Túrabeszámolók


Kutyával a Bakonyba

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2017
nafeTúra éve: 20172017.05.10 20:29:06
megnéz nafe összes beszámolója
Kutyával a Bakonyban

 

GPS-el mért távolság: 23 km, barometrikus magasságmérővel mért összesített szintemelkedés: 455 m. Mivel az előzetesen meghirdetett táv csak 15 km, ezért két helyen eltértem a kiírás szerinti útvonaltól, ebből térképi mérés (számítógépen MapSource alapon a turistautak.hu térképén mérve) az egyik 4,2 km hosszabbítást jelentett, míg a másik attól függ lement-e valaki a Kéktúra vendéglőbe, illetve az őskarsztnál lement-e a bányába. Ha valaki oda-vissza lement a vendéglőbe, ahhoz képest 130 m rövidítést jelentett, ha nem, akkor 900 m hosszabbítást, valamint a bányába lemenet a lépcsőkön oda-vissza 210 m hosszabbítást jelentett.

 

Reggel, nem túlzottan siettem a szolgálatból túrázni indulni, mivel kilenc órakor kezdődött a rajtidő, s Veszprémből fél óra alatt kényelmesen át lehet érni, a munkaidőmnek pedig fél nyolckor volt vége. Bőven időben értem Kislődre. Szépen sütött a nap és épp csak lengedezett a szél. Ekkorra rájöttem, túlöltöztem egy kicsit. A széldzseki helyett elég lett volna a még vékonyabb anyagú szélmellény is. De hát ki gondolta volna ezt egy csütörtök délutáni meteorológusok által nem jelzett záporban elázás és a péntek reggeli időjárás után! A nevezés gyorsan megtörtént. Elég sok kutya várta meglehetősen türelmetlenül, néha vakkantva egyet-kettőt, gyakrabban pedig nyüszögve az indulást.

 

A nevezést követően még némi készülődés (kocsi kulcsot, saját térképet a hátizsákba, túrajelentést a zsebbe, bakancsokat szorosabbra kötni) és már neki is vágtam a távnak. Eleinte eléggé éreztem a térdem, ezért a második ellenőrző pontra halasztottam a döntést az „eltévedésről”. Elég hamar sikerült bemelegedni, és ennek megfelelően, még kényelmes tempóban is jól haladtam. Hamarosan elértem az első ellenőrző pontot, ahol Mag Évától kaptam az aláírást. Megörült, lesz pontos mért távolság és szintadatuk a túráról. Én viszont jeleztem, ha nem fáj nagyon a térdem, akkor el fogok térni az útvonaltól, tehát nem lesz pontos mérés. Gyorsan ballagtam is tovább. Kényelmesen emelkedik a murvás út a Csollányos-völgyben. Most még azért nem sokkal találkoztam a névadóból. Megelőztem egy-két csoportot. Igen hamar értem el a második EP-t, ahol az OKT letér a murváról. Újabb aláírás, s jeleztem a pontőrnek, hogy letérek az útvonalról, az-az maradok a murván. Kényelmes tempóban kaptattam. Ez az emelkedő, montival a számomra végig középső tányéros, tehát egyáltalán nem combos. Szép az erdő. A P+ második elágazása előtt fekete mókus futott át az úton, s tűnt el a bokrokban. Túl későn vettem észre, így fotózásról szó sem lehetett. Túrán nagyon nehéz őket lencsevégre kapni, még ha időben látja is meg őket az ember, és látja, melyik fára futnak föl. Előszeretettel bújócskáznak.

 

A murvás utak kereszteződésében, ahol a P+ balra tér le a Kis-Üsti-hegy felé, én jobbra fordultam, az Ihar-tő és a Somos-berek felé. Ennek a murvás útnak a minősége nem túl jó. Hiányzik a karbantartás. Már előre fáztam attól a ponttól, ahol két nagyfeszültségű távvezeték keresztezi az utat. Ott ugyanis, még aszályos időszakban is óriási pocsolya foglalja el az utat, ami még gyalog is csak nehezen kerülhető ki a kökénybozót mellett. Biciklivel nem úszható meg komolyabb karcolások nélkül. Meglepetés! Kitakarították a távvezetékek nyiladékát és sehol a pocsolya, pedig pénteken is esett az eső. Hurrá! Könnyebb lesz Városlődről montival megközelíteni a Kab-hegyet. Szép mezei úton ballagtam a P+ jelzésig, majd azon az OKT-ig, aminek elérésekor befejeztem az első „eltévedést”. Előttem is, mögöttem is túrázók. Néhány perc és elértem Úrkút szélét. Néhány előttem menőt megtévesztett (első alkalommal, amikor erre jártam, engem is) a kék jelzés itteni festése, és éppen a rossz irányból tértek vissza. Az őskarszthoz vezető ösvény alig vehető észre az ott parkoló pótkocsiktól. A keskeny ösvénynél egy kis várakozás a szembejövőkre, mivel itt oda-vissza visz a túra. Bent megkapom a következő aláírást az igazoló lapra. A szép időt kihasználva sokan pihengetnek a padokon és sziklákon. A falépcsőn leballagtam a bányába. Érdemes lemenni, megnézni a víz formálta alakzatokat. Visszamenet eldöntöttem, csapok egy kis magánfrissítést a Kéktúra vendéglőben. Kényelmesen lesétáltam. Az egyik udvaron füvet nyírt a házigazda, amit a német juhászkutya játéknak tartott, s el-el kapta a fűnyíró első kerekét. A vendéglőben ittam egy alkoholmentes sört, és egy jelzetlen útvonalon ballagtam vissza a kiírás szerinti útvonalra.

 

A tanösvényen nem lehetett figyelmen kívül hagyni az elmúlt napok esőit. Sok helyen sáros, és lehetett a pocsolyákat is kerülgetni. Az erdő Csollányos-völgy felé eső része szép. Megelőztem egy-két csoportot. A murvás út lejtős részén, a 9-es tábla után, meglepetésemre agár kosbort láttam. Gyorsan lefotóztam. A kalandpark melletti részen újabb csoportot értem utol, a kitérőimnek köszönhetően másodszor. Beszélgettünk egy kicsit. Az egyik kutya meglehetősen csatkos volt. Megjegyeztem, szerintem szívesen megfürdene a kalandpark tavában. A gazdája megkérdezte, szerintem hány pocsolyát hagyott ki az úton? Azt mondtam, ha nagyon figyelt, és időben, kellően határozottan rászólt, akkor egyet-kettőt. Stimmelt a dolog. Nincs kutyám, viszont a szüleim kutyáival én mentem sétálni az alföldön, s tudom, hogy a német juhász, meg a dalmata is előszeretettel gázolt át a pocsolyákon, a mudi meg kifejezetten szeret fürdeni. Nagyon résen kell lennem, ha nem akarom, hogy belemenjen a helyi bányatóba. Legtöbbször kilesi az alkalmas pillanatot és már csak a szuszogását hallom a nád takarásában, ahogy a vízben úszik. És ezt megteszi jégveszte után egy-két nappal is.

 

Mag Évától megkaptam a pecsétet az igazoló lapra, a figyelmeztetéssel, hogy a híd után balra le kell térni az aszfaltról. Jól is jött, mert úgy emlékszem, az első alkalommal ezen a túrán, a rajt és az első ellenőrző pont között még oda-vissza meg kellett tenni az aszfaltos szakaszt. Most letértem és a vasút, meg a patak között sétáltam. Nemsokára a K+ jelzés keresztezte a vasutat, és elértem az utolsó EP-t. Egy enyhén emelkedő nem túl jó minőségű földúton értem el Kislőd szélét. Rövid aszfalton gyaloglással beértem a célba. Átvettem a kitűzőt és az emléklapot, s hazafelé vettem az irányt.

 

Kellemes, könnyű túra. Sokan indultak kutyával. Még egy palotapincsit is láttam végig trappolni a távot (háromszor találkoztam velük, és mindig a saját lábain járt). Az időjárás is velünk volt. Két esős nap közt egy gyönyörű napsütéses. A levegő érezhetően párás, de a látástávolság jó.

 

A túra ár/szolgáltatás aránya kutya nélkül megfelelő, kutyával kiváló 800/900 Ft-ért szürkeárnyalatos térképet, jó minőségű itinert tartalmazó igazolólapot, emléklapot és kitűzőt kaptunk. A Csárda-hegyi őskarsztnál müzliszelet volt az ellátmány. Ezen felül, a kutyáknak mindenütt volt víz, illetve valamilyen kutyatáp, vagy jutalomfalat.

    

 
 
 Túra éve: 2015
gyurkozsoltTúra éve: 20152015.04.25 14:59:48
megnéz gyurkozsolt összes beszámolója

Nagyon kellemes és jól szervezett túra ragyogó idõben!!!


Beszéljenek a képek!


http://www.sports-tracker.com/workout/scarnat/553b7054e4b01e571a1d1288

 
 
 Túra éve: 2013
nafeTúra éve: 20132013.04.29 21:45:31
megnéz nafe összes beszámolója

Kutyával a Bakonyban


GPS-el mért távolság: 16,5 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 360 m.


A beígért hideg , erõs szélnek, és egy vasárnapra tervezett egyesületi túraútvonal bejárásnak köszönhetõen – meg persze a nagyon év eleji formámnak – kényelmesen, autóval érkeztem Kislõdre. Leparkoltam. Rövid készülõdés és irány nevezni. Még a rajtidõ kezdete elõtt voltam, de már így is jó néhányan beneveztek. Elég szép számmal jöttek kutyások, kihasználni ezt a legális alkalmat. Üdvözöltem az ismerõsöket, és nekivágtam a távnak. Aszfaltos részen értem el a kalandpark bejáratát, ahol az elsõ ellenõrzõ pecsétet kaptam. A Pajtli házaspár küzdött rendesen egy pavilon felállításával. Egy kényelmesen emelkedõ murvás úton mentem tovább. Eddig csak montival jártam erre, és azzal is igen jó ez a Csollányos-völgyi út. Sárvári túrázókat, apát és fiát értem utol. Beszélgetni kezdtünk. Én lassítottam egy kicsit, õk gyorsítottak, s a hátralévõ távot együtt tettük meg. Tulajdonképpen mindenki nyert, mert sokkal rövidebbnek éreztük az eltelt idõt.


Szép az erdõ. Hirtelen kizöldült. A virágok viszont sokkal rövidebb idõ alatt nyílnak el, de azért van bõven. Az odvas keltike például virágzása kb. 3 hétig tart, most egy hét alatt elvirágzott. A következõ EP, a murvás útról letérésnél található, nehogy valaki figyelmetlenségbõl továbbmenjen. Következik egy kis meredekebb kaptató. A régi mélyút mellett szép sziklák láthatók. A kerítésnél, figyelmetlenségbõl egy csoportot követtünk, a kerítésen át, miközben megjegyeztem, biciklivel jobbról szoktam megkerülni ezt a részt. Az elzárt rész közepén olvastam el az itinert, hogy most is arra kellett volna menni. Nem gond. Úrkút határában, elkövettem azt a hibát, hogy követtem a balra mutató jelzést, holott az ösvény tulajdonképpen egyenesen megy tovább. Hiába, no. eddig csak biciklivel jártam itt. Másokat is megtévesztett a jelzés. Az ellenõrzõ pontra minden irányból érkeztek a túrázók. Mi ennek következtében oldalról közelítettük meg az õskarsztot. Fölmásztunk a köveken és máris élvezhettük a látványt. Szépek a víz alakította sziklák. Lementünk a sráccal a sziklák közé szétnézni. A bánya végében van egy kis barlangjárat. Azt szerettem volna vakuval lefotózni, amikor a gépem bemondta az unalmast, az akkuk lemerülése miatt. Fönt egy kis tízórai, s mentünk tovább, az-az vissza, amerrõl jöttünk.


A tanösvényen sok virágzó cseresznye- és vadkörtefát láttunk. Érdekes volt, hogy fönt a hegygerincen fõvirágzásban voltak a fák, míg lent, már hullatták szirmaikat. Ennyit jelent az a 100 m szintenkénti 1,5 Cº-os hõmérséklet csökkenés. Az utak állapota rosszabb, mint az elsõ felén. Kényelmesen ballagtunk. Az idõ javult. Reggel elég csípõs volt a szél. Helyenként szép a kilátás északi irányba, de egy-egy pontról nyugatra is jó, Ajka felé. Megkaptuk a következõ ellenõrzõ pecséteket. A sárvári kisfiú, pillanatok alatt kiszúrta, milyen új elemekkel gazdagodott idén a kalandpark. Már csak az aszfaltos szakasz volt hátra a célig, ahol megkaptuk a kitûzõt. Az Észak-Dunántúl kupa igazoló lapját persze elfelejtettem lepecsételtetni. Elbúcsúztunk és ki-ki hazafelé vette az irányt.


Szép idõben, igazán kellemes, könnyû kis túra. Látszik, hogy kutyás túrának tervezték, mivel minden ellenõrzõ ponton volt víz kitéve a számukra. Általában éltek is a lehetõséggel. Meglepõen jól szocializált kutyusok indultak a túrán, bár némelyik elég kíváncsi, fõként a nagy testûek közül. Kevés sárral találkoztunk. Ennek ellenére láttam olyan kutyát is amelyik vaddisznómódra összesározta magát.


A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 400/300 Ft-ért színes, térképet, itineres igazolólapot, és kitûzõt, az 5. ellenõrzõ ponton csokit. A gyerekek ezen felül, a Csárda-hegyi õskarsztnál is kaptak cukorkát, amit nagyon jónak tartok az olyan túrákon, ahol sok gyerekre számítanak. Filléres apróság, de a gyerkõcöket nagyon feldobja. A kutyák számára pedig minden EP-n volt víz, és jutalomfalat.


 

 
 
 Túra éve: 2011
efemmTúra éve: 20112011.12.22 14:19:19
megnéz efemm összes beszámolója

Rendezõi beszámoló.


2011.04.23. KISLÕD-ÚRKÚT-KISLÕD


 


Gyönyörû napsütésre ébredtünk nagyszombaton. A kutyás teljesítménytúra rendezõinek ez már biztató volt. Megtelt a bakonyi kisfalu, Kislõd központja autókkal és azokból kiugráló gyerekekkel és kutyákkal. Hozták a házi kedvencet, a menhelyi kutyákat, de a helyi házõrzõket is.

Az indító hely elfoglalása és berendezése után már rövidesen érkeztek a kutyusok a gazdikkal együtt. Amíg a nevezés zajlott, addig a kutyák egymással ismerkedtek, futkároztak a sportpályán, de néhányan megfürödtek a patakban is. A többiek csak az itatóedényeknél feküdtek. Közben a pályán elfoglalták a helyüket az állomásbírók is. A 2. és 3. pont elérése nekik is csak gyaloglással volt lehetséges és kézben vitték a vizet is.

A nevezési idõ alatt folyamatos volt a kutyusok érkezése. Jöttek kicsik és nagyok. Jöttek fajtatiszták meg keverékek. Vegyes volt a résztvevõk kinézete. Elindult az áradat a Bányatelep felé. A gyaloglást jelzett turistaúton tehették meg. Kezdetben a K+, majd az Országos Kék-túra elérése után a Kék sáv jelzés volt az irányadó. Az 1. pont elérése után rátértek az Erdészeti Tanösvény most felfestett Kék T jelzésére és itt sorba követhették a tájékoztató táblákat is. A Sobri Jóska Kalandpark kerítése mellett felfelé haladtak a túrázók és egy elég nagy kaptató után elérték a 2. ellenõrzõ pontot. A kutyákat a jutalomfalat izgalomba hozta és már itt nagyon szomjasak voltak. A gazdák kis csokoládét kaptak. Ezután tûzõ napsütés volt egy hosszú szakaszon, olyan mintha ezen a napon megjött volna a nyár. A nagy farönkök között hamarosan megtalálták a 3. pontot is. Ott is jutalomfalat és víz várta a kutyusokat. Ez a túra az õ igényükhöz szabott, a gazdák csak kísérõk. Természetesen az egyéni indulók is kaptak kis cukrot, nápolyit és csokit. A legnagyobb csoportosulás az Úrkúti Õskarszt „katlanjában” volt. Itt a gazdák piros tojást, a kutyusok sok-sok vizet és jutalomfalatot kaptak. Itt volt lehetõségük pihenni, sõt meglátogatni a faluban lévõ Kéktúra Vendéglõt is, ahol a gazdák igényeinek megfelelõ szolgáltatást vehettek igénybe. A visszaút a Kéktúra jelzésen vezetett. Itt már csak egy pontot kellett érinteni. Rengeteg víz fogyott, mert már a résztvevõk is ittak a vizeskannákból. Nem volt forrás, de volt egy kis patak és ezt a kutyák meg is találták. Sárosan, csatakosan haladtak a Csollányos-völgyben a cél felé. Külön csoportok alakultak ki. Jöttek a rotisok, pulisok, snauzerek, dalmaták és egy-egy család kedvencével közé ékelõdött a csoportoknak. A kutya nélkül túrázók is megtalálták helyüket. A célban nagy mesélés következett. Az emléklapok kiosztása után pórázon vezetve közösen bementek a kalandpark vendéglõjébe, vagy azonnal visszagyalogoltak a faluba.

A Föld Napja tiszteletére rendezett Kutyával a Bakonyba Teljesítménytúra újra meghozta sikerét. Az „ember legjobb barátja” jól vizsgázott ezen az úton is. Nem vesztek össze egymással, nem sérült meg egyik sem és összhangban a gazdával minden résztvevõ teljesítette a túrát. 9 kutyust hoztak Kislõdrõl és 10-et Ajkáról. Összesen 80 kutya volt jelen és 121 fõ kísérte azokat. 54-en egyedül túráztak. 15 rendezõ eredményes munkájának köszönhetõ, hogy mindenki visszatalált és hõguta nélkül végig tudták gyalogolni és futni a távot.

Reméljük, hogy a következõ évben is segítséget kapunk Somogyi Anna asszonytól, Kislõd polgármesterétõl és Lakatos Bernadettõl, a Vahur Ajka És Térsége Állatvédõ Egyesület elnökétõl. Bízunk benne, hogy lehetõséget kapunk az ajkai Nagy László Városi Könyvtár és Szabadidõ Központ Sportszervezésétõl, hogy megszervezhessük a 4. kutyás túrát.

Mag Éva AVTSZ elnök

kutytura1


Gyönyörû napsütésre ébredtünk nagyszombaton. A kutyás teljesítménytúra rendezõinek ez már biztató volt. Megtelt a bakonyi kisfalu, Kislõd központja autókkal és azokból kiugráló gyerekekkel és kutyákkal. Hozták a házi kedvencet, a menhelyi kutyákat, de a helyi házõrzõket is.


Az indító hely elfoglalása és berendezése után már rövidesen érkeztek a kutyusok a gazdikkal együtt. Amíg a nevezés zajlott, addig a kutyák egymással ismerkedtek, futkároztak a sportpályán, de néhányan megfürödtek a patakban is. A többiek csak az itatóedényeknél feküdtek. Közben a pályán elfoglalták a helyüket az állomásbírók is. A 2. és 3. pont elérése nekik is csak gyaloglással volt lehetséges és kézben vitték a vizet is. 


kutytura2


A nevezési idõ alatt folyamatos volt a kutyusok érkezése. Jöttek kicsik és nagyok. Jöttek fajtatiszták meg keverékek. Vegyes volt a résztvevõk kinézete. Elindult az áradat a Bányatelep felé. A gyaloglást jelzett turistaúton tehették meg. Kezdetben a K+, majd az Országos Kék-túra elérése után a Kék sáv jelzés volt az irányadó. Az 1. pont elérése után rátértek az Erdészeti Tanösvény most felfestett Kék T jelzésére és itt sorba követhették a tájékoztató táblákat is. A Sobri Jóska Kalandpark kerítése mellett felfelé haladtak a túrázók és egy elég nagy kaptató után elérték a 2. ellenõrzõ pontot. A kutyákat a jutalomfalat izgalomba hozta és már itt nagyon szomjasak voltak. A gazdák kis csokoládét kaptak. Ezután tûzõ napsütés volt egy hosszú szakaszon, olyan mintha ezen a napon megjött volna a nyár. A nagy farönkök között hamarosan megtalálták a 3. pontot is. Ott is jutalomfalat és víz várta a kutyusokat. Ez a túra az õ igényükhöz szabott, a gazdák csak kísérõk. Természetesen az egyéni indulók is kaptak kis cukrot, nápolyit és csokit. A legnagyobb csoportosulás az Úrkúti Õskarszt „katlanjában” volt. Itt a gazdák piros tojást, a kutyusok sok-sok vizet és jutalomfalatot kaptak. Itt volt lehetõségük pihenni, sõt meglátogatni a faluban lévõ Kéktúra Vendéglõt is, ahol a gazdák igényeinek megfelelõ szolgáltatást vehettek igénybe. A visszaút a Kéktúra jelzésen vezetett. Itt már csak egy pontot kellett érinteni. Rengeteg víz fogyott, mert már a résztvevõk is ittak a vizeskannákból. Nem volt forrás, de volt egy kis patak és ezt a kutyák meg is találták. Sárosan, csatakosan haladtak a Csollányos-völgyben a cél felé. Külön csoportok alakultak ki. Jöttek a rotisok, pulisok, snauzerek, dalmaták és egy-egy család kedvencével közé ékelõdött a csoportoknak. A kutya nélkül túrázók is megtalálták helyüket. A célban nagy mesélés következett. Az emléklapok kiosztása után pórázon vezetve közösen bementek a kalandpark vendéglõjébe, vagy azonnal visszagyalogoltak a faluba.


kutytura1


A Föld Napja tiszteletére rendezett Kutyával a Bakonyba Teljesítménytúra újra meghozta sikerét. Az „ember legjobb barátja” jól vizsgázott ezen az úton is. Nem vesztek össze egymással, nem sérült meg egyik sem és összhangban a gazdával minden résztvevõ teljesítette a túrát. 9 kutyust hoztak Kislõdrõl és 10-et Ajkáról. Összesen 80 kutya volt jelen és 121 fõ kísérte azokat. 54-en egyedül túráztak. 15 rendezõ eredményes munkájának köszönhetõ, hogy mindenki visszatalált és hõguta nélkül végig tudták gyalogolni és futni a távot.


Reméljük, hogy a következõ évben is segítséget kapunk Somogyi Anna asszonytól, Kislõd polgármesterétõl és Lakatos Bernadettõl, a Vahur Ajka És Térsége Állatvédõ Egyesület elnökétõl. Bízunk benne, hogy lehetõséget kapunk az ajkai Nagy László Városi Könyvtár és Szabadidõ Központ Sportszervezésétõl, hogy megszervezhessük a 4. kutyás túrát.


 


Mag Éva AVTSZ elnök

 
 
 Túra éve: 2010
cztamasTúra éve: 20102010.04.21 16:52:21
megnéz cztamas összes beszámolója

Kutyával teljesítménytúrázni?


Panellakó létemre eléggé idegenkedtem és féltem a kutyáktól egészen addig amíg barátnõmnek nem lett egy kis westie-je. Ezek után megismertem a kutyákat és a viselkedésüket, manapság elég sok kutyussal össze tudok "haverkodni" akár néhány perc alatt is. Mivel Hobó (a már említett westie) azóta már majdnem 2 éves és elég sportos, mondhatni csupa izom csávó úgy döntöttünk hogy megnézzük a kislõdi kutyás teljesítménytúrát.


Az indulás elõtt több félnivalónk is akadt, például hogy Hobó a szomszéd rotin kívül senki mással nem haverkodik, igazából még alkalma sem volt soha, ezért féltünk hogy hogyan fog viszonyulni ismeretlen kutyatársaihoz. A 15 km-es távtól barátnõm szülei féltették, de nyugtattam õket hogy ennyit simán el kell bírnia, elvégre egész nap 850 m2-n futkározik.


Ajka-Kislõd 10 km betonúton, az utat relatív jól viselte. Õrzött parkoló, kedves polgárõrök, jó érzéssel állunk sorba a nevezésnél. Hobó már most nem bír magával, a pórázt rángatja, de nagy nehezen elindulunk.


A lakott területen minden oldalról házõrzõk verik a kaput, szegény fehér kutyusunk az út közepén jobbra balra, behúzott farokkal fülekkel mendegél, kicsit igyekszünk gyorsabban menni hogy minél elõbb elhagyjuk Kislõdöt. Kiérve mindenki megnyugszik, kutyánk húzza a pórázt, nyomja a tempót, mindent szagolgat, mindent figyel, mindent megnéz, elvégre a saját területén kívül eddig csak jórészt állatorvosnál járt. Látszik rajta hogy boldog :) ennek mi is örülünk, meg persze annak is hogy az egész heti esõ után ma gyönyörû napsütés kellemes hüvös kirándulóidõ van. A szél néha élénk fõleg a nyílt területeken. Haladunk az elsõ pontig, ahol régi jó ismerõsöm a pontõr. Aláírás az itinerre, Hobó nagy nehezen kortyol néhányat, de a kaját nem fogadja el. (tõlünk se)


Barátnõm bakancsba jött a sár miatt, de akkora sár nincsen mint gondoltuk, viszont a sarka már most vízhólyagos. :(:( Kis helyszíni elsõsegély a mezõn és irány tovább. A sarokszervíz közben Hobó eszeveszettül ugat a többi túrázóra. Talán zavarja hogy megelõzik...


A következõ pontig leereszkedünk kicsit, a szél se ér be ide. Itinerbe újabb pecsét, nekünk karamell, kutyának kis kaja, amit megint nem fogad el. Az útra elhozott mobil kutyaitató szerkezetbõl sehogy sem tudjuk megitatni, ellenben a neki tetszõ pocsolyákból merészen kortyolgat. Fejlõdjön az az immunrendszer.


Következõ pont már Csurgó kút lesz. Addig egy kis szeles mezõmenet. Legutóbb 2 hete voltunk itt egy éjszakai túrán, így nappal még szebb a kis vízesés. Kapunk finom csokiskekszet. Fényképezkedés és tovahaladás. GPS lemerült. :( Nembaj az utat tudjuk csak jó lett volna otthon nyámnyogni rajta. Nem beszéltem még a bámulatos szalagozásról, így akár itiner nélkül is lehetett szépen haladni.


Csurgó után a szántó és az erdõ határán mentünk relatív sokat. Utolértek bennünket az elsõ nagyobb kutyás csoportok, kirándulók. Sokan közülük szabadon engedett kutyákkal. Kicsit izgultunk, és sajnos beigazolódott amitõl féltünk. Hobó nekiáll balhézni, inkább elengedjük a társaságot. Nagyon okos kutyáik csak legyintettek az ugató fehér gomolyagra. :)


Kis erdõs szakasz, majd megint a szántó határában bandukolunk. Itt már akadnak jó sáros részek. Láttunk õzeket is, szépek voltak. A következõ EP is a szántó és az erdõ határában van. Itt utolérünk elég sok kutyust (akik megelõztek minket), ezért kicsit arrébb táborozunk amíg az itinerkezelés folyik. Hobó kivételesen elfogadja az egyébként nagyon kedves pontõrnénitõl a kaját. Lefetyel kicsit a pocsolyából (elõtte próbáltam itatni rendes vízzel is), majd indulunk is tovább. Még megyünk egy kicsit a szántó mentén, majd be az erdõbe változatos kanyargós részeken haladunk. Barátnõm a sarkait "siratja". A következõ pont a Három forrás-nál épült pihenõhelynél lesz, de közvetlenül elõtte még átkelünk egy jó nagy sártengeren. A pihenõhelyen zsírosdeszka, kutyáknak is van finomság. Megint nem haverkodunk, inkább beleállunk a vízbe kis bakancsomosásra. Pihengetünk fotózgatunk, Hobó ugat néha, de már látni rajta a javulás elsõ jeleit, néhány kutyával összeszagolnak, ismerkednek.


Az utolsó szakasz nem hosszú, kis lejtmenet, majd a 8-as alatt egy szûk aluljáró, és már benn is vagyunk Kislõdön. Sajnos itt beleütköztünk két nyitott kapus házba is, ahonnan ki is futottak a kutyák, de szerencsére nem történt semmi komoly, bár necces helyzet volt.


4 órás menetidõvel egy oklevél és 2 kitûzõ társaságában indultunk haza. Hobó otthon még késõ estig játszott, futkozott, mintha mi sem történt volna. Persze este fürdetés volt, mégis csak fehér a szõre. Barátnõm sarkai viszont azóta is gyógyulnak.


Jó ötlet volt ez a kutyás túra, gyönyörû idõ, példaértékû szalagozás és nagyon jó ellátás volt. Köszönjük!