|
|
„Múltkor Csillaghegyen volt egy Kinizsi százasom. Ezren voltunk rá, megkészültünk”
6:30 Csillaghegy. Még vagy 1200-an tartanak rajtam kívül a nevezés felé. Meglepõ, azok után, hogy szinte egész héten esett, még péntek éjjel is, egészen hajnalig, hiába a Kinizsi sokak fantáziáját megmozgatja. Az enyémet is. Egyszer már letoltam. Akkor azt mondtam, egyszer végigcsinálni hõstett, többször hülyeség. De Kinizsi veszélyes anyag, súlyos függõséget okoz, nem tudtam lejönni róla. Ráadásul ez az eredeti útvonalon haladt.
Elején a tömeg zavaró volt. Negyed órát álltam sorba, hogy elindulhassak az ösvényen felfelé. Kiderült, ez a sár miatt van, sokan csak négykézláb jutottak fel. Az elsõ 15 km-en a helyzet nem sokat javult, csak a sár mélyült. Muhaha igazi kihívás. A Bakonyi Mikulás ehhez képest vidám délutáni matiné volt. Jópáran fogtak talajt a lejtõkön.
30 kirnyánál zokni csere és vízutánpótlás. Az idõ felhõs és szeles, de néha kisüt a nap legalább. A talaj viszonylag szárazzá vált a nyílt terepen. Dorog határában frissítõpont, ásványvízzel ijesztenek meg minket, köszönjük!
A Gete hozta a formáját. Felfelé menet egy leélt arcú srác energiaitallal a kezében megy el mellettem. Aztán megáll, majd nem sokkal az után, hogy elhagytam, ordibálva ásít színeset. Asszem kiszállt. A Gete túlsó oldala nem barát. Sárban meg mégúgy sem. Halál közeli élmény volt lejönni.
Kellemes séta a Tokodi pincékig, némi szédüléssel. Tokodon a helyiek látva a korábbi években itt elhullott nagyszámú túrázót, frissítõpontot állítottak fel a völgyben. Kitûnõ ötlet, ez legalább 10%-al meg fogja növelni a sikeres teljesítõk arányát. Mogyeszig eseménytelen csatangolás, majd pecsételés. Már van néhány mállott arcú sétálónk.
Ismerõs terep következik, Péliföldszentkereszttel, bajóti látképpel, Pusztamaróttal. Bányahegy 70-nél, 20.15-kor. Pecsételõs csajszi megkérdezi, hogy biztos ezen a túrán indulok-e mert nem látszik rajtam. Fenébe! Lebuktam… Zoknicsere az idõközben bomlának indult lábamon, teázás, kaja és a pont pánikszerû elhagyása a szemerkélõ esõben.
Néhányan szó nélkül beállnak mögém téblábolni a bezombultak közül. Koldusszállásig hosszú az út és sokat lejt. Meg különben is besötétedett. A pont elõtt találkozok egy sráccal aki húzza a lábát. Ramaty dolog 81-nél kiszállni… Pecsét, tea, indulás tovább. A mögém beálló zombik még inhalálnak egy kis füstöt a tûznél, egy sráccal megyek tovább, aki korábban elment mellettem, de idõközben megzuhant egy kicsit.
Innen ismeretlen terep, nagy sár. Somlyóvárig enyhén, de folyamatosan emelkedõ felerészt aszfaltos út. 12.15-re ott voltunk. Még 10 kirnya 2 kisebb emelkedõvel, zömében lejtõvel. Azért hosszú volt. Meg az esõ is eleredt. Valaki bedobta, a köztudatba, hogy van egy mezõ 96.8-nál, az M1 aluljáró meg 98-nál van. Ezek után mind a 680 réten azt hiszem, hogy ez már az a rét. De nem. Azért odaértünk, de olyan szinten esett, hogy a kabátomat csak villástargoncával lehetett volna leemelni rólam. A táskámban lévõ pénztárcám, meg belül is vizes volt. Azért legközelebb viszek nejlontacsit.
A célban viszont már csak mosolygós arcok voltak.
Maradok függõ.
|
| |
