2010 Kinizsi 100 túrabeszámoló
Egyáltalán miért fordul meg valakinek a fejében, hogy 100 Km-t gyalog tegyen meg? Mindenki másért indul el. A legtöbben talán a hírnévért, hogy elmondhassák magukról: „Legyalogoltam 24 óra alatt 100 Km-t hegyen-völgyön át”. De hogy két teljesítés után miért vágtam neki harmadszorra is? Talán mert három a magyar igazság. Talán azért hogy bebizonyítsam magamnak, hogy vagyok olyan fasza gyerek mint tavaly voltam. De biztosan szerepet játszott a döntésemben a túrát körüllengõ légkör, hírnév, fíling. A legelsõ magyar teljesítménytúráról van ugyanis szó amit idén 30. alkalommal rendeztek meg. Jöjjön hát a beszámoló:
Torokfájással bajlódtam a héten, ennek ellenére az indulás mellett döntöttem. Szombat 4.30-kor kipattantam az ágyból és gyors készülõdés után elindultunk Bp-re a rajthoz. Útközben felvettünk két Kószát nevezetesen Norbit és Vadlábot (fordított sorrendben). Az autót Mejmej vezette és 6.45-kor kirakott minket Békásmegyeren.
A hatalmas több száz méteres sor ellenére a rajt olajozottan zajlott, így 7.20-kor már el is indultunk. Vadláb lassabb tempóban kezdett õt a városban láttam utóljára a túra folyamán. Norbi tartotta a lépést és együtt nyomultunk a Nagy-Kevély felé. Ezen a szakaszon még meglehetõsen nagy tömeg volt (a 25-ös és a 40-es táv is együtt ment még). Próbáltunk elõzgetni, de a keskeny ösvény miatt nehezen ment.
Ejtenék az idõjárásról is pár szót. Fülledt, párás, meleg idõ volt, napos és fátyolfelhõs idõszakok váltották egymást. Kicsit nehéz volt lélegezni és nagyon izzadtam.
A Kevélyrõl lefelé egy sáros részen belefutottunk. Norbi úgy elõre menekült alig-alig értem utól. Nem sokára a Hosszú-hegy következett melynek a tetején az elsõ EP volt (14,5 Km). Pilis-Nyeregre egy szerpentinen lehet feljutni. Ez egy közepes meredekségû több kilométeres emelkedõt jelent. Itt a Norbi egy kicsit lemaradt tõlem. 11.48-ra értem a ponthoz (26,4 Km, 5,9-es átlag). A pontnál lehetett kedvezményes áron vizet, üdítõt vásárolni de elég nagy sor volt. Kb. 2-3 perc várakozás után jutottam hozzá a fél liter szénsavas vizemhez. Ott helyben el is fogyasztottam, majd nyújtás után elindultam. Kb. az indulásomkor érkezett meg a pontra a Norbi.
A Dorogig vezetõ rész nem volt különösebben érdekes. Kevés kocogással gyorsítottam lépteimet. Egyre melegebb lett. Dorogon muszáj volt vizet tankolnom amit egy pékségben tettem meg. Itt vettem 1 liter vizet és 1 Powerrade-t. Dorogon célba értek a 40 Km-es távon indulók. A városból kifelé vezetõ úton eszembe jutott, hogy most jön majd a katlannak becézett szakasz ezért célszerû lenne jobban feltankolnom vízzel. Bementem a temetõbe (szerencsére még az állapotom nem indokolta, hogy maradjak) a csapnál megmosakodtam és magamhoz vettem még fél liter vizet.
A Gete idén is megmutatta az igazi arcát. Nem egy különösebben magas hegy, de meglehetõsen hosszú a felvezetõ emelkedõ és 15.00 körül már nagyon meleg volt. A tavalyihoz képest nehezebben de feljutottam a tetejére (42,7 Km) és egy SMS-t írtam a Vadnak: „A Gete idén is Gete!” hogy ne érjen váratlanul bár gondolom készült rá mert tavaly itt lett rosszul. Kevesebb mint 10 percet pihentem a tetején, majd leereszkedtem a térdroppantó igen meredek lejtõn.
Ezután jött a katlan. Azért nevezik így ezt a szakaszt mert itt általában megreked a meleg levegõ ráadásul nincs árnyék. Többen kaptak itt már napszúrást ami a túra végét jelentette számukra, ezért erõsen ajánlott a sapka viselése. A bal karomat egy kicsit megkapta a nap de ennek ellenére jó tempóban minimális futással haladtam a Tokodi pincék irányába. A pincék elõtt egy kútnál vizes vödör volt kirakva amiben jól esett megmosakodni. A pincéknél kiválló ellátást kaptunk. Túró rudi, hideg víz, zsíroskenyér, uborka került a gyomromba.
A rövidnek tûnõ 10 perc pihenõ után egy keményebb emelkedõ várt ismét. A lábaim egész jó állapotba kerültek a pihenés és a nyújtást követõen. Ezen a szakaszon már gyülekeztek a vészjósló esõfelhõk. A mógyorósbányai Kakukk vendéglõbe 17.00-re értem be (52,7 Km). Pecsételtem és vettem egy Red-bullt az éjszakára (amit hazáig cipeltem). Leültem, zoknit cseréltem és felvettem a kamáslit. Mire elkészültem megérkezett a Norbi. Nem vártam meg mert mondta, hogy legalább 20 perc pihenõre lesz szüksége.
Az indulás után egy rövid murvás emelkedõ jött majd elkezdett cseperegni az esõ. Arra gondoltam, hogy elfutok elõle (hasonlóan a volt tanárom Babettás sztorijához). Egy gyenge lejtõs részen futni kezdtem az esõ pedig csendesedett. Lassítottam. Megint rákezdett, de én ismét futásnak eredtem. Menekültem, mert nem akartam felöltözni hiszen így is melegem volt. Valószínûleg tényleg az esõ határán mozoghattam mert az utánam jövõk kaptak a nyakukba egy 20 perces zuhanyt.
Az Öreg-kõ pihenõig egy erõs gyalogos tempót mentem és itt találkoztam Szilvivel akivel az út hátralévõ részén mentem. Barátnõje Dorog elõtt lesérült ezért egyedül haladt tovább. Sok lejtõ következett amit sorra megfutottunk. Igen jó tempóban értünk el a Bajóti-mûúthoz (61,6 Km). Itt egy frissítõpont mûködött ahol szódát kaptunk és 5 percre leültünk.
Pusztamarótig kellemetlen hullámvasút következett. Pusztamarót után a sziklás meredek a Gerecse 50-bõl jól ismert szakaszon elért a holtpont. Nagy erõfeszítésembe telt, hogy megállás nélkül feljussak a tetejére. Szilvi végig a nyomomban volt. Többször mondta, hogy mennyek nyugodtan gyorsabban és õ majd utólér valahol, de ezt a tempót is alig-alig bírtam tartani. Az emelkedõ után elém is került és õt próbáltam utólérni. Egyértelmûen húzott ezen a részen.
Nagy megkönnyebbülés volt mikor végre még világosban elértünk Bányhegyre (20:48; 72,7 Km). Bányahegyen kb 10. túrázó volt rajtunk kívül. Itt tartottunk egy 15 perces pihenõt és ittunk 2-2 teát. Ez a leghíresebb ellenõrzõ pont a Kinizsin. Azt mondják itt kezdõdik a Kinizsi mert innentõl már sötétben megyünk tovább és már mindenki nagyon fáradt. Felvettem egy hosszú aláöltözetet és megkezdtük a sötét szakaszt.
Mivel a Gerecsérõl ezt a szakaszt is jól ismertem megkezdtük a túra utolsó futását a gyenge lejtõn lefelé immár a fejlámpák fényénél. Kb. 1 – 1,5 Km-t tettünk meg futva. Vértestolnai mûútig megmásztunk pár kerítést és egészen Koldusszállásig kemény 5-ös fölötti gyalogos tempót nyomtunk.
Koldusszálláson ismét teával fogadtak minket ami megint jól esett. A pontõrök figyelmeztettek, hogy ne üljünk ott sokat mert ez a leghidegebb pont. Kevesebb mint 10 perc henyélés azért még belefért az idõnkbe. Útközben megtudtam, hogy Szilvi célja 20 órán belül beérni, de õ 20 perccel korábban indult mint én.
Koldusszálláson elhagytuk az Országos kék jelzést és a sárga jelzésen folytattuk az utunkat. Itt csatlakozott hozzánk Mátyás így már hárman meneteltünk. Jókat beszélgetve, viccelõdve mentünk a sötétben. Egy pár km után aztán mindenki magába roskadt és már nem nagyon beszéltünk csak lógattuk az orrunkat és küzdöttünt a fáradtság ellen. (Érdekes, hogy az egész túra folyamán egyszer sem éreztem álmosságot). A baji vadászházhoz érve a tûznél leültünk egy kicsit amit nagyon nem kellett volna. Habár jókat nevettünk egymás fájdalmain de nagyon elgémberedtem (szerintem valaki más lábát kaptam meg).
A célig már egész könnyût terep volt leszámítva a Baj elõtti árkot. A szõlõskerteknél már nagyon rosszul esett a meredek ereszkedés, de tudtuk hogy hamarosan itt a cél. Eléggé szenvedve az aszfalt úttól, de végül 02.30-ra beértünk a Tatára a célba. Megkaptuk a kitûzõt-oklevelet, gratulációt majd megettük a harmad osztályú gulyást.
Vasárnap hazaérve lezuhanyoztam közben a túrán és még az erdõben bolyongó társakon járt az eszem. Küldtem nekik energiát telepatikus úton, remélem megkapták majd aludtam 4-5 órát.
Ezzel kipipáltam a harmadikat is. Életre szóló élménnyel lettem gazdagabb. Ismét megtanultam értékelni az olyan alapvetõnek tûnõ dolgokat mint: fürdõszoba, angol WC, autó, ágy stb. Büszkén és elégedetten feküdtem végig vasárnapot és közben már a jövõ évit tervezgettem (??!! J).
Jöjjenek a száraz tények:
Táv: 100 Km
Szint: 2930 m
Idõ: 19 óra 10 perc
Átlagsebesség: 5,22 Km/h
Elhasznált energia: Kb. 9500 Kcal
Folyadék bevitel: 9,5 liter
Élelmiszer: 4 szendvics, 1 Kinder szelet, 2 sport szelet, 4 cerbona, 1 zsíroskenyér, 2 uborka, 2 túró rudi, banán
Sérüléseim: vízhólyag a bal sarkamon, jobb hüvelykujjamon vízhólyag a túrabot miatt, kisebb kidõrzsölõdések, izomláz a combomban, vádlimban, vállamban, derekamban
| 