Túrabeszámolók


Nagy László Emléktúra a Somlón keresztül

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014
 Túra éve: 2014
efemmTúra éve: 20142015.01.08 16:59:51
megnéz efemm összes beszámolója

(Rendezõi beszámoló)


A 14. alkalommal (2014. május 24-én) megrendezett Nagy László Emléktúráról

Szakosztályunk és a Nagy László Szellemi Öröksége Alapítvány lelkes csapata nagy

gondot fordított az elõkészületekre, melynek része volt a jól használható színes térkép és

az útleírás (itiner) megszerkesztése, sokszorosítása, a kitûzõk, az emléklapok nyomdai

elkészíttetése, az útvonalak szalagozása, a vendéglátáshoz szükséges anyagok

beszerzése, az ellenõrzõ állomások megjelölése, a pontbírók helyszínre szállítása…




Szerencsére, legtöbbünk már sokadik alkalommal veszi ki részét a túra lebonyolításából.

Azt azonban még idén sem mondhatjuk el, hogy minden lehetséges helyzetre azonnal a

legjobb megoldással tudtunk szolgálni. Nehezítette a túrázók zavartalan kalandozását,

hogy a Somlón két helyen útépítési munkálatok zajlottak  szombaton is. Így a túrázók nem

várt útlezárással, munkagépekkel is találkoztak. Szerencsére a rajtba (Somlóvásárhely

vasútállomás) visszaszállítást sikerült megkönnyíteni, az iszkázi falugondnoki busz idén is

rendelkezésünkre állt. Elõzetes terveink ellenére ezért nem kellett körtúrát kiírnunk.




Az idén 30. éve mûködõ Nagy László Emlékház külön is odafigyelt a természetjárókra: az

irodalmi mûsorok, játékok, zsíros kenyér, somlai bor mellé az évfordulóját ünneplõ

emlékház szép kiadványával kedveskedett a teljesítménytúrán résztvevõknek.




A 69 gyalogló közül 28 magyarországi településrõl (Balatonszabaditól Vásárosnaményig)

43-an a 19 km-es, 29-en pedig a 12,5 km-es táv megtételére vállalkoztak. A legifjabb

résztvevõ, aki szülei hátán tette meg a túrát, a 4 hónapos  Tóth Villõ Sára, a legidõsebb

pedig Gaschi Attila 74 éves természetjáró volt. A versenyzõk belülrõl is megtekinthették a

hegy összes kápolnáját s ezeken kívül még számtalan nevezetes helyét a Somlónak és

környékének.

A borongós idõben, szemerkélõ esõben induló május végi túranap végül a résztvevõk és

szervezõk örömére derült ég alatti ragyogó napsütéses pünkösdelõbe fordult.



Magyar Istvánné

a NSE NOSZLOPAKODÓK Természetjáró Szakosztálya nevében

 
 
 Túra éve: 2013
kiscsikóTúra éve: 20132013.06.03 12:23:38
megnéz kiscsikó összes beszámolója

Rossz idõt jósol az elõrejelzés, szokásos vasvári túratársaim közül senki sem mozdul rá a programra. Már lemondok a lehetõségrõl, pedig kellemes emlékeim között szerepel ez a túra. Este nyolc után jön az sms, amiben értesít Göcsej SE-s ismerõsöm, Kati, hogy lesz egy hely a kocsijukban.


Szemerkélõ esõben indulunk Zalaegerszegrõl, de aztán Zalavégnél már száraz minden, s fél tíz körül a rajtnál, Somlóvásárhelyen vagyunk. Másik kocsival is érkeztek túratársak, így a két sofõr elvágtat Iszkázra, ott hagyván az egyik kocsit, együtt jönnek vissza. Nem körtúra, így meg van oldva mindenkitõl függetlenül a visszajutásunk. Indulhatunk a kényelmesre - hat óra áll rendelkezésre - szabott túrára.


Térkép, pontos túraleírás a kezünkben, de különösebben nem izgulunk, jártunk már erre, elveszni nem fogunk. Kilencen vagyunk.


A táj csodás, mindenütt pipacsmezõk, s Melinda felemleget egy korábbi próbálkozást, ami a kissé korai pincelátogatás következtében hamvába hótt, anno:leragadtak a borozásnál, nem lett semmi a túrából. Most is látjuk a gazdát a padkán ücsörögni, Meli meg is kiabálja, emlékeztetve a jó kis poharazgatásra. Most sportszerûen továbbmegyünk. Bazaltkövekkel szépen rézsûzött úton haladunk, lassú kaptató, aztán egy kicsit erõsebb. Eszembe jut, mikor - kedves túratársam, Sanyi bácsi 80. születésnapját ünneplendõ  -  vagy 15 éve, a magasabb hegyeken tériszonyos, ezért zokniban biztonságosabban közlekedõ jóbaráttal haladtunk itt fel, majd lefelé. Õ ma már mennyei útvonalakon közlekedik.


Elhaladunk a szépen karban tartott Taposó-(Tipró)kút - ipari mûemlék - mellett. Mivel fotózok, folyton lemaradok, társaim be-bevárnak.


Az elsõ ellenõrzõpont a Szent Margit- kápolnában. Mellette a villámsújtotta, de újra zöldülõ 260 éves hárs. A párás levegõ ellenére szép rálátás a síkságra. János - de más túratársam is - jól tájékozódik , az elénk táruló táj földrajzi neveit is megmondják nekünk.


A kaptatók után Ede bácsi pincéje kecsegtet pihenõvel. Nem is csalatkozunk, Puchinger Ede és felesége pincéje vándorcsalogató, kellemes, rendezett környezetben várja a betérõt. Kóstolónak indul, de aztán vétel is lesz a finom borokból. Én elhibázom a sorrendet, elõször édeset, utána szárazat inni botorság, figyelmeztet a gazda, de azért így is gyorsan lecsúszott a nedû a torkomon. Vasvári társaimmal, Edittel és Robival is itt futok össze, aztán majd a célban ismét.


A Szent István-kilátóhoz akkor érek, mikor már javában falatozik a társaság. Ez a második ellenõrzõ pont, egy szót (májusi) kell túralapunkra jegyeznünk, igazolandó, hogy érintettük a pontot. Süt a nap, kellemes az idõ, kicsit ücsörgünk, mielõtt felkerekednénk. Kiss Sándor Szent István szobra esendõ a hatalmas -Vadász György tervezte - fakereszt alatt, nagyobb távlattal elõtte talán jobb lenne, de így is szép. A Kitaibel Tanösvényen haladunk tovább, fel a várromhoz, hûvös a szél, igyekszünk. A várból lefelé - több gazdája volt - elhaladunk a Kinizsi-szikla mellett. A monda szerint a bazalttömb nyeregalakú mélyedése Kinizsi Pálnak köszönhetõ. Amikor a várat tulajdonába véve felgyalogolt megszemlélni az ajándékot, a meredek úton elfáradván leült a sziklára, nehéz terhe alatt keletkezett a mélyedés. A következõ ellenõrzõ pont a Szent Márton-kápolna. Kati kicsit meg is kongatja a harangot, ami amúgy vészjelzõ volna:jég, ár,  tûz esetén. Az oltárképnek mintha Nagy László lett volna a modellje.


Úton, útfélen éretlen cseresznyéket dézsmálgatunk, talán számítanak erre a gazdák, s nem haragszanak érte. Betérünk a Makovecz tervezte Várkapitány pincébe. Tulajdonosai szívélyesek, a kupolában a táltos leveszi a rontást társaimról, míg én lenn kávézgatok. Most már alkalmi jelzésen haladunk, nem az eddigi sárgákon, piros szigszalag mutatja az utat. Ha csak az Árpád-kori somlószõlõsi templomot láttuk volna ezen a túrán, már megérte eljönni! A puritán szépségû belsõ, és az ellenõrzõpont õreinek kedvessége egyaránt megérinti az embert.


Még nem mentünk tíz km-t sem, jó lesz belehúzni, mert eljár az idõ! Hosszasan haladunk a csodás kamillás mellett, a Somló új és új szögekbõl látható, ha visszafordulunk. A felhõk jönnek-mennek, de látszik, esõ nem készül itt. A kõkereszt az ötödik e.p. , ráírjuk túralapunkra a vadrózsa szót. Már Iszkázon vagyunk, de Nagy László és Ágh István szülõháza a felsõiszkázi faluvégen van. A szépen rendezett emlékház udvarán kellemes meglepetésként ér bennünket az élõ népzene, amit a Buda Folt Trió szolgáltat. Zsíroskenyér, s az írószövetség elnökének, Szentmártoni Jánosnak bográcsosa enyhíti a nem túl elcsigázott turisták éhét.


A kitûzõ és a míves emléklap mellé Nagy László egyik képversét kapjuk ajándékba. Réthy Katától megtudom, Nagy András grafikus (a költõ fia)  munkájának örülhetünk. Az  emlékházban sok a néznivaló, az udvaron szíves vendéglátás: mulatság, jó bor, vidám vetélkedõk, rejtvények, sorversenyek, majd Faragó Laura énekel. A két népdalt Nagy László két mûve: Ki viszi át a Szerelmet és a Csodafiu-szarvas követi. Ha nem ismernénk, nem vennénk észre, hogy mûalkotást vett hátára a népi dallam.


Kata és Teréz részletesen konzultál az írószövetség elnökével fõzési praktikákról. Hosszasan idõzünk, de a kortárs költõk felolvasására már nem maradhatunk, pedig rég élveztünk így napot: testnek, léleknek egyaránt szolgálhattunk. Fél hét körül indulás haza. Sofõrjeink közben megoldották a gépkocsi kérdést, elhozták Somlóvásárhelyrõl az ott parkolt jármûvet. Elköszönve a szervezõktõl, ismerõseinktõl, akikkel összefutottunk, indulunk haza.


Az önkormányzat kisbusza folyamatosan szállítja a célba azokat, akik éltek a felkínált lehetõséggel, s a fõútra érve mi jobbra, õk balra fordulva intünk egymásnak. Hazafelé Kati azt mondja, idõrõl idõre elõveszi Nagy László verseit, öröme telik benne. Mi sem vagyunk másképp. Zalában már zuhog, de azért beautózunk a zalavégi kastélyhoz, legközelebb talán körül is sétálhatjuk.


Könnyû túra, útközben sok látnivalóval, szép panorámákkal. Az emelkedõk ellenére is bárkinek ajánlható, jól jelzett út, szívélyes szervezõk, és a végén az irodalmi csattanó. Igazán eredeti és nívós színfolt a szabvány teljesítménytúrák között.


Matyovszky Márta


Vasvári TSE


( M.Márta írását továbbította Réthy Kata)




 


 

 
 
nafeTúra éve: 20132013.05.28 20:42:04
megnéz nafe összes beszámolója

Nagy László emléktúra


GPS-el mért távolság: 16,7 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 350 m. A visszaúttal együtt 32,8 km-t mentem 710 m szinttel.


Szokásomhoz híven, korán érkeztem Somlóvásárhelyre. Alig lézengett valaki a startnál, így gyorsan túlestem a nevezésen.  A nap sütött, viszont igen hideg szél fújt. A látási viszonyok elég rosszak, nagyon párás a levegõ. Ponttól-pontig vezetõ túraként került meghirdetésre. Elhatároztam, ha az idõ elfogadható marad, nem várok semmilyen szállításra, hanem visszagyalogolok a kocsihoz. Megnéztem a térképet és kényelmes tempóban megkezdtem a túrát. Volt egy bõ kilométerem bemelegedni, csak közvetlen a Taposó-kút elõtt vált meredekebbé az emelkedõ. Ahogy telt az idõ, illetve értem egyre magasabbra, lett egyre rosszabb a kilátás. Az elsõ meredek részt letudva, kellemes gyaloglással értem el, az 1. ellenõrzõ pontot, a Szent Margit kápolnánál. Ahogy a Nagy László emléktúrákon szokásos, nyitva volt a templom, így megnézhettem. Nagyra értékelem ezt a lehetõséget. Készítettem néhány fotót, s mentem tovább. Következett a Somló alsó, majd felsõ fennsíkjára vezetõ kaptató. Helyenként jó meredek. Gyakran megállok virágokat fényképezni. Érdekes, de az egy éve vásárolt Nikon bridge gépemnek sokkal gyengébb a makró módja, mint a 7 éves Olympus ultrakompaktomnak. Ettõl függetlenül elfogadható képek sikeredtek.


A kilátóhoz fölérve egyértelmûvé vált, ha nyitva lenne a kilátó, sem lenne értelme fölmenni, olyan párás, felhõs az idõ. Az automata Ellenõrzõ pontot jelentõ lapot már messzirõl láttam. Fölírtam a rajta látható szót, majd megkezdtem a vár felé ereszkedést. Meglepetésemre, medvehagyma szagot éreztem. Nem gondoltam, hogy itt is terem. Végül is a Somlón is található, az általa kedvelt bükkös. A vár ismertetõ tábláit sajnos megrongálták egy kicsit. Viszonylag rövid ideig nézelõdtem a várban, mivel a tavalyi szilveszteri túrán alaposan bejártam. A kémény tetején tartózkodó varjak nem vették jó néven a fotózást, amit hangos károgással és körözéssel adtak tudtomra. A kilátás innen sem jobb. Még a Ság-hegyet sem lehetett látni.


Visszafordultam, s irány a Szent Márton kápolna. Kellemes, a Kinizsi-szikla közelében látványos útvonalon értem el az ellenõrzõ pontot. Mivel érik a korai cseresznye, így az út menti fákról csippentettem egy-egy szemet. Végre friss gyümölcs! Kápolna és forrásház fotózás után ballagtam tovább lefelé. A Hegy-kútnál sajnos magam mögött hagytam a Somlót. Somlószõlõsön szó szerint a szépen felújított (restaurált) árpád kori templomban rendezték be az ellenõrzõ pontot. A sekrestyébe is bemehettem fényképezni, ahol a felújítás elõtti oltárképet helyezték el. A maga egyszerûségében is szép a templom. Gyönyörûek a helyreállított árpád kori freskó maradványok, fõként az oltár mögötti. Igazi ritkaságnak számítanak. Érdemes megnézni, ha már az ember elmegy a Somlóra. A müzli szelethez almát, és/vagy egy jó marék finom cseresznyét kaptunk. Ez utóbbit a polgármesterasszony jóvoltából.


Nézelõdést és fotózást követõen irány Iszkáz. Errõl a szakaszról nem kaptunk térképet, viszont volt, az Ajka környékén megszokott szigetelõszalagos jelölés. Tempósan gyalogoltam. Az úton a füvet elõtte hétén kaszálhatták le. Az idõjárás és a látótávolság javult. Az egyik mellékútról, kb. 50 m-re õzbak ballagott ki elém. Nagyon meglepõdött, amikor észrevett. Kicsit odébb szökdelt, majd megállt és nézet. Mire elõkaptam a fotóapparátot, elhúzta a csíkot. Eseménytelen gyaloglással értem be a célba. Leigazoltam, ettem egy kis zsíros kenyeret, megnéztem a kiállítást, s gyalog elindultam vissza a rajthelyre. Közben szervezték a visszaszállítást. Visszafelé, a Hegy-kútig vezetõ 7,8 km-es út, másodjára már igen monotonnak bizonyult. Talán 30-35 túrázó jött szembe velem. Ez jelzi, hogy bizony kevesen indultak a túrán (ketten értek be elõttem a célba). Mivel a látástávolság sokat javult, más útvonalon, de megint fölkaptattam a kilátóhoz. Mivel érdemesnek láttam, föl is mentem. Megérte.


Már csak az volt hátra, hogy visszaballagjak a kocsihoz. Mire megittam a kávémat, befutott az iszkázi falugondnok busza, a célba ért túrázók egy csoportjával.


Kellemes, helyenként látványos, jól szervezett túrán vettem részt. A Somlón vezetõ szakasz az igazán látványos. A Somlószõlõs - Iszkáz közötti szakasz kissé monoton, de hát Nagy László emléktúrát nem lehet Iszkáz nélkül szervezni, az pedig sík terepen található.


A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 500/400 Ft-ért színes térképet, itinert, oklevelet, meglepi Nagy László verset és kitûzõt kaptunk. Ahol kellett, az útvonal jelölés jó. A Szent Margit kápolnánál ásványvíz, Somlószõlõsön müzliszelet, alma/cseresznye, a célban zsíros kenyér, hagyma ásványvíz/szódavíz volt az ellátmány. A rajthelyre történõ visszaszállítást jól szervezték meg. Ingyenesen lehetett megnézni 1 templomot, 2 kápolnát (amelyek máskor általában nincsenek nyitva), valamint a Nagy László emlékházat. Részt lehetett venni egy kis rejtvényfejtésben is, amit én kihagytam.


 

 
 
 Túra éve: 2012
efemmTúra éve: 20122012.06.12 16:18:21
megnéz efemm összes beszámolója

Levélben érkezett rendezõi beszámoló.


 


A NSE Noszlopakodók Természetjáró Szakosztály nevében összegzem


a 2012. évi NAGY LÁSZLÓ EMLÉKTÚRA történéseit.


A széleskörûnek mondható tájékoztatás ellenére mindösszesen 68 fõ járta be a szerintünk gondosan elõkészített, érdekes feladatokkal és értékes jutalmakkal kecsegtetõ útvonalat.


Bár voltak visszatérõk (2 fõ harmadszor, 1 fõ pedig másodszor), 65-en elõször vállalkoztak az egyetlen, viszonylag rövid (14,7 km) táv megtételére, amely 28 MTSZ pont begyûjtését jelentette.


A résztvevõk Agárdról, Ajkáról, Bakonypölöskérõl, Balatonalmádiból, Berhidáról, Budapestrõl, Gárdonyból, Gödrõl, Ikervárról, Iszkázról, Külsõvatról, Noszlopról, Szentendrérõl érkeztek. A Magyar Írószövetség jelentõs számú résztvevõvel képviseltette magát. Õk külön busszal jöttek és az emléktúra délutánját Nagy László szülõházánál töltötték.


A túra zavartalan lebonyolítását anyagi eszközökkel támogatta Iszkáz, Noszlop, Somlószõlõs Önkormányzata és a Nagy László Szellemi Öröksége Alapítvány. Aktív segítséget nyújtottak somlószõlõsi magánszemélyek és a helyi evangélikus gyülekezet.


Mi, szervezõk örömmel nyugtáztuk, hogy a túrán mindenki - ha idõben nem is - , épségben célba ért. Akik pedig közülünk a rajtállomás zárása után végigjárták és begyûjtötték az ellenõrzõ pontokon kihelyezett táblákat, tájékoztatókat, szemetes zsákokat, minden jelet és kincshez vezetõ nyomot az eredeti helyükön találtak…


A kellemes pünkösdi idõ, az irodalmi és ügyességi próbák, a mangalicazsíros kenyér, a babgulyás és a hagyományosan szép emléklap, kitûzõ -úgy mondták -, jó emlékeket fog idézni a májusi Somlóról és a rendezvényrõl, ha majd zord idõben, baráti társaságban mesélnek róla. Úgy legyen!


(A véleményeket összegyûjtötte Magyar Istvánné, NSE NOSZLOPAKODÓK Természetjáró Szakosztály)

 
 
 Túra éve: 2011
efemmTúra éve: 20112011.05.24 07:41:48
megnéz efemm összes beszámolója

Levélben érkezett rendezõi beszámoló.


Túrabeszámoló


A kiírás sejtetni engedte, hogy az idei túránk a szokásosnál is jobban koncentrál az irodalombarátokra. Ebben lehet, hogy a teljesítménytúrázók kevésbé lelték örömüket. Remélem nyertünk azonban néhány népzene- és versbarátot.


A túrára 71-en neveztek, ugyanennyien teljesítették is a távokat. 15 km-en 48-an, 20 km-en 23-an. A legidõsebb résztvevõ 70, a legfiatalabb 8, a hosszú távon elõször beérkezõ mindössze 10 éves volt. Túránkon 62-en elõször, 4-en másodszor, és egy hûséges hatodszor vett részt. (Nem mindenki válaszolt a nevezési lapon erre a kérdésre.)


A települések, ahonnan a túrázók érkeztek: Abda, Ajka, Balatonszõlõs, Budapest, Devecser, Gyõr, Gyõrladamér, Hõgyész, Iszkáz, Komló, Litér, Miskolc, Noszlop, Pápa, Sótony, Veszprém.


A Bánki Donát, a Fehérvár, a Székesfehérvár , a TTT valamint a Vértes Meteor természetjárói is képviseltették magukat.


Az állomásokon a Noszlopakodók TE ill. a Nagy László Szellemi Öröksége Alapítvány tagjain kívül az írószövetségiek valamint Somlószõlõs evangélikus lelkésze dolgozott.


Ásványvíz, bor, csokoládé, zsíros kenyér, a célállomáson emléklap, kitûzõ, noszlopi meggybefõtt, pezsdítõ népzene, zenés versmûsor fogadta a megpihenõket. Hallhattuk ifjabb és legifjabb Csoóri Sándort, Éri Pétert, Tallián Mariannét, Lázár Balázst, Varsa Mátyást.


A célállomásból az indítóra ill. a vasútra külön busszal juttattunk vissza mindenkit, aki igényt tartott rá. Az írószövetség tagjai adományokat gyûjtöttek, tombolán somlói gazdák borait sorsolták. Elnökük a devecseri Postakocsi Megálló felújítására összegyûlt pénzt, a somlóvásárhelyi és a kolontári könyvtárak számára dedikált könyveket délután ötkor adta át a települések polgármestereinek.


A késõig maradók hangulatáról Berta Zsolt író, blues gitáros gondoskodott. Külön örömet szereztek a hõgyészi gyermekotthonból érkezõ diákok és kísérõik. Lelkesedésük, érdeklõdésük, jókedvük, fáradhatatlanságuk.


Köszönjük, hogy velünk töltötték ezt a napot!


Szívélyes üdvözlettel:Réthy Kata

 
 
 Túra éve: 2010
dnvzoliTúra éve: 20102010.06.04 15:59:18
megnéz dnvzoli összes beszámolója

Nagy László emléktúra a Somlón keresztül


2010.05.29.


Két túra volt mára kiírva somlóvásárhelyi indulással,egy 31-es nappali és egy 15-ös éjszakai.Külön-külön egyikért sem autóztam volna le ide,de a kettõ együtt jó lehetõségnek tûnt elsõ duplázásomra.Egy nap kétszer megmászni a Somlót,ráadásul az egyik éjszaka,hmm,menjünk!


Éjszakás mûszak után nem túl kipihenten szakadó esõben indultam el Gyõrbõl 7 óra körül,de mivel elõtte megnéztem a met.hu-n a csapadék elõrejelzést ami erre a vidékre egész napra derült idõt irányozott elõ bíztam a javulásban.Az úton kisebb-nagyobb intenzitással,de végig esett,a Bakony felett cudarul nézett ki az ég,viszont bíztató volt,hogy nyugati irányban már látszott némi tisztulás,világosság.Fél kilenc után valamivel indultam neki a távnak,biztos voltam benne,hogy az esõkabát egy órán belül csak felesleges plusz teher lesz,de mivel esett,nem lehetett nélküle megindulni.


A kapott "térkép"láttán azonnal szerettem volna a helyszínen egy Somló túristatérképet vásárolni,de sajnos erre nem nyílott módom,a rendezõség egyik hölgy tagja talán érezve,hogy amit térkép gyanánt a kezünkbe nyomtak-hát hogy fogalmazzak,hogy senkit se sértsek meg-hagy maga után némi kívánnivalót,a saját turistatérkpén nagyjából elmutogatta a lejárandó 31 km-t,és elmondta,hogy az út szinte végig ki van szalagozva pirossal.


Megindultam tehát.Átkelve a fõúton célba vettük a Somló oldalát,és mindjárt az út elején egy forrás mellett mentünk el.Nem szoktam kihagyni az ilyen lehetõséget,de most megállás nélkül mentem tovább,a bekevert izotóniás italaimat még nem akartam higítani,síma víz meg nem volt nálam,amit forrásvízre szoktam cserélni alkalom adtán.Mivel a túra elsõ és utolsó durván egy kilométere két egymástól nem túl messzire esõ szinte párhuzamosan haladó úton halad,ami a fõúttól nem messze ér össze,nagyon bíztam benne,hogy az az út amin most haladunk a  fákra,szõlõkarókra,kerítéslábakra feltekert piros szigetelõszalagok mentén az az oda-és nem a visszaút.(késõbb találkoztam olyanokkal akik bizony benézték valahogy és megindultak ellentétes irányba)


Az út szép lassan emelkedett miután elhagytunk egy épp épülõfélben levõ giga-objektumot,ami majdan egy pincészet lesz.Uralni fogja a tájképet az tuti.Présházak,nyaralók között óvatoskodtunk egyre magasabbra a hegy oldalában,azt hogy jó úton haladunk bennem csak az erõsítette,hogy voltunk jópáran,na meg hogy a hegy innen a meredek bazaltorgonás képét mutatta,és gondoltam csak nem itt kell valahol feljutnunk rá:)Haladtunk-haladtunk egyszer csak bejött az ígért sárga jelzés is,csak az a baj hogy mi ezen balra-le a hegyrõl-indultunk el,mígnem elértük a Somlószõlõs-8-as út országutat.Tanácskoztunk kicsit,forgattuk a "térképünket"majd megállapítottuk,hogy az elsõ ell.pontra épp az aszfalton is eljuthatnánk Somlószõlõs irányába,na de minket nem ilyen fából faragtak,így sûrû balra tekintgetések közepette visszafordultunk a Somló irányába,keresve az aszfalttal párhuzamosan futó nekünk elrendelt kis utcácskát.Meg is lett,beljebb aztán a piros szigszalag is elõkerült:)


Az elsõ ell.pont tehát a Hegykút vendéglõben székelt,ami szerény véleményem szerint egy síma útszéli kocsma,a mellékhelységébõl ítélve abból is a gyengébb fajta.Pecsételés után szántóföldek mellett indultunk el Iszkáz irányába,majd rövidesen betértünk egy akácosba.Na itt jött a feketeleves.Sok helyen derékig érõ csupa víz susnyásban csörtettünk miközben kerülgettük a vaddisznódagonyákat.Igaz,nem panaszkodhattunk mert felülrõl legalább már nem esett:)Félre téve a tréfát,szivatás volt a rendezõség részérõl rendesen ez a pár kilométer,fõleg annak tudatában,hogy az egyik ell.ponton a hölgy még azt is elárulta,hogy régen õk is úgy gondolták,hogy ide nem lehet bezavarni a jónépet,és ezért lekaszálták az utat,csak aztán ez a mûvelet az idõ múlásával szépen homályba veszett.Én még csak combközépig lettem merõ víz,de gondolni kellene szerintem ilyenkor a gyerekekre például,akiknek ez a gaz a fejük tetejéig ért.


Bosszankodva tehát,de beértem Iszkázra,ekkorra már a Nap is kisütött,és együttes erõvel a széllel,szépen lassan szárították a víztõl csöpögõ nadrágomat.A kedvem is jobb lett mindjárt.


Iszkáz egy marha hosszú falu.Nagy Lászlóéknak meg annak idején valamiért a legszélsõ ház volt szimpatikus.Az oda vezetõ aszfaltozást némi cseresznyézéssel színesítettem,utólag is elnézést kérek a megkárosítottaktól.Az emlékházat már(mint kiderült) stalker kollégával együtt értük el.Vajon hányszor elmehettünk már egymás mellett?A Káli 60-on kimondottan együtt voltunk a kocsma ep.-n,ugyanis Bazsi-mint kiderült-itta meg az utsó citromos Fantát,amit én néztem ki magamnak:)Ezt onnan tudom,hogy a társa-mint kiderült az apja,stalker meg citromos Gössert ivott,amire azért figyeltem fel,mert nem mindennap kérnek gondolom falusi kocsmákban ilyet:)A szíves kínálás hatására itt is ittunk egy pohár italt,majd körülnéztünk kicsit a meglehetõsen hûs falak között.A ház valószínûleg tömésház lehetett,ide nem kell klímát szerelni az biztos.A régi öregek tudtak valamit,a ma embere meg nyáron a meleg ellen,télen meg a melegért küzd a modern házaiban....


Búcsúzóul még egy müzliszeletet is a kezünkbe nyomtak,amit mindjárt be is faltam,finom volt,köszönöm.


A már megismert úton újra átrobogtunk a falun,majd elhagyva azt megint jött a susnyás rész.Örömmel konstatáltuk,hogy a szél-Nap kombó megtette hatását,és a nadrágunkon kívül a gazt is nagyjából vízmentesítette.Elérve a keresett kõkeresztet dobtunk egy balost,és elõször megindultunk egy erdõsáv bal oldalán.Ez az út azonban hamarosan egy gabonatáblában folytatódott volna,és mi úgy éreztük,hogy nem lesz ez így jó.Jobban megnézve a kapott "térképet"látszott is,hogy nem a kõkereszt elõtt,hanem az mögött kellene lekanyarodnunk.De akkor mi volt az a piros szigszalag a kereszt elõtt?Nos:el kellett haladni a kereszt elõtt,majd úgy 45 fokban eltérni jobbra,utána újra 45 fokban eltérni balra és ráálni a fasor jobb oldalára.Beljebb,a keresztezõdéstõl láthatatlan helyen aztán újra elõjött a szigszalag-jelzés is:)


Somlószõlõsre a falunak egy lerobbantabb utcáján értünk be,nagyon szegényes házak között talpalva értük el a buszmegállót ahol az etetõpont volt felállítva.Uborkakarikás zsíroskenyér volt a menü,ettem vagy hármat elég éhes voltam már.(tudom,elõzõ-Õrség-beszámolómban arról panaszkodtam,hogy a lekekvárosat jobban szeretem,de ha emlékszik a kedves olvasó ott is megettem azért a zsírosat-igaz almával feltuningolva,na most itt alma helyett volt az uborka:)Rápillantottam az artézi kútra is,de furcsa szaga volt a víznek,így kihagytam.Bár lehet,hogy a környéken terjengõ trágyaszag zavart be,ezt már így utólag nem tudom megmondani:)


Etetõpont után végre megindultunk a hegy irányába!Érintettük a reggel már megismert keresztezõdést a kocsmával,majd az Y-elágazónak most a másik ágát választva elkezdtünk emelkedni.Gyanítottam,hogy ott fogunk kilyukadni,ahol az autónkat szoktuk hagyni,mikor még olyan hegymászó kirándulók voltunk akik addíg mennek autóval amíg csak lehet.Így is lett,közben szép kilátásaink voltak északi irányba.Az aszfaltra érve tehát nem fordultunk fel a hegytetõ irányába,hanem megindultunk lefelé elveszteni azt a szintet ami eddig összejött,keresve a három érintésre kijelölt kápolnából az elsõt.Haladtunk a hegy keleti oldalán olyan félmagasságban a csúcshoz képest,szép kilátásokkal.Tisztán kivehetõ volt a kõris-hegyi focilabda,a Négyszögletes kerekerdõ,a Kab-hegy,majd meglepetésünkre a tanúhegyek is elõjöttek szépen-mindketten nyugatabbra vártuk õket.A kápolnakeresés aztán olyan jól sikerült,hogy mindjárt a másodikkal kezdtünk:)Békésen üldögéltem a Szt.Margitról elnevezettben az elsõ padsorban,mikor jön stalker kolléga,hogy kihagytunk egy ell.pontot.Kicsit morálromboló volt visszagyalogolni majdnem két kilométert a tûzõ napon,ha nem említettem volna még az idõjárás megváltozott némileg reggel óta,a beígért 20-22 fokkal ellentétben símán volt szerintem 30 is legalábbis a napon.A Szt. Márton kápolnához való letérést mondjuk nem csodálom hogy elvétettük,ugyanis az oda vezetõ sárga karika,valamint a kihelyezett piros szigszalag jelzések is csak jóval a letérõ után jöttek elõ.....


Na,de legalább tudtam csapni egy kis frissítést a kápolna melletti forrásnál,és a felmelegedett italkészletemet is levcserélhettem jó hûs forrásvízre.Egy fél pillanat erejéig felmerült az a lehetõség,hogy nem megyünk vissza a Szt.Margit kápolnához,hanem felmegyünk a tetõre az aszfalton,ezt a lehetõséget egyébként a pontõrök is ajánlották,de mivel én nem szeretem az ilyen megoldásokat,meg a Szt.Margittól a tetõre vezetõ utat még nem láttam,és így most sem láttam volna,megindultunk visszafelé.....


A kápolna elõtt aztán felkanyarodtunk jobbra.Én lépcsõsort vártam,nem bánkódtam,hogy egy elviselhetõ emelkedésû ösvény vezet a hegy oldalában szerpentinszerûen.Aztán,csak hogy nehogy már jól érezzem magam,az emelkedés bedurvult kissé,ahogy beálltunk a csúcs irányába.Itt pár pillanat alatt teljesen elfogytam.Mint egy régi,agyonhasznált akksi,ami nem szépen fokozatosan merül le,hanem egyik pillanatban még teljes töltöttséget jelez,a másikban pedig kapitulál.Meg kellett állnom.Nem voltam valami fényesen,most jött ki az éjszakás mûszak okozta pihenéshiány.Elõbányásztam a szõlõcukrot,azt mondják ilyenkor az segít.Ittam,csokit ettem.Több megállást is beiktattam.Egyszer csak látom,elfogy az emelkedõ.Csak nem felértem?Csak nem.Ez még csak egy szép mezõ fenn a hegyen,legalábbb szép,megérte felszenvedni.De a hatalmas kereszt még mindíg nagyon messze,és magasan van.Át a mezõn.Újabb kaptató.Megállok néha,pedig csak pár méter a tetõ.Végre megvan,felértem.Berontok a büfébe,kérek egy hideg üdítõt,majd lerogyok az árnyékba.Regenerálódok.Pár perc alatt rendbejövök,irány tovább.Szerencsére itt már jártam párszor,így tudom merre van a Somlóvár.


Az oda vezetõ úton találkoztam ismét stalker kollégával,aki az emelkedõn lépett el tõlem,és már visszafelé jött a vártól.Elbúcsúztunk és mindenki ment az útjára.Õ le a hegyrõl,én még felfelé a várhoz.Várnál önpecsételõ hely volt.Pecsételés(zsírkrétás ikszelés)után kiültem a vár peremére nézelõdni kicsit,nem siettem el az indulást.Aztán egy kis visszaballagás a már megtett úton,majd jobbra meredeken le a sárga kereszten a Sédfõ-forrás irányába.Forrás után nem épp a szervezõk által gondolt úton,de csak meglett a Szt.Ilona kápolna is.A zavart az okozta,hogy a leírásunk a sárga kereszt jelzést említi mint követendõ utat,ezzel szemben a rendezõség utólagosan kijelölt egy szalagozott utat,ami változást azonban a füzetecskénkben nem tüntetett fel.Na,mindegy nem én voltam az elsõ(mint mondták)és valszeg nem is az utolsó akik némi birtokháborítás árán szõlõsorokon át ért az ell.pontra,de ez legyen a legnagyobb bajunk én azt mondom:)


Innen aztán már csak egyszerûen be kellett(volna)gyalogolni a célba a sárga sáv és a piros szigszalag jelzések mentén.A "volna"annak szól,hogy a sárga sáv megszûnt létezni(úgy mint a sárga kereszt a kápolna elõtt),egy keresztezõdésben meg a piros szigszalag minden irányban látható volt.Hát ez nem volt annyira vicces,mint emítettem nagyon meleg volt,én meg nagyon fáradt voltam már.Megindultam jobbra.Szigszalag volt.Aztán egyre gyanúsabb lett a dolog.Szõlõsbe értem,szinte minden sor végén a karón volt piros szigszalag.Na,mondom,ezt beettem,a szõlõsgazda is ezt a jelzést használja:))


Visszafordultam,és úgy döntöttem,hogy a túra elején látott pincészet-építkezés mellett álló toronydatut kinevezem célpontnak,onnan meg a reggeli úton bemegyek a célba,ha már ilyen kavarások vannak itt a jelekkel.Így is lett.


A teljesítésért egy nagyon igényes emléklapot,egy a túra névadóját ábrázoló kitûzõt és egy kis üveg prémium minõségû Noszlopi meggybefõttet kaptunk a gratuláló kézfogás mellé.A rendezõk érdeklõdésére,hogy milyen volt a túra csak zavart mondatokkal válaszoltam úgy emlékszem,mivel már annyira fáradt voltam,hogy egy cél lebegett a szemem elõtt:találni egy hûs helyet,eldönteni a Mondeo üléseit,és aludni egyet estig.A felkínált rejtvénysort is ez okból utasítottam vissza,most kérek érte újra elnézést.


Megpróbálok összegezni:A rendezõi gárda minden általam megismert tagja nagyon kedves,segítõkész volt.Az útvonal kijelölésén szerintem lehetne javítani,kiváltképp az elágazásoknál.Egy-két irányító A4-es elfért volna még néhány helyen,mint ahogy néhol volt is.A kapott térkép használhatatlan.Nagyon kicsi,nagyon olvashatatlan.Jobbat érdemelne a túra-fõleg,ha mellétesszük az oklevelet.Ég és Föld.Az útvonalválasztást sem értem.Az oké,hogy Nagy László emléktúra és ezért nyilván az egyik cél az emlékház.De ilyen áron?Szántóföldek mellett,nyakig érõ gazban?Nem túl szerencsés,nem mellesleg unalmas is.És most még mákunk is volt,hogy kisütött a Nap,ronggyá ázott nadrágban egy adott esetben hûvös,szeles napon a Somló sem lett volna leányálom.Tehát,szerintem ha már az az akácos olyan fontos,hát kérnénk valami ösvényt kaszálni legalább.Talán érezhetõ,hogy nem kimondottan az átázás miatt nyávergok,hanem hogy hol áztam át,az a bajom:)Nem mellesleg két gatyát azt nem hoztam,és az éjszakaira nem túl vidáman mentem volna vizesben.A táv megtételére egyébként 9 óra állt rendelkezésre,ami nyilván azt a szervezõi szándékot tükrözte,hogy aki akar,több idõt is eltölthessen az emlékházban.Véleményem szerint ez is elhibázott koncepció,mert aki full átizzadtan elnézeget ott bent egy fél órát,annak garantált a megfázás.Mintha a tûzõ napról belépnél egy 18 fokosra leklímázott épületbe-el lehet képzelni.


Én símán kihagynám a Somlón kívüli részeket,semmit sem vesztenénk velük,igaz akkor át kellene keresztelni a túrát....Az emlékház felkeresésére meg ideálisabb megoldás az autó vagy mondjuk a bicikli.


E véleményemet vállalva is:Köszönöm a lehetõséget.


Beültem tehát az autóba keresve egy hûvös,de nem túl elhagyatott helyet,a rajban gyanús arcokat is lehetett ugyanis látni a kocsma körül.Így esett a választásom a szomszéd falu Somlójenõ szélsõ utcájára,ott is egy terebélyes lombú fa alatti részre.Félrehúzódtam tehát,megágyaztam és megpróbáltam aludni.Nem jött össze.A szemközti házból egy kislány úgy félóránként kérdezte szüleit,hogy mi ez a fehér autó az út túloldalán,ezt a kérdést aztán a szülõk is feltették egymásnak utána párszor.Aztán jött a fagyisautó,ami ugye ki akarja csalogatni a népeket a hûvös szobákból.És ez a mûvelet egy bizonyos idegesítõ dallam többszöri lejátszásával történik általában.Most is így volt.Volt aztán úgy félóránként elrobogó vonat is.Meg kipufogótuningos autó.Szóval nem sikerült túl jól a hely kiválasztása,nem mellesleg ebben az idõzónában soha nem szoktam aludni,így lényegében eleve halálra volt ítélve a kísérlet.Forgolódtam hát pár órát,majd este nyolc körül már nagyon nem tudtam magammal mit kezdeni,így újra felöltöztem túrázónak,és átcsorogtam Somlóvásárhelyre.De ez már egy másik történet.


dnvzoli


 

 
 
stalkerTúra éve: 20102010.06.02 23:21:22
megnéz stalker összes beszámolója







Nagy László Emléktúra 30


2010.05.29.


 


Egyedül indultam a túrára, mivel az erdélyi vendégünk a túra reggelén indult haza, és Bazsinak a 25 órás folyamatos ébrenlét után nem volt valami nagy kedve a gyalogláshoz. Háromnegyed kilenckor rajtoltam Somlóvásárhelyrõl, csepergõ esõben, melynek kifejezetten örültem, mert negyed órával korábban még zuhogott az esõ. A Somló nagy, fekete-szürke felhõk alatt rogyadozott, az idõjárás nem biztatott semmi jóval.


 


(Somlóvásárhely: A település a Szent Lampértról nevezett premontrei apácakolostor alapításával létrejött jobbágyfaluként keletkezett. A kolostor 1325-ben Károly Róbert  királytól heti vásár tartására és helypénz szedésére kapott engedélyt, innen 1363 óta adatolható a Vásárhely elnevezése. A közép-és az újkorban hosszú ideig a megye székhelye, itt székel a jószág világi felügyelõje, az urasági ispán. A település és lakóinak státusa mezõvárosi. A szomszédos Somló várbeli és más urak 1528-tól egy évszázadon át mindenfajta hatalmaskodásokat követtek el a város ellen. A török a várost 1546-ban teljesen felégette, 1559-ben pedig lakhatatlanná tette és lakóit menekülésre kényszerítette. 1567-ben a töröknek behódoltak és évtizedeken keresztül fizették a hódoltsági adót.1697-ben lakói elmenekültek. Lakosság: 1136 fõ.)


 


A hegy lábához érve, különbözõ pincék mellett haladtunk el és egyszer csak az tûnt fel, hogy szembõl is jönnek túrázók. Kiderült, hogy elvesztették a helyes utat, ezért az éppen aktuális elágazóban együtt kerestük a jelzéseket. Rövid tanácstalanság után ráleltünk a piros szigetelõszalagra, ami messzire el volt dugva az útelágazótól. Közösen megtalálva a helyes irányt, hamarosan a Hegykút vendéglõhöz értünk, mely az elsõ ep.-nek adott otthont. Pecsételés után a vendéglõ szomszédságában lévõ ház kerítése mellett, szántóföld mentén haladtunk nyugati irányba. A Somló magányos tömbje egyre inkább távolodott, a felhõk pedig egyre vékonyabbak lettek, idõnként már a kék eget is lehetett látni. Mire megszoktuk volna a szántóföldek melletti haladást, egy hirtelen balra téréssel bementünk az erdõbe. Az élmények igazán csak itt kezdõdtek! A reggeli esõnek köszönhetõen, a nem használt erdei úton derékmagasságig érõ fû teljesen eláztatta a derék vándort, akinek az az érzése támadt, hogy ruhástul ült bele a fürdõkádba. Ezen a szakaszon bizonyult jó ötletnek a vízálló bakancs választása, így legalább a zoknim megúszta elázás nélkül. Az erdei szakasz egy-két kilométer hosszú volt és mikor Iszkáz határában kiértem az erdõbõl, derékmagasságban csepegett a nadrágomról a víz. Szerencsére a Nap ekkor már sütött, így mire egy gyõri túratárssal együtt (ha jól tudom dnvzoli volt), a falu túlsó végén lévõ Nagy László Emlékházhoz értem, gyakorlatilag megszáradt a nadrágom, köszönhetõen ez a szél jótékony szárító hatásának is egyben. Az emlékház adott helyt a második ep.-nek. A pecsét mellé jófajta somlói borocskát és egy müzli szeletet kaptunk. Az emlékházat meg lehetett tekinteni, ezért a pontõr hölgy szívélyes noszogatására éltem is az adott lehetõséggel.


 


(Iszkáz: Az elsõ írásos emlék 1212-bõl való. Három község egyesítésébõl keletkezett 1947-ben, bár a falvak összevonása már a 19. század közepén indokolt lett volna. Felsõiszkázon született 1925. július 17-én Nagy László költõ. Lakosság: 354 fõ.)


 


Az emlékház megtekintése után a már jól ismert útvonalon mentünk visszafelé Iszkáz fõutcáján, majd újra betértünk az erdõbe és egy kõkeresztig bandukoltunk. A visszaúton lényeges változást tapasztaltam az aljnövényzet nedvességi állapotát illetõen, ugyanis szinte teljesen felszáradt a fû, így az alvázmosást másodszorra megúsztuk. A keresztnél letértünk a már megismert útról és szántóföldek mellett, kelet, észak-kelet irányban haladva megcéloztuk Somlószõlõs házait. A Somló és a házak minden lépéssel közelebb kerültek, a levegõ is egyre inkább vibrált a meleg párában. Somlószõlõsön, az Artézi kúti buszmegállónál ásványvízzel, zsíros kenyérrel és nagy kedvességgel vártak a pontõrök. Frissítés után célba vettük az elõttünk tornyosuló hegyet és feliramoztunk a derekáig. A következõ ep. a Szent Márton kápolna lett volna, azonban a nagy beszélgetés közben szépen elmentünk az elágazó mellett és a Szent Margit kápolnánál kötöttünk ki. Itt szívélyesen felhívták a figyelmünket a kimaradt ep.-re, ezért aztán nem idegesen, teljesen nyugodtan:) visszasétáltunk két kilométert a Szent Márton kápolnához. A kápolnánál már tudtak rólunk a pontõrök, a riadólánc ezek szerint nagyon jól mûködött. Pecsételés után újra megcéloztuk a Szent Margit kápolnát és visszafelé is talpaltunk két kilométert, így lett a 31-bõl 35. A kápolnához érve integettünk a már megismert pontõr hölgynek és nekivágtunk a hegy ormának. Mikor utoljára erre jártam, a pici lányomat vittem a hátamon a hegy tetejére egy meleg augusztusi napon. A hõmérséklet most már hasonlított e nyári nap melegére, izzadtunk is rendesen, ahogy egyre magasabbra kerültünk. A hegy tetején, a Szent István kilátónál nagyon sok diák volt, valószínûleg osztálykirándulásuk lehetett. Mivel nem vágytam a gyerekzsivajra, megállás nélkül trappoltam tovább a várig. Idõközben a gyõri túratárs lemaradt tõlem, nem akarta meghajtani magát, mivel az éjszakai túrára is benevezett. Megcsodáltam a vár megmaradt romjait és furcsállva néztem a vár egykori tûzhelye fölé épített, újkori, gúla alakú magas kéményt, mert szerintem egyáltalán nem illik bele a képbe. Nem tudom, hogy eredetileg is így nézhetett-e ki, nekem szokatlannak tûnt. A vártól elindulva találkoztam az akkor éppen oda érkezõ gyõri túratárssal, további jó utat kívántunk egymásnak és az S kereszten robogtam lefelé. A cél elõtti utolsó ep. a Szent Ilona kápolna volt, innen már jól lehetett látni a somlóvásárhelyi templom tornyát. Leérve a hegyrõl arra az útra tértem rá, melyen reggel felfelé kapaszkodtunk. Elhaladtam az épülõ pincészet és a 8-as fõút mentén lévõ Vásártéri-kút mellett, majd 15 óra 35 perckor célba értem.


 


Összegzésül: A túra leglátványosabb szakasza a Somló hegy, a köztes szakaszok felejthetõk. A szervezõk a túrát piros szalaggal jelölték, de csak egy idõ után jöttem rá, hogy nem hagyományos, lelógó szalagokat kell keresni, hanem kerítésre, fára tekert szigetelõszalagot. A jelzések egy-két helyen pont az elágazókban nem voltak láthatóak, mi is ennek tudtuk be a plusz négy kilométert. A kapott fekete-fehér térképvázlat szinte használhatatlan, pozitívum a túloldalán lévõ távolság mutató, résztávokkal. A pontõrök mindenhol nagyon kedvesek voltak, az ellátás megfelelõ. A kapott emléklap és a kitûzõ nagyon szép, a melléjûk kapott noszlopi meggybefõtt pedig finom. Köszönjük a szervezést!






 
 
 Túra éve: 2008
nafeTúra éve: 20082008.05.29 20:51:16
megnéz nafe összes beszámolója
Nagy László 30
GPS-el mért távolság: 28,6 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 530 m.
Mivel szolgálatból mentem a túrára, így csak 9 órakor tudtam nekivágni a táv teljesítésének. Addigra már igencsak befûtöttek, s én bizony elfelejtettem naptejet vinni magammal, így a Somlóig magamon hagytam a hosszú ujjú pólót. Emlékeim alapján, megkérdeztem a szervezõket, milyen szalagozást keressek, hagyományos szalagokat, vagy fák ágaira, karókra ragasztott szigetelõ szalagot. Kiderült, ez utóbbit kell keresnem. Mivel egyedül voltam, így gyorsan haladtam, hamar elértem a hegy lábán keresztül az elsõ ellenõrzõ pontot. Ettõl kezdve hosszan elterülõ sík terep várt ránk Iszkázig. Eleinte földúton mehettem, majd balra rátértem egy kis forgalmú aszfaltútra, amin a Nagy László emlékházig vezetett. Akácerdõt láttam magam elõtt. Sajnos csalatkoznom kellett reményeimben, miszerint ott majd árnyékban talpalhatok. Pontosan hosszába sütötte az utat, tehát árnyékról szó sem volt. Közben egy csoport megelõzése után, a csoportból csatlakozott hozzám egy ember, mivel már nem bírta a többiek túl lassú tempóját. Beértünk Iszkázra, de még jó sokáig kellett mennünk az ellenõrzõ pontig, mivel az a falu túlsó végén található, s az bizony vagy 2 km hosszú, három templommal.
Kihasználtam a lehetõséget, megnéztem az emlékházat, ittam egy kis ásványvizet, megettem a kapott müzli szeletet. Két templomot kellett visszamenni aszfalton, mire végre letérhettem róla. Eleinte jó kis kavicsos úton mehettem, majd rátértem egy mindkét oldalon fákkal szegélyezett útra, ahol tucat számra kerülgethettem a pocsolyákat, a derékig érõ fûben. Késõbb az erdõben, csak a derékig érõ fû maradt. Néha egy-egy tisztásról megpillantottam a Somlót. Mindazon által, inkább ilyen úton gyaloglok, mint aszfalton. Az erdõbõl kiérve, már egész közel voltam a hegyhez, s kellemes sétával el is értem a lábát, ahol a következõ ellenõrzõ pontot, s egyben frissítõ pontot találtam. Kalóriapótlás és beszélgetés után, irány a hegy. Eleinte aszfaltozott mélyúton gyalogoltam. Tavalyelõtt óta kivágták az utat árnyékoló akácokat. Végre megint terep következett a Szent Márton kápolnáig. A szervezõknek és a helyieknek köszönhetõen, mindhárom somlói kápolna és az Iszkázi középsõ templom is nyitva volt.
Következett egy bõ negyed kör a Somló derekán, a Szent Margit kápolnáig, ahol megint csak kaptunk pecsétet és szódavizet. Végig gyönyörû kilátásban volt részem. Kiválóan látszott a Bakony, a Balaton-felvidéki tanúhegyek, a keszthelyi hegység és az elõzõ szakaszról a Ság-hegy. Ezt követõen elég jó kis mászás jött a hegy tetejéig, ahol sok-sok kirándulót láttam. Természetesen felmentem a kilátóba. A látási viszonyok már nem voltak olyan jók, mint a hegy derekán, mivel párásodott a levegõ, kezdtek tornyosodni a gomolyfelhõk, de még mindig átlag felettinek bizonyultak. A várra viszont nagyon jó rálátást kínált. Jó meredek ösvényen meg is kezdtem a lefelé utat. Hamarosan a várhoz értem, ahol megkaptam az újabb pecsétet, kicsit nézelõdtem a várban, majd folytattam a lefelé vezetõ utat. Szép sziklákat láttam az ösvény mentén. Kellemes gyaloglással értem el a Sédfõ-forrást. A forrás után, viszont figyelmetlen voltam, s maradtam két másik túrázóval együtt a sárga sávjelzésen. A hibára csak az aszfalt útnál jöttem rá. Egyszer sem néztem balra, másként észreveszem a kápolnát, s a hibát. Visszafordultunk, és egy másik ösvényen értük el a kápolnát. Otthon a GPS track-et megnézve, a kitérõ legfeljebb 2-300 m-t és 20 m szintet adott hozzá az eredeti távhoz.
A Szent Ilona kápolnánál megkaptuk az utolsó pecsétet. Ettõl kezdve újra a helyes útvonalon mentünk, és értünk be a célba.
Szerintem ez a 30-as táv, a legjobb útvonal a Nagy László túrák közül. Minden métert, amit hozzátettünk a 24-es távhoz, azt a Somló igen szép részein tettük meg. Ez a többi távokhoz képest, a szintben is meglátszik. Azt az Iszkázra vezetõ aszfaltos szakaszt kellene valahogy még kiváltani, az út menti erdõkben. A túra ár/szolgáltatás aránya az igazán jók közé tartozik. 600 Ft-ért müzli, ásványvíz és bor Iszkázon, ingyenes belépés a Nagy László emlékházba, zsíros kenyér és ásványvíz a Hegykútnál, szódavíz a Szent Margit kápolnánál, valamint egy kis üveg Noszlopi finomság a célban.
Képek lesznek a balatonfürediek honlapján (www.bfuredite.fw.hu), a Fotógaléria 2008-as événél, amikor a webmesterünk rá ér feltenni. Bár nem merek várható idõpontot írni.
 
 
 Túra éve: 2007
moiwaTúra éve: 20072007.07.17 18:15:35
megnéz moiwa összes beszámolója
Nagy László emléktúra

A reggeli 6 órási gyorssal mentünk le. Kelenföldön szálltam fel a vonatra, ahova az utolsó pillanatban befutott Bubu is. Eredetileg úgy volt, hogy õ még hezitál a Nagy László és a Kaszó 20 között, de logisztikai okokból mégis elõbbit választotta. A vonaton összefutottunk Zenegyaluékkal, akik a Vértesbe mentek kéktúrázni. Mire belemelegedtünk a beszélgetésbe, a vonat befutott Fehérvárra, ahol Zenegyaluék átszálltak. Veszprémnél mi is átszálltunk, egy kupés személyvonatra.

Ezután arra lettünk figyelmesek, hogy szinte minden nagyobb állomáson bakancsos csoportok szállnak fel a vonatra. Bubu meg is jegyezte, hogy bár úgy tervezte, most egy csendesebb kislétszámú túrával lesz dolga, mégis tömegrendezvény lesz belõle.

Tüskevárnál a leszálló konvoj egyszerre közelítette meg a rajtoltatás helyszínét. Két ember foglalkozott az indítással, mégis a majd' 100 embert több mint fél órába telt elindítani. A túra bulihangulatára utalt, hogy senki sem csinált problémát a várakozás miatt.

Az igazolólap belsõ két oldalán két térképet találtunk, az egyiken a Tüskevár - Somlószõlõs közötti laposabb részrõl kisebb felbontásban egy térképfénymásolatot, míg a másikon a Somlón futó összes turistajelzésrõl egy kézzel rajzoltat. Az A4-es lap külsõ 2 oldalán a címlapon túraadatokat találtunk (afféle kiírás jelleggel), hátul meg a távadatok+ jelzések, valamint az igazolások helyei voltak elhelyezve.

A túra elsõ fele síkvidék jellegû volt. Borult idõben indultunk el, és elkelt még a dzseki. Jelzetlen, de piros ragasztószalagokkal megerõsített földutakon haladva jutottunk el Iszkázig, ahol a falun áthaladva az északi faluszélen értük el Nagy László szülõházát. A ponton Nagy László fia fogadott minden túrázót, mi is elbeszélgettünk vele, a Somló-vidék varázsáról, a kultúrtörténeti kincsekrõl. Somlói bort is lehetett kóstolni, lehetett emellett üdítõt is választani. Kaptunk ezenfelül müzliszeletet is.

Nagy László szülõházában emlékkiállítás van berendezve, amit természetesen megtekintettünk. Több mint fél órát idõztünk itt, ezáltal kicsit sietõsebbre kellett kapcsoljunk, hogy a szintidõvel ne legyen problémánk. Bubu meg is jegyezte, hogy a bulijellegû rövidtávokon sokkal nagyobb gondja szokott lenni a szintidõ betartásával, mint egy százason.

Somlószõlõsre eleinte kijárt szekérúton mentünk, majd egy vadregényesebb, kevésbé járt útra tértünk, amelyen tócsákat is kerülgettünk. Azt hiszem, ezen a szakaszon találkoztunk egy ELTÉ-s különítménnyel, valamint pozo-ékkal. Ekkor már igencsak tûzött a nap, elkerültek minket a felhõk. Elérve Somlószõlõs szélét egy italkimérõ egységben globális etetõpontnál találtuk magunkat. Bubu örömére korlátlan, szeletelt uborkával díszített zsíroskenyér dukált. Itt is elidõztünk, így aztán lassan számolgatni kellett, hogy milyen tempóra lesz szükségünk az elkövetkezendõkben.

Ezután jött a túra szintekkel tarkított szakasza. A Somlón át több vargabetût is leírva 12 km-t haladtunk, útközben szinte 2 km-enként voltak elhelyezve ellenõrzõpontok. Érintettük a Somló szinte összes kápolnáját, amik a szõlõvel, virágokkal megkapó látványt nyújtottak. Útban a Márton kápolna felé láttunk egy "behajtani tilos" táblát, ami alá a "kivéve gyalogosok" volt odabiggyesztve. Elmosolyodtunk, hogy akkor a futók itt bizony szabályt szegnének:)) A Szent Márton kápolna nyitva volt, persze meg is néztük belülrõl, és Bubu ivott a mellette fakadó forrásból.

Egy rövid oda-vissza szakasz után megint szõlõhegyek között haladtunk ezúttal dél felé. Látszott a Bakony több csúcsa, mint pl. a Kab-hegy, a Kõris-hegy és a Tapolcai-medence tanúhegyei közül is többet felismerni véltünk. Bubu lelkesen mutogatta az Ajka környéki dombokat és a Négyszögletû kerekerdõt. A Szent-Margit kápolnánál mindenkinek egy egész üveg ásványvíz járt, valamint bemehettünk ebbe a kápolnába is. Innét a S sávon felkapaszkodtunk a Somló csúcsára. Nagyon szép volt az erdõben a bazaltlépcsõsor.

A szintidõ rémét magunk elõtt látva a kilátót most ezúttal kihagytuk, egybõl mentünk tovább a Somlóvár felé. A csúcson egyébként nem találtuk meg azonnal a S sáv folytatását Ny felé, hát szó ami szó, nem is volt táblákkal kijelezve... A Somlóvár nagy élmény volt számomra, több fala is áll még, és a látvány észak felé igencsak megkapó!

Innét megint egy rövid oda-vissza szakasz után jött a jelzéskavalkád a következõ pontig. 2,5 km alatt 5 jelzésváltásra kellett odafigyelni... Az erdõbõl kiérve szõlõk közt haladtunk, hol lefelé, hol felfele. A szõlõk és a hegy látványa folyton fotózásra késztetett. Egy rövid szakaszon (ma már nem elõször) a "sárga borospohár" jelzést követtük, majd egy rövid szalagozás után jutottunk el a Szent Ilona kápolnához. A pont a kápolnában volt, ahol újabb borkóstolásra nyílt lehetõség.

A kápolna után újabb rövid emelkedõ következett, ahonnan megfigyelhettük a hegy déli oldalát a bazaltképzõdményekkel. A Taposó-kút után azonban végérvényesen délnek vettük az irányt és elhagytuk a Somlót. Röviddel a cél elõtt egy hosszasan kígyózó gyermekcsoportra lettünk figyelmesek. Azt gondoltuk, õk is a túrán vannak, így megijedtünk, hogy a szintidõ, illetve az eltervezett vonat veszélybe kerül. A vége happy-end lett: a szintidõ meglett, a gyerekek pedig a vasútállomáson letáboroztak, a cél érintése nélkül. A díjazás nagyon egyedi: Nagy László fia, aki különben grafikus, tervezte az emléklapon látható rajzokat. Kaptunk még egy helyben készült noszlopi - devecseri paprikakrémet is. A vasútállomáson összefutottunk a Láss ki! fõrendezõjével, és egy jót dumáltunk. Bubunak egy kicsivel több ideje maradt, hiszen õ Szombathely felé utazott tovább a másnapi Csömödér 20 kapcsán.

Az Elvira különben jól megtréfálta a Pest felé utazókat, tudniillik a 15:50-es vonatot nem adta ki, helyette egy bobai átszállást javasolt. Úgy terveztem, hogy még gyalog átsietek Devecserre és ott szállok fel a gyorsvonatra. Szerencsére a személy jött, igaz 5 perc késéssel. Pozitív csalódás, hogy a vonat a késést behozta (!!), sõt Fehérvár elõtt azért kellett 3 percet várakozni a nyílt pályán, nehogy hamarabb érkezzünk meg, mint kell. Fehérváron aztán visszazökkentem a valóságba, tudniillik a gyors 15 percet késett...

Összességében jól éreztem magam, ennyi képet túrán még nem lõttem el, mint itt! Akik még nem jártak erre, csak ajánlani tudom, hogy nézzék meg a Somló vidékét.

Képek: http://fotoalbum.hungarotel.hu/moiwa/1212#2
 
 
valkailászlóTúra éve: 20072007.05.21 11:35:38
megnéz valkailászló összes beszámolója
Beszámoló a Nagy László emléktúráról.

Pénteken még erõteljesen gondolkodtam hogy elinduljak-e vagy inkább aludjak.
Értem ezt úgy hogy pénteken éjszakás mûszakban dolgoztam így reggel 6-kor értem haza.Az idõjárás sem volt túl biztató de mindezek ellenére nem bírtam megállni hogy ne induljak:)
Szóval be a kocsiba és irány Pápáról Somlóvásárhelyre , útközben próbálkozott a nap hogy kisüssön de még nem sikerült igazán ( késöbb igen ) .
Somlóvásárhelyen leparkoltam a vasútállomás mellett és pár szem eperrel a zsebemben elindoltam Tüskevár felé a sínek mellett ( így rátettem még 3 km-t a túrára ) igaz ezért plusszpontok nem jártak :)
Megérkezvén Tüskevár vasútállomásra azt tapasztaltam hogy páran már vannak a fiatalabb korosztályból , nem mintha én olyan örege lennék:)
Nevezés majd a térkép tanyulmányozása következtt ami elsõ ránézésra bonyolultnak tünt de aztán hamar rájöttem hogy nem vészes mert a piros szalagozás kitûnõ volt.
Hát nekivágtam a távnak , az út szántóföldek között vezetett de egyáltalán nem volt sáros .Viszont hideg északi szél fújt aminek nem örültem összébb is kellet húznom magamon a szabadidõ felsõt mert nem lehet azt mondani hogy túlöltöztem volna.
Az ég teljesen beborult idõközben , azon imádkoztam nehogy el kezdjen esni mert esõkabát nem volt nálam és a cipõm sem esõs terepre való.
Szerencsére az égiek ezúttal megkiméltek attól a kellemetlen élménytõl hogy milyen 25 km-t megtenni vizes zokniban mint ahogy az történt elõzõ túrámon.
Az út itt kicsit egyhangu volt üdítõ látványt a Somló nyújtott ami az úttól keletre helyezkedett el.Egy idõ után akácos erdõben vezettett az út majd hamarosan kiértem a mûútra . Továbbhaladva kis idõ után beértem iszkázra , örültem hogy milyen gyorsan megtettem ezt a 7 km-t , mint késõbb kiderült hamar ugyanis a falu nagyon hosszu és az emlékház a falu túlsó oldalán volt.
Az emlékház nekem nagyon tetteszett és az ellátás is ami ezen a ponton járt , csokoládé és üdítõ vagy bor .Én ez utobbit választottam , kicsit savanyu volt de azért elment:)
Vissza a falu központjába ahonnét balra újfent szántóföld mellett kellet haladni.
Kis idõ után erdõben vezetett az út ahol akadálypálya fogadott , a pocsolyákat hol balról hogy jobbról kellet kerülni , izgalmas volt hogy meg ne csússzak és bele a vízba de ügyes voltam:)
Késöbb méteres gaz következzett , azt hittem sosem érek ki az erdõböl aztán megpillantottam a Somlót tölem jobbra .
Kiérvén az erdõbõl szántás mellet be Somlószõlõsre ahol az ellenõrzõpnton zsíros kenyér várt.
Tovább a sárga jelzésen a Szent Márton kápolnához emelkedõdös terepen de nem volt vészes.
Könnyen odataláltam hiszen nagyon sokat járok a Somlón .
Pecsételés miajd kis idõzés a kápolnában , palack feltöltése friss forrásvízzel és tovább a Szent Margit kápolnához.
Itt az út nagyon szép helyen vezetett úgy is lehet mondani panorámaút volt hiszen végig gyönyörü kilátásban volt részünk.
A kápolnánál pecsételés majd irány a Somlóvár .
Aki már járt erre tudja hogy most következett a leghúzosabb szakaz merdek úton fel a hegytetõre .
A kilátás továbbra is nagyszerü és a nap is egyre erõteljesebben sütütt .
Erdõn kerezstül irány a Somlóvár gyors pecsételés után tovább hiszen idõközben eldöntöötem hogy 6 óra altt szeretném teljesíteni ami sikerült is:)
Meredek úton le a hegyrõl a Szent Ilona kápolnához.
Pecsételés , borral kínálás , sajnos nem fogdhattam el mivel már közel voltam a célhoz.
Tovább a taposókúzhoz majd le a hegyrõl.
Közben azt vettem észre már csak én vagyok egyedül , sokan úgy döntöötek rövidítenek és nem a Taposókút fele jönnek.
Lefelé menet közben találkoztam egy túrista csoporttal , valaki megjegyezte hogy könnyü lefelé , nem akartam neki mondani többmint 20 km van már a lábamban:)
Gerõ kútnál gyors ivókúra és fûzfalocsolás maajd átt a 8-as úton , át a síneken és be a Pedró bárba , cél.
Sikerült 6 óra latt teljesítenem aminek nagyon örültem igaz jobban elfáradtam a kelletémél.
Megkaptam 5 . kitûzmet és egy nagyon szép emléklapot és egy kics Noszlopi finomságot.
Hát röviden ennyi és indultam tovább Devecserbe a barátnõmhöz kocsival , hiszen azt erreggel itt a célban hagytam aminek most nagyon tudtam örülni:)
Következik május 26-án a Jutasi örmester.
kiívánok mindenkinek jó egészséget a túrázáshoz és jó idõt.
Sziasztok
 
 
 Túra éve: 2006
magevaTúra éve: 20062006.05.14 17:27:53
megnéz mageva összes beszámolója
ÖSSZEGZÉS:
Nevezõk száma: Összesen 209 fõ teljesítette: 200 fõ
Ebbõl Egyesületi tagok/Ebbõl Magyar Turista Kártya /Ebbõl nem tag
1934-39 között született 5 fõ 4 1 0
1940-49 között született 32 fõ 13 1 18
1950-59 között született 52 fõ 46 1 5
1960-69 között született 31 fõ 19 2 10
1970-79 között született 32 fõ 17 1 14
1980-89 között született 30 fõ 20 0 10
1991-99 között született 26 fõ 17 0 9
2000 után született 1 fõ 1 0 0
Összesen: 209 fõ 137 6 66
A túrát teljesítette 200 fõ, akik Nagy László képével díszített kitûzõt és Nagy András a költõ fia által készített emléklapot kaptak .
Legidõsebb résztvevõ: Lévay Béla Budapest
Legfiatalabb résztvevõ: Hegedûs Hanga Székesfehérvár
A települések, ahonnan a résztvevõk érkeztek: AJKA, ÁCS, BÁBOLNA, BALATONFÜRED, BAONYBÉL, BERHIDA, BUDAKESZI, BUDAPEST, GÖD, GYÕR, HAJMÁSKÉR, HEREND, HOMOKBÖDÖGE, KAJASZÓ, KÁPOLNÁSNYÉK, KAPOSVÁR, KÕSZEG, NAGYKANIZSA, NAGYIGMÁND, NEMESGULÁCS, NOSZLOP, PÁTY, PÁZMÁND, PÁPA, SÁRBOGÁRD, SIÓFOK, SOPONYA, SZABADEGYHÁZA, SZÉKESFEHÉRVÁR, SZOLNOK, SZOMBATHELY, TATABÁNYA, TÁRNOK, TIHANY, ÚRKÚT, VÁL, VESZPRÉM, ZALATÁRNOK, ZALAEGERSZEG.
A résztvevõk nagy száma (137 fõ) akik vagy a Magyar Természetbarát Szövetségnek, vagy a Teljesítménytúrázók Társasága csoportjának, vagy a Magyar Sportturisztikai Szövetségnek a tagjai: A Magyar Turista Kártya kis száma ( 6 fõ ) kicsit megtévesztõ, mert általában a szervezett természetjárók ezt az újságot olvassák és õk szinte mindannyian rendelkeznek ezzel a kártyával és részt vesznek az újság által meghirdetett versenyben is. Meglepõ, hogy az indulók 42 %-a (66 fõ) nem tartozik semmilyen szervezethez. Általában õk is kis csoportban érdekeznek, de gyakran egyedül. Ezek a túrák jelentik számukra a hét végi kikapcsolódást és a megmérettetést.
A túra nagyon szép napsütéses idõben zajlott le. Az állomásokon több szervezet képviselõi dolgoztak.
A rajthelyen az AVTSZ állomásbírói, a költõ szülõházánál a Nagy László Szellemi Öröksége Alapítvány képviselõi és Nagy András grafikus, (Nagy László fia) fogadta a résztvevõket, akik megtekintették a múzeumot is és egy szellemi totót is kitölthettek. Somlószõlõsön zsíroskenyér-partyn vettek részt, ahol a kenyér a Somlókörnyéki Jóléti Szolgálat Alapítvány pékségbõl került ki és az AVTSZ túravezetõi fogadták az ártézi kútnála résztvevõket. A Szent Márton kápolnánál csokoládét, Orosziban pedig ásványvizet kaptak az AVTSZ aktivistáitól. A noszlopi faluháznál vehették át az emléklapot és a kitûzõt. Az elsõ túrázó 7 órakor indult és az utolsó pedig 17.30-kor érkezett meg. A célban 185 adag gulyáslevest és cicegét osztottak ki a beérkezõk között a Noszlop Se és a Noszlop Községért Alapítvány jóvoltából a Tölly-Riza Bt. által üzemeltetett vendéglõ szakácsai.
Lejegyezte Mag Éva