Mátrabérc - 55 km - 234 m szinttel - 8 óra 25 perc alatt
Szerencse hogy a honlapjuk igen informatív, máskülönben nagyon mélyen kellene kutakodnom az emlékezetemben mikor voltam a túrán utoljára. A honlap alapján még pedig kerek 10 éve, 2014-ben (+ egy Mátrabérc Trail 2 éve).
10 év nagyon sok idő, nem leszek se fittebb, se fiatalabb, így konkrétan semmilyen időtervem nincs, hiába kérdezgetnek jó páran a rajtban. Botos Istvánnak köszönhetően már 5:30-kor megérkezünk a rajt helyszínére, Sirok-Kőkútpusztára. Nem kell kapkodni, szép nyugisan telik ez a fél óra, ismerősökkel trécselgetve.
Aztán egyszer csak a polgi magasba emeli a puskát, uccu neki! Viszonylag elől foglalok helyet, így a rajt után a kis ösvényen gond nélkül haladok, nem ragadok be. Hébe-hóba akad egy-két kifejezetten sáros rész, de jól lehet haladni, a terepviszonyok ideálisak, és az időjárás is szép lesz a mai napon.
Az első fél órát Szemán Zolival dumcsizzuk végig, majd Oroszlánvárra (10,5 km - 715 m szinttel) is együtt érkezünk. Kicsit megállok frissíteni, majd a Nagy-Szár-hegy igen goromba emelkedőjén ellépek, és jó pár futót el is hagyok. Kékestetőig végig a K- jelzés a követendő, de a terep igen technikás, és gazdag szintkülönbségekben. Ez által mire Kékestetőre érek már letudtam 19 km-re 1445 m szintet, 2 óra 51 perc alatt. Azt hittem jobb idővel fogok érkezni, de nem baj..
A Síházban két percnél nem is töltök többet, próbálom intenzívebbre venni a tempót, ami egész jól sikerül lefele a S-jelzésen. A Sombokor brutál lefeléjét Dudás Attilával abszolváljuk, szerencsére megússzuk esés nélkül. Ismét egyedül maradok, a Hanákosokat előzgetem, akik közül még nem túl sokan indultak el Kékesről. A Mátra-nyeregbe érkezvén a Csór-hegy igen intenzív mászása következik. Piszkosul meleg van már, megfontoltan lépdelek fölfele, a rövidebb távosokat épphogy kielőzvén. A Csór-hegy után nem sokkal meglátom az első hölgyet kicsit feljebb, aki még az Oroszlánvár előtt előzött meg igen erős tempóban. Az ő ideje végül 7:22 lett. Hamar rájövök hogy nem egy, hanem két fokozatot kell visszavennem, mert ha így haladok abból piszok nagy megborulás lesz. Egy frissítőpont várt Galyatető előtt, igen jól esett szörppel megtölteni a flaskát, és arcmosást is vételeztem, bubis vízzel :) Galyatetőre inkább már csak gyalogoltam. A pecsételés után a futást igen minimalistára vettem, de azért Mátraszentlászló előtt kicsit megtoltam a lefelét. Itt is frissítőpont fogadott igen jó ízű teával. A Vörös-kő kilátónál értem utol Koppányt, aki szintén nem a legjobb bőrben volt, de egy darabig együtt haladunk, az Ágasvár meredélyére is együtt küzdjük föl magunkat. Lefele szegény Muzsla távon induló túrázók szenvednek, én hamar elsuhanok közöttük, és a P+ után már a P-on haladnék tovább a Csörgő-patak völgyében ha tudnék. Viszont bele kell sokszor gyalogolni. Vicces szitu volt ahogy a P- fölment jobbra, mindenki a széles úton haladt tovább, egyedül én követtem a jelzést.
Mátrakeresztesre lekoccanok az aszfalton, majd a túra legjobb frissítőpontja vár, kell is az energia a Muzsla mászásához. Eszek-iszok egykedvűen, majd nekiállok a P- hardcore emelkedőjének. A gyalogtempóval nincs baj, sőt a síkabb részeken óvatosan bele is tudok kocogni. A Nyikom-nyereg, Ólom-tető, Muzsla-nyereg sokaságát megmászva érkezek föl a 805 m-es Muzsla csúcsára. Fent egy hölgy, éppen újrafesti pirossal a Muzsla 805 m-es feliratot a csúcskőn.
A pont most kicsit lejjebb lesz. Lefele sem megy már, beletörődök, valahogy csak eltelik ez a 7 km. Ráadásul a Koncsúr-Kör túrázói is előttem tobzódnak, erről nem is tudtam, 10 éve még nem volt ez a táv. Ettől függetlenül igen rendesek, kedvesen félreállnak, mindössze egy nő viselkedett bunkó módon, de én is hamar azzá váltam. A Diós-patakból már alig bírtam kimászni, a végét pedig gyök kettővel megkocogva érkezek be 14:25-kor a célba. Meglepően így sem lett belőle olyan rossz idő, de a Csór-hegynél azt hiszem jól döntöttem hogy nem erőltettem túl magam. |
