika pulikutyája jól meg is ugat minket), de egy derékig érõ csalánoson átvágva végül is kilyukadunk Gánt fõutcájára, ahol már csak - a többieket követve - meg kell találnunk a Vértes vendéglõt.
Megtaláljuk. Jól felszerelt hely, veszünk fagyit (nem olcsó, de legalább van), de vannak sütik, sõt, mindenféle fõtt étel is. De nem akarunk megállni, megyünk tovább, ismét tûzõ napon, egy szellõ se rezdül, az út mentén lovak. Közben rájövünk, hogy lelassultunk, így elkövetjük a legrosszabbat: belehúzunk. Egy darabig jó élénk tempóban haladunk, amitõl úgy kidöglök, hogy meg kell állnunk, nem bírom tovább. Rosszul osztottam be az energiámat, nem így kellett volna. Végzetes hiba. De még van vagy 17 km, azt ki kell bírnom.
Éveknek tûnõ fél óra múlva elérjük Mindszentpusztát, ahol némi ásványvíz életet ver belém, amennyire még lehet. Korántsem ez az eddigi legnehezebb túrám (szint alig: 720 m asszem), mégis teljesen kivagyok. Ennyit számít a helyes energiabeosztás.
Utolsó pontunk a Dobai-kút, amely egy szép tavacska mellett egy bájos kis ház, még birkanyáj is van. Ismét kapunk ásványvizet. Eztán már hamarosan beérünk Oroszlány ipartelepére, ahol vashulladék-telep, lepukkant garázsok, a földön alvó hajléktalanok, félig beomlott, elhagyatott raktárépületek és egyéb természeti kincsek között haladunk. Szerintem ha lehet, jövõre inkább csapjatok hozzá az útvonal végéhez még egy pár kilométert, de az oroszlányi gettót legközelebb elkerülném, ha egy mód van rá.
A céloltatás pörgõs, bár a nevemet az oklevélen elírták, annak ellenére, hogy egyszerû, szép magyar nevem van, és hogy a nevezési lapot gyöngybetûkkel töltöttem ki. Ezt már csak itthon veszem észre, úgyhogy így jártam. Kapunk virslit, ásványvizet, málnaszörpöt, a virslibõl még repetát is, amikor kunyerálok. Mindenki vihet haza egy üveg Primaquát. Köszönjük szépen még egyszer! :)
Összességében nagyon jó túra, a 900 Ft-os nevezési díjért majdnem minden ponton ital, többször édesség, a célban fõtt étel - messze megéri. Eltévedni képtelenség, egyedül a Gánt elõtti mezõt intézték el annyival, hogy "vágjunk át a mezõn", de végül is egy akkora faluban, mint Gánt, nem igen lehet eltévedni. A kitûzõn egy szép fénykép van a majki remeteségrõl. Az említett kisebb bakikat leszámítva mindenkinek ajánlani tudom ezt a túrát. Kevés a szint, könnyû a terep, mindössze 1-2 olyan szakasz van, ami sárban necces lehet, és ezek is csak pár 100 méteresek. |
| | | | |
|
| Geldar | Túra éve: 2007 | 2013.08.29 00:15:58 |
|
| megnéz Geldar összes beszámolója |
Oroszlány 30
Talán a Vértes 50 méltatlan halálát látva, de az oroszlányiak rögtön szervezkedni kezdtek, hogy Oroszlány se maradjon túra nélkül, 20 ezres város létére. A kezdeményezésbõl megszületett az Oroszlány teljesítménytúra, ami a Vértes felénk esõ részén viszi az embert, számos szép részen keresztül. Most már csak egy olyasmi túra kéne, amit a bányász-szakosztályok szoktak rendezni a Karancsban, vagy máshol - könnyen lehet, hogy sok egykori bányász, vagy azok gyerekei járnák végig azokat a helyeket, ahol egykor dolgoztak.
A túra az oroszlányi Sportcsarnoktól indult, apám az akkori osztályának keménymagjával, én pedig akkori párommal, Katával neveztem, eredetileg a negyvenes távra. Apám osztálya hamar elment, így kettesben tettük meg a táv jó részét - Majkon akkori szomszédaink voltak a pontõrök, akik Sport szelettel fogadtak, ami azóta is hagyomány azon a ponton. Vértessomló elõtt és után rendszerint eltévedek (azóta is), rövid kevegés után jutottunk be a pontra, amit egy vendéglõben rendezek be - és ahol másik egykori szomszédom, Zoli pontõrködött. Rövid pihenõ, majd indultunk tovább, be az erdõbe. Mátyás-kúton már látszott, hogy a negyvenes táv valószínûleg hosszú lesz, így Várgesztes után már hazafelé fordultunk, és végül a harmincas távot tettük meg sikerrel. Mindenképpen örülök, hogy Oroszlány ilyen jó túrát tudott (és tud évek óta) szervezni: a résztvevõk száma megfelelõ volt, a szervezés minõsége kiváló. Minden évben, ha tehetem. |
| | | | |
| moiwa | Túra éve: 2007 | 2007.07.17 18:09:55 |
|
| megnéz moiwa összes beszámolója |
Már az év elején kinéztem magamnak ezt a túrát, elvégre a túra névadó városában eddig még sosem jártam.
A rajthelyet a vasútállomásról viszonylag egyszerûen megtaláltuk és a nevezés közben több különlegességre lettünk figyelmesek: "rajt-pálinka", a várgesztesi ponton beváltható sör-bón... Na, hát ez nem indul rosszul:)
Az Oroszlány környéki utakon gyakorlatilag alig van szint, bár mondjuk rögtön az elsõ pont (Víztorony) elõtt egy kis puklit azért meg kell mászni.
A majkpusztai épületegyüttes gyönyörû, úgy maradnék még, de az idõjósok által beígért délutáni esõ miatt most sietõsre veszem...
Vértessomlóra is többnyire vízszintes az út, a ritkás és kopott jelzések mellett a tömör útvonalleírás segít. Ez igaz a Mátyás-kútig vezetõ piros sávra is. Szépen egyenletesen emelkedünk, a Vértes itt nagyon kellemes, alig izzaszt meg.
A Mátyás-kút elõtt ellenõrzõszámot kell felírni, amit a rendezõk nem a forráshoz, hanem az oda levezetõ K sávhoz teszik. Volt is aki a jelzés helyett a kínálkozó kispistás dózerúton ment, hát kereste is rendesen az ellenõrzõhelyet...
Innét továbbra is OKT (ami végig klasszul és egyértelmûen jelzett, na persze OKT), Várgesztes elõtt egy szép kilátóhelyre navigálva már ott is a következõ ep. Röviddel ezután már lenn is vagyunk a faluban, majd új erõre kaptam volna, olyan könnyedén megy a következõ emelkedõ. A platón levõ bükkös tényleg nagyon szép, nem élvezhetjük sokáig, mert már jön is a Kõhányásra levezetõ völgy. Itt szódavíz vár, majd ezután a Vértes 50 szembe, a jól ismert tekergészés Mindszentpusztára.
Kezd kísérteni a Mátrai csillagok: felhõk gyülekeznek, és dörögni kezd az ég. Na mondom, semmi kedvem ázni, ráteszek még egy lapáttal a tempóra. Õrült módon nyomatva érkezek Mindszentpusztára. Újabb szódahegyek, majd zúzás tovább a K négyzeten, további Vértes 50 feeling...
Szentgyörgyvár után Z sávra váltás, egyúttal köves útról betonra. Egy trükkös kanyar után pedig a célig vezetõ P sáv "kifutópályája" indul. Eleinte kellemes, alig érzékelhetõen lejtõ homokos széles út. Balról egy hatalmas bányató, majd erdészházak, és továbbra is gyakorlatilag nyílegyenesen északnak. Valamikor be fog jönni egy betonút. De még mindig nem... Mennyi még? Itt agyban nagyon otthon kell lenni.
Szerencsére semmi sem tart örökké, elérkezik a betonút, továbbra is P sáv, persze északnak tartva. Az oroszlányi bevezetõ úton elhaladunk szántók, kiskertek, mûködõ és halódó üzemek mellett, majd jobbról az ipari park látképe fogad. Csak elõre és elõre.... de meddig? A toronyházak már jót sejtetnek, innét már nincsen sok vissza.
A célban gratulációk a díjazás mellé, zsíroskenyér-hegyek (korlátlan), kétfajta üdítõ, valamint a reggelrõl megmaradt néhány pohárnyi pálinka. 5:47 alatt sikerült. Egy sporttársnõ felajánlotta hogy elvisz Pestre, ezúton is köszönöm neki.
Ami tetszett: "kispista-szûrõ" hozzáállás, sok szalag, sokféle "érdekes" szolgáltatás.
Minimál igazolófüzet (térkép, útvonalleírás, igazolások, minimális távadatok), esetleg jó volna néhány köztes terepi pontot is tartalmazó táv/szint táblázat.
A 40-es útvonal vége fizikailag bár könnyû, kicsit monoton, persze errõl nem a rendezõség tehet, Mindszentpuszta felõl Oroszlány felé a P sáv a kínálkozó és gyakorlatilag egyetlen lehetõség.
Klassz túra volt, az esõt is elkerültük, mi kell még?
Képek: http://fotoalbum.hungarotel.hu/moiwa/1220#2 |
| | | | |
| Mazsi20 | Túra éve: 2007 | 2007.06.02 19:40:21 |
|
| megnéz Mazsi20 összes beszámolója |
Oroszlány 40
40,9km/650m, szintidõ 10:30, teljesítve 8:25
Az idei év eddigi legjobban sikerült teljesítménytúrája volt számomra :-)
8:15-kor rajtoltunk Zsókával, az elalvás miatti kapkodás miatt kaja és fásli nélkül. Az itiner szövegezése egyetlen kivételtõl eltekintve (erre késõbb még visszatérek) korrekt, egyértelmû és követhetõ volt. Ellentétben a kibogarászhatatlan térképvázlattal, szerencsére sem erre, sem a Vértes-térképre nem lett szükségünk. A városban szalagozás segítette a tájékozódást. Néhány percen belül elértük a Haraszt-hegy tetején lévõ fura alakú víztornyot, ami a túra jelképe is volt (a kitûzõn és az oklevélen is ez szerepelt) és az 1. EP-t. Nagyon jó erõben éreztük magunkat, és rendesen nekiindultunk, és kivételesen mi elõzgettük az emberkéket, és nem fordítva :-)
A majki remeteségnél lévõ, itiner szerinti 3,8km-nél lévõ 2. ellenõrzõpontot 30 perc múlva értük el, és bár valóban szedtük a lábainkat, kizárt, hogy 7,5-es tempót diktáltunk volna, mindenesetre lélektanilag jó volt. Elraktároztuk a kapott Sport szeletet és a piros jelzésen haladtunk tovább. Vértessomlóig volt egy unalmas szántóföldi szakasz, amit igyekeztünk is minél gyorsabban magunk mögött hagyni.
A faluban a Kertvendéglõ szolgált a 3. EP-ként, 7,7km-nél 1:20-nál pecsételtünk (szokatlanul jó, 5,7-es tempó), mi pedig siettünk is tovább. A következõ szakaszon várt ránk a már említett kis kellemetlenség. "A dombtetõre érve a tarvágás elõtt jobbra megyünk" mondat a mi olvasatunkban azt jelenti, hogy még a tarvágás elõtt letérünk jobbra. Egy sráccal egyetemben sikerült lefordulni a rossz irányba, de kb. 250m megtétele után gyanús volt, hogy emelkedés helyett masszívan ereszkedünk, és jelzés sincs egy darab se, ezért visszafordultunk. Ekkorra egy nagyobb csapat túrázó érkezett a kérdéses helyre, és mi velük haladtunk a piros és az OKT jelzés találkozásáig. Innentõl ismerõs és kedvelt szakasz jött az OKT útvonalán, ami megduplázta a kedvünket.
Mátyás-kútnál, 13,4km-nél 2:30-nál (5,3-as tempó) írtuk fel magunknak a "vöcsök" jelszót :-) Vízvételezés után siettünk tovább Várgesztes felé. Átverekedtük magunkat egy rettenetes susnyás szakaszon, hogy utána felfussunk a Zsigmond-kõnél lévõ 5. EP-re (az abnormalitás határát súrolja az ilyen megmozdulás nálam :-)(15.6km/3:05, 5,1-es tempó). Gyönyörû kilátás tárult szemünk elé, miután kinézelõdtük magunkat, lerobogtunk Várgesztesre.
Végigsétáltunk a falun, majd felmentünk a várba, ahol a pecsételésen túl beválthattuk a rajtnál kapott italjegyünket (fél literes ásványvíz/3dl üdítõ vagy sör közül lehetett választani. (18,1km/3:45, 4,8-as tempó).10percet idõztünk itt, majd szintén a kéken folytattuk utunkat Kõhányás felé, ahol a pecsét mellé szódát kaptunk. (22,5km/4:30,5-ös tempó).
A táv második felén már erõsen megritkultak az ellenõrzõ pontok, Mindszentpusztára további 7,5km megtételével jutottunk (30,5km/6:00, 5-ös tempó). Az utolsó 10km-en már nem volt pecsételõ pont, csak önellenõrzõ, így itt Mindszentpusztán többen is a fûben ültek, pihizve az utolsó, leghosszabb szakasz elõtt. Sajnos az utolsó 10km nem volt éppen szimpatikus, elõszõr a több mint 2 km-es murvás, majd a kb 4km-es süppedõs-homokos út miatt. Útközben még papírra vetettük a "pamut" kulcsszót, majd nemsokára egy aszfaltozott útra értünk, ami miatt visszakívánkoztam volna a kavicsra/homokra.
Sajnos az utolsó néhány km-en végig aszfalton kellett menni, megtetézve az oroszlányi ipari park lehangoló képével. Egy örökkévalóságnak tûnt a tûzõ napon a betonon talpalni, szerencsére a hiszti-határ elõtt feltûnt a Rákóczi út és a cél. (40,9km/8:25). Megkaptuk az oklevelet+kitûzõt, zsíroskenyeret uborkával és üdítõt (életmentõ volt, kopogtak a szemeim), pihiztünk negyedórát majd felbattyogtunk a vasútállomásra. Összességében egy 4,8km feletti tempót hoztunk, aminek örültünk nagyon, a tájékozódással sem volt több gondunk, elégedettek vagyunk. Jövõ héten a Lowe Alpine-n várjuk a folytatást. |
| | | | |
|
|
