Túrabeszámolók

 Rendhagyó fényképes és videós beszomoló a zseniális Holló-kõtõl Vörös-kõig túrák Visegrádi-ehgységet érintõ etapjától. 

Holló-kõtõl Vörös-kõig - Pilisi szakasz (Nagypiros 20) túrabeszámoló és képek a turazo.ininet.hu oldalon!

Holló-kõtõl Vörös-kõig a Börzsönyben

A HKVK túramozgalom második megmérettetése volt ez a teljesítménytúra. Útközben kétszer szándékoztam feladni, ám végül jól döntöttem, hogy nem így cselekedtem, ugyanis három díjazást is sikerült bezsebelnem a célban.

Gyönyörû a Börzsöny!

Holló-kõtõl..a börzsönyi oldal 

a hajnali vonat a Keletibõl,anyuka két álmos csemetével,kisVirággal,aki átszáll a Mátrából,és sok ismerõs arc,szobi csatlakozó busz,a kevéshajú,sok keresztnevû ember,neki átadjuk az befutó érmet,el sem kell indulnia,de szakállas földim elmaradhatatlan oldalbordájával is itt szunyókál,nem kell átszállni,röpít a busz Perõcsényig,kocsma,sör és unicum,Moiwa érkezik,hûséges Panzájával,néhány kép,és vágódunk ki az ajtón,legalább néhány száz méterig lássuk az arcokat,akik lelkifurdalás nélkül – vagy azzal – de nagyon meg szoktak elõzni,persze nekünk fotózás is van menetbõl,sminkeléssel és tájfésüléssel és persze a szokásos tévelygéssel,itiner által nem érintett pontok felkeresésével,ha már úgyis ott vagyunk,ennyi kitérés kötelezõ,ugyanis tavasz van,nagyon..pollen és akác kevereg a légben,be is nézzük a szalagot a Jancsi felé,Dakotával korrigálunk,tökön-paszulyon át,rövidnadrágban vagyok,miért is ne..majd megmagyarázom a szederindával a karmolásokat,lihegünk fönnt és ámulunk,tényleg szép föntrõl is a világ,nemcsak a romkocsmákból –„..Orom utca 8..”-tovább a Holló-kõ felé,keményen izzadok,többedmagammal,de jók a kilátásaim..Salgó vár,a pont alul,szépleányka és ember vele,aki vigyázza,apuka három fiúval,táplálkoznak és mennek,nekem föl kell mászni,ha már itt vagyok,és utánuk megyek,elõzni sem átallva..Magyarkodunk hétszáztizennégyen,lefelé tova,ez már a Vízimalom a Nagybörzsönyben,etetõpont pénzért de pecsét is van a korábban befizetett összegért,a két bihari több mint száznegyvennel a lábukban liheg,mi megyünk,frisset játszunk..tópart horgászókkal és bor-pogácsa-víz,kedves lányokkal,mélyen van a pont,innen bizony az út fölfelé lesz,kisüt a nap is,ne fázzunk a hegymenetben,a Gömbölyûrõl a kilátás Pazar,szétfotózzuk a tájat és élvezkedünk a napon,délre jár az óra,harangszó sehol,csak mi vagyunk pár tízen,és a Börzsöny..megejtõ az intimitás,kétharmada van a természetnek is,itt és most..nyomás a Koldus kútig,Elemér elõz szokás szerint,késõbb indul és elõbb érkezik,itat és etet a pontõr,de mi csak el,Márianosztra,stempli a pulton,aha..Alsóhegyre föl,a kálvária nekünk is az lesz,mint a másiknak több mint kétezer éve,tévedés..és melegszünk a napon,mindenfelõl támad a tavasz,paráználkodásra csábító virágözön,de elsõ a túra,abból is a teljesítményrész,innen már több a kistúrás embertárs,kicsikkel és idõsekkel,ez a hétfõ el van találva idõjárásilag is,egy pont a meteorológusnak,persze az ország más részein nem így van,de itt a rendezvényszervezõ szétkergette a fellegeket,Kóspallag,egy sör nekem,csak az íze kedvéért,és ténfergés,bicegõs túratársnõ akaszkodik elõttünk egy pasasra,támogatás van,elõzzük õket többször is..nem,nem tévedtünk el..nagyon nem..a betonon Péter is elõz,pomázi társ,már volt közös játékunk,szintén nagytúrás,nem látjuk õt sem ma már-gondolom,tévedek,kiül a turistaház elé kenyeret enni,többet is..odahagyjuk,nekünk sietni kell,azt is lassabban csináljuk,mint mások..temetõ van és Nagymaros,flaszterséta sok,a célban gyönyörû lányok adják a kitûzõt és a kosarat..befut B.S.is,Péter autóval Békásig röpít..minden kerek,elfáradtunk vala szépen..

Köszönet a fitt-futnak,remek szervezés,remek idõben,a lányok szépek és kedvesek,a fiúk is,csak másképp tetszenek..nem bánom,jövünk máskor is..

Holló-kõtõl Vörös-kõig – Pilisi szakasz

Csapjunk a közepébe: autós fuvarral kisegítve érkezünk Leányfaluba, a mai esemény rajthelyére. A szállítást Bubu ajánlotta fel, az utasokat Hevér Éva, EduShow, Kerek repkény és én jelentjük. A pócsmegyeri révnél állunk meg, teszek egy gondolatkísérletet, hogy mi lenne, ha a piros sáv itt is keresztezné a folyót. Igen ám, de hová is mehetne? Pócsmegyer-Surány-Göd... á, hagyjuk. A kissé dekoncentrált Bubu elsiet Visegrád felé az autóval, a többi megjelenõ pedig a nevezéssel kezd foglalkozni. Lepasszolok Vagdalthúsnak két szatyornyi túranaptárt, benevezõdünk Repkénnyel, majd egy-egy pohár forralt borral kötünk közelebbi ismeretséget a rajtkocsma kínálatából. Az itiner szimpatikus, minden szükséges információ megtalálható rajta, ami egy túrához kellhet: térkép, szintmetszet, távadatok, menetrendi információ, miegyéb. Mindez színesben és elsõ ránézésre is átláthatóan. Az indítás helyszínét negyed nyolc után néhány perccel elhagyjuk, elõttünk a Vörös-kõ tömbje lenne látható, ha nem ülne rajta felhõ, és egyáltalán, a látótávolság engedné. A hétvége idõjárása pont rácáfol az ígértekre, de legalábbis a sorrendet nem tartja be: szombatra mondtak borút-esõt és vasárnapra javulást, ehhez képest szombaton napsütésben is túrázhattunk, míg ma többnyire felhõben-ködben fogunk menetelni. Esõ azonban szerencsére nincs.

Meredek utcán hagyjuk el a települést, majd meredek, vízmosta ösvényben folytatódik a turistaút. Rövidesen elérjük a Lestat által õrzött ellenõrzõpontot, a Meteor-forrás mellett. Kekszet és egy kis korty pálinkát kapunk szolgáltatásként. Elpucolunk a helyszínrõl, kisebb területû irtást keresztezünk, majd a Rekettyés-forrás felé vezetõ elágazás után kezdõdik a mai túra szintemelkedésének nagyjáért felelõs Vörös-kõre vezetõ szerpentinút. Felkanyargunk, alig csúszik alattunk a kanyargós csapás. A felsõ, széles szekérút keresztezésekor eszembe jut, hogy megint kihagytuk a Csaba-kút meglátogatását, majd máskor pótoljuk. Kiegyenesedik az ösvény, ahogy egyre feljebb ballagunk. A tetõn köd fogad az emlékmûnél, az egyébként gyönyörû panorámából most semmi nem látszik. Átmegyünk az esõházhoz, itt kódot írunk itinerre, túramozgalmi igazolófüzetre. Repkény teázás ötletét veti fel. Teázunk. Közben megérkezik a vinatti-féle kvartett, együtt indulunk tovább, de mi nehezebben száguldozunk, mint õk, rövidesen lemaradunk tõlük. Felkaptatunk még a Kis-Bükk-tetõre, a helyi, kisebb kõtenger most hó alatt lapul. Továbbindulunk, következik a Pálócki- majd a Pap-rét. Jórészt széles erdészeti utakon haladhatunk, amelyek hol nagyon, hol kevésbé csúsznak. A Pap-rét után felbotorkálunk a kitaposott csapáson a Szent László-hegy oldalára, hogy onnan minél hamarabb le is botorkáljunk. Keresztezzük a mûutat, kezdõdik a hosszú, csúszós, de az általam vártnál könnyebben járható lejtõ Pilisszentlászlóra. Látványos völgy oldalában óvatoskodunk le a faluba, a végén némi sáros közjáték után már aszfaltozott utcát taposunk. Az ellenõrzõponthoz ki kell térni a kocsmába, ám kitérünk.

Itt zsíros kenyérrel kínálnak a pontõrök, néhány tucat elfogyasztását követõen továbbállunk, visszasétálunk a piros sávra. Kezdõdik az Apát-kúti-völgy, zen templom vezeti fel az eseményeket. A patak széles kanyarokkal tekereg a völgy felsõ szakaszán, az átkelés a köveken gyanúsan egyszerû, nem csúszik egyik sem. Mellettünk sziklás aljú bükkerdõ, fantasztikus hely. Kidõlt fák, mellékvölgyek bõvítik a látnivalók listáját, néhol a patak meredek falú szurdokban gyorsul fel, majd néhány s-kanyarral lassul vissza, hogy aztán újabb szurdok kezdõdhessen. Számos patakátkelést követõen érintjük az Alpár-forrást, majd a Kaán-forrásnál teszteljük a kínálatot. Egy idõre kilépünk az aszfaltútra, kamerás megfigyelésrõl tájékoztat két tábla. Elérjük a Bertényi Miklós Füvészkertet, a Zsemba-házaspár õrzi a pontot, a bélyegzésbõl kérek az igazolófüzetre is, elfér mellette a kód. Továbbmegyünk, az üzemszünetet tartó Magda-forrásnál megcsodáljuk a patak sziklás zúgóját. Az ösvényen követjük a medert, a végén újabb szép zúgó a jutalom, valamint a végén az Apátkúti-halastó részben befagyott víztükre. Innen már csak néhány lépés Visegrád, a házak között ballagva gõzmozdonyos cégérre leszek figyelmes. Egy épület falán tábla áll: ez volt az egykori visegrádi erdei vasút „Kincses Kolozsvár” nevû állomása, több vágánnyal, rakodóval. Ez a kisvasút nem a modern idõk áldozata, nem is a hírhedt koncepcióé: a tábla tanúsága szerint az 1921-es építésû vasútüzem 11 évvel késõbb, 1932-ben meg is szûnt.

A Pilisi Parkerdõ helyi központja mellett érjük el Visegrád központját. A templom után a gyógyszertár épülete érdemel kiemelt figyelmet a közelben. Elrobog mellettünk moiwa és még egy futó, a célban még ott érjük õket. Leballagunk a Dunához, busz áll a megállóban, komp vesztegel a rámpa alján, most éppen lezárva. Bekanyarodunk a célba, megkapjuk a túra és a mozgalom díjazását, egyik szebb, mint a másik: a túráról az egyszerûbb, turistajelzéses kitûzõt választom, a mozgalomhoz pedig nagyméretû díjazás jár. Tetszik! A célzárásig közeli barátságot kötünk két, egyelõre név nélküli pinttyel. Végül a seprûk érkezésekor hagyjuk el a helyszínt a Bubumobil utasaiként. Köszönöm a rendezést Vagdalthúséknak, a társaságot Kerek repkénynek és a fuvart Bubunak.

-Kékdroid-

Képek a túráról

2012.05.28. Nagybörzsöny - Kóspallag kispiros teljesítménytúra.



Reggel csepegõ esõben indultunk Nagybörzsönybe, ahol a Malommúzeum tornáca

alatt vártuk a túrázókat.

Finom kemencés lepény sült a kemencében, amit nem hagyhattunk ki.

Jött a telefon, hogy késik a busz, így vártunk még egy picit, majd a tömeg

elrajtolása után 10:13-kor négy fõs csapatunkkal nekivágtunk a pirosnak.

Addigra az esõ is alább hagyott, sõt 10 perc múlva már csomagolhattuk is el

az esõköpenyt. A dombtetõre érve szép panorámában lehetett részünk, és

hamarosan elénk bukkant a horgásztó is a völgyben. Itt pár szem diót ettünk,

és míg beszélgettünk ismét enyhén elkezdett csepegni az esõ. Nem volt vészes

a helyzet, de azért szép lassan csak elõvettük az esõköpenyt, hogy ne ázzunk

át észrevétlenül. Az esõnek köszönhetõen tavaszi friss levegõn

gyalogolhattunk, és szép lassan kezdtük utolérni a Jászberénybõl érkezett

iskolás csapatot.

A csörge-kútnál értük be õket, amint épp végeztek a kód felírásával. Mi is

kerestünk tollat, aztán felírtuk a kódokat, aztán 300 méter múlva el kezdtük

elõzgetni az iskolásokat. Gömbölyû kõrõl szép kilátást kaptunk,

Kis-Koppánynál is csak gyönyörködtünk a panorámában, majd miután

félreértettünk egy jelzést, kicsit keresgéltük a jelzéseket, de aztán valaki

észrevette a szalagot és onnan már gyorsan leértünk a Koppány-nyeregbe. Itt

megint egy kis benõtt szakaszra vitt a jelzés, de hamar túljutottunk rajta.

Az esõköpenyeket is levehettük, és már le is értünk a Koldus-kúthoz, ahol

nápolyival vártak bennünket. Tempósan haladtunk, és mire a zöld sáv

turistajelzéshez értünk, addigra sikerült megelõzni a jászberényi csapat

legelejét. Már nagyon vártuk a hangulat presszót, ahova 13:22-kor léptünk

be. A kiszolgálás nem volt valami gyors, mert mire a forró csoki és a

cappuccino a kezünkbe került 13:34-et mutatott az óra. Idõben jól álltunk,

így neki álltunk az elemózsiánknak.

A 2 és fél kolbászomból másfelet megettem, meg az 1 szelet rántott húsomat

is. Még épp idõben végeztem, mert közben megérkeztek Bubuék és át is

adhattuk nekik az asztalt 13:53-kor. Kóspallag felé bandukolva élveztük a

tavaszi erdõ illatát és a Medres-patak völgyében, békák brekegése tarkította

az erdõ hangjait. A Tiffany sörbárba 15:07-kor léptünk be, így maradt bõ fél

óránk a buszig, hogy átvegyük a díjazást és igyunk egy hideg italt az

olcsónak nem éppen mondható helyen.



Fényképek:

http://indafoto.hu/olah_tamas/2012_05_28_borzsony_kispiros_t

Holló-kõtõl Vörös-kõig - börzsönyi esti túra, rendezõi összefoglalás

Márianosztra-Nagymaros, 2010.07.31.

Egy sporttársat leszámítva, aki korábbi busszal érkezett a nosztrai Hangulat Presszóba, mindannyian egy vonattal Szobig, majd egy busszal Márianosztráig érkeztünk a rajthelyszínre, szám szerint 35-en, ez késõbb 37-re nõtt két, szintén a piroson túrázó sporttárs jóvoltából.

Megkértem minden jelenlévõt, hogy vegyen a túrára készített emlékplakettekbõl, az almából, ribizlibõl és az almás pitébõl, hogy ne kelljen tovább cipelnem 18 km-en át, szerencsére segítettek ebben. Asszimilációként ki sört gurított, ki bélyegzett a túramozgalom füzetébe, vagy elfogyasztotta a hozott túraszolgáltatást.

Egy bolyban indultunk mindannyian, de mivel esti túra volt -17 órakor indultunk, s a terv szerint legkésõbb 23 órára kellett Nagymarosra érnünk, hogy még mindenki hazajuthasson vonattal-, s nem feltétlenül csak az agglomerációból vagy a fõvárosból érkeztek túratársak, többen jelezték, hogy már a 22 óra körüli vonattal hazamennének, így egy gyorsabb és egy kevésbé iramos csapatra oszlottunk idõvel.

Bár elsõként a kóspallagi kocsma, másodikként pedig a Kis-Hanta-patak völgye fogta vissza a mezõnyt, a lendületesebbjét is. Csapadékot nem kaptunk fentrõl, de annál több vizet alulról, a patakátkelések már csak a megváltást jelentették cipõmosás céljából, mivel olykor térdig érõ mocsárban gázoltunk, a kikerülés esélye nélkül. Le a kalappal a nem csak teljesítménytúrázó fanatikusokból álló mezõny elõtt: mindenki példás türelemmel, vagy talán már a tiszta ruha esélyérõl lemondva fogadta a viszonyokat.

A Szent Gál-föld elõtt belebotlottunk egy sátras, kisszínpados fesztiválba - nem tudtuk eldönteni, hogy melyik közönség csodálkozik rá jobban a másikra? Furcsálltuk ugyan, hogy itt, a völgykatlanban eddig nem látott rendezvénybe botlunk elég nagy alapterületen és hangosítással, de mit mondjanak õk, mikor szombaton este, már szürkületkor megjelenik egy csapat térdig sáros ember, és vonul?

Törökmezõn nyitva volt a szépen felújított turistaház, ami sokunkat tartósabb megállóra késztetett, így az ott lévõknek ekkor adtam oda az emléklapot a túráért, hogy annak birtokában érjék el a megcélzott vonatot. Valójában innen indult az éjszakai szakasz, hogy legalább menjünk egy adagot sötétben is. A romantikusan kacskaringós vonalvezetésû piros még lámpafénynél is jól követhetõ volt, így gond nélkül értünk le Nagymarosra a klasszikus, tücsökciripelõs nyári éjszakában.

Köszönöm mindenkinek, aki eljött! Mint rendezõnek nagy élmény volt a közös gyaloglás és a sok ismerõs mellett az új ismeretségek megélése.

Forgács Péter/Váci Lakóterületi SE Túraszakosztály