SZÁZLÁBÚ

BESZÁMOLÓK A TÚRÁKRÓL

Fruska Gora

Május 8-án kora délután indultunk Fehérvárról: Nagy Lajos, Gabi, a két diák: Laci és Krisztián és jómagam. Bennem kíváncsisággal vegyes enyhe aggodalom. Hiszen csak annyit tudunk, hogy a másnapi 30° feletti hőségben közel 82 km és 3200 m emelkedő vár ránk. Lajos optimizmusa megnyugtat: "Csak 100 m-el magasabb a Vértesnél." Túrákról beszélgetve érünk a híres soltvadkerti cukrászdához. Fagyizás, Lajos 4-5 Rákóczi-túróst - a kedvencét - is elfogyaszt, és irány a határ. 9 körül érünk Popovicára. Transzparensek, sörözgető, vidáman éneklő csoportok jelzik: a starthelyre érkeztünk. Jót fogunk zuhanyozni, tervezgetjük. Megtaláljuk a 3 óriási katonai sátrat, tömve alvó turistákkal. Egy szál vízcsap sincs. Szokatlanul zajos az éjszaka, pár órát alszunk.

Szombat: gördülnek be a különbuszok, ontják a turistákat. Benevezünk a túrára, nevezési díj nincs. A nevezési lapon parányi térkép magassági és távolsági adatokkal. 22 ep. lesz. A piros szív - átfestett piros csillagok - útvonal a hegység keleti, majd középső részén át ér vissza Popovicára.

A Vajdaság legdélibb részén a Fruska Gora 60 km hosszú vonulata erdőkkel, alul szőlőkkel borított hegy, Újvidék és Belgrád lakóinak kirándulóhelye." - írja az útikönyv.

Összefutottunk Jan Ottóval, a magyar szervezővel és Nád Béláékkal. Az óriás színpadon 2 órás műsor zajlik: beszédek, tánc, üdvözlések. Mi Jan Ottó tanácsait hallgatjuk: hol lesz tea, meleg étel, vásárlási lehetőség. 9 óra - már most meleg van. Vagy 50 galamb kiröptetése a tömegrajt jele. 7798-an voltunk, derült ki utólag. TV kamerák pásztázzák a tömeget, bámészkodók sorfala között lépkedünk 1-2 km/óra "sebességgel". Rendőrök irányítják a közúti forgalmat, ahol a turistaút emberáradata áthömpölyög.

A legrövidebb távnak, a 3,5 km-s óvodás maratonnak "Az öröm és jókedv útja " elnevezést adták a rendezők. Nekünk - 10 pesti és 5 fehérvári turistának - akik sikeresen teljesítettük a nagy maratont, ez az útvonal is az öröm és a jókedv útjává vált. Egy óriási majális nagy gyaloglással, izzadással fűszerezve.

Csak pár emléket idézek fel a hosszú útvonal sok-sok eseményéből. Hullámos, erdővel borított tájon haladunk, kiérünk egy irtásrétre. Gyönyörű panoráma, háttérben a Duna ezüstös sávja. A rét közepén egy csap, mosakodó, kulacsaikat töltő turistákkal. A közeli lokátorállomásról vezették ide a vizet. Itt ismerkedtünk össze Tiborékkal, a három vajdasági magyar fiúval. A velük megtett hosszú út beszélgetései a háborúról, életükről kis Jugoszláviában maradandó emlékeink lesznek. Áthaladunk a hegység északi peremén lévő kirándulóhelyen, az újvidéki "Hűvösvölgyön". A 6. ep-nél (20. km) értük el a hegység kolostorvidékét. Húsz pravoszláv kolostor bújik meg az utaktól távoli völgyekben. Öt kolostort érint a túra. A Görgetegit belülről is megnéztük. Az árkádos épületekkel körülvett kolostortemplom szentképfalát, ikonosztázát közelről is megcsodáltuk.

Az ellenőrzőpontokon üdítő, sör, jégkrém, édesség vásárolható, hazai árakon. 6-7 helyen teát kaptunk, a mentatea SzLA-nak biztos ízlett volna. Kora délután Vrdnik-be (9. ep. 32 km) egy kis fürdővárosba érkeztünk. A városka piacán a beton standokon most pihenő, feltört lábukat ápoló, bablevesüket kanalazó turisták. Sokan vagyunk, mozdulni alig lehet. Sorban állás a kiürülő tányérokért a mosogatóhelyen - már nem is vagyok olyan éhes - a levesosztó helyen. Lajos a sokadik sörét iszogatja, szundikál a betonon. Mi is elnyúlunk mellette rövid időre. Indulunk tovább - már csak a nagy maratonisták. A helybeli srácok ünnepelnek bennünket. Maratonci, maratonci - kiáltják. Kellemes az idő, megszűnt a hőség, lassan besötétedik. Hosszú kaptatók, ereszkedők, hatalmas tábortüzek, katonai sátrak alvó turistákkal. Máshol hordágyakon pokrócba burkolt alvók. A 16. ep-nél (59. km) Lajos pihenőt rendel el. A tűz körül, mint egy óriási óralapon sok-sok óramutató, alszanak a turisták, összes cuccukat felvéve, kapucnikba bújva - hűvös van. Lajosék egy órája alszanak, én egy távolabbi farakáson üldögélek. Fázom, közelebb ülök a tűzhöz - hiba volt. Indulunk, illetve indulnánk. Háromszor átlámpázzuk az alvókat, lerázzuk róluk a pernyét, lehúzzuk a kapucnikat. Nem találjuk Krisztiánt. Kisebb pánik, szinte futva tesszük meg a 300 m-s emelkedőt, elérve a hegység legmagasabb pontját (TV adó, 17. ep.). Ott ül Krisztián szerb turisták között, megszeppenve.

Virrad, feljön a Nap. Együttmaradva küzdjük le a 70 km után még meredekebbnek tűnő két nagy emelkedőt. Sikerült!! - érünk a célba. Hatalmas palacsintázás Popovicán, fagyizás Soltvadkerten, fáradt, de boldog hazaérkezés Fehérvárra. Ez volt az év legnagyobb túrája - búcsúzunk egymástól.

Lakos Imréné, Székesfehérvár

Szuadó 40

Az erdő...

Sajnos a téli havazások gigantikus károkat okoztak a Mecsekben. 10-15 méteres, több ölnyi vastagságú fák feküdtek az erdőben mindenütt. Az Erdőgazdaság már megkezdte az ösvények, utak tisztogatását, de rengeteg munkájuk lesz még a következő rombolásig.

Ezért mindenki nehezebben haladt a pályán, és mindenütt meg kellett találni a kiskapukat, hogy átjussunk a rengetegen. Szemtől szembe állhattunk a fák lomkoronáival. Kúszhattunk, mászhattunk, bújhattunk a Zsidó-völgy aljában a kidőlt fák között. Aki igazán mazohista, az piszkosul élvezhette. Nekem nagyon tetszett a küzdés az átjutásért. Nem csak fizikailag kellett bírni a terhelést, a fejedben is mozogtak a gondolatok azért, hogy rájöjj, az átjutáshoz milyen technikát kell alkalmaznod.

A hó...

Hát havazott. Fenn a Jakab-hegyen összefüggő hó várt ránk. A tócsák befagytak. Hideg volt. Egy helyen, ellipszis alakú területen (hosszabb tengelye kb. 5 m), a hó elolvadt. Tanakodtunk, mi lehet ez. UFO? A nap ide koncentrálta a sugarát? Vagy barlang van alatta, és a felfelé jövő meleg levegő olvasztotta el a havat? Valószínűleg az utóbbi.

A növények...

A meleg február jól becsapta a természetet. A tavasz minden virága ékeskedett a Mecsekben (néhol a hó alatt), hóvirág, ibolya, illatos hunyor, erdei boglárka, kankalin, medvehagyma, som-bokor stb.

A Fekete Bárányok...

Szokásukhoz híven egy nagyon jól szervezett és rendezett túra volt. Ettünk, ittunk, nevettünk, szenvedtünk, ahogy kell.

Jandó Szilvia (a Bégető nyomán)

Mecsek 50

Az időjárás idén nem kedvezett a május 2-án megrendezett "Mecsek" teljesítménytúráknak. A reggeli rajttól kezdve egész délelőtt esett az eső, így az előző évekhez képest kevesebb induló volt, főleg a 15 km-es távon.

A túra rendezése - új rendezőgárdával - ismét kifogástalan volt. Az új útvonalvezetés is változatossá tette a túrát, bár a Pécsvárad-Zengővárkony közötti útszakaszon, valamint a Legénysírhoz vezető emelkedőn "dagasztandó" sár mennyisége még az edzett teljesítménytúrázóknak is ráncokat varázsolt az arcára. A sár az eső elálltával is megmaradt, de Óbánya táján járva már kisütött a nap, így a túra további szakaszát már napsütésben, vidámabb lélekkel lehetett "dagasztani". A vége felé néhol már egész jó, felszikkadt terepen is gyalogolhattunk. A célban aztán a szokásos vendéglátásban volt részünk, s végül is - a sok sár ellenére - szép emlékként kerül be az idei "Mecsek 50" a túraélmények tárházába.

Köszönjük Lakatosné Novotny Sarolta főrendezőnek és gárdájának a kiváló rendezést, és a Kárászi Erdészetnek a zobáki táborhelyet.

Strasser Péter (a Mecsek Híradó nyomán)

Palóc Pompei 30

A túra a Gyalogos Természetjárók V. Országos Találkozójának a keretében került megrendezésre, várhatóan egyedi jelleggel. A túrára elvileg csak előnevezéssel lehetett bejutni, de a rendezőség a kis létszámú újonnan. érkezetteket is szívesen fogadta. A túra az Ipolytarnóc határában található, Európai Diplomával kitüntetett ősleletek megtekintésével kezdődött. Ez a része még szintidő nélkül, csoportosan történt. Közel hetven fős társaság gyülekezett a rajtnál, ahol kiderült, hogy méhészek települtek a túraútvonal elejére. A rendezőség ügyesen egy alternatív utat találva, túravezető segítségével vezetet bennünket az első ellenőrző állomásig. Egy aprócska szakaszon még szlovák területen is bandukoltunk. Nos az első pecsét után neki indult a társaság és most már ki-ki a maga tempójában gyalogolt tovább. Az idő már a nyarat idézte és jól ki is izzadtunk, mire a Nagy-Hallgató csúcsára értünk. Itt ismét találkoztunk a határral és elcsíptük az épp most tovainduló mozgó ellenőrző pontot is. Túratársaim (akikkel a rajtnál ismerkedtem össze) ezt a részét a terepnek nagyon jól ismerték, ami nagy előnyt jelentett hisz ezen a szakaszon többen is elnézték az útvonalat. Erdősebb szakaszhoz értünk (kb. 1/3 táv), amikor felfedeztük a sűrű sötét felhőket az égen. Próbáltunk beleerősíteni, de már hallottuk is a dörgéseket és hamarosan elkezdett cseperegni az eső. Hirtelen meglepett bennünket egy felhőszakadás. Az ösvényből patak lett és kopogott a fejünkön a jég. Nekem még ilyen meg-ázásban még nem volt részem, de őszintén megvallva eddig tetszett is. Két nyíregyházi srác is csatlakozott hozzánk, akik közül az egyik sapka és esőkabát nélkül küzdött az elemekkel. Nyíltabb szakaszokra érve együtt maradtunk, hogy a villámok elkerüljenek bennünket. Hát igen, ez nem egy rövid zápor volt, mert kb. egy órát áztunk mire a karancslapujtői kocsmába értünk. Így már kicsit kellemetlen volt. Itt találkoztunk avval a tíz emberrel, akik a rajt után megelőztek bennünket. Ők szárazok voltak, de már fél órája dekkoltak a száraz helyen. Némi pihenés, kajálás és szárítkozás után nekiláttam a túra igazi nehézségének: megmászni a Kápolna-hegyet (685m) és feljutni a Karancs csúcsára (729m). Túratársaim még pihentek egy sort, így egyedül vetettem bele magamat a feljutásba. Ezt a részét a túrának már nagyon ismertem, mert egyik kedvenc útvonalam a környéken. Az idő továbbra is borult maradt, de igazán hideg szerencsére nem lett. A. vizes ruhák miatt volt kicsit didergős érzésem. Egyre feljebb jutva a mellettem futó patak is élesebben zubogott a friss víztől duzzadva. Nagy küzdelem után értem el a csúcsokat és boldogan robogtam lefelé az alig 3km-re lévő cél felé. Beérve a célba, nagy élménybeszámolót tartottunk. Ki-ki elmesélte az úton történteket és igazi barátsággal váltunk el egymástól. Szerintem az útvonal nagyon szép és követhető volt, az eső nem jelentett különösebb akadályt és talán így még a vége is könnyebben ment.

Köszönjük a lehetőséget!

Kreicsi Gábor, Salgótarján

Emléktúra Ozorai Pipo nyomában

A háromnapos ünnep alatt szinte kötelező volt elmenni valahova túrázni. Mar hetekkel ezelőtt felfigyeltem a túranaptárban az Ozorai Pipo Emléktúrára, ami a számomra ismeretlen Tolnai-dombságban vezet.

Az indulást szombat estére terveztük barátnőmmel, úgy, hogy Simontornyán aludjunk. Hat nem így alakult - szombat délután egyszerűen elaludtunk...

"Másodszorra" pünkösd vasárnap reggel indultunk el. A vonaton meg kb. húszan jöttek erre a túrára. Simontornyán megkerestük a rajtot, majd az utolsók között elindultunk. (Összesen kb. 80-an indultak a 35 és 50 km-es tavon.)

Gyönyörű időnk volt, sütött a nap, sehol egy felhő. Jelzés nem volt, az egész útvonalat szalagoztak (eltévedni nem lehetett). A faluból kiérve a szolok között, löszmélyútban haladtunk felfele a Derek-hegyre. Csak a tetején volt kilátás, addig csak az omladozó löszfalak kísértek. Az egyik szőlősgazda nagyon invitált bennünket a kertjébe - kapálni... A gerincút hamarosan egy nagyon kellemes erdőbe vezetett.

A hatodik kilométernél értük el a környék legmagasabb pontját, a 248 m magas Cser völgyi- tetőt, utunk első ellenőrzőpontját. Itt csak egy papír volt, hogy a pontőrök kissé arrább költöztek a sok szúnyog miatt... Pár száz méter, és megtaláltuk őket.

Továbbra is a gerincen, erdőben vezetett az út, majd leereszkedtünk a domboldalon, és begyalogoltunk Kisszékely község széléig. 1 km múlva értük el a Keresztút-vadászházat, a 2. pontot. Itt zsiroskenyér és nagyon finom bodzaszörp vart.

A Hideg-völgyben folytattuk az utat, majd a szalagok egy újabb gerincre vittek fel. Szép erdei szakasz, majd tisztások után értünk a 258 m magas Öreg-hegy tetejéhez. Itt volt a 3. pont (Hármashatár), aminek közelében nagyon szép kilátás volt a Kapos völgyére, illetve az Ozora feletti dombsorra.

Leereszkedve a völgyfenékre, deli irányban folytattuk. 2,5 km után a fővölgyben folytattuk, lassan emelkedve. Ekkor mar igen meleg volt, omlott rólunk a víz. A dombtetőn kereszteztük a Nagyszékelyre vezető műutat, majd leereszkedtünk a Miszla-völgybe. Hamarosan a Miszla falu széléhez értünk.

A falu nagyon szép vidéken van, kellemes dombok ölelésében. A katolikus és az evangélikus templom után a "főtér"-en volt a 4. pont. Rövid kajálás után újult erővel folytattuk, északnyugati irányban.

Ismét egy gerincen találtuk magunkat, ahol kb. 3 km-t mentünk. Útközben nem találtuk az 5. számú feltételes ellenőrző pontot (Halyagos). Hamarosan mar Pincehelyre ereszkedtünk a kertek között.

A nagyközségben átkeltünk a Kaposon, és a központban legurítottunk egy-egy sort erre a szép napra... A vasútállomáson volt a 35 km vége, a 6. ell. pont, ahol csokit kaptunk. Hadd morogjak egy kicsit: A pecsételésnél volt egy kuka, a közvetlenül a kerítés kijáratánál meg egy, tehát az két kuka. Mégis, az állomáson legalább öt eldobott csokispapírt számoltam össze, de meg a falutól távol, a szántó közepén is volt egy-kettő...

Az út további szakasza mar sokkal laposabb, szántókkal borított földeken vezetett, gyönyörű kilátással a mögöttünk fekvő, magasabb dombsorra. A nap ereje szerencsére gyengült, hiszen mar 5 óra elmúlt. Hosszú kilométerek után értük el a Csárda-dűlői halastavat, a 7. pontot. Itt a pontőrökön kívül csónakosok is vártak, hogy átvigyenek minket a tavon. Nem semmi ötlet a rendezőktől, nagyon tetszett!

A csónakosok mar alaposan jól lakhattak folyékony kenyérrel, mert a parton legalább tizenöt üres üveg volt, és a tavon is elég cikk-cakkban haladtak...

Egy hosszú mélyútban folytatódott az út. Ozora felett kereszteztünk egy műutat, majd a 219m magas Fenyves csúcsán álló geodéziai torony tövében találtuk meg az utolsó előtti pontot.

Mar csak 3 km volt hatra a célig, ahova kb. háromnegyed kilenckor értünk. Itt megkaptuk a nagyon ízléses emléklapot és kitűzőt (azóta is gyönyörködöm benne !). Kaptunk meg egy Ozorai Piporól szóló életrajzi kiadványt, amit a Rendezők állítottak össze - le a kalappal előttük, hiszen érdekes és nagyon szép (színes borítóval !).

Este gyorsan megvacsoráztunk (pörkölt várta a teljesítőket), majd rövid keresés után meglett a tusoló is. Rengeteg kullancsot találtunk, úgy latszik támadnak a kis élősködők... Az iskolában aludtunk, majd reggel indultunk vissza, nagyon kellemes elmenyekkel.

A túrát most rendezte először a Cserhát Baráti Társaság, és szívből ajánlom mindenkinek. Nagyon tetszett, hogy egy teljesen feltáratlan, számomra ismeretlen vidékre kalauzolt el. Nagyon tetszett a rendezés, jó volt a pontok beosztása, az ellátás, a füzet. A rendezők remek munkát végeztek, egy tájképileg szép, nagyon kellemes túra emléke maradt meg bennem.

Talán egyetlen dolgot lehetne jobba tenni: az 50-es táv vége Ozorán van, és sokan csak azért szálltak ki 35 km-nél, mert nem értek volna vissza meg aznap vonattal. Nehéz kérdés útvonal módosítást javasolni, mert Ozorát kár lenne kihagyni, viszont a környéke nem erdős - nem lehet akármerre útvonalat kijelölni. Érezni lehetett, hogy a csónakázást is azért szerveztek, hogy valamivel elcsábítsák az embereket az utolsó 15 km-re, szóval a rendezők is sokat törhették ezen a fejüket. Nem lehet igazan jó megoldást javasolni erre a problémára.

Ha lehetőségem lesz rá, jövőre is megyek az "Ozorai Pipo nyomában" elnevezésű emléktúrára.

Vidovenyecz Zsolt, Békéscsaba

Zselic 40 éjszakai

Gyorsjelentés: Túrázóink egy része még bizonyára alszik miközben e sorokat írom, a ma hajnalban (vasárnap) zárult éjszakai túránk nagyon jól sikerült! Akik hallgattak a hívó szóra és nem hitték el a meteorológusok riogatását - összesen: 150-en voltak. Az időjárás kedvező volt bár egy kissé hűvös, szeles de legalább nem volt szúnyog. A 18-órai rajtot követően 23:55 perckor mar célba is ért az első sporttársunk, aki társával együtt végigfutotta a távot. Sárdagasztással nem kellett foglalkozni szerencsére szinte ideális körülmények között túrázhattak a résztvevők, persze így is volt 5 hölgy aki feladta a túrát, míg az eltévedőket ezúttal a fiúk képviselték akik két csoportban összesen 6-an a Zselic más területeinek megismerését tűzték ki célul. A 25 km-nél felállított új ellenőrző pont nagyon sikeres volt ugyanis a Kerékkötő csárdában egész éjszaka bál volt, túratársaink közül az "utolsó" egyedüli 100%-os teljesítő a székesfehérvári Nagy Lajos tánctudását emeljük ki aki 14. teljesítése közben vígan ropta a táncot az éjszakában. Gratulálunk.

A túra összességében ezúttal könnyen teljesíthető volt szerencsével járt minden vendégünk, a legtávolabbról a debreceniek és mezőberényiek érkeztek.

Viszontlátásra jövőre!

METEOR TTE. Kaposvár

Denevér 40

Ez a teljesítménytúra már a múlt évben is megrendezésre került, melyről a két héttel korábbi Bükk 900-as túrán kaptam információt. A Bükk hegység számomra a legtöbb szépséget nyújtó vidék, és mivel a BAZ megye teljesítménytúrázója címhez szükségem volt még egy teljesítésre, nem sokáig késlekedtem. Akkor sok-sok barlang bejáratát kellett felkeresni, és az ott látható számokat feljegyezni. Nagyon elégedett voltam a túrával, így idén is szívesen indultam rajta. Bár évekkel ezelőtt a júliusi hónapban szinte nem volt teljesítménytúra, most már ebben a hónap is lehet válogatni a rendezvények között. Sokakat, jogosan, elriaszthat a nagy kánikula, de ennek a túrának az útvonala úgy volt megválasztva, hogy kb. 80%-a árnyékban haladt, és tele volt forrásokkal.

Reggel 6.15-kor a rajtnál már sokan gyülekeztek, köztük voltak kerékpárosok is. Jómagam is, ha lehetséges, ezzel az eszközzel szeretek részt venni ezeken a megmozdulásokon. Mindjárt az elején kiderült, hogy ezen az útvonalon nem mindig lesz előnyös a drótszamár. A Fehérkő-lápára kiérve számolgattam, hogy csak 10 perccel tudtam jobban jönni, mint egyszer gyalogszerrel. Azonban az utána következő lesiklás kárpótolt a küzdelmekért. Lillafüreden pecsét, majd küzdés fel a Vesszős-völgyben. Az idei túra is érdekes helyeket érintett: ilyen volt a Létrás-tetői őrház is, melynél óriási gyerekcsapat élvezte a verőfényes reggelt. A Lendeczki úton aztán leszedtem a növényekről az összes harmatot, és mindenféle leveleket, minek következtében a cipőmben állt a víz, és tele voltam apró növénymaradványokkal. Nincs gond, mert Jávorkúton megmosdottam, és kicsit szárítkoztam is. Itt értek utol bicajosok, akik kedvesen megkínáltak egy kis természetbarát láncolajjal. Ez tényleg így van. Együtt indultunk tovább Bánkútig. Ez a frissítő állomás nagyon jól jött, és egy kicsit pihenhettünk. A két bicajos srác - akik a 98 km-es távon indultak - elköszönve tőlem, kétfelé indultak el. A jó irányba induló visszagurult, várt ez darabig, majd megüzente, hogy társát várja a Gerenna-várnál. Nem tudom, mi lett a történetből. Nos, én egyedül folytatva legurultam a Dédes-vár lábához, sajnos egy bukással karöltve. Eldugtam a biciklit, és felszaladtam a várba. Utána ereszkedés, majd emelkedés következett a Mária-forráshoz. Ezek az emelkedők már nagyon nehezen mentek. Itt újabb mosdás és tankolás következett. Következő regisztrációs pont volt a Sólyom-folyás, ami nekem ismét újdonságot jelentett. Klassz dolog, hogy a túra útvonala mentén sok jó vízű és bő forrás akadt. A célig még a Büdös-pest sziklába vájt üregét kellett megkeresni, és begurulni a Hermann Ottó parkba. Szép és nehéz túra volt számomra, és boldogan kacsingattam vissza a vonatablakból a kedves Bükk-hegységre.

Kreicsi Gábor, Salgótarján

Rockenbauer 130

Ez évben is kánikula köszöntött be augusztus elején a Rockenbauer teljesítménytúrák időpontjában. Minden normális ember vízbe, vagy annak közelébe menekült a 35 °C-os meleg elől, de 53-an úgy gondolták mindezek ellenére megpróbálják.

A rendezők jól felkészültek. Sok időt tölthettek a terepen, mert az útvonal nagy részén felújították a jeleket, vagy - pl. Valkonya és Homokkomárom között - módosításokat hajtottak végre, s ezek egyértelműen előnyére váltak a túrának.

Sajnos - a rendezőktől függetlenül - a söjtöri szőlőhegyre vezető Z? jelzést csak fehér alappal lehetett fellelni, mert a helyi erő 1 héttel a túra előtt egy hülye ötlet kapcsán lefestette az amúgy a túralapon feltüntetett, de a térképen nem szereplő jelzést. Neki ez nem okozott gondot, de a túrán először résztvevőknek és az ország más sarkából érkezőknek igen, ezért volt is eltévedés, feladás...

Az ellátás jó volt. Kifejezetten jólesett a sok paradicsom, amiből mindenki kedvére fogyaszthatott, s vasárnap a célban is friss-sütésű kenyér várta a "befutókat". Valkonyán a korábbi években el voltunk kényeztetve Kiss Laci barátunk gyümölcslevesével. Ennek idei hiányát múló rosszullétnek tekintjük, s mivel még mindig a szájunkban az íze, az egyébként baráti és szívélyes fogadtatás mellé ezt is elmaradhatatlan "kelléknek" tekintjük.

Jó volt tapasztalni, hogy a tavalyi affér után a főrendező és az egyik "vétkes" némi megbeszélés után baráti jobbot nyújtott egymásnak.

Néhány újabb ellenőrzőpont is az útvonalra került, modern, "BKV"-s lyukasztómasinákkal, a rövidítések mellőzésére. A teljesítések ideje azonban a rendezőket is megnyugtathatja, hiszen nincs különösebb eltérés a korábbiakhoz képest.

Ami feltűnő volt: a hölgyek közül kevesen (talán ketten?) vállalták ebben a melegben a megpróbáltatásokat.

Mi résztvevők, nehezen viseltük a tűző napot, az éjszakai fülledt meleget, a szúnyog- és bögölycsapatok meg-megújuló támadását. Szakadt rólunk a sör (vagy az üdítő). Ennek ellenére megőriztük jókedvünket, s a móka, kacagás végig velünk volt.

Köszönjük a rendezők (csapat)munkáját, tisztelet a résztvevők kitartásának. Találkozunk jövőre (is) a Rockenbauer-túrákon.

Szabó László Attila (a Bégető nyomán)

Rockenbauer 130

15 km - "Száguldás fényes vágyakon" - Mit is fűzhetnék itt hozzá: száguldás, én már csak magamtól félek!

40 km - "Radioaktív" - Ha valaki elindul ezen a túrán, legalább idáig nem szabad, hogy problémái adódjanak. Ha pedig igen, akkor a vajas kenyér és a paradicsom nyújthat némi segítséget.

50 km - "Én ott leszek ..." - Talán könnyen merülhet fel a jogos kérdés: de vajon hol? Néhányan ugyanis új túramozgalmat hoztak létre a söjtöri szőlőhegy turistája elnevezéssel.

58 km - "Optimista dal" - Nézzük onnan, hogy lassan, de biztosan közeledik a félút, és ezt vajaskenyerek társaságában ünnepelhetjük. Vagy esetleg onnan, hogy Hegedűs Robi barátom elkeseredésében már itt feladta a túrát. Ebben talán az is nagy szerepet játszhatott, hogy akkora lendülettel fordult rossz irányba a DDK útvonalán, hogy csak a szentkozmadombjai polgármester tudta visszafordítani.

60 km - "Hát ez nem semmi" - Szerintem senkinek nem kell részleteznem, milyen még 65 kilométerben gondolkodni egy vízhólyag társaságában.

70 km - "Ebből elég" - Amikor unalmassá válik a túra, nehéz feladat legyőzni a gyengébbik felet.

75 km - "Más ez a világ" - A megkérdezettek 100 %-a szerint aki benevez erre a túrára, ott valami nincs rendben. Vagyis kell hozzá egy "kis" szél.

82 km - "Ember az utcán" - a bázakerettyei ténfergésünk alatt biztosan néhány megtévedt járókelőben felmerült az a kérdés, hogy: kirándulnak!? Na, jó. De éjszaka!?

88 km - "Eltűnődöm" - Az rendben van, hogy nem vagyok normális, hiszen anyu mindig mondja, de van értelme!? Még sosem jöttem rá! De talán!?

90 km - "Egy ez a tábor" - Iskolánk nyári tábora idén Kistolmácson volt, így a túrára innen indultam. Mondanom sem kell, hogy fantasztikus volt betérni némi frissítésért és néhány baráti jó szóért. Utána fürdés a tóban, alvázzsírozás, tea és olajozott tempóban hasíthatunk tovább.

93 km - "Zuhanás" - Ritkán éreztem magam ennyire álmosnak. Minden mosakodási lehetőséget kihasználva valahogy sikerült leküzdeni a dolgot.

100 km - "Menedékhely" - A valkonyai turistaház, némi kaja, víz, baráti szó. Kell ennél több? És ki ne felejtsem a legfontosabbat, egy simogatás egyesületünk kedvenc Marika nénijétől.

103 km - "Elől a lányok" - Hatalmas doppingszer lehet, így két lányhoz csapódtunk.

112 km - "Sziklaszív" - Legyőztük az összes dombot. Eddig annyi számot hallottam, de most én számoltam meg. Az arborétumban három, Kistolmács és Valkonya között kettő, Obornakig az a bizonyos hét, Homokomáromig pedig még három. De mindenki úgy hívja, nevezi, számolja, ahogyan szeretné, sok, és ennyi legyen elég.

115 km - "Egyedül maradtunk" - Nándi leállt fáslit igazítani, amit Rádiháza óta az elkopott zokni helyettesítésére használt. A Jávor biztosan beragadt két domb közé. Az a Jávor, aki nélkül nem tudtam volna ezt a túrát teljesíteni! Köszi Zoli! Én pedig itt maradtam két nővel, és akármennyire is kellemetlen, így a 130 vége felé már sok a két nő. Még akkor is, ha csak beszélgetni kell. Mindig nekik volt igazuk.

118 km - "Nincs baj, baby" - Valahol a palini műút végtelenjében feltűnt hátulról egy zoknitlan fáslis ember.

122 km - "Fogd meg a kezem" - Azon tűnődtem, hogy lassan lecsúszok arról, hogy a túra minősíthető legyen, de az egyik lány megfogta a kezem, és az utolsó 3 kilométert futva tette meg, engem húzva. Elég szép sikernek mondható 122 km után 3 km 13 perc alatt.

125 km - "Érj hozzám" - Szép lassan tudatosult bennem, hogy akármilyen hihetetlen, de vége. Sikerült az, amit lehetetlennek hittem.

A túra jó volt. Megfelelő jelzésekkel, kellő mennyiségű szolgáltatással. Köszönet érte a rendezőknek. Jövőre ugyanekkor ugyanitt.

(A címek Edda és Sípos F. Tamás számokat takarnak.)

Kimmel Péter, Pilisvörösvár

VITAINDÍTÓ

"...... A nagyközségben átkeltünk a Kaposon, és a központban legurítottunk egy-egy sört erre a szép napra... A vasútállomáson volt a 35 km vége, a 6. ell. pont, ahol csokit kaptunk. Hadd morogjak egy kicsit: A pecsételésnél volt egy kuka, közvetlenül a kerítés kijáratánál még egy, tehát az két kuka. Mégis, az állomáson legalább öt eldobott csokispapírt számoltam össze, de még a falutól távol, a szántó közepén is volt egy-kettő..."

Vidovenyecz Zsolt

Azt hiszem, hogy a Zsolt által felvetett probléma sajnálatos módon nem mondható egyedi esetnek. Nálunk a Zselic-i teljesítménytúrákon ugyanez a helyzet. Az egyesületünk természet és környezetvédelemmel is foglalkozik és bizony elég sok problémát okoznak a szemetelő "természetjárók". Azt hiszem, hogy akit eddig nem neveltek meg, azt mi sem fogjuk megváltoztatni, de azért feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a rendező egyesületek indulás előtt szóban, vagy a nevezési lapon írásban feltétlenül hívják fel a résztvevők figyelmét a természetvédelem alapvető gondjára a szemetelés mellőzésére. Az utóbbi években a teljesítménytúrázók száma jelentősen nőtt, nos ez természetesen örvendetes sajnálatos azonban az, hogy a hagyományos túrákon már nem található meg ugyanez a népes társaság, a csak és kizárólag teljesítménytúrázók egy része a km-t tartja fontosnak azt a környezetet amin áthaladnak jelentős számban nem is látják meg, és természetesen nem fontos számukra a természetvédelem. TISZTELET A KIVÉTELNEK. Várom az olvasók véleményét e vitatémával kapcsolatban.

Hevesi Zoltán

(A véleményeket a TTT címére kérjük beküldeni.)

A túrák statisztikája

HÍREK

1998. december 15-én és 1999. januártól a TTT összejöveteleit ismét az Óbudai Művelődési Központban tartja, keddenként 18-21 óra között. (1032 Budapest, San Marco u. 81.)

REJTVÉNY

Ebben a rejtvényben, a hagyományos keresztrejtvényektől eltérően, a négyzetek nem egy-egy betűt, hanem egy-egy szótagot rejtenek. Így az alábbi meghatározások, vízszintesen és függőlegesen is, három szótagú szavakra vonatkoznak. Írjátok be ezeket a szavakat a rejtvényhálóba, majd számoljátok meg, összesen hány darab "T" betűt tartalmaz az ábra (TTT....). Megfejtésül ezt a számot küldjétek be! Sok sikert!

Vízszintes: 1. Hálóruha 3. Téli TT a Gödöllői-dombságban 5. Nagylók TT-ja 7. A Cserehát cigányok által egyik legsűrűbben lakott települése 8. Keleti küzdősport 9. Balatonfüredről induló TT 11. Pelenkamárka 13. Haragudni 15. A Mályvád túrák legújabb, 40 km-es változata 17. Az idén rendezték meg 18. alkalommal 19. Miskolci rendezésű, augusztusi TT 21. "A félelemtől nem volt se holt, se ...." 22. "Turulos" TT 23. A megenni ige folyamatos melléknévi-igenévi alakja 24. Afrika lakói 25. Halottméltató díszbeszéd latin szóval

Függőleges: 1. Ebbe tömik a dohányt 2. Sok TT-nak van így nevezett távja 3. Balatonhoz közeli város Nagykanizsa és Kaposvár között 4. A párna "barátja" 5. A Meteor TTE rendezi 6. Az egyetemek geológiával foglalkozó tanszéke 10. Magashegyi hegymászók réme 12. Bemázolja 14. Kisgyerekek kétkerekű, "álló" járgánya, birtokos jellel 15. Erre szólítják fel a virágok a méheket 16. Titokban nassoló 17. ... a pénzét a bankból, ha lenne neki 18. Belső szervek, "amaddig a fájdalom hatol" 19. Mostanában sokat háborúzó nép a volt Szovjetúnió területén 20. Hátracsüng

A 15. számban közölt rejtvény megfejtése: Bia 25. Helyes megfejtést 14-en küldtek be, közülük sorsoltuk ki a nyerteseket. Egy-egy Őrség utikalauzt nyertek: Jávor Zoltán (Budapest), Kimmel Péter (Pilisvörösvár), Kiss Katalin (Budapest). Gratulálunk!

A megfejtéseket január 10-ig a TTT címére kérjük beküldeni. A helyes megfejtők között 4 db "Hazai teljesítménytúrák" 1999. évi eseménynaptárt sorsolunk ki.

A rejtvényt készítette: Horváthné Papp Andrea és Horváth Zoltán, Szolnok