Elõzõ hétvégén Szlovákiába tettem át immár sokadjára a székhelyem. A Javorník 102 km - 3800 m szintkülönbségû túrát sikerült teljesítenem 15 óra 22 perc alatt.
Tavaly már részt vettem a megmérettetésen, akkor Rudival mentünk egy szuper idõt. De ha valaki azt hiszi hogy kocogás/futás közben nem lehet nézelõdni az nagyot téved. Nyakas Gabi beszámolója is ezt támasztja alá, pedig õ aztán tényleg jó tempóban ment. Lényeg az, hogy tavalyról sok minden a fejemben maradt a túráról. Tudtam hogy varázslatos helyeken fogok járni, és alig vártam hogy idén is újra láthassam ezeket.
Szombat reggel 07:30-kor volt rajt. Mivel elõzõ este érkeztünk, jutott idõ bõven a pihenésre szerencsére. Nyakas Gabival, és Sára Petivel indulok útnak. Petinek ez az elsõ szlovák (és egyben cseh, mivel kb. 4 km-t mentünk csehben is túrája. Jó választás! Az elsõ 4 km végig fölfele visz, a fiúk nagyon gyalogolnak, én néha levegõ után kapkodok. Az elsõ pont után szlovák ismerõseimmel váltok pár kedves szót, de a magyar duó már jóval odébb van, és bizony egy darabig csak messzire elõttem látom õket. Lassan elkönyvelem hogy lehet ma egyedül túrázok!? Végülis az útvonalra egész jól emlékszem tavalyról. Majd felérve a gerincre balra fordulok a P-n, és hosszú gerincvándorlás veszi kezdetét. Utólérem Petit, aki innentõl végig hû társam marad a túrán, mint mostanában oly sokszor. 18 évesen ilyen tempóba gyalogló, és fejben összeszedett túrázót még nem véltem pályafutásom során.. Gabi viszont már valahol kilométerekkel odébb fut, tudtuk hogy innentõl már csak a célban látjuk. A Petránky kilátó elõtt valahol eltûnik a P-. Szinte mindenki eltéved, Gabi is köztük van, de hamar tovaszáll elõlünk. Legalább olyan gyorsan mint az órám.. Ugyanis egy saras résznél megcsúsztam, és a bal karomról szó szerint letépte egy fa az órámat. Nem örültem neki, de én óra nélkül nem nagyon tudok élni (nem úgy mint Peti), így kézben vittem tovább 13 km-nél egy szuper frissítés, majd kocogás tovább. Slavo, szlovák cimborám itt még egész jó bõrben volt, de késõbb mint kiderült negatívba fordult át a vertikál. Jaroslav Kovác is itt kocog velünk, pedig õ a lassabb gyalogos mezõnyt erõsítette régen, de idén rengeteg 100-ast ment, így szépen felerõsödött. 31 km-hez 4 óra 05 perc alatt érünk. Meglepõdök hogy azért elég erõs az átlagunk, nem éreztem ennyire annak. Ez a pont a vicces "Semetes" nevet viseli. Láttunk is egymás mellett 3 hatalmas szemetest Itt szuper nutellás kenyereket tüntetek el folyamatosan, egy kis izoval megspékelve. Innen 19 km a következõ pont, rendesen fel kell tankolni. Még egy darabig P- jelzés, majd figyelve át a K-re egy rövid idõre. Ezt a kék jelzést nagyon szerettem, mert 100 m-en belül találtam egy itinert, egy csomag rágót, és egy tollat is Ráadásul az itinerben benne volt a levesjegy, és a nagy kofola jegy is. Nem akartam bunkó lenni, és az elõttünk haladó amúgy nagyhátizsákban közlekedõ, de nagyon gyors túrázót megkérdeztem hogy övé-e az itiner. Nemleges válasza után örömmel nyugtáztam hogy akkor dupla öröm lesz a leveses ponton. A K4-es pont 49 km-nél volt egy hotelnál. Itt ismét rengeteg finomság, nem gyõztem válogatni. Még méz is volt. Sós, édes, gyümölcs, izó, kofola, kóla, és még rengeteg jó dolog töménytelen mennyiségben. A 7 km/h-s átlagunk még itt is meg volt úgy is, hogy egy jó negyedórát is muszáj volt frissítgetni. Szimpatikus volt a szervezés is. Itt nem egy rajtszám voltál a sok közül, hanem minden emberes ponton a nevünket írták, és az érkezésünket. Így nyomon lehetett követni ki merre jár elõttünk. Tök szuper volt! Gabi jó 1 és negyed órával elõttünk volt itt. Egyre elõrébb van bizony. Egy gyors emelkedõvel ismét a P-n vagyunk, és számomra az egyik kedvenc rész a túrából a következõ 12 km. Minimális emelkedés, végig gerincen, csodás kilátásokkal, jókedvvel! Mint tavaly. Csak most Rudit, Peti váltotta fel Elhaladunk a mai nap csúcspontjánál is. A Velky Javornik 1070 m-es csúcsánál Peti krémezik, én írok a csúcskönyvbe, és rájövök hamar hogy sikeresen összekevertem ezt a hegyet a Velká Javorinával... Ezek a hasonló nevek.. Hamarosan már 62 km-nél vagyunk, a Hotel Portásnál. Itt örömmel nyugtázom hogy lesz két ingyen levesem Mellé még kapok 1 euróért Finom kofolát. Olcsón kijöttem. A pontõr ráadásul még tudott magyarul is. Egy fekete kiscica ráfeküdt az itineremre, így "nagy nehezen" tudtam csak visszaszerezni tõle Megköszöntük a vendéglátást, majd újult erõvel vágtunk neki a következõ etapnak. 63 km-nél egy kód, majd kezdetét vette egy 10 km-es erdei aszfaltút.. Ismertem ezt a részt, de érdekes módon tavaly sem, meg most sem hagyott negatív gondolatokat a fejemben. Az viszont annál inkább hogy elhagytam az eddig kézben cipelt órámat valahol Sok-sok éven át szolgált, kicsit elszomorított ez a helyzet, de nem volt már kedvem visszamenni érte, mivel késõbb kapcsoltam. DE!! Útközben valaki megtalálta, és odaadta a pontõröknek, akik behozták a célba. Így meglett!!! Köszönöm a kedves ismeretlennek így látatlanul is!! Így már csak javítani kell a szíját, de legalább nem veszett oda! No de ezt még útközben nem tudtam, így borús kedvvel kocogok a hosszú aszfalton. Peti technikai szünetezik, a 10 km-t így egyedül teszem meg. 73 km-nél járok hamarosan, befut Peti is a pontra. Pár futót még itt érünk. Itt még meg volt a 7 km/h-s átlagunk, de aztán a szupi frissítõnek "hála" el is úszott, de abszolút nem zavart minket. Megiszok a talált + saját jeggyel 2 x 0,5 L Kofolát Innen egy hosszú meredek úton haladunk immár a S-n jelzésen. Megelõzünk egy sporit, akinek épp a gyomrával van probléma, és ezt erõsen tudatja is velünk "rókakoma" formájában. Felérvén a gerincre, most már egészen a célig a K- jelzést kell követni, de még mindig nagyon emelkedik az út. Úgy érzem mintha a Marsra mennénk, soha nem akar vége lenni az útnak, aztán egyszer csak ott állunk Petivel az Orgonova Kycera 950 m-es táblájánál. 500 m szintet tuti jöttünk. Nagy levegõ, majd innen kellemes úton haladunk már. Viszont morajlást hallok a háttérbõl. Nem túl jó ómen így 80 km-nél. Fülledt melegség van, igazi esõ elõtti csend. Aztán megint morajlik. Egyre közelebbrõl. Felvesszük a menetsebességet, és õrült tempóban gyaloglunk tovább a következõ pont fele, ami még majdnem 50 percre van. Kiérünk egy rétre, oldalra nézvén olyan sötét felhõk vannak hogy beleborzongok kb. Peti azt mondta hogy ilyen felhõket még nem is látott soha. Na köszi, nagyon megnyugtattál Nekem nem az esõvel lenne bajom, hanem azzal amit már látok is, hogy villámtevékenység veszi kezdetét egyre közelebb. Végül elkezd esni az esõ, de még a lazább verzióból. Megelõzünk egy ukrán sporit aki nem túl jó bõrben volt épp akkor. Végül szerencsésen elérünk a 85 km-es ellenõrzõponthoz, ami egy kis esõháznál volt, de fedett tetõ volt a fejünk fölött! Ahogy beértünk, abban a minutumban elkezdett ömleni az esõ, hatalmas dörgések kíséretében. Én nem éreztem túl jól magam az tény, de nagy szerencsénk volt! Nem merünk tovább indulni, kis kényszerpihi jön. Megérkeznek többen is, de nem mennek tovább. Mi elindulunk, de egy közeli villám egybõl visszafordulásra ösztönöz a pontra. Ismét kényszerpihi értékes percekkel. Viszont késõbb a villámlás egy idõ után elvonul, és az esõ is kezd egy kicsit lejjebb adni magából, így elsõnek mi indulunk tovább a pontról fél óra pihenés után. Innen már a sárral kezdett kõkeményen megküzdeni. Az én cipõmnek momentán semmi tapadása sincs már, így néha lemaradoztam Petitõl, de aztán kocogással utólértem. Az utolsó 16 km nehéz volt! Ráadásul éjszaka is lett, és tájékozódni is kellett. A fényvisszaverõknek nagyon örültünk! Annak viszont már kevésbé hogy egy borzasztó saras lefelén akkorát estem oldalra egy pocsolyában, hogy csak úgy nyekkentem. Pár "szép" gondolat, aztán nyomulunk tovább gyök kettõvel. Mögöttünk jön két lengyel már egy ideje, de a távolság nem lesz kevesebb, így õk sem mehetnek nálunk gyorsabban. Az utolsó 7-8 km már kellemes kövesút, itt már tudunk végre kocogni is. Végül este 22 óra 52 perckor érkezünk meg Povazska Bystricába, egy jó kis étterembe, ami a célhely volt. Jól sikerült a túra. Gabi is szuper idõt ment!! 3. helyezéséhez külön gratulálok! Peti meg ismét bebizonyította hogy elképesztõ tehetsége a jövõnek! Bátran ajánlom ezt a túrát mindenkinek, mert nem olyan nehéz, de szuper helyeken keresztül visz. 2/2 teljesítés. Eredménylista: http://www.javorniky100.wbl.sk/2014.html
