SZÁZLÁBÚ

DÍJAK ÁTADÁSA

A TTT közgyûlésén Jávor Zoltán adta át az "Év teljesítménytúrázója" elismerést több kategóriában. Az abszolút gyõztes ez évben Toperczer András lett, aki a vándorkupát és egy nevére szóló kupát vehetett át. Cserébe András családja meglepetésként egy óriási tortával vendégelte meg a résztvevõket. A kategóriák helyezettjei oklevelet és kitûzõt kaptak.

Gyermek kategória: 14 év alatt

1. Farkas Ákos, Szigethalmi TE,
2. Márta Zoltán, SDSE Vasutas Természetjáró Szakosztály, Mezõberény,
3. Balogh Krisztián, Szigethalmi TE,

Ifjúsági kategória: 14-21 év között

1. Toplak József, MVTE,
2. Kohán Balázs, Szigethalmi TE,
3. Csiba Ágoston, FBTE,

Felnõtt I. kategória: 21-40 év között

1. Toperczer András, Szigethalmi TE,
2. Tarnai Máté, MVTE,
3. Hegedûs Róbert, MVTE,

Felnõtt II. kategória: 40-50 év között

1. Kurinszki József, BKV Zöldsport Szakosztály,
2. Járosi László, Erdõkertesi Természetbarátok Sportköre,
3. Hartmann Mihály, TTT,

Senior kategória: 50 év felett

1. Czékli Béla, Meteor TTE Budapest,
2. Dévényi Zoltán, Szigethalmi TE,
3. Lencsés Éva, BTK Gyopár Szakosztály,

A Közgyûlésen került sor a "Legjobb hazai teljesítménytúra" díjainak átadására is. A rangsor élére ez évben is a 3x50 túra került (0,915 pont), s így a túra fõrendezõje, Rakk Gyula, már másodszor vehette át az ezért járó oklevelet és kupát. Második helyre ismét a Kõrös teljesítménytúra (0,908 pont), harmadikra pedig az Irottkõ (0,879 pont) került.

A további sorrend a következõképpen alakult:

4. Keleti Bakony (0,873 pont),
5. Csepel (0,863 pont),
6. Õrség (0,839 pont),
7. Szondi (0,8338 pont),
8. No megállj csak! (0,8330 pont),
9. Mátra 115 (0,819 pont),
10. Deák (0,809 pont)

BESZÁMOLÓK A TÚRÁKRÓL

48-as emléktúra

Nemzeti ünnepünk elõtti napon került megrendezésre ez a teljesítménytúra. Az idõjárás nem volt az igazi, erõs szél fújt és a szintek váltakozásával hol esõ, hol dara nehezítette a turisták dolgát - de hát az erõpróbához ez is hozzátartozik. A Csillaghegy HÉV megállóban hét órára szép számú induló verõdött össze. A túrát a Magyar Cserkészszövetség I. cserkészkerülete szervezte. A nevezési díj feltûnõen alacsony volt, ebbõl kõvetkezett - nem törvényszerûen - hogy az emléklap és a kitûzõ is sajnos igen szegényesre sikeredett. Érthetetlennek tûnt számomra , hogy miért a célban - Pomáz plébánia - és miért nem Dobogókõn - félúton - vendégelték meg a szervezõk a bakancsosokat a csalamádés zsíros kenyérrel és frissítõ teával. A turistaház erre ideális lett volna, elvégre is ezért van. A rajttól a P. jelzésen haladtunk Nagy-kevély irányába. A fõvárostól távolodva a szétdobált hulladékok is egyre fogytak, míg a Kõ-hegynél végre ERDÕBEN érezhettük magunkat. A Nagy-kevély sziklás csúcsáról félelmetesen szép kilátás tárult elénk. Érdekes látvány volt számomra a hegy lábánál felépített "Egri vár", ahol hajdanán a filmet forgatták. Az l. EP. a Kevélynyeregi turistaház kiégett romjainál volt. A K majd pedig a Z jelzésen továbbhaladva a nevéhez méltó Hosszú-hegy zsombolyánál volt a 2. EP. Az elõttünk magasodó Pilist kikerülve a pilisszentkereszti Klastromkertnél tértünk vissza a Z jelzésre, ahonnan a dobogókõi TV torony már egész közelinek tûnt. Döme halála, Két-bükkfa nyereg, majd a Z+-en Dobogókõ th. Itt a ház elõtt 3. EP: bent a büfében nagy tömeg és a pénzünkért ehettünk-ihattunk. Kis pihenõ után az OKT útvonalán a sikárosi erdészházat elhagyva a Kárpát-forrásnál negyedére is pecsételtethettünk, és jót húzhattunk a tiszta vízbõl. Szükség is volt az ivásra , mert a K+ egy szakasza igen húzós emelkedõnek bizonyult. A lajosforrási th.-nál volt az utolsó EP. Jól esett a büfében vásárolt forró tea, mely átmelegítette az átázott, átfázott bakancsost. Tovább a K+, majd Z-ön bõven szintidõn belül értük el Pomáz határát, majd pedig a falu központjában lévõ plébániát. A túra útvonala szép, változatos vidékeken vitt keresztül. A gyengécske "menetlevél" alapján is kitûnõen követhetõ volt a jó1 jelzett útvonal.

Ami az ellátást és díjazást illeti - kis pénz, kis foci.

Bóta Attila, Egerbõl

Mátrabérc '98

Izgatottan vártam a túra napját, mert már a barátok elõre beharangozták, hogy nem egy sétagalopp lesz - izomláztól sajgó lábaim ezt látszanak alátámasztani így utólag. Az idõjárás jónak volt mondható - esõ, hó még mutatóban sem, napsütés épp hogy csak, viharos déli szél a bérceken, a völgyekben porfelhõ. A szervezés profi szintû, a túrafüzet a teljesség igényévei készült (részletes útvonalleírás, szintemelkedési vázlat, ajánlott idõbeosztás - amit érdemes volt megfogadni - vasúti menetrend kivonat, korábbi túrák a számok tükrében). A túra nehézségét fémjelzi, hogy tizenegy év átlagában az indulók 75%-a teljesítette sikeresen. Az igazolófüzetbe kerülõ pecsétek a túra és a szervezõk komolyságát tükrözték (nem gyermeknyomda pecsétek, kiscica, malacka, stb.) A teljesítménytúrázókat autóbusz is kísérte és a sérült vagy erejüket vesztett sportolókat - mert sport ez a javából - a célba szállították.

Épp hogy csak kivilágosodott, amikor a siroki vasútállomás elõl elrajtoltunk. Egybõl neki a Mátra csúcsainak, csak felfelé, felfelé és felfelé - igen ritkán egy kicsit lefelé. Oroszlánvár alatt frissítõ vizet kaptunk, majd felkapaszkodva 1. EP. Szussz, majd irány az ország teteje, Kékes - mondanom sem kell, végig az égig - két óra múlva csúcsérzésünk volt. Szerintem ez volt a vízválasztó. 2. EP. tea és aki idõben felért, benevezhetett a Hanák Kolos '98-ra is, amely innen indult, és a Mátrabérc '98-al azonos volt az útvonala. Ezerrõl hatszáz méterre ereszkedtünk - néhol gatyaféken -, majd fel a Csór-hegy kilátójához 3. EP. (még jó, hogy nem a kilátó tetején pecsételtek). Lassú, húzós emelkedõ fel Galyára, majd pedig le a Vasas síházhoz 4. EP. "Bûnre csábító volt a turistaút mellett kanyargó (Kékes-Galya) mûút, mely ne adj isten sportszerûtlen cselekedetre csábította volna a könnyebb utat választó bakancsosokat, de hohó, mozgó ellenõrzõ állomás - rafinált. Remélem, senki vagy csak kevesen tértek haza kitûzõ nélkül e pecsét hiányából kifolyólag. A Piszkés-tetõi Csillagvizsgálót elhagyva leereszkedtünk Mátraszentlászló széléig, és egy büfében annyi teát ihattunk, hogy akár vízibetegségbe is eshettünk volna. Vörös-kö, kilátó 5.EP. (valahogy ide sem volt kedvem felmászni). Négy kilométer lazább szakasz után az Ágasvárat másztuk meg - szó szerint - helyenként alpinista betétekkel., 6. EP. hol is lehetne máshol, mint a csúcson. Kicsit lejjebb a turistaház büféjében kinek mire futotta, ehetett ihatott - egy üveg sör "nur alkoholfrei" lecsúszott volna. Lefelé jövet egy kis kitérõ (nem akaratlagos) a Vándor-forráshoz: Csúcs ez az érzés, amikor az ember izzadt, vastagon poros arcát és kezét a "hegy vizével" lemoshatja. Szinte új erõre kapva lelibbentünk Mátrakeresztesre. 7. EP. narancsos üdítõ, amennyi jólesett. Kellett is, mert most kezdõdött a túra utolsó embert próbáló szakasza, a MUZSLA megmászása. Az ember csak megy felfelé, már azt hiszi felért, és kiderül, hogy csak hiú ábránd - négyszer ábrándoztam. Felértünk 8. EP. Tíz perc mozdulatlan meditálás vízszintes helyzetben. Nehezen mozduló futómûvek, majd a lejtõ - 8 km - a célig gondoskodott az olajozásról. Már régen örültem így a célnak, mint itt Szurdokpüspökiben, valószínûleg nem voltam egyedül ezzel az érzéssel. Kígyózó sor az iskolánál, sorban állás, kézfogás, emléklap és idén szép zöld kitûzõ, ugyanez a rövidebb távért csak kitûzõ nélkül (elfogyott, majd küldik).Sör, üdítõ, tej, ki mit választ, mi szem-szájnak ingere.

56 km, 2900 m szintemelkedés, 13 óra szintidõ - ha nem volna, ki kéne találni. A túra során láttam egy sporttársat spéci fejpánttal a homlokán, ezért még legalább nyolcszor eljövök, legközelebb jövõre április 10.-én veletek ugyanitt !

Bóta Attila, Eger

Lemaradás 100,
avagy az elsõ százas leküzdése

Már '97-ben szerettem volna elmenni a Lemaradás teljesítménytúrára, de sajnos akkor erre egyéb elfoglaltságom miatt nem került sor. Akkor az iskolaújságunkban olvastam róla ezt a cikket.

Itt most nem egy hagyományos házibulira akarunk titeket elcsábítani. Ez egy másfajta buli, azoknak szól, akik szeretik a természetet, és nem vetnek meg némi fizikai megpróbáltatást. Egyszóval az, amire hívunk benneteket, nem más, mint a már harmadszor megrendezésre kerülõ "Lemaradás" gyalogos teljesítménytúra. (Jöhetsz biciklivel is.) A teljesítménytúra arról szól, hogy a meghirdetett rajtidõn belül a nevezési díj befizetése után elindulsz az igazolófüzetben megadott útvonalon. Minden távra adott egy bizonyos szintidõ, ez az indulásod percében veszi kezdetét. Az a lényeg, hogy a te általad választott távon szintidõn belül minden ellenõrzõpont érintésével eljuss a célig. Ez természetesen nem verseny. Ha sikerült teljesítened, a végén kapsz egy szép kitûzõt. És most bõvebben a Lemaradás túráról. A túra a Gödöllõi-dombság jelzett túraösvényein halad. Útközben rengeteg kaland, kaja, innivaló vár rád. A 100 km-es távot a jó erõben lévõ, kitartó, igazi macsóknak javasoljuk. A 75 km-hez már nem kell Rambónak lenni, "csak" tuti jó erõben. Az 50 km "A" távhoz nagyobb levegõt kell venni, mint az 50 km "B" távhoz, mivel meg kell másznunk a Naszály egekig érõ csúcsát. A 25 km kellemes, kora tavaszi sétának ígérkezik. Szóval, ha jobb dolgod nincs - és ugyebár miért is lenne?! - akkor bulizz 1997. március 29-30-án a Gödöllõi-dombságban a Rákoskerti Lemaradás TSSzE-tel.

Mazsola 3/A"

Teltek a napok, eltelt egy év és eljött a várva várt túra napja. Reggel 4:15-kor - kissé korán - nedves kilátásokkal kezdtük a napot. De hála és köszönet valakinek, az esõ a túrán elfelejtett minket. A túra rajtjában lelkes rendezõk sokasága várt minket. Felcímkézték a depós csomagokat, neveztünk, és már indulhattunk is. Elhagytuk a Fenyves-hegyet, és már jött is az utat elsõként nehezítõ dagonya, de ez a rész elég rövid volt. Megmásztuk a kerítéseket, és a kicsit sáros Naszály szerpentinjeit. A Török-rétre érve várt minket egy kis frissítõ buborékos víz, ami itt már igen csak jól esett. Rádon az igazolófüzetünket a húsvéti nyuszi bélyegezte le, aki csoki tojást "tojt" mellé. Csörögön csörgés helyett rengeteg szörp várta a túrázókat. Erdõkertesen sajnos már háborúznom kellett az elsõ vízhólyaggal, de ez nem tört meg. Veresegyházra érve rengeteg enni- és innivaló enyhítette a túrázók nehézségeit. Ötven, ötven... de a fele még hátra van. Ez járt az eszemben, na nem túl sokáig, mert tovább kellett menni. A Margita hepe-hupás útján nekem úgy tûnt, hogy csak hepe van. A Pap Miska kútnál egy Duna szelet társaságában szusszanhattunk. Sajnos, ismét csatáznom kellett a vízhólyagokkal, de még mindig én voltam a jobb. Néhány kilométer múlva a telihold segítségével Gödöllõre értünk, ahol "gulyáságyú" és szóda várt. Na és még egy vízhólyag. Ebbõl már négy volt. A rendezõk asztalhoz hozták a gulyást, ez 75 km után igen nemes cselekedetnek tûnt. Már csak a negyede, nem rossz, és innen minden lépés egyéni távolságrekord! Bolnokán csábító lehetõséget jelentett egy sátor, de a már gyenge testemen úrrá lett erõs akaratom, és mentem tovább. A nagytarcsai mûút után kaptunk még egy pogácsát, szódát, és valami édeset. Itt már minden egyformának tûnik, azt hiszem, csoki volt. Péceltõl már csak egy kisebb ugrás választott el a céltól. Rákoscsabán már látszottak Rákoskert fényei. Útközben tippelgettem, hogy vajon melyik a cél fénye, és közben be is értem. Az utolsó pár métert erõmhöz mérten "futva" tettem meg. Oklevél, kitûzõ, célbélyegzõ ..... és kész! Még egy kis kaja, vacsora, vagy reggeli, ki tudja. Még egy kis szörp. Utána zuhany és még pár óra alvás. Hála a szorgos rendezõknek, a jól festett jeleknek, a színvonalas igazolófüzetnek, és nem utolsósorban barátomnak, utitársamnak, Jávor Zoltánnak, jól követhetõ volt az útvonal, és végre én is igazi macsó lettem, már nem kell "felnéznem" a "nagyokra"!

Ezúton is köszönöm a rendezõknek - ÉS - remélem, sikerült nektek is kedvet csinálnom a jövõ évi "Lemaradás-hoz"!

Kimmel Péter, Pilisvörösvár

Zemplén 50

Résztvettünk a ZEMPLÉN 50 teljesítménytúra 33 km-es szakaszán. Sajnos, hogy hányszor jártam végig az eredeti 50 km-t, azt nem tudom, és csak azért nem, mert régen a szétázott rajtlapon kívül semmi nem maradt belõle. Azokat nem mindig õriztem meg, de ötször biztosan teljesítettem. Az utóbbi években a kritikán aluli rendezés miatt nem indultam. Az idén úgy gondoltuk, hogy mivel az egyik teljesítménytúra jobb, mint a másik, talán itt is nõtt a színvonal. TÉVEDTÜNK. Nagyra értékelem dr. Egri Kiss Tibor és felesége bravúros teljesítményét, hogy ketten rendezik ezt a teljesítménytúrát. A rajtot, az ellenõrzõállomásokat, a célt, és mindent, ami vele jár. Sajnos, egyre kevesebb az induló, ez nem csak a távolság, a rossz közlekedés, a mostoha körülmények, az egy idõben több túra miatt van.

A táj szépsége sok mindent felejtet, a változatos idõjárást, a sarat, és még a kis rendezõi hiányosságokat is. De azt, hogy a kiírás szerint 5-tõl 7-ig lehet indulni, 12 óra a szintidõ, a "rendezõk" pedig a 18:40-es vonattal hazamennek, ez azért sok (nem engem érintett). Remélem, jövõre jobb lesz!

Török Zoltán, Tiszakarád

Tihany 30

Ez a valami nem élménybeszámoló, csak a gondolataimat öntöm formába. Hogy miért? Ezt még én sem tudom, talán a végén tudok rá választ adni. Mielõtt elkezdeném, megemlítem, hogy a legfõbb rendezõkkel nem váltottam szót, így ezek ténylegesen a saját gondolataim.

Valamikor tavaly kezdõdött, amikor Bártfai Laci és Csiba Tonesz összefogtak és kitalálták az útvonalat. Pontosabban az útvonal már adott volt, csak a lehetõség nem (anyagi). A cél: megmutatni, hogy alacsony nevezési díj ellenében is lehet színvonalas túrát rendezni.

Elkezdõdött a talpalás a szponzorok után, és hát bizony össze is gyûltek rendesen. Ki pénzzel, ki termékkel támogatta az ifjak ötletét. Még egy bökkenõ volt: a túra fokozottan védett tájvédelmi körzet területen halad, így engedélyeztetni kellett az illetékesekkel. Rövidebb huzavona után meg is született a döntés, de ennek feltételei vannak. Mint például: csak a jelzett útvonalakon lehet haladni, arról letérni tilos (és ezt nem a rendezõ szabta, hanem a park igazgatósága), kerékpárosok nem indulhatnak, a szemetelést, ha lehet, maximálisan mellõzzék.

Hát, megvan az engedély, megvannak a szponzorok, indulhat a szervezkedés. Kitûzõk, oklevelek, szolgáltatás megszervezése, kisebb logisztikai gyakorlatok, a pontõrök, azok elhelyezkedése, mozgása, a túra hírdetése, és még néhány potom dolog. Laci és Tonesz is már rendezett túrát, tudták, hogy mibe vágták kisbaltájukat. De egy valamit még õk sem tudtak kiszámolni. Hogy mennyien lesznek.

Elérkezett a túra elõtti nap. A srácok tudták, hogy nagy az érdeklõdés, a tornaterem is tele lett. És másnap elindult az õrület.

Reggel a Balaton környéki rádió (a nevét nem írom le, mert fizetetlen reklámnak számítana) ébresztette a késõn kelõket. Mi a Csúcs-hegyen foglaltunk helyet, és vártuk az eljövõt.

Toneszék 500 kitûzõvel készültek, és kb. 700 igazolólappal. Én csak azt vettem észre, hogy egyre többen jönnek, és a legfeltûnõbb az volt, amikor egy igazolólappal hatan, majd heten-nyolcan érkeztek. Gyakorlatilag 4 órán keresztül folyamatosan nyomtuk a pecsétet.

Volt narancs, Balaton szelet, kis vajas kenyér, a korán érkezõknek serital, Chips, pogácsa, az útvonalon tájékoztató táblák, a célban a Magyar Turizmus RT-tõl zsákmányolt anyagok és leves. Ahogy Nagy Lajos mondta vala: szétterpesztett lábbal tudott csak bemenni a célba. Minden jó volt, de mégis volt egy kis probléma.

Szabó Laci valószínûleg szerzett magának egy-két haragost, amiért a túra egy bizonyos szakaszát ésszerûsítõknek nem adott pecsétet. Aki ott volt a túrán, az most vegye elõ az igazolólapot, és fennhangon olvassa el azt a részt, ahol a Park Igazgatóságának kikötése van: csak a jelzett turistautakon. Tehát, aki azon az ösvényen lesomfordált, nem a saját kitûzõjének meglétét veszélyeztette (Úgy is megkapta a célban, vagy megkapta(-ja) postán), hanem a rendezõk fejének meglétét.

És befejezésül még valami: ez a túra igenis jól volt elõkészítve és megrendezve, és nyugodtan megköszönhetjük a két fõrendezõnek a ténykedést.

Matécz Péter (a Bégetõ nyomán)

Tihany20

A vonaton az ablakot bepöttyözõ szemerkélõ esõ nem ígért jó idõt. A túrán 10 óra után borús idõben indultam Aszófõrõl. A vastag, tartalmas igazolófüzetet a rendezõktõl fóliatasakba csomagolva kaptam, hogy legalább az ne ázzon meg. A falu határában megnéztem az apáti templomromot, majd a Csúcs-hegy felé vezetõ emelkedõbe fogtam bele. A szép kilátás mellett más látnivaló is akadt. Ezek egy részére - a geológiai eredetûekre - a Tihanyi Tájvédelmi Körzet szakszerûen fogalmazott és csinosan elkészített táblái hívták fel a figyelmet. A többinek nem kellett "reklám", hiszen a virágok közt jó néhány feltûnõ. Biztosan mindenki látta a sárgán virító tavaszi héricset és kankalint, az egyik réten pedig halványsárga és sötétlila nõszirmok közt vezetett az út. Ezeken kívül még több, mint két tucat féle virágot láthatott a figyelmes túrázó. Az útvonal jól jelzett turistautakon vezetett, az elágazásoknál szalagozás és irányító tábla segített. Déltájban kisütött a nap, így még jobb lett az idõ, már nemcsak az emelkedõn volt meleg. Sokan bánták már, hogy nem hoztak pólót és rövidnadrágot. Az ellátás igen jó volt. A tájvédelmi körzet õrházánál szendvicset és sört vagy üdítõt kapott a túrázó, Tihanyban a Balaton mellett stílszerûen Balaton szeletet, a Kiserdõnél Chio chipset és tollat, a célban levest és pogácsát. Az út vége felé a Külsõ-tónál már messzirõl hallható békakórus fogadott.

Összefoglalva: jó volt az útvonal kiválasztása és jelzése, sok a látnivaló, kellemes az idõ, kitûnõ az ellátás, igényes az oklevél és a kitûzõ. Gratulálok a rendezõségnek a jó szervezéshez, elõkészítéshez. Csak azért nem írom ide, hogy mindenkinek ajánlom a túrát, mert úgy tudom, csak egyszeri rendezés volt. Így azt mondom, amit a varjú: kár.

Tihanyi Péter

Tihany 30
(Ugye, hogy lehet így is..! )

Persze; hogy a TIHANY 30 teljesítménytúráról van szó. De kezdjük az elején.

A zsúfolt, kevés kocsit tartalmazó vonatról lekászálódunk, átverekedjük magunkat a bejelentkezés nehézségein és máris kezünkben a szépen szerkesztett pecsételõ füzet, még történelmi áttekintés is van benne. Induljunk!

A jelzésekét átfestették, a Noszlopy-forrásnál narancs vár minden résztvevõt. Majd Aszófõ, újabb állomás, s máris a gejzírkúpok félé tartunk. Szép napos idõ - jó kilátás a Balatonra és körülöttünk kankalin, leánykökörcsin, kosborok kifogyhatatlan sora. A Tájvédelmi Körzet irodájának parkjában zsíros kenyér, savanyúság, üdítõ. A "fürge lábúaknak" még sör is jutott. (nem elírás, hanem tény?) Az Aranyháztól most is olyan szép a Belsõ-tó, mint régen. Az Apátsági templom belsejét is érdemes megnézni - befejezõdött a helyreállítás. A néptelen hajóállomáson stílszerûen Balaton szelettel vártak bennünket. A Barátlakások és az Óvár érintése után "Chio" toll és némi rágcsálni valóval fújhattuk ki magunkat. A Külsõ-tó békakoncertje után zárta a Gólyafészek Fogadó podravka levese és egy pogi zárta a napot.

Ugye, hogy lehet így is: 200 forintért ennyi mindent... Más túrákon 300 forintért egy üdítõre se "fussa"!?

Nem csalódtunk sem Tihanyban, sem a rendezésben. Köszönjük a túrát!

Molnár József (A Természetbarát Híradó nyomán)

Levelek egy kezdõ turistához: A hátizsák - a cikket lásd külön lapon.

A TÚRÁK STATISZTIKÁJA

HÍREK

Nyári szünet

július 14. és augusztus 18. között nyári szünetet tartunk. Legközelebbi összejövetelünket augusztus 24-én tartjuk a "Mókusfészekben". Mindenkinek jó nyaralást kívánunk.

Cserehát teljesítménytúra

A TTT eseménynaptárában megjelenttel ellentétben a túra augusztus 15-én kerül megrendezésre.

Telefonszám változás

A Nagy-Szoplák Hegyikerékpáros Maraton (1998. augusztus 1.) rendezõjének Vida Gábornak telefonszáma a következõre változott: (1) 367-3621.

Kék Balaton

A rendezõk mérõkerékkel lemérték a túra útvonalát. Ennek alapján a Kék Balaton 97 távja 101 km-re módosult.

MECSEK 1800 - 1000

Már most bizonyos, hogy a szeptemberi rendezvény útvonala kissé módosulni fog. Miután a Duna-Dráva Nemzeti Park a Hidasi-völgyet Õserdõnek nyilvánította, és az ott kidõlt fák kissé kriminális állapotokat teremtettek, úgy döntöttem, hogy a túra utolsó pár kilométere módosul.

A Sín-gödör utáni Hidasi-hátnál a túra nem egyenesen a mezõn fog általmenni, hanem itt jobbra fordulva, a K+ jelzésen a Baglyas-kunyhó (itt lesz az ellenõrzõpont) felé kell menni. A mûútra leérve balra kell fordulni, és 300 méter után a K jelzést elérve, a túra már a megszokott útvonalon halad.

Így a túra 500 méterrel meghosszabbodik, de a szintemelkedés nem változik, vagyis 39,5 km és 1770 m, valamint 23,8 km és 1000 m.

Matécz Péter

Sajgó teljesítménytúrák

A Sajgó teljesítménytúrák esõs, borult idõben voltak, a szokásostól eltérõen két héttel a Mátrabérc túra után, április 18-án, szombaton. A hatodik alkalommal megrendezett túrán - talán a tartósan csapadékos idõjárás és a nagy sár miatt - mindössze 114-en vettek részt az 11 évestõl a 64 évesig.

A legfiatalabb és legidõsebb teljesítõk (születési évszámmal):

Legidõsebb nõ: Bali Istvánné 1945 (50 km), Szabó Béláné 1949 (30 km), Hné Pálfy Krisztina 1952 (20 km), legfiatalabb lány: Grebács Andrea 1978 (50 km), Hudák Tímea 1987 (30 km), Berlinger Natasa 1977 (20 km), legidõsebb férfi: Lévay Béla 1934 (50 km), Dávid Csaba 1943 (30 km), Jánovszki György 1962 (20 km), legfiatalabb fiú: Slíz György 1984 (50 km), Kiss Gábor 1984 (30 km), Andrási Gábor 1981 (20 km).

A legnagyobb létszámmal - 20 fõvel - a Szigetbecsei Általános Iskola vett részt.

A leggyorsabb teljesítõ: Sápi Endre 5 óra 16 perc.

A túrázók csokoládét, almát, üdítõt, kiflit és sajtot vagy lekvárt kaptak.

Tihanyi Péter

PIROS teljesítménytúrák

Örömmel tájékoztatunk minden sporttársat, hogy az 1998. évi PIROS teljesítménytúrák a Teljesítménytúrázók Társasága eseménynaptárában megjelentekkel ellentétben nem nyílt bejárásként, hanem rendezvényként kerülnek megrendezésre.

Jávor Zoltán

REJTVÉNY

Ehhez a rejtvényhez nem kell más, csak egy színes ceruza és némi kis logika. Egy 12x14-es hálón elrejtettük az egyik teljesítménytúra nevét. A keret szélén található számok azt jelzik, hogy az adott sorban (vízszintesen és függõlegesen) hány besatírozott négyzet található.

A megfejtéshez sok sikert kívánunk.

A megfejtéseket augusztus 15-ig a TTT címére kérjük beküldeni. A helyes megfejtõk között 3 db ajándékcsomagot sorsolunk ki.

Az elõzõ számban közölt rejtvény megfejtése: Tihany. Helyes megfejtést 19-en küldtek be, közülük sorsoltuk ki a nyerteseket. TTT emblémás pólót nyertek: Árvai István (Budapest), Kálsecz Viktória (Balatonboglár), Kreicsi Gábor (Salgótarján), Toplak József (Söjtör). Gratulálunk!

A rejtvényt készítette: Horváthné Papp Andrea és Horváth Zoltán, Szolnok

A Teljesítménytúrázók Társasága tájékoztatója Kiadja: a Társaság Elnöksége :1032 Budapest, Kiscelli u. 16. IX/54. : 290-9661, 388-2826, 177-6433 Felelõs kiadó, szerkesztette: Sztancsik György (A Web változatot készítette: Szabó Zoltán) Megjelenik alkalmanként