Túrabeszámolók


Csömödér / Kerka

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012
 Túra éve: 2009
stalkerTúra éve: 20092009.06.08 22:44:40
megnéz stalker összes beszámolója
Csömödér 20 (hivatalosan 21,3 km)
2009.06.06.

Egy könnyû, kis délelõtti sétának indult a túra, melyre Bazsival együtt neveztünk, de aztán másképp alakultak a dolgok. De kezdjük az elején...

Reggel 9 órakor rajtoltunk a Lentiben lévõ kisvasút állomásépülete elõl. Nem sok nevezõ volt, információink szerint a rajtolók száma nem érte el a húszat. Végig mentünk Lenti fõútcáján, közben nézegettük az ébredezõ kisváros reggeli életét. A 75-ös fõút körforgalmát elérve a P jelzést követtük, mely szinte az egész túrán a vezetõnk lett. Majdnem két kilométer megtétele után, a lenti vár mellett elhaladva hagytuk el a várost a kiépített kerékpárúton. Sajnos az aszfalt koptatása az egész túrára jellemzõ lesz, de akkor ezt még nem tudtuk.

(Lenti: Elsõ írásos említése 1172-bõl való, Nemphti néven. Vára a tatárjárás után épült. 1381-tõl már mezõvárosként említik. 1524-ben 300 lélek lakta, ezzel zalai viszonylatban jelentõs településnek számított. A török idõkben vára sohasem került idegen kézre, de a lakosság száma nagyon megfogyatkozott. A XVIII. sz. közepétõl kezd fokozatosan fejlõdni. Az 1848-as szabadságharc után a fejlõdésnek fontos tényezõje volt az 1890-ben átadott Zalaegerszeg-Lenti-Csáktornya vasútvonal. 1969-ben nagyközségi, 1978-ban városi rangot kap. Lakosságszám: 8421 fõ.)

A Lenti végét jelzõ táblát elhagyva hamarosan Lenti-Mumorba értünk, mely Lenti egyik "külvárosa". A P jelzés itt dél-kelet felé fordult és egyenesen Lentiszombathelyre vezetett minket, végig az aszfaltúton. Lentiszombathely szintén Lentihez van csatolva közigazgatásilag. Itt volt az elsõ ellenõrzõ pont, a haranglábnál. Igazából nem is lehet ellenõrzõ pontnak nevezni, mivel pontõrõk nem voltak a helyszínen, sõt még lyukasztanunk sem kellett. Egyszerûen arról volt szó, hogy a harangláb melleti kerítésen, mûanyag fóliába volt dugva valamilyen színespapír alapú reklámanyag, és abból kellett magunkkal vinnünk. Hát ilyen ellenõrzõ ponton én még nem voltam korábban, de egy túratárs azt mondta, hogy õ már találkozott iyennel a Kaszó 20-on, ráadásul ott is ezek a papírok voltak. Végig mentünk Lentiszombathelyen, a falut az állomás épülete mellett hagytuk el és bementünk az erdõbe. A döbbenet most ült ki igazán az arcunkra, ugyanis az erdõben leaszfaltozott kerékpárúton mentünk végig. De legalább árnyék volt... Betalpaltunk Lenti-Máhomfára, mely szintén Lentihez tartozik, végig mentünk a falu fõútcáján, majd az utolsó házaknál dél felé fordultunk és mezõgazdasági földek között baktattunk egy kövecses-földes kocsiúton Kerkateskándig. Sajnos ez a kövecses-földes útszakasz kb. 1,5 km volt csak és újra aszfalton lépdeltünk. Kerkateskándot hamar a hátunk mögött hagytuk, a falu közepén az út kelet felé fordult innen már látszott a szécsiszigeti templom tornya.

(Kerkateskánd: Elsõ írásos említése 1271-bõl való, Tuskand néven. 1934-ben két faluból egyesítették: Teskándból és Tótfaluból. A XVII. sz.-ban az Esterházyak kezébe kerül a terület. A török idõkben a lakosság kettõs adóztatás alatt nyög, ezért fokozatosan elnéptelenedett. A népességszám csak a XVIII. sz-tól indult lassú növekedésnek. Lakosságszám: 180 fõ.)

Szécsiszigeten a templommal szemközti hirdetõtáblán volt a második ellenõrzõ pont, mely ugyanolyan elven mûködött, mint az elsõ. Megnéztük a templomot, egy-két fénykép készült és indultunk tovább a túra egyetlen emelkedõje felé, a szécsiszigeti szõlõhegy irányába, még mindig a P jelzésen.

(Szécsisziget: A település a Szigeti család birtokaihoz tartozott. Elsõ írásos említése 1403-ból való, ekkor vette el Zsigmond király a települést Szigeti Pétertõl és adományozta Széchy Miklósnak, a veszprémi püspökség kormányzójának. Az 1400-as évek elején épül fel a vára, melyet késõbb kastéllyá alakítottak át. Temploma 1750-60 között épült. Lakosságszám: 260 fõ.)

Megmászva a 282 m magas Nagy-hegyet, csodálatos kilátás nyílt a Kerka völgyére és az elszórtan fekvõ kicsi, zalai falvakra. Végig mentünk a hegy gerincén és itt jött az elkeverés. Öten voltunk, a többiek nálunk profibb túrázók voltak, a jelek jól fel voltak mindenhol festve és ennek ellenére benéztük az itiner szerinti második piros keresztet. Történt ugyanis, hogy az itineren az volt leírva, hogy a P jelzést a második P+ beágazásnál kell elhagynunk és tovább kell haladnunk a P+-en. Igen ám, de mi nem láttuk sehol az elsõ P+ csatlakozást és amikor a második jött, akkor azt hittük, hogy még az az elsõ és mentünk tovább a P-n. Gyanús volt, hogy dél felé haladunk, a térkép szerint pedig észak felé kellett volna mennünk, de a leírásban az is szerepelt, hogy a Mária-kápolna után kb. 2 kilométerre kell a P+-re térnünk. Mária-kápolna azonban nem volt sehol az egész út során. Így hát mentünk rossz irányba legalább három kilométert, mikor visszafordultunk és visszamentünk az általunk is látott P+-ig. Ezen gyalogoltunk most már szép lassan, komótosan, mivel lekéstük mind a MÁV vonatot, mind a kisvasútat egyaránt. Közben azt fejtegettük, hogy kinek mi az esetbõl a tanulság, de nem alakult ki közös vélemény. Az esetet boncolgatva értünk Csömödér közelébe, amikor felhívtam telefonon a túra szervezõjét és elmondtam neki, hogyan jártunk. Az úr, akivel beszéltem, nagyon készséges volt, szerencsénkre még nem mentek el a célból, pedig már a szintidõn jóval túl voltunk és azt üzente, hogy elénk jönnek kocsival és hozzák mindannyiunknak az emléklapot és a kitûzõket, de sietniük kell, mert mennek visza Budapestre. Igy is történt, Csömödér elõtt kb. 500 méterrel találkoztunk velük, az út szélén megkaptuk a kitûzõket és az emléklapokat. Ezúton is szeretném megköszönni nekik a megértésüket és a kedvességüket mindannyiunk nevében. A kitûzõk és az emléklapok átvétele után elmentünk a csömödéri vasútállomásig, mivel a túra célja ott volt. Mondanom sem kell, hogy túrázokkal már nem találkoztunk. Ideiglenes túratársainkkal bementünk az állomás melletti vendéglátóipari egységbe és leöblítettük az út porát a helyi, könyvtárba járó emberek csodálkozó tekintete kereszttüzében.

(Csömödér: Elsõ írásos említése 1324-bõl való, Chydemer alakban. A török idõkben a lakosság a kettõs adóztatás terhét nyögi. A XVIII. sz.-tól folyamatosan emelkedik a lakosság létszáma. 1848-ban Csömödérbõl a haza hívására nyolcan állnak honvédnak. Az Ukk-Csáktornya vasútvonal megépülése stratégiai fontosságot adott a településnek. 1918-22 között megépül a 70 km hosszú erdei iparvasút is, mely óriási munkalehetõséget biztosít az itt élõknek. 1937-ben olajat találnak a környéken, mely szintén biztos megélhetést jelent a lakosság számára. Lélekszám: 667 fõ.)

Összegzésül: A 21 kilométeres túrán kb. 15 km aszfalton zajlik, amely inkább kerékpárral indulóknak kedvezõ. Jelentõs látnivalók és természeti szépségek nincsenek, kivéve a szécsiszigeti szõlõhegyrõl a kilátást. Az ellenõrzõ pontok sajátságosak - én ilyennel még nem talákoztam - de személytelenek voltak, nem tetszettek. A jelzések mindenhol jól követhetõk, a tévedést magunknak köszönhetjük, ill. kis részben az itiner pontatlanságának. A Szervezõk, mikor megtudták a gondjainkat, nagyon készségesek voltak, utólag is köszönet nekik.