Százlábú

SZÁZLÁBÚ

A Teljesítménytúrázók Társasága értesítője

II. évf. 11. szám 1997. szeptember - október



BESZÁMOLÓK A TÚRÁKRÓL

Érchegységi 100

Mottó: Egyik kedvesem: a terepkerékpározás!!

Ennek a túrának a távja csak 85-86 km (kerékpárral többször lemérve), és a szintemelkedése 3280 m (térkép alapján).

Bátraké a szerencse, gondoltam és bátorkodtam a kerékpáromat magammal cipelni (ezt szó szerint kell érteni) a túrára. No nem egyedül a kerékpárral voltam, velem volt a férjem, a bátyám és az unokaöcsém.

Hajnali három és öt óra között volt a rajt Rozsnyó főteréről (310 m). A gyalogosok igyekeztek korán indulni, így biztosak lehettek abban, hogy világosban érkeznek célba. Mi vártunk még egy órát, és négykor indultunk csak el. Az első öt kilométer volt a túra egyik legkönnyebb szakasza. Betonon, észrevétlenül emelkedtünk. Ezután egy másik 5 km hosszú szakasz következett, amire nem szívesen emlékszem. Az előző napi esőzések jól feláztatták, megnedvesítették a földet, a lehullott leveleket, a köveket és a fagyökereket. Nekem úgy tűnt, hogy egy vízmosásban haladunk felfelé. Alig ültem a bringámon, inkább csak húztam magam mögött. Olyan érzésem volt, hogy nagyon lassan haladok. De azért felértünk a Volovec házhoz. És tévedett az időérzékelőm. Javítottam a tavalyi, illetve azelőtti időmön. Ekkor sok gyalogost lehagytunk. Mégis csak gyorsabb lesz bringával- gondoltam. Kerékpárodat a hátadra fel(!), és irány a Skalisko csúcs (1293 m). Gyönyörű kilátás, fantasztikus élmény; elmondani, leírni nem lehet. Úgy gondoltam, innen csak gurulunk. Igen, de meg kellett tanulni, hogyan lehet a nagy fűben, a pici áfonyabokrok között kerekezni. Jó lecke volt. És nem lett könnyebb a haladás, föl-le és föl-le, bringa a hátadra, nyeregbe fel, vigyázz pocsolya(!), sár az arcodban. Azért sorra hagytuk el a gyalogosokat. (De hol van a Szabó Laci?) Emlékeim szerint a Pipitka (1200 m) csúcs nem valami nagy szám. De az. Higgyétek el. Nem elég, hogy a válladon viszed fel a gépet, lefelé a meredek, köves, fákkal bedőlt ösvényen downhillozol. Kezdett kimenni belőlem az erő, gondoltam, majd az Osadník (1185 m) csúcson eszünk. Így is lett. Felkóvályogtunk, majd előkerült a szuper nutella krém és tömtük magunkba a szénhidrátot. Lefelé az ösvény tele volt bedőlt fákkal, nedves gyökerekkel, kövekkel, alig vártuk a jó kis dózer utat. No, de tavaly óta az erdőgazdaság össze-vissza túrta az utat, iszonyú nagy sár, dagonya várt az arra járókra. Aki eddig nem lett saras, az most az lett. Stószfürdőnél, a túra fél távjánál, a szokásos tea és édességek vártak bennünket. Magamra néztem és úgy döntöttem, hogy felesleges ruhát cserélnem, újra saras leszek. A kulacsomat kicsit lemostam, rossz érzés, ha a szádba sárdarabok kerülnek. Itt értük utol (először) a Szabó Lacit. Együtt indultunk tovább. Tanúja lehetett, hogy cipeljük vízen, sáron át a bringákat. Sikerült meglógni előle egy rövid időre. Bizony ezen a szakaszon a gyalogosok vannak előnyben, Laci visszaelőzött. Zbojnicka Skala (1147 m) csúcs felé iszonyú megpróbáltatásaink voltak. Sok kilométeren keresztül a hátunkon vittük a gépeket. Pár év alatt jól benőtte az utat a málna (meg sok más). Első esésemet ekkor követtem el. Kicsit magam előtt toltam a bringámat, megcsúsztam egy vizes gyökéren és magamra rántottam a gépet. Először nem tudtam megmozdulni. Nem a fájdalom miatt, hanem mert beszorultam a körülöttem lévő kidőlt fa és a gép közé. Valahogy megoldottam szabadulásomat. Kloptán-ra (1153 m) fel, hogy eltereljem gondolataimat a fáradtságról, azon gondolkodtam, mit írjunk a könyvbe, amely a csúcson található. Íme: "Három fiú és egy lány, három Jandó és egy Lagler, három Heavy Tools és egy Cannondale. Na találd ki hányan voltunk?" Fent a csúcson újabb energiapótlás és irány a lejtő! Szemem előtt Biely Kamen (1135 m) csúcsa lebegett. És újra elestem. Nekimentem egy nagy fűcsomónak, átestem a kerékpáromon és ráestem egy másik nagy fűcsomóra. Semmi bajom nem lett, sőt, tetszet a fűcsomó puhasága, vendégmarasztaló kényelme. A fiúk elhagytak, így rohantam utánuk. Ezen a szakaszon is sok volt a bedőlt-kidőlt fa, sőt frissen kidőlt fenyőfák és fenyőágak gátolták utunkat, imádtam itt átemelni a bringát. S végre az Erika házhoz értünk. Innen a férjemmel mentünk tovább, bátyáméknak jobban ment a tekerés, ezért mi beleegyeztünk abba, hogy elhagyjanak. Kb. 20 kilométer és 300 m szintemelkedés várt még ránk. Ezt már könnyedén vettük.

Valahol a Lajoska ház előtt másodszor is elhagytuk Szabó Lacit. Szépen, csendesen begurultunk a célba, ami Horny Bankov-nál (400 m) volt. A kerékpár segítségével lerövidítettem menetidőmet, így jövőre is viszem magammal, megérdemli.

Sziló



TEDOT 40

A túra a Természetjáró Diákok Országos Találkozójának a keretében került megrendezésre, várhatóan egyedi jelleggel. Nos, egy ilyen nagy lélegzetvételű találkozón belül egy teljesítménytúra pontos megszervezése nem könnyű dolog, és mindig előfordulhat némi változtatás. Szerintem ezért sem fölösleges a túrák előtt pár nappal a rendezőkkel beszélni, hogy mi is az ábra (lásd Eötvös túra). Én most sem mulasztottam el a beszélgetést, ahol megtudtam egy-két apró változtatást. A rajt-cél a sárospataki Tengerszem kempingben volt, ahol pont erre a reggelre csőtörés támadt, ennek hátrányait mi csak a kézmosás hiányából tapasztaltuk. A nevezés után, mely ingyenes volt, kiosztották a térképváztatokat és rögtön eltűnődtem az útvonalvezetésen, mert annak jó része nem jelzett turistaúton volt bejelölve. Az összevont rajt előtti fejtágításon aztán megnyugodhattunk, mert a VIGYÁZZ NAGYFESZÜLTSÉG feliratú szalagokat kellett csak figyelnünk a trükkösebb szakaszokon. A tömegrajt után mindenki nagy vehemenciával nyomult előre a főút irányába. Az időre nem lehetett panaszunk, hisz hétágra sütött a nap. Az első ellenőrzőpontnál, amely a Tengerszem nevű volt külszini fejtésnél volt, egy jókora társaság robogott a néhány tájfutó nyomában. Ekkor kezdődtek az ideiglenes jelzések, amelyek nagyon jól és biztosan vezettek bennünket. Makkoshotyka előtt egy aratógép mutatványait figyelhettük, majd pedig elkezdtünk kapaszkodni a Sebes-patak medrében. Látványra és névre is a túra talán legmegkapóbb helye a Kékszűrő elnevezésű rét volt. A társaság ekkorra már eléggé szétszakadozott, és egy magányos fiút utolérve jöttünk rá, hogy milyen hátrányokkal indultak a táborból jövők, a srácnak ugyanis nem volt vize. Ja igen, a reggeli csőtörés. Le a kalappal, hogy ekkora csapat indult útra a vízhiánnyal dacolva. Szerencsére a második eIlenőrzőpontnál (Eszkála) már hideg szódavíz várta a vándorokat. Innen nagyon kellemes sétával értünk a Borz-hegy lábához, ahol elkanyarodtunk az Országos Kék jelzésről, hogy a Nagy-Papajt délről megkerülve érkezzünk meg a hercegkúti országútra. Na, ez a szakasz egy idő után kezdett unalmas lenni, de akkor jöttek a szamócák. Jó kép volt az, ahogy a sok túrázó beleveti magát az útszéli bozótosba, és szedi, gyűjti az erdő gyümölcsét. Igazán jó meglepetés volt. Hercegkút után a rendező javaslatára aszfalton gyalogoltunk a célig, ahol az emléklap mellett egy égetett agyagból készült nyakláncot is kaptunk.

Nagyon tetszett ez a sok meglepetést hozó megmérettetés, amelynek útvonalán talán soha nem járhatta volna a sok induló, ha nem mérik fel előre az "ismeretlen ösvények" szépségeit.

Köszönjük a lehetőséget !

Kreicsi Gábor, Salgótarján


Rockenbauer 130

Rockenbauer 130

Több év után végre először volt kegyes hozzánk az időjárás augusztus elején. Kezdetben a kánikula, tavaly pedig éppen az eső és a hideg nehezítette a bő egynapos gyaloglást. ldén nem lehetett panasz semmire. Jöttünk is szép számmal. Többen vállaltuk az eddigiekhez képest hosszú utazást Nagykanizsáig a 130 km kedvéért.Mint megtudtuk, ennyi emberre a rendezők sem számítottak, sőt nem is vártak. Így már rögtön az elején, a szállásnál gondok adódtak. Ezt azért még ki lehetett "heverni", annak ellenére is, hogy a nem várt létszám miatt "korholást" kaptunk, nem pedig rugalmas segítséget. A szervezést egyébként a megszokott színvonal jellemezte, nem lehet rá semmi panasz, továbbra is kitűnő, ami persze el is várható leghosszabb teljesítménytúránktól. Gyaloglás közben ehettünk, ihattunk a rég beváltakhoz hasonlóan. Egy kis újdonságot talán csak az ellenőrzőpontokat egyre inkább felváltó helyek megjelenése hozott. Többször csak egy soklyukas fatáblát és hozzá egy kötélen lógó vasszeget találtunk pontőrök, sőt már zsírkréták helyett is. Ügyeskedhettünk, hogy az igazoló lapunkkal letakart tábla lyukait eltaláljuk a szeggel. Ez különösen este, sötétben ment jól.... A táj szerencsére semmit sem változott. Újra találkozhattunk a Zalai tájra oly jellemző szelidgesztenyefák hosszú leveleivel, a szőlőhegyek kis pinceépületeivel, gyümölcsöseivel. Az útszéli szeder még igencsak savanykás volt, de az idei gyümölcsleves Valkonyán jobb, mint valaha. Idén is kedves emlékké vált a "Rocki", szép fémjelvényével együtt. Talán ezért is hallgattam megdöbbenve a főrendezőt, aki a túrasarozat befejezéséről beszélt. Ő ugyanis "annak idején kiscsoportos túraként indította útjára a túrát, ami mára már kinőtte magát": egyre többen indulunk, ezt így már nem szívesen folytatja. Pedig éppenséggel örülnie kellene, hagy sikere van, hogy egyre népszerűbb ez a hétvége a bakancsosok között. És azt hiszem, ha már Rockenbauer Pál nevét viseli a túra (nem is jogtalanul), akkor hozzá méltó szellemben is kellene gondolkodni, minél több túrázót látni szívesen. Bízom benne, hogy valóban így is lesz, mert sokan szeretjük már ezt a túrát, és várjuk a folytatását is !

Horváth Zoltán, Szolnok



Rockenbauer 130

Nem tudom, hogy a zalai dombság egyszerű szépsége, vagy az a személy, akinek az emlékét idézi a túra, vagy talán az augusztusi melegben ez a hosszú táv teszi varázslatossá és csábítóvá ezt a túrát.

Sokan teljesítették már, és sokan vágtak neki most is ennek azt embert nem kímélő távnak. Tudtuk, hogy nagy a sár az erdőben, mégis vállaltuk és elindultunk. Így utólag mondhatom, hogy másfélszer nehezebb volt a táv teljesítése idén, mint 95-ben. Reggeli hat órakor volt a tömegrajt. Ha térképen berajzoljuk az útvonalat, egy nagy lufira emlékeztet a körvonala. Nagykanizsa - Palin - Homokkomárom: a lufi madzagja. A lufiban a "levegőt" Oltárc, Hahót, Söjtör, Rádiháza, Szentpéterfölde, Lasztonya, Bázakerettye, Kistolmács, Borsfa, Valkonya fogják közre.

Most a homokos szakaszokon is nagy volt a sár, a víz, sokat kerültük és találtuk telibe (főleg éjjel) a pocsolyákat. Még a fű alatt is víz állt! Iszonyú volt. Napközben nem volt kánikula, csak szimplán meleg; és éjjel is, ha fáztunk, az csak a fáradtságtól lehetet. Aki úgy gondolja, hogy ez csak egy dombság, alig lehet benne emelkedő, az nagyon téved. Jó nagy emelkedők és lejtők vannak, arról nem is beszélve, hogy a végére hagyták a javát. Valkonya és Homokkomárom között, 90 km gyalogolás után, 9 domb nehezíti meg a turista dolgát. Továbbá a táv során különböző meredekségű és hosszúságú dombok vannak, alig várod, hogy felérj a tetejére.

Néha az égen gomolyfelhők gyülekeztek, a pesszimistábbak szemük előtt látták, hogyan fognak szétázni. Én optimista vagyok, és mindenkit megnyugtattam, nem lesz eső. Ahol mi jártunk, ott nem is volt. A túraútvonal többnyire erdőben vezet, de átmentünk gabonafélékkel bevetett dombokon is; rendezett, gondozott szőlőshegyeken. Szívem szerint leszedtem volna egy-egy fürt szőlőt, úgy villogtatták magukat; de még éretlenek voltak. Szerencséjük van a gazdáknak, hogy nem ősszel rendezik a túrát.

Olyan élményekben volt részünk, amit ez a túl civilizált életünk nem adhat meg. A rádiházai dombtetőről jól lehetett a szemközti dombon legelésző ménest látni. Talán egyszerre még nem láttam ennyi lovat egy helyen. Elbámultuk a kis kápolnák, templomocskák egyszerű szépségét és bántuk, hogy nem cipeltük magunkkal a dög nehéz fényképezőgépet. Elringatott bennünket a szőlőhegyen lévő présházak rengetege. Még belülről is láthattunk egyet, az egyiknek a vályogfala feladta a szolgálatot és kidőlt. Bent állt és a szüretre várt a fából készült daráló, préselő.

A jelzéseket lehetne még festegetni, hogy kevesebb legyen az eltévedés. Mi megkaphatnánk a hahóti és a borsfai szőlőhegy turistája jelvényeket is.

Szerintem a rendezők - ha tudat alatt is - jól megnehezítették a dolgunkat, valószínűleg emberhiány miatt speciális lyukasztókat helyeztek el az ellenőrzőpontokra. Tehát úgy tudtuk igazolni ott jártunkat, hogy a fára rászögelt, néhol lyukas lemezre helyeztük igazolólapunkat és a mellette madzagon lógó szöggel átlyukasztottuk a papírt. No ez nem mindig sikerült, vagy rövid volt a madzag és nem ért a papír fölé, vagy remegett a kezed a fáradtságtól vagy az idegességtől, mert mögötted sorban álltak a többiek és türelmetlenkedtek, vagy csak egyszerűen ügyetlen vagy és nem találsz bele a lyukba.

A szolgáltatás megfelelő volt, sok folyadékot kaptunk amire, bizony szükség is volt. Valkonyán a gyümölcsleves szerintem életeket mentet, nagyon finom volt.

Hát ennyi. Hogy jövőre melyik távon indulok, azt még nem tudom. Csábít, hogy nappal menjek végig azon a szakaszon, ahol eddig csak éjjel jártam. De az a kis citromsárga falevelecske is elgondolkodtat.

Sziló



RENDEZŐK ÍRJÁK

A túra statisztikai adatai mellett kaptuk ezt a beszámolót,
amely az 50%-os teljesítést magyarázza. (a szerk.)

A Bükk 900-as csúcsai

Bükk 900-as csúcsaiA számarány némi magyarázatra szorul. A 10 órai indulási végső határidő után odaállított egy ifjúsági csapat egy tanár vezetésével. Kb. 10.30 lehetett, amikor a 42 fiatal - szemre egyetemista korúaktól feltehetően néhány általános iskolással bezárólag - elindult.

Ebben semmi veszélyt nem láttunk, hiszen jól képzett, jól tájoló turisták 8 - 9 óra alatt is teljesítették most is a túrát, de volt két fiatalember, akik egymástól függetlenül 4 óra 30 perc, illetve 4 óra 38 perc alatt futották be a távot.

Akkor kezdtem el először aggódni, amikor észrevettem, hogy a fiatal tanár ott maradt. Meg is kérdeztem, bírni fogják-e ezek a gyerekek, hiszen menetközben kiderült, szegedi, bajai és székelyudvarhelyi fiatalok. Nagyobb részük tehát alföldi. De a tanár úr megnyugtatott, hogy több, mint 4000 km túraút van már a csapat mögött - semmi baj nem lesz.

Akkor aggódtam újra, amikor Tislerics Endre barátom (a Bükk 900-as ötletgazdája és az oszlopok faragója) ellenörző útjáról visszajött, és mondta, hogy a Nagymezőn látott tévelyegni 8 - 10 gyereket, akik elmondták, hogy ott egyetlen csúcsot sem találtak.

Szerencsére a kisebbeknek volt több eszük, a "nagyok" otthagyták őket, négy-öt csapatra szakadtak szét, egy 15 fős csapat csak késő éjszaka került elő, a többiek az általunk hirdetett 22 órai zárásra 4-5 csúcs megtalálása után visszakerültek.

Nem értjük a pedagógus felelőtlenségét, aki kellő képzés, edzés, megfelelő ruha és lámpák, de főleg kíséret nélkül nekienged egy olyan túrának gyerekeket, amiből aligha a táj szépsége és a feladat leküzdésének az élménye lesz az emlékük!

Gyetvay Iván



A Magyar Természetbarát Szövetség Teljesítménytúra Szabályzata - lásd külön lapon.


A túrák statisztikája

  ind. telj.
TEDOT 40 n.a. n.a.
Barangolás a Tátika.. 30+10 össz. 6
Barangolás a Tátika.. 30 21 11
Barangolás a Tátika.. 20 27 27+4
Barangolás a Tátika.. 10 18 18
Tési fennsík 50 98 87
Tési fennsík 25 49 49
Éger-völgy 40 37 24
Mezőföld 50 n.a. n.a.
Mezőföld 50 n.a. n.a.
Éjjel a Mezőföldön 40 n.a. n.a.
Kerékpárral a Mezőföldön 100 n.a. n.a.
Kerékpárral a Mezőföldön 100 n.a. n.a.
Ecskend 30 n.a. n.a.
Rockenbauer 130 n.a. n.a.
Rockenbauer 70 n.a. n.a.
Rockenbauer 70 éj. n.a. n.a.
Rockenbauer 40 n.a. n.a.
Kék Balaton 90 39 30
Kék Balaton 70 5 5
Kék Balaton 50 18 18
Kék Balaton 50 éj. 12 12
Kék Balaton 45 9 18
Kék Balaton 25 12 12
Kék Balaton 20 44 42
Bükk 900-as csúcsai 100 52
Bükk 900-as csúcsai ker. - -
Cserehát 50 23 23
Cserehát 50 ker. 20 16
Cserehát 30 18 18
Szondi Gy. emléktúra 75 35 12
Szondi Gy. emléktúra 50 37 25
Szondi Gy. emléktúra 25 77 74
Gyermekvasút nyomában éj. 242 242
Vértes 50 345 341
Vértes 30 19 19
Vértes 25 36 36
IVV40 4 2
IVV20 28 28
IVV10 28 28
Mályvád 55 43 41
Mályvád 55 ker. 4 4
Mályvád 30 3 3
Szanazug 40 6 6
Pilisi Trapp 78 62
Lábatlan 35 48 41
Gázló 130 elmaradt
Gázló 90 elmaradt
Nagy-Szoplák MTB 30 kb. 16
Kis-Szoplák MTB 25 kb. 20
Gercsény MTB 24 kb. 20



A HAZAI LEGJOBB TELJESÍTMÉNYTÚRA

A TTT közgyűlésén került sor a legjobb hazai teljesítménytúra díjainak átadására. A kupát a 3x50 teljesítménytúra nyerte el, melyet Rakk Gyula a túra főrendezője vett át Pál Istvántól. A második Körös túrának járó oklevelet Tóth Lajos vette át a Mezőberényiek nevében. A harmadik helyezett Mátra 115 túrának járó oklevelet Medveczki György a TTT következő klubnapján vette át.



HÍREK

Időpont változás!

A rendezőktől kapott információ szerint az október 23.-ra meghírdetett Apáczai 25 teljesítménytúra október 4.-én szombaton, az Irottkő teljesítménytúra október 18. helyett október 23-án csütörtökön kerül megrendezésre.

Olajos körútBányászfokosok

Az Olajos körút teljesítménytúra 77 és 40 km-es távján a legjobb időt elérők részére a Magyar Olajipari Múzeum bányászfokosokat ajánlott fel. A 77 km-en indulók közül 10-en a 40 km-en indulók közül 5-en vehették át a célban az ajándékokat.


Elmaradt a Cserenkő 30, 50

A Tiszántúli Természetvédők Társulata (TTT) kiírása alapján augusztus 23-án rendezték volna a Zemplén-hegységben a túrát, telkibányai indítással.


Túrák a Kis-Kárpátokban

1997. október 4-5.-én rendezik a 14. "Bezkou do Karpát" természetjáró napot. A túrák a Smolenicei sporttelepről indulnak. A rendezvényen gyalogosan 42; 33; 22 és 10 km-es, kerékpárral 100; 55 és 30 km-es túratávok teljesíthetők. A rendezvény az IVV naptárban is szerepel. A részletes kiírás megtekinthető a klubnapokon.


Változás a Cserhát 500-as csúcsai túramozgalomban

A CsBT-től kapott információ szerint változik a csúcsok igazolásának módja. Az eddigi "nyalókás" rendszert folyamatosan felváltja az új számkódos rendszer. Az igazolólapra a csúcson található fára festett háromjegyű számot és a dátumot kell felírni. A kódszámok időnként változni fognak. Némely csúcsra a megtalálás megkönnyítése érdekében háromszög turistajelzés került felfestésre.


Barangolás a Dunazugban

Ezévben a Töki Tökölő túra után már 25-en átvehették a túramozgalmat teljesítők a kitűzőket. A szép kitűzőt az idén összesen 38-an kapták meg. Másodszor 10-en teljesítették a követelményeket.


Bia 25Bia 25 éjszakai teljesítménytúra

A CsBT és a Biatorbágyi Természetbarát és Kerékpáros Egyesület 1997. november 29-30.-án rendezi éjszakai teljesítménytúráját. Az éjszakai túrát kedvelők a biatorbágyi viadukttól indulhatnak 21.30 és 22.00 óra között. A nevezési díj 150 Ft/fő. A többi adat megegyezik a nappali túráéval.


REJTVÉNY

Rejtvény

VÍZSZINTES: 1. Az Aggteleki-hg. Velencéje 8. ..... a gáton (TT) 13. Dödöllés férfiú 14. A Kohász Kék érinti ezt a tavat 15. Egy szobás lakás 18. Maugli tigrise hosszú í-vel 20. Földi élettér, életöv 23. "Kötőszövete" 24. vércsoport 25. A "szarvaspörköltes" TT mássalhangzói 27. "Csókolom! ..... van?" 29. Régi űrmértékegység visszafelé 31. Az erdő azanos hangzói 32. Az USA társult állama, Kubától keletre 34. "Kígyós" TT 36. Somogy megyei község Kaposvártól ÉK-re, 20 km-re 38. A fő ellentéte 39. Friss 40. A strázsa szőrméje 43. Szint, mérce 44. John Lennon özvegye 45. Új TT a Bükkben 46. Nem régi 47. Az első űrutazó ember 48. Itt lógnak a szalonnák

FÜGGŐLEGES: 1. Híres természeti képződmény Telkibányától keletre, a Mátyás Király-kútnál 2. Istálló 3. Innen indul a MÁTRABÉRC 4. A kerékpárok legnagyobb része 5. Az arzén vegyjele 6, Harsona 7. TTT által rendezett túra május elején 8. Hibásan ír le valamit 9. Az Aranyember írójának keresztneve 10. Kétrészes fürdőruha 11. C2H6 12. A sűrűség jele 16. Visszafelé: "viaduktos" TT 17. A mozi közepe! 19. "Naptól védő zsiradéka" 21. Új TT a Mecsekben Teca Mama Kisvendéglőjétől 22. Fővárosi Szálloda (... HYATT) 26. Őszi TT, ahol a túra neve megegyezik a rendező egyesület nevével és egy szurdokéval, amin áthalad a Budai-hegységben 28. Elektromos töltésű részecske 30. Becézett Ilona 32. Gyakran használt gáz, rövidített névvel 33. Haj nélkül, kopaszon 35. Elsütni a stukkert 37. Torz törpe 39. Törött üveg ("E" nélkül) 41. Kút a Naszály csúcsa alatt, az Oszágas Kék mentén 42. Modális hangsor

A számozott négyzetek betűit összeolvasva egy túramozgalom nevét kapjátok, mely szép fémjelvényt ad a teljesítőknek.

A megfejtéseket október 27-ig a TTT címére kérjük beküldeni. A helyes megfejtők között 1998-ra 5 db Százlábú előfizetést sorsolunk ki.

Az előző számban közölt rejtvény megfejtése: Magyar Vándorok Teljesítménytúrázó Egyesülete. Helyes megfejtést 18-an küldtek be, közülük sorsoltuk ki a nyerteseket. A Pilisi parkerdő útjain igazolófüzetet és turistatérképet nyert: Barta Csaba (Debrecen-Bánk), Katona Gábor (Budapest), Kreicsi Gábor (Salgótarján), Kurinszki József (Budapest). Gratulálunk!

A rejtvényt készítette: Papp Andrea és Horváth Zoltán /Szolnok/



A Teljesítménytúrázók Társasága tájékoztatója
Kiadja: a Társaság Elnöksége
Levélcím:1032 Budapest, Kiscelli u. 16. IX/54.
Telefon: 290-9661, 388-2826, 177-6433
Felelős kiadó, szerkesztette: Sztancsik György
(A Web változatot készítette: Szabó Zoltán)
Megjelenik alkalmanként



Természetjáró folyóiratok
A Teljesítménytúrázók Társasága honlapja