szia emberek,kövek között a Badacsony mellett..
Az úgy volt,hogy elindultunk reggel,merthogy régebben előneveztünk,ne menjen pocsékba.Új lakcímről futunk neki,innen csak 180 km tervezésileg,nem úgy,mint régen,amikor 193 kilire laktunk.Tömegközlekedés nem kényeztet,autót nyomunk a fenekünk alá,kerül,amibe is.Mert kerül,immár bőven hatszáz fölött a benzin,és a szerencsejáték zéerté nem találja a számaimat,pedig én nem változtatom,nem úgy,mint ők..Sebaj van velünk Tomajig,ami már Badacsony is.Arc néz ki az autóból,kócosan,mosdatlanul,persze,ő az, a jobboldal hercege,a főszervező,akinek a családja már miniszterelnököt is adott ennek a sokat szenvedett kis országnak.Felismer bennünket,mert már találkoztunk régebben,akkor pálinkát is cseréltünk,most csak pénzt tolunk neki és cserébe mienk az erdő.Szokás szerint elgereblyézve és kipántlikázva,egy csoki még belefér a változatlan összegű nevezési díjba,és eldördült a startpisztoly,ketten futunk neki – naná,hogy nő – és fölfelé a faluban,kálvária van,a Megváltó szenvedése kőbe faragva,muszáj menni és szenvedni kései követőknek is.A jel festve van,valamilyen,szalagokra nem költ a rendező,és a frissítőpontok sem gyöngéi.Aztán vált a jel,ahogy az itiner is mutatja,de a fölfeléből nem enged.Kövek,fák,cserjék és túratársak,mi lehet szebb dolog vasárnap?Aztán Rózsakő,kód és lépcső,apró elírások,hiába,mások öregszenek,mi pedig még észrevesszük.Balaton is néha,de odaseneki,messze is van,és különben is.A lépcső után kereszt,ranolderé,és a kilátó a Badacsony tetőzetén,nna hálstennek,innen lefelé.Időközben a lefelé is ajjajos lett,hiányolom a jó kis túrabakkancsomat,dorkóban szerencsétlenkedek,persze szandálos hölgy is akad.Megállok,mert szól a telefon,hova ragadott a szertelenség vihara?szőlőskertek,alvó pinceszer,lábujjhegyen csörtetünk mi is mert kell még hegy,fel van írva.Ezt Gulácsnak hívja a nép,a nagy költő után,aki verseket írt.fő növény a szőlő volt egykoron,de most mintha nekivadult volna,ahol még van,mert tör a pázsit és a tuja előre,annyiért,amennyivel az ukrán háború meg is nyerhető lenne.Mondom,megyünk föl,ha már jártál a Gulácson,tudod,hogy apró köveket talicskázott föl a régen élő,és ez gurul a talpad alatt és főleg nyom.háromszög a jel,színes.De ha fölértél utóbb,nem baj,megérte.Ezért gyere le,másik hegy következik,kit érdekel,hogy elfáradtál és izzadsz,menjél,a légiósnak is ezt javasolták a főbelövés helyett valamikor.Nyakig vagyunk a Tóti hegy felé,rajta,ez azért a kedvenc,mert nem nötte meg a fa,és szabadon süt rád a nyári-őszeleji napnak sugára.Pedig fölösleges sütnie oly nagyon,mondta 200 éve valaki,a túrálónak úgyis nagymelege vagyon.És tényleg mehetünk is,nincs büfé,nincs falunap,nincs itt semmi,ezért jöttünk mi ide,a bizonyosságért.
Van még egy hegy,őrsi,amit szintén alulról fölfelé kell elképzelni,hosszan molyolunk föl és hirtelen le,a fagyizónál meg van fagyi.Kihagyjuk,mert a főszervező tűkön ül.Ideges,pedig még vonat is van az állomáson. Aztán közelebbről látjuk hogy nem.Nem ideges.Oklevelet és és bölcsességet oszt,mindkettőből bőven jutott neki,hiszen az országvezető is tele van ilyesmivel.
Balról hagyjuk el a sínt,mert még haza is kell…
Remek időnk volt,remek társaság,a kócos ember egy kedves arc a múltból,a jobbik oldalról,ami a rosszabb..Gyere,mert szép a jelvény is. |
