OKT

 Badacsonytördemicről mentünk Tapolcára. Szigligetig lélekemelő volt látni dr.Péczer Sándor volt főjegyző (71-es út kereszteződésénél, a feszület mellett), és Bódi Mária Magdolna  (Szigligeten a templom előtt) mártírok emlékére emelt igényes emléktáblákat (mindkettőjüket a bolsevik neveltetésű szovjet hadsereg katonái ölték meg). Emellett volt becsület kasszás helyi gyümölcsök kirakva a porták elé, Wass Albert emlékpark gyönyőrű idézetekkel, fafaragásokkal. Avasi templom romjai impozánsak, szemet gyönyörködtető ez a régi építészet. A szigligeti vár évről évre szebb, jó látni, hogy a befolyt pénzt, tényleg e csodás műemlékre költik. Innen a Szent György-hegy felé sok szőlőültetvény (illik engedélyt kérni, jelképes összeggel megtéríteni a helyi gazdáknak azt a pár fürtöt, amelyet elcsipegetünk). Bazalt orgonák mesébe illően káprázatosak. Tapolca malomtava a kis hidakkal, szobrokkal és a tavas barlanggal egyedien különleges.

Étkezési lehetőségek: Szigligeten és Tapolcán több étteremmel, bolttal várja a túrázókat.

Vízvételi lehetőség: Szigligeten és Tapolcán több utcai kút, Szent György-hegy oldalában az Oroszlán kút bővízű forrásvize kihagyhatatlan.

Strandolni érdemes a Balcsiban Szigligeten. Korrekt árak, tiszta strand.

Alapvetően kellemes egy szakasz ez, bár a sok betonút miatt nem a legjobb.

Tapolca vasútállomásról indultunk Badacsonytördemic felé. A kék bevisz a belvárosba, amiért nem kár, a Malom-tó környéke csodálatos. Tapolcát elhagyva közel 3 km-t kell az országúton menni, amíg végre letérhetünk a Szent György-hegy felé. Onnan egy jó darabig nyugis lesz az út. A turistaház előtt kicsit benőtte a növényzet az utat, egy-két helyen dzsungelharcot kellett vívnunk a továbbhaladásért, amit nem könnyített meg a sok szúnyog sem. A pecsételés után jön a hegy legszebb része, a kék közvetlenül a bazaltorgonák előtt vezet el. A nagy meredekben segítség a sok lépcső. Felérve érdemes a Kasza Béla esőbeállónál a kék háromszögön felmenni a csúcsra, gyönyörű onnan a panoráma. A lefelé rész már könnyebb volt. A Lengyel-kápolna után ismét batonra vált az út, de itt nincs nagy forgalom. Van több pincészet is, nem tudom, hogy nyitva vannak-e, elég kihalt volt minden. Sajnos hamarosan ismét egy országútra vezet a kék, amit megértek, hiszen körülötte rengeteg a mocsaras, lápso rész. Persze ettől még nem jó ott menni, nagyon figyelni kell az autókra, nyáron, tűző napon pedig halál lehet. Szerencsére Szigliget előtt a 71-es út mellett van bicikliút, ott pedig a biciklisekre kell figyelni :) A Szigligeti várat nem érdemes kihagyni, nagyon szépen megcsinálták. Szigligetről Badacsonytördemicre az út szintén aszfalt, de viszonlag kevés forgalommal. A Szent György-hegyet leszámítva az egész szakasz vízszintes, könnyen teljesíthető, meleg nyári napon a kevés árnyék és a sok aszfalt miatt azonban kihívásos lehet. Vízvétel Tapolcán és Szigligeten, illetve a hegyről lefelé is volt egy italmérő egység. A jezések végig kiválóak, eltévedni nem lehet.

Ketten jártuk végig a szakaszt, kisebbik lányommal. A betonutak ellenére szerintünk igenis megéri ezt a szakaszt is bejárni, elég csak magát Tapolca belvárosát, vagy a Szent-György-hegyi bazaltorgonákat említeni. A betonutak miatt viszont némelyik szakasz kifejezetten veszélyes. A pecsétek rendben vannak, mindegyik a helyén, egyik sem használhatatlan - persze ennek vannak fokozatai. Pecsétpárnát illik vinni...

A szakasz jól jelzett, egyetlen helyen van kicsit elbújtatva a kék jelzés, ott, ahol a Szent-György-hegyen elválik tőle a piros. Itt viszont megéri az a kb. 100 méter séta jobbra fel a piroson, mert egy nagyon szép kilátópontra lehet érkezni. Lent a kék jel pedig egyenesen visz tovább, de ezt a pirosról visszajőve könnyebb észrevenni. :-)

Már Tapolcán is megéri a séta, gyönyörű a belvárosa, amikor pedig a Malom-tó felé fordul a jelzés, az kifejezetten orgia a szemnek. A tavat körülölelő tér egyes részei olyanok, mintha igazi középkori teret látnánk. A tóról, meg a belőle kifolyó patakról nem is beszélek. Mi például kicsit letértünk a kékről, hogy amíg lehet, a patak mellett mehessünk. Legkésőbb az elkerülő út hídjánál lehet visszatérni kényelmesen a jelzéshez. Az innen a műúton kivezető rész tényleg veszélyes, a mögöttünk jövőket az esőben majdnem el is ütötte egy autós, aki próbált kikerülni minket, de a szembejövő autós miatt visszakormányozva rendesen megcsúszott a vizes úton... Itt jobb megállni és lehúzódni, ha autó jön - sajnos elég sűrűn jöttek -, mert nem mindig kerünek ki, főleg a gyorsabbak. Ez eléggé lelassítja és megnehezíti ezt a szakaszt, mivel padkája sincs rendesen; kár érte.

A Szent-György-hegyre vezető útnak így, esős időben a kőlépcsős részei csúszósak voltak, és elég keskeny az ösvény, mostanra már be is nőtte kicsit az aljnövényzet, de járható. A turistaház teraszára/tornácára fel is lehet menni, ha megkerüljük a házat, ez éppen esőben előnyös. Szerintem 8-10 ember simán behúzódhat ide, ha kell. A csúcs felé vivő részen, a bazaltorgonák alatt a meredek úton hiányoznak lépcsőfokok, itt elkelt a túrabot, mert az eső miatt csúszós volt ez a rész, és csak néhány faágba lehetett kapaszkodni, ami nem a legbiztonságosabb. Ez szerintem lefelé a rosszabb, persze szerintem teljesíthető, csak azért írom, hogy tudjátok. Viszont maguk a bazaltorgonák már megérik ezt a túraszakaszt, akkor is, ha semmi mást nem látnánk. Erre viszont még rátesz a kilátás a csúcsról. Nem érdemes kihagyni a kék háromszögön felfelé vivő utat, mert a kilátás gyönyörű. Itt, a csúcsra vivő út elején is van egy esőbeálló ("Kasza Béláról elnevezett"), ahol bent le is lehet ülni, meg persze itt van az a turistáknak kitett füzet is, amit már előttem írtatok (éppen betelőben...). Lefelé, ahol már aszfaltosra vált az út, szinén csúszhat esőben, jól jöhet a támaszték. Aztán, ahogy egyre több présház, üdülőház következik, egyre szebb az út és tele van gyümölcsfákkal. Mi ezen a rövid útszakaszon ettünk eperfáról, szedtünk cseresznyét, volt meggy, lesz barack, szilva, körte is. Persze tudom, hogy ezek nem közkincsek, de egy-két szembe talán nem hal bele a tulajdonos. Aztán a kistemplom után a műút már nem túl szórakoztató, viszont innen látszik először, hogy az útvonalon végig látható környező hegyek arányai hogyan változnak meg, hogyan lesz egyre valószínűtlenebbül nagyobb a Badacsony, a Gulács... A  71-esre kiérve mi is inkább a bicikliúton mentünk, szerintem is sokkal biztonságosabb és gyorsabb. Ja, és a Szent-György-hegyen kóstoljátok meg az Oroszlános kút vizét, finom!

Szigligeten sem érdemes kihagyni a várat, azt a kis kaptatót bőven ellensúlyozza a kilátás, meg a vár. Mi a fagyizót sem hagytuk ki lent, nagyon jó fagyit lehet enni, mi a gyümölcsökre esküszünk :-) Utána nagyon jólesik a séta a faluban, bár kiérve a műút kicsit unalmas. Szerencsére a forgalom nem túl nagy, így lehet haladni. Tördemicen az állomásról elég sok vonat indul - egyébként tényleg rendezett, szép kis hely - így nem is nagyon kell számítgatni, hogy mikor kell odaérni.

Vöröss

 Tényleg nem a legizgalmasabb a sok országút miatt. A Szent György-hegy nagyon szép, csak rövid, az oldalából viszont szép kilátás lehet a Balatonra (mi ködben mentünk... :D). Érdemesebb sportcipőben menni, bakancsra nincs igazán szükség, mivel még az említett hegyen is szinte csak lépcsőzni kell.

  Betontúra. Túracipőre alig lett volna szükség, hiszen túrás talajt nem igazán érintett a lábunk. Badacsonytördemictől egészen a Szent György-hegyig forgalmas, és kevésbé forgalmas utakon vezet az út. A hegyen felfelé is sokáig beton van, ami végül eltűnik, az elhagyatott turistaháztól lefelé hosszabb szakaszon lépcső kőből, fából. A hegy után szintén autóút Tapolcáig.

Nem egy fárasztó, sok emlékes túra, de kárpótol a Badacsony, és a Szent György-hegy csodálatos látványa. Külön örültem, hogy a Lengyel-kápolna, Tarányi présház és a bazaltorgonák mellett vezet az út. Pár éve is minden így nézett ki, de jó volt felszínre hozni a múltat. :) A hegymagas felé közeledve van egy kis betérő, fel lehet tankolni a pocit, sőt a kiírás szerint a saját ételünket is el lehet fogyasztani bent. Vasárnap voltunk, nyitva találtuk.

Minden pecsét rendben volt, talán a szigligeti (templom melletti fatáblás) volt egy kicsit szedett-vedett. Nem tudtam vele szép lenyomatot készíteni. Érdemes lett volna a másik 2-vel megpróbálkoznom, azokat nem használhatták annyian.

 A szakasz jelzettsége normális. Gond egy szál se. De én azért elgondolkodnék rajta, hogy nem volna-e bölcsebb Tapolca vasútálomás és a Szent György-hegyi turistaház között a jelenleg pirossal jelzett, rövidebb útra áttenni a kéket. Minden normális ember úgyis bemegy a városa, akkor meg nem kéne spórolni ezekkel az aszfaltos kilométerekkel?! (A 4-es szakaszon Lesenceistvánd és Tapolca között úgysincs más lehetőség, mint 8 kilométer országút. Borzasztó. Így Tapolca "kedvéért" összesen mintegy 12 km országút széli kínlódás várja a túrázót.) és még valami: mostanában nagy a sár para, na ebből a szempontból ezek a bőven aszfaltos szakaszok viszont ideálisak. Ezen a hétvégén Tördemic és Keszthely között tiszta (nadrágszárral és) cipőtalppal lehetett végig menni.

 Szigligetnél a 71-es út ÉLETVESZÉLY!!!. A párhuzamosan futó kerékpárúton érdemes haladni.

A terepet tekintve nem nehéz túra az egy szem kaptatót kivéve - és nem is túl izgalmas. Háromnegyed részben aszfaltút, ezen a környéken mondjuk nehéz is lenne máshol megoldani. A Szent György-hegy és Szigliget valamelyest kárpótol.

Tapolca -> Szent György-hegy irányban, már a szőlők közötti részen, sikerült a jelzésfestőknek egy Y-elágazás közepébe tenni a jelet :) Ebből az irányból a jobb oldali a nyerő.

A jelzések a Szent György-hegy és Szigliget között elég hiányosak, és az OKT atlasz is félrevezető a furcsa tájolása miatt. A lényeg: Hegymagason egy étterem/kávézó előtt van egy balra fordulás, a településról kijőve pedig végig aszfalton kell menni a 71-es útig (és onnan is aszfalt...).

 Kis csapatunk elhatározta,hogy végig csinálja az OKT-t.Egy barátunk kivételével mind kezdő túrázók vagyunk.Első túrának néztük ki ezt a szakaszt ,úgy gondoltuk kezdőknek ez az egyik legideálisabb szakasz.

  Kiindulásnak az új bélyegzőhelyet választottuk a Mol kúton,a bélyegzőkről a bélyegző helyek topicban írok, rövid készülődés és egy csoportkép elkészítése után  nekiindultunk a távnak.  A városon belül könnyen megleltük a jelzéseket és végig mentünk Tapolca belvárosán így aki nem ismeri a várost az pótolhatja. Ha van idő és még nem volt valaki.érdemes kitérni a Tavas barlanghoz és a Malom tóhoz,mndkettő pár száz méterre van az OKT-től így az élmény garantálja a kieső időt.

   A várost elhagyva átkelve az elkerülő úton és a vasúti pályán aszfalton folytatódik az út ,egészen addig míg  Paptelep útán le kell térni jobbra.Itt jól ki van jelölve az útvonal.A letérő után szőlőtáblák közé érünk.Kb.100 méter után egy  Y elágazóba érünk,ahol a jelzés egy közúti jelzőtáblán van nem egészen egyértelmüen. Itt az OKT jobbra megy,de mi a zavaró jelzésnek köszönhetően balra tértünk ki. Egy idő után furcsa volt,hogy nem volt jelzés,ezért egy kis térkép böngészés után tovább mentünk ezen az úton és elértük a zöld sáv jelzést,ami szintén a turistaházhoz visz. A zöld sáv jelzés kb.6-700 m után kezdődik az elágazáa után. A jelzést követve végig szőlő ültetvények és présházak között haladtunk a Szentgyörgy hegy oldalában végig emelkedve egy-két komolyabb kaptatóval.  

   Elagytuk a lakott művelt részeket beértünk az erdőbe,szintén emelkedőkön folytattuk az utat,míg el nem értük a sárga sáv jelzést ,de innen már csak pár lépés volt a turistaház.

    Itt tartottunk egy rövid pihenőt és megettünk egy szendvicset és egy "csúcs"csokit ittunk rá ,majd bélyegeztünk,erről a szaktopicban.Kicsit körülnéztünk és sajnálkodtunk ,hogy mennyire el van hanyagolva mind a turistaház,mind a környék,bár szemét nem volt eldobálva .

  Innét a mai napi táv legnehezebbnek igérkező részére tértünk rá,fel a bazaltorgonákhoz!

Az út előbb kidőlt bazaltorgonák közt vezet,majd váltakozva természetes és épített lépcsőkön,a rég múltat idéző lávafolyások(bazal)mellet ér el az orgonákhoz.Lebilincselő élmény felmenni.

   Miután kinézelődtük  magunk és egy picit fújtattunk is, a gerincen tovább mentünk az esőbeállóig,amelyet mostújítanak fel. A kilátópontokhoz nem tértünk ki részben idő és energia takarékosságból,részben ,mert  ekkor még nem volt annyira tiszta az idő.

  Az esőbeállótól elkezdtük az  ereszkedést.Először erdőben megy az út,majd szintén beér a művelt területre. Egy kis hullámvasútazás után elértük az Oroszlános kutat,de nem a kék sávon,mert azt valahol benéztük és nem vettük észre a letérést,hanem a kék négyzeten.Nem tudom mi voltunk-e bénák vagy tényleg nehezen vehető-e észre a jelzés?

  Innét a Lengyel kápona következett,majd tovább lefele az aszfalton.Kb kétszáz méter után van egy elágazás,de jelzés sehol így az úton mentünk tovább(ez a jó)egész a Szászi Pincészetig.Az OKT-ról itt kell letérni balra a szőlőtáblán,de a jelzés itt egy félig kiborult akáckarón van az úttól kb 40-50 m-re.Nagyon kell figyelni!

   Itt tartottunk egy rövid pihenőt és megkóstoltuk a Szászi Pincészet borait.Ajánlani tudom mindenkinek,finomaka nedüik kiváltképp a rózsakő és a kéknyelü kiváló.

Ezután a szőlőkközött folytattuk az utat egészen az aszfaltos utig,mely ki visz a 71-esre.Innéttől a kerékpárúton halad az OKT egész Sziglegetig.A bejárótól kezdődik egy kaptatós rész.Figyelni kell,mert le kell térni a várba vezető meredek és macskaköves útra. Ezen  felmászva a káponához értünk,ahol a hírdetőtábla mellett megtaláltuk az új bélyegzőt.  A várbanemásztunk fel részben ,mert mindnyájan ismertük már ,részben jelenleg nagy felújítások folynak mind lenn a parkolóban,mind a felfelévezető úton.Szigligeten majdnem minden zárva volt így tovább indultunk ,megnéztük az Árpád kori rom templomot és a mellette nemrég készült Wass Albert Emlékparkot.Mindenképp érdemes időt szakítani rá. Itt betértünk Bakos Attila Vendéglőjébe gy kis frissítőre és folytattuk az utat végcélunk , tördemici állomás felé. Ez egy rövid szakasz kitünő panorámával előttünk Badacsony magasodik,jobbra a Balaton,mögöttünk Szigliget hegy a várral.

   A vasútállomáson röviden elidőztünk az OKT emléktábla előtt és ezzel befejeztük a mai túránk,melyet kimondottan túrázásra való időben sikerült teljesítenünk.

túra leírás itt

hegyikalandorok.blogspot.com/2012/03/keszthelyi-hegyseg-es-tapolcai-medence.html

Összefoglalómban leginkább az egyes szakaszok kisebb-nagyobb problémáiról fogok írni szubjektív módon. A hibákért, pontatlanságokért elnézést kérek!

5.számú túra: Balaton-felvidék

(Tapolca-Badacsonytördemic vá.)

Tapolca vá. => Szent György-hegy th.

 A vasútállomástól visszatérve odáig, ahol elhagytuk az OKT-át, egészen az Ürgelyuk buszmegállóhelyig (itt kell letérni a műútról a Szent György-hegy felé) újabb 4600 métert gyalogolunk betonon, országút mellett. Ez nem jó. Tapolcát elhagyva a műút nem túl forgalmas A jelzések itt is ritkák. Az „Ürgelyuk” nevű buszmegállónál kell befordulni jobbra a Szent György-hegy irányába. Eleinte szinte semmi jelzés nincs, aztán feljebb előtűnnek a festések az akácfákon, jól vezet a Kék.

Szent György hegy th. => Szigliget

A Szent György hegyről lefelé szebbnél szebb látnivalók vannak. Pl. az Oroszlánfejű-kút, a tájkép a Badacsonnyal és a Szigligeti várral, a Lengyel kápolna, stb. A kúttól elég ritkán vannak jelzések, de nem zavaró. Inkább csak ott válik problémássá a dolog, ahol Hegymagas előtt le kell kanyarodni az aszfaltútról balra a termőföldek közé. Könnyű elmenni a jelzés mellett, mert az egy akácfán van az út bal oldalán beljebb és ráadásul csak egy bizonyos látószögből látszik, szóval figyelni kell itt. Az aszfaltúton jobbra  dróthálós kerítés van és egy piros és Kék jelzés is van a betonoszlopon. Ennél kell lefordulni balra. Az akácosból hamar kiérünk két szőlőültetvény közé. Széles, füves terület, mindkét oldalon járműnyomok a fűben. Az elválasztósáv nyílegyenesen vezet a Szigligeti vár felé, sajnos azonban itt jelzések majdnem egészen a 71-es útig egyáltalán nincsenek. A jobboldali utat válasszuk, a szőlőt tartó oszlopokon van néhány vizesflakon, talán ez helyettesíti itt a Kéket. A műúthoz kiérve csak pár lépés balra a buszmegálló (Kisapáti, dűlőút).

 Én itt fejeztem be túrám második napját, busszal beutaztam Hegymagasra, ahol a Kiss vendégházban ( http://szallas.hu/Kiss-Vendégház-Hegymagas )szálltam meg. 2500Ft/fő/éjszaka + 250 Ft idegenforgalmi adó Telefon: 06 70 334 0976 Hegymagas, Kossuth utca 26. Igazán szívélyes vendéglátás, a konyha, a WC, a fürdőszoba közös használatú a házigazdákkal, a szoba a felső szinten van televízióval és igényes berendezéssel. A házigazda elmondása szerint még internetes számítógép is van amit használhatnak a vendégek, de ezt már nem volt kedvem kipróbálni. Nekem jó tapasztalatom volt ezzel a szállással.

 Másnap kora hajnalban indultam tovább utamra. Még koromsötét volt, felettem a Kaszás csillagkép szinte világított az égen a kristálytiszta levegőben. A levegő igencsak lehűlt rajtam meg csak egy könnyű kabát volt, tehát fogvacogtató hidegben buszoztam vissza a tegnap elhagyott buszmegállóhoz. A sötét éjszakában, vaksötétben mentem az út mellett egészen Szigligetig és a meg-megélénkülő szél teljesen átjárt és kirázott a hideg. Így jártam végig a Badacsonyt is, csak 11 óra után melegedett fel az idő valamelyest. Meg is hűltem kissé, de mivel mozgásban voltam nem fáztam meg. Néhány tüsszentéssel megúsztam ezt a veszélyes gondatlanságot. Sajnos azonban ilyenkor (7 óra előtt) nemhogy a várban, de még a környékén sem volt nyitva semmi, tehát csak vakuval készített éjszakai fényképeim vannak erről a helyszínről (amelyeken én is szerepelek). Aztán csak reménykedhetek, hogy a zsűri majd elfogadja.

 A Badacsontördemic felé vezető úton a híd és a 71-es út között nincsenek OKT jelzések. Egyébként ez egy csodálatos út – pedig aszfaltos.

 Mi fordított irányból tettük meg ezt a túrát. Badacsonytördemicről leszállva a kis vasútállomás hátterében a Badacsony fogadott minket. Tiszteletünket tettük az állomásépület falán lévő kéktúra emléktáblánál, pecsételtünk a forgalmi irodában, és rátértünk a Szigliget felé vezető műútra. 1-2 km után derékszögben balra fordulunk egy kis hídnál, s innentől egyenes út vezet fel a várig. Kellemes nyári idő volt, nem túl meleg, de még így is jólesett a becsületkasszás őszibarack. Tetszett az, hogy ennyire bíznak egymásban arrafelé az emberek. Amúgy 5db 300 ft. Már nagyon vártuk, hogy szétnézhessünk a várban, de mikor fölértünk szembesülnünk kellett azzal a ténnyel, hogy a várba csak 500 ft ellenében engednek fel. Így maradt a pecsét, mert abban bíztunk, hogy később a Szt.-György hegyről ingyen részesülhetünk sokkal szebb panorámában. Igazunk lett. Innen egész a hegy lábáig még mindig aszfalt, lengyel kápolna kipipálva, s kezdődhet a kapaszkodás. Érdemes vizet vételezni az oroszlános kútból. De ezután nagyon résen kell lenni. A jobbra vezető úton ugyanis ott van a kék jelzés a szőlőkarón, de a szőlő teljesen befutotta, ha nem hajtjátok föl, nem látni, és könnyen tovább mehet az ember, ahogy mi is tettük. Aztán valahogy megtaláltuk a kéket, de mivel arrafelé nagyon kacskaringós az út, visszafelé indultunk el, s újra az oroszlános kútnál voltunk. Annyira nem tudtuk mi van, hogy felmerült bennünk talán két oroszlános kút van:O. De egy helybéli megnyugtatott, ő csak egyről tud:) Szóval haladtunk fölfelé, s a csúcson gyönyörű panoráma várt minket és rengeteg turista, aug. 20. lévén. Elidőztünk egy keveset, s irány a bazaltorgonák, ahol szintén fennséges kilátás fogadott. Turistaház, pecsét, műút és Tapolca. Malom-tó, bor-hét. Ezt nem hagyhattuk ki. Felhajtottunk 4 fröccsöt száraz olaszrizlingből, s érdeklődve figyeltük a falunap, búcsú és borfesztivál fura egyvelegét.Mire kivégeztük italunk már szürkült, jobbnak láttuk továbbállni. Állomás, pecsét. Itt kisegítettünk egy pécsi orvostanhallgatót, aki Badacsonyban gólyatáborozott, csúnyán leitta magát, és a mentők Tapolcára hozták be. Egy vágya volt, aznap visszakerülni. Mi 200 ft-tal közelebb vittük céljához. Mikor elhagytuk a várost, már sötét volt. Fejlámpával gyalogoltunk a forgalmas aszfaltút és a sínek között, sátorhelyet keresve. Még egyszer visszafordultunk, mert Tapolca még egy tüzijátékot is tartogatott számunkra. Végre aztán a műúttól távol letérhettünk egy szalmabálákkal tarkított búzaföldre, sa műút és az azt kersztező vasút háromszögében, egy bála takarásában sátrat vertünk, s másnap innen indultunk Keszthelynek. 

Miután a Tapolcáról Kisapáti felé tartó műútról letérünk a Szt. György-hegy felé a jobboldali, emelkedő utat kell választani (a jel a két út közötti táblán található). Az utolsó présház után a turistaház felé vezető út most már jól jelzett, sőt a házat egy tábla is jelöli. A bazaltorgonál fölé tényleg érdemes kitérőt tenni, ahogy a csúcsra is. A Tarányi présház és Lengyel kápolna után az aszfaltról való letérést figyelni kell. Az útról az egyik akcáfán látható a jelzés, de nem lehet egyből észrevenni. Amúgy jól jelzett a szakasz, újnak tűnő festésekkel.