Túrabeszámolók


túra éve: 2009
Budai kilátókTúra éve: 20092009.10.10 17:50:22
Budai kilátók extra - kb. 29 km

Néha kell egy rövidebb túra is, múltkor egyébként is kissé megerõltettem a derekamat, így esett a választás erre a túrára. A férjemmel és 2 haverunkkal 7:55-kor rajtoltunk a Normafa síháztól, ahol kellemes meglepetés ért minket tavalyhoz képest: a rajtoltatás sokkal gördülékenyebben ment, a tavalyi negyed órás sorbaálláshoz képest most pillanatok alatt nekivághatunk. (Igaz, nincsenek is annyian, mint tavaly.) Kapunk egy nagyon szép, részletes, színes térképpel ellátott itinert, és egy iránytûvel felszerelt tollat, amely szintén nagyon bejött.
Átslattyogunk szépen az Erzsébet-kilátóhoz; az idõjárás is a mi oldalunkon áll, a dzsekimet és a sapkámat a János-hegyi kaptató elõtt veszem le, innentõl pólóban megyek tovább. Pörgõs pecsételés a kilátó 1. szintjén, gyors tájnézés, aztán irány a Kaán Károly-kilátó.

Szépjuhászné ezúttal nem pont; hegyrõl le, másik hegyre fel, jön a Kaán Károly. A pontõrök odafenn vertek tanyát, a lépcsõházban szerencsére nincs dugó.
Kellemes kis lejtõ, majd enyhe kaptató után érjük el a Kis-Hárs-hegyet. A kilátó már nincs lezárva, fel lehet menni, de miután egyik túratársam majdnem lezanyál a lépcsõn, én inkább kihagyom, és sebtében elfogyasztunk egy szendvicset a padon. Szemetes is van, a szalvétát, banánhéjat izibe kidobjuk, nem kell cipelni.

Kicsit haladunk a Hárs-hegyi körúton, majd letérünk a A Fekete-fej felé, ahová is a mûút után felkapaszkodunk. odafenn mobil pontõrt jelöl az itiner, egyedül õtõle kapunk igényes, szép pecsét helyett aláírást. Mivel itt kicsit magas az egy négyzetméterre esõ túrázók száma, nem idõzünk sokat, letrappolunk a Petneházy lovarda sarkára, ahol ellátmány vár minket: 3 féle csoki közül lehet választani, amely így, a kaptató után nagyon jólesik!

Itt válunk el a 23-asoktól; mi egy eddig ismeretlen úton, a lovarda felé esõ völgy iránt folytatjuk utunkat. Miután leértünk, továbbra is ismeretlen utakon kanyargunk egy rövid ideig, míg ki nem lyukadunk a Vadaspark kerítése mellett. Úgy véljük, hogy azt követve nagyon rossz felé már nem lehetünk; való igaz, perceken belül el is érjük a Z+ keresztezõdését és a Vadaspark bejáratát.

Az itinerünket felmutatva ingyen bemehetünk a Vadasparkba; miután ücsörgünk egy sort és megzabbantunk, megnézzük és lefényképezzük a közel fél méteres baglyot (sajna a fajtáját elfelejtettem), az aranysakálokat, a farkasokat, a meglehetõst duci mosómedvéket, a muflonokat, és a többi állatot. Eztán felkeressük a Vörös-hegyi kilátót, ahol emlékeim szerint még sosem jártam. A pont odalenn van, de azért felmegyünk, nagyon szép a kilátás (bár maga a kilátó kissé instabil, némiképpen kileng, úgyhogy nem idõzünk sokat).

Ezen a ponton egy kissé tanakodunk, hogy merre tovább. Végül egy GPS-el rendelkezõ haverunk kisüti, hogy balra fordulva a Vadaspark kijáratánál, térjünk rá a zöld négyzetre, amelyen rövid ideig haladva rácsatlakozunk a Z+-ra, eztán jelzetlen utakon érjük el a katonasírokat. Itt van némi szint, de legalább nem tévedünk el. Átmászunk 2 kerítésen, majd kilyukadunk a síroknál.

Egybõl haladunk tovább a Tarnai-pihenõ felé. Habár bõven van még idõnk, bõven van még olyan szakasz is, ahol egyéni tájolással kell zöldágra vergõdni, így nem árt némi idõt hagyni az esetleges eltévedésekre. A pontõr bácsi nagyon segítõkészen útba igazít minket. El is indulunk az útmutatásait követve, de hamarosan az itiner és a GPS alapján rábukkanunk egy rövidebb útra, úgyhogy inkább ezt követjük. Miután átvágunk egy irtáson, gyakorlatilag toronyiránt, megtaláljuk a térkép által is jelölt árkot, átkelünk rajta, és hamarosan belefutunk pár eltévedt túrázóba, akik velünk szembe jönnek, és szintén a Tarnait keresik.
Ez jó jel; miután útbaigazítjuk õket, perceken belül becsatlakozunk a P háromszögbe, ahol hirtelen megszaporodnak a népek: itt tértünk vissza a 23-asokkal közös útvonalra.

Könnyû séta le a Tarnaihoz, ahol pecsételtetünk, majd bevárjuk 2, más útvonalat választott túratársunkat. Kb. 750 m-es, enyhe kaptató után elérjük a Csergezán kilátót; a pont alant található.
A hátralevõ 4,5 km le Nagykovácsiba már sétagalopp. A célban (egy vendéglõ) 4 féle spagetti közül lehet választani (bolognai, carbonara, diós-lekváros, mákos-lekváros), és szép, igényes oklevelet kapunk, illetve választani lehet 2 féle bögre és kitûzõ között. Még kedvezményes kupont is kapunk valami térképboltba.

Egy szó, mint száz, ennyi nevezési díjért messze megérte, fõleg, hogy TTT-s és Budapest Kupás kedvezmény is van. Mindenféle jó cuccal és kajával elhalmoztak minket, az út végig jól jelölt, habár az egyéni tájolásos résznél azért jól jött a haverunk GPS-e. Nem nehéz túra, nagyon szép vidékeken vezet, és a szervezés példás. Mindenkinek tudom ajánlani.
 
 
Oroszlány 40/30/10Túra éve: 20092009.06.07 16:12:06
Oroszlány 50

Mindenek elõtt hálás köszönet a szervezõknek és szponzoruknak, a Primaqua ásványvíznek, amely azt hiszem, szintén megérdemel itt egy kis ingyenreklámot, mert a túra során többször is életmentõnek bizonyult.

A rajtoltatás a vonatállomástól kb. 10 percre található sportcsarnok elõtt, gördülékenyen halad. Kapunk egy üdítõjegyet (a sörjegytõl és a pálinkától eltekintünk), illetve itinert, amelynek leírása és térképe is alapos, jól követhetõ. Itt összefutunk két haverunkkal, akik a 40-es távra neveztek, így négyesben indulunk útnak.
400 m múlva elérjük elsõ pontunkat, a víztornyot, ahol villámgyors pecsételés után mehetünk is tovább. Az út végig remekül jelzett, ahol véletlenül nem lenne turistajelzés, ott lelkiismeretesen kiszalagozták nekünk az utat, eltévedni képtelenség.
A második pont a majki remeteség, ahol sport csokival tömnek minket. (Hálám sírig! Imádom!)

Utunk elsõ fele fõleg nyílt terepen halad, kevés az erdõ, a nap meg tûz ezerrel, enyhe napszúrás kerülget. Már reménykedem a beígért zivatarban. Meg abban is, hogy nem a Zsigmond-kõi meredek kaptató elõtt ér el minket... Felkaptatunk hát Zsigmond-kõre, ahol kapunk cukorkát, és megnézzük a szép kilátást, majd lekaptatunk róla.

Nem sokára elérjük Várgesztest, majd az itteni várat, ahová szintén kisebb kaptató visz fel, de megéri, mert fent kapunk ásványvizet - a pontõrök nagyon kedvesek és segítõkészek. Szerencsére itt már többnyire erdõben visz az utunk. A déli hõségben, vagyis pont a legjobbkor beborul az ég, és megérkezik a várva várt esõ. Nem sokáig, mi meg fák alatt vagyunk, úgyhogy pont a legjobbkor.

Kõhányásnál terülj-terülj asztalkám vár minket: zsíros kenyér és üdítõ, a startnál kapott üdítõjegyünkért. Odamegyek, hogy jóhiszemûen beváltsam, mire a bácsi, aki az üdítõket töltögeti, úgymond nem épp túrázóhoz illõ hangnemben rám förmed, jó, hogy el nem küld melegebb égtájakra. Értek én a "szép" szóból, lelépek, a kaját kihagyom. Amúgy sem szeretem a zsíros kenyeret (légyszi jövõre legyen vajas is!! Ahogy elnéztem, nem csak én nem ettem semmit, mert csak zsíros volt). Túratársaim hozzák utánam az üdítõmet, közben hallom, hogy más is panaszkodik a bácsira.
Amúgy itt válik el egymástól a 40-es és az 50-es táv, 40-esre nevezett társaink úgy döntenek, jönnek velünk az 50-re. Az esõ közben ismét szemerkélni kezd, aminek nem gyõzünk örülni.

A következõ pont, Gánt elõtt elérjük túránk legmókásabb szakaszát. Találomra át kell vágni egy irdatlan mezõ kellõs közepén, melynek túloldalán egy idõs bácsi hátsókertjében lyukadunk ki - a házigazda épp kapálja a paradicsomot. Sejtjük, hogy nem ez a rendeltetésszerû útvonal (a bácsika pulikutyája jól meg is ugat minket), de egy derékig érõ csalánoson átvágva végül is kilyukadunk Gánt fõutcájára, ahol már csak - a többieket követve - meg kell találnunk a Vértes vendéglõt.

Megtaláljuk. Jól felszerelt hely, veszünk fagyit (nem olcsó, de legalább van), de vannak sütik, sõt, mindenféle fõtt étel is. De nem akarunk megállni, megyünk tovább, ismét tûzõ napon, egy szellõ se rezdül, az út mentén lovak. Közben rájövünk, hogy lelassultunk, így elkövetjük a legrosszabbat: belehúzunk. Egy darabig jó élénk tempóban haladunk, amitõl úgy kidöglök, hogy meg kell állnunk, nem bírom tovább. Rosszul osztottam be az energiámat, nem így kellett volna. Végzetes hiba. De még van vagy 17 km, azt ki kell bírnom.

Éveknek tûnõ fél óra múlva elérjük Mindszentpusztát, ahol némi ásványvíz életet ver belém, amennyire még lehet. Korántsem ez az eddigi legnehezebb túrám (szint alig: 720 m asszem), mégis teljesen kivagyok. Ennyit számít a helyes energiabeosztás.

Utolsó pontunk a Dobai-kút, amely egy szép tavacska mellett egy bájos kis ház, még birkanyáj is van. Ismét kapunk ásványvizet. Eztán már hamarosan beérünk Oroszlány ipartelepére, ahol vashulladék-telep, lepukkant garázsok, a földön alvó hajléktalanok, félig beomlott, elhagyatott raktárépületek és egyéb természeti kincsek között haladunk. Szerintem ha lehet, jövõre inkább csapjatok hozzá az útvonal végéhez még egy pár kilométert, de az oroszlányi gettót legközelebb elkerülném, ha egy mód van rá.

A céloltatás pörgõs, bár a nevemet az oklevélen elírták, annak ellenére, hogy egyszerû, szép magyar nevem van, és hogy a nevezési lapot gyöngybetûkkel töltöttem ki. Ezt már csak itthon veszem észre, úgyhogy így jártam. Kapunk virslit, ásványvizet, málnaszörpöt, a virslibõl még repetát is, amikor kunyerálok. Mindenki vihet haza egy üveg Primaquát. Köszönjük szépen még egyszer! :)

Összességében nagyon jó túra, a 900 Ft-os nevezési díjért majdnem minden ponton ital, többször édesség, a célban fõtt étel - messze megéri. Eltévedni képtelenség, egyedül a Gánt elõtti mezõt intézték el annyival, hogy "vágjunk át a mezõn", de végül is egy akkora faluban, mint Gánt, nem igen lehet eltévedni. A kitûzõn egy szép fénykép van a majki remeteségrõl. Az említett kisebb bakikat leszámítva mindenkinek ajánlani tudom ezt a túrát. Kevés a szint, könnyû a terep, mindössze 1-2 olyan szakasz van, ami sárban necces lehet, és ezek is csak pár 100 méteresek.
 
 
SárgaTúra éve: 20092009.05.03 16:57:26
Sárga 40

A rajt Pilisvörösváron volt, meglepõen jól megközelíthetõ tömegközlekedéssel is, busszal az Árpád hídtól egy bõ fél óra alatt ott voltunk, és a busz is valami 20 percenként járt. Szóval már itt is látszott a jó szervezés. A rajtnál kisebb tömeg, nem sokan, kb. 15 másik túrázóval indultunk együtt.
Nyakunkba vettük a Pilis más túrákról már szegrõl-végrõl ismert útjait, amely egyébként az egyik kedvenc hegységem az országban. Az elsõ ellenõrzõpontnál kisebb malõr: a csontrészeg pontõr lánynak kb. 5 percig tart, mire sikerül lepecsételnie az elõttünk levõ ember itinerjét, miközben kedélyesen elcseveg vele arról, hogy õ milyen jól bírja a piát. Ekkor már kicsit elszállt az agyam, ráreccsentem a csajszira, hogy legyen szíves haladni. (Egyik kezében a bélyegzõ, másikban a házipálesz.) Végül megkaptuk a pecsétet, és siettünk tovább.

Nemsokára áthaladtunk az elõzõ beszámolóban is említett faág alatt, amely pont fejmagasságban ívelt át az út felett - én még pont átfértem alatta, a földön virító vérfoltok azonban arról árulkodtak, hogy nem mindenki volt ilyen szerencsés. A faág elõtt pár méterrel azóta már "Fejre vigyázz!" feliratok óvták a túrázók testi épségét.
A gyönyörû, árnyas Alsó-Jegenye-völgyben rátértünk a kb. 1 hónapja megjárt A Város Peremén túra útvonalára. Itt kezdõdtek a kevésbé izgalmas szakaszok, de legalább nem fenyegetett az eltévedés veszélye.
Fel a Virágos-nyeregbe, a büfében beöntöttünk egy kólát, majd irány a vitorlázó reptér, ahol egy - azt hiszem - bicikliverseny útját kereszteztünk, de ez nem okozott különösebb fennakadást. Fel az Újlaki-hegyre, pecsét, majd le róla. Május elsejére való tekintettel sok egyéb kiránduló is császkált a környéken.

A Hûvös-völgyben elhelyezett frissítõponton zsíros és vajas kenyér csalamádéval, víz, málnaszörp. Nagy figyelmesség a szervezõk részérõl, amikor van vajas is, mert a zsírosat nem mindenki szereti. :) Tovább a jól ismert utakon, immár kicsit megnövekedett társaságban, a 18-asokkal együtt.
A Csacsi-rétnél pár perces zivatar, de ez még jól is jött, legalább egy kicsit felfrissült tõle a levegõ. Nem sokára egy útelágazásnál újabb frissítõpont, ahol fejenként két üveg 0,5-ös ásványvizet kapunk, aminek nagyon örülünk. Ilyen hõségben nagy kincs a víz, még akkor is, ha a túra során gyakran van vízvételi lehetõség!
Az utolsó 10 km már szinte a célegyenes. Még egy rövid, de viszonylag meredek kaptatóval kell megbirkóznunk, majd kóválygás a budaörsi hegyek oldalában, gyönyörû természetvédelmi területen. Végül leslattyogunk a városba, és a múltkori célt, a Csíki-csárdát elhagyva kb. negyed óra múlva elérjük a célt, amely egy gimnázium. Itt jól bekajálunk, habár lekvár, vaj és csalamádé már nincs, ami nagy kár. Megkapjuk a kitûzõt ezért a túráért, illetve a Tojás Sárgájáért is, majd kisétálunk a gimi elõtti buszmegállóba, ahonnét már BKV visz hazáig. Ez nagyon jó, mert gyakran jár, így nincs tömeg, kényelmesen és hamar be lehet jutni Budapestre.

Ez az egyik legjobban szervezett túra szerintem. Eltévedni nem lehet, a neccesebb részeken szalagozás segít. A 40-esen 600 (kedvezménnyel 500) Ft-os nevezési díjért reális szolgálatások, szép kitûzõ (fénykép, ha jól emlékszem, a Huszonnégyökrös hegyrõl) és oklevél, és a 2x0,5 ásványvízért külön köszönet.
Javaslat: legközelebb ruházzatok be több lekvárba és csalamádéba, mert az utánunk érkezõknek már csak zsíros-piros aranyas kenyér jutott... (Ami nem rossz, de azért mégsem ugyanaz! :) )
Egyébként nagyon jó túra volt, még akkor is, ha jártunk már "egy párszor" az útvonal jelentõs részén. Érint egy pár nagyon szép és ritkábban megjárt helyet is, pl. Rózsika-forrás, Kötõk padja, stb. A szint (1366 m) jól van elosztva, az elsõ pont elõtt, az Alsó-Jegenye-völgy után, ill. a cél elõtt nem sokkal volt egy nagyobb kaptató, meg közben pár kisebb, fel a Kaán károly kilátóhoz, ill. az Újlaki-hegyre. Jövõre remélem, menni fog a 70-es is... :)
 
 
Börzsöny Terepfutó / KirályrétTúra éve: 20092009.05.03 16:25:30
Királyrét 30 gyalogtúra

A tegnapi Sárga 40 után ma csak a 30-as résztávot vállaltuk be, könnyû, 380 m-es szinttel.
A rajtnál szemerkélt az esõ és elég borongós idõ volt, amely miatt kissé aggódtunk is - a tegnapi idõjárás után nem ehhez öltöztünk. Itiner gyanánt egy félbehajtott A4-es lapot kaptunk (ketten egyet közösen), amelyen 4 sorban letudták az útvonalleírást, volt viszont egy egész jó térkép.

Kezdetnek elsétáltunk Verõcére, az esõ közben elállt, nem kis megkönnyebbülésünkre. Utunk rövid ideig betonon, majd hangulatos, nyaralók közötti földúton, ezt követõen egy gyönyörû patak völgyében vezetett, ahol legalább 20x természetes gázlókon kereszteztük a patakot. Az elsõ pontnál az egyik pontõr srác már messzirõl integetett nekünk, ami jól is jött, mert magunktól nem arra kerestük volna a pontot, amerre volt. Itt svédasztal jelleggel sós és háztartási keksz, mazsola és szõlõcukor, illetve szénsavmentes ásványvíz várt ránk, amelybõl korlátlan mennyiségben fogyaszthattunk. A pontõrök készségesen elmondták, hogy merre tovább.

Folytattuk hát utunkat, a 2. és a 3. között viszont a turistajelzések erõsen megfogyatkoztak, így egy helyen alaposan el is kavarodtunk. Két, szintén eltévedt túratárs, térkép és iránytû segítségével próbáltunk zöldágra vergõdni, míg végül visszamentünk egy kicsit, és kis csapatunk egyik tagjának megérzését és iránytûjét követve felkaptattunk egy jó meredek hegyre. Odafenn újfent konstatáltuk, hogy most már még jobban el vagyunk tévedve, viszont a távolban megláttuk a kisvasút sínjét, így végül árkon-bokron áttörtetve, és az erdész útbaigazításának segítségével (akibe idõközben belebotlottunk) végül kilyukadtunk a következõ pontra, a királyréti kisvasút megállóhoz, ahol épp valami majális-féle buli volt, sok kirándulóval, mindenféle programmal, mûsorral, kolbászsütödével és hasonló remek dolgokkal.
Itt újabb svédasztalos nass és víz várt minket. Egy túrázó épp felháborodottan kifejezte jogos észrevételét a pontõröknek, mi szerint a jelzés nem a legkövethetõbb. Õ is alaposan eltévedhetett.

Mentünk tovább, a késõbbiekben is minden ponton korlátlan mennyiségben fogyaszthattunk különféle kekszekbõl, mazsolából, szõlõcukorból, és az utolsó ponton epres fehér csoki, energiaital, málnalé és sós perec is várt minket. (Az energiaital eredetileg a futóknak volt, de mire odaértünk, õk már mind elmentek, így a gyalogosok is kaphattak belõle. :) )A pontõrök mindenhol kedvesek és segítõkészek voltak. Az út könnyû, két barátunknak ez volt élete elsõ teljesítménytúrája, és mindketten hõsiesen végigjöttek. Az idõjárás végül jóra fordult, közben már nem volt esõ, és a kissé hûvösebb idõjárás pont jól jött, folyamatosan gyors haladásra ösztönzött. Az út legnagyobb részt gyönyörû völgyekben, patak partján vezet.
A célban oklevél, kitûzõ, amely a királyréti kisvasút fényképét ábrázolja, ugyanilyen képeslap, zsíros kenyér, víz és málnaszörp. Nem volt tömeg, a 30-as távon azt hiszem, 40-valahányan indultak összesen. Út közben alig pár emberrel találkoztunk. A 600, kedvezményesen 500 ft-os nevezési díjért bõséges kiszolgálás.

Összességében nagyon jó, könnyû túra volt. Helyenként jól jött volna szalagozás, de más szerintem nem hibádzott. Nagyon jól éreztük magunkat, köszönjük!:)
 
 
JulianusTúra éve: 20092009.04.26 15:34:08
Julianus 30
Hezitáltunk az 50-es és a 30-as táv között, végül a 30-as mellett döntöttünk, mert esõs idõt mondott, és mert a múlt héten jártuk meg a Téry 50-et, hát most inkább a rövidebbet választottuk. Hála az égnek!
Jól követhetõ jelzések, gyönyörû, a kellõ mértékben meredek vidékek, a lejtõk és a kaptatók jól oszlanak el. Végül nem esett az esõ, szép idõnk volt, amely néhány útszakaszon, ahol az út meredeken dõlt oldalra, igen jól jött. Kb. 27 km-ig még zsörtölõdtem is, hogy miért is nem az 50-esre mentünk. És ekkor jött a sorozatos balszerencse...
egy gizgazos helyen való átvágáskor beleakadt a nadrágom alja egy ágba, amely kissé felhasította. De ez még nem volt baj, mentünk tovább. Mindaddig, amíg rá nem léptem a nadrágom aljának a lifegõ végére, amely ettõl combközépig felhasadt. A hátralevõ 2-3 km-t úgy mentem végig, hogy kézben hoztam a nadrágom szárát, miközben az ágak összevissza karistolták a lábamat. Mire célba értünk, már elég látványos jelenség voltam jobb lábamon hosszú- a balon pedig rövidnadrággal, karcolásos, sáros lábszárral. A cél felé vonulva a faluban az emberek tátott szájjal bámultak (de korántsem annyira, mint késõbb azok, akik a metrón láttak). Ekkor már õszintén örültem, hogy nem kell még 20 km-t caplatnom.
A célban várt minket a zsíros és vajas kenyér, illetve egy idõs hölgy, aki precíz és alapos, kalligrafikus írással kitöltötte az okleveleket. Ez nagyon szép volt tõle, de amilyen sebességgel haladt, majdnem lekéstük miatta a buszt.
Összességében jó túra, nagyon szép vidékeken. Van néhány szakasz, amely sárban egy kicsit húzós lehet, így azonban szinte minden lejtõn tudtunk futni, és a kaptatókon is jól lehetett haladni. Jövõre, ha minden igaz, bevállalom az 50-est... és viszek váltónadrágot! :)
 
 
Cinege 40/25/10Túra éve: 20092009.04.26 15:15:53
A múlt heti Gerecse 50 után amolyan pihentetõ túraként választottuk a Cinege 40-es távját, amelyen ha jól emlékszem, 700 m szint volt, méghozzá egyenletesen elosztva, brutál kaptatók nélkül.
A startnál megkínáltak minket kullancsriasztóval, ami nagyon kedves volt tõlük. A start és az elsõ pont között 2 m magas susnyásban gázoltunk úttalan utakon, nádasban, szántóföldben.Az elsõ pontnál almát kaptunk, ami azért is jó ötlet volt, mert az évszakhoz képest szokatlan melegben elég gyorsan fogyott az ivóvizünk, az alma pedig folyadékpótlásnak is jó volt. Innét gyönyörû tájvédelmi körzetben, tanösvényen vitt tovább az utunk - egy óriási fehér vízi madár, férjem szerint kócsag, méterekre tõlünk repült fel a nádasból. A békák harsányan kuruttyoltak, a pollenallergiám lelkesen gyötört.
A második pontnál szembesültünk a túra egyetlen negatívumánál: nem volt pont! Legalábbis elõször ezt hittük, ugyanis a pont teljes környékén kb. negyed órát bóklásztunk, mire végre ráleltünk a pontõrökre. Az idõs hölgy azt mondta, azért nem ott vannak, ahol az itiner szerint lenniük kellene, mert ott nincs pad.(Megjegyzem, az egész Cinege-forrás tele volt padokkal!!) Mondtuk, akkor legalább tegyenek ki egy cetlit, vagy küldjenek oda valakit, mert mi is majdnem nem találtuk meg a pontot. Nem tudom, megfogadták-e a tanácsunkat...
Eztán felkapaszkodtunk a kilátóhoz, ahol egy nagyon rendes, segítõkész pontõr srác fogadott minket. Már messzirõl láttuk, amint egymagában ücsörög a tûzõ napon. Jól elbeszélgettünk vele, gondolom, örült, hogy végre van kivel beszélnie, útba is igazított minket. végül otthagytuk, folytattuk utunkat.
A pontõrök a továbbiakban is kedvesek és segítõkészek voltak. Eltévedni nem igen lehetett, a zûrös helyeket lelkiismeretesen kiszalagozták nekünk. Vízvételi lehetõség csak 3 helyen volt, de azok jól elosztva, a túra közepe táján, egyik közkútból, másik kocsmából, harmadik szóda az utolsó ponton. Az itiner jól követhetõ volt, leírás és térképvázlat egyaránt. A kitûzõ egy szép fényképet ábrázol egy cinegérõl. A célban várt minket a zsíros és lekváros kenyér, illetve még néhány extrát is kaptunk - azaz kaphattunk volna egy kupont, amellyel részt vehetünk egy helyi hajókiránduláson. Ezt már nem volt módunk igénybe venni, de azért rendes volt a szervezõktõl. Még vasúti menetrenddel is készültek nekünk a célban, ami különösen jól jött.
Jól szervezett, könnyû kis túra volt, habár nem voltak sokan (a 40 es távon asszem 25 induló volt összesen, a rövidebbeken viszont 200), ajánlom mindenkinek.
 
 
túra éve: 2008
BartinaTúra éve: 20082008.01.20 08:55:41
Uff!

Mikor a túra után este hazatértem, a bakancsaimból meg a mackómból annyi sarat mostam ki, hogy egy kisebb virágcserepet meg tudtam volna vele tölteni. Ez az egyébként lightos, baráti túra felázott talajon és szekérutakon kutya kemény melóvá vált.

Viszont: Gyönyörû itiner, kedves szervezezõk, tökéletesen jelzett útvonal, nagyon szép kilátás, igazából csak dícsérni tudom a rendezvényt, legfeljebb azt javasolnám, hogy az emléklapon hasonló években ne szöveg legyen, hanem egy hatalmas sártócsa képe, mert erre a túrára így tudok majd legjobban visszaemlékezni.
 
 
@Éves túraösszesítőTúra éve: 20082008.01.02 20:28:29
Volt 24 teljesítménytúrám, mind szintidõn belül teljesítve. Ezeken mentem 767,285 km.-t, 17906 m. szintkülönbséggel. Ezen túl 4 egynapos túramozgalmon mentem 94, 48 km.-t 2155 méterrel, és volt egy-két bónusz kirándulásom. Nem egy nagy etwas, de ez volt az elsõ évem. A leghosszabb túra a Szent László menet volt - és egyben a legjobb is!, a legrövidebb a Buda bércein 13 volt, és ez volt a legrosszabb is.
 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár