Túrabeszámolók


Mezőföld

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2016 2016 2016 2017 2017
 Túra éve: 2011
varjúGyuriTúra éve: 20112011.08.03 13:47:48
megnéz varjúGyuri összes beszámolója


Mezõföld 100


Már napokkal korábban sejthetõ volt, hogy mi vár rám szombaton. A hétvégére következetesen felhõket és esõt elõrejelzõ OMSZ honlapján már csütörtökön minden város neve mellett szép kerek napocskák mutatták, hogy óvatos becslések szerint is baromi meleg lesz szombaton. A vasárnapot már meg sem néztem, ennyire elõre soha nem tervezek.


Elõzõ este egy ollóval, egy baseballsapkával és a fiam szekrénye mélyérõl elõásott, félig elszakított fehér pólójával félrevonulok, hogy megfelelõ fejfedõt készítsek magamnak a nap ellen. Nem lesz valami szép, ráadásul a szabása közben az ágyra fektetett pólóval együtt majdnem a lepedõt is felvágom, de hát… fõ hogy legalább az ágy egyben maradt, úgysem minden nap megyek a Mezõföldre. A korábbi túrabeszámolókból arra jutottam, hogy nem ártana készíteni magamnak egy részletesebb térképet a tájról a Google segítségével, ami másnap jól is jön, már csak azért is, mert elõször járok ott. 


Az esti készülõdés és egy igazán pihentetõ 2 órányi alvás után már futhatok is az éjszakai buszhoz, hogy elérjem az 5 órás vonatot Kelenföldön. Nemsokára szinte egyedül utazom a vagonban Nagylók (illetve elõbb Pusztaszabolcs, az átszállóhely) felé. Az átszállásnál azért kiderül, nem teljesen üres a vonat, legalább 30-an szállunk át a pár perc múlva Pécsre induló vonatra. Szinte mindenkin hátizsákot látok, valószínûleg mind ugyanoda tartunk.


Nagylók igazán helyes kis községnek tûnik a reggeli napsütésben. Pár szembejövõ túrázó mellett elhaladva elérjük a Petõfi utca végén álló túristaházat. A „palota” kifejezés kicsit erõsnek tûnik, túristaháznak viszont elég barátságos, a (késõbb felderített) hûvös szobáival, konyhájával, szép nagy udvarával, ahol már áll vagy 5-6 sátor. A tornácon gyorsan lezajlik a nevezés, megkapom a két lapból álló itinert, melybõl az elsõ lap egy 1:100000-es léptékû áttekintõ-térkép, rajta sárga ceruzával berajzolva az útvonal. Elsõre furának tûnik, hogy a 100-as távot több részletben kell megtenni, elsõként egy 60 km-es körrel vissza Nagylókra, a maradék 40-rõl pedig majd akkor beszéljünk, ha visszaértem. Ez azonban, mint késõbb kiderült, nagyon jól jött. Arra a ¾ óra pihenésre és a finom vacsorára nagy szükségem volt 60 km után. A szervezõk rugalmasságát bizonyítja, hogy a 100-asra befizetett 1500 Ft-ból visszaadnának 500-at, és kapnék egy 60-as teljesítésért járó oklevelet, kitûzõt, ha esetleg már nem mennék tovább.


7:00-kor vágok neki a túrának. Kis ideig egy fiút és egy lányt követek, akikkel két elõzõ túrámon (Árva Vince 75, Buda határán 50) már találkoztam, majd a vasútállomás után pár utcával lassan elhagyom õket. Jóval elõttem járva, az egyenes utcán még látok egy túrázót, de gyorsan eltûnik elõlem, amint lefordul a Sárkeresztúr felé tartó gazos erdõsávra, amit én is elérek pár perc múlva. Csak 35 km után találkozom vele újra. A gazos részt szerencsére fél óra múlva magam mögött hagyom és egy széles szekérúton haladok tovább, ami szántóföldek mellett vezet. A távolban egy-két házikó tûnik fel a dombok mögött. Pár futó elhúz mellettem, rajtuk kívül senkivel nem találkozom Sárkeresztúrig.


1 és ½ órámba telik, míg megérkezem ide, ez a táv biztos több az itinerben írt 6,5 km-nél. A  vasút túloldalán folytatódó utcában betérek egy kis élelmiszerboltba és veszek egy hideg ásványvizet. Úgy tippelek, hogy a késõbbi melegben kevés lesz a magammal hozott 4 l, mikor 3 héttel ezelõtt Visegrádtól Szomorig 10 l fogyott. Akkor még nem tudtam, hogy az ellenõrzõpontok többségében adnak majd vizet, nem csak pohárban, hanem elvitelre is. Az elsõ EP-n majdnem túlmegyek. Már elgondolkodom, hogy elmentem-e mellette valahogy, anélkül hogy észrevettem volna. Megállok egy kocsma mellett, hogy megkérdezzek valakit, akkor látom, hogy az ajtóban ott az ellenõrzõpontot jelzõ felirat. Ebben a pillanatban lép ki a kocsma hûvösébe húzódó pontõr is. Helyben vagyunk, gyors pecsételés következik. Inni nem iszom a helybéli kínálatból, mert a kezemben levõ ásványvíz már nem sokáig tarthatja a hideget, inkább azt választom.


A falut elhagyva a kanyargós úton, úgy fél óra múlva feltûnik elõttem 3 túrázó. Egy elágazásnál érem õket utol, ahol útbaigazítást kérnek az arra ballagó juhásztól. Halványpiros kereszt és egy jobbra mutató nyilacska bújik meg egy fa oldalán, amit nem vettek észre. Pár képet készítünk a juhászról, kutyájáról, nyájáról. A háromfõs csapatból a lány ügyesebb, neki még a kutya is ráfér a képre, nekem már csak félig. Elköszönünk a juhásztól, párszáz métert együtt teszünk meg. Az egyik fiún vastag farmernadrág van, meg is kérdezem, hogy biztos komolyan gondolta-e. Válaszként az én (szintén hosszú, de jóval vékonyabb és vászon) nadrágomat méregeti. Abban végülis megegyezünk, hogy a derékig (sõt, késõbb pár helyen mellkasig) érõ tüskés ágak ellen azért kell valami védelem, és egy ilyen farmer még egy atomtámadást is kibírna. Reméljük abban azért nem lesz részünk.


Lassan elhagyom õket, pár km aszfaltút következik a Malom-csatornáig. Közben felveszem az otthon készített napellenzõmet, az itt-ott foltokban árnyékos úton már egyre erõsebb a nap.


Pár lelkes helybéli biciklis bíztat, hogy „hát, Káloz az még jó messze van”. Nem hagy nyugodni az elsõ EP-ig tartó út 6,5 km-ére elhasznált másfél óra, ezért mérek egy közelítõ sebességet 1 km-en, megpróbálva az eddigi tempómban haladni. Ez 10 percet igényel, tehát nagyjából 6 km/ó-val megyek, ami ezen a sima úton számomra elfogadható. Késõbb persze lassulni fogok és pihenni is megállok majd (hajajj, de még hányszor!), ami ront majd az átlagsebességemen, de remélhetõleg még a szintidõn  belül maradva.


Közben elérem a Malom csatornán átvezetõ hidat, rögtön balra itt a 2. ellenõrzõpont. Mosolygós pontõrök fogadnak, talán tetszik nekik (is) a sapkám. Nápolyit és egy 1 ½ literes kristályvizet kapok útravalónak. A maradék 1/2 litert ott helyben megiszom elõbb, hogy ne kelljen két flakont vinni a kezemben, majd elköszönök és továbbindulok, immár délkelet felé, a Nagyhörcsöki híd irányába.


Nemsokára egy fehér lepedõt viselõ hölgyet látok pihenni, aki a bokáját masszírozza, vagy talán csak a zokniját igazítja, nem látom pontosan. Mikor közelebb érek, megkérdem, hogy minden rendben van-e. Kisebb bokaficam esetén még vissza tudnánk bicegni a pontõrökhöz, de szerencsére szó sincs ilyesmirõl. Újabb száz méter után viszont nekem is meg kell állnom, mert már a túra kezdete óta érzem, hogy az egyik zoknim orr-részén levõ varrás gombóccá gyûrõdve befeszül a nagylábujjam körme alá, megpróbálva azt óvatosan lefeszegetni a helyérõl. Leülök az út szélére és rövid szerelvényigazítást tartok, közben beér a lepedõs hölgy, akivel együtt indulunk tovább. Elbeszélgetjük az idõt a következõ ellenõrzõpontig, együtt örülünk, mikor végre elérjük az aszfaltutat, melyet  addigra már olyan sokszor odaképzeltünk a mindig soron következõ kanyarulat / bozótos / fasor mögé az árokparton haladva. A karomat már nagyon égeti a nap. Szerencsére a hölgy hozott magával valamilyen napozókrémet, és van olyan kedves, hogy ad is belõle, így a további leégést úgy-ahogy megúszom.


A forró aszfalton nemsokára elérjük a Nagyhörcsöki hidat, ahol a 3.ellenõrzõpont vár ránk.  Utunk itt különválik, Õ 30-on folytatja, én pedig ismét délkeletnek fordulva egy végtelennek tûnõ gát tetején haladok tovább. 1-2 kilométert tehetek meg, mikor végre ismét embert látok. A kevéske árnyékfoltok egyikében egy túrázó lány pihen. Egy percre én is megállok itt, váltunk pár szót. Ezután egy újabb órán át senkit sem látok, csak a lépteimre vízbeugráló békák és a felröppenõ madarak jelentik a társaságot. Néha a hosszú, csupasz egyenesekben feltûnik a távolban pár túrázó, majd újból szem elõl tévesztem õket, miután az útjuk átvezet egy-egy bozótoson. Érdemes lefelé is figyelni, mert a levágott, sárgásfehérre száradt nád nagyon csúszik. Sok idõ telik el, mire utolérek két fiút és egy nálam valamivel idõsebb túrázót, aki szintén 100-on indult, és akivel ezután együtt tesszük meg a fennmaradó 60 km-t. Egy ideig szótlanul, libasorban ballagunk, a két fiún hosszú nadrág és hosszú ujjú felsõ, fejükön turbán van. Csöpög róluk a víz, a ruhájukat tetõtõl-talpig megmártották a patakban, hogy a megfelelõ hûtést biztosítsák.


Mikor kiérünk a Sárszentmiklós felé vezetõ útra, már délután 2 körül jár az idõ. A forróságtól megolvadt puhább aszfaltfoltokban jól látható nyomot hagy a cipõnk talpa. Hosszú gyaloglás következik, árnyék sehol. Ha nem várna minket egy hûvös kis kocsma Sárszentmiklóson a 4.ellenõrzõponttal és egy kedves csaposnénivel, úgy érzem nem tudnék tovább menni. Fél óra pihenés következik, én is hideg vízbe mártom a pólómat. Odakint most van a legmelegebb, délután 3 óra lehet. Lassan rábeszéljük magunkat az indulásra. A fõútra fordulva nemsokára találunk egy újabb „frissítõpontot”, egy fagyizót, amit most nem lehet kihagyni. Szûken mérik a drága fagyit, de kit érdekel. Kérek 3 gombóccal, amit a fagyiárus nõ rutinos mozdulattal beletuszkol egy tölcsérbe, összességében jó ha két normális gombócnyit kitesz. Mindegy, errefelé ekkora egy gombóc, legalább hideg és finom. Gyorsan elfogy, még félúton sem járunk a néhai Big Daddy kocsma felé.


A sarok mögött megbúvó 5. ellenõrzõpontnál ismét leisszuk magunkat kristályvízzel. Már öten vagyunk a pontõrön kívül, mert a túrázó lány -  akivel a Nagyhörcsöki híd után találkoztam -  utolért minket. Újabb fárasztó menetelés következik a döglesztõ hõségben. Valamelyikünk úgy tudja, hogy a délután 4 óra után általában csökkenni kezd a hõmérséklet, de ez itt és most nem tûnik nagyon hihetõnek. Kis csapatunk szétszakadozik, árnyéktól árnyékig haladunk, ki-ki megy ameddig tud. Két-három ígéretes pihenõhelyet kihagyok, de ezzel csak látszólag vagyok elõrébb, mert egy elágazásnál – ahol semmi jel nem mutat a helyes irányra - meg kell állnom. Elõveszem a tájról készített Google-fotókat, megpróbálom kiismerni magam rajta, de nem tudok gondolkodni. Leülök, iszom, öntök a sapkámra is, és pihenek. Hamarosan túratársam is beér - aki tudja az utat - és a többiek is. A két fiú szól pár  bíztató szót, majd lassan továbbhalad, de õ és a lány még tart mellettem ülve egy kis pihenõt. Túratársam jókedvét már kikezdte a hõség, de még nem tudta elvenni teljesen, lassan átragad ránk is. Kezdjük viccesnek találni az itinernek erre a 6-7 km-re vonatkozó részét, ami egyetlen (és még csak nem is összetett) mondat. Jól elbeszélgetünk így hármasban, a kis árnyékfolt is nagyon marasztal, de indulnunk kell, ha végig akarjuk járni a 100-ast. Valahol a távolban egy felhõ árnyéka jelenik meg a szántóföldön, az elsõ a mai napon, amit látok. Hihetetlen, de felénk tart. Lassan elér minket és egypercnyi enyhülést nyújt. Újabb fél óra (vagy talán óra) telik el, mire elérjük a Kislók felé vezetõ fõutat. Dombokon haladunk keresztül, a fel-le hullámvasutazás közben minden árnyékban megállunk egy rövid idõre. A két fiút és a lányt elhagyva nemsokára elérjük Kislókot.


A híd után balra már itt is van a 6. ellenõrzõpont. Egy pirosra égett hölgy a pontõr, egyedül áll a tûzõ napon, árnyék 100 méteres körzetben sehol. Mint kiderült, eddig többnyire az autójukban ültek a férjével, de neki el kellett vinnie pár túrázót, akik rosszul lettek a hõségtõl. Már 2-3 alkalommal fordult, sokan adták fel itt a túrát. Volt aki hõgutát kapott, többen rosszul lettek. Mi sem érezzük magunkat túl jól. Túratársam, aki nincs annyira felszerelkezve a nap ellen, jobban bírja mint én, de neki is forog a gyomra, nálam pedig a szokásos 40-50 km körüli gyomorfájás kezd kialakulni. A pontõri hûtõládából jeges (!) kristályvíz kerül elõ, ami mindkettõnkön sokat segít. Pár perc pihenõ után elköszönünk a pontõr hölgytõl, reméljük nemsokára visszaér a férje és nem kell tovább sülnie.


Fél hat körül lehet, de még nyoma sincs enyhülésnek. Pár száz méter után ismét ránk tör egy kisebb rosszullét, megcélzunk egy félárnyékos domboldalt nem messze az ösvénytõl, és leheveredünk. Hátizsákomat párnának használom, nem érdekel, mi és hogyan nyomódik össze benne, vagy hogy hány hangya mászik a nadrágomba. Ez a 15-20 perc a pihenésé, különben itt be is fejezhetjük a túrát. Negyed óra elteltével feltûnnek korábbi útitársaink - a két fiú - és elhaladnak az úton. Észrevesznek minket, intenek. Véget vetünk a pihenõnek, felkászálódunk. Nehéz ismét talpra állni, kezdõdõ vízhólyagokat érzek itt-ott és az izmaim sem akarnak nagyon mûködni. Legurulunk a domboldalon és a fiúk után eredünk. Többször hátranézek, hátha meglátom a túrázó lányt is, de már nem bukkan fel. Remélem, hogy csak pihen valahol, és nem kellett feladnia neki is.


Újabb, gépiesen legyalogolt 2-3 km után már úgy érezzük, bírni fogjuk tovább is. Hûlni kezd a levegõ, már csak 30-35 fok lehet a korábbi 40-bõl. Egy patak partján vezet az út, kétoldalt úgy 100-150 méternyire dombok emelkednek. Egy újabb jelöletlen elágazásnál rövid tanakodás után az enyhén balra ívelõ szélesebb utat választjuk, de mint kiderült, nem azt kellett volna. 200-300 méter után egy hatalmas, bekerített legelõre jutunk, a kapuja tárva-nyitva áll. Gyanakodva körülnézünk, de egyelõre senki nem akar minket kizavarni. Haladunk tovább, tekintetünkkel a túloldali kiutat keresve, de csak kerítésekkel körülzárt újabb legelõket látunk birkanyájakkal, azokon túl újabb kerítéseket. Két – hátsó tengelyüket tekintve - teniszpálya szélességû traktor húz el mellettünk a földúton, beborítva minket annak összes porával. De még mindig jobb a por alatt, mint a traktor alatt – vidítom fel magam. A legelõ sarka felé közeledünk, amikor valahol a távolban kinyílik egy kapu, birkák vonulnak át egyik legelõrõl a másikra. Velük együtt 4-5 kutya startol porfelhõt verve, talán jobb lesz sietni. Fakerítéseken és villanypásztorokon mászunk át, hol kapaszkodva, hol lábujjhegyre állva. Nem jönne jól most egy izomgörcs a lábamban, egybõl meglovagolnám az elektromos kerítést.


Szerencsére visszatalálunk a túra útvonalára, és minden eddiginél süppedõsebb, porosabb, lejtõs úton haladunk a 60-as résztáv utolsó ellenõrzõpontja, a Biller felé. Idõsebb túratársam elárulja, hogy ez egy facsoport neve. Nemsokára oda is érünk, hangulatos ki táborhely fogad minket, középkori ruhába öltözött pontõrökkel, fegyverekkel, sátorral. Az egyik pontõr lány éppen most próbálja fel a 10 kg-os sodronyinget, ami a térdéig ér. Meglepõ fürgeséggel kimenekül vele a képbõl, mielõtt lefényképezhetném. Szemügyre veszem inkább a fegyvereket, azok nem ilyen szégyenlõsek. Leginkább a szakállas ágyú vonja magára a figyelmemet, elég robosztus darab, oda is merik adni, hogy tanulmányozhassam. Kapunk finom pogácsákat is, majd pár perc beszélgetés és árnyékban töltött pihenõ után elbúcsúzunk kedves pontõreinktõl, hogy az utolsó szakaszt megtegyük.


Túratársammal erõre kapunk, este fél 8 lehet már. A nap már alacsonyan áll, de még mindig meleg van. Hamarosan kibukkan a dombok mögül Nagylók és megpillantjuk a túristaházat is, negyed óra elteltével végre átlépünk a kapuján. Tapssal fogadnak minket, ami nagyon jólesik.


Pecsételés, mellékhelyiség, fél óra pihenõ és egy finom babgulyás vár rám. Elkezdjük tervezgetni a 100-as 60 km utáni részét. A további útvonalat még nem ismerem és a szalagozásra vonatkozó eddigi tapasztalataim alapján egyedül nem sok kedvem lenne folytatni a túrát. Szerencsére túratársam is a folytatás mellett dönt. Közben a két fiú is beér. Megkérdezzük tõlük, hogy velünk tartanak-e, de végül a mára betervezett és becsülettel végigjárt 60-as távjuk mellett maradnak, így úgy látszik, csak ketten folytatjuk a jelenlevõk közül. Hárman-négyen még elõttünk járnak valahol a 100-on, de a többi 15-20 túrázó állítólag feladta.


A rendezõktõl megtudjuk a további útvonalat, ami (elsõre legalábbis úgy mondták) 2x20 km éjszakai Mezõföld lesz, részben az Iringó tanösvényen. Kapunk egy újabb térképet, rajta tollal bejelölve az utat. Felfrissülve vágunk neki, idõnk van bõven, idáig egész jól jöttünk a 60-on. Ismét az állomást vesszük célba, majd a mögötte levõ kiskocsmát, ahol a folytatás elsõ pecsétjét megkapjuk egy idõsebb, mikulás-kinézetû pontõrtõl. Ezután (a térképen hurkot formáló vonalka szerint), meg kell kerülnünk Nagylók temetõ irányába esõ részét, majd a vasút és a patak mellett vissza kell térnünk a Billerhez. Megyünk is párszáz métert, ám ezután megoszlik a véleményünk a továbbvezetõ utat illetõen. Tétovázásunkat látván egy helyes fiatal nõ odakiáltja nekünk egy udvarból, hogy a többiek merrefelé mentek, és mutat is a Sárkeresztúrra vezetõ ösvény felé. Ha sok mindenben nem is, de abban egyetértünk, hogy az az irány most biztosan nem jó (fél napja még jó lett volna, de most már nem Sárkeresztúrra megyünk). A fiatal nõ kitart amellett, hogy a többieket arrafelé látta menni, méghozzá nemrég. Megköszönjük az „útbaigazítást” és elindulunk azzal ellentétes irányba. A temetõt elérjük, majd találomra lefordulunk egy utcán az esti szürkületben. Megkérdezünk egy biciklis nénit, aki annyira készséges, hogy alig akar minket elengedni. Kérdi, honnan hová tartunk, nem vagyunk-e fáradtak, talán bizony be is fogadna minket, hogy jól kialudhassuk magunkat holnapra. De ezt egyelõre nem tehetjük, megköszönjük a segítséget és továbbmegyünk Nagylók utcáin.


Ismét a vasútállomás mögött kötünk ki, az idõs pontõr a kocsmánál már ismerõsként üdvözöl minket. Az éjszakai túrán indulók egyik kis csapata – nagylóki túra-pólót viselõ négy hölgy - is akkor ér oda. Megindulunk a vasút mellett, közben egyre több éjszakai túrázóval találkozunk, van köztük ismerõs is. Elhagyva az utolsó házakat fel kell kapcsolnunk a lámpáinkat. A távolban fel-felvillannak az elõttünk járók fényei. Túratársam nagyobb sebességre vált, legalább 6-7 km/ó-val megindul, próbálok a nyomában maradni. A patak medrében megtalálja az átjárót, átvágunk az árkon és a vasúti sínen, majd egy sötét kanyargós úton haladunk újra a Biller felé. Nemsokára odaérünk. Pontõreink már tábortüzet gyújtottak, most veszem észre, hogy hûvös van. Rengeteg a szúnyog és ügyet sem vetnek a szukura, amivel az elõbb befújtam magam. Megpróbálom beüzemelni túratársam tartalék lámpáját. Kölcsönadná, mert az én lámpám elég halovány. Sajnos nem jön össze, valami miatt nem akar világítani, maradok a saját lámpámnál. Többen odaérnek, már legalább tízen vagyunk az ellenõrzõponton. Már teljesen besötétedett, csak a tûz és a lámpák világítanak.


Otthagyva a pontot nekivágunk újra a sötétségnek. Nemsokára egy poros emelkedõn az egyik lábujjamon levõ vízhólyag kiszakad, a mellette levõ lábujjam pedig minden lépésnél igyekszik lenyúzni róla a felhasadt bõrt, közben teletömve a friss sebet a cipõmben összegyûlt porral-piszokkal – legalábbis így látom lelki szemeimmel. Megállunk, leülök az út mellett és egy gyors futómûjavítást tartok, ami a lábamon levõ leukoplaszt-csíkok átcsoportosítását jelenti a sebes lábujjamra. Magam sem hiszem el, de a fájdalom ezután már jóval tompább, és alig erõsödik az elkövetkezõ 30 km-en. Egy hosszú szakaszon a fáradtságomnak (és a lámpámnak) köszönhetõen elvesztem a tájékozódási képességemet, csak túratársamat követem gépiesen. Egy sûrû, erdõs-gazos részen sokan elhúznak mellettünk az éjszakai 20-asok közül, lelassulok, egy kis tisztáson találkozunk újra. Túratársam észreveszi, hogy a hold már a hátunk mögött van, vagyis egy fél kört már megtettünk. Hamarosan kiérünk egy mûútra, amin még sokat kell mennünk. Az elõttünk haladók lámpái egyre távolabb látszanak, de mielõtt az útról balra letérténk az erdõbe, utolérjük õket. Pontosabban szembe jönnek és az ösvényt keresik, de egy kicsit még kell menni elõre, látunk egy fán egy halvány jelet. Innen együtt megyünk tovább, ami azért is jó, mert többen közülük már reggel is jártak a túrának ezen a szakaszán, az Iringó 15-ön.


Hamarosan elérjük az erdõbe vezetõ ösvényt. Nehezen is lehetne elvéteni, mert a pontõrök itt is tábortüzet raktak, nem messze a mûúttól az erdõ szélén. Pecsételés után azzal búcsúzunk tõlük, hogy „ma még jövünk egyszer”, de – mint késõbb kiderült – a rendezõk mégsem ezt az útvonalat járatják meg velünk újra, hanem másik 20 km-t kell megtennünk a végére. Ezzel akaratlanul is félrevezetjük a pontõröket, remélem idõben megtudták, hogy másik útvonalat kaptunk és nem vártak ránk sokáig feleslegesen. De még jó 5-10 km-en keresztül azzal a tudattal gázolunk a derékig érõ tüskés bokrok között és csúszkálunk a nedves fûvel benõtt domboldalakon, hogy ebben sok földi jóban a túra során mégegyszer részünk lesz. Nem akarom senkinek sem elvenni a kedvét az Iringótól, de szerintem ez a túra akkor szép, ha kipihenten, ráadásul nappal és nem sietve járjuk végig. Ha van idõnk elolvasni a tájékoztató táblákat, ha nem csak a lámpánk fénykörébe esõ tájrészletet látjuk, esetleg óvatosan haladva még pár állatot is megpillantunk élõben. De nekünk így csak az Iringó sötét oldala jut. Errõl a részrõl nem sok használható emlékem marad, többnyire fásultan lépkedek a többiek után, ha mondjuk Veresegyházára mennének, azt sem venném észre. Szerencsére a többiek nincsenek annyira elhasználódva, mint én, és jó irányban, 1-2 óra alatt visszaérünk a túristaházba.


2 óra lesz nemsokára, az utóbbi 20 km sok idõt elvett. Ha újból ezt az utat kell végigjárnunk, akkor nem sok idõ marad a pihenésre, de szerencsénkre más útvonalat kapunk: menjünk el Hantosra, és egy ott található parkban találomra írjuk fel egy-egy kisgyerek nevét azokról a táblácskákról, melyeket a születésükkor ültetett facsemeték mellé helyeztek. Ez az út jóval könnyebbnek ígérkezik (és valóban az is), mint egy újabb Iringó, megengedünk hát magunknak negyed óra pihenést, majd hajnali 2 körül nekivágunk az utolsó 20 km-es szakasznak. Ismét a vasútállomás felé indulunk, a túra során már a harmadik alkalommal. Valahol, kilométerekkel elõttünk járnak még hárman a 100-as távon, vagy talán már visszafelé is jönnek. Találkozni nem fogunk velük, mert egy másik úton érkeznek vissza Nagylókra, Hantos irányából. Csend van, az utcákon rajtunk kívül sehol egy lélek, még kutyák sem ugatnak. Nem sietünk, kényelmesen sétálunk a kivilágított fõútcán., a szintidõbõl még kb. 5 óránk van hátra. Igaz, nem is sietnék szívesen, már egy ideje teli talppal lépek, a bal sarkamon levõ vízhólyag miatt. Nem akarom szétbontani az egybeforrt cipõ-zokni-láb-sebek-piszok-ragtapaszok összeállítást, ezt a tizenegynéhány kilométert már csak kibírom valahogy.   


Lassan ismét elhagyjuk Nagylókot, a kivezetõ földútról jobbra fordulva hamarosan kukoricaföldeken vezet át az utunk. Pár kilométert teszünk meg az éjszakában, egy-két kisebb kanyar, erdõrészlet, szántóföldek és újabb kukoricások jönnek. Szalagok mutatják, hogy egyelõre még jó úton járunk. Fáradt vagyok, negyed órát pihennünk kell. Hogy lehetek ilyen idióta, hogy elõzõ éjszakai 2 órás alvással vágok neki egy 100-as túrának? Kifekszünk a szekérúton, ismét a hátizsákom a párna. Mögöttünk halkan zizeg a kukoricás, felettünk a csillagos ég, amit már rég nem láttam ilyen tisztának. Látunk pár hullócsillagot, egy-kettõt még úgy is, hogy többnyire csukott szemmel pihenek. Elaludni nem lehet, bár nagyon is képes lennék rá. A szintidõ még nem szorít ugyan, de ahhoz tovább kell indulnunk, hogy ez így is maradjon. A pihenõ után jóval frissebbnek érzem magam, de ez nem tart húsz percnél tovább. Újabb kilométerek jönnek, majd egy tisztás pár bizonytalan nyomvonallal, ahol meg kell állnunk, hogy kitaláljuk, merre tovább. Jó irányba továbbhaladva pár perc után meglátjuk Hantos (vagy legalábbis a Hantosról kilépõ fõút) fényeit. Úgy tûnik, mindjárt elérjük, mégis legalább fél órába telik, mire végre a fõútra léphetünk. Innen már csak 7-8 km lehet hátra a túrából, már több mint a felét megtettük az utolsó szakasznak, mégis most értük el a lélektani fordulót, mert innen már (ha nem is nyílegyenesen) visszafelé vezet az út.


Hantost pár száz méter gyaloglás után elérjük. Egy buszmegálló mögött – ahová rövid idõre be kell térnem – találkozom egy szép nagy keresztespókkal és egy fél percig tanulmányozhatom, persze csak tisztes, fél méteres távolságból. Újabb 5 perc pihenõt tartunk a megállóban levõ padon ülve, majd beballagunk Hantosra és megkeressük azt a bizonyos parkot. A táblácskák a park hátsó végében állnak, arrafelé már nincsenek lámpák. Túratársam talál rájuk elõször, ki is választ egy szép cifra gyereknevet, én beérem egy egyszerûbbel is. Leülök egy padra, a két nevet felírom az itinerünkre a rendezõktõl kapott (és véletlenül máig nálam maradt) tollal, majd miután az „ellenõrzõpont” megvolt, indulunk is tovább, bár ez a pad is nagyon marasztal.


Már világosodni kezd, mikor a Hantos-Nagylók mûutat tapossuk. Egészen fáradt vagyok, a lelkesedés legkisebb szikrája nélkül. Talán 4-5 km lehet még hátra a túrából. Lassan ébredezni kezd a vidék, egy-egy útszélességû tartor, majd késõbb egy távolsági busz is elhúz velünk szemben. Ez utóbbi már az út szélén pihenve talál minket, túratársam ül, én pedig valami lehetetlen pózban alszom az út szélén, lábaim az árokba lógva. 5 perc alvás után a busz zajára ébredek. Nehéz felkelni, de mostmár ideje továbbindulni.


A nap lassan kiemelkedik a látóhatár mögül, mire elérjük az út éles jobbkanyarját közvetlenül Nagylók elõtt. A községnek ez a része is szép és rendezett. Az utca elején egy üdvözlõtábla fogad minket, rajta egy térképrészlettel, az út melletti kis ládákban színes virágok díszlenek. Valamennyire visszatér az életkedvem, a cél már csak karnyújtásnyira van.


Negyed óra elteltével lépek át a túristaház kapuján, 22:20 perccel a tegnap reggeli indulás után. Túratársam, akinek az utolsó 15 km-en szerintem már csak kolonc voltam a nyakán, ér oda elsõnek. A ház és az udvar csendes, csak a fõszervezõ fogad minket, õ is bóbiskolhatott még nemrég. Halkan bekísér minket az étkezõbe, ahol két másik 100-as túrázó reggelizik éppen. Gratulál, majd átad egy-egy oklevelet, égetett agyagérmével, kitûzõvel. Meg sem nézi a Hantoson felírt neveket, bízik bennünk, hogy valóban jártunk ott. Mi is megreggelizünk, túratársammal megbeszéljük, hogy a 7:30-as vonattal indulunk haza. Addig még van egy jó óra, hullafáradtan lepihenek az egyik szobában…


Másfél óra múlva ébredek, frissebben, mint egy 8 áras alvás után. A szobában már többen ébren vannak, én is felkelek, az órámra nézek, 7:50 van. Túratársam nem ébresztett fel, vagy lehet hogy megpróbálta ugyan, de nem sikerült, így elment egyedül a korábbi vonattal. Lassan összeszedem magam, elköszönök és elindulok az állomás felé. Ma is meleg nap lesz, az állomáson keresek egy hûvös helyet és leülök, nézem a tegnap készített fényképeket. Elmegy egy vonat az ellenkezõ irányba, kinyit a pénztár, veszek egy jegyet hazafelé. Közben lassan szállingózni kezdenek az állomásra a többiek is, elsõnek a tegnap esti idõsebb pontõr érkezik meg, váltunk pár szót. Nehezen mozog, sok évvel ezelõtt egy kullancstól fertõzést kapott, ami az izületeire húzódott, azóta sem jött rendbe. Tegnap reggel indult az Iringó 15-ön, este pedig pontõr volt. Egy csinos hölgy is leül mellénk, látszik rajta, hogy nem csak az éjszakai távon indult, rendesen megfogta a nap. Nem is tagadja, tegnap 80 km-t tett meg… Lassan mindenki megérkezik, utolsóként a fõszervezõ és népes segítõcsapata. Hamarosan a vonatunk is befut és nemsokára már Pest felé robogunk. Tegnap reggel óta elõször eszembe jut, hogy cukorbeteg vagyok és hogy nem ártana végre megmérni a vércukromat. Túra közben néha megfeledkezem a betegségemrõl, pedig már 20 éve, hogy minden nap teleszúrkálom miatta magam inzulinnal. Egy orvosom figyelmeztetett, mikor pár éve a Kinizsi 100 elõtt orvosi javaslatot kértem tõle (persze nem adott), hogy „Vigyázzon, mennyire viszi túlzásba a túrákat! Ne felejtse el, hogy cukorbeteg!”. És ebben teljesen igaza van, csak néha  jól esik megfeledkezni errõl és elhinni, hogy annyira egészséges vagyok, hogy talán végig tudok járni egy 100-as túrát…


Pusztaszabolcsig még ébren vagyok, de az átszállás után a hûvös, csendes kis piros vonaton már elnyom az álom. A Déliben ébredek, a többiek nemrég szállhattak le. A metrón még összefutok (bár a „futás” kicsit erõs kifejezés) a tegnap 80-at járt túrázó hölggyel, és két megállón keresztül együtt utazunk. A HÉV-nél száll át, mert a Szurdok-túrákra siet, hogy segítsen a célnál a szervezésben. Õszintén csodálom, mennyi energiája maradt.


Köszönöm a szervezõknek azt a lelkesedést, jó hangulatot, melyet a részükrõl tapasztaltam, és köszönet a finom babgulyásért is.


Köszönöm túratársaimnak a segítségüket, társaságukat, jókedvüket a reménytelennek tûnõ helyzetekben is. Összességében csak pozitívan tudok visszagondolni erre a túrára. Remélem lesznek még hasonló közös élményeink.


varjúGyuri

 
 
SongomajkTúra éve: 20112011.07.10 08:39:12
megnéz Songomajk összes beszámolója

2011. 07.09.  Mezõföld 60 km-es távja 


 Nos...


Okulva az elõzõ beszámolókból, túra gps-el ( felesleges volt ), jókora adag önbizalommal és kalandvággyal indultunk neki a túrának, amely az elmúlt 80 év legmelegebb napjára esett  Úgy gondolom, az ilyen túrák után sütnek a túrázókra olyan bélyegeket, hogy "nem normális", esetleg "megszállott". A túra vége felé már magam is hajlottam rá, hogy igazat adjak nekik.


 A lehetõ legkorábban, 6 elõtt indultunk neki a túrának. Az induláskor már látszott, hogy ez nem egy tömegrendezvény lesz, tehát nem kellett attól tartanunk, hogy elfogy a térkép -nevezzük így, amit kaptunk-, vagy nem marad a végére a gulyásból -ami olyan finomra sikeredett, hogy kárpótolt az egész napi borzalomért !  


 A kedves útbaindító szavak útán Sárkeresztúr felé vettük az irányt, kissé vadregényes tájon - mitagadás, ezek tényleg nem a megszokott, jól bejáratott, kitaposottt, karbantartott túrautak, de nem is erre készültünk, no - meneteltünk, a harmatnak köszönhetõen gyorsan össze is sároztuk magunkat derékig.  A mezõföld tényleg nem egy dimbes-dombos táj, ettõl függetlenül megvan a maga szépsége,  rengeteg vadat látni, és a mûvelt területek is varázslatosak tudnak lenni olykor.


Az itiner által jelzett 6,5 km-re lévõ pont mintha kicsit távolabb lett volna - amúgy jellemzõ volt, hogy az ellenõrzõ pontokon áthaladva roppant kedves, ám meglehetõsen tájékozatlan segítõkbe botlottunk, lévén soha senki nem tudta, mekkora távot is hagytunk magunk mögött pontosan (jellemzõen a "kb 30 km-nél vagytok" -ez volt 40-nél, vagy  "még jó 5 km a következõ pontig" (legalább 7 km volt). Ám ez sem szegte kedvünk. 


Az 1. ellenõrzõ pontig eseménytelenült telt az utunk, Sárkeresztúrról kiérve azonban egyre több birkanyáj mellet vitt el az útvonal, ennek megfelelõen duplázódot, triplázodott a minket támadó legyek száma is. 


 Aztán szép lassan feljebb kúszott a nap, elmúltak a legyek, jött a kánikula. A 2. pontnál aszalt gyümölccsel és nápolyival vártak, de nem árulták el, mi vár ránk a következõkben, amirõl csak egyet mondhatok. A sárvíz környékét az ellenségeimnek, még tavasszal sem kívánnám, nem hogy nyakig érõ hõségben. A leírásban az szerepelt , hogy a töltésen kaszálatlan fû nehezítheti a gyaloglást. Nem tudom, hogy a kaszálatlan fû milyen lett volna, de azt tudom, hogy a lekaszált, nád és sástörekkel borított hepehupás, soha véget nem érõ szakaszról nem fogok jó szívvel megemlékezni az emlékkönyvemben. Ha nincs mellettünk végig a csatorna békanyálas -de a 40 foknál mindeképpen hidegebb -  vize, valószínûleg ott be is fejezzük a történetet. Felvettük hát a hosszú ujjas inget, hosszú nadrágot, fejre csavartuk a napellenzõt, és 20 percenként zokniig áztattuk magunkat a hûs nedûvel, néha-néha pedig egy bokor alá vackoltuk magunkat, amikor már a hõség kezdett felülkerekedni rajtunk. 


A 3.ellenõrzõ ponton roppant jól esett a zsíros és margarinos kenyér lilahagymával, majd nekivágtunk még egy kis töltésen való sétának és a biztonság kedvéért dél környékén az aszfaltot is megízleltük. Meglehetõsen furcsa emberek lakják a környéket, a legtöb autóban össze lehet kötve a duda a klímával, mert annak ellenére, hogy jó túrázókhoz mérten az út bal oldalán lehúzódva haladtunk, rengeteg autós úgy nyomta a dudát, mint süket a csengõt. Egészségükre váljék, remélem késõbb defektet kaptak, és legalább egy kérekcsere erejéig megnapoztatták a hátukat így dél környékén.


 Beérvén a 4.pontra a sárszentmiklósi Korcsmába, a kedves kocsmáros néni kiosztott pár gyors pecsétet és néhány pohár sört. Kérdésemre, hogy eleddg mennyien is voltak már itt, csak annyit válaszolt; - Hú, hát már nagyon sokan. Kicsit megrettenve néztünk össze társammal, és rákérdeztünk, mégis mennyi az az annyi.  - Hát itt volt az a 3 fiú, meg még legalább 5-en, vagy 6-an, kb 10-en már biztos itt voltak". Ekkor megnyugodtnuk, nincs vész, nem hagyott le minket egy láthatatlan légiónyi túrázó, nem vagyunk lemaradva nagyon. A vízkészlet feltöltése, pár perc üldögélés az eldugott hátsó szobában és újra várt minket a kánikula  2 utcával késõbb 2 gombóc vizes, jó alaposan kimért adag fagyi - ennél jobba lehúzni egy kanálról a fagyit szerintem fizikai képtelenség, nehogy véletlenül több kerüljön a tölcsérbe.


 Az 5. pont a nem messze lévõ Big Daddy (már nem mûködõ kocsma) mögött található - itt sem igazán tudták mennyi is van még hátra. Szõlõk, gyümölcsösök alatt indultunk tovább, majd kukoricások és szántóföldek között haladtunk tova. A nap egyetlen fénypontja - sötét foltja- a 15:00-tól 15:03-ig tartó átmeneti felhõs idõszak volt. Mindenesetre érdemes vetni egy pillantást az itinerre, amin ezt a kacskaringós, labirintusba illõ tájat egyetlen mondattal elintézi. "Árnyas, ligetes szakaszokon áthaladva elérünk Kislókig". - vagy valami hasonló, de tartalmilag és hosszúságilag ezzel egyezõ barokkos körmondat volt. Szerencsére itt már 5-en mentünk, így akadt közöttünk olyan, aki tizedjére volt itt, ám néha még õ is keresgélte az irányt. A szalagozások megvoltak, igaz soha nem a keresztezõdésekben, hanem gyakran egy egyenes szakasz kellõs közepén, így csupán megbizonyosodhattunk róla félóránként, hogy "pfû, oké, most derült ki, hogy jófele jövünk".  Kissé aggódtunk is néha, nem a három nappal ezelõtti tájfutó versenyrõl maradtak-e ott az olykor fûszálakra kötött neyloncsíkok.


 A 6.pontra ismét egy kellemes aszfaltos séta után  találtunk rá, ahol közölték, hogy még 13-15 km van hátra ( kb 10 volt, de inkább 9 ), valamint tudatták velünk, hogy eddig sokan feladták, és pár embert el kellett szállítani. Meleg volt no, ha még nem említettem volna. Itt volt jeges víz - utólag is köszönjük, életmentõ volt - majd dimbes-dombos tájon elértünk a 7.pontba Billerhez, ahol 2 jókedélyû hölgy és egy nem kevéssé jókedélyû szittya magyar, hagyományõrzõ férfiú várt ránk vízzel, pogácsával, láncinggel, karddal, puskával. Üdítõ kis beszélgetés és pihenés után nekivágtunk a végsõ szakasznak, ahol meg kellett kerülni egy "csöpp" birkatartó telepet, majd besétálni a célba.


A már említett fenomenális, kellemesen csípõs babgulyás elõtt megkaptuk az oklevelet, és egy pofás kis égetett agyagérmét.


Összességében elmondhatom, hogy a nagy meleg erõsen rányomta ítélõképességemre a bélyegét. 


Az itiner és a térkép minõsége ( egyazon 60-as táv kétféle térképrajzával is találkoztam... ) nem javult, de hát lassan ez lesz a túra védjegye. Különben is készülhettünk rá, olvastunk róla.  Ez amolyan 3-as fölé.


A szervezõk kedvessége nem ismert határokat, itt egy nagy csillagos 5-ös. 


Az emléklap kedves, és a kitûzõ helyett adott cserépkorong is szépre sikerült.


 


Egyszóval, ha nem júliusban lenne a túra, még azon is elgondolkodnék hogy jövõre ismét nekiállok. Így azonban kicsit még ódzkodok tõle.

 
 
 Túra éve: 2010
ZETúra éve: 20102010.07.12 13:38:52
megnéz ZE összes beszámolója

Szúnyogetetés a sötétben, avagy Iringó 15 éjjel...


A szokásosnak mondható hármas jött elsõ körben össze erre az utazásra/túrára is, szerencsére Tihamér este hat körül felhívott a szombati Szurdokkal kapcsolatban, mire mondtam neki,hogy a mai éjszakai gyaloglattól függ a dolog - rövid töprengés és egyeztetés után visszahívott, hogy õ is jönne - végtére is a Cartographa kupa miatt neki is jól jön ez a gyaloglat.


Hét után pár perccel indulás Újpestrõl, Szötske és Tihamér a Móriczon gyorsan beszállnak, aztán irány a hatos út. Némi falukon keresztüli tekergéssel sikerült Nagylókra érni. A kommunikáció csodákra képes, egy kevés földút beiktatásával helybéli (az 1. EP-on késõbb viszont látott) fiatalok segítettek eljutni a rajtba. Itt gyors nevezés, illetve részemrõl a kérdés, hogy miben különbözik az útvonal az Iringó 15-tõl... Gyakorlatilag semmiben, volt a közelítõ válasz, meg hogy 16km, most mérték le.

Szerelvény igazítás, GPS-ek élesítése után nekivágunk - nem túl sokkal vagyunk naplemente után, úgyhogy a szúnyogok még erõsen zabálnak, ezért igyekszünk tempósan haladni a lekaszált réten itt-ott felfedezhetõ földúton. Az elsõ EP-ig egy hídon, meg a tanösvény egyik tábláján kívül igazán semmi emlékezetes dolog nincs, egy-két vonat zakatol el a távolban.

Az elsõ ponton viszontlátjuk a segítõkész trabantos társaságot, megkapjuk a bélyegzést, aztán megyünk tovább.

Kicsivel késõbb szalagokkal is jelezve terelésbe botlunk: Egy magánterületnek jelölt részt kerülünk ezzel ki. Apropo, szalagok. Volt szalag, nem is kevés, azonban a fehér fóliacsík az éjszakában bár a semminél több, de igen erõsen kell mereszteni a szemünket, hogy észrevegyük azokat.

Kicsivel késõbb a tuhus-térképen jobbra jelölt út gyakorlatilag nincs, az egyel távolabbi felé vezet a szalagozás, nézzük a csillagos eget - no igen, nagyvárosban vagy a közelében ilyenhez nincs szerencsénk.

A 2. EP-nél találkozunk újra a gps szerint is a tanösvénnyel, szúnyog itt is van, igyekszünk tovább. Beérünk egy keskeny erdõsáv közepén futó szakaszra, itt már lámpát is kell gyújtani, nem elég csak követni az elõttünk haladók fényeit. Az erdõsáv végén aszfaltra érünk, itt rákapcsolok a következõ EP-ig. A ponton szólnak, hogy lesz az útról egy letérés jobbra, kötöttek keresztbe is szalagot - és tényleg: az utat lezáró szalagnál jobbra be a sûrûbe... Szalagozás szerencsére van, kitaposott ösvény is akad, úgyhogy robogok tovább. Egy kis híd következik, csak egyik oldalon van korlát, szerencsére eltalálom a pallót, mert eléggé gusztustalan "izé" van alatta.

Úttalan út, szántóföld széle, kevés szalag - a következõ szakaszt nagyjából ezzel lehet jellemezni - végülis iránymenet a vizenyõs területként jelölt rész DNy-i csücske felé. Késõbb ritkán, de azért járt földút kerül a talpam alá - térképen még nincs, úgyhogy rajzoni is lesz mit - aztán egy magasles balról, utána pedig egy T-elágazás. A térkép szerint jobbra, a vizenyõs részben(!) húzódik a tanösvény, elindulok arra - sár van, nyomok nincsenek, úgyhogy visszafordulok - ekkor felfedezek picit távolabb egy szalagot, meg egy kitaposott nyomot is fölfelé.

Megvárom a többieket, a közben érkezõknek is szólok, hogy merre lehet az arra...

Az erdõsávon átvágunk, közben néhány fán azért feltûnik a tanösvény jelzése(?) is. Földút, aztán egy elágazásban némi hezitálás után sikerül a helyes ágat eltalálni, innetõl aztán a tópart és néhány horgász ami emlékként megmaradt.

A Piroska-tó végénél jobbra megyünk, balra feltûnik a cél, átvágunk a gazon, még pár méter, és beérkeztünk. A kitûzõ nagyon szép, az oklevél is - a fõtt virsli, a szóda pedig igencsak jólesik.


A mért táv 16km körüli, amit bõ három óra alatt tettünk meg. Ha leszámítom a véráldozatot, amivel a szúnyogokat etettük, akkor kellemeset gyalogoltunk. Ha hozzászámítom azt, hogy saját térkép és GPS nélkül egy-két helyen "fejvakarós" még így, kiszalagozva is az útvonal, akkor azért árnyaltabb a kép... Útvonalleírás gyakorlatilag nincs, a kapott fénymásolt térkép, amin filccel volt körbehúzva a 20-as, illetve a 40-es táv "útvonala", az nagyjából arra jó, hogy kitöltse a papír egyik oldalát... Szolgáltatásban jó, terepi munkan közepes, a kapott írásos anyagot nézve viszont elégtelen az osztályzat. Ha valaki kalandra vágyik, akkor ez egy jó lehetõség, a saját térképet persze ebben az esetben se hagyja otthon...


(Túrablog)

 
 
 Túra éve: 2009
mz/xTúra éve: 20092009.07.13 10:36:48
megnéz mz/x összes beszámolója
Mezõföld 60
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 58,7 km / 180 m)

Sokat gondolkodtam azon, hogy elinduljak-e ezen a túrán, mégpedig azért, mert a korábbi beszámolók alapján nem igazán alakult ki pozitív kép bennem a rendezésrõl, a tapasztalatom pedig az, hogy az itteni leírásokat érdemes komolyan venni… Szóval nagyon is elgondolkodtatott, hogy azok, akik megosztották itt eddig a tapasztalataikat a túráról, hát szépen és diplomatikusan mondva sem igazán dicsérgették ezt a rendezvényt! Ami miatt aztán mégis úgy döntöttem, hogy nekivágok, az az, hogy ezek a hozzászólások kivétel nélkül sok-sok évesek, s gondoltam -vagy mondjuk inkább úgy, hogy reménykedtem és bizakodtam-, a rendezõk csak fejlõdtek pár év alatt egy keveset…

Nos, a tapasztalataim szerint részben igen, részben viszont sajnos nem!

A Frei Berger által említett 2005-ös itinert ugyan nem láttam, de gyanítom, hogy pontosan ugyanaz volt, mint az idei... :-) A térkép ugyanis továbbra is a valahonnan kimásolt, százezres léptékû, kb tizedik generációs fénymásolat, amin aztán rózsaszínû filctollal (minden egyes darabon kézzel - nagy meló lehet :-)) van berajzolva az útvonal! Hát ez nem nagyon profi… Aki csak ez alapján próbál tájékozódni a túrán, annak azért jár egy kis részvét! Helyismeret nélkül, csak önmagában ezzel eligazodni…hát ez azért eléggé egy mission impossible! A térkép értelmezését segíthetné még a leírás, ami önmagában talán nem olyan rossz, de rettentõen elnagyolt, egy mondatban leírnak benne 6-8 kilométeres szakaszokat. Egy jó térkép kíséretében talán ez is elég volna, de itt jó térképrõl ugyebár szót sem ejthetünk, viszont ez a leírás meg ez a térkép így együtt… Hát nem egy kifogástalan páros!

Egy dolog azért a tényekhez tartozik: az útvonal nem túl bonyolult, sok benne az egyenes és viszonylag kevés a problémás elágazás, de ez a leírás ezzel a térképpel még ezzel együtt is nagyon messze van a tökéletestól, de még a jótól is! Fõleg, mert a Mezõföldrõl valóban nem könnyû rendes térképet szerezni, szóval még csak azt sem mondhatom, hogy viszek magammal én egy rendeset… Nem tudok. Mert nincs! Ezért lenne fontos egy jó itiner... Sajnos itt az sincs! :-)

Útközben a jelzett utakon is viszonylag ritkák a jelzések, na jó, egy 8 km-es tök egyenes útra valóban nem kell 200 méterenként jelzés, de vannak ennyire nem egyértelmû szakaszok, s a jelzések itt is elég ritkák, néhol meg vannak kopva. Lehetne javítani rajta! A szalagozás viszont számomra korrektnek tûnt, ahova kellett, ott volt is. Ez utóbbi mindenképpen pozitív és nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy eltévedni ezzel a „kitûnõ” térképpel sem volt olyan könnyû.

Maga az út sokkal szebb és sokkal érdekesebb, mint amilyennek az ember gondolná! Bár a Nagylókról Sárkeresztúrra vezetõ szakaszon térdig érõ csuromvizes fûben haladtunk, aminek köszönhetõen pár száz méter után térdig igazi strand feelingem volt, úgy éreztem magam, mintha épp most jöttem volna ki a medencébõl, kárpótolt a rengeteg vad, ami keresztezte az utat! Nem túlzok, vagy öt percenként szaladt át elõttem egy-egy nyúl, õz, vagy röppent fel mellõlem egy fácán, de ezt nem úgy kell elképzelni, hogy valahol távol, hanem tõlem méterekre… S az öt perces intervallum is szó szerint értendõ! Komolyan olyan volt, mintha egy vadasparkban gyalogolnék, a Sárkeresztúrig tartó 7-8 kilométeren annyi vadat láttam, mint máskor 2-3 hónap alatt összesen, ráadásul nem 100 méterrõl, hanem méterekrõl! Az út mentén egyszer tõlem 4-5 méterre egy õz üldögélt a gabonatáblában (még fényképet is sikerült csinálnom róla - megnézheted a fotóalbumomban, link lent), majd kicsivel odébb négy nyúl kergetõzött az úton elõttem vagy 10 méterrel… (róluk is van fotó!)

Az elsõ ellenõrzõpont -az itiner szerint- Sárkeresztúr 6,5 km-nél – de a GPS szerint 6,5 km-nél a puszta közepén voltunk, a falu még nem is látszott… 8,3-nál értük el a falut, az ellenõrzõpont viszont nem volt sehol… Egy telefon a rendezõnek, tõle tudtuk meg, hogy az EP a kocsmában van, az út mentén… 9 km-nél értünk a kocsmába (nem 6,5-nél, hanem 9-nél....), ahol semmiféle kiírás vagy jelzés nem utalt arra, hogy az lenne az ellenõrzõpont. Betérve megkérdeztük a kocsmáros hölgyet, hogy ez lenne-e az ellenõrzõpont, mire õ azt válaszolta, hogy „Elméletileg lehet”… Hmmm....

Az itinerben szereplõ távadatok egyébként konzekvensen nagyjából ennyire stimmeltek, az EP-k távolsága néha sokkal több, néha sokkal kevesebb volt, mint amit az itinerben írtak. Ráadásul egyel kevesebb bélyegzõhely volt az itinerben, mint ahány ellenõrzõpont, sõt, az Iringó tanösvény menti ellenõrzõpont még az itinerben sem volt benne… Szóval ilyen jellegû gondok akadtak…

Viszont nagyon igazságtalan volna, ha csak az elsõ és az utolsó EP körüli mizériát említeném meg, mert a kettõ között az összes többi ellenõrzõpont a helyén volt, jól megtalálható volt és mindenki segítõkész és nagyon kedves volt. Azok az ellenõrzõpontok pedig, amelyek út menti kocsmákban voltak, az itiner alapján korrektül beazonosíthatóak voltak, nem volt velük semmi gond.

Amit még megemlítenék, hogy Sárkeresztúr után érintettük az ország legsósabb vízû tavát, a Sárkány tavat. Ez kifejezetten szép kis tavacska lenne, de a helyiek szemétkupacokat építenek a hozzá vezetõ út mentén, sõt, a tó partjától nem messze esõ rétet is szeméttelepnek használják – ehhez gratulálok nekik, meg egyúttal a helyi polgármesteri hivatalnak is, hogy ezt hagyja! Hát ilyenkor látszik, hogy milyen messze vagyunk mi még a valóban civilizált világtól…

A csatorna illetve a Sárvíz mentén haladó majd’ 20 kilométeres szakasztól egy kicsit tartottam monotonitás terén, de nagyon kellemes csalódást okozott, a nádasból gyakran röppent fel egy-egy nagy testû vízimadár, ilyen közelrõl még soha nem láttam ilyen madarakat, úgyhogy õk „elszórakoztattak” az úton. A Sárvíz önmagában sem ronda, néhol szigetközi hangulatot idézõ romantikus részek színesítik, szóval ez a kellemes csalódások közé tartozott.

A Sárbogárd-Kislók közötti szakaszról kár sokat beszélni, tipikus alföldi szakasz, pár km egyenes, egy derékszögû kanyar, majd újabb pár km egyenes, aztán megint egy derékszögû kanyar és újabb pár km egyenes szakasz…közben semmi érdekes. Viszont Kislóktól Nagylókig nagyon szép a vidék, ha már a hasonlatoknál tartok ma, akkor ez leginkább az Õrségre emlékeztet, lankás dombjaival, vakítóan zöld rétjeivel, amit néha egy-egy nádas vagy éppen napraforgótábla szakít meg. Ez a rész nagyon tetszett!

Nagylókon a célban szódavíz és nagyon finom babgulyás várta a beérkezõket, ez utóbbiban mindenbõl volt bõven, a hússal sem spóroltak! Õszintén mondom, ha én fõztem volna otthon, én sem tettem volna semmibõl többet, pedig én közismerten nem szoktam spórolni otthon a belevalókkal! :-) Szóval a babgulyás szó szerint TÖKÉLETES volt, így tiszta nagybetûvel, a gyakorlatilag korlátlan fogyasztás lehetõsége pedig nagyon kedves gesztus!

Összességében ez egy sokkal jobb túra, mint amilyennek az eddigi beszámolók alapján sejteni lehet, a rendezés sem rossz, ha az itinert egyszer végre rendbe tennék, az nagyot lendítene az összképen és talán az itteni megítélésén is! Egyébként megérdemelnék, hiszen alapjában véve minden nagyon korrekt, a rendezõk kedvesek, készségesek, az ellátás jó, csak az a fránya itiner egy kicsit gázos… Úgy konkrétan, rengeteg dolog nagyon nem stimmel benne... Valszeg azért, mert évek óta nem nyúltak hozzá, pedig csak egyszer kéne megcsinálni RENDESEN, az akár hosszú évekig jó lenne, hiszen a jelek szerint amit most adnak, az is évek óta funkcionál… :-)

Táj/útvonal/feeling (szerintem): 4
(nagyon tetszett az elsõ és az utolsó szakasz, a csatorna mentiek sem voltak rosszak, a Sárszentmiki-Sárbogi-Kislók közötti meg olyan amilyen, összességében egy 4-est simán megérdemel, már csak azért is, mert a valóban sok vad a feelinget nagyon meglökte)

Szervezés (szerintem): 4
(ez EP-k körüli „zavarok” miatt nem mondhatom, hogy tökéletes volt...csak az egyébként tapasztalt kedvesség és segítõkészség miatt 4-es)

Itiner/útleírás (szerintem): 2,5
(a túra egyetlen igazán gyenge pontja…nagyon sok benne a pontatlanság, a térkép nagyon gyenge, a leírás sem igazán pöpec...lásd fentebb)

Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 4,5
(az ellátásra nem lehet különösebb panasz, s az egészen kitûnõ babgulyás sem standard, mert nem mindenhol ilyet adnak, úgyhogy az külön dicséret)

 
 
 Túra éve: 2007
kpeterTúra éve: 20072007.07.08 13:49:17
megnéz kpeter összes beszámolója
Éjszaka a Mezõföldön 20

Összefoglalva: éjszaka a Mezõföldön sötét van, és könnyû eltévedni, fõleg jó leírás híján.

A 100 feletti nevezõ úgy tûnik a rendezõk elõzetes várakozásait felülmúlta, már térképet se kapott mindenki. Aztán kiderült, hogy az nem térkép volt, hanem az Iringó tanösvény sematikus térképe (a hátoldal tanúsága szerint egy májusi túra emléklapjaként). Az szöveges itiner nagyjából ennyi volt: "menjünk át a vasúti átjárón, kövessük azt a vele párhuzamos földúton, majd a 3-as állomásnál csatlakozzunk be a tanösvénybe"...

A fõszervezõ rövid szóbeli útvonalleírása alapján nekivágok az éjszakának.
Vasúti átjáró OK. Párhuzamos földút OK. 3-as állomás már kérdéses... Egy vasúti töltést kellett megmászni, melyet mindkét oldalon csatorna, nádas, gazos övezett és a sötétben csak az elõttem járók próbálkozásai voltak megtalálhatók, de ösvény semmi, szóval azt taposni kellett.

1. ellenõrzõpont megvan, egy éjszakai bográcsos buli, jó hangulat, segítõkész fiatal srácok.

Innentõl gondoltam már egyszerû lesz, csak követni a tanösvényt, errõl már útvonalvázlat is van. 4-es tanösvény állomás is megvan, ír a tábla vmi löszfalról, de ebben a sötétben az Eiffel torony se tûnne fel 30 méterrel elõttem :)

5. állomás pont egy útelágazás villájában áll, a vázlat szerint nagyjából egyenesen kéne menni, itt megtalálom az éjszaka elsõ, és nekem egyetlen szalagját is, úgyhogy követem az utat, ami bekanyarodik néhány pajta meg dühös kutya irányába. Ez már kezd érdekes lenni, de mivel nem kéne kanyarodni a vázlat szerint, kis korrekció után rátérek vmi kerítéssel védett csatornával párhuzamos tisztásra, ott kb 1 km múlva keresztbe is kerítés. Na szuper... Ráadásul a vázlat szerint már a csatorna másik oldalán kéne mennie az útnak....

Kis visszavonulás, visszább találok egy részt, ahol már gondolom a hasonló (tév)úton járó túratársak letiporták egy kicsit a kerítést és a mögötte levõ csatorna nádasát és egyéb gazát... Hát gaz igazából maradt nekem is :) No, akkor elvileg jó irányban és a patak jó oldalán megyek tovább. Még néhány 100 méter múlva látok egy újabb helyet, ahol szintén letiport kerítés jelezte a további résztvevõk átkelésének helyét.

Innentõl a patak és szántóföld közötti földúton haladtam jó sokáig (közben már láttam néhol, hogy van ám itt turistajelzés is: P+, lehet h azt is érdemes lenne felújítani és mondjuk jelezni a vázlaton, vagy a tanösvényhez is valamit felfesteni)

És valahol itt kellett volna elkanyarodni balra, amit semmi jelzés nem mutatott. (Esetleg lehetett volna itt egy EP is akár...) Így hát mentem tovább az úton, míg kb 10 km-nél az út mellett vmi nyájat õrzõ agresszív kutyával futottam össze, aki láthatóan nem lelkesedett az ötletért, hogy az úton továbbmenjek.

Így végülis a visszafordulás mellett döntöttem, a táv úgyis meglesz, de a további kóválygástól sok eredményt nem reméltem.

Visszafelé ismét kerestem a lekanyarodási lehetõséget, de ismét semmi jelet nem találtam. (Egyébként tényleg nem értek a tanösvény építéshez, de az normális, ha egy tanösvényrõl ennyire le lehet tévedni?)

Szóval irány visszafele, ezúttal semmit nem bíztam a véletlenre, láttam egy pislákoló fehér vasúti fénysorompót az EP közelében, azt becéloztam, ott simán feljutottam a sínekre, ahonnan Nagylókig le sem jöttem :) Még mehettem volna a tanösvényen visszafelé is, az is elvileg bevisz a faluba, de a tapasztalatok alapján nem bíztam túlzottam a jól követhetõ ösvényben :)

A célban kedves és együttérzõ szervezõk fogadtak, jóféle gulyáslevessel kínáltak, evvel nem volt gond. Viszont a túrát igazából csak helyismerettel rendelkezõknek ajánlom.
 
 
 Túra éve: 2005
Frei BergerTúra éve: 20052005.10.24 23:10:18
megnéz Frei Berger összes beszámolója
http://web.axelero.hu/gaborkoos/terep_jaro/mashol/mezofold_60/mezofold_60.htm (képek is)

Mezõföld 60

Nagylók-Sárkeresztúr-Sárbogárd-Kislók-Nagylók

2005. július 16, indulás 5.35, érkezés 16.30. Gyalogos táv: 59,2 km

Már a Szent-Iván éji Sóút túrán is megfogadtam, hogy most igazán valami hegyesnek kell következnie, mert a sík vidéknek is megvannak a szépségei, de azért mégis… Csak hát az a helyzet, hogy amikor idõm van, akkor az adott kínálatból válogathatok, és a válogatás során olyan szempontok is közrejátszanak, mint az útvonal, a táj, milyen messze van Zirctõl, stb. Így ragadtam le erre a hétvégére mégis egy síkvidékinél, ahol az útvonal emelkedése 180 m, ami mégis több, mint Sóút nulla méter emelkedése, de a hegyvidékitõl elég messze van.

Péntek este nyolckor ültem autóba, és Székesfehérváron, Hantoson keresztül éppen kocsmazárás elõtt érkeztem Nagylókra, ebbe a zsákfaluba, amelyrõl soha nem gondoltam volna, hogy bármilyen turisztikai vonatkozása lehet. A készletek feltöltése aznap estére és másnap reggelre, majd irány a kultúrház, ahol igazán nagy élet zajlott. A nagyterem tele hálózsákosokkal, egy részük már elalvófélben. Egy iskolai csoport éli át a tanévi szigor alól fellélegezve a szabadság élményét, kis csoportokban rajzanak a ház körül, enyhén ittas nevelõjük próbálja meg a kelleténél hangosabban fegyelmezni õket („… ne tegezz, neked Zoli bácsi vagyok!”), mire egy nyilván édes álomra éhezõ vándor szól ki a mûvházelõkertben felvert sátrából: „Most már menj a picsába Zoli bácsi!”

„Mezõföld: háromszög alakú terület a Duna, Sió, Balaton és a Velencei tó-közt, … 120-180 m tszf. … Pannonkori rétegeit vastag lösztakaró (Paksnál 50 m) és homok fedi. Részben sík felszín, részben lankás halomvidék. Kevés csapadék: 500-550 mm. Eredetileg füves puszta volt, innen ered neve is. Termékeny szántóföldek…” – írja a 61-es Nagy Magyar Lexikon. „Legmagasabb pontja a Pusztahegy, 277 m. … ÉNY-DK irányban párhuzamos szerkezeti vonalak tagolják, amelyek meghatározzák a középhegységbõl lefutó vízfolyások (Benta-patak, Szent László-víz, Váli-víz, Sárvíz) irányát is. Természetes növényzete a löszpusztarét (sztyepp).” – mondja a Magyar Larousse. Mezõföldön komoly tájvédelmi körzetek vannak kijelölve, az egyiknek a tájháza Dégen, a falu bejáratánál található, érdemes lesz azt is meglátogatni. A körzet határjelzõ tábláival sok helyen találkozom útközben, és a tájvédelmi õr is szigorú tekintettel motorozgat.

Nem teljesen ismeretlen, pályám kezdetén a vízügyben bejártam minden zugát, ahol fúrt kút volt, olyan helyeken is megfordultam, ahová a helybélieken kívül halandó nemigen jut el – minek is menne oda? Pici várakozással nézek a túra elébe, feljönnek-e harminc évvel ezelõtti emlékképek, érzések.

Elég is volt a hat óra alvás az anyósülésen, pihenten ébredek, és fél hatkor már a kettes számú igazolólappal vágok neki a piros keresztnek a mûvház sarkánál. Kissé felhõs, esõbe hajló, de kellemesen langyos a reggel. Kivételesen zokni nélkül, szandálban vágok neki, nem akarom kockáztatni, hogy a zokniba beóvakodó homokszemcsék idõ elõtt kikezdjék a lábfejemet. Már néhányan nekiindultak, a falu és az állomás közti napraforgósban kijárt ösvényen hajlott hátú, ugyancsak idõsebb túratárs-hölgy szaporázza lépéseit – minden tiszteletem az övé, akármelyik távon is indult!

„Az állomás után a P+ jelzésen áthaladunk Nagylók utcáin, majd az erdõben gyalogolva Sárkeresztúrra érünk…” – írja az útvonalleírás. Nos az „erdõ” nem más, mint egy dûlõút, kétoldalt tíz méter akác- és bodzasûrû, majd végeláthatatlan szántóföldek, valóban szép gabona-, kukorica-, napraforgótáblákkal. Emlékszem, gyermekkoromban én is ilyen vidéken éltem, egy akácfacsoport a határban nekünk már „kiserdõ” volt, csak késõbb tapasztaltam meg, mit jelent valójában az „erdõ”, a maga sajátos illataival, neszeivel, életével. Tempósan haladok, félúton egy kissé csapzott, ámde barátságos, nagytestû farkaskutya szegõdik mellém, majd néhány kilométer után, ahogy jött, úgy el is tûnik. Ahol az út menti akácos megszakad, pompás kilátás nyílik a Sárvíz széles lapályára, túlsó oldalon a kálozi dombokkal, dél felé Sárbogárdig, talán Cecéig is ellátni.

Amikor az elõkészületek során a szervezõt felhívtam és a térkép iránt érdeklõdtem, azt mondta, hogy errõl a vidékrõl nincs turistatérkép, majd kapunk a bejelentkezéskor. Szokásom szerint átolvasom indulás elõtt, egy valahonnan kimásolt százezres léptékû térképrészletbe rajzolták bele vastag filccel az útvonalat, és errõl aztán számos másolatot készítettek. Kedvenc szórakozásom, hogy a pihenõhelyeken tanulmányozom az útvonal részleteit, itt errõl szó sem lehet, örüljek, ha nem tévedek el. Az útvonalleírásban egyesíteni próbálták a 60, 50 és 30-as távok leírását, amibõl meglehetõsen nehezen követhetõ egyveleg lett (még szerencse, hogy a 100-as távot úgy oldották meg, hogy a Nagylókra visszaérkezõ 60-asok egy újabb leírást kaptak állítólag egy negyvenes körútra Nagylók rajtttal és céllal). Ilyen apróságok már eleve gyanút ébresztenek a szervezés szakszerûségével kapcsolatban, és elõérzetem nem is csal: egyetlen ellenõrzõpont sem volt az olyannyira hasznos bójákkal jelezve; a kettes pont õrei tulajdonképpen túrázni jöttek, csak megkérték õket, ugorjanak be pontõrnek; a négyes pont nincs is telepítve, az ötösön mondják, hogy már régen zárva a Krisztina presszó, de ha nem szólunk, nem bélyegzik be a négyest az ötösön, a sárbogárdi Szandi presszóban, ahol egy szemlátomást sokadik sörét maga mögött tudó pontõr kedélyeskedik az árnyékba cipelt asztalánál, viszont a túrázónak csak a meglehetõsen cigarettafüstös presszóban jut hely, ahol semmilyen hideg üdítõ nincs. A kislóki kocsma, a 6.pont évek óta zárva, még szerencse, hogy a pontõrök kitelepültek a falu elé, nem kell hiába ballagnunk négyszázat oda és ugyanannyit vissza. A leggyanúsabb azonban a pontok távolságának hitelessége: délben, tehát hat és fél óra (igaz, tempós) gyaloglás után érek el az ötödik pontig, sokszoros tapasztalatom alapján 30 kilométert kellett volna megtennem, és mit ad Isten, az ötödik pont már 38; így fordulhat elõ, hogy tizenegy óra alatt gyûröm le a nem egészen 59-et. Mondhatnám, ez igazi egyéni csúcs, ha nem tudnám, hogy nem egészen életszerû. Pedig nem rövidítettem, a kisebb elbóklászásokat kivéve végig a kijelölt úton mentem.

Vissza az útra: Sárkeresztúr után ott lenne a Sárkány-tó, „az ország legsósabb tava”, persze nincs idõ bemenni. Mélyen elázott dûlõutak szélén egyensúlyozom a bokrokba kapaszkodva, majd a Sárosd-kálozi mûúton érem el a Malom-csatorna hídját. Az útvonal a jobb partot írja, látom, hogy elég magas a gaz, maradok a bal parton, bízva abban – késõbb kiderül, helyesen -, hogy a kijárt földút végig kitart. A nap már eléggé fenn jár, fátyolfehõs az ég, elég fülledt a levegõ, lehet izzadni rendesen. A csatornában sok a víz, Káloz határában egy horgászgató bácsi mondja, sok hal van benne. Sajnos, sok szemetet is visz a tetején. A Sárvíz-völgyben messzire ellátni, valahol, a párás távolban, Sárbogárd víztornya és gabonasilója tûnik fel, órák még, amíg a közelükbe kerülök.

Csend és nyugalom van, a belvizes lapályokon gémek, kócsagok lépegetnek, néha fel-felrebben egy csapat, halak vetik fel magukat a vízben. Nagyhörcsöknél átballagok a Sárvíz mellé, majd az ellenõrzõpontot elhagyva a bal parton húzok tovább, a jobb parti töltés járhatatlan. Késõ délelõtt van, a parti nádasok sok helyen megszakítva, horgászhelyek kialakítva, alkalmanként odaköszönünk egymásnak. Nagyon elszomorító, hogy mennyi szemetet hagynak maguk után a horgászok. A víz folyása délnek haladva egyre lassul, és tényleg, a mezõszilasi hídnál zsilip duzzasztja vissza.

Dél van, Sárbogárdon izzik az aszfalt, egy óra szieszta a Szandi presszóban – szokás szerint, helyi menõ csávók társaságában -, majd vissz a természethez. Hosszú, meleg bandukolás a hõséget ontó földutakon Kislók felé, a Bolondvárat itt is érdemes lenne megnézni, persze nem fér bele. Az út menti szilvafák kisszemû, sárga, príma édeset teremnek, két marokkal szedek, három lépés-egy magkiköpés. Nagyon számítok a kislóki kocsmára egy utolsó erõgyûjtésre, de az nincs, lásd fentebb. Így csak a hatodik pontõr mûanyag kannájából veszek magamhoz erõsen langyos ivóvizet.

Biller felé tipikus homoki völgybevágódáson vezet fel az út, szép, zöld legelõk, bokrosok, majdnem el is bambulok, kis kitérõt kell tennem. A Biller egy nagy major, békésen pihenõ birkák, és furcsa libák között mászunk át a kerítésen, nem bánják. Az utolsó pontõrök fiatal társaság, motorokkal, bográcsoznak, zene szól az árnyas ligetben, kissé arrébb megengedek magamnak húsz perc sziesztát, a szandálom talán még kibírja. Rossz, sáros úton, „erdõben” érek be Nagylókra, elsõk között ezen a távon. Jól esik a fürdés a sportpálya öltözõjének fürdõjében, és hogy mennyire nem fáradtam el azon a távon, amelyen az eddigi tapasztalatom szerint igazán el kellett volna fáradnom, azonnal indulok is haza, sõt, útközben még jónéhány mágnesmezõt is ellenõrzök.

Nem akarom elkiabálni, de ha igaz, hogy ez a táv 60 km volt, akkor lehet, hogy edzésben vagyok?
 
 
filateliaTúra éve: 20052005.08.02 21:40:03
megnéz filatelia összes beszámolója
Mezõföld 100
A Börzsönybérc helyett én a Mezõföldet választottam tán Vígh-Tarsolyi miatt is. A hajnali kelés, a fél országon való autókázás nem egy öröm de az 5,30 rajtra odaértünk. Elég kacifántos útvonalvezetés jellemezte a túrát. A korai rajt szükséges volt, mert utálok a dögmelegben caplatni a Sárvíz füves gátján, meg jól esett a hajnali kocogás is. Sajna ennek meg lett az eredménye is. A sárkeresztúri pontot még sikerült fognom de a következõ két ponton a pontõrök elõtt értem ki a pontra. A nagyhörcsögi hídnál kénytelen voltam negyed órát dekkolni, várni a pontõrökre, mivel vizem fogytán, s valami ennivalót is szerettem volna kapni. Pont indultam volna onnan mikor nagy fékcsikorgatással beért a pont. Egy csoki és víz vételezése után elindultam a túra általam legjobban nem szeretett szakaszára a Sárvíz gátjára. Egyedül a sokféle madár látványa vidított fel. Mire Sárszentmiklósra értem kezdett a nap is bekeményíteni elég meleg volt.A Szandi Presszónál Janiék poénkodása ütötte el rosszkedvemet.A sárbogárdi szõlõk valamint a kislóki országút után alig vártam, hogy a patak hídjánál elérjem a régi csordakutat. A jó hideg kútvízben jól esett lehûteni magam. Gyógynövény gyûjtõkkel és juhászokkal beszélgetve szép lassan elértük a Billert ahol Nád Béla barátom pihegett a 40 km táv pontján. Mi gyorsan továbbindultunk mivel várt a 100 km fele még. Az újabb kanyar néha nem volt életbiztosítás mivel a székesfehárvári orszáúton kellet vagy 5 km gyalogolni, míg elértük a sárszentágotai pontot. Pontõrt még itt sem találtunk ezért az itinerhez adott vaktérkép szerint indultunk vissza Nagylókra. Az út állítólag ki volt szalagozva, de mi csak 3 km után találtunk az elsõre. Az ismert nagylóki mûv házbeli pecsételés után vissza azon az úton amin jöttünk az " imádott" fehérvári útra újabb 5 km gyaloglás 120 km-rel száguldó kocsik mellet, néha nem éreztem magam biztonságban. Szerencsére gyorsan elértük Felsõkörtvélyest, majd a Billert. innen már ismerõsen be a célba, ahol sajna melegvíz ohne, meleg kaja minimális. De mi még a szerencsések voltunk egy-két ismerõsünk elég megviselt állapotban pihegett a célban. Szép jó a Mezõföld, de a 100 km itt nyáron nagyon durva.