Túrabeszámolók


Pilis barlangjai

stabatTúra éve: 20162016.02.23 13:06:33

Pilis barlangjai 70

A rajtban nincsenek tömegek, de nem is baj, a múlt héten háromnegyed órát álltam sorba, elég volt egész évre. A kelő Napot szemlélem a Hárs-hegyről. A Bátori-barlangot éppen próbálják kinyitni, nem várom meg az eredményt. A Zrínyi utcában egy tavat a kerítésbe kapaszkodva kerülök ki. Fekete-fej, Remete-völgy, -te végű szavak gyűjtésére ösztönöz, de elég gyorsan feladom (csemete, pemete, csörte, szerte, tente, de a szedte-vette-teremtette nem elfogadható, az évente, telente sem). Közben a hóvirágokban gyönyörködöm. A Solymári-ördöglyukba már lenézek, a térdeim eléggé megérzik. A horgásztónál zsíros kenyér vár, ugyan nem vagyok éhes, de eszek, jól fog ez még jönni. A Solymári-völgy mohos fáival alig tudok betelni. A Kevély-nyergi-zsombolynál a pontőrrel megbeszéljük, hogy mennyire jól követhető az útvonal, még akkor is, ha másokat láttam tévelyegni. Csobánkán aztán én is benézem az utat és meglátogatom a Szentkúti kápolnát, ahol egy imádkozó hölgyet is látni. A Macska-barlanghoz hangulatos út vezet le a vízmosta köveken, de a barlangot sajnos kihagyom és tartom a hatos átlagot. A Hosszú-hegyre fel utolér a már többször látott fiatalember, elég nagy lendülettel hagy el, de aztán a következő 30 km-en nagyjából együtt haladunk. Trézsi kiválóan oltja a szomjat, kicsit lelassulok, félre is kell vonulnom, igaz, a túratárssal is az erdőből kilépve találkozok, hálálkodik az itiner hosszúsága miatt. A Legény-barlang jól összehozott, a gyerekcsapaton túl 7-8 túrázó ért egybe. Nemsokára elértük a hóhatárt, a gyerekek közt páran zsörtölődtek, biztos beloptam magam a szívükbe, hogy szóltam nekik, el ne felejtsék majd megköszönni a vezetőjüknek, milyen szép helyekre hozta el őket. Ezután következett a meredek emelkedő, vízben taposással. A Fekete-hegyi turistaháznál ismét összeértünk öten, majd 3-2-ben folytattuk utunkat. Igazából akkor lett 3-2, amikor a nagy rohanás után túratársaimmal szembetalálkoztam, keresték a helyes utat, ami a szalagok hiányában egy ötös útelágazásban nem volt egyszerű. Némi térképelemzés (hátrametszés a bazilikával), majd ösztönös megérzés után felértünk a Sátorkőpusztai-barlanghoz. Zsíros kenyerekkel töltekeztünk, ez pont jókor jött, de a barlang mélyebb meglátogatását kihagytuk (sajnos). A pontőr figyelmeztetett a lápveszélyre, így felkészülten vágtunk neki a következő szakasznak, aminek a leginkább tetsző leírása volt az itinerben (át az akácoson, át a patakon, át a mezőn, át az úton), az ugyan kimaradt, hogy bokáig érő vízben, de nem kell mindent leírni. Mintha patakból is kettő lett volna, vagy csak túlteljesítettük a tervet. Harminc méterrel a szalagoktól balra lyukadtunk ki az úton, száradást remélve kezdtünk felfelé haladni. A Loggia-barlangnál előkerültek a lámpák, innentől az itiner ellenére alig tudtam, hogy merre is megyünk. (Most már tudom, túlnyomórészt a zöldön kellett haladni.) Sikerült még egy elágazást elnéznünk, a zöld jobbra felkanyarodott az Ecset-hegy felé, mi a széles úton (tudjuk, hová vezet) haladtunk egy darabig, de aztán csak feltűnt a jelek hiánya (meg a lámpák fénye a gerincen) és visszakanyarodtunk. Talán fel is vághattunk volna, helyette újabb lábfürdőt vettünk. Takival ketten maradtunk. A Kétbükkfa-nyeregig tartó út volt számomra a legkegyetlenebb, vég nélkül emelkedett, lemaradóban voltam, ázott a lábam, eléggé megéheztem, a hozott vésztartalékot íziben ki kellett bányásznom a táskából és nagy mohón rávetettem magam a sajtra (szentségtörésként hatóan haraptam a Brie-t). A Szopláki-ördöglyuknál aztán Taki is kért két percet, hogy rendbe szedje magát, én folytattam egy gomolyával. Innen persze már semmi lényegesnek nem kellett volna történnie, de én sikeresen félreértelmeztem az itiner azon sorait, hogy a focipályához nem letérve, ezért mikor beértünk a faluba, elindultunk kifelé, de Taki észhez térített. És öt perc múlva már a pilisszentkereszti művházban voltunk (habár nem a Klastrom-réten keresztül), ettük a finom levest és palacsintát. A megelőzött páros persze előttünk ért be, éppen indulóban voltak. A hatos átlag és az éjszakai hazaérkezés reménye elszállt, de a 15 órás teljesítés nem olyan rossz.


Természetesen nagyon jó volt a túra, megérte letérni a barlangokhoz (egyiknél sem jártam korábban), az itiner térképe, főleg az utolsó, túl kis méretarányú volt, de volt saját térképem, bár nem mindig vettem elő, mikor kellett volna. A kilométereket nem közölte az itiner (legalább nem számolgattam állandóan), de az egyes pontokon ki volt írva, hogy éppen hány kilométernél járunk. Köszönjük a szervezést!