 | SZÁZLÁBÚ |
| | SZÁZLÁBÚ |
A Teljesítménytúrázók Társasága értesítője
III. évf. 18. szám | 1998. november- december |
Na,
így nem (lenne) szabad túrát rendezni! Igaz, hogy Nagybörzsöny nem nagy hely, de a rajt(ok) helye(i) pontosan
is megadható(k). Igen, rajtok, hisz' ott derült ki, hogy Kisirtásról is lehetett indulni. Aki messzebb
lakik, annak nehéz megközelítenie a falut, de vasárnap lévén nem (lett volna) szabad 50(!) indulóra készülni.
Ennyi, amúgy egyedi és jópofa rajtszámot csináltattak, ám útvonalvázlat sem volt sokkal több. Két társammal
hatvanadiknak indultam és hárman kaptunk egy leírást. A századik nem t'om mit kapott. A megemelt nevezési
díj csak hab volt a tortán.
Az útvonal szép volt, de nehéz a Magas-Börzsönyben csúnya túrát rendezni. A terület az utóbbi időben nagyon elböglyösödött. Sűrű rajokban döngtek körül mindenkit Bányapusztáig. Az aszályos idő rányomta bélyegét a terepre: a patakokban alig csörgedezett víz, néhol pedig teljesen kiszáradt medreken keltünk át. Féltávnál(!), Magosfán volt az első pont. Ám a párás idő miatt sem innen, sem a Csóványos kilátójából nem látszottak a hőn áhított havas csúcsok. A börzsönyi ősvulkán peremén átbaktattunk Nagy-Hideg-hegyre, ahol a th.-ban mindenki pénzért vehetett vizet. Kisirtásig végig ereszkedtünk, ahol forró teával vártak minket. Még egy jó óra és máris a nagybörzsönyi célban voltunk.
Itt ígéretet kaptunk, hogy a rajtszámot és/vagy a kitűzőt elküldik postán. (Azóta már megkaptuk az emléklappal együtt.) Jövőre, mint megtudtuk tényleg egyidőben rendezik a Szondi-túrákkal. Hát, úgy látszik ragaszkodnak az ötvenes létszámhoz. Hogy ez kinek jó? Passz.
Papp Zsolt, Budapest
Jóideje készültünk már eme gyöngyszemre, mert tudtuk, hogy Toperczer Andrissal és Városi Gabival mi alkotjuk a seprűt. A szívélyes rendezőség jóvoltából már indulás előtt feltankoltunk virsliből. Negyed 10 után -tök' utolsóként - indultunk dolgunkra. Először Drégelyvár romjait, később - hosszas emelkedés után - Pénzásást és Csánki-kertet másztuk meg.
A túra egyetlen gyenge pontja 20 km-nél derült ki: az ellenőrző pontok zárási ideje. Eszerint a Kámor - Diósjenő (s később a Pénzásás - Nagyoroszi) 6 km-es szakaszt 45 perc alatt kellett megtennie annak, aki minden pontról záráskor indult tovább. (Ez 8 km/h-s átlag.) Innentől tehát folytonos csúszásban voltunk, amit csak nagy nehézségek árán tudtunk ledolgozni. Sosem voltam még seprű, de a dolog rossz és jó oldala is hamar világossá vált előttem: a hosszú és húzós emelkedők tetején rendre elfogyott a víz, viszont valami kaja majd' minden pontőrnél volt (csoki, keksz vagy sült virsli). Vizet pedig a völgyekben vettünk, ha tudtunk. Salgóvárig kellett eljutnunk világosban, mivel lámpáink ott vártak minket. Innentől lámpásmenetet alkotva haladtunk. Minden pontnál sorra értesültünk az "átnyergelésekről", aminek örültünk, hisz' így kevesebb lett a munkánk. Magosfára felérve - hosszú idő után először zárás előtt - már tudtuk, hogy innen már (majdnem) sétagalopp. A Korányi-pihenő pontőrei örültek érkezésünknek, mi meg végigettük az étlapot. Már elhagytuk Deszkáspusztát, amikor pirkadni kezdett, Pénzásásnál pedig világosban haladtunk.
Örömmel jelenthettük a célban, hogy az összes pontot bezártuk (már amelyik megvárt minket), minden szalagot és útjelző papírt leszedtünk (előbbi jól jött a magyar-völgyi böglyök elleni harcban) és mindenütt belaktunk, ahol lehetett. A nagyoroszi célban jó hangulat uralkodott, bár senki sem aludt sokat. Már mindenkinek a fülén jött ki a virsli, de ennek ellenére jó nagy adagokat tömtünk magunkba. A túra nagyon tetszett, a söprés még jobban. A Lemaradás-Szigethalom kettős nem tud hibázni. Ha lehet, jövőre is szívesen vállaljuk a seprű szerepét.
Papp Zsolt, Budapest
Idén harmadszorra veselkedtem neki a túrának. Ennek ellenére nem tudom, hogy
mi az, ami visszatérésre késztet. A nevezési díj évről-évre emelkedett, szolgáltatás pedig nem volt. Talán
csak a mostani kitűződömpinget megszakító bakancsos jelvény az oka? Megeshet.
Már a rajtnál - igaz, hogy máshonnan, de - ismerős, ám itt új arc tűnt fel a rendezők között: Nagy Lajos Fehérvárról. Több nívós túra rendezője. Nevezéskor kiderült, hogy az olcsóbb, mint ahogy meghirdették. Időjárás-jelentéstől függetlenül indultunk utunkra, így csak bíztunk benne, hogy nem esik majd. Az idő hűvös volt és kellemes, de a Homok-tisztástól Mindszentpusztáig hulló eső már nem. Kőhányáson hatalmas meglepetés várt: vajas és zsíros kenyerek, mint szolgáltatás. Lajos - kenyérrel a kezében - újságolta, hogy csak így volt hajlandó beszállni rendezőnek. Sőt, később ásványvíz is lesz. Ezen felbuzdulva bepótoltam az elmúlt két év hiányait is. Ezután már gyorsabban fogytak a kilométerek az újra festett útvonalon. (Mint észleltük, az OKT vonalvezetésében is lesz némi változás. Persze ezt is felújítják.)
A Kocsmáros-domb után már majd' a célig kocogtunk az 5,5-ös átlagért.(NB-futamról van szó.) A szintidő klappolt, a busz jött, mi pedig hazamentünk.
Papp Zsolt, Budapest
Emlékszem, jó 3 éve még hangosan tiltakoztam mindenféle
síkvidéki túrán való indulás ellen. Nos, mára a "laposok" nagy többségén teljesítőként vagyok elkönyvelve.
Nekem nem igazán "fekszik" a terep, mert ha a táj nem isˇ(mindig), de a mozgás az monoton. Ugyanaz az
izom dolgozik, így sokkal fárasztóbb. Idén jött el az ideje, hogy itt is tiszteletemet tegyem. Az időjárási
tényezőket nem számítva csupa jót hallottam a Mályvádról, de megijedtem, hogy ezévben kitűző lesz a díjazás.
Komolyan féltem, hogy nem lesz már szarvasos jelvény.
Kihasználva, hogy kiterjedt rokonságom él a környéken, már 1/4 7-kor el tudtunk indulni. Már a rajt is nagyon jó helyen volt: a gyulai vár szomszédságában. Maga az útvonal főként gátak közelében (esetleg rajta) vezetett. Nagy meglepetést okozott az is, hogy mekkora erdőkben haladtunk. Az egyik leghangulatosabb rész az őstölgyes környéke volt a gímszarvasokkal, a másik pedig a pósteleki kastélypark, mely arborétumként is megállja a helyét. A szolgáltatás változatos és minden igényt kielégítő volt.
Beérkezve a célba kiderült, hogy félelmünk alaptalannak bizonyult, mivel idén is jelvénnyel jutalmazták a teljesítőket. Ez további ösztönzésként hat ránk, hogy legközelebb is itt legyünk.
Papp Zsolt, Budapest
Egy túra, amire "hagyományosan" (ha három rendezés után lehet ilyenről beszélni)
elmegyek. Kényelmes séta, ahol igyekszem elérni a korábbi vonatot Piszkén. Kicsit talán nosztalgiából
is visszajárok, mivel 5 évig T'bányán voltam kollégista, így sok élményem/emlékem fűződik a környékhez.
Ideális idő volt a gyalogláshoz, jöttünk is szép számmal. Az elmúlt két évben összesen nem volt száz induló,
most pedig 113-an vágtak neki a távnak.(Morogtunk is, hogy kevesebb csoki jut.) Szerencsére itt nincs
olyan csődület, mint a tájegység másik túráján.
Vértestolnáig átbeszéltük az előző napi sajnálatos vonatbaleset részleteit. Itt Hartmann Misi és fia előrefutottak.(Reméljük Koldusszálláson észbe kaptak.) Innen Pusztamarótig szembementünk a G-50-nel. Közben szedreztünk Bánya-hegyen és frissültünk a héregi temetőnél. A jelzések a Nagy-Eménkesig jók voltak, de itt egy szakaszon hiányoztak. A problémát tereprutinnal hidaltuk át. A csapat célja a fél kettes vonat volt. Ezt oly' jól teljesítettük, hogy majd' egy órát töltöttünk kedélyes csevegéssel Piszkén, a célban.
Érkezésünkkor Sztancsik Gyuri épp a kitűzőket rakosgatta össze. Elsőként lehettem háromszorosan "lábatlan". Aki idén (is) teljesítette a Dunazug-túramozgalom követelményeit, az az új kitűzőt is átvehette. Már jött a vonat, amikor valaki (Palik László tavalyi hungaroringi közvetítése után szabadon) felvetette: "Hol vannak a Hartmann Misiék?" Ne feledjétek: jövőre is LÁBATLAN 35! Immár 4. alkalommal.
Papp Zsolt, Budapest
Az 1998-as év egyik leghányattatottabb sorsú túrája ez. Ugyanis a korábban
kijelölt és megjelent (majd később lemért) útvonal 38 km-e túl sok volt, s így rövidítésre került. Az
újat pedig a megelőző napok esőzései változtatták dagonyává több helyen is. Az így ismételten megkurtított
túrának - a borongós idő ellenére is - szép számmal vágtunk neki.
Az útvonal a tavaly téli és nyári túrák kombinációja lett. Galgagyörkig az országúton mentünk, majd itt váltottunk át a Z sávra. A még épp követhető jelzést szalagozás erősítette. A sorompónál lévő pont után mindenki eldönthette, hogy merre megy tovább: a jelzésen (mely a kiírt útvonal is volt egyben), ami sáros vagy a műúton, ami kicsit hosszabb. Mi az előbbi mellett voksoltunk. Az Ecskend "magaslatára" felérve áttértünk a P sávra.(Innentől a nyári túrával mentünk szembe.) Erdőkürt kimaradt, helyette az erdő és a napraforgó tábla határán gyalogoltunk. Acsa előtt kezdtük utolérni a jóval korábban indultakat. A faluból műúton jutottunk vissza a püspökhatvani célba. Az útvonal majd' teljes hosszában nagy területeken termesztik a tököt, de a dolog miértjére nem tudtunk rájönni, mert ("belezés" után) mázsaszám állt a földeken kidobva.
Aki negyedszerre volt a teljesítők között, az kiérdemelte az "Ecskend túrázója" címet is (együttjárt vele egy bónusz kitűző is) a szokásos évszakonkénti "plecsni" mellé. A konyhában ízlésesen díszített zsíros kenyér-hegyek és tea várták a kiéhezett túrázókat. A vonatig hátralévő két és fél órát a tornateremben töltöttük kosarazással. Jó kezdeményezés volt ez a "túramozgalom", de igazi célját (azaz a helyiek bevonását a telj.túrázásba) szerintem nem igazán érte el. Ennek ellenére: nekem tetszett.
Papp Zsolt, Budapest
Kíváncsian vártam szeptember második hétvégéjét.
A Maxi elején és végén már korábban részt vettem és a köztes utat is ismerem, de így egészében még nem
jártam be. A meteorológiai előrejelzés nem kecsegtetett sok jóval, de bíztunk magunkban, hogy elég későn
fog utolérni minket az eső. Sokan mások is hasonló módon gondolkodhattak, mert nagy számban gyűltünk össze
az Irma-forrásnál lévő rajthelyen. Volt aki áradozott a tavalyi (jubileumi) rendezésről és volt aki szimplán
dicsérte.
Már az első pár kilométer jelentősen befolyásolta a teljesítési arányokat. A "mozgópont", azaz a lódarázs-fészek sok emberre tett mély benyomásokat. Mi egy rövid sprinttel megúsztuk. Ám néhányan biztosan feladásra kényszerülhettek. Akik a K+-es surranópályán közlekedtek, azoknak nem volt részük ilyetén kalandokban. Idén ravasz megoldással álltak elő a rendezők: a Csóványos ellenőrzőpontját a Nagy-Hideg-hegyre tették át. Célunk a 3/4 5-ös komp volt, amit ha kis futással is, de elértünk. Így csak Pilisszentlászló előtt sötétedett ránk. Az itteni levesre tényleg nincsenek szavak. Miután megvacsoráztunk - s új elemekkel töltődtünk fel - szembesültünk a valósággal: míg mi az ízek birodalmába kirándultunk, az eső alattomosan zuhogni kezdett. Abba sem hagyta Dobogókőig. Innen 7 fősre duzzadt csapattal vágtunk neki az éjszakának. Az eső elállt, de a hideg és vizes ruhákban az álmosság ellen is harcolni kellett. A Kevélyaljában azután ismét zuhogni kezdett. Az időközben megszáradt pólók ismét átáztak, s a hideg szél pedig a testünkhöz préselte őket. Mindenki csak a célt várta, hogy száraz göncöt vehessen fel. A Virágos-nyeregig "csak" vizesek, ám innen (külön-külön is) olyan mocskosak lettünk, mint a dagonyázó disznók.
Bíztunk benne, hogy a célban kapunk egy meleg teát, hogy belül is átmelegedhessünk. Csalódtunk, azaz dehogy. Azt kaptuk, amit vártunk: semmit. A rendezőség a Kis Rigóban ellőtte a "puskaporát". (Bár e mennyiség még egy rajtaütésre is kevés lett volna, nemhogy egy komolyabb csatához.) Akinek ez a leg-túrája, annak lelke rajta. Középszerű - legalábbis szerintem. C'est la vie, sajnos.
Papp Zsolt, Budapest
Ismét felvirradt szeptember harmadik hétvégéje. Azaz:
irány a Meteor 50! A Budai-hegység túrái közül az egyik legszebb. Aki egyszer megszerezte szép jelvényét,
az a többiért is vissza fog jönni. Kellemes "kis séta" ez, mely érinti a környék összes látnivalóját:
Csiki-hegyek, Mammutfenyők, Fekete-hegyek és a Remete-szurdok. A felsorolás közel sem teljes. Közben pedig
mindenki annyi és olyan gombát szed, amennyit s amilyet csak tud meg szeret. Jövőre jubilál a rendezvény,
s remélem a rendezőség is fokozottan készül e jeles alkalomra!
Papp Zsolt, Budapest
Aki
volt már a KB 70-en, annak nem sok újat tudott mutatni a túra. Maximum a fehérvárcsurgói víztározó másik
oldalát is megismerte az illető. Akinek pedig (még) nem volt szerencséje a fenti rendezvényhez, az táthatta
a száját menet közben.(Mert volt min.)
Az útvonal jól jelzett és mellé szalagozott is volt. Így gyorsabban lehetett haladni, mert nem kellett folyton a térképet vagy az igazolófüzetet olvasni (ami szintén jó volt). Sokkal több idő maradt a nézelődésre. A nagyon vadregényes erdők már az első kilométerek után tele voltak vadakkal: őzek, muflonok, sőt barcogást is hallottunk. A Gaja-szurdokot övező erdőség, a Burok-völgy és a Bükkös-árok kettősének érintetlensége fantasztikus élményeket adott. De említhető a bodajki Kálvária, a Tűzköves-árok vagy a Károly-lak is. Minden a helyén. Sőt, kicsit olyan érzésem is volt, hogy a szarvasokat direkt Nagy Lajos kérte fel egy kis műsor erejéig. Egyedül az időjárás nem fogadott kegyeibe minket: Isztimérig esett az eső, de utána is tiszta sár lett minden.
Sokkal több ilyen túrára lenne szükség, ahol ennyire közel lehet kerülni a szinte eredeti állapotú erdőkhöz. Bármilyen szép is a maga nemében a János-hegy vagy Dobogókő, szeptember vége felé már unja őket a teljesítménytúrázó. Egyetlen apró megjegyzés: ahol ennyi a csodás látnivaló, ott talán ezek egyike kerülhetett volna a(z amúgy jópofa) kitűzőre. Alig várom már november 15.-ét, hogy ismét (majdnem ide) jöhessek. Igaz, ekkor a Fehér-VÁR-Palota 40-re.
Papp Zsolt, Budapest
Hogy másnap
korán tudjunk indulni, ezért már pénteken lementünk Csákvárra. Itt látszott, hogy másnap nem lesz nagy
tömeg, mert még tucatnyian sem voltunk a tornateremben. Főként a csapadékos időszaknak köszönhetően talán,
ha 250 induló volt a 7 távon összesen.
Ködös-nyálkás időben, pirkadat-kor vágtunk neki a 60 km-es távnak. Az ÉK-i Vértes szinte összes érdekes helyét felkerestük: a Hipparion(jégkor előtti ősló)-csontjairól nevezetes Báracházi-barlangot, a még viszonylag ép Gesztesvárat és a már romos Vitányvárat, a piknikhelynek sem utolsó Mátyás- és Szarvas-kutakat, a Mária-szakadékot, valamint a század eleji erdei temetőt. Csákányospusztától még a nap is kisütött. Utólag már bántuk, hogy nem tértünk ki a Körtvélyesen lévő kilátóba. Az Ördög-szószékének aljában elhaladva értünk be Vérteskozmára. Nagy Lajos is itt volt, így elsőkézből szereztünk néhány infót a Fehér-VÁR-Palotáról. A célban előrerendelt szarvaspörkölt és nagy halom fánk várt ránk. Érdemes volt megkísérteni az esőt, mert szép tájon, jól szervezett túrán vehettünk részt.
Papp Zsolt, Budapest
Az
elmúlt egy év alatt sok (és csupa) jót hallottam a Sütő Laci nevével fémjelzett túráról. A profi szervezésről
már péntek este meggyőződhettünk: a másnapi nevezési procedúrát - elkerülve a tumultuózus jeleneteket
- mindenki letudhatta.
Időjárás szempontjából ugyanúgy indult a szombat reggel, mint a múlt héten: ködös, nyirkos volt. Cserépfaluból egy kellemes kis fenyvesen (is) át vezetett az út Cserépváraljára. Igaz, még sötét volt, de sajnáltam, hogy állandósult túratársam nem láthatott egyet sem a környék földtani különleges-ségeiből: a kaptárkövekből. A néhol igen zsombékossá vált rétek után leereszkedtünk a Felső-szurdokba. Itt megcsodálhattuk a riolitláva-sziklákat. Oszlán a túra specialitását jelentő ivólé és lekváros kenyerek vártak. Igen bő reggelinket az Ódorvárnak felfelé már bántuk. Láttunk korallgombákat, így gyorsabbnak tűnt fel az út. A Hór-völgyben gyűrt jura mészkő-rétegeket nézegettünk. A Bánya-hegyi-parkolóban ismét kaja-pia dőzs. A fennsíkra fel persze ismét rosszul voltunk. Hiába a peremen a Három-, meg a Tar-kő, ha csupa felhő minden. Pedig még a Büszkés-hegyre is felmentünk. Bezzeg az Imó-forrásnál tiszta az ég. Előbb Bujdosó-kő, majd Völgyfő-ház és a Szt. Erzsébet-forrás érintésével másztunk vissza Ódorvárra. A várrom helyéről nézelődtünk egy kicsit, azután megmászva a Nyomó-hegyet értünk vissza Cserépfaluba.
A célban -fürdés után- sűrűn látogattuk a büféasztalt. Mindenki dicsérte a jó rendezést. Jövőre is jövök (ha tudok), mert végre a Bükkhöz méltó túrán lehettem. Ha még a bélyegzőkön is változtatnak, akkor az év túrája is lehet.
Papp Zsolt, Budapest
Less Nándor, a fiatalon elhunyt debreceni sportember emlékére rendezték meg második alkalommal 1998 október 10-én, a NO MEGÁLLJ CSAK! (emlék)-teljesítménytúrákat. A reggeli órákban Cserépfalun a Bükkben igen barátságtalan szitálós-ködös időjárás fogadott.
A nevezés után mi a hosszabb távot (56 km) választva indultunk Cserépváralja irányába, azonban a műútról letérve hamarosan rá kellett jönnünk, hogy itt "intenzív" sárdagasztás veszi kezdetét. A végig(!) nagyszerűen jelzett túrán 10 ellenőrzőpont volt 6-7 kilométerenként, amelyek megszakították a monoton menetelést.
A rendezők nagyszerű felkészültségét jelzi, hogy minden ellenőrzőponton volt frissítő (alma, csoki, rostos ivólé, stb.). Néha már tényleg úgy éreztük, hogy nem is teljesítménytúrán vagyunk, hanem "hízókúrán".
A rendkívül felkészült, barátságos, segítőkész pontőrök tovább fokozták a túra színvonalát.
Azt hiszem, kevés olyan teljesítménytúra van az országban, ahol a pontokon a következők hangzanak el: Egyetek, még van bőven! Azért hoztuk, hogy elfogyjon! Értetek vagyunk!
A színvonalas rajtlapból viszont hiányoltuk a szintvázlatot. A füzetben ugyan szerepel egy "részszint-összszint" táblázat, de ez nem pótolja a grafikus vázlatot.
Továbbá javaslom a rendezőknek, hogy a bükkzsérci műúttól egyértelmű (sűrűbb) szalagozást rakjanak ki a Nyomó-hegyen át a célig!
ÖSSZEGZÉS: Azt hiszem, hogy ez a túra az 1. Kategóriába sorolható, kevés ilyen van az országban, okkal-joggal pályázhat az "Év teljesítménytúrája" címre!
BRAVÓ RENDEZŐK!
Kovács György, Nyíregyháza
Egy éves pihenő után tért vissza e könnyű, kis esti sétatúra. Mivel a Bükkből mentünk
át, s majd hatvan kilcsi volt a lábunkban, így kicsit fáradtan mozogtunk. A mezőny végén, 550 ember nyomában
indultunk el. Idén is akadtak hangoskodók, de ez természetes ahol ennyi fiatal van. A Juharosra felfelé
mintha nem kiabáltak volna. A Kőkeresztnél hatalmas gyerekcsapatot értünk be, az Arborétumhoz pedig homokos
úton jutottunk el. A Silver büfénél óriási tömeg várta az újabb adag tea elkészültét. Rövid szusszanás
a Bolnokára vezető órás kapaszkodás előtt, majd irány a csúcs. A dombról már csak lefelé kellett menni.
Az új kitűző mellé átmelegítő teát és némi rágcsálnivalót kaptunk. A többszáz ember ellenére nem volt
fennakadás a kiszolgálásban. Jövőre új időpontban lesz megrendezve a túra. kíváncsi vagyok, hogy akkor
is ennyien lesznek-e?
Papp Zsolt, Budapest
Jubileumi rendezés, szép terep, sok ember és kis tornaterem -
mindössze ennyit tudtam a túráról előzetesen. A vártnak megfelelően nagy tömeg (köztük egy csomó gyerek)
fogadott péntek este a tornateremben. Minden megérkező első dolga egy fekhelynyi terület birtokba vétele
volt. Ezután nevezés, majd az ismerősök üdvözlése.
Reggel jócskán sötétben indult el az emberáradat. Alig tettünk meg pár kilométert, de a pincesor meg a szelíd gesztenyefák máris különleges hangulatba hoztak. Teljesen más volt, mint amit megszoktam. Enikő-forrás után a rutinos versenyzők nyomában trappoltam be Velembe. Így hegynek fel loholhattam vissza az Atlasz cédrushoz. Bozsokon kitértünk a DDK-nyalókáért, majd a metamorf kőzetekből álló Kalapos-kő érintésével kapaszkodtunk fel a Dunántúl legmagasabb pontjára. A 882 m-es név-adó csúcsról gyönyörű körpanorámát láttam. A kissé felhős idő ugyan csak sejtetni engedte Osztrákia hófödte hegyeit, de az őszi erdő színei kárpótoltak mindent. Lefelé tettünk két kisebb kitérőt is: Apostolok-fája és Asztal-kő kedvéért. Velemben frissültünk, majd Szent Vidnek felfelé fújtattunk. Útban Hörmann-forráshoz megnéztünk két tűzpiros légyölő galócát is. A Stájerházakhoz vezető katonai út még az eddigieket is überelte: tágas bükkösben egy széles barna szalag. Az utat (de szinte csak azt) teljesen befedték a lehullott falevelek. A tájházaknál a fenyőkollekción ámultunk el. Paradicsomos előtt gesztenyét szedtünk, a Hét-forrást pedig végigittuk. Az Óház-tető kilátójánál "tósztot" ettünk, s mondtuk, hogy jövőre gesztenyét kérünk. Mielőtt ismételten Velembe értünk volna, még áthaladás közben megtekintettük Cák szabadtéri múzeumát is.
|
Így is-úgy is laposabb szakasz következett. Irtás-hegytől egy akadályverseny-pálya útvonalán haladtunk. Lukácsfalváról fájó szívvel búcsúztunk a Kőszegi-hegyégtől. Az utcsó ponton meglepiként fini keksz várt. Engedve a bátorításnak falatoztunk belőle, így utólagos bocs a mezőny középének.(Meg a végének is). Szürkületben értünk be a vár mellett a célba. Itt mindenki átvehette a megérdemelt pólóját. De lehetett kitűzőt is vásárolni. Aki szombaton is ott aludt, az másnap nem úszta meg, hogy 3-4 szendvicset ne egyen meg. Ami ugyan a túráról maradt, de ez senkit sem zavart. Több, mint ötven túrán voltam az idén, de sehol nem éreztem magam ilyen jól. A tájról pedig csak szuperlatívuszokban tudok írni. Viszlát '99-ben!
Papp Zsolt, Budapest
Aki
még nem volt rajta, csak, hogy tudja: gyakorlatilag egy zanzásított SZÚADÓ 40. De éjszaka. Rajtja - természetesen
- Teca mamánál, Éger-völgyben. Szikráznak az égen a csillagok, a félhold még nem jött fel, nevezés rendben.
Indulhatunk?
Előbb egy tóvá duzzasztott patakot keresztezünk, majd elkezdjük véget érni nem akaró emelkedőnket Jakab-hegyre. Rövid pihenés a Mohosi-kis-kútnál, egy-két korty víz és minden kezdődik elölről. Bika-dombtól a Mecsek DNy-i peremén limbózunk egy keskeny ösvényen. Babás-szerkövek: egy fantasztikus hely -nappal. Még jó, hogy kora délután már jártunk itt, így kigyönyörködhettem magam. Lábaink előtt Kővágószőlős fényei. Aki azt hitte, hogy annyi az emelkedőnek, annak annyi. Akiről még nem került le egy réteg ruha, arról legkésőbb Sasfészeknél le fog. Ha feszülsz az energiától, mássz fel a tisztáson látható kilátóba. Hátha odafagy a kezed a vaslétrához. Laci-forrásnál Matécz Petya szíverősítővel kínál, de nem hagyjuk magunkat meggyőzni. Lecsúszkálunk Orfőre, majd sáros úton felszuttyogunk a Lóri házhoz. Akinek van tiszta keze, az tömjön magába néhány vajas kenyeret! Kecske-háton át érünk le Mone-telekre. A következő 2,5 km Zentai mester legszebb álmából pattanhatott elő :botokkal egyensúlyozunk egy vascsövön a megduzzadt Mély-völgyi-patak felett, majd önmagunkra szinte csomót kötve, mozgássérült csiga tempójában tekergőzünk a Zsidó-völgy bedőlt fái közt. Ennyi fa a dzsungelben sincs! (Állítólag tavaly tiszta volt a terep. Még jó, hogy Nád Béláék nem látják. Elsápadnának az irigységtől, s a jövő évi Szondira a Börzsöny összes fáját a Z háromszögre döntenék.) Mindenki átért? Akkor irány a Lapis. A Stiglicfogdosótól műúton. Egy ideje már vasárnap van. Elhagyjuk a sós-hegyi kilátót is. (Utólag töprengek, hogy miért nem mentem fel. Majd jövőre! Addigra úgyis elfelejtem.) Máris itt a Remete-rét! Kitartás! (Ezzel már bukott meg rendszer kis hazánkban.) Szentkút, utána Rózsa-forrás. Fincsi, meleg tea. Rövid angolkodás után elindulunk, hogy felébresszük az éger-völgyi pontőröket. Innen pedig már könnyű betalálni a célba.
Mindenki kapott kitűzőt? Mi az, hogy milyet?! Amin (Toni szerint) három sörösüveg van nyakig homokba temetve. Ha jól laktál a levessel, akkor döntsd el, hogy mit fogsz csinálni: hazamész az első vonattal/busszal, eljössz velem DDK-zni Zobákpusztáig, netán vajas kenyérrel a kezedben bivakolsz itt január 9-ig, a Téli Mecsek rajtjáig.
Papp Zsolt, Budapest
Az év utolsó
előtti erőpróbájára gyűltünk össze a 'keresztúri sporttelepen, így november vége felé. Az idő és a résztvevők
száma a megszokott. Az útvonal apróbb módosításokon esett át: ezúttal fel kellett menni a Pécel előtti
Pap-hegyre, meg Isaszegen belül is variáltak. Bár utóbbinak túl sok értelme nem volt. A rajtban a szokásos
"Változásokat vezesd át" papírt raktak ki. Talán jobb lenne, ha mindenki kapott volna belőle egyet-egyet.
Aki először van itt, annak úgy sem mond sokat (az útleíráshoz hasonlóan), még a térkép használata mellett
sem. A Merzse-mocsárig új(!) szalagozás segítette a tájékozódást. Némi hó is nehezítette/könnyítette
a gyaloglást. Pécel után pedig már a megváltást jelentő célt vártuk, miközben a patak mellett mentünk.
Aki szereti ezt a túrát (lelke rajta) az jövőre is jöhet. Aki meg nem, az mehet a Cserhát 50-re.
Papp Zsolt, Budapest
Zubor István: Levelek egy kezdő turistához - A "kirándulók" cikkét lás külön lapon.
A megfejtést a szürkített, számozott négyzetek rejtik, egy új alföldi TT nevét. Ezt küldjétek be! Sok sikert!
Vízszintes: 1. Július végi hosszú TT a Bükkben 8. Boráról híres település a Dél-Mátrában 14. Jerry is ez 15. Bikaviadalok küzdőtere 16. Hosszúnyakú baromfi 17. Női név (jan. 21.) l8. Október eleji TT a Dél-Dunántúlon 19. Feszítőeszköz 20. Söröskorsó 22. Szlovák porszívómárka 23. Régi űrmérték 24. "Egykettede" 26. Szobrot leleplez 29. Tok 31. A tejcsoki párja 32. Savanyúságok készítéséhez használatos folyadék 33. A Kárpát-medence geológiai neve (egyben rádiótelefon márka is) 35. Napszak 37. Bizalmat, hitet, biztató kilátást 40. Történelmi országgyűlés volt ezen a kistelepülésen 41. Fordított névelő 42. Papírsárkányt ereget 45. Igába fogott állat 47. Tartószerkezet 48. Bámul 49. Musical (Madonna is játszotta a mozibeli főszerepét) 51. Lopja 53. TT augusztus közepén BAZ megyében 54. Régi katonai fejfedő
Függőleges : 1. Nagy magyar politikus, akiről egy zalai TT-t is elneveztek 2. Tojás angolul 3. A bácsi párja 4. Lásd a vízszintes 42-t 5. Fémlemez 6. Sértve ..... magát 7. Hézagja 8. Női név (jún.l3.) 9. Az egyik állóvizünkről elnevezett TT 10. Arab név 11. Ezt mondod, ha elkergetsz egy macskát 12. Betűrend 13. Teniszezik idegen szóval ("rakettezik") 21. Vékony rovátkák sorozata 23. Kémiai kötéstípus 25. CD-je 27. Kuruc generális volt, (Ádám) 28. Az "atomhangya" beceneve 30. Aranyos 34. Noszogat 36. Téli jármű 38. Fafajta 39. Megszólítása, titulusa 43. Hézag 44. Bizalom fordítva 46. Tetőfedő mester 50. Hosszú morzejel 52. Egységes mértékegység-rendszer.
A 17. számban közölt rejtvény megfejtése: 5 "T". Helyes megfejtést 17-en küldtek be, közülük sorsoltuk ki a nyerteseket. Egy-egy "Hazai teljesítménytúrák" 1999 eseménynaptárt nyertek: Baráth Andrásné (Baja), Ifj. Gombos István (Budapest), Hárs Dénes (Aszód), Kálsecz Viktória (Balatonboglár). Gratulálunk!
A megfejtéseket február 28-ig a TTT címére kérjük beküldeni. A helyes megfejtők között 3 db "Természetbarát szálláshelyek" kiadványt (MTSZ) sorsolunk ki.
A rejtvényt készítette: Horváthné Papp Andrea és Horváth Zoltán, Szolnok
| A Teljesítménytúrázók Társasága
tájékoztatója Kiadja: a Társaság Elnöksége  :1032 Budapest, Kiscelli u. 16. IX/54.  : 290-9661, 388-2826, 177-6433 Felelős kiadó, szerkesztette: Sztancsik György (A Web változatot készítette: Szabó Zoltán) Megjelenik alkalmanként |
