Elsõ százasom története
Hát megvan "A" kinizsim.
Rajtban kicsit nehezen találtam topiklakókat, de neveztem egyedül, majd mikor meglettek a többiek nevezés után beálltunk a sorba és 7:05kor nekiindultunk.
A nagykevély nem volt olyan magas, mint amilyennek látszott. Az "egri vár" romja kicsit csalódás volt, nem gondoltam, hogy ilyen kevés van meg belõle.
Hosszúhegyig nagyjából a csapattal mentem, majd rcs, BadMoon, és pataporc társaságát élveztem szinte végig. Hosszúhegyen 3-4 percet álltam sorba, közben nagyon csúnyán néztem azokra, akik még itt, várakozás közben is elõztek ész nélkül.
Pilis nyeregbe 11:55-kor érkeztem, kajáltam, felírtam magam az üzenõfára, kicsit beszélgettünk a T4-esekkel (SK után szabadon, mellesleg a T4 egy növényéletforma neve is). Elõtte majdnem elrontottam az egészet, nem ettem idõben, és a pont elõtti 2 km szenvedés volt. Bevallom, a szerpentinen 2 kanyar végét levágtam. Innentõl bányahegyig mentem pataporccal, badmoonnal, és rohamcsigával.
Kesztölcön kávé, kóla, itt még nem mertem sörözni.
Dorogon megkockáztattam elsõ túrasörözésemet, szerencsére negatív következmény nélkül.
A nagy getén pihenõ, majd kicsit rinyálós ereszkedés a meredeken. A larzenbotokat itt használtam ki elõszõr úgy igazából. A homok (igazság szerint lösztalaj, ami szél által összehordott porból alakul ki) szörnyû volt, néhol levegõt alig kaptunk. Mint lejjebb írta valaki, a hegyes kõ elõtt érkezett az SMS, a Világ tetejérõl. Nagy öröm...
Tokodi pincéknél várt mindenkit nagy-nagy szeretettel Pucros Mackó, isostarral, biztatással, jókedvvel. Fantasztikus gesztus volt önzetlen segítsége, annak ellenére, hogy néhányan ott mutatkoztunk be.
Mogyorósbányán sör, kaja. Utána majdnem elfelejtettünk letérni a K+ra, de pataporc még idõben kapcsolt.
Innen pusztamarótig nekem nagyon nehéz volt, mert 60 környékén van a holtpontom:(. De túléltem. Kezdett veszélyessé válni a sóhiányom, rcs ropival segített. Innentõl bányahegyig egyre könnyebben haladtam a holtpont után.
bányahegy: Hát ja. NAGY Feeling. A Ryan-Ebola-Lükepék-P-ista depó fantörpikus volt... Nem tudom felvetette-e valaki eddig, de szerintem a múltkor asztalon maradt bonuszcredit az élménybulin az övék. (hozzáteszem, a teljesség kedvéért: Tõlem nem maradt bonusz.)
Kibontottam egy sört is, de nem bírtam meginni. A kávé nagyon jó volt, kellett. Ronibéla ott somfordált körülöttünk, simogatás mindenkitõl:) (a kutyákról majd késõbb, nem vidám összefüggésben). Ettem néhány csokigolyót, meg néhány szendvicsemet, egyiket úgy megsózva, hogy alig bírtam megenni. Legyûrtem, segített is.
Itt végre találkoztam offtopik haverrel, úgy látszott nagyon kész, nem tudom megcsinálta-e a végén.
Tetõtõl talpig átöltöztem, de a lábam már komolyan vízhólyagos volt. A pont elõtt beszélgettünk BadMoonnal, hogy esetleg segít kibökni õket, de úgy döntöttem, végig tudom csinálni hólyagos lábbal is. Most elõször próbáltam volna ki a felszúrást, nem tudom hogy reagált volna a lábam, és nem akartam megkockáztatni, hogy emiatt kelljen feladnom.
Innen Rohamcsigávalvel és BadMoonnal mentem tovább, de csak késõbb fogtam fel, hogy pataporc nincs se elõttünk, se mögöttünk :(. Verselés is volt, bár nem ment úgy, mint az õrségben, a rákészülés ellenére. Idegenek is beszálltak, mosolyogva adták a tippeket, hogy mi legyen a következõ vers! :)
Koldusszálláson pöcsét, Rohamcsiga el, próbálta tartani a saját idõbeosztását. Badmoon bevárta Ermak és csapata csekkolását, de én mentem tovább.
A betonon utolértem Rohamcsigát, gyakorlatilag együtt mentünk Somlyóvárig. A betonon voltunk, mikor jobbra, még messze beindult Zeusz nagyüzeme. Amíg szélcsendben mentünk, reménykedtem, hogy elkerül bennünket, de amikor elkezdett a felhõ felõl fújni a szél, tudtam hogy nincs menekvés. Zivatar soha nem fordul meg. És mindíg szélirányba halad, szinte légpárnán.
Amikor befordultunk az erdõbe elkezdett esni. A turistaház tömve volt, itt kezdett igazán esni. Kicsit ültünk, és nekimentünk az esõnek. A legnagyobb zuhiban indultunk tovább, utólag átgondolva azért, hogy még kevésbé felázott és átgyúrt sár legyen a talpunk alatt. De ez nem számított.
Én hülye attól féltem, hogy a cipõm a régen emlegetett talplyukon át fog beázni:))))! Hát nem csak ott ázott be :))))). Minden mindegy alapon, sokszor a folyó vízben mentem, mert ugye annak az alján nincs sár, nem csúszik (annyira). Megúsztam elesés nélkül, a larzenbotokkal. Pontosabban csak eggyel, mert a másikat eltettem. Ameddig volt bõr az arcomon, mások lámpázását használtam ki kicsit szemét módon, mert vagy lámpa, vagy 2 bot használata. 1 bot viszont szinte semmit nem ér, csak egyensúlyozásra jó úgy ahogy. Sajna a fejlámpámban halott volt az elem (csomagolásnál arra számítottam, hogy Bányahegyen kicserélem), így a biztonság kedvéért elhozott kézilámpával mentem. A másik botot elkérte rohamcsiga, valószinûleg neki is segített az egyensúlyozásban. Még bottal is tornázni kellett, annyira, hogy egy hirtelen mentõmozdulatnál meghúztam a derekamat, nem is kicsit. Csapat mellett maradtam, nehogy eltévedjek. Itt maradt el valahol rohamcsiga, de nem tudom hol. Miután kivilágosodott és nagyjából elállt az esõ, elszakadtam a csapattól, és belehúztam amennyire a sár hagyta. Itt szóltak be elõször a cigi miatt, mondtam nekik, hogy bocs, de muszáj. Ha nagyon zavarja õket, maradjanak le. Lemaradtak. A második zivatar az M1 híd alatt ért, nagyjából megúsztam. Ryanék éppen nem voltak ott, kicsit elkeseredtem. Egy másik depóautóból biztattak, hogy már csak 2 km. Nagyon szarul nézhettem ki ;). Rágyújtottam, befutott rohamcsiga. Mikor az esõ csendesedett, továbbindultunk a betonon. Szembõl jött a felmentõ sereg ryan és ebola képében, akik megszabadítottak a hátizsáktól. Rohamcsiga letért a valós útvonalra, én képtelen voltam, a faluig betonon mentem. Volt egy srác, aki a táblánál urott fel egy furgon platójára... Na ez már tényleg lelki gyengeség szerintem. Innen már törött lábbal is bevonszolom magam ha kell...
A befutó (bevánszorgó?) nem volt akkora feeling, mint arra számítottam, de megvolt a gratuláció is. A csapatból Larzen szinte rögtön nyújtotta a kezét, és meg a botot, hogy köszönöm. Kis vigyorgással mondta, hogy az még ráér. :)))
Megcsináltam. Alig hittem el.
Köszönet:
MINDENKINEK!
Külön köszönet: Ryan,Ebola,Lükepék,P-Ista,Mackó:
önzetlen, nagylelkû depózás.
Larzen: A botok. Enélkül nem csináltam volna meg!
Rohamcsiga, Pataporc, BadMoon, idegenek: Útbaigazítás, beszélgetés, lélekegybentartás.
A szervezésrõl: A végén nagyon jó lett volna a gulyás. Rosszabbat nem tudok mondani.
Korrekt pontõrök.
Összességében a túra jó volt, életem eddigi legnehezebb, leghosszabb ttúrája. De nem az utolsó! Se nem az utolsó tt, se nem az utolsó kinizsi. Larzen: igazad volt, már gondolkozom, melyik legyen a következõ! :)
Hatalmas üröm az örömben: Pest felé a vonaton felhívott Anyu, azzal, hogy elpusztult a kutyám!! :´´´´´´´´(((( Ne tudjátok meg... Testileg-lelkileg kész voltam amúgy is, ez végképp nem hiányzott. Majdnem elsírtam magam. Szörnyû....
de:
Mindennap megszunik valami,
amiért szomorkodunk,
de mindennap születik valami
amiért érdemes élni és lelkesedni!
(herakleitosz)
bandikaa |
