Túrabeszámolók


Télies Mecsek/Hó-PITE/Téli Mecsek

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2016
MarkerTúra éve: 20162016.02.21 19:11:44
megnéz Marker összes beszámolója

 Télies Mecsek 35


"Kifejezetten autentikusra sikeredett a 2016-os évet elrajtoltató túra itt lent a Mecsekben, hiszen a "Télise Mecsek 35" idén már nem csak a nevében idézte meg leghidegebb évszakunk főbb jellemvonásait...."


A részletes túrabeszámoló képekkel, az alábbi linken érhető el: itin3r.blogspot.hu/2016/02/telies-mecsek-35.html

 
 
VadMalacTúra éve: 20162016.01.12 09:13:52
megnéz VadMalac összes beszámolója

 










„…egy képben csak talán, s csupán a lényeget.


További remek túrákon jártunk, megérdemlik, hogy emlékezzünk rájuk. Hangulatos, küzdelmes, szép túrák, melyek rengeteg – olykor igen nehéz - rendezői munkáról árulkodtak. Köszönet illeti érte a megálmodókat és kivitelezőket. 


XII. Télies Mecsek


A tél átmeneti halála


Mintha nyolc emeletnyit zuhant volna. Szétplaccsant, folyt mindenfelé a lé, jeges lötty lett az egész. Pár zug maradt, ahol még hónak nevezhető. Pont ott, ahol a szarvasok járnak. Óvatos átkelések, ideig-óráig kivehető nyomok és lélegzetnyi csend. Víziramlás erejét vesztett jégháló alatt. Iszony a végtől.


Nehezményezném, de nem kérdezi senki. Próbálom tartani a gonddal megszerzett időt. Görcs, erőtlenség a társaim, szinte barátok, kikényszerítik a vallomást: hiábavaló.


A Misina felé már nem lehetek nagyvonalú, minden lépést át kell gondolni. Valamennyi izomnak, szervnek külön története, sőt lelkivilága van. Meg kell győzni őket arról, hogy akarják a következő stációt. És most elszabadulhat az elme. Elszakadt minden lánc, nincs metódus a féken tartására. Itt a pillanat, hogy bevalljam magamnak: félek. Most szembe jön az összes megválaszolatlan kérdés, a rejtett és feledni vélt ügyek. És itt a perc, mikor egy nő, mint orvosság kezd hatni és csillapít némely fájdalmat, mellékhatásként előidézve közben a szédülést, kettős látást és pillanatnyi eszméletvesztést.



 
 
 Túra éve: 2014
bullwTúra éve: 20142014.01.14 14:43:11
megnéz bullw összes beszámolója

http://bullw.blogspot.hu/2014/01/telies-mecsek-35.html

 
 
MarkerTúra éve: 20142014.01.12 18:24:31
megnéz Marker összes beszámolója

 Télies Mecsek 35


A Mecsekben is megkezdõdött a 2014-es túraszezon, ahol idén is - mint minden évben - a "Télies Mecsek"- indította az újévet. Korábban "Téli Mecsek" néven futott túra két éve már "Télies Mecsek" néven kerül megrendezésre, változatlan útvonalon......


Részletes túrabeszámoló képekkel az alábbi oldalon érhetõ el: http://itin3r.blogspot.hu/2014/01/telies-mecsek-35.html

 
 
 Túra éve: 2013
Szabolcs K-VTúra éve: 20132013.01.14 09:53:34
megnéz Szabolcs K-V összes beszámolója

Télies Mecsek 16


Nos, elkezdõdött itt a Mecsekben is a 2013-as túraév. Gyönyörû volt a szombati nap, felhõ sehol az égen, végig szikrázó napsütésben, igaz kicsivel fagypont alatti hõmérséklettel. De soha rosszabbat. Részletes beszámolót és fotókat a blogomban találtok, itt:

http://outdoor.freeblog.hu/archives/2013/01/14/telies_mecsek_16_2013_01_12/

 
 
 Túra éve: 2012
stalkerTúra éve: 20122012.01.21 18:06:14
megnéz stalker összes beszámolója

 Télies Mecsek 35


2012.01.14.


 


 


Az idén negyedik alkalommal állhattam Teca Mama fogadójában a rajtvonalhoz, hogy a 2012-es év elsõ túráját teljesíthessem. Az indulásnál Ildikó, Vera és Tibor is mellettem állt, akinek kis csapatunk Pécsre való lejutását is köszönhette. A túra elején nem sokáig mentünk a szokásos útvonalon, ugyanis a Jakab-hegy felé tartva az idén nem tértünk le a Z jelzésrõl. Az új útvonal számomra nagyobb kihívásnak tûnt, mint az eddig megszokott, egyszerûen fogalmazva szerintem meredekebb és nehezebb volt, mint a korábbi útvonal (bár Tibor tempóján ez nem látszott meg). A túra többletkilométere is itt jelentkezett. Változás volt még a korábbi évekhez képest az orfûi ep. helyszíne is, ugyanis most a pont a Barlangász házba volt telepítve. Némi többletet a menettávhoz ez is hozzá tett. Az idõjárás kétféle arcát mutatta meg a nap során, volt részünk tavaszi napsütésben, és volt részünk szakadó hóesésben is, sõt a Tubes tetején a kettõ keverékében is, mikor balról sütött a Nap, jobbról pedig szakadt a hó. A talajviszonyok meglepõen jók voltak, így a haladásunkra nem lehetett panasz.  A rendezõk a szokásos kedvességgel fogadták a részt vevõket, a pontõrök mindenhol a tõlük elvárható maximumot nyújtották. A Jakab-hegyen, az évek óta jól bevált páros, az idén is felvilágosított minket a keleti tanok misztériumáról (Krisna kísérje minden lépésüket J). A szolgáltatás színvonala a válság ellenére sem változott, a célban a négy darab virsli igazán jól esett. Jól éreztük magunkat, köszönjük a szervezést, Tibornak külön köszönet a fuvarért.     

 
 
 Túra éve: 2011
pesza91Túra éve: 20112011.01.11 19:21:17
megnéz pesza91 összes beszámolója


Téli Mecsek 30

Idõpont: 2011.01.09

Tájegység: Nyugat-, Közép-Mecsek

Idõjárás: enyhe, csapadékmentes idõ 4-10 fok

Terepviszonyok: jeges/ enyhén sáros szakaszok váltakozása, Nagy-Mély-völgyben magas vízszint

Útvonal: Éger-völgy Teca Mama vendéglõje- Jakab-hegy- Pálos Romok- Orfû- Büdös-kút- Kánya-forrás- Petnyák- Melegmányi-forrás- Rábay-fa- Kantavár- Dömörkapu- Misina- Tubes- Isten-kút- Éger-völgy Teca Mama vendéglõje

Rajt: 6:35 Cél: 13:10

Táv: 32,8km Szint: 1370 méter

Mozzanatok: napfelkelte megtekintése a Mohosi-kis-kút felé, „Krisnás” pont a Pálos Romok-nál, olyan az erdõ mintha  tavasz elõ lenne, hozzávaló madárdallamokkal, csemege szakasz: Nagy-Mély völgy forrásai csak úgy zubognak, mésztufa lépcsõk ilyenkor a legcsodálatosabbak, átgázolás a patakon a jól esõ melegnek tûnõ vízben, tempós haladás a kedvenc kaptatómon felfelé  (piros kereszt Rábay-fáig), Misina-, Tubes- felé sok kiránduló, gyors hazajutás, töltekezés, evés, ivás, fürdés, rohanás a 15:14-es budapesti IC-re.  



Képek: http://tm2011.pesza91.fotoalbum.hu/



Péter



 
 
PlecsTúra éve: 20112011.01.10 14:52:41
megnéz Plecs összes beszámolója
Téli Mecsek 30

Miután az idõjárásjelentések kétséget sem hagytak afelõl, hogy a hétvégére beköszönt az ideiglenes tavasz, az sem volt kérdéses, hogy akármerre is indul az ember, mindenfelé kiadós sárra kell számítani. Mi ezek tükrében -minden mindegy alapon- a mecseki sarat választottuk.

Az elõzetes elvárásoknak megfelelõen olyan nagy meglepetés már nem is ért, amikor a Jakab-hegy felé bandukolva elõször ragadtam bele a jégolvadás egyenes következményeként keletkezõ hatalmas pocsolyák egyikébe. Illetve a Jakab-hegy felé még nem is annyira, a felfelé vezetõ út egy szakasza inkább egy hatalmas síugrósáncra emlékeztetett: mármint hogy jég és lejtõ… Kár, hogy mi ezen felfelé mentünk! :-)

A Jakab-hegyen aztán tavaszt idézõ, szikrázó napsütés és egy -a házi pálinka fogyasztás kedélyjavító hatásait élesben demonstráló- pontõrpáros várt ránk. Igencsak jól éreztek magukat a fiúk, na… :-)

A Jakab-hegy után viszont nagyon leegyszerûsödött a helyzet, már csak két dolog dominált: egyre szebb idõ és egyre nagyobb sár… Utóbbi csúcspontja, azaz a túra messze legjárhatatlanabb szakasza a DDK-s kék volt a Büdös-kút utántól. Ezt a pár kilométert nehéz nyomdafestéket is elviselõ jelzõkkel illetni... :-)

Egy sárdagasztás közben mellénk szegõdött túratárssal két hatalmas cuppanás között éppen azon elmélkedtünk, hogy a körülményeket tekintve vajon a tavalyi vagy az idei Téli Mecsek-e a szarabb, de miután én tavaly nem voltam, e kérdésben nem tudtam relevánsan nyilatkozni. Abban ettõl függetlenül is hamar konszenzusra jutottunk, hogy az idei körülmények egyértelmûen -viszonyítási alap nélkül is- szimplán szarok – s szerinte nagyjából ugyanilyenek voltak a tavalyiak is. :-)

Meglepõen jó volt viszont a túra vége, a Misinára és Tubesre fel- illetve onnan levezetõ szakaszok kellemes meglepetést okoztak, az út ott jól járható volt, ellentétben a Büdös-kút utáni emelkedõk némelyikével, amelyikeken amennyit tudtam felfelé haladni egyetlen lépéssel, nagyjából ugyanannyit csúsztam is vissza közben a bokáig érõ sárban…

Összegezve mindent, elég kalandos kis túra lett ez a Téli Mecsek, s ugyan csak szûk 33 km volt, de a sárdagonya és az 1300 méter szintemelkedés szépen szívta ki az erõt az izmokból, biz’ a végén olyan érzésem volt, mintha sokkal többet mentem volna…

Ha van kedvetek körbenézni a hómentes, de azért Téli Mecsekben, megnéznétek az ideigelenes jakab-hegyi ugrósáncot, körbenéznétek a Büdös-kútnál, vagy lenéznétek a Tubes kilátójából, a túrán készült képeimet megtaláljátok a honlapomom. www.plecs.hu

 

 
 
 Túra éve: 2010
stalkerTúra éve: 20102010.01.13 22:05:11
megnéz stalker összes beszámolója

Téli Mecsek 30 (hivatalosan 32,8 km)
2010.01.09.


Bazsival indultunk neki a túrának, reggel 7 óra 45 perckor rajtoltunk Teca mama fogadójából. A rajt elõtt találkoztunk Istvánnal, aki nagy örömünkre csatlakozott hozzánk, hogy velünk tudja le elsõ Téli Mecsek túráját. Az idõjárás eleinte jónak ígérkezett, a Nap kisütött, még az eget is lehetett látni olykor-olykor. Úgy tûnt, olyan idõnk lesz, mint amilyen tavaly volt, amikor egész nap mínuszok uralkodtak, de sütött a Nap, kék volt az ég és a fák fehér dér ruhát viseltek. Hamarosan azonban csalódnunk kellett az idõjárást illetõen, de errõl majd késõbb.

(Pécs: Sopianae néven az I. században a rómaiak alapítottak itt várost. A IV. sz. végére a rómaiak hatalma meggyengült a térségben, ekkor már avarok és szlávok is laktak a környéken. Elsõ írásos említése 871-bõl való Quinque Basilicae néven. Szent István király 1009-ben alapította meg a pécsi püspökséget. Orseolo Péter uralkodása alatt épült a székesegyház. Pécs néven 1235-ben említik elõször. Nagy Lajos király 1367-ben egyetemet alapít a városban, mely Magyarország elsõ egyeteme volt. 1459-ben Janus Pannonius lett Pécs püspöke. A mohácsi csata után Nagy Szulejmán hadai kifosztották és felégették a várost. 1529-ben a törökök újra elfoglalták. 1543-ban, mivel a pécsiek nem kaptak segítséget Habsburg Ferdinándtól, önként átadták a várost a töröknek. A törökök tipikus keleti várossá változtatták: a templomokat mecsetté alakították, fürdõket, Korán-iskolákat építettek. 1664-ben Zrínyi Miklós seregei fosztották ki, de a várat nem tudták bevenni. Buda felszabadulása után, 1686-ban a keresztény seregek Pécs ellen indultak, a törökök erre felégették a várost és behúzódtak a várfalak közé. 1686. október 22-én sikerült a keresztény csapatoknak a várat bevenni. 1688-tól németajkú telepesek érkeztek a városba a legyilkolt lakosság helyébe. A Rákóczi-szabadságharcot a város nem támogatta, ezért Rákóczi hadai 1704-ben felégették és kifosztották. 1780. január 21-tõl szabad királyi város rangot kapott. A XIX. sz. a polgárosodás kora volt: gyárak, üzemek kezdték el a mûködésüket, mint pld. dohánygyár, sörgyár, Zsolnay-porcelángyár. Az I. világháború végén szerb-antant csapatok foglalták el és 1921-ig megszállva tartották. A II. világháború nem okozott különösebb károkat. Lakosság: 156 974 fõ.)

Bazsi és István lelkesen vetették bele magukat a geoládák keresésébe, azonban ez a nap úgy látszik nem hozott nekik kellõ szerencsét, mert a keresett ládák közül több is jobban elbújt, mint amennyire keresték. Jakab-hegyre felérve, a pálos kolostorrom alig látszott a ködben. Pecsételés és sikeres geoláda találás után irány Orfû, ahova jó iramban értünk be, köszönhetõen a szinte folyamatos lejtmenetnek. Az ep. a tavalyihoz hasonlóan a Sárkány-kulcsosháznál volt, de nem benn, hanem kinn az udvaron. A ház kertkapuján már messzirõl jól látszott az „Eladó” tábla. Szegény ház, jobb sorsra lenne érdemes. Egyéni megjegyzésem itt csak annyi lenne, hogy aki elõször jön erre a túrára, segítség nélkül a házat szerintem nem találja meg, jó lenne valami jelzést kitenni számukra.

(Orfû: Nevét a XIV. sz.-ban említik elõször. A török idõkben teljesen elnéptelenedett. Fejlõdésnek a XVIII. sz.-ban indult, mikor német telepesek érkeztek a környékre. 1930-ban a falu lakosságának 93%-a német volt. Lakosság: 846 fõ.)

Orfû után aztán szépen elkezdett esni az esõ, eleinte csak cseperegve, késõbb rendesen szakadt. Büdös-kútra már zuhogó esõben érkeztünk. Öröm volt az ürömben, hogy Bazsiék itt is megtalálták az elrejtett geoládát. Büdös-kút után a Melegmányi-völgy és a Melegmányi-forrás következett. Az esõtõl, az olvadó hótól és jégtõl volt egy kis sár, ami a Göcseji Galopphoz és a Deákhoz képest csak sárocskának nevezhetõ, de az érzés kezdett hasonlítani az említett két túrához. A Melegmányi-forrás környékén elállt az esõ és a célig már nem is esett több. Melegmánytól irány a Dömörkapu, közben a túra egyik legmeredekebb szakaszát kellett legyûrnünk, amely a sár miatt nem volt egyszerû. Dömörkaputól frissítés és egy kis beszélgetés után elindultunk a Misina és a Tubes felé. Emlékeztem rá, hogy tavaly ezen a szakaszon nagyon elfáradtam, így volt ez az idén is. Alig vártam, hogy a Tubesen lévõ torony ködbe veszõ vonalait megláthassam. István megállás nélkül nyomta le az emelkedõket, a tetõn azonban mindig megvárt minket, utólag is köszönet érte. Ha egyedül ment volna, sokkal jobb idõt tudott volna gyalogolni. A Tubesrõl már csak lefelé vitt az út, amit nem bántunk olyan nagyon, és aránylag hamar megérkeztünk a városi aszfaltra. A célba 15 óra 30 perckor értünk be. A díjazás átvétele után megettük a finom, forró levest, ami mindhármunknak nagyon jól esett e sáros-vizes nap után. A leves után szívélyes búcsút vettünk Istvántól, tudva, hogy mindhármunk elõtt egy kb. 3 órás, ködbe veszõ kocsikázás vár.

Összegzésül: A túra ideális gyaloglási körülmények között sem egy egyszerû túra, most, hogy az útviszonyok ilyenek voltak, kétszer annyi erõt vett ki az emberbõl. A szolgáltatás színvonala nem csökkent a tavalyihoz képest, a pontõrök kedvessége is megfelelõ volt. A szervezõknek és segítõiknek köszönjük a túrát, fáradtan, de élményekben gazdagon mentünk haza.
 
 
590925Túra éve: 20102010.01.13 10:13:24
megnéz 590925 összes beszámolója
Téli Mecsek 15/30.
Kedves Túratársak!2010 jan.9-én a CÉL-ból(Teca Mama Kisvendéglõje)VALAKI véletlenül magával vitt egy piros színû túrabotot. Kérem a megtalálót jutalom ellenében jelentkezzen a 0630 5837223 telefonszámon.Köszönettel:F.U.
 
 
tuliTúra éve: 20102010.01.12 09:11:41
megnéz tuli összes beszámolója
Az idei Téli Mecsek túra volt az elsõ PITE túrám, ennek megfelelõen semmi közelebbit nem tudtam a rendezõkrõl. Az elsõ, ami reggel negyed kilenckor meglepett, hogy összesen két ember van a rajtoltatásnál.
Neveztem, majd kimentem megvárni Balázst, akivel együtt túráztunk. Kezdetnek –rajtolni 9-ig lehetett - fél tíz volt, mikor elindulhattunk, senki nem volt már utánunk. Ez okból ragyogóan elkavartunk már a tónál, pedig elégszer megfordulunk ott mindketten…aztán eltûnnek a zöld sáv jelzések. Megyünk, megyünk, sehol semmi. Felhívom a rendezõt, szegény próbált segíteni, mit látunk, merre mehetünk. Nagy nehezen rátalálunk a zöld jelre, úgy egy óra után. Jó. Mehetünk keresni a zöld kör jelet, ami – természetesen – sehol. Újabb, kb. 1 óra után úgy döntünk, menjünk elõre. Oké, félóra alatt megvan a zöld kör. Igen ám, összesen 4 db jelet találtunk, aztán semmi… jó, akkor menjünk vissza, egyébként is már vagy háromnegyed órája zuhog az esõ. Szidjuk magunkat mint a bokrot, nem tudunk rendre teljesíteni egy majdhogynem otthonos túrát. Várakozásunk, hogy nem kapunk díjazást, nem teljesül – ezúton is köszönet a rendezõknek. Sorba állok, hogy szóljak: feladtuk a túrát, nincs pecsétünk. Erre a srác a kezembe nyomja az emléklapokat, mondván, már elkészítették õket. Oké, már ez is várakozáson fölüli… ekkor azonban megjelenik Jani, aki beszédbe elegyedve velünk, közli – a kitûzõinket átadva (!) – hogy megérdemeljük azokat, hiszen 5 órát szívtunk kint az esõn.
Balázzsal mélységes egyetértésben el is határoztuk aztán, hogy jövõre mindenbõl felkészülve visszatérünk Téli Mecsek 30-ra.
 
 
DpetiTúra éve: 20102010.01.10 21:13:01
megnéz Dpeti összes beszámolója
Téli Mecsek 30, avagy havas-, jegesdagonya a Mecsekben némi esõvel fûszerezve!

Már nagyon vártam a túrát, a karácsonyi „csomót kajálós, semmi mozgásos” hetek után!
Kicsivel 7 után érkeztünk meg (a számomra) az év elsõ tt-jének a rajtjába, ami a pécsi Teca Mama Kisvendéglõjében volt. Találkoztunk ismerõsökkel, és magunkhoz csaptunk egy bejáratott túratársat, akivel már egy jó ideje nem találkoztam. Gyors nevezés után neki is vágtunk a Jakab-hegynek. Itt még viszonylag tûrhetõ volt a pálya. A jó bemelegítõ emelkedõ után a csúcson vártak a pontõrök érdekes, Krisna hangulatban:). Jókedv volt bõven, még a pecsételést is nekem kellett elintézni:). Kis pihi, és már ereszkedünk is Orfû felé. Itt már néhol mutatkozott egy kis sár. Érdekes arcot mutatott a havas északi és a hómentes déli lejtõk váltakozása. Viszonylag hamar leértünk Orfûre. Itt feltankolhattunk zsíros kenyérbõl meg nápolyiból. Egy pár szó a pontõrrel és megyünk tovább Büdös-kút irányába. Na itt már lehetett gyúrni a sarat. A kulcsosházhoz érve kellemes fahéj illat csapta meg az orrunkat. „Forralt bor, hmm de jól fog esni…” aztán gyorsan rá kellett jönni, hogy az nem számunkra volt készítve, hanem egy privát csoport is tartózkodott bent és õk kényeztették magukat eme nedûvel! Nekünk be kellett érni két darab cukorkával. Ami persze nagyon finomvolt. A következõ szakasz volt az igazán, hát hogy is fogalmazzak, talán vicces pálya:). Jó nagy sár latyakos hóval elegyedve. A következõ pontig, ami a csodálatos Melegmányi-völgyben volt, folyamatosan esett az esõ. A Nagy-Mély-völgybe érve megcsodálhattuk a Kánya-forrás irtózatos vízhozamát. A három, 8-10 cm átmérõjû csövön csak úgy dõlt a víz. Gyors átvergõdtünk a Melegmányi-völgybe, ahol az ázó, fagyoskodó pontõr várt a pecséttel és csokival. A mésztufa lépcsõk gyönyörûen vezették a lezúduló vizet. Mindig is csodáltam a természet ilyesféle munkáját. A vízesést elhagyva egy kis kaptató következett, amit már jól felszántottak az elõttünk haladó sorstársak. Kellett ám kapaszkodni a lábbakkal rendesen! Utána még egy-két domb, völgy és el is értük az utolsó pontot, Dömörkaput. Itt korlátlan fogyasztással kínálták a nápolyit. Jól be is laktam. Itt utolért két kaposvári „kolléga (kollegina)”. A Tubesig együtt is mentünk csak mi felmentünk a kilátóba és otthagytak minket:). Látni nem lehetett sok mindent, de a ködnek is megvan a maga szépsége! A maradék pár kilométert már ereszkedve tettünk meg. A végén egy kis aszfalt a városban és már be is értünk a célba. Átvesszük a kitûzõt meg az emléklapot. Én még megkapom a BTT díjamat. Nevezek is rögtön az ideire. Egy kis szervezkedés a hazajutáshoz, amit NAGYON-NAGYON köszönök az érintetteknek!!! Kis buszozás hazáig, ahol jöhet a várva-várt forró zuhany!
Összegezve: Nem is olyan könnyû 30 km-t „tekerni” ilyen pályán. De egy nagyon szép túra és ez kárpótol mindenért! És azért néha illik is egy kicsit elfáradni! Köszönet a rendezõknek és elismerés a pontõröknek!

Dpeti
 
 
lapisTúra éve: 20102010.01.10 11:52:55
megnéz lapis összes beszámolója
A 2010-es év elsõ teljesítmény túrám a Téli Mecsek 15.Az elõjelek nem a legjobbak voltak.Pénteken egész nap eset,szombat hajnalban hatalmas köd.De mikor elindultam Teca mama vendéglõje felé,ahol a rajt volt már sütött a nap.Gonoszkodót bennem a kis ördög,vajon nem-e riasztották el túratársaimat a pocsék elõjelek.Kellemes meglepetés ért amikor beléptem az ajtón,hogy milyen sokan vannak,és még ismerõs arcokat is találtam.Úgy látom az össz népi dagonyázás sok embert vonz.Az idõjárás a túra alatt úgy viselkedett,mint egy hisztis tinédzser.Sütött a nap,köd volt, zuhogott az esõ,és sár sár.Összefoglalva a kiváló rendezés,és a jó társaság mindent feledtetett.Mivel egy kép ezer szónál is többet ér,a túrán készült képek jobban felidézik a túra hangulatát.
http://picasaweb.google.hu/jocogallery/TeliMecsekTt?feat=directlink
 
 
 Túra éve: 2008
dombimedveTúra éve: 20082008.01.13 19:38:16
megnéz dombimedve összes beszámolója
Téli Mecsek 30

Tartottam ettõl a túrától mivel az eddigi 3 téli túrám ilyen-olyan indokokból (felkészültség, gyomor, ronggyá ázás stb.) nem a legjobban sikerült. De a Mecsek vonzott, az útvonal egy részét ismertem, így kicsivel 7 óra elõtt már neki is vágtam. A Jakab-hegyig vezetõ rész (Z, majd Z kör) minden idõben gyönyörû, hál istennek erre még állnak a fák és nem tarvágások vagy csemetések mellett sétálunk. A túra során elõforduló hármasból (hó-jég-sár) itt a hó volt a domináns. Ez a szakasz szinte egyfolytában emelkedik, de sehol se túl durván (egyébként a túra elég tekintélyes szintemelkedését - 32,8 km 1370 m szint – ilyen enyhe, vagy közepesen nehéz emelkedõk alkotják, szóval a számok ne riasszanak el senkit).
Az Orfûig tartó szakasz ezzel szemben pár száz métert kivéve végig lefele halad. Itt eleinte elég szép hó fogadott (látszott hogy a Z jelzés ezen szakasza nem túl látogatott), majd jött a sár és jég is. A táj itt már vegyesebb volt, de lehetett szép szakaszokat látni. A rövid mûút után az Orfûre lemenõ ösvény keskeny és meredek, de hál istennek rövid. A visszafordító után a kis völgy másik oldalán könnyedén elsétálok a Sárkány kulcsosház mellett, csak a Z hsz. – S+ elválásánál (egy kisebb domb megmászása után) jövök rá, hogy valami nem stimmel. A kulcsosházhoz a rézsûn balra valahol fel kellett kapaszkodni, majd a kerítésen levõ lyukon belibbenni. Ez volt az egyetlen pont, ahol vagy az itineren, vagy a helyszínen (szalagozás, tábla) valami további információt el tudtam volna képzelni. Itt meleg teával, zsíroskenyérrel várták a túrázókat.
A következõ ellenõrzõ pontig terjedõ szakasz kis szintemelkedéssel végig a S+-on halad, a végén a Büdös–kúti tisztás megkapó látványával. Többen ittak a forrásból.
A K jelzés emelkedõvel indított és elég szép sárral folytatódott, itt elsõsorban a lábam elé néztem, a környezetet csak periférikusan érzékeltem. A P jelzésre rákanyarodva a csodálatos Kánya-forrástól (ahol ittam is egy jóízût) kezdõdött a túra legszebb szakasza. Az elõtte leesett nagy mennyiségû hó, majd az olvadás kellõ vízutánpótlást biztosított a forrásoknak, patakoknak, így azok teljes szépségükben, erejükben pompáztak. A Nagy-mély-völgyben a patak festõi volt, amit rövidesen igen közelrõl is megszemlélhettünk, mivel az út elõször a patak partjára lement (ez a szakasz elég technikás volt a sok kidõlt fa miatt), majd a jelzésváltozás elõtt nemes egyszerûséggel pár méterre víz alá került. A Z jelzés kitaposott, keskeny , jeges volt, de a mellette levõ patakvölgy az Ágnes-vízeséssel megérte. A P+-re áttérve rövidesen elérjük volt a Melegmányi-vízesést, a túra szerintem legszebb látványa, bõséges vízzel. És a forrás víze is jó volt.
Innen tovább a P+-en mindig csak felfelé, hol erõsebben, hol gyengébben, majd a mûutat keresztezve szinte folyamatosan lejtõ, a Rábay-fától már a P jelzésen. A Kis-rét elõtt megint egy kicsit hosszabb emelkedõ, a kicsúszkált sípályákon óvatos átkelés, még egy kis séta és már itt is volt a Dömörkapu. Kétféle üdítõbõl lehetett választani, hozzá csokis nápolyi.
Az utolsó szintes szakasz, kemény volt de csak menni kellett az S jelzésen végig. Szép környezet, még szebb kilátás a Tubesrõl. És a boldog tudat, hogy innentõl már csak lefelé :)…
Az S-ról a Z körre váltunk ez elég meredeken és roppant sárosan levezetett a városba, ahol a házak közti szintén sáros úton elérjük a Z jelzést amin (egy kis emelkedõ után) befutunk a célba.
A túrán személyesen nagyon jól éreztem magam, kényelmes tempóban is belefértem a szintidõbe. A szervezõk, pontõrök mindenhol maximálisan kedvesek, segítõkészek voltak, szívesen beszélgettek (a Jakab-hegyi pontõrök vicces Krisnás-szövege emlékezetes marad :)). Minden ponton valamit adtak (csoki, zsíroskenyér, ostya, cukor, nápolyi, cukor, leves), szóval itt sem volt hiba. Szöveges itiner nem volt, csak térkép és jelzések feltüntetése, de ez is elegendõ volt (legközelebb már a Sárkány-kulcsosházba is eltalálok :)). Összefoglalva bátran ajánlom mindenkinek.
 
 
 Túra éve: 2004
lükepékTúra éve: 20042010.03.08 17:01:57
megnéz lükepék összes beszámolója

Téli Mecsek 30


Gondos, és elõrelátó logisztikatervezetemet tökéletesen és egészében felrúgtam, amikor pénteken offtopik P.Zoli fél öt körül értesített, hogy megy, jövök-e... sóhajtva vettem tudomásul, hogy el kell indulnom otthonról az elsõ busszal, amihez irtó korán kell kelni, dehát irtó rég nem túráztunk már együtt.

 


Pikk-pakk lenn voltunk Pécsen, az utunkat tarkította néhány bravúros utolsó másodpercben történõ sávváltás, de senkit nem söpörtünk le az útról, sõt, még mi sem borultunk fel. Ezen a ponton hadd mondjak köszönetet a lelkiismeretes, és technikailag magas színvonalon álló autókonstruktõrõknek az ABS-ért, a téligumikért, meg a biztonsági övért.. 

 


A rajtnál valódi fõrendezõi pusziban részesültem, ami sokat dobott az indulás hangulatán.. különös tekintettel arra, hogy a családi hegyünkre való felmenetelt már ismertem, és elõre rettegtem tõle, de hát az a fogadtatás szinte szárnyakat adott.. Késõbb persze kibújt a szög a zsákból, a túra után a kedves búcsúztatás mellett egy szépen burkolt életveszélyes fenyegetést is kaptam, hogy nehogy fikázzuk a levest, vagy valami ilyesmi.. A túra (a levestõl eltekintve) SZUPER volt.. :) 

 


Szal remek lassú tempóban nyomakodtunk fel családi erõdítményünk, a Jakab-hegy felé, félúton majd meghaltam.. Persze ez a majd meghalás a Jakab-hegy után állandósult, tehát összességében elmondható, hogy végig pocsék formában voltam. A hegyen (mint utóbb kiderült) Szakee dörgölte az orrom alá, hogy mit majrézok, hogy mit rohantunk idáig ("4,5 kmh, hegynek fel!, minek rohanunk!" kijelentésemre reagálva), õ akárhány perc alatt nagy zsákkal fenn volt. :( naszóval, ez kellõképp borongós hangulatot utalványozott ki nekem, amit csak a következõ epizód oldott, Balázs bá, botját a ponton felejtvén, erõs dohányillattól övezve bandukolt visszafelé a csapáson. Biztattuk, hogy a botja a ponton van, láttuk. Lehet, hogy rá kéne madzagolni az alkatrészeit? 

 


Orfûig csendes ereszkedés, az aszfalton egy kis kavarás után csapódtunk egy helyi erõhöz, Ibolyához. Aki a bokrok alatt felvezetett minket a pontot tartalmazó kulcsosházig, ami mellett bezony elmentünk volna, mert semmi nem jelezte, hogy ott van valami. Hát volt, aki túl is ment rajta. Isteni finom kenyér és forró tea volt a szemfülesek jutalma, valamint betekintést nyerhettünk a rendezõi gárda ifjúsági tagozatának jellemerõsítõ munkájába, a Jubileumi emlékkitûzõk összenyomkodásának méltó tevékenységébe. Komoly kapacitású gyermekek voltak az illetõk, meredeken felfelé ívelõ karriert jósolok nekik, ha netán Sztancsiknál szeretnék céhlevelüket megszerezni.. 

 


Onnantól bevetettük magunk a Mecsek legszebb részébe szerintem.. Nézegettünk zsombolyokat, szereztem kéktúra pecsétet a Büdös-kútnál, térerõt keresgéltem a Nagy-mély-völgyben, és utólértük JZ-t a melegmányi mésztufagátaknál. Ami hihetetlen szép vala. És szép nagyot estem egyet a térgyemre, az avar alatt meghúzódó vizes fagyökerek végett. Amit már csütörtökön elõre preparáltam, mert dobtam egy dupla-térdreesést a mûjégen. Már az alkony melegebb színeiben kezd éppen játszani...

Hiába másztunk, másztunk és másztunk egyre csak felfelé, a Kantavár annyira hihetetlenül gyönyörûen látszott, hogy vár, és azt mondta, hogy gyere... gyere... hogy felmásztam végül. és baromi jól nézett ki!! még asszem bástyaalpozás is maradt, de jól látszott a körvonal. 

 


Dömörkapunál elõzõtt meg Rita + tartozék, valamint Csibuk, meg gazdája izé, na hogy is... a Csibuk gazdája.. szóval akit néha lehet Csibuk mellett látni.. szóval a gazdija, Nomád. :) Innen további kishalál, Misinán nem is idõztünk, de a Tubesen annál inkább. remek panoráma volt, a párás idõ ellenére is (ekkor már volt kis esõke is). Innen csorgás le, nagyon helyes kutyusokat meg macskeszeket lehetett látni & simogatni.. 

 


Célban kisebb topiktali, kint Szuszi meg Csibuk, benn mindenki más, de nem láttam vagy 5 percig mert párás volt a gukkerem. Mint kiderült Dinnye is rakott az egyik sarokban egy kis dinnye-fészket magának, de nem vettem észre.. VM viszont roppant aktív volt, és tök stréber, mind a két távon ment.. Franken túl vajszívû, ami az indulási intervallumot illeti. 

 


Hazaúton Szusziékat követtük, nem tudtak lerázni minket sehogyse, végül egy benzinkúthoz tettek (alibi) kitérõt.. :) 

 


Összegezve: a Mecsek gyönyörû, a kenyér finom, az itiner állat jó .

 


Egyetlen negatívum, hogy a résztávok/szintek a pecsételendõ rubrikákban vannak, amiket adott esetben a szponzormatricákkal leragasztanak (atomellenes bélyeg - hát a sötétzöldekrõl megvan a véleményem, egyszer mennének biciklivel egy fórumra, amin az atomenergia ellen szónokolnak, és ne autóval; meg a Kex-gyár matricája)

 


Jó túra volt. Idén eddig az elsõ helyezettem (abból a 2 túrából, amin voltam.. :) )

 


ps. Azt nem értem, ha rá van írva az itinerre, hogy az útvonal csak ajánlás, kötelezõ csak és kizárólag a pontok egymásutáni abszolválása, akkor miért volt titkos e.p. a Tubesen? Hogy Joey ne kapjon jubileumi kitûzõt? igazából én is csak azért nem mentem körbe, amikor már kicsivel elõtte rájöttünk, hogy nincs kötelezõ út, mert nem voltam még a Tubesen..


 
 
 Túra éve: 2003
efemmTúra éve: 20032005.04.10 20:16:56
megnéz efemm összes beszámolója
Téli Mecsek 30
táv: 32.8km, szint: 1370m, szintidõ: 9óra
teljesítve: 11:05 alatt, átlag: 2.95 km/óra :)

A Téli Mecsek 30 végül is végigjárható volt - bár az átlagosnál némileg lassabban. A tavalyi túrához képest sokkal nagyobb volt a hó, szerencsére jeges szakasz alig. Az idõ szép, délelõtt és késõ délután még a nap is sütött. Nem volt szél és túl hideg sem.
Pécset illetve a rajtot Nagy Lajos -már a topikon is emlegetett :)- autójának köszönhetõen három óra alatt sikerült megközelíteni Székesfehérvárról.
Fél nyolc elõtt nemsokkal kezdtem meg a túrát, gyors és problémamentes nevezés után. (Ekkor még nem sejtettem..), hogy a Jakab-hegyi pontot csak másfél óra múlva érem el. (Furcsa hely lehet ez a Jakab-hegy. Az igazolólap szerint -azonos útvonalon- a 15km-es távon indulóknak 4.5km-re, a 30-asoknak 3.8km-re van. :) Na jó, szint a rajttól mindkét esetben 390m.) A ponton csoki, pecsét.
Kellemes lejtõ(k) ezután, az elõbbinél alig gyorsabb tempóban, félméteres hóban, amit azért a mezõny nagyobbik része elõttem már részben kitaposott. Orfûn pecsét, korlátlan zsíroskenyér- és teafogyasztással együtt. (eddig 10.1km, kb. 3óra alatt)
Újabb óra gyaloglás után (+3.2km/180m) jött a Büdös-kúti kh, az egyetlen(!) pont ahol nem volt szolgáltatás. (Nem is hiányzott.) A fûtött szoba a kulcsosházban viszont a túrázóknak és a pontõröknek is jól jött.
Kánya-forrás (szaloncukor) és Melegmányi-forrás (csoki) után a szintidõnek már háromnegyed óra elõnye volt. (eddig: 20.1km/750m/6.5óra)
Itt szeretném megjegyezni, hogy részemrõl köszönet illeti e túra pontõreit. Sehol sem voltak türelmetlenek, pedig a terep miatt a hivatalos nyitvatartásuk után 1-2 órával tovább is kint kellett lenniük vagy fagyoskodniuk.
Sajnos a melegmányi vízesést idén csak elképzelni tudtuk, mivel hó fedte. (Tavaly gyönyörû volt.)
(Mit jelent az a szó, hogy "mány"?)
Dömör-kapuig újabb két óra alatt értem fel (+5.5km/340m). A délutáni napsütésben nekem ez volt a túra legszebb része. Elfogyasztottam a ponton a szokásos almát, majd az eddig tempóban mentem tovább a Misina majd a Tubes felé. A S- jelzésen tavaly végig jég volt, idén pedig elég sok hó - a szánkózók nagy örömére.
A Tubes pontja már bezárt mire felértem - gondoltam, hogy csak letalálok a sötétben egyedül is.
A túrán eltévedni nem lehetett, mivel az egyetlen kitaposott ösvény (a Mecsekben? :) a túra útvonala volt, nekem itt mégis sikerült. Elnéztem a sötétben a leágazó Zo jelzést, így megnéztem a Sós-hegyi kilátót és irányban jutottam le Pécsig.
Az eltévedés miatt megelõztek a söprük is, így utolsóként értem be végülis 11óra 5perc alatt.
A célban oklevél, kitûzõ (Persze lehetne azon vitatkozni -csak felesleges-, hogy járna-e így a szintidõhöz képest 2 órán kívül. Én úgy érzem, hogy igen, "megküzdöttem" értük.) és szolgáltatásként leves.
Számomra jó túra volt, bõséges ellátással, kiváló idõjárás mellett, a hó miatti nehéz terepen ez volt az eddigi leglassabb TTm. Jövõre remélem ott lehetek harmadszor is.

efemm.