Teleki 50
Érdekes kérdés a túra elõtt, hogy két fejreállás után mi következik: egy újabb K.O, vagy egyszer végre sikerül vér, halál, szenvedés nélkül beérni?
Egy héttel a Vértesi Terepmaraton után nem akartam keménykedni, meg hétfõn be van tervezve egy Tojás 40.
Vácon tömve van a fél hetes vonat turistával. Találkozom Ráspollyal, így hamar Drégelypalánkra érünk.
A korábbi évek szokásának megfelelõen kényelmesen félrevonulok tollászkodni 9-ig. Itt van Takács Gyuri is, akivel együtt fogunk futni. Épp akkor indulunk, amikor a következõ vonat befut, még intek Makinak, aztán illa berek a piros sávból lett piros kereszten. A napsütés ellenére hûvösnek érzõdik a levegõ, de az elsõ 2 kili a síkon már csak ilyen. A Schaffer kúttól az emelkedõ majd gondoskodik a megfelelõ temperálásról.
Az elmúlt két alkalommal ott szúrtam el a dolgot, hogy megnyomtam az elsõ felét a túrának (ami szintesebb), és Kisinóc után már csak szenvedtem. Most visszafogom magam, nem kell a balhé. Inkább gyönyörködöm a nyíló odvas keltikék látványában, és mélyen magamba szippantom édeskés illatukat. Még csak meg sem izzad a fejem, úgy érek a várba. Ránézek az órára, fillérre annyi, mint tavaly, 25 perc. Hümm…
Kis nézelõdés, és irány Pénzásás. Valahol a szakasz felénél vesztjük el egymást Gyurival. A célban találkozunk legközelebb.
Csánki kertig rengeteg embert elõzök meg és köszönöm meg nekik, hogy elengedtek. Találkozom Jakus Bélával, és Tincáékkal, aztán hamarosan a ponton pecsételek idõm talán 1-2 perccel jobb, mint tavaly.
Újabb szép kilátás a Hegyhát gerincérõl a Magas-Börzsönyre.
Királyházán Vagdalthús pecsétel, Bubuék, és Joey frissülnek, Daniék épp indulnak. Kényelmesre veszem a figurát, elnyammogom a csokit, iszok rá kellemesen meleg teát, közben beszélgetek kicsit. 5-10 percet lebzselek.
Ideje nekiállni az emelkedõnek, Apró lépésekkel megfutom végig a Nagy-Mánát, közben találkozom SzLA-ékkal. Érezhetõen hûl a levegõ, elkél a széldzseki. Idén a hófoltok elmaradnak, a hóvirágok viszont élnek, és virulnak. Magam sem akarom elhinni, hogy a Magosfán nem érezni savasodást a csülkökben. Csóvi déli lejtõje alig sáros, könnyû a haladás, 2:30-nál pecsételek NHH-n. Jöhet az Inóci-vágás, de csak okosan, mert ahogy a királyházi, úgy ez a lejtõ is elég göcsörtös.
Kisinóc kerek három óra. Húsz perc javulás tavaly óta. Ennek örömére negyed órát frissülök a ponton. Van só, ami külön öröm, gomolyás kenyérrel jól csúszik, öblítésnek limonádét küldök. Még egy kicsit beszélgetek, aztán indíts, vár a kóspallagi kálvária, s róla a szép a kilátás a medencére. Tavalyhoz hasonlóan hétágra süt a nap, de nincs nagyon meleg, és a hûtésbe egy kis szellõ is besegít. Pusztatoronyig csak egy úttévesztés utáni dzsinzsaharc érdemel említést.
Ellenõrzés után rendben megyek tovább a piroson, de aztán valahol félremegyek. A jel a patak túlpartján halad, nekem viszont egy vadkerítés állja utam. 500m után végre van egy rés a pajzson, aztán víz a cipõben. Mindegy, majd hût. Törökmezõ elõtt találkozom Vajonmerrével.
Idén a turistaházhoz költözött a pont, és kenyér helyett almát kapunk.
A kéken tavaly óta alaposan megváltozott a táj arculata. Több helyen kivágták az erdõt. Egyszer elvétem az utat, tán 500 m többletet adva a túrához. A régi irtás emelkedõjét csak részben futom meg, ahogy a Hegyestetõt is. Már nem pörög úgy a lábam, mint az elején. Út közben találkozom Nagy Attilával. 5:00-nál vagyok fönt, kicsit szétnézek, aztán irány Zebegény. Cseppnyi szintemelkedés, és sok lejtõ van már csak. Kényelmesen ereszkedve, 5:19-el érek célba, kicsivel a rendezõk elõtt.
Végre sikerült úgy végigmenni, hogy élveztem a teljesítést, és nem kellett vonszolni a beleimet a végére. Szeretek ide járni, úgy érzem a rendezõk odafigyelnek a túrával kapcsolatos észrevételekre. Köszönöm a lehetõséget, gratulálok a teljesítõknek! |
