Dorota 40 km - 1300 m szintkülönbséggel sikeresen teljesítve 8 óra 44 perc alatt.
Útvonal: https://en.mapy.cz/turisticka?planovani-trasy&dim=5e2ef04bfd0bcb3ad5d7d5d4&x=17.1042591&y=48.1724103&z=16
Szombaton hajnal 2-kor kegyelmen nem ismerően ébreszt az óra. 3:17-kor érkezett meg a vonatom Kelenföldre, amire nagy ásítozások közepette szálltam fel.
Tatabányáig utaztam, ott találkozás Áronnal, és Márkkal. Kocsiba pattantunk, és Márk már repített is minket egyenesen Pozsonyba, a Kamzík csúcsára, ami előtt nem sokkal leraktuk az autót. Kicsit le kell gyalogolnunk még a Koliba nevű troli végállomáshoz, ahonnan a tényleges rajt indul. Pont akkor érkezik meg a hölgy, aki pikk-pakk egyszemélyes rajtoltató bizottsággá avanzsálódik a megállóban.
Megkapom az 1-es számot, és a fent mellékelt itinernek hívott valamit. Nagy szerencse hogy Áron feltöltötte a mapy útvonalat a ttt-re meg a telefonjára is, másképpen igen izgalmas lett volna a túra térkép híján, bár nem olyan fából faragtak szerintem hogy ne oldottam volna meg mondjuk ha egyedül vagyok.
Mire elindulunk épphogy már lámpa sem kell. Fölmászunk a Z- jelzésen a Kamzík csúcsára, ahol majd a cél lesz. Mi viszont most a P- jelzésen haladunk tovább. Sokszor járt rész ez nekem, elég csak a tavalyi Nagyszombati 170 km-esére gondolnom. Érintjük az érdekes nevű Pod Chlmcom elágazást, amiből 500 m-en belül kettő is van. A Tri Duby elágazásban balra fordulunk a S-kerékpárúton, ugyanis Áron meg akarta nekem mutatni a térképen jelölt kilátópontot. Egy vadászles kilátóhoz érkezünk. A kilátás nem rossz, de nem is különösebben extra, viszont a távolban felfedezzük a Devinska Kobyla 514 m-es magaslatán álló kilátóját, ahol tavaly december 29.-én voltunk a Pozsonyi Karácsony túrán. Visszatérünk a túra útvonalára ismét a P-ra. Érintjük a Mária-forrást, aminek a foglalata fölött gyönyörűen látszik a felújított magyar kiírás. Rátérünk a K- jelzésre, és ezen érjük el a Pánova luka (Urak rétje) első ellenőrzőpontot. A pontőr a réten, egy fából készített turistapihenőben várt minket, és kaptuk meg pecséteinket. Továbbra is a K-en haladunk, és kb 500 m után amíg Áron szerelvényt igazít, utolér minket Jaro barátunk. Megörülünk egymásnak, Jaro előveszi a hagyományos pálinkáját, és koccintunk egyet, majd tova is siet. A Bystrické elágazásba eldönthetjük hogyan közelítjük meg a Kosariskora vezető aszfaltutat. A Z- kényelmesen levezet rá, a K- en viszont van szép kilátást jelző embléma, és Áron is erre jelölte be az utat, hogy meglegyen a táv.
Persze a K-et válasszuk, és bizony megérte. A szép kilátást jelző logónál kikandikál a Pajstun (Borostyánkő) vára, ahol én már jó sokszor jártam, illetve Áron és Márk megmutatja nekem a szemben levő Drací hrádok (Sárkánykő-vára) romjait. Ez után viszont olyan meredek lefele jön, hogy azt hiszem bármelyik hosszú távú ultra versenyen külföldön is, elismerően biccentenének erre. Bár szerpentinbe vitt le a jelzés, de brutál meredek volt, és minden lépésre nagyon oda kellett figyelni. Végre valami jó kis izgalmas rész ;)
Lent még jégmezőket is felfedezünk. Elérjük a műutat, amin 5 km-en át haladunk Kosarisko irányába, immár a Z-ön. Áthaladunk Medené hámre egykori településen, ami egykor kis bányász falu volt, a 18. században még rézércet bányásztak itt. Most rossz látni a lepusztult, elhagyatott épületeket.
Közben sok kis eldugott barlangot veszünk észre a hegy oldalába kialakítva, tábla is megemlékezik róluk. Utolér minket másik jó barátunk Slavo.
Ő azért tud angolul, így Márkkal jókat dumcsizunk vele. Később ő is tovább megy, üldözve Jarot aki kb 15 perccel van előttünk.
Végre elérjük a Zapadnuty-kút szuper indián-barlangász kocsmát az erdőben, ahol már vártuk hogy elfogyasszunk valami finomságot, a srácok káposztalevesre is pályáztak. Viszont nagyon szomorúan vettük tudomásul hogy a hely csak 11-től nyit, mi pedig már 10:15-re itt voltunk. Én tudtam ezt a 11 órás nyitást, csak mivel élő pont üzemelt itt, azt gondoltuk ez által bent lesz, de nem :(
A magyarul is perfekten beszélő pontőr a teraszon pecsételt végül nekünk. Szomorúan baktatunk tovább, de Áron mondja hogy 8 km múlva lakott település következik. Odébb van az még. A Dujnić forrásnál megtöltöm flakonomat, majd a K-en haladunk jó sokáig. Érintünk egy sziklát, amin rengeteg névvel teletűzdelt emléktábla van, felfedezünk közte jópár magyar nevűt is. Nekem még vadi új ez az út, azt gondolnám az MKMK 220 km-ese bejár mindent a Kis-Kárpátokba, de nem. Svätý Jur (Szentgyörgy) településre érkezünk. Na itt se voltam még, csak hallottam róla. Két söröző is van egymáshoz közel, az egyik zárva, a másik nagy szerencsére nyitva. Kikérjük Corgon söreinket, a srácok káposztalevest rendelnek, én pedig egy pár virslivel ajándékozom meg magamat. Jól esik a pihi végre mindenkinek.
Jóllakva tovább indulván a S- jelzés gondoskodik az emelkedőről, ami egyből fel is visz a Biely Kamen (Fehérkő vára) tövéhez, ahol egy matricával kellett igazolnunk itt jártunkat. Áron mondja hogy ez egy zarándokút is egyben, és sok különféle színű keresztet fogunk érinteni.
Marianka (Máriavölgy) településről indul, ahol már én is jártam. Ez egy hatalmas, és gyönyörű zarándokhely. Érintjük a Cerveny, és a Modry krízt, pár kegyhellyel együtt. A Maly Javorník 584 m-es csúcsán álló hatalmas obszervatórium mellett haladunk el, amit már sokszor láttam éjszaka messziről, különböző túrákon. 31 km-nél érkezünk meg a Biely kríz (Fehér kereszt)-hez, ami a helyi Normafa. Nyáron kerékpárosok és kirándulók, télen a sísport szerelmesei töltik meg ezt a részt. Mi ismét büfézünk egy jót. Sajnos nem túl nagy a hely, de szerencsénkre épp akkor távozott egy nagyobb csapat. Kikérjük immár Gambrinus söreinket, majd Árontól kapunk még fincsi töpörtyűs pogácsát is. A kandallóban ropog a tűz, a büfé kutyusa meg cicusa pózolgat nekünk fotóra várva. Minden elfogy, majd továbbállunk. A P- helyett a régi P-on, az aszfalton haladunk tovább, így jön ki a matek, és a táv. Az itinerből sok minden nem derül ki :) A maradék 5 km-re visszatérünk a P-ra, és az utolsó 5 km már oda-vissza. Ismét érintjük a Mária-forrást, a Tri duby, és a Pod Chlmcom elágazást, majd célba érkezünk. A Kamzík csúcsán álló Kamzík nevű büfében vár minket az idős hölgy, aki átadja okleveleinket, és gratulál nekünk. Természetesen mi is egymásnak.
A kandallóban itt is ropog a tűz. Kikérjük Bernard nevű söreinket Áronnal, Márk vezetés miatt már kofolázik, de az is jó cucc ám, imádom.
Lesétálunk vissza az autóhoz, és Márknak hála elrepít Tatabányára, ahonnan vonatozás következik. Este 20:30-ra érek haza. A hajnal 2-es kelés által nem kell altatni, de sok-sok szép emlékkel a fejemben térek nyugovóra. |
