Kutyával a Bakonyban
GPS-el mért távolság: 23 km, barometrikus magasságmérővel mért összesített szintemelkedés: 455 m. Mivel az előzetesen meghirdetett táv csak 15 km, ezért két helyen eltértem a kiírás szerinti útvonaltól, ebből térképi mérés (számítógépen MapSource alapon a turistautak.hu térképén mérve) az egyik 4,2 km hosszabbítást jelentett, míg a másik attól függ lement-e valaki a Kéktúra vendéglőbe, illetve az őskarsztnál lement-e a bányába. Ha valaki oda-vissza lement a vendéglőbe, ahhoz képest 130 m rövidítést jelentett, ha nem, akkor 900 m hosszabbítást, valamint a bányába lemenet a lépcsőkön oda-vissza 210 m hosszabbítást jelentett.
Reggel, nem túlzottan siettem a szolgálatból túrázni indulni, mivel kilenc órakor kezdődött a rajtidő, s Veszprémből fél óra alatt kényelmesen át lehet érni, a munkaidőmnek pedig fél nyolckor volt vége. Bőven időben értem Kislődre. Szépen sütött a nap és épp csak lengedezett a szél. Ekkorra rájöttem, túlöltöztem egy kicsit. A széldzseki helyett elég lett volna a még vékonyabb anyagú szélmellény is. De hát ki gondolta volna ezt egy csütörtök délutáni meteorológusok által nem jelzett záporban elázás és a péntek reggeli időjárás után! A nevezés gyorsan megtörtént. Elég sok kutya várta meglehetősen türelmetlenül, néha vakkantva egyet-kettőt, gyakrabban pedig nyüszögve az indulást.
A nevezést követően még némi készülődés (kocsi kulcsot, saját térképet a hátizsákba, túrajelentést a zsebbe, bakancsokat szorosabbra kötni) és már neki is vágtam a távnak. Eleinte eléggé éreztem a térdem, ezért a második ellenőrző pontra halasztottam a döntést az „eltévedésről”. Elég hamar sikerült bemelegedni, és ennek megfelelően, még kényelmes tempóban is jól haladtam. Hamarosan elértem az első ellenőrző pontot, ahol Mag Évától kaptam az aláírást. Megörült, lesz pontos mért távolság és szintadatuk a túráról. Én viszont jeleztem, ha nem fáj nagyon a térdem, akkor el fogok térni az útvonaltól, tehát nem lesz pontos mérés. Gyorsan ballagtam is tovább. Kényelmesen emelkedik a murvás út a Csollányos-völgyben. Most még azért nem sokkal találkoztam a névadóból. Megelőztem egy-két csoportot. Igen hamar értem el a második EP-t, ahol az OKT letér a murváról. Újabb aláírás, s jeleztem a pontőrnek, hogy letérek az útvonalról, az-az maradok a murván. Kényelmes tempóban kaptattam. Ez az emelkedő, montival a számomra végig középső tányéros, tehát egyáltalán nem combos. Szép az erdő. A P+ második elágazása előtt fekete mókus futott át az úton, s tűnt el a bokrokban. Túl későn vettem észre, így fotózásról szó sem lehetett. Túrán nagyon nehéz őket lencsevégre kapni, még ha időben látja is meg őket az ember, és látja, melyik fára futnak föl. Előszeretettel bújócskáznak.
A murvás utak kereszteződésében, ahol a P+ balra tér le a Kis-Üsti-hegy felé, én jobbra fordultam, az Ihar-tő és a Somos-berek felé. Ennek a murvás útnak a minősége nem túl jó. Hiányzik a karbantartás. Már előre fáztam attól a ponttól, ahol két nagyfeszültségű távvezeték keresztezi az utat. Ott ugyanis, még aszályos időszakban is óriási pocsolya foglalja el az utat, ami még gyalog is csak nehezen kerülhető ki a kökénybozót mellett. Biciklivel nem úszható meg komolyabb karcolások nélkül. Meglepetés! Kitakarították a távvezetékek nyiladékát és sehol a pocsolya, pedig pénteken is esett az eső. Hurrá! Könnyebb lesz Városlődről montival megközelíteni a Kab-hegyet. Szép mezei úton ballagtam a P+ jelzésig, majd azon az OKT-ig, aminek elérésekor befejeztem az első „eltévedést”. Előttem is, mögöttem is túrázók. Néhány perc és elértem Úrkút szélét. Néhány előttem menőt megtévesztett (első alkalommal, amikor erre jártam, engem is) a kék jelzés itteni festése, és éppen a rossz irányból tértek vissza. Az őskarszthoz vezető ösvény alig vehető észre az ott parkoló pótkocsiktól. A keskeny ösvénynél egy kis várakozás a szembejövőkre, mivel itt oda-vissza visz a túra. Bent megkapom a következő aláírást az igazoló lapra. A szép időt kihasználva sokan pihengetnek a padokon és sziklákon. A falépcsőn leballagtam a bányába. Érdemes lemenni, megnézni a víz formálta alakzatokat. Visszamenet eldöntöttem, csapok egy kis magánfrissítést a Kéktúra vendéglőben. Kényelmesen lesétáltam. Az egyik udvaron füvet nyírt a házigazda, amit a német juhászkutya játéknak tartott, s el-el kapta a fűnyíró első kerekét. A vendéglőben ittam egy alkoholmentes sört, és egy jelzetlen útvonalon ballagtam vissza a kiírás szerinti útvonalra.
A tanösvényen nem lehetett figyelmen kívül hagyni az elmúlt napok esőit. Sok helyen sáros, és lehetett a pocsolyákat is kerülgetni. Az erdő Csollányos-völgy felé eső része szép. Megelőztem egy-két csoportot. A murvás út lejtős részén, a 9-es tábla után, meglepetésemre agár kosbort láttam. Gyorsan lefotóztam. A kalandpark melletti részen újabb csoportot értem utol, a kitérőimnek köszönhetően másodszor. Beszélgettünk egy kicsit. Az egyik kutya meglehetősen csatkos volt. Megjegyeztem, szerintem szívesen megfürdene a kalandpark tavában. A gazdája megkérdezte, szerintem hány pocsolyát hagyott ki az úton? Azt mondtam, ha nagyon figyelt, és időben, kellően határozottan rászólt, akkor egyet-kettőt. Stimmelt a dolog. Nincs kutyám, viszont a szüleim kutyáival én mentem sétálni az alföldön, s tudom, hogy a német juhász, meg a dalmata is előszeretettel gázolt át a pocsolyákon, a mudi meg kifejezetten szeret fürdeni. Nagyon résen kell lennem, ha nem akarom, hogy belemenjen a helyi bányatóba. Legtöbbször kilesi az alkalmas pillanatot és már csak a szuszogását hallom a nád takarásában, ahogy a vízben úszik. És ezt megteszi jégveszte után egy-két nappal is.
Mag Évától megkaptam a pecsétet az igazoló lapra, a figyelmeztetéssel, hogy a híd után balra le kell térni az aszfaltról. Jól is jött, mert úgy emlékszem, az első alkalommal ezen a túrán, a rajt és az első ellenőrző pont között még oda-vissza meg kellett tenni az aszfaltos szakaszt. Most letértem és a vasút, meg a patak között sétáltam. Nemsokára a K+ jelzés keresztezte a vasutat, és elértem az utolsó EP-t. Egy enyhén emelkedő nem túl jó minőségű földúton értem el Kislőd szélét. Rövid aszfalton gyaloglással beértem a célba. Átvettem a kitűzőt és az emléklapot, s hazafelé vettem az irányt.
Kellemes, könnyű túra. Sokan indultak kutyával. Még egy palotapincsit is láttam végig trappolni a távot (háromszor találkoztam velük, és mindig a saját lábain járt). Az időjárás is velünk volt. Két esős nap közt egy gyönyörű napsütéses. A levegő érezhetően párás, de a látástávolság jó.
A túra ár/szolgáltatás aránya kutya nélkül megfelelő, kutyával kiváló 800/900 Ft-ért szürkeárnyalatos térképet, jó minőségű itinert tartalmazó igazolólapot, emléklapot és kitűzőt kaptunk. A Csárda-hegyi őskarsztnál müzliszelet volt az ellátmány. Ezen felül, a kutyáknak mindenütt volt víz, illetve valamilyen kutyatáp, vagy jutalomfalat.
|
