Túrabeszámolók

A hosszú túrák között jól esi néha egy-egy rövidebb táv... Pont ezért mentem erre a túrára, ami egy kis vargabetűvel visz a Széchenyi-hegyről Budakeszire. ...és persze mivel az útvonal minden részét ezerszer bejártam már, törvényszerű, hogy sikerült utat tévesztenem. Mondjuk, ez nem a szervezők hibája volt. Bővebben a blogban.

Gyertek ki a Vadasparkba!

Idén másodszorra vettem részt ezen a túrán. Most is a szokásos csapattal indultunk bár kicsit fáradtak voltunk az elõzõ napi vázsonykõi túra után. A tavaly megszokott kedves, lelkes szervezõ csapat idén is remekelt. Nagyon kellemes családi túra ez. :) Részletes értékelés:

Pozitívumok:

• Kedves, lelkes szervezõ csapat


• Kedvezmény a Budapest Kupa résztvevõk, illetve akik elõzõ nap is túráztak


• Kedvezményes belépési lehetõség a Vadasparkba


• Kiváló ár/érték arány (Makkosmárián Balaton szelet, célban zsíros és lekváros kenyér, víz)


• Elõnevezési lehetõség


• Stílus oklevél és kitûzõ


• Évente változó díjazás


• Pontos km és szintadatok

Negatívumok:

• A vizet a célban eldobható mûanyag pohárba lehetett kitölteni, nem eléggé figyelve a környezetvédelemre


• Visszafejlõdés: Az itinerbõl hiányzott a fekete-fehér térkép a résztáv adatokkal. A szöveges leírás kevésbé volt használható


• Oklevél és emléklap fogalmának összekeverése. Emléklapot kaptunk, amelynek a szövege alapján inkább oklevél

Javaslatok:

• Környezetvédelmi okokból kötelezni kéne, hogy mindenki hozzon magával poharat és a rajtban/célban vásárolható legyen tartós mûanyag pohár. Ahogy a BTHE és az MVTE túrán szokott lenni.


• Az itinerbe a nevezetesebb helyekrõl pár mondatos ismertetõt bele kéne tenni, a rész szint adatokat fel kéne tüntetni, valamint jó lenne, ha legalább egy fekete-fehér térkép is (újra)lenne benne.

Közel 41 km-rrel és 1150 m szinttel a lábunkban, továbbá késõ esti avagy inkább kora éjszakai hazaéréssel úgy töntöttünk, h jól kipihenjük magunkat és ha sikerül idõben ébredni, akkor megnézzük mi van a vadasparkban, ahol vagy 2-3 éve jártunk utoljára.

A késõi kelés miatt 11:00-kor rajtoltunk el és az elõzõ napi túrát is beszámolva igen-igen kedvezõ volt a nevezési díj. Már a bejáratnál "levadásztak" bennünket (is); kb. 1 perc alatt elintéztük a nevezést és már indultunk is a kápolna felé. Ezt követõen a Ördög-szószékhez értünk, ahonnan a"rövid leírás" a P+-on mutatta utunkat, de ennek se a saját se más térképén nyoma sem volt, így gondoltuk, mikor a Zhszögög végére érünk, akkor egyeztetünk a térképpel. A részletesebb leírásban már jól szerepelt, és egyszer csak be is csatlakoztunka Zhszögrõl a P+-ba, így már gördölékenyen haladtunk tovább. 

Korábbi túráról már tudtam, h az Irhásárokba érve ügyelni kell, mert balra, hanem jobbra vezet a helyes út (voltak bizony, akik balról jöttek vissza). Végvári-sziklát elhagyva ismerõsök jönnek már visszafele; Makkormárián nápolyit kapunk és valamilyen csúszó-mászót lehett simogatni, már akinek gusztusa volt hozzá. Bár megjegyzem, h nem a pecsétért sorban álló sor  mellett 3 cm-rel kellett volna ácsorgni vele! Innen csukott szemmel elérjük a Budakeszi utat, majd besétálunk a Vadaspark elõtti rétre, ahol megkapjuk az oklevelet, és a kitûzõt.

Kényelmes sétával - kiv csoportok kerülgetése - 3h 20 p alatt elsétáltunk a célig. Nagyon tetszik benne, h nem az unalomig lerágott János-hegy, Normafa útvonalon halad.

Néhány észrevétel:

• a túra Cartográphia kupa része, de sehol sem volt se egy térképvázlet, se egy szint, se egy táv adat. Mi a gps-tõl tudtuk, h hol tartuk. 


• a "rövid leírást" át kellene nézni

A résztvevõk 50% kedvezménnyel tekinthették meg a Vadasparkot. Maga a park (és még belépés elõtt a hozzátartozó külsõ részek) rendezésen esett át; kíváncsiak voltunk a medvékre is, ami viszont egy óriási csalódás volt, így teljesen elrontva az park összképét. A kilátó alatt kaptak helyet, ahol is kivágták az összes fát. Így szerencsétlenek a tûzõ napon kénytelenek tölteni napjaikat - nem is csoda, h az egyik nem kicsit idegesen keringett fel s alá, míg a másik a tónak csúfolt pocsolyában próbált hûsölni  Vajon tudják, h a Medveotthonban a társaik milyen jól vannak tartva?

Összességében jó kis túra, kedves pontõrökkel.

2013. április 21.

Úgy döntöttem, menjünk ki a Vadasparkba...:)

A korai tumultust elkerülendõ csak 9 körül értem az indítóponthoz. Profi szervezésre vallott, hogy már az utcán a kezembe nyomták a kitöltendõ jelentkezési lapot és tájékoztattak az árakról. Mire beértem, láttam, jól döntöttem, mert 10 perc múlva már úton is voltam, indulás: 9 óra 10 perc.

Maga a szakasz nem ismeretlen a számomra, voltam már ezen a túrán, de a gyönyörû idõjárás és a pezsdülõ természet teljesen elvarázsolt. A rövid túrán is viszonylag sok ellenõrzõ pont van, a részletes útvonalleírás mellett aki el tud tévedni, az varázsló, vagy el van teljesen varázsolva.

Egyedül azt hiányoltam kicsit, hogy az ellenõrzõpontotk közti távolság és szintkülönbség adatok nem voltak, nem baj, majd más túrán megszerzem õket.

Nagyon jó tempóban haladtam, élveztem a sétát, a botok is csak nyûgnek voltak a kezemben, nagyon jól éreztem magam.

Egészen addig, míg az Irhás-árokba nem értem...:( A lépcsõrõl nagy iramban fordultam jobbra a leírás szerint és a bakancsom felsõ, üresen hagyott kapcsa beleakadt a másik bakancsom fûzõjének hurkába. Talán sokat elmond, hogy a három hónapja vett bakancs bivalyerõs fûzõje cukorspárgaként pattant el, én meg akkorát estem, hogy 2-es erõsségû földrengésként jelezték vissza a megfigyelõk...:)

A combom teljesen meghúzódott, a térdem tiszta seb lett, vérzett. És még volt vagy tizenegy kilométer...

Lekezeltem a lábam amennyire tudtam és örültem, hogy nem egy kényes szakaszon estem ekkorát, hogy a szakadék alján álljak meg...:(

Tanulságos volt.

Eddig mindig hosszúnadrág volt rajtam, nem volt szabad kapocs. Most meg sortban túráztam.

Innentõl kezdve kicsit nyögvenyelõs volt a túra, rettenetesen fájt végig a meghúzódott combom, de Makkosmárián vigasztalódtam egy Balaton-szelettel...:)

Az ellenõrzõpontokon mindenhol volt valaki, ez sokkal jobban szervezett volt, mint a múlt heti, pedig árban nem került többe.

Íme a bizonyíték, hogy lehet korrekt áron, ellátással együtt is tisztességesen túrát szervezni.

A célba 12 40-kor értem be, köszönhetõen annak, hogy minél gyorsabban igyekeztem menni, annál kevésbé fájt a lábam. Bezzeg, ahogy leültem tarolni a zsíroskenyerek között, azonnal jelentkezett. Benyomtam három kicsi szelet kenyeret, ittam két pohár vizet, aztán irány haza.

Köszönöm a szervezõknek, hogy a balesetemtõl eltekintve, amit magamnak köszönhetek, egy nagyon jól megszervezett túrán vehettem ismét részt.

nemethlaci

Mivel sokat kellett tanulnom (ZH-idõszak) és nem is éreztem teljesen kipihentnek magamat, ezért a szombati Kinizsi túrák helyett, inkább vasárnap mentem túrázni, méghozzá két Budapest kupás túrára is. Mivel önmagában mindegyiket kevésnek éreztem (8 illetve 16 km-es távok), és volt lehetõség a kettõ kombinálására, így úgy döntöttem, hogy egymás után megcsinálom mindkettõt. Elõször a Tour de Békás 8 km-es távját, majd a Gyertek ki a Vadasparkba! teljesítménytúrát.

Beszámoló:

 Tour de Békás és Vadaspark kombináció

Gyertek ki a Vadasparkba!

Túrabeszámoló és képek az alábbi linken:

http://teljesitmenyturaim.blogspot.hu/2012/05/gyertek-ki-vadasparkba.html

A túra távja az itiner elsõ oldala szerint 15, a belsõ leírás alapján 17,2 km... No mindegy, duplán "kötelezõ" darab az idei túranaptárban, hiszen úgy a Bp. kupa, mint a Cartographia kupa teljesítésébe beszámít ez a gyaloglat, úgyhogy menni kell.

Reggel nyolcra már a rajtban vagyok, elkerülendõ... no nem a sorakozást, azt nem sikerült, de sebaj, Tihamér is itt van, beszélgetünk picit, majd leszurkolom a nev. díjat, megkapom az itiner külsõ lapját, majd elindulunk. Belekocogok, Tihamér lemarad, elõzgetek... Opsz, Úti madonna - mikor épült? Fotó, felírom az évszámot, majd robogok tovább. Az ismerõs vashíd után kellemes emelkedõ, majd némi aszfalt van mûsoron. Szalagozás helyett A7 méretû lapocskák vannak kiragasztva itt-ott, szerintem egészen jól lehetett tájékozódni, bár futóbarátnak azért nem mondanám.

A vaskályha is megvan, kérdés itt is ugyanaz, mint tavaly, rutinosan írom, hogy .... , majd indulok tovább, hiszen Z3P+ az útvonal - páran jönnek szembe, hogy "de itt vissza kell fordulni"... Na ja, aki rövidíteni akar, az valóban visszamegy az aszfaltig, és ott balra le... No mindegy, én megyek, amerre kell.

Leérünk az Irhás-árokba, majd a változatosság kedvéért elkezdünk fölfelé menni - ezt egészen a Frank-hegynek majdnem a tetejéig csináljuk - jó kis tüdõtágító szakasz, szerencsére friss, erdei levegõvel.

A buszvégállomásnál EP, bélyegzés, sport szelet, meg két karika töltött keksz - jól esik rá az izólötty, alaposan meg is húzom a flaskát... Ja, gondolom a nyomda ördöge:) miatt csak itt kapjuk meg az útvonal szöveges leírását tartalmazó lapot az itinerhez - érdekes megoldás, az egyszer biztos, minden esetre a rajtban kapott táblázatos forma is tökéletesen elég vole a tájékozódáshoz. Egy jó darabig lefelé fogunk menni, úgyhogy ismét begyorsítok - a Végvári-sziklánál rövid fotó- és felírásügyi megállással, hiszen az a következõ ep.

A válasz megvan, gyerünk tovább. Makkosmáriához beérve szokatlan, hogy a kerítés melletti kis ösvényen megyünk, de arra van jelölve, úgyhogy nincs apelláta, arra kell menni - aztán átvágni a tisztáson, fel a Z+ jelzésen, igaz, csak a S- jelzésig. Csacsirétnél ismét "emberes" pont, bélyegzés után alaposan magyarázzák, hogy merre van a tovább :-) Mosolygok, meghallgatom, és bólogatok - no igen, jártam már párszor erre :)

Lefelé a sárgán lehet menni szépen, a terep is jó, az idõ is elég kellemes, úgyhogy gyorsan elérkezik a S-P- közös szakasza (itt ma még fogok járni, mondom magamban...). A következõ fontos momentum a S-S+ elégazás, ahol elvileg a Pc jelzéssel kapcsolatos kérdést kell megválaszolni... A táblán azonban le van festve a Pc jelzés, bár kizárásos alapon ki lehet találni, hogy melyik tábla feliratára gondolatk a szervezõk...

Innen csak egy macskaugrás a Budakeszi út, amin elég gyorsan sikerül átkelni, bár a forgalom eléggé erõs. Maradok a S+-on, a parkolóban rengeteg autó, aztán a Vadaspark bejáratánál is relative nagy tömeg - eszembe jut a régi vicc a tér-idõ-tömeg összefüggésérõl :-)

A célban újabb élyegzés, idõadat, szokásos "sehovabenemférõ" emléklap, illetve hûtõmágnes vagy kitûzõ. Én az utóbbit választom, majd fogyasztok a szokáso szerint nagy választékban (zsíros- és rámás kenyér, lilahagyma, vegyes savanyúság, többféle lekvár, nutella) rendelkezésre álló ellátmányból, majd Budakeszin meg a P+ jelzésen keresztül a tavalyihoz hasonló útvonalon visszasétálok a rajtba.

A túra hozta a szokásos formáját: kedves rendezõk, teljesen korrekt nevezési díj, választható díjazás, célban lévõ kajapont széles választékkal - nagyon úgy áll a dolog, hogy jövõre is itt leszek :)

(Bõvebben: Túrablog)

Újabb lépés (a tizedik, tehát az alapszint már megvan) a Budapest Kupa követelményeinek teljesítése felé -- egy kellemes túrán, de kezdjük az elején... Nevezés a gyermegkvasút János-hegy állomásán. A túra útvonalának szöveges leírásán és egy pecsételõlapon kívül mást nem kapunk -- se táv, se szintadatok, se térképvázlat -- szerencsére a túra jelentõs része ismert jelzéseken halad, az általam kevésbé ismert szakaszokat meg térképrõl jól a fejembe véstem még tegnap :) Z3 jelzés, kocogás lefelé, az Úti madonnánál egy kérdésre kell válaszolni (igen, akik a buszvégállomásnál csatlakoztak, azoknai is kellett volna...), majd lehet tovább gyalogolni lefelé. A Z3 itt-ott azért lehetne jobban jelezve, ami van jelzés az viszont szép, rendezett, így az eltévedésre bár van esély, de minimális. A második, szintén kérdezõs pont egy "vaskályha", azaz fémbõl készült talán határjelzõ oszlop. Itt is rá kerül a papírra a megfelelõ válasz, majd tovább a Z3-on. Sajnos a P+ becsatlakozása benézhetõ, egy pillanatra sikerül is "túlcsúszni" az elágazáson, de rögtön jön a korrigálás, mehetünk lefelé... Aszfalt, beton, lépcsõ le, P4 jelzésre váltunk, nagy és szép, meg félkész házak, majd egy lépcsõ fölfelé... Pár lépés, és végre ismét erdõ. Meg persze némi emelkedõ (Frank-hegy). Rövidesen a buszfordulóhoz érkezik a fáradt túrázó, ahol immáron emberes pont és két szem szaloncukor várja, a bélyegzés mellé. S+, P- kombóval megyünk tovább Makkosmáriáig, közben a Végvári sziklán lévõ levakolt tábláról kéne a feliratot leolvasni -- marad az, ami a vakolatra lett festve... Közben lassan megtelik a zsebem az eldobált szaloncukros fóliákkal, de nem dühöngök... Az igazi az lenne, hogy az ilyen csokiosztós ponton nem bélyegzést kap a túrázó, hanem a csokipapírt kell a célban bemutatnia... No mindegy :-/ Makkosmária elõtt balról érkezik a Z+, vannak, akik itt tanakodnak, hogy merre -- útba igazítom õket, hogy nem, nem balra le, hanem jobbra föl kell menni... Z+ S- kanyar, majd emberes pont a Csacsi-réten. Itt írok idõt, bár fölösleges, hiszen a távokat, mint említettem, az itiner nem tartalmazza, majd frissítek egy picit, és megyek tovább, le a Virág-völgyön. A szembõl érkezõ P+-nál egy éles jobbos a fonódó P-S- jelzéseken (itt ma még fogok járni, jut eszembe...) majd némi hullámvasutazás következik, a S- és a S+ keresztezõdéséig, ahol a papírra fel kell írni, hogy a régi P körtúra (P@?) merre ment -- ez is megvan, most jöhet az utolsó szakasz, a S+, egészen a Vadaspark bejáratáig. Az egyik tisztáson a kondérban valami jóféle ételalap rotyog (a tûzgyújtási tilalom ellenére), nem érdemes szólni, mert ránézésre a tüzelõhöz hasonló az is, aki rakja... A cél innen már szinte csak pár lépés, itt szép, de semmiben be nem férõ :) oklevelet és egyedi díjazást vehetek át: ez utóbbi egy fa korong (vastagabb ág szalámi-szerûen felszeletelve), rajta a túra emblémájával. A céltól kissé távolabb került kialakításra a túra etetõpontja; zsír, margarin, többféle lekvár, Nutella kerülhet a kenyerekre, hozzá pedig ásványvíz kortyolható. A vadasparki belépõbõl járó kedvezményt nem veszem igénybe, pár kilométert rárakva visszabattyogok Normafához (Budakeszin megcélzom a P+ jelzést, majd utána a Virág-völgy oldalában lévõ jelzetlen, de kényelmes utat választva), onnan pedig, némi rétes és meggylé elfogyasztása után haza.

(Túrablog)