Túrabeszámolók


Hegyhát

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2017
goomTúra éve: 20172017.09.13 09:19:29
megnéz goom összes beszámolója

 Hegyhát 50 TT - ahogy én láttam... (fényképes beszámoló a blogomon).

 
 
 Túra éve: 2016
HerminaTúra éve: 20162016.09.11 22:27:55
megnéz Hermina összes beszámolója

 Életem első szervezett túrája volt az idei Hegyhát 10 km-es szakasza. A túrát a www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu naptárában szereplő leírás alapján választottam ki, mely szerint az útvonal Vasvár, Szentkút fürdő (rajt) – Munkácsy Mihály utca – Vaskapu – Kilátó – Szentkút – Vasvár, Szentkút fürdő volt (cél). Ehhez képest az itiner útvonal leírása alapján részben (nagyrészt) más útvonalon haladt a tényleges túra, és nem érintette sem a Vaskaput, sem a Kilátót, sem a Szentkút (kápolnát). Utóbbit jómagam értelmeztem előzetesen a Szentkút megnevezés alapján a kápolnaként, meglehet, tévesen. Mindenesetre leheletnyi csalódást ez azért okozott - és okozhat(ott) másnak is -, noha jómagam épp emiatt a hivatalos túraútvonalat letudva a Csónakázó-tavat, a Szentkút-forrást és kápolnát, illetve a Kilátót is megjártam, visszafelé pedig a régi zsidó temetőt útba ejtve jutottam el a vasútállomásra. A rajtnál kapott nagyobb méretű, igényes kivitelezésű Vasvár várostérkép és a kis Vasvár zsebtérkép különösen az utóbbi körön bizonyult hasznos segítségnek.



Az itiner Hegyhát 10-es szakaszának leírása nem volt pontos. Lehet, gyakorlott túrázók ezen már nem lepődnek meg, és nem is zavarja meg őket, engem viszont kissé még megakasztott ez. Már az 1. pecsételő hely sem egészen ott volt, ahol az itiner alapján találnunk kellett volna - ezt maguk az ott várakozó pontőr hölgyek is megerősítették -, illetve a TIR büfénél jelzett 2. pecsételőhely meg egyáltalán nem is volt se ott, se másutt. Ezt a célba visszaérve mondta az egyik hölgy, amikor elmeséltem neki az iméntieket. Így a célban kaptam meg a 2. pecsétet és a célosat is. (Úgy vagyok vele, hogy nem a pecsétért bandukol az ember; ha nem kaptam volna, az sem lett volna gond, de arra gondolok, akinek esetleg valóban csalódást okoz a pecsét átmeneti hiánya, vagy, hogy nem találja a leírt helyen a pontőröket és hiába keresgél…)


Visszatérve az útvonalhoz: az erdős részben kezdődő fehér alapon sárga keresztes ösvényt alig lehetett észrevenni, ez a jelzés az ösvényen végig, több helyen is eléggé elhalványult már. (A későbbi másik, a fehér alapon piros sáv jelzéssel nem volt gond, az végig szépen látható, egyértelműen követhető volt.) Nekem is úgy segített megtalálni a sárga kezdetét egy kedves 20 km-en túrázó háromfős kis csapat. Talán célszerű lett volna előzetesen oda valami jelzést, kis táblát elhelyezniük a szervezőknek, „Hegyhát 10” felirattal, ahogy ezt pl. a Szentkút kápolna és a szabadtéri színpad környékén is láttam később „Hegyhát 30, 50” felirattal. Lehet, hogy a 10 km-es szakasz a 20, 30, 50 km-hez képest „kismiska”, de a kezdők, tapasztalatlanabb túrázók és a gyerekes családok, akik ezt a távot vállalják „csak” be, ugyanolyan figyelmet érdemelnek, úgy gondolom.


Kaptunk viszont a célban finom zsíros kenyeret, volt sok-sok lilahagyma, alma, aki szerette volna, olívaolajjal is ehette a kenyerét, sóval, vegetával. Emléklap, kitűző és ingyenes fürdési lehetőség a túrázóknak a Szentkút fürdőben. (Utóbbi kiváló ötlet, lehetőség, lazításnak, levezetésnek, pláne a tegnapihoz hasonló indián nyaras melegben.)


Összességében minden apróbb esetlegességével együtt számomra jól esett a túra, üdítő volt testnek, töltekezés a léleknek. Különösen a szőlős-kiskerten részen átvezető szakasza, illetve a bónuszként túrán kívül magamnak ajándékozott Szentkút kápolna és környéke, meg a zsidó temető marad emlékezetes. 

 
 
 Túra éve: 2015
JakabTúra éve: 20152015.10.01 11:12:43
megnéz Jakab összes beszámolója

Hegyhát 20-as túra beszámolója fotókkal itt:


http://bakancsesfakanal.blogspot.hu/

 
 
efemmTúra éve: 20152015.03.08 19:06:02
megnéz efemm összes beszámolója

A Hegyhát 50 túrák statisztikája 1984-2008.


Készítette: Benke Robert György.

A túra megálmodója és kivitelezõje: Benke Tibor


STATISZTIKAI ADATOK:

A túrákon résztvevõ személyek száma:1382

A résztvevõk abszolút létszáma:2117

–ebbõl nem teljesített:54

–ebbõl teljesített:2063




A részvételi adatok évenkénti bontásban:

–1984-ben:45 fõ45 / 0

–1985-ben:83 fõ82 / 1

–1986-ban:105 fõ105 / 0

–1987-ben:161 fõ156 / 7

–1988-ban:180 fõ179 / 1

–1989-ben:188 fõ188 / 0

–1990-ben:158 fõ158 / 0

–1991-ben:187 fõ174 / 13

–1992-ben:107 fõ107 / 0

–1993-ban:114 fõ113 / 1

–1994-ben:23 fõ16 / 7

–1995-ben:40 fõ38 / 2

–1996-ban:56 fõ55 / 1

–1997-ben:63 fõ63 / 0

–1998-ban:122 fõ118 / 4

–1999-ben:77 fõ77 / 0

–2000-ben:98 fõ90 / 8

–2001-ben:50 fõ50 / 0

–2002-ben:52 fõ49 / 3

–2003-ban:61 fõ60 / 1

–2004-ben:23 fõ22 / 1

–2005-ben:12 fõ12 / 0

–2006-ban:76 fõ73 / 3

–2007-ben:30 fõ30 / 0

–2008-ban:6 fõ6 / 0




A legaktívabb túrázók versenye:

1.Gazdig István (1946), Budapest22 / 1

2.Csali Ferenc (1950), Székesfehérvár11 / 0

Hoffman Ádám (1940), Mezõberény11 / 0

Vágfalvy Béla, Dr. † (1937), Budapest11 / 0

Vincze Zoltán (1967), Oszkó11 / 0

6.Perjési Péter (1975), Vasvár9 / 0

7. Fekete László (1949), Budapest8 / 0

Hermán Emil (1974), Vasvár8 / 0

Hermán Katalin (1978), Vasvár8 / 0

Szép Sándor (1957), Oszkó8 / 0

Tar János (1954), Oszkó8 / 0

12.Kovács István (1972), Oszkó7 / 1

13. Bódis Lajos (1966), Budapest7 / 0

Csali Dávid (1983), Székesfehérvár7 / 0

Németh László (1952), Fonyód7 / 0

Perjési Zsolt (1978), Jánosháza7 / 0

Schermann László (1967), Olaszfa7 / 0

18.Csallóközi Imre (1953), Veszprém6 / 0

Jánosi Flórián † (1914), Szombathely6 / 0

Németh Attila (1974), Vasvár6 / 0

Ódor László (1978), Vasvár6 / 0

Pápai Dóra (1979), Vasvár6 / 0

Samu Piroska (1958), Dunakeszi6 / 0

Szarvas Mátyás (1961), Békéscsaba6 / 0

Váradi László (1951), Mezõberény6 / 0




Települések versenye

(a résztvevõk száma szerint 1984-tõl 2008-ig):

1.Budapest231 fõ

2.Vasvár180 fõ

3.Szombathely119 fõ

4.Székesfehérvár50 fõ

5.Nagykanizsa37 fõ

6.Tatabánya35 fõ

7.Abony34 fõ

8.Püspökmolnári30 fõ

9.Mezõberény27 fõ

Naszály27 fõ

11.Pécs24 fõ

Zalaegerszeg24 fõ

13.Rábahídvég23 fõ

14.Gyõr18 fõ

Kõszeg18 fõ

Veszprém18 fõ

17.Balatonboglár16 fõ

Pomáz16 fõ

19.Békéscsaba14 fõ

Oszkó14 fõ

Rum14 fõ

22.Kaposvár13 fõ

23.Fonyód12 fõ

Mór12 fõ

Zalaszentiván12 fõ

26.Gersekarát11 fõ

Gyõrvár11 fõ

Szeged11 fõ

29.Szolnok10 fõ

A túrákon résztvevõ települések száma:199

 


Résztvevõk életkora évek szerinti bontásban:

legfiatalabblegidõsebbátlag

–1984-ben:106625,36

–1985-ben:86427,14

–1986-ban:96424,78

–1987-ben:95219,43

–1988-ban:107021,80

–1989-ben:87520,82

–1990-ben:87620,75

–1991-ben:87721,74

–1992-ben:107820,18

–1993-ban:107926,35

–1994-ben:115024,78

–1995-ben:128132,68

–1996-ban:115928,36

–1997-ben:125928,33

–1998-ban:126227,13

–1999-ben:125928,31

–2000-ben:116226,87

–2001-ben:105525,46

–2002-ben:115625,88

–2003-ban:136933,11

–2004-ben:146631,00

–2005-ben:175929,75

–2006-ban:136032,78

–2007-ben:116128,20

–2008-ban:156246,50

 


Résztvevõk átlagéletkora (1984-2008):27,10

A Hegyhát-50 történetének legfiatalabb résztvevõje:

A Hegyhát-50 történetének legidõsebb résztvevõje:

Jánosi Flórián † (1914), Szombathely – 1995.

 
 
 Túra éve: 2012
JakabTúra éve: 20122012.09.10 14:35:36
megnéz Jakab összes beszámolója

Hegyhát 20 képes túrabeszámolója itt:


www.bakancsesfakanal.blogspot.hu


 

 
 
 Túra éve: 2009
stalkerTúra éve: 20092009.09.29 23:09:48
megnéz stalker összes beszámolója
Hegyhát 30 (itineren 29,4 km)
2009.09.26.

Nagyon szép napos, de kissé hûvös reggelre ébredtünk. A túra elõtti este a Kanizsa 50 és a Hegyhát 30 között válogattunk, míg szombat reggelre a Hegyhát 30-t választottuk. Reggel 8 óra 5 perckor rajtoltunk Bazsival a vasvári strand elõl, meglehetõsen sok ember társaságában. A nagy létszámú túrázó azonban sem a regisztrációnál, sem a rajtolásnál nem okozott fennakadást, minden simán zajlott. Az elsõ kellemes meglepetés az itiner kézbe fogása után ért bennünket, ugyanis egy nagyon szép, színes, nyomdai úton elõállított útvonalleírást tartottunk a kezünkben, melyen mind a három túra ( 10 km, 20 km, 30 km) térképe és útvonalleírása szerepelt a Vasi Hegyhát ismertetõjével együtt. Ezen az õszõn elõszõr indultunk el pulcsiban, mely aztán hamarosan lekerült rólunk. Vasvárt a dél, dél-nyugati részén hagytuk el a Z jelzésen.

(Vasvár: A rómaiak Castrum Ferrumnak nevezték az itt álló várat. A római korban fontos út vezetett innen Aquincum felé. A honfoglaló magyarok is itt alakították ki az egyik legnagyobb vastermelõ központot. Szent István király ispánsági központtá és megyeszékhellyé emelte. A tatárjárás során a város elpusztult, de a mongolok hazatérése után ujjáépítették. 1310-ben németek foglalták el, 1311-ben a magyar seregek felszabadították. A XIV. sz. közepére már igazi várossá fejlõdött. 1479-ben a török seregek elérték a környéket. 1490-ben I. Miksa seregei ostromolták, de bevenni nem tudták. A XVI. sz.-tól fokozatosan hanyatlani kezdett. 1576-ban a fosztogató német katonaságot a lakosság elûzte, azonban a németek visszatértek és felgyújtották a város nagy részét. 1578-ban megszûnt megyeszékhely lenni, folyamatosan pusztult és hanyatlott. 1663-ban császári sereg szállta meg. 1664-ben hatalmas török sereg vonult át rajta és felgyújtotta. A vesztes szentgotthárdi csata után itt kötötték meg a vasvári békét. A XVIII. sz.-ban alakult ki a jelenlegi város szerkezete. Városi rangját 1986-ban kapta vissza. Lélekszám: 4466 fõ.)

Utunk a pácsonyi szõlõhegy felé vezetett, ahol már több pincénél szorgos kezek dolgoztak a szõlõsorok között, leszedve a 2009-es év szõlõtermését és leendõ bor alapanyagát, ám elõtte még egy ellenõrzõpontnál tettük tiszteletünket. A második ellenõrzõpont Pácsony vasútállomáson volt. A vasútállomáshoz Pácsony szélsõ házai elõtt vezetett az aszfaltos út, mely aztán egy darabig elkísért minket.

(Pácsony: Elsõ írásos említése 1217-bõl való. 1995-ben elnyerte a Virágos Magyarországért országos verseny elsõ helyét. Lakosság: 349 fõ.)

A vasútállomástól tovább a Z jelen haladva dél felé, aszfalton érkeztünk Gyõrvárba. Az ellenõrzõpont a falu központjában lévõ Faluház udvarán volt telepítve. Pecsételés és egy kis bolti vásárlás után indultunk tovább a templomig, majd a templom elõtt búcsút intve a Z jelzésnek hirtelen fordulattal nyugat felé vettük az irányt és az S jelzést követtük. Közben egy erõsen könyvtárba járó emberrel elegyedtünk szóba, aki elmondta, hogy annak idején õ is nagyon sokat túrázott, fõleg az innen másfél kilométerre lévõ Hegyhátszentpéterre. Gratuláltunk a teljesítéseihez és gyors ütemben szedegetve lábainkat valóban hamarosan Hegyhátszentpéterre értünk. Végig mentünk a falu fõutcáján, majd a falu végén, az utolsó háznál, mely múzeumként üzemelõ népi lakóház, álltunk meg a következõ ellenõrzõpontnál. A ház zsupfedele éppen felújítás allatt állt, így teljes szépségében nem láthattuk. A kedves pontõr hölgyek finom pogácsát és hûvös ásványvízet adtak.

(Hegyhátszentpéter: 1381-ben Zentpeturfolua néven említik elõször. Tájháza 1891-ben épült részben vályogból, részben téglából. A lakóépület legértékesebb része a szíves, tulipános mintájú, festett, faragott deszkaoromzat, mely a virágos népi reneszánsz szép példája. Lélekszám: 162 fõ.)

Hegyhátszenpéterrõl Petõmihályfa felé vettük aszfaltos utunkat, és csodálkozva néztük az aránylag sok útszéli keresztet, melyek az út jobb és bal szélén álltak. A túra útvonalára egyébként valóban jellemzõ, hogy nagyon sok útszéli kereszt mellett halad el. Petõmihályfa központja közelében aztán leléptünk az aszfaltról és részben erdei, részben mezei úton haladtunk tovább észak, észak-nyugati irányban, még mindig az S jelzésen. Az igazi szüreti hangulatot a petõmihályfai Öreg-hegyen éreztük igazán, szinte minden pincénél nagy volt a sürgés-forgás, bográcsgulyás és muskotály illat terjengett a levegõben. Az ellenõrzõpontunk a szõlõhegy végében lévõ Szent Bertalan kápolnánál volt.

(Petõmihályfa: 1308-ban Myhalfolua néven említik elõször. Területén a középkorban Márványkõ egykori vára feküdt, melyet 1405-ben kezdtek el fából építeni. Lélekszám: 246 fõ.)

A kápolnától egy nem túl izgalmas, P jelzéssel ellátott, kövecses erdei út következett kilométereken át, idõnként szúnyogok hadával viaskodtunk. A hatodik ellenõrzõpont elõtt aztán volt egy kis megingás, mivel az itineren lévõ térkép egy kicsit más helyen jelölte a pontot, mint ahol az a valóságban volt. Egy túratárs hölgy által kért telefonos segítség alapján aztán útba igazítottak minket és innen már egyenesen a pontõrõk asztala elé vezetett az út. Pecsételés közben a pontõr bácsi elmondta, hogy nemcsak mi egyedül estünk ebbe a kelepcébe, úgy tûnik mások is használták a kapott itinert. A pontot elhagyva észak felé baktattunk, továbbra is a P-n, majd Kismákfa érintésével értünk be Vasvárra. Célba érkezési idõnek 13 óra 30 percet regisztráltak.

Összegzésül: Nagyon kellemes túra volt, kevés szintkülönbséggel (mindössze 200 m, így azoknak is tudom ajánlani, akik csak egy kellemes, megerõltetés nélküli, hosszabb sétát szeretnének. A kapott itiner szinte teljesen hibátlan, a 6. ellenõrzõ pont berajzolása volt csak tévesen feltüntetve. Az ár-szolgáltatás aránnyal csak kirívó esetben szoktam foglalkozni, most azonban kirívó esettel találkozhattunk, pozítiv értelemben. A nevezési díj 300 Ft volt, ezért a pénzért minden ellenõrzõponton kaptunk valamit. Adtak cukrot, csokoládét, almát, vízet, pogácsát, vajas, zsíros kenyeret, egyszóval volt minden földi jó. Az ételek mellett meg kell említenem az igényes itinert, a szép kitûzõt és az emléklapot. Ezúton szeretném megköszönni a szervezõknek ezt a sok mindent, biztos vagyok benne, hogy az általunk befizetett összegbõl ennyi mindent nem tudtak kigazdálkodni. Külön köszönet a pontõrõknek, mindenhol nagyon kedvesek és figyelmesek voltak. Nagyon jól éreztük magunkat, köszönjük a kedvességet és az élményeket.
 
 
 Túra éve: 2006
VistarTúra éve: 20062006.10.12 14:30:46
megnéz Vistar összes beszámolója
Igen/nem - ennek jegyében fogalmazódott meg bennem ez a túra beszámoló. Ha nem lenne ez a negyedszázados téma, és ha nem lenne a túrák mellett a futás is fontos az életemben... Akkor biztosan nem jöttem volna el ilyen messze túrázni.
Szerencsére a szõlõnk nincs messze Veszprémtõl, ezért úgy döntöttem, hogy reggel korán eljövök Sárvárra erre az 50km-es túrára, hiszen a szint sem volt valami vészes, tudok utána dolgozni egy kicsit a telken is majd utána. A nevezés a szokásos formában történt, azonban az igazoló lap egy kicsit elgondolkodtatott - ebbõl késõbb gondom is akad, és nem csak nekem.
A túra elején nagyon szépen jelölt területen haladt, de a Sándor-lépcsõ már majdnem elveszett számomra. Aztán a Jeli Arborétum elött találkoztam egy társsal, akivel végigmentünk - ilyenkor ez szokott lenni. A pincéknél az útjelzõ valahogy a hátunk mögé került (?), de még idõben vissza tudtunk fordulni. Késõbb Gyõrváron akartunk a tájházban bélyegezni, de aztán sikerült "megfejteni" az igazolófüzetet, így errõl letettünk.
Szép tájakon vezetett végig az út, többségében jól felfestett, karbantartott úton. Nem bántam meg, bár a célban egy kicsit sokat kellett várni a díjazásra - vagy sokan voltunk, vagy a szervezõk kevesen - de feltorlódott a sor.

Igen - szép táj, kellemes idõ és Hegyhátszentpéteren finomságok

Nem - kicsit "bonyolult" az igazolófüzet, nem ott volt a segítség, ahol igazán kellett volna és "szervezetlenség"-nek tünt a rajt/cél

Mindezek ellenére el fogok menni máskor is, mert nagyon tetszett.