Tanúhegyek Nyomában 40 (42,3 km - 1600 m szinttel) sikeresen teljesítve 6 óra 48 perc alatt.
Nagyon korán csörgött az óra szombat reggel, de menni kell nincs mese. Nyáron a 100-as távot abszolváltam, most a téli 40-es került terítékre.
6:45-re már lent voltunk Szilvivel, így kényelmes készülődés után végül 7:05-kor indultunk neki a távnak. Rengeteg előnevező volt, kb 450-en választották maguknak ezt a programot most, plusz a rövidebb távosok.
Hamar elértük az üzemi hőfokot a Badacsonyra felfele. Az 5 perces kis csúszásnak köszönhetően még az elején sok embert előzgetünk, de mire a kilátóhoz érünk már szinte senki sincs előttünk. Leolvassák a rajszámunkat egy müzliszelet kíséretében, amit el is fogyasztok egyből. A Ranolder-kereszttől varázslatos panoráma nyílt a Balatonra és környékére. Az időjárás ma mindenféle arcát mutatta. Szél, csúnya felhők, majd napsütés. Ez váltakozott a túrán végig. Leóvatoskodunk a Bujdosók-lépcsőjén, majd Badacsonytördemicre érve kocogásra váltunk, és így haladunk majdnem a Szigligeti várig. Az ellenőrzőpont a vár tetejében volt, úgy érezhettük magunkat mint egy győztes hadvezér aki kitűzte zászlaját. Visszaérvén a vár kapujához, szuper frissítőpont fogad minket. Májkrémes-zsíros-lekváros kenyerek, hagymával és csalamádéval, különböző szörpök kíséretében. Én most a májkrémest választom. Nagyon hideg lett, felkerül a kesztyű a kezemre. A 71-es főutat elérvén még nyáron feltűnt hogy megváltozott a K- útvonala. A túra hetében fel is hívtam Gézát, mert az interneten fellelhető itinerben még a régi útvonal volt. Megnyugtatott hogy azóta frissült a papír alapú, és mire letettem a telefont, az e-malijeimben már ott is landolt a friss és helyes itiner. Szóval az új útvonal egy kerékpárúton visz be Hegymagas településre. Végig kocogunk, majd a faluba beérvén gyaloglásra váltunk. Az Oroszlánfejű kút előtt tér vissza a régi K-be az út, és a frissítőpont is így új helyre került, közvetlen a Szent György-hegy alá. Itt egy sport szeletet vehetünk, és kólát ihatunk.
Tovább emelkedünk a 415 m-es hegy csúcsára, ahol már tényleg nagy szél tombol. Két idős úr pontőrködik egy helyben, mondtam is nekik hogy le a kalappal előttük. Megcsodáljuk a Szent György-hegyi bazaltorgonákat, majd leóvatoskodunk a meredek lépcsőn egészen a kulcsosházhoz, ahol Mészáros Úr és csapata pontőrködik.
Ismét mindenféle finomság van itt, kenyerek, na és forralt bor is. Egy kefires dobozból kapom a nedűt (így jár az aki elfelejt poharat hozni). Viszont büszkén mondom a végén hogy 315 g forralt bort megittam :) Lefele kocogván hamar kijön mind a 315 g, szerencsére "jó" formátumban :) Utolér Attila, kicsit dumcsizgatunk, majd marad az erősebb tempójánál. Most már sok futó előz minket, de nem cél a versenyzés egyáltalán.
Az "örök életű pocsolyákat" megkerülve jutunk szalagozott úton Gyulakeszire. Nosztalgiázom, régen még a sörözőben be lehetett váltani a bónt, jó ideje viszont már bezárt. Jó erőben vagyunk, és szépen haladunk Csobánc vára felé. A szerpentines úton nagy szerencsénkre hátszél fújt, de egy pici szakaszon volt szembe szél, az küzdős volt. Felérvén a várhoz ismét csokit majszolhatunk. Lefele csodás napsütésben kocoghattunk, de a szél azért még mindig megmutatta erejét.
Hosszabb aszfaltkoptatás után érkezünk meg Káptalantóti településre, ahol Éva és Egon a frissítőszemélyzet. Természetesen ahol ők vannak ott mindig megtelik a bendő finomabbnál-finomabb dolgokkal. Ismét a májkrémes kenyér a befutó. Laci ér minket utol, dumcsizunk egy kis darabon át, majd tovakocog.
A K3-ög jelzésen ostromoljuk a Tóti-hegy alját, majd a Z3-ön mászunk fel (szó szerint) a csúcsra. Andi és Tomi a pontőr, akik picit lejjebb jöttek a hideg szél miatt, de természetesen kimentünk a csúcsra, hiszen ilyen panorámát nem akármikor lát az ember.
Lefele nagyon könnyen megy most, nincs sár szerencsére, és a térdem sem jelez végre. Lekocogunk a következő frissítőpontig, ahol nagyon finom meleg teát ihatunk. Rebeka ér minket utol, és velünk is marad kis ideig. Beszélgetünk az idei, és a következő évről, kinek hogy telt. Utolsó hegyünk következik, a Gulács.
Tekervényesen visz fel az út, figyelni kell a szemben jövőkre a kis ösvényen, nehogy baleset legyen. Felérvén még itt is van ellátás, cukrok, és sós mogyoró képében.
A panoráma elsőosztályú persze. Rebekát elengedjük, hadd fussa meg jól a végét. Visszaérvén az elágazásba a K- jelzésen kellemes úton kocogunk mi is, majd a szalagozás is profi, és visszaérkezünk Badacsonytomaj szélére. A Petőfi utca hosszú egyenesén visszanézvén a Gulácsra (és gondolván a célban a gulyásra) látjuk hogy igen mogorva felhők gyülekeznek felette. Mondtam Szilvinek hogy meneküljünk előle :) Pont beértünk időben, a későbbi beérkezők mondták hogy hatalmas szelet és havat is kaptak az arcukba. Jól esően ülünk le és fogyasszuk a mennyei gulyást, és töltök itthonra a teából is, mert ilyen finomat nem sűrűn iszik az ember.
Szuper szervezés volt, immár vagy talán ötödszörre csináltam meg ezt a téli 40-est, de bármikor újra jönnék! |
