SZÁZLÁBÚ

BESZÁMOLÓK A TÚRÁKRÓL

Csavargás a megyeszélen

Barátom jóvoltából a túra előtti éjszakát, már Százhalombattán - a Városi Sportközponttól nem messze - tölthettem el, így sikerült a túra napján már tíz perccel a meghirdetett rajt előtt a helyszínre érnem, szinte a főrendezővel egyidőben, aki kis türelmünket kérte, amíg felkészül az indításra. Kihasználtam e néhány percet egyik szendvicsem bekebelezésére, közben egyre gyarapodott a (teljesítmény)túrázni vágyók társasága, míg egyszer csak meglepve tapasztaltam, hogy a főrendező kis figyelmet kérve középre állt, köszöntötte a jelenlévőket, majd elmondotta, amit a túrával kapcsolatban fontosnak ítélt meg. Nagyon baráti és hasznos volt e megnyilvánulás, egyetlen negatív következménye, hogy az időközben feltorlódott tömeg (kb. ötven fő) ezek után csak nehézkesen, lassan tudott útnak indulni, mivel a nevezési procedúrát a főrendező egymaga végezte el. Így sikerült nekem is fél órás késéssel 8.00-kor nekivágnom a 31 km-es távnak.

Az első 4 km jellemzően betonúton, a városban haladt. Mikor az Óvárost, majd a tanyákat is elhagyva kiértem a mezőre, az eleddig kellemetlennek mondható, ködös, nyirkos idő egyszeriben feledésbe merült számomra, s a természet demonstrálta mindenható erejét. Ahogy körülnéztem, úgy éreztem, mintha egy másik bolygón lennék. Félelmetes, ahogy a köd uralkodik "mindenek felett", és átláthatatlanságával és áthatolhatatlanságával borzongást kelt az emberben. A külvilág és köztem a kapcsolatot csak a szilárd talaj a talpam alatt és a lomhán körülöttem hömpölygő ködóceán jelentette.

Egyszóval a köd a túra nagy részén elkísért. A 14. km-nél Simonpusztán az ebédlőben volt az egyetlen személyzettel működő ellenőrzőpont, ahol zsíros kenyér forró teával volt a "menü". Simonpuszta bejáratát egy hatalmas méretű díszkapu képezi, melyet a tábla szerint a Honfoglalás című film forgatásához használtak. Napsütéses időben valószínűleg messziről is impozáns látványt nyújt a puszta közepén.

A 9. ellenőrzőpont után, úgy 25 km körül az idáig mindvégig sík táj hirtelen hegyvidéki jelleget öltött. Völgyben, erdőben haladt az útvonal. Nemsokára feltűntek Dunafüred házai. Alkalmi társammal - akivel a 8. km-től együtt jöttünk - elértük a gátat, (ekkortájt hatolt át a nap legerőteljesebben a felhőkön), amelyről már csak közvetlenül a cél előtt kellett lejönnünk. A célban az oklevél mellett egy Magyarország autós térkép és az eseményt támogató cég kártyanaptára volt a jutalmunk.

Elismerésre méltó az, hogy mindössze két (!) ember ilyen színvonalas túrát tud lebonyolítani. Amennyiben az előkészítést is ketten vitték véghez, akkor ez már egyenesen csodálatra méltó.

Mivel a környéken egyetlen turista jelzés sincsen felfestve, az útvonalat a tájékozódási futók edzőbójáival jelölték meg, melyeket kitűnően lehetett követni.

Az ellenőrzőpontokon a terepen található tárgyakhoz kötődő válaszokat kellett az igazolólapra ráírni. Ez nagyon ötletes, egyúttal játékos megoldás, ami élménydúsabbá tette a szinte végig sík terepen, mezőn, néhol egyhangúvá váló, de sosem unalmas menetelést.

Egyéb észrevételek:

• ésszerű lenne előre jelezni, hogy íróeszközt mindenki hozzon magával, mert különben nehézségekbe ütközik az igazolás;
• talán praktikusabb lenne az útvonal leírást, igazolólapot és térképvázlatot egy lapon szerepeltetni;
• nem hirdették meg a kerékpáros teljesítés lehetőségét (legalábbis az eseménynaptárba nem került be).

Jól szervezett, a zord idő ellenére is hangulatos, barátságos, kellemes meglepetés volt e túra. Szívből ajánlom mindenkinek.

U.i.: További meglepetéssel szolgált, mikor a túra utáni harmadik héten a postaládámban találtam a "Megyeszélen '98" jegyzőkönyvét, amelyet a Dunai Finomító természetbarátai küldtek, s amely a teljesség igényével tartalmazza a túra minden fontos mozzanatát és adatait.

T. Tibériusz (Budapest)

Téli Mecsek

MOTTÓ: - Mi jut eszedbe 1998. január 11-ról? - A tavasz, igen, azt hiszem a tavasz.

Már három hete hordozom magamban a megfázás minden örömét, rejtelmét. Gondoltam, majd most a Mecsekben megszabadulok tőle. Így is lett, a recept a következő:

Hozzávalók: Végy 1 üveg konyakot és 1 üveg villányi vörösbort, és hozzá egy jókedvu baráti társaságot.

Indulj el egy rövidebb túrán (32 km) a Mecsekben. Mássz fel a következő csúcsokra, ahol torkodon küldj le egy-két korty konyakot: Misina, Kis-Tubes, Nagy-Tubes, Jakab-hegy (eddig tart a konyak).

Jó melegen öltözz fel és élvezd, hogy csorog a hátadon a víz! A Spartacus kulcsosháznál vörösborral pótold a kiizzadt alkoholszintet. És izzadj tovább és készítsd a gyomrod a finom gyógyteákhoz.

Fogadd el a Melegmányi-völgyben a mohácsi cseresznyéből készült kompótot és a mohácsi stifit (házi szalámi).

A célban feltétlenül ölelgesd végig az ismerősöket.

Így is lehet túrázni.

Sziló

(A Bégető februári száma nyomán)

Téli Mátra, múlt és jelen

1997. januáriusában léptem át először a teljesítménytúrázás küszöbét a Téli Mátra 28 km-es távján. Értelemszeruen ez maradt sokáig a kedvenc túrám az elsőség lévén, és emléke kitörölhetetlen marad számomra, akárhogyan is változnak az idők. Barátommal, Sanyival, ketten vágtunk neki e megmérettetésnek, ami talán nem a legideálisabb kezdet a teljesítmény-túrázáshoz, a tél - a hideg - a hó - a Mátra - a Kékes - a szintkülönbség - a szintidő, de mindezek ellenére - vagy talán pont ezzel dacolva (?) - sikerrel vettük az első akadályt, és életünkben először kaptunk ilyesmiért emléklapot és kitűzőt, amelyeket ezután hetekig címlap sztoriként mutogattam barátaimnak: "látjátok, megcsináltuk!".

Beindult a gépezet, egyre gyűltek az emléklapok, oklevelek, kitűzők, matricák, mígnem elérkezett 1998. januáriusának 31. napja. Az egy éves évforduló, amelyet méltón szerettem volna megünnepelni a Téli Mátra '98 túrán. Sanyi ismét eljött, ezúttal a barátnőjével együtt, és negyedikként velünk tartott Joe barátunk is. Társaim a 18 km-en, én a 44 km-en indultam. Lajosházáig együtt maradtunk, majd onnan ki-ki a saját útján ment tovább. Számomra ekkor kezdődött az igazi megmérettetés. A szintemelkedéssel arányosan vastagodott a hótakaró, Mátraszentimre előtt már igazi hegyvidéki tél "uralkodott", és ekkor kezdődtek a bajok. A mátraszentimrei ellenőrzőpontnál a pontőrök még csak nem is tudtak arról, hogy itt teát kellene adniuk a résztvevőknek, azt mondták, Galyatetőn kapunk inni. Ez a kellemetlen hír váratlanul ért, melyet csak súlyosbított a rendkívül nehéz terep, ami ezután még hátra volt. Térdig érő hóban botladoztam fel a következő - galyatetői - ellenőrzőpontig, ahol azt mondták, a büfében vehetünk teát. ("Egy világ dőlt össze bennem." Naívan (?) azt hittem, hogy természetbarát berkekben sokkal gondoskodóbbak, jobban odafigyelnek egymásra az emberek, de ezúttal a nemtörődömség, és ebből fakadóan a szervezetlenség csúnya foltot ejtett a turistaságról kialakított képemen. Úgy gondolom, ha a rendezők a nevezés pillanatáig nem jeleznek változást az előzetes kiíráshoz képest, akkor minden túrázó nyugodt lélekkel indulhat útnak, és számíthat a "beígért" szolgáltatásokra. Legjobban a becsapottság érzése a fájó, és ezt utólag semmilyen magyarázkodással nem lehet ellensúlyozni. Lehet, hogy túldramatizálom az eseményeket, de az ilyen apróságok szerves részei az "egésznek", ami elveszti erejét, varázsát, ha ezek a kis dolgok rosszul sülnek el, és ekkor már "temethetjük" is.)

Az 5. ellenőrzőponton, Rózsaszálláson tavaly zsíros kenyér várta a Kékestető ostromára indulókat. Az idén csak az igazolópecsét járt útravalónak. Még a kulacsomat sem tudtam feltölteni vízzel, pedig itt aztán elkelt volna mindennemű segítség, bátorítás, mert az egész Téli Mátra teljesítménytúra leggyilkosabb szakasza következett, 3,5 km táv, több, mint 400 m szintkülönbséggel, helyenként 50-60 fokos emelkedővel. Ehhez jött még a kásás, vagy inkább rizses hó, ami az őszi - tavaszi dagonyák téliesített változata. Az ember bakancsa önálló életre kel, csúszik jobbra-balra, hátra, mindenfelé, csak előre nem halad. Amikor pedig már éppen úgy éreznénk, hogy végre szilárd talajra léptünk, a következő mozdulatra már megint térdig süppedünk a "rizsában". A csúcs előtti utolsó néhány száz méteren már annyira elszállt az erőm, hogy minden egyensúly vesztést nagy puffanással "ünnepeltem" a "kényelmesen puha dunyhában" elterülve. Egy himalájai expedíció résztvevőjéhez méltó "erőnlétben" alig vánszorogva léptem be a síházba a 6. ellenőrzőponthoz vezető ajtón, és a szokásos "szolgáltatást" (pecsét) megkapva "szélsebesen" áttántorogtam a büfébe, ahol egy forró tea és a radiátor mellett kifagyasztottam a hidegtől érzéketlenné vált lábujjaimat. Fél órai regenerálódás után, már a hold fényénél indultam tova. Micsoda öröm volt végig lefelé suhanni. Az égbolton soha nem látott mennyiségű csillag kísérte figyelemmel az utolsó vándorokat, akik közé én is tartoztam, s akik még álltuk a havat. Mögöttem még két lámpást láttam fel-fel villanni a távolból.

Gyökeres forrás, az utolsó ellenőrzőpont, rövid számolgatás, vajon beérek-e még szintidőn belül. Bíztató előjelek. Egy kis futás a végén. Egy nagy bukfenc a köveken. Egy kis sajgás a térdemben, szakadás a nadrágomon. Mátrafüred fényei. Túrázók garmadája a buszmegállóban. Erdészeti szakközépiskola. Cél. Kitűző. Oklevél majd levélben. Barátaim már tűkön. Tea (!) a konyhában. Így vagy úgy, de újabb élmény a tarsolyban. A Téli Mátra most már végképp kitörölhetetlen.

U.i.: Társaim is sikeresen teljesítették távjukat, és utána még a Kékesre is felbuszoztak, éppen hogy csak elkerültük egymást.

Tibériusz, (Budapest)

Téli Mátra 44

Már napokkal a túra előtt azon izgultam, hogy több hó már ne essen, mert az igen megnehezítené a teljesítést. Szokásosan rengeteg vállalkozó kedvű ember gyűlt össze a rajtnál - nemhiába tradicionális túrává nőtte ki magát. A tömeg ellenére a nevezés frappánsan és gyorsan ment, így már hétkor rajtolhattunk. Libasorban indultunk el, Mátrafüredet elhagyva még hó mentes szakaszon haladva értük el Lajosházát. Pecsételés után, ahogy a szint emelkedett, vele arányosan a hó is nőttön nőtt. Szentimre felé félúton még egy kiadós hózáporban is részünk volt. Jó kis kaptató után értünk fel a faluba. Igen hideg jeges szél fújt, siettünk az ellenőrző ponthoz, hogy átmelegedjünk - felesleges volt, a tavalyi forró teát felváltotta a hideg vizes pezsgőtabletta - gyors toporgás után irány Galyatető. A hóban egyre jobban elmerültünk, nehéz volt a haladás, de Galya előtt már a síelők által letaposott utakon behozhattuk a lemaradást. Gyors pecsételés után irány lefelé a szikrázó napsütésben és a helyenként térdig érő hóban. A távolban előtűnt az ország teteje is - oda ma még föl kell jutni. A Hatökör ura ellenőrzőpont mérföldkő a túra útvonalán, itt lehet ugyanis meggondolnia magát a turistának, hogy kibírja-e a 44-est, vagy elég lesz a jóból, és átnevez a rövidebb távra. Valószínűnek tartom, hogy többen választották ezt a lehetőséget - megértem őket. Felérve a műútra, egy autóbusz megállónak álcázva "kínálta" a margarinos kenyeret egy szervező. Gyors falatozás után, emlékezvén a múlt évi túrára - gondoltam megmelegszem és iszom egy forró valamit a híres Vörösmarty turistaházban. Csalódottan kellett tapasztalnom, hogy zárva van. Mikor van nyitva, ha nem a síszezonban? Pénzhiány, vagy kevés a bakancsos, nem tudom. Üres kulaccsal és kissé letörten, egy pihentetőbb szakaszt leküzdve, elértük a Rózsaszállást, itt is csak pecsételés volt. Következett a túra mumusa, a Kékes megmászása. Nagy hó, húzós, helyenként igen meredek emelkedő, jeges északi szél - ez igen embert próbáló szakasz volt. Felérve, a síházban pecsét, egy kis melegedés, majd átcaplattunk a presszóba egy kis forró teát és csokit enni - inni. A célig kb. tíz kilométer volt még, az is végig lefelé, jól kiléptünk és sötétedésre beértünk a célba. Fura volt a hómentes talajon járni a 30 km-es jég- és hóbalett után. A kitűző a tavalyi kékről zöldre változott, az emléklap elmaradt, de megígérték, postán elküldik. A forró teára már ígéretet sem kaptunk.

Összegzés: A túra útvonalvezetése kitűnő, gyönyörű változatos a terep, a Mátra kiemelt üdülőközpontjain halad keresztül. A hó igaz, hogy nehezíti a gyaloglást, de nélküle a téli Mátra olyan, mint a tea cukor nélkül. Ja, tea! Tisztelt szervezők, ajánlom figyelmükbe a Gyalogos teljesítménytúrák szervezési szabályzatát, különösen annak 10.5.1. pontját. Bocs a kukacoskodásért! Egyébként jövőre újra megpróbáljuk, mert megéri.

Bóta Attila (Eger)

A RENDEZŐK ÍRJÁK

Pyro, Below the Zero

Szerencsétlenségünkre az idő nem volt olyan kegyes hozzánk, mint az előző években, és így az "előre ivás a medve bőrére" című történet klasszikus esete teljesedett be. Reggel hatkor elkezdett esni az eső. A töltés Szeged és Makó között az utóbbi napok csapadékos időjárása miatt amúgy is fel volt ázva, s valószínűleg ez lehetett az oka annak, hogy többen ki sem jöttek azok közül, akik előre jelezték részvételi szándékukat. Volt olyan is, aki ugyan kijött a rajthelyre, de onnan visszafordult, mondván, nem őrült meg, hogy sarat dagasszon 25 km-en át. Az időjárás, és ezek az események engem is elkedvetlenítettek, igazából azon gondolkoztam, hogy posztponálom a túrát egy héttel, de meglepve tapasztaltam, hogy Budapestről is megjelent egy úriember, az Internetes kiírás hatására! Így, ettől a pillanattól kezdve, mivel ő nagy lelkesen rögvest nekiindult a távnak, becsületbeli üggyé vált a dolog, s így egyik barátommal mi is nekiindultunk. Az első nyolc kilométeren át szakadt át eső, de szerencsénkre utána elállt. A szél sem fújt, így az átázott ruhánkban nem fázott sem a karunk, sem a lábunk. Kénytelenek voltunk egy igen kellemetlen kompromisszumot kötni az agyagos út járhatatlansága miatt, nevezetesen, a füvön gyalogoltunk az út mellett, de ez ugye a cipők ronggyá ázását jelentette. Végül is a távot a három induló teljesítette, s az időjárás mely ennek a túrának a fő kihívása szokott lenni, most sem kényeztetett el bennünket, legfeljebb nem a várt és a megszokott módon jelentett nehézségeket!

Dr. Torday László (szervező)

Téli Mecsek

1998. január 11. vasárnap. Kardos úti kulcsosház. Reggel 6 óra. Jönnek az első turisták. A házban alvók még ébredeznek, lassan kezdünk befűteni. Azt már tudjuk, hogy fűtésre nem lesz szükségünk, de a teavíz felforralásához tűzre igen.

A fa felvágása kicsit kalandosan történt. 10-én délután 1 órakor értünk fel a házhoz a cuccokkal, akkor derült ki, hogy nincs a háznál a fáskamra kulcsa. Amíg elmegyünk vízért, megérkezik az is. Akkor kiderül, hogy nincs fenn a balta, marad a saját kis szekercém. Gergő és Attila úgy aprítják a fát, hogy az egyikük a szekercét ráhelyezi a tuskóra, a másikuk pedig egy kapával üti (mármint a szekercét). Érdekes, de megy. 5 órára már összegyűlik annyi fa, hogy azzal már lehessen fűteni. Másfél óra alatt sikerül olyan tüzet csinálnom, ami már nem alszik el. Nem béna vagyok, egyszerűen vizes a fa, a kémény meg nem szelel rendesen. Ez az a pillanat, amikor biztos, hogy a jövő évi túrát Tecától indítom.

Szóval 11-e, és elindulnak az első emberek 6 óra 30 perckor. Aztán jönnek az újak, és még jönnek, és még jönnek. Negyed kilencig nincs megállás. 8 óra 50-kor még beesik két srác, az egyik 11 éve túravezető és már megcsinálta az OKT két szakaszát (szegény, ha sejtené, hogy a hallgatósága már rég kivégezte).

Minden rendező a helyén. Zongor Gergő és Látó Attila a Jakab-hegyen már egy nappal előtte elriogatta a vadakat, Vargapuska és 200 darab csoki Orfűn várja a végzetét, Pál Nikol hugával és a Spartacusos segítőkkel (Lafferton Henrik, Märcz család) Büdös-kútnál kotyvasztják a teát, Pántyi egy haverjával a Kánya-forrásnál garázdálkodik, Simics Tomi a Melegmányi-forrásnál inkognitóban (Matécz Péter bélyegzővel), Becze Laci, SzLA a házban tevékenykedik. Pontosabban a ház előtt, mert a jó időre való tekintettel a ház előtt rendezzük be az etetést és a célt.

12 órakor bejönnek az elsők. A hat kerékpáros(!) és négy futó. Az idő iszonyú jó, a turisták meg is jegyzik, hogy ez nem is téli. Majd jövőre, a 30 centis hó után nem tudom mit fognak mondani. Lehet, hogy semmit. 4 ember kivételével mindenki beért a célba, egy lány szintidőn kívül. És nem akartak hazamenni. Csak ültek és élvezték a kellemes időt. Mi is.

A túra száraz adatai: 202 induló, 198 teljesítő. Elfogyott 200 darab csoki, 27 kiló kenyér, 1 kiló margarin, körülbelül 6 kiló zsír, 5 kiló hagyma, 7 kiló cukor, némi lócitrompótló és teafű, ebből készült közel 170 liter tea. És ami megmaradt: egy kevés cukor és néhány kitűző.

Mindenkinek köszönöm a segítséget. Jövőre január 9-én szombaton, az Éger-völgyi Teca mama kisvendéglőtől 5. Téli Mecsek 30!

De előtte Szuadó március 21-én!

Matécz Péter

(A Bégető februári száma nyomán)

Csavargás a megyeszélen

A túra az eredeti kiírásnak megfelelően került lebonyolításra. Az időjárás kifejezetten kegyeibe fogadta a teljesítménytúra résztvevőit. Az indítás a Városi Sportcsarnokban 7.30 - 9.30 között volt, de nem utasítottuk el a Budaörsről 10 óra után érkezőket sem. A túrán 18 településről 106 induló volt. A legkésőbb visszaérkező túrázó 16 óra 40 perckor ért a célba.

Különdíjban részesült az elsőnek beérkező Czékli Béla (Budapest).

Az életkor alapján a MOL Rt. által felajánlott különdíjat, 1-1 karórát kapott:

• a korelnöknő: Lakos Imréné (Székesfehérvár)
• a korelnök: Csehák János (Százhalombatta)
• a legifjabb leány: Baki Alexandra (Százhalombatta)
• a legifjabb legény: Gyenes Ádám (Százhalombatta)

A túra résztvevői, a MOL Rt. szóró ajándékaiból kaptak lapnaptárt, esőköpenyt és Magyarország autóstérképet.

A teljesítménytúrázók elismeréssel nyilatkoztak a pálya pontos kitűzéséről és a jó rendezésről. Külön dícsérték azt a szolgáltatást, amit Simon pusztán kaptak, amely a túra felezőpontjában volt. Igen jólesett itt a résztvevőknek a meleg tea és a zsíros kenyér. Kultúrált körülményeket biztosított a túrázóknak a Városi Sportcsarnok is.

Várnak mindenkit szeretettel 1999. január harmadik szombatján ugyanitt a "Megyeszélen '99" teljesítménytúrán a RENDEZŐK!

Georgiades Gábor

Levelek egy kezdő turistához: Az első túra - a cikket lásd külön lapon.

A TÚRÁK STATISZTIKÁJA

HÍREK

Új távok a Kéttorony teljesítménytúrán

A május 1-én rendezendő túra 60 km-es gyalogos és kerékpáros távval bővül.

Útvonal: Abony - Határdűlő - Újszászi erdőszél - Sós út - Tápiószele, múzeum - Kláratelepi kilátó - Újszílvás - Abony. A díjazás és a szolgáltatás az 50 km-es távéval megegyező.

Alisca 10 - 20 teljesítménytúra

A Tolna Megyei Természetbarát Szövetség a Szekszárdi dombvidéken 1998. május 16-án rendezi 10 és 20 km-es teljesítménytúráját, mely IVV túra is. A résztvevők a Sötét völgyi Gyermektábor étterméből 8 és 10 óra között indulhatnak. A nevezési díj 200 Ft/fő. A teljesítők kitűzőt kapnak.

Információ: Dománszky Zoltán, tel.: (74) 451-933/25 (mh.), (74) 454-167 (este).

Az Erdőkertesi Természetbarátok Sportköre 1998. Július 11-én rendezi meg a Corvin János emléktúrát, melyen 80, 60 és 20 km-es táv teljesíthető. A túra a Gödöllői dombság és a Cserhát teljesítménytúrák által eddig nem érintett részein halad.

Részletes kiírás a TTT klubnapjain.

Plusz kitűző

Újfajta együttműködést alakított ki kimondottan a turisták érdekében a Szabolcs - Szatmár - Bereg megyei és a Hajdú - Bihar megyei és Debrecen városi Természetbarát Bizottság.

Mindazon teljesítménytúrázók akik a Hajdú 30 vagy a Hajdú 50 és a Nyirkék 47 teljesítménytúrákat teljesítik egy külön erre az alkalomra készült kitűzőt kapnak ingyen.

48-as túra Szombathely környékén

A Magyar Cserkész Szövetség III. kerülete 1848 tiszteletére teljesítménytúrát szervezett 1998. március 14-én Szombathely környékén. A túrázók a bagolyvári cserkésztanyától indultak reggel 7 és 8 óra között. A túrák a következő útvonalakon haladtak:

48 km: Bagolyvár - Smidt Múzeum - Horváth Boldizsár szobor - Március 15. tér - Csónakázó tó - Olad - Bozsok - Bucsu - Dozmat - Ondód - Sé - Parkerdő - Erdei iskola - Bagolyvár

24 km: Bagolyvár - Smidt Múzeum - Horváth Boldizsár szobor - Március 15. tér - Csónakázó tó - Olad - Szünöse major - Sé - Parkerdő - Erdei iskola - Bagolyvár

Változások az IMÓ 50, 30 teljesítménytúrában

A 30 km-es táv a következőképpen módosult: Ómassa - Bánkút - Istállós-kő - Őserdő - Lambot hegyese - Imó-kő-forrás - Bánya-hegyi műút - Nagymező - Jávorkút - Ómassa. Táv: 31 km. Szintkülönbség: 1300 m. Szintidő: 8 óra. A nagyobb táv hossza 53,2 km-re módosult, szintideje pedig 12,5 órára növekedett.

Jubileumi kitűző

A Bakony 50 teljesítménytúrán 1848 tiszteletére jubileumi kitűzőt kaptak azok, akik korábbi két Bakony 50 teljesítését igazolták és az idei túrát is végigjárták.

A nyomtatott Százlábú megrendelhető egy évre 300 Ft-os áron az összeg rózsaszín postautalványon való befizetésével a következő címre. Sztancsik György, 1183 Budapest, Léva u. 9. A postautalványra kérjük ráírni, hogy Százlábú előfizetés. A példányokat postán küldjük el. A megjelent újságok a TTT klubnapjain és túráin továbbra is ingyen elvihetők.