Túrabeszámolók


Zselici négy fa

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2013
fulopgTúra éve: 20132013.08.27 17:03:04
megnéz fulopg összes beszámolója

Kevés esõt kaptunk, de ennek ellenére jó hangulatban telt a túra. Hatalmas köszönet a szervezõknek, minden zseniális volt.


Bõvebben, képekkel:


http://csatangolasaim.blogspot.com/2013/08/zselici-4-fa-20.html

 
 
takacspitykeTúra éve: 20132013.08.26 11:53:12
megnéz takacspityke összes beszámolója

 Zselici 4 fa, 30-as táv


Ma sem csalódhattunk a METEOR által szervezett teljesítménytúra minõségében. Az is igaz, hogy az egyesület mindig elkényezteti a turistákat, tehát sejtettük már, hogy jó sorunk lesz...

Tamás barátommal már hetekkel ezelõtt leegyeztettük a mai napot, de hogy borult, esõs idõre nem számítottunk, az biztos. Végre a sok "negyvenfokközeli" túrázás után indulhattunk egy õsziesebb, kellemesebb, kevésbé megerõltetõ teljesítménytúrán, amely szintén beleszámít az SMTT kupába is. Az elõzõ nap csapadéka kellemesen lehûtötte végre a levegõt, és kellõ erõt adott, hogy nekivágjunk a 30-as távnak. Jó kedvvel és kellõ optimizmussal gyalogoltunk, egy cseppet sem fáradva, hiszen mind az idõjárás, mind pedig a szervezés kitûnõ volt. A METEOR-túrák mindegyikére jellemzõ, hogy a pontõrök megfelelõ információkkal tudnak szolgálni, az ellátás minõsége és mennyisége NEM hagy kívánnivalót maga után. A túra telesítése után van hova leülni, van hova letenni az átázott cuccokat (a bõszénfai ep-n kapott el minket az esõ, aztán végigkísért a célig), és mindig van mivel pótolni az elhasznált kalóriákat. A 4 fa túrán elõször vettem részt, de az útvonal nagy részét más túrák alkalmával már bejártam. Egyedül azt sajnáltam, hogy a Gálosfa és Bõszénfa közötti szakaszon a Z- jelzésen több lódarázsfészket jelentettek a bejárás alkalmával, így azt a részt nem ismerhettem meg.

Örülök, hogy Norbi és Vera is ott volt, így egy vidám, közös zsíroskenyerezés keretein belül még beszélgethettünk is egy kicsit velük.

 

 
 
aliTTaTúra éve: 20132013.08.25 22:08:36
megnéz aliTTa összes beszámolója

Bizony, bizony jó túraidõ volt. Az elején köd, közben néha még napsütés is, a végén pedig frissítõ esõ :)


 1. pont: Cserénfa, szinte gond nélkül értünk le a faluba, mondjuk a beszántott útnál mi is egy kicsit ráhúztunk a távra :) Az elsõ ellenõrzõ ponton nem sokat idõztünk, indultunk tovább hogy a beígért esõt megelõzzük.


2. pont: Kaposgyarmat. Rövidnek tûnõ 2-3 km után megérkeztünk az ellenõrzõpontra, majd pár percnyi beszélgetés után a kaposgyarmati szõlõhegyeken át a elindultunk a  


3. pontra, Gálosfára. Az ellenõrzõ pont Gálosfa végén a buszmegállóban volt. Lódarazsak miatt az Gálosfát és Bõszénfát összekötõ aszfaltos úton kellett továbbmennünk. 

 

4. pont, Bõszénfa, Meseszálló. Pár percre leültünk megpihenni, közben elfogyasztottunk némi elemózsiát is, majd továbbhaladtunk Simonfa irányába. A cél elõtt 2-3 km-mel utolért bennünket az esõ is. Szerencsére csak enyhén esett, így túlzottan nem áztunk el. Nem mondható ez a mögöttünk jövõkrõl.

 

Pár szó a szervezésrõl: minden ponton nagyon barátságos pontõrök voltak, jó volt velük pár szót váltani. A pontokon mindenhol kaphattunk mûzliszeletet, gyümölcsöt, vízet, talán Gálosfán még egy doboz energiaital is válaszható volt. 

 

Összességében egy nagyon jól, lelkiismeretesen megszervezett 30 km-es túra volt.

 
 
 
 Túra éve: 2010
stalkerTúra éve: 20102010.09.01 19:45:12
megnéz stalker összes beszámolója







Zselici 4 fa – 30 km


2010.08.28.


 


 


Mivel másfél hónapja nem voltunk teljesítménytúrán, Bazsival nagyon vártuk már a túra napját. Az idõjósok nem sok jóval kecsegtettek, sajnos a jóslatuk be is vált. Reggel fél hatkor, mikor otthonról elindultunk, szakadt az esõ, mintha dézsából öntötték volna. Az esõ elkísért minket több tíz kilométeren keresztül, de Kaposvár környékén már nem esett. Reggel nyolc órakor tömegrajtoltunk Simonfáról, az esõ lába lógott, a felhõk alacsonyan úsztak a környezõ dombok felett. Elkönyveltük, hogy a mai nap az ázásról fog szólni, ezért teljes lelki nyugalommal vártuk az idõjárás fejleményeit. Az éjszakai esõ jelei már a falu határában megmutatkoztak az elsõ domb megmászásánál, mikor a sáros mélyúton csúszkáltunk, többnyire lefelé.


 


(Simonfa: A település elsõ említése az 1400-as évekbõl való. A XVIII. századtól a Somssich család birtokolta a területet. Az 1900-as években épült a Kaposvárt Szigetvárral összekötõ vasútvonal, amely a törpe falvak életében az életet jelentette. Sajnos a zselici dombok alatt csak a ’70-es évek közepéig pöfögtek a szerelvények, mivel ekkor leállították a forgalmat, és a síneket felszedték. Simonfa azonban nem maradt elzárt település, hiszen a megyei természetjárás egyik központjává nõtte ki magát, amelyen áthalad a Rockenbauer Pálról elnevezett Dél-Dunántúli Kék Túra is. Lakosság: 380 fõ.)


 


A dombtetõre felérve erdõkõn és vadvirágokkal telehintett réteken haladtunk keresztül, tipikus õszi hangulatban. A felhõk idõnként a fák tetején csücsültek, máshol szinte októberi köd takarta el a tájat.  Egy idõ után feltûntek Cserénfa szélsõ házai, majd a falu fõutcáján bejutottunk a központba, ahol a pontõrök a buszmegálló viszonylagos védelmét kihasználva rendezték be az elsõ ep.-t. A pontõröktõl azt a felvilágosítást kaptuk, hogy az itiner által javasolt úttal ellentétben az aszfalton haladjunk tovább, ugyanis a nyár eleji árvizek elmosták az utat.


 


(Cserénfa: A falu írásos története 1536-ig nyúlik vissza, ekkor említette Cyerefalva alakban elõször az adólajstrom. Abban az idõben Török Bálint birtoka volt a környék, amely a török hódoltság után az Eszterházy család tulajdonába került, s késõbb is a herceg hitbizományaként szerepelt. A XIX. században elindult fejlõdést a lakosságszám növekedése is mutatja, 1870-ben már 369-en éltek a faluban. Az elsõ iskola 1889-ben kezdte meg mûködését Cserénfán, ahol az elsõ tanévben 47 gyereket írattak be az egy tanerõs római katolikus iskolába. Ez az iskola folyamatosan mûködött a XX. században, még a második világháború idején is, amikor tanítójának hadba kellett vonulnia. Lakosság: 208 fõ.)


 


A tanácsot megfogadva, a faluból kivezetõ aszfaltúton haladtunk Kaposgyarmat felé. Ez a szakasz egy kicsit unalmasra sikeredett, de szerencsére nem volt több három kilométernél, így mire már kezdtük volna unni az egyhangúságot, feltûnt a Kaposgyarmat szélét jelzõ tábla. A falu központja innen már csak pár lépés volt, a pontõrök itt is a buszmegálló védelmébe húzódtak, bár az esõ még ekkor sem esett.


 


(Kaposgyarmat: A faluról szóló elsõ írásos feljegyzések 1296-ból származnak, amikor a területet a Gyõr nembeli Ders vásárolta meg. Ebben az idõben Yormoth néven említették a dokumentumok Gyarmatot. A XIV. században a szerdahelyi Derssfy család volt a birtokos, az õ címerükbõl került a település mai jelképébe az arany liliom. A török hódoltság alatt jelentõsen megfogyatkozott a lakosság, az 1695-ös összeíráskor mindössze három jobbágycsaládról adtak számot. A községhez tartozó Vörösalmapuszta ekkor még élõ település volt, melynek lakói adót is fizettek. Kaposgyarmat lélekszáma a XVIII. században kezdett emelkedni, bár az idõ tájt sem haladta meg a háromszázat. Lélekszám: 111 fõ.)


 


Gyors pecsételtetés után a Surján-völgyöt ismertetõ tábla elõtt, majd egy kft. gyönyörû farmja mellett elhaladva hagytuk el a falut. Újabb kaptató következett, melyre a sár miatt nem is volt egyszerû feljutni. Pár kilométer megtétele után hirtelen Gálosfa templomának tornya magasodott elõttünk. A templom melletti faluházban valaki már hangolta a zenegépet, gondolom az esti bulira készültek a helyi fiatalok. Gálosfa számomra egy rendkívül hangulatos falunak tûnt, fõleg a templom környéke tetszett nagyon. Végigcaplattunk a falu fõutcáján, és az utolsó buszmegállónál megtaláltuk a pontõröket.


 


(Gálosfa: 1425-ben a falu neve még Galusfalva alakban a zselicszentjakabi apátság birtokaként fordult elõ az okiratokban. Hozzátartozott Szent-Lukapuszta, ennek helyén a középkorban Szent-Lukafalva helység állt. Gálosfa birtokosai a Csepel, a Szerdahelyi, az Imreffy családok voltak, majd a vidék a Festetics család tulajdonába került. A településhez tartozó Kistótvároson és Szentlukapusztán 1798-ban már síküveget is gyártottak. Az üveggyártás megszûnése után cserépedény és cseréppipa készítéssel foglalkoztak, majd porcelán manufaktúrát hoztak létre. Ez a tevékenység késõbb Pécsre került és a Zsolnay porcelángyár alapjait képezte. Lakosság: 315 fõ.)


 


Pecsételtetés és gyümölcs magunkhoz vétele után hamarosan letértünk az aszfaltról, és eleinte ligetes, majd késõbb erdei úton haladtunk tova. Kb. 14 kilométer lehetett még hátra, mikor elkezdett esni az esõ. Eleinte csak csepergett, majd egyre inkább rázendített, végül már rendesen zuhogott. Nem volt mit tenni, fel kellett vennünk az esõkabátokat. Innentõl fogva fentrõl is és lentrõl is kaptuk az égi áldást, de kedvünket nem szegve cuppogtunk tovább. Elhaladtunk egy fûrésztelep mellett, majd újra aszfaltos út következett. Az aszfaltnak most kifejezetten örültünk, mert legalább csúszkálnunk nem kellett. Már messzirõl megláttuk Bõszénfa házait, de jó idõbe telt, míg a faluba értünk. Idõnként elhúzott mellettünk egy-egy gépkocsi, a benne ülõk elég furcsán nézték azt a két idiótát, akik a legnagyobb esõben sétálgattak. Az itiner Kisbõszénfán jelölt egy ellenõrzõ pontot, de akárhogy is kerestük a szakadó esõben, sehol nem találtuk. Nem volt mit tenni, indultunk tovább, míg el nem értük a következõ pontot a falu másik végén. Itt aztán felvilágosítottak minket, hogy Kisbõszénfán nem telepítettek pontot. Ezt az információt azért jó lett volna, ha nem itt kellett volna megtudnunk. Mivel az esõ nem akart egy cseppet sem szûnni, egy tea elfogyasztása után indultunk tovább, ráadásul azért sem késlekedtünk, mert a pontõr tájékoztatása szerint még tíz kilométer volt hátra.


 


(Bõszénfa: A község határában újkõkori és bronzkori tárgyakat rejt a föld. A településrõl már régóta vannak adatok. Az oklevelek tanúsága szerint Szent István a szentmártoni (ma pannonhalmi) apátságnak adományozta. Ebben az idõben még az apátság kanászai lakták. A tatárjárást követõen neve gyakran változott. A török kiûzése után a Festetics család birtokaihoz tartozott. Festetics Lajos az 1770-es években svábokat telepített ide, lélekszámuk fokozatosan nõtt, a XX. század elsõ évtizedeiben arányuk elérte a 60 százalékot. Ekkor volt a falu a legnépesebb, 1925-ben közel 900 fõt számláltak meg. A lakosság alakulásában, illetve a falu fejlõdésében nagy szerepet játszott a Kaposvár-Szigetvár vasútvonalnak mind a megépítése, mind a megszüntetése. Lakosság: 570 fõ.)


 


Bõszénfát elhagyva nagyjából végig erdei utakon haladtunk, többé-kevésbé derékig érõ fûben, így a bakancsokba felülrõl is folyt be a víz. Ha az idõjárási körülmények nem ilyenek lettek volna, valószínû tetszett volna ez a szakasz is, de így nem bántam mikor megláttuk a simonfai templom tornyát. A célba 14 óra 10 perckor értünk be, vizesen, de lelkileg nem összetörve. Megkaptuk a gratulációkat, az emléklapot és a kitûzõt, a zsíros kenyeret megköszöntük, de nem ettünk belõle, száraz ruhát vettünk s indultunk hazafelé.  


 


Összegzésül: A túra jól szervezett, a turista jelek mindenhol jól követhetõk. Az itiner fekete-fehér, térképvázlat és rövid útleírás van benne, a célnak szerintem megfelel. A pontõrök mindenhol kedvesek és készségesek voltak. Minden ellenõrzõponton kaptunk valamit, 3x Cerbona szeletet, gyümölcsöt, többször teát, a célban zsíros kenyeret és teát. A táj biztosan a szebbik arcát mutatta volna, ha süt a Nap, érdemes itt jó idõben körülnézni. A rossz idõ ellenére mi jól éreztük magunkat, kifejezetten jól esett a gyaloglás majdnem két hónapi kihagyás után. Köszönjük a szervezést!






 
 
 Túra éve: 2008
Black UrTúra éve: 20082008.08.26 21:59:19
megnéz Black Ur összes beszámolója
A zselic éjszakain sikerült megismrkednem a tájjal,a 40 km bõl cirka 28 at sárban:)Igen durva túra volt , akkor elhatároztam, hogy megnézem milyen a barátságosabb arca a Zselicnek.Reggel szép idõben indultunk útnak Simonfárol,mindjárt a nagy beszélgetés közben majdnem sikerült kimenni a falubol a buszmegálló mellett:D.De ezután már figyeltünk és lassan felkapaszkodtunk a gerincre, és elsétáltunk Cserénfáig.Szép hangulatos falu, eztán átkelve a hídon követve a régi vasutat, szép völgyön át értünk Gálosfára a zs 40 böl ismert helyre.Gálosfa után a zöldön tovéább Bõszénfa a cél,a mûút elött némi töprengés egy villanypásztor elõtt , ui arra ment az út keresztül az elzárt részen.Böszénfa után némi beton majd újra erdõ, patakvölgy és a gerinc után Simonfa.Tényleg barátságosabb volt mint a sár:), kellemes völgyek , szép kilátás a gerincekrõl.A pontokon kedves , udvarias /sztem/környékbeli emberek fogadtak minket,a szolgáltatás elég volt, a célban ue pontõrök/valahogy elöbb beértek mint mi:D/elkészített étellel itallal vártak minket. Kedves fogadtatás szép táj , ennél több nem is kellett:)Köszönet a szervezésért, vmint köszönet túratársaimnak(pesza, pesza apuka,Pisti)a társaságért, Black Ur