Túrabeszámolók


Avar-kortól napjainkig - Történelmi gyaloglás a Kőszegi-hegységben

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2010 2011 2012 2013
 Túra éve: 2012
Conan40Túra éve: 20122012.09.14 10:07:07
megnéz Conan40 összes beszámolója

 KHT3 35


Régóta készültem erre a túrára, már csak azért is, mivel az elmúlt majd 2 hónap alatt sehova sem sikerült eljutnom ilyen vagy olyan okok miatt. Így aztán kissé be is voltam "sózva", hogy most éppen mi fog közbejönni. Szerencsére a logisztika remekül összejött. Az idõ már kevésbé, de errõl késõbb. Útitársaim Edina, Ági és Pisti voltak. Kora reggel indultunk, hogy idõben el is rajtolhassunk. Remek túraidõnek ígérkezett az elõrejelzések ellenére. A reggeli formalitásokon gyorsan átestünk, én még magamra kaptam egy pólót, hogy kellõképpen felkészült legyek a szélre és már neki is vágtunk a távnak. 


Ismerõs útvonalon haladtunk az elején, hiszen gyakorlatilag Velemig az Írottkõ 35 végével megegyezõ, de ellentétes irányba indultunk el. Alig értük el a Szénsavas kutat, már szemerkélni kezdett az esõ, és még el sem értük az erdõt már elõ kellett venni az esõkabátot, ami aztán gyakorlatilag a túra végéig rajtam is maradt. Most már elmondhatom magamról, hogy pár éve rendszeres túrázó vagyok, de gyakorlatilag ez volt az elsõ túrám, ahol esõkabátban kellett végigcaflatnom egy teljes túrát. Az esõ ellenére jól haladtunk, a Kenyér-hegy után hamar túl jutottunk a Pogányokon is és már meg is érkeztünk az elsõ ellenõrzõ ponthoz, ahol a pecsét mellé szilvát is kaptunk.


Tovább haladtunk és elõbb Cákon mentünk keresztül, ahol épp valamilyen helyi banzáj készülõdött, majd Velem került sorra. Itt is csak gyorsan áthaladtunk, hogy mielõbb megkezdjük elsõ igazi emelkedõnket a Szt. Vid kápolnáig. Az ember nem is gondolná, hogy ez a szakasz milyen meredek, csak akkor érezni, amikor lihegve megérkezünk a lépcsõsorig és nekiáll felkapaszkodni az utolsó szakaszon. Újabb pecsét az itinerre, valamint egy finom csoki a pocakba és már robogtunk is tovább. 


Elhaladtunk a Kék túra emlékmû mellett, majd kiérve az aszfalt útra, ismét elkapott minket az esõ. Innentõl kezdve gyakorlatilag a végéig esett váltakozó intenzitással. Hosszan haladtunk a mûúton, több forrást is elhagytunk magunk mögött, mire megérkeztünk a Borha forrás felé vezetõ erdei úthoz. Az esõ csak nem hagyott alább és a fák sem nyújtottak védelmet, így aztán tovább caflattunk Óház tetõ irányába. Az út különösebben eseménytelen volt, az esõ miatt nem lehetett annyira élvezni, amennyire maga a táj engedte volna. erdei út és mûút váltogatta egymást, majd újabb emelkedõ következett. Közben bõrig ázott futók haladtak el mellettünk, akik elõtt innen is le a kalappal, hogy abban az esõs hideg idõben gyakorlatilag egy pólóban és rövid nadrágban lenyomták ezt a túrát. Az Óház tetõ elõtti szakasz eléggé szerényesen jelzett, így többször is elgondolkodtunk, hogy helyes utakat járunk-e be. Szerencsére a kritikusabb helyeken  a már jól megszokott nyilak ki voltak rakva, így megnyugodtunk, hogy jó felé haladunk. Gyakorlatilag a legnagyobb zuhéban értük el az esõbeállót, ahol a pecsét mellé többféle frissítõvel vártak minket. Nekem itt megfordult a fejemben, hogy vissza kéne mennem a célba, mert esõkabát ide vagy oda, már elég rendesen átáztam. De aztán mégis a folytatás mellett döntöttem.


Óház tetõrõl a Vörös kereszt irányába vettük az utat. A hegygerinc nagyon csúszós és sáros volt a sok esõtõl, ráadásul szembe is jöttek a szûk ösvényen, így csak lassan tudtunk elõre haladni. Elérve a Vörös keresztet a Kendig felé vettük az irányt. Bár már keresztül kasul bejártam a Kõszegi-hegységet, itt még nem jártam, így újdonságként hatott. Kár, hogy az esõ és a pára miatt a kilátásban nem lehetett gyönyörködni. Viszont érdekes volt, hogy gyakorlatilag "felhõkben jártunk", legalábbis úgy tûnt egyes helyeken. Kisebb hullámvasútazás után elértük a Hármashatárt, majd leereszkedtünk elõbb a Hörmann-forráshoz, majd a Stájer házakhoz, mely a következõ ellenõrzõ pont volt. Itt kisebb pikniket prezentáltak a szervezõk, zsíros kenyér volt a menü minden mennyiségben. Szerencsére itt fedél volt a fejünk felett, így végre nem áztunk és mintha az idõ is kezdett volna kitisztulni valamint melegedni.


Alapos "feltankolás" után, immár újult erõvel indultunk meg a Szikla-forrás irányába. Az esõ szerencsére alábbhagyott, viszont elérve a Szikla-forrást, majd elindulva a Zeiger-nyereg felé, immár nem az esõ, inkább az erõteljes izzadás verte most a hátamat. Erõteljesen lihegve értünk fel a nyeregre, majd balra fordulva immár lefelé haladtunk a következõ pont irányába. Úgy nézett ki, hogy az idõjárás megkegyelmez nekünk és kezdett kisütni a nap, az esõ pedig teljesen elállt. Egészen az ellenõrzõ pontig ereszkedtünk, ahol aztán újabb pecsét és újabb frissítés következett.


Innentõl (leszámítva pár rövidebb szakaszt) majdnem a célig aszfalton mentünk. Út közben az idõjárás úgy döntött, hogy még nem áztunk eleget, ezért ismét rákezdett. Így bandukolva elõbb a Hétvezér forrást értük el, majd egy kisebb, de intenzív (és egyben utolsó) emelkedõt leküzdve újra aszfaltot koptattunk, amely már elvezetett minket a túra utolsó pontjáig a Szálasi bunkerhez.


Felvillanyozva, hogy már alig pár km választ el minket a céltól megindultunk immár a város irányába. Hamar beértünk a Királyvölgybe, elhaladtunk az óriás gesztenyefa maradványai mellett, majd mint aki jól végezte dolgát elkanyarodtunk jobbra az egyenes helyett és a gimnázium utcáján keresztül értük el a célt a megadott útirány helyett. Csak késõbb döbbentem rá, hogy teljesen más úton kellett volna menni, de a térkép szerint ez sem volt rövidebb, mint a másik. 


Fáradtan, teljesen átázva értünk a célba, ahol örömmel vettük át a kitûzõt és az emléklapot, valamint a csodálatos naptárat és a hatalmas kitûzõt mindhárom KHT túra teljesítése eredményeként.

Összegzésül remek túrában volt részünk, sajnos az esõ sokat rontott az élményen, de errõl nem a szervezõk tehetnek. Az ellátás a megszokott volt, azaz bõséges, a túra útvonalának nagy részét már bejártam, de akadtak szakaszok, ahol még nem jártam, így élmény volt. Remélem, hogy sikerül majd úgy is teljesíteni, hogy nem esik az esõ. Köszönöm a túratársak nevében.


A túra trackje

 
 
JakabTúra éve: 20122012.09.03 22:30:42
megnéz Jakab összes beszámolója

Képes beszámoló a Bakancs és Fakanálon.


www.bakancsesfakanal.blogspot.hu


 

 
 
 Túra éve: 2010
dnvzoliTúra éve: 20102010.09.09 15:15:59
megnéz dnvzoli összes beszámolója
„Avar-kortól napjainkig”-Történelmi gyaloglás a Kõszegi-hegységben 35 kilométeren át.

2010.09.04.

Egyik kedvencem a Kõszegi-hegység,és bár azt késõn vettem észre,hogy idén akár a "Kõszegi-hegység Túrázója" is lehettem volna,ha teljesítem a rendezõk által indított mozgalom mindhárom túráját,ez a harmadik rendezvényük önmagában is érdekes,szép,tartalmas programnak ígérkezett.Az eddigi beszámolók pozitív hangvétele("Út az ismeretlenbe"-A Kõszegi-hegység rejtett(ebb) értékei,"Vizek nyomában"-Forrástúra a Kõszegi-hegységben),a 35 kilométerre megadott 1100 méter szintemelkedés,na meg az ezen a tájon begyûjtött eddigi tapasztalataim tehát ezen a szombaton egyértelmûen arra sarkaltak,hogy Kõszeg felé vegyem az irányt.Szerencsére tervem befogadó fülekre talált,így Márti,Laci és Sanyi is velem tartott.

Nem számoltam ki percre az idõnket,így kényelmes autózást követõen 7 órakor el is rajtoltunk a várudvarban kijelölt rajthelyrõl.Egy kis problémánk mindjárt az elején adódott:Sanyi egyik már eléggé leharcolt túrabotja végleg megmakacsolta magát és az istenért sem volt hajlandó a megfelelõ méretûre szétcsúszni.Így lett egy hegymeneti és egy lejtmeneti botja,na meg kiválóan tudta alkalmazni ott,ahol az ösvény a menetirányunkra merõlegesen lejtett.Persze nagyon sok ilyen szakasz volt:)

A túra a vár elhagyása után a Hunyadi utcában indult,elhaladtunk az Írottkõ-túrák indítási helyéül szolgáló iskola elõtt,majd a Kereszt utcán át értünk ki a Temetõ utcába,ahol jobbra fordulva haladtunk tovább a Szénsavas-kút irányába.A turistatérképemen ez a zöld sáv nyomvonala,a rendezõktõl kapott térkép szerint ez a jelzés  az iskola után tovább halad egyenesen a Hunyadi utcán,majd annak végén fordul le balra a Szénsavas-kút felé.A szöveges leírás is ez utóbbi verziót támogatja,nem volt célunk a kispistázás,elnézést érte,ha tévedtünk.

Szénsavas-kút sajnos vizet nem adott,így ezt kihagyva számomra ismeretlen szakaszon folytattuk utunkat az Y-nál most balra tartva.(illetve a zöld sáv erdõbe betéréséig már jártam erre,mikor az elsõ Írottkõ 50-emen rossz ágát választottuk ennek a jelzésnek)Haladtunk tehát az aszfalton szebbnél szebb házak mellett.A  levegõ eléggé párás volt,próbálgattuk itt az eljén mi lenne az ideális öltözet négyen négyféleképp,én végülis maradtam egy aláöltözet póló plusz egy vékonyabb pulóver változatnál.Késõbb volt a túrának melegebb szakasza is csak akkor meg már nem mertem lejjebb vetkõzni.

Hamarosan aztán letértünk a burkolt útról,bevetettük magunkat az erdõbe.Rövid ideig haladtunk a fák árnyékában,majd egy kiskertes övezetben talpaltunk tovább,a szilvázgatás közben majdnem el is vétettük az éles balkanyart,amire a jelzés kényszerített bennünket.Ez a rész volt egyébként a Pogányok.A sárga sávot(na meg a frissen festett sárga „alpannonia”-jelzést)követve haladtunk,vadkerítést kerülgetve,Doroszlói-patakon átkelve.A patakátkelés nem okozott különösebb nehézséget,bevallom õszintén nem is rémlik,hogy egyáltalán volt-e benne víz.Annál több víz került a bakancsunkra a következõ rétrõl,kissé meglepett bennünket a cafatos fû,pedig igazán számíthattunk volna rá:)Jobbra tekintve a hegység vonulataiban gyönyörködhettünk,majd egy szûk bozót-folyosón áthaladva fogytak a kilométerek.Újra visszatérve a civilizációba hamarosan meg is érkeztünk a Stefanich Pincészethez,ami az elsõ ell.pontnak adott otthont.Itt a kedves pontõr-Krisztián- hatalmas szilvával kínált bennünket,megvallom én már tartok ettõl a gyümölcstõl,így az úton eddig elcsent példányok után már nem mertem újabb adagot bevinni a szervezetembe:)

A többiek fogyasztottak,majd elbúcsúztunk és indultunk tovább Cák irányába.Pár perc múlva már az említett falu fõutcáján haladtunk,majd másokkal ellentétben és nem mellesleg Sanyi invitálására megnéztük a híres cáki mûemlék pincesort.(Amúgy a sárga sáv is itt halad.)Néhány fotó után visszatértünk az eddig használt útra majd hol a kavicson,hol az ezzel párhuzamosan haladó füves úton szõlõdombok árnyékéban megérkeztünk Velembe.Leereszkedtünk a falu fõutcájára,közben megcsodálhattunk egy kabrió-teherautót.Valahogy úgy kell elképzelni,mint egy jól megtermett lovaskocsit,ami elõtt nincs ló,a bakon ülõ hajtó kezében meg nem ostor meg gyeplõ hanem kormány van:)Kérésünre a kedves „kocsis”egy fotó erejéig meg is állította a jármûvet pedig így elvesztette a lendületét.Viszont így megtudtuk,hogy a teherszállító alkalmatosságot Ford motor hajtja,és hogy amúgy teljesen szabályszerûen van elkészítve,még rendszámmal is rendelkezik:)A fõutcán jobbra fordultunk,majd átgyalogoltunk a falun és a kék rom jelzés mentén megkezdtük túránk elsõ és egyben a legmeredekebb emelkedését.Ez a szakasz már ismerõs volt az Írottkõ-túráról,nem is okozott csalódást most sem:)Mivel azonban most nem diktáltunk magunknak olyan õrült tempót több idõ jutott nézelõdésre.Gyönyörû ez a rész,lényegében egy vízmosásban haladtunk felfelé,a partoldalban álló fák földbõl kikandikáló gyökerei sokszor fejmagaságban vannak,jobbra lent hatalmas árok fut,talpunk alatt víz által barázdált az ösvény…..szép.

Lihegve,kívül belül vízesen értünk fel a Szent-Vid kápolnához ahol a második ell.pont tanyázott.Pecsét mellé Sport szeletet kaptunk,szusszantunk pár percet.A ruházaton nem volt tanácsos könnyíteni,a Sanyi zsebében lapuló hõmérõ is csak 16 fokot mutatott,pár perc után már nem csodálkoztam a pontõr kisasszonyon aki nyakát behúzva,kabátban,kezét a kabátzsebbe rejtve összehúzódva toporgott.A lányok általában amúgy is „fagyosabbak”,mi izzadtunk mint a ló,õ meg szegény majdnem megfagyott:)Változatos hely ez a Kõszegi-hegység,itt az élõ példa rá:)

Szent-Vid után kigyalogoltunk a frissen felújított aszfaltra,közben újabb elképesztõ,levegõben kapaszkodó gyökérzeteket tanulmányozhattunk.A 25-ösök itt egyenesen folytatták útjukat a Hörmann-forrás felé,nem úgy mint mi,akik itt jobbra fordultunk az aszfalton a piros karika jelzést követve.Ismét egy olyan szakasz következett az Óház-tetõig amin még nem jártam-legalábbis gyalog.Egyáltalán nem volt azonban terhes ez az aszfaltkoptatás ugyanis gyönyörû helyeken kanyarog az út,felettünk a hegyekkel,alattunk helyi viszonylatban tényleg hatalmas árkokkal,néha elképesztõ kilátásokkal.Aztán meg nem is volt olyan hosszú ez a burkolt szakasz bõ negyed óra múlva már újra az erdõben találtuk magunkat.Több forrás mellett is elhaladtunk hullámvasutazva,majd a Borha-forrás után egy ideig a piros keresztet is utitársunkká fogadtuk.A gombaszagú erdõben újra leereszkedtünk a mûútra,majd az Enikõ-forrás után rövid jelzetlen szakaszt letudva rátértünk a jobbról becsatlakozó sárga kereszt jelzésre.Ez az aszfaltos rész sem tartott pár percnél tovább,hamarosan azon kaptuk magunkat,hogy erdõben kaptatunk felfelé,bõszen fogyasztva az elrendelt szintemelkedés ide esõ részét.Egy éles kanyarral aztán a leírás szerint rátérünk a közös zöld sáv-zöld 3szög jelzésre,és bár ezt a letérést a szervezõk irányító táblával tökéletesen kijelölték,volt bennünk némi bizonytalankodás,nem láttunk ugyanis egyet sem az említett zöld jelekbõl.Már attól tartottunk,hogy valami vicces kedvû túrázó áldozataivá váltunk,aki áthelyezte a táblát amikor végre egy balos után elõjöttek a keresett,nem túl friss,de még épp látható  jelzések.

Átkeltünk a Kincs-pihenõhöz tartó aszfaltúton,majd szerintem a lehetõ legkíméletesebb jelzett úton felgyalogoltunk a tetõre a kilátóhoz.Elég jó tempót nyomhattunk eddig,a pontõrök ugyanis az után érdeklõdtek,hogy  esetleg nem autóval jöttünk-e.Az tény,hogy elõttünk csak egy induló volt,az úton meg egy pár fõs csapat elõzött csak le bennünket,miközben a Szent-Vidnél majszoltuk a csokit.Itt pogácsát kaptunk tetszõleges itallal,én a kólát választottam,de volt ott meggy-Márka,Fanta,Sprite,ásványvíz,miegymás.Nem hagytuk ki a kilátót sem,egész messze elért a tekintet,bár azért a párásság szokás szerint jelentõsen homályosította a kontúrokat.Kissé megtévedve a Fertõt kerestük egy darabig,de aztán rájöttünk,hogy nem Sopronban vagyunk,bár a szervezõktõl kapott ismertetõ füzet szerint tiszta idõben innen is látszik a tó.Kis nézelõdés után aztán folytattuk a cikk-cakkozást a hegységben,ismét megindultunk dél-nyugatra a Vörös kereszt felé a kéken.Emlékeim szerint ez a szakasz végig lejt,de ez nem így van,kb.az Irány-hegy vonaláig emelkedik,és csak onnan halad lefelé.Vörös keresztnél tartottunk egy kis boxkiállást,bekaptunk pár falatot,majd számomra újból ismeretlen vidékre tévedve a kék 3szögön indultunk el meghódítani a Kendigeket.Nem tudom miféle hely lehetett ez régen,talán valami mûszaki zár vonala,ugyanis egy szakaszon két valamikori szögesdrót-kerítés közti sávon haladtunk,az egykori építménynek már csak a betonoszlopai állnak,de így is tisztán kivehetõ a nyomvonal.Emellett mindkét Kendig tetején antennatartó torony magasodik,és a gazban valamikori építmények alapjai bukkannak néha elõ.

Kendigek után jobbára szintben,vagy épp kicsit lejtve haladtunk,mellettünk jobbról is,balról is éjszakai sötétség uralkodott a sûrû fenyõerdõ alatt.Ez a szakasz különösen gazdag volt szederben is,szedtünk a gyerekeknek is,de rövidesen be kellett látnom,hogy képtelenség hazáig elszállítani úgy,hogy közben ne legyen belõle szederszörp.

A Hármashatár-hegyi autósparkoló után nem sokkal meg is érkeztünk a Hörmann-forráshoz,töltöttem egy fél liter forrásvizet  az útra.A közös kék-zöld jelzésen hatalmas szálfák között ereszkedve folytatuk utunkat,néha-néha már az esõ is egyre jobban rázendített,Mártiék fel is vették az esõkabátokat,én még nem tartottam szükségesnek.Leérve az aszfaltra a kék kunkorát a zöldön a leírást követve levágtuk(Hejj,a sok kispistás,ha ismerné ezt a levágót az Írottkõ túrán,ami itt a kéket követi:)),majd hamarosan meg is érkeztünk a Stájerházakhoz,túránk következõ ell.pontjára.Itt,mivel hosszútávosok voltunk nagyon finom és nagyon friss kakaós csigát vagy túrós batyut fogyaszthattunk amit házi meggyszörppel öblíthettünk le.Mennyei:)A mellettünk levõ asztalnál épp a szombathelyi erdészet egyik vezetõje készítette az ebédet egy valamilyen évfordulót ünneplõ társaságnak.Szóba elegyedtünk,így kaptunk egy mindenre kiterjedõ tájékoztatást a Stájerházakról,ugyanis az épületegyüttest épp ez a társaság(az erdészeti vállalat) újította fel,és beszélgetõtársunknak érezhetõen nagy rálátása volt e folyamatra.Hasonló részletességgel beszél a hely történetérõl egyébként a szervezõktõl kapott ismeretterjesztõ füzetecske is.Ha már itt voltunk megnéztük a Ciklámen-forrást ,meg kicsit közelebbrõl magukat az épületeket is,majd áthaladva egy kisebb arborétumon hatalmas tuják és egyéb érdekes növények között folytattuk utunkat a zöld sávon.Nem lehet túl nagy errefelé már a forgalom,-messze a város-néhol kezdi elnyelni az erdõ az ösvényt.Ilyen körülmények között értük el a nagyon vadregényes helyen található Szikla-forrást,majd egy izzasztó emelkedõvel felkapaszkodtunk a Zeiger-nyeregre.Hát az én turistatérképemen totál más a zöld nyomvonala a Stájerházaktól idáig….

Innen most kivételesen nem a Tábor-hegy felé folytattuk a zöld 3szögön,amit egyáltalán nem bántunk:)Hanem,idézem a leírást:”balra,északnak fordulunk és egy széles úton,követve a térképen Znégyzetként(!)jelzett,ám a valóságban Pc túristajelet a szép kilátást is nyújtó szakaszon elérünk túránk utolsó elõtti,5. ell.pontjához a Kereszt-kúti Erdei Pihenõhöz.”Ezzel szemben nálam erre semmiféle jelzés nem vezet.Lehet,hogy elavult a térképem?:)

A kilátás valóban szép volt minden irányban,lényegében egy hegygerincen haladtunk,majd leereszkedtünk az említett objektumhoz,ami régen határõrlaktanya volt,mint minden építmény errefelé:)Itt a kedves pontõrök zsíroskenyérrel és forró teával vártak bennünket,ilyen jól kevés túrán tartják az emberfiát mint itt,szinte már nem is bírtunk enni,de azért egy kisebb szelet kenyér meg egy valóban finom tea azért lecsúszott.

Aztán olyan történt,amit nem gondoltam volna hogy megtörténik egyszer,otthagytam a botjaimat a ponton….

Szerencsére hamar feltûnt a hiányuk,visszafutotam értük majd megkezdtük az aszfaltozást a Hét(vezér)-forrásig.Közben gyönyörködtünk a tájban,még egy foltos szalamandrával is összehozott a sorsunk,akinek bizony nagy szerencséje volt-már hárman is elhaladtunk tõle pár centire mikor Laci észrevette.Nem beszélve a 4 biciklisrõl akik az ellenkezõ irányból jöttek talán fél perce.Lepiszkáltam szegényt az útról,nagyon le volt lassulva,aztán mentünk tovább.

A forrás felkeresése most csak lehetséges opcióként volt felkínálva,közfelkiáltással eldöntöttük,hogy nem élünk a plusz szintemelkedéssel,mindegyikünk járt itt már párszor:)Fõleg,hogy most kezdett tudatosulni bennünk,hogy bizony le kell térnünk a kényelmesen sík aszfaltról felfelé az Óház irányába!Csak nem az Írottkõs kék sáv jön?-hüledeztem:)Aztán nem,csak az annál sokkal szelídebb kék karika,amely szépen óvatosan halad felfelé,nem olyan durván mint a kék sáv.Na meg nem is megy olyan magasra,majd a kék 3szöget keresztezve le is vezeti az embert a Kincs pihenõhöz.

Itt kissé megsokasodtunk,az említett kék 3szögön ugyanis becsatlakoztak hozzánk a rövidtávosok is.Szerencsénkre a Szálasi-bunkerhez viszonylagos nyugalomban érkeztünk,ami jelen esetben azt jelentette,hogy nem voltak sokan.A pont önkiszolgálóként mûködött,rövidesen rájöttünk,hogy azért mert a pontõr épp lent van egy csoporttal.Nem tudhattuk,hogy ez meddig tarthat,így összeszedve minden bátorságunkat Sanyi fejlámpájával elindultunk a csigalépcsõn,le az ismeretlenbe.Leérve az alsó szintre követtük a járatot több kanyart véve,mivel nálam nem volt lámpa nem láthattam,hogy az ellenkezõ irányokba csak kiöblösödik a járat és nem vezet sehová,így mondtam is Sanyinak,hogy ne menjünk tovább,mert elvesztjük a tájékozódó képességünket aztán sose találunk vissza:)

Szerencsére aztán nemsokára hangokat hallottunk,a csoport jött kifelé,és mivel két vezetõ volt velük,egyikõjük visszajött velünk bemutatni az alagútrendszer feltárt részét,és egy kis történeti elõadást is rögtönzött nekünk,amit egyébként szintén tartalmaz a kapott füzetecske.

Lényegében semmi látványosság nincs odalenn,csak a csupasz falak,néhány méter alagút,a végén az egykori nemzetvezetõ szobaként funkcionáló lyukával,meg a fel nem tárt menekülõfolyosó-darabbal,de mégis ott lent megérinti az embert a múlt,oda tudja képzelni az akkori dolgokat,el tudja képzelni hogy az akkori háborús helyzetben körülbelül milyen lehetett itt lent.

Innen a kék kereszten hamarosan beértünk a Király-völgybe majd kiérve a természetbõl szebbnél szebb nyaralóházaktól övezve,majd a valószínûleg Mátyás király korából való óriás gesztenyefa törzsének abronccsal körbevett  maradékát megtekintve lecsorogtunk  Kõszegre.Csakúgy mint reggel,a városi szakaszt most sem a leírás szerint teljesítettük-elnéztünk egy leágazót,így a reggel már megjárt  Hunyadi utcát használva jutottunk be a célba.

Az idõnk kereken 8 óra lett,ami kimondottan jónak mondható,ha számba vesszük a sok megállót,valamint a tetemes szintemelkedést.

Számomra ez volt az év egyik legszebb túrája,persze a Kõszegi-hegység adja magát,itt az ember szinte akármerre mehet mindenhol csak ábul-bámul azon az elképesztõ változatosságon ami erre a kis helyre felhalmozódott.Hiszen itt vannak tölgyesek,bükkösök,fenyvesek,gesztenyések,hegyek,völgyek,mindenfelé patakok,források,gyönyörû kilátások….

Emellett van egy lelkes rendezõgárda akik-nem tudok más szót-vendégül láttak bennünket,amellett,hogy bemutatták ennek a csodálatos helynek a nagy részét gondoskodtak rólunk,etettek-itattak,mindezt nevetségesen alacsony nevezési díjért.(elõnevezve 500HUF)A sikeres teljesítésért egyébként egy színes emléklap valamint egy kitûzõ jár, melyeken a háttér egy jól megkomponált fénykép másolata az Óház-tetõn található kilátóról.

Minden elismerésem tehát,mi nagyon jól éreztük magunkat!

Köszönöm a lehetõséget.

dnvzoli

 
 
 
stalkerTúra éve: 20102010.09.08 18:02:19
megnéz stalker összes beszámolója







KHT-3.  -  35 km


2010.09.04.


 


 


A szervezõk ezen a túrán sem okoztak csalódást a túrázni vágyóknak. Jól jelzett utak mentén, kellemes túrázó idõben zajlott le a megmérettetés. A túra idõnként számunkra még ismeretlen útszakaszon vezetett, nagyobb része már más túrákról ismerõs helyeken haladt. A jelzések mindvégig kitûnõek, az itiner a szervezõktõl a már jól megszokott, magas színvonalú volt, színes térképpel, szakasztávokkal, szakaszemelkedésekkel, a túloldalán szöveges leírással. Bónuszként kaptunk még egy külön ismertetõt az ellenõrzõpontokról is, melyek Kõszeg és környékének történelmi emlékhelyei voltak (az elsõ kivételével):). Az ellátás, mint mindig, magas színvonalú, a kapott ételek és italok a pontõrök kedvességével voltak fûszerezve. Külön ajándékként - aki élt a lehetõséggel – megtekinthette a Szálasi-bunkert, melyhez korrekt idegenvezetés is járt. A túrasorozat harmadik túráját teljesítõk különleges és szép ajándékot kaptak, köszönjük! A szervezõk tájékoztatása szerint a túrasorozatot jövõre is megrendezik, csak ajánlani tudom mindenkinek! A szervezõknek gratulálok, valamennyi túrájuk jól szervezett, sok munkát követelõ rendezvény volt, köszönet érte. Köszönjük a szervezést, remélem, jövõre is találkozunk!