Egyre nõ az aktív csapatunk, hiszen ma hárman indultunk el az elsõ PMTT a Budai-hegységben túrán. Anita, Kortom és én nagyon kedveljük Nagykovácsit, így egy laza, fényképezõs túrát terveztünk.
Nyolc óra után érkeztünk meg a római katolikus plébániához, ahol a villámgyors nevezés után vágtunk bele a 23 km-es távba. A CBA után, majd átkelve a hídon a múlt héten már érintett piros sáv jelzésen kezdtünk bele a szintezésbe. Az erdõbe érve a fagy miatt nagyon jeges úton csúszkáltunk a Nagy-kopasz irányába. Anita felelevenítette a tavaly nyári Cartographia - Budai Kilátók túráját, majd megjegyezte, hogy eddig csak melegebb idõben járt ezen az útvonalon. Hiába, mindig új élményekkel gazdagodik a túrázó.
Az 559 méter magas Nagy-kopasz csúcsán álló Csergezán Pál-kilátó felé már-már korcsolyapályán kellett közlekednünk. De megérte! A Budai-hegység legmagasabb pontján ugyanis a rossz idõ ellenére is remek kilátás fogadott minket.
„Új, lenyûgözõen szép formájú kilátó a Budai-hegység legmagasabb pontján, az 559 m-es Nagy-Kopaszon. A Páty, Nagykovácsi és Telki hármas határán emelkedõ kilátó felsõ szintje 18 méter magas. A pont 100 lépcsõfokon elérhetõ magasságból egyedülálló körpanoráma tárul a látogatók szeme elé. Tiszta idõben a fõváros 100 kilométeres környezetét belátni, a Mátrától a Pilisen és Zsámbéki-medencén át a Velencei-hegységig. Az esztergomi bazilika akár felhõs idõben is szabad szemmel látható. A jól azonosítható látnivalók irányát a kilátószinten ábrák és feliratok jelzik.” – áll a Pilisi Parkerdõ Zrt. weboldalán.
Az ellenõrzõpontban kiváló pálinkával kínálták meg a kirándulókat. A fotózás után az Anna-vadászlak felé vettük az irányt. Hol sütött a Nap, hol beborult az ég. Felváltva váltakozott a jeges és a saras út. Nem volt olyan pillanata a túrának, ahol ne lett volna útitársunk, szerencsére sokan neveztek a három különbözõ táv valamelyikére. A Telkivel párhuzamosan futó zöld kereszt jelzésû erdészút hosszas emelkedõje végén értük el a Telki-hegyet és az Anna-vadászlakot. A hangulatos és gyönyörûen karbantartott ház mellett csoki járt a pecsét mellé.
A 23-mas és a 17-es táv elágazásánál egy unalmas jelzetlen útra kanyarodtunk rá. Itt már kevesebb túratársat értünk be és még kevesebben futottak el mellettünk. A távolban álló Kutya-hegy látványa új erõt adott nekünk, hiszen még sosem másztuk meg. Eddig valahogy mindig kimaradt, amit nagyon szerettünk volna korrigálni.
A Kutya-hegy gerincén, a nyergen elhaladva tértünk rá a Nagy-szénás csúcsára vezetõ útra. Ez már ismerõs volt számunkra, hiszen az OKT és a Téry túrák keretein belül már több ízben megfordultunk ezen a pompás hegytetõn. Nyáron böglyök és az erdõ meleltt szúnyogok riogatják a tikkasztó hûségben az arra járót, míg télen a fagyos szél. A Nagy-szénáson mindig fúj a szél, ezt a mítoszt ma sem tudtuk lerombolni, de nem is baj. Ez a hely jellegzetessége.
„A Szénások dolomit hegyeit a Budai-hegységben az 1800-as évek vége óta az egyik kiemelkedõ jelentõségû hazai természeti területként tartják számon. A társulások számos bennszülött (endemikus) és maradvány (reliktum) faj élõhelyét jelentik, közülük a pilisi len (Linum dolomiticum) a világon egyedül itt él. Értékét az Európa Tanács 1995-ben Európa Diploma adományozásával ismerte el. Természetvédelmi kezelésére 2003-ban az Európai Közösség LIFE-Nature programjából nyertünk támogatást.” – írja a Szénások.hu
Innen már csak lefelé vitt utunk. A célban meleg tea és pogácsa várt minket. Rövid öltözés után pedig hazaindultunk.
A szervezés ott volt a toppon, gratulálunk érte, valamint köszönjük, hogy részesei lehettünk ennek a lenyûgözõ túrának.
A túráról készült képeinket ITT tekinthetitek meg. | 
