SZÁZLÁBÚ

Több mint öt esztendeje, hogy megszületett a gondolat, jó lenne a teljesítménytúrázókból, a teljesítménytúrázóknak létrehozni egy ütőképes csapatot. A gondolatot tett követte, és 1991. szeptemberében megalakult a Teljesítménytúrázók Társasága.

Az elmúlt öt év alatt sok sikert könyvelhetett el a TTT. Természetesen ezáltal sok öröm ért bennünket vezetőket (az első négy évben a három ügyvivőt : Sztancsik Györgyöt, Tihanyi Pétert és engem, majd az 1995-ös egyesületté alakulás után Matécz Péterrel és Jávor Zoltánal öt fősre kibővült elnökséget) is. Most, leköszönve elnöki tisztemről, megragadom az alkalmat, hogy köszönetet mondjak mindazoknak (a teljesség igénye nélkül : a rendező egyesületek, a szövetségek, más társadalmi és egyéb szervek, intézmények tisztségviselőinek, magánszemélyeknek), akik ezidő alatt segítségemre voltak, ezzel egyúttal a Teljesítménytúrázók Társaságát is segítették.

A jövőben szeretném eddig meg nem valósított terveimet valóra váltani : megírni végre a Hazai teljesítménytúrázás és a TTT első öt esztendejének történetét. Remélem, ezzel a munkával legalább annyi túrázónak tudok majd kellemes órát szerezni, mint a "Hazai teljesítménytúrák 1992" c. füzettel annak idején. Egyúttal bízom benne, hogy munkámat továbbra is többen fogják segíteni.

Végezetül mindenkinek ezúton is boldog, békés új esztendőt, jó túrázást kíván

a Társaság volt ügyvivője, egykori elnöke, Pál István

BESZÁMOLÓK TÚRÁKRÓL

3x50 tejlesítménytúra

Ha szeptember utolsó hétvégéje akkor 3x50 teljesítménytúra. Másodszor indultam neki a 150 km-nek.

1. szakasz

A rajt és Makkosmária érintése még világosban történt. Ahogy haladtunk János-hegy felé, a nap úgy ereszkedett a föld másik oldalára. A Hárs-hegyi körútnál előkerültek a fejlámpáink is. Fekete-fejre fel eltévedtünk, "toronyiránt" érkeztünk az ellenőrzőponthoz. A Vörös-pocsolyáknál a vaddisznók elbújtak a turisták elől. Zsíros-hegyről lefelé a sárga jelzések felújításra szorulnak, éjjel nehezen észrevehetők, ráadásul előlünk az ösvényt egy bedőlt fa eltakarta. Négy "dühös" ember kereste az utat kb. 10 percig. De megoldottuk. A Hidegkúti úti frissítő pont jól esett. Tele hassal emelkedhettünk a Csúcs-hegyi pont felé. Itt szemünket teljes nagyságra nyitottuk és figyeltük a kék jelzéseket a csúcshegyi panoráma úton. Tavaly ( igaz senki sem hiszi el nekünk) itt eltévedtünk. Tudtuk, idén nem ússzuk meg, ha nem lesz "mozgó" bélyegzőnk. Rozália téglagyár után a patak mentén hideg szél borzongatott meg bennünket, de ez az érzés Köves-bércre fel hamar elmúlt. Kevély-nyeregnél éreztem, hogy nagyon álmos vagyok. De még hátra volt az átkozottul hosszú Hosszú-hegy. Hogy el ne aludjunk énekeltem a körüllőttünk lévőknek. Ezután csak ketten maradtunk, miért ?! Az utolsó pont után a lámpám utánozni kezdett engem, pislogott. Kis kocogás, hogy az izmok le legyenek rázva és megérkeztünk a pilisszántói általános iskolába.

2. szakasz

Reggel fáradtan, de nem megtörve ébredtünk. 10 órára már mindenkinek regenerálódnia kellett. A Csévi- erdőig bemelegedtünk és kitűztük célul Dobogókőt. Lefelé sem a talaj, sem pedig a tudat nem engedte, hogy kocogjunk. Kulacsunkat megtöltöttük a Júlia-forrás vízéből és haladtunk a turistáktól hemzsegő Pilisben a Dömösi Ifjúsági tábor félé. Ahogy Prédikálószékre mentünk fel, csökkent a vércukorszintem. De egy jól felkészült turistánál mindig van szőlőcukor. Az izzadság és a köd egyaránt nedvesített bennünket. Lefelé kicsit kocogtunk. Ezután Pilisszentlászlón a frissítés jól jött. Pihenős szakasz után emelkedtünk a Dömörkapu kilátóhelyhez. Csodálatosak voltak a szemközti sziklák. Innen ismét felfelé mentünk. Soha sem értettem, hogy lehet Lajosforrás olyan magasan. Nagy-Csikóvár- nyerge után a jelzést egy pillanatra el nem hagyva haladtunk Fagyos-katona felé. Itt éreztem a vércukorszintemnek hamarosan vége, de pótoltam. Dobogókői-tisztáson jóleső érzés fogott el, már csak 8 km. Még világosban értünk Mária-padhoz, de a sötétség ellepet bennünket Pilisszentkereszt felett a mezőn. A Szántói-nyeregben a tűz fénye jelezte, hogy merre keressük az ellenőrzőpontot. Kis kocogás levezetésnek és máris a Célban találtuk magunkat. Ott meleg ételt és italt kaptunk az elhagyott energia pótlására.

3. szakasz

A korai kelés elég elszomorító volt, és az, hogy tudtad először Pilisre kell felmásznod. Ezen a szakaszon a Pilis-tisztásig kellett szigorúan a megadott úton menni. Felfelé, hogy ne az emelkedővel foglalkozzak a valószínűségét számítottam ki, hogy lesz-e mozgópont (0,5). László-kúpjától még visszanéztünk a falura, ami két (?) napig fogadott be bennünket. A panorámaúton megtaláltuk a mozgóellenőrző pontot. Végig sétáltunk a gerincen, átmentünk a Sasfészek turistaházhoz. (Ahol kémek nem voltak.) Háromszáz-garádics egy kissé csúszós volt. Leereszkedtünk a Sziklák alatti dűlőkre és elhaladtunk Kesztölc felett. Klastrompuszta után érkeztünk az Iluska- forráshoz. Vörös-hegyre fel tudatosult bennünk , hogy az emelkedőknek még nincs vége. A Kopár-csárda frissítő állomás után nehezen indultunk tovább. Az őrületben kergetett a piros jelzés. Úgy éreztem sosem lesz vége. Aztán sikerült az Antónia-árok elágazásában megtalálnunk a pontot. Vettünk egy mély lélegzetet és felkúsztunk Nagyszénásra. Ekkor már minden mindegy volt. Átkullogtunk a Zsíros-hegyen, ahol kis pihenőt engedtünk meg magunknak. Vánszorogtunk a kéken, irigyeltük a "vasárnapi túrázókat", akik szalonnát sütöttek a Remete-szurdok felett. A Remete-szurdok még a friss és ép embernek sem esik jól. De 145 km körül, fáradtam, megtörten nagyok rosszul esik. Máriaremete templom gyermekkorom búcsújáróhelye volt. Akkor még nem is sejthettem, hogy én itt teljesítménytúrázni fogok. Egy picit eszembe jutott, hogy mik történtek itt velem. És lassan megérkeztünk a célba, Hűvösvölgybe. Megkaptuk a másodszori teljesítőknek járó díjazást, pihentünk, beszélgettünk, hazamentünk.

Sziló

GÖDÖLLŐ 30 éjszakai

Volt egy túra... Volt agy túra tavaly, amely feltűnve, üde színfoltként gazdagította az éjszakai túrák palettáját. Volt egy túra, amely túl könnyű teljesíthetőségével, gyerekközeli jelképeivel vonzotta az ifjúságot is. Volt egy túra tavaly, ahol a rendezők értünk voltak, segítettek, ahol tudtak. Volt egy túra tavaly, ahol a hatalmas köd ellenére is jól lehetett tájékozódni a gondosan felfestett jelzések szalagozások segítségével. És volt egy túra, ahol jól éreztem magam, s alig vártam az egy év elteltét, az ismétlés lehetőségét. Végre eltelt az egy év. Ám sajnos elmúlt vele együtt sok más is. Most van egy túra, ahol megmaradt a jelképrendszer (tavaly bagoly, idén denevér) játékossága, megmaradtak a lelkiismeretes jelzések és megmaradt az útvonal könnyűsége (28 km 250 m szinttel). Mindez viszont a szombat esti starthoz nem csak a teljesítménytúrázókat és a mozogni vágyó gyerekeket, felnőtteket vonzotta, hanem sok mást is. Szomorú és lehangoló volt olyan (többnyire tizenéves) fiatalokkal részt venni a túrán, akik nem hogy a rendezvényt, de még a többi résztvevőt is semmibe vették, zavarták viselkedésükkel. Míg tavaly a ködtől nem láttunk, most ezt a folyamatos cigarettafüst "pótolta". Az útvonalon kialakult folyamatos emberkaravánban nem lehetett nyugodt helyet találni sem felgyorsított tempóval, előresietve, sem pedig lassan, lemaradva. Mindenfelé ott voltak a "jókedvre derítők". Ittak, trágárkodtak, nem sajnálták a hangerőt. Lakott területen haladva még a rongálástól sem riadtak vissza. Ezen az estén, éjszakán én szégyelltem helyettük magam. Igen, szégyelltem magam, hogy velük veszek részt egy túrán, hogy engem is egy kalap alá sorolhatnak "ilyenekkel" a környékbeliek. Kár, hogy egy jól induló teljesítménytúra elromlik az indulók ilyen "felhígulása" miatt. Van egy túra... Van egy túra, amire legközelebb csak akkor megyek, ha rossz idő lesz, ha szakad az eső, ha biztos lehetek benne, hogy a kicsit is megnehezedett körülmények miatt már csak az igazán elszántak és odaillők jönnek majd el.

Horváth Zoltán /Szolnok/

Gödöllő 30 éjszakai

Mintegy félórás késéssel a rajtidő után érkeztünk meg Jávor Zoli túratársammal a túra rajtjához, mert némi problémánk akadt a Zselic 50-ről való átutazás közben. Köszönet Varga András főrendezőnek, hogy rajtidőn túl is engedett minket indulni.

Dermesztő, télies hidegben indultunk el a Palota kertből. A máriabesnyői vasútállomásnál már utólértük a seprűket, majd a hidegben is embert izzasztó Juharos megmászása állt előttünk. Rövidesen kellemes meglepetés ért minket: a következő ellenörző ponton tűz mellett melegedve fogyaszthattunk el néhány almát. A Király úton már jártunk a Gödöllő 80-on, mégis egy elágazónál rosszul kanyarodtunk, így kissé rátettünk a túrára. A Silver büfénél találkozunk egy kisebb csoporttal, akik már túl voltak egy isaszegi tiszteletkörön. Történt ugyanis, hogy a piros útnál az ellenkező irányba fordultak, mint kellett volna. A Bolnoka előtt már jócskán utólértük a szépszámú mezőnyt. Több általános iskolás csoport is nem egyszer az ellenkező irányból került elő. A kevésbé gyakorlott túrázók közül többeknek problémát okozott a bolnokai erdőig megtett táv (24 km). Sőt a kisebbek között volt, aki sírt is, mert annyira fájt a lába. A gödöllő előtti földút elágazónál szokás szerint sokan egyenesen mentek tovább, így kavartak egy nagyot, s így valószínűleg nem érték időre célba. Hat óra alatt teljesítettük a jó hangulatú túrát, a célban pedig a baglyas kitűző mellett sajtos kifli, túró rudi és üdítő várt ránk.

Maximálisan meg voltam elégedve a rendezéssel, csak így tovább, Margitások!

Toplak József

u.i. A november végén kiadott eseménynaptár tervezetből sajnálattal értesültem, hogy 1997-ben nem rendezik meg a Margita és a Gödöllő gyalogos teljesítménytúrákat. Kár értük, mert a rendező szervezet magas rendezési szinvonalról tett tanúbizonyságot.

Írottkő 70

Másodszor vettem részt a Kőszegi-hegység egyetlen teljesítménytúráján, az Írottkő 70-en. Fárasztó postavonatozás után találkoztam a túra rajtjánál Nagy Margit túratársammal (teljesítménytúrázók körében közismert nevén: Hugi), aki a jéghideg iskolaudvaron aludt, mert már nem volt hely a tornateremben. Mivel nem előszőr indultam a túrán, tudtam, hogy mire számíthatok: az elején koncentráltan sok szint, bükkösök és a háromszor visszatérő falucska Velem, később pedig unalmasabb síkvidéki szakaszok.

Fél hétre sikerült összeszedni magunkat, ekkor vágtunk neki a 68 km-es távnak. Egy kisebb csoporttal (Jávor Zoli, Egres Béla, Salap Irén, Toperczer András) indultunk el, de hamarosan lemaradtunk tőlük. Kőszegről kiérve hétvégi házak között, majd gyönyörű bükkösben haladtunk az Enikő-forrás felé. A velemi Alkotóházban meleg teával fogadták a fázós túrázókat a rendezők, bár ekkor már nyáriasan sütött a nap. Így nem csoda, hogy alaposan megizzadtunk a Kalaposkő, majd az Irottkő megmászásában, amely közben rég nem látott túrázó barátommal, Zsirai Zolival találkoztam. A csúcson álló kilátóból csodálatos körpanoráma tárult elénk, majd egy kellemes völgyben ereszkedtünk vissza Velembe. A figyelmes rendezők frissítővel vártak minket. Így rövid tízórai (tizenegyórai?) szünet után indultunk a Szent Vid kápolna felé. A Hörmann-forrás hűsítő vize után leereszkedtünk az OKT-n a Stájer házakhoz, ahol a minket nem ismerő pontőrök csodálkoztak rajta, hogy a "hugomnak" más a vezetékneve, mint nekem. Ugyanitt lehetőség nyílt az Erdészeti Múzeum megtekintésére, amit most kihagytunk, mert Hugi kissé nehezen tudott jönni, és félő volt, hogy gondunk lesz a szintidővel. Az egyedülálló természeti látványt nyújtó Hétforrásnál tartottunk egy kis pihenőt, majd felkapaszkodtunk az Óház-tetőre, ahol a nyár óta ismét kilátó áll. A kilátóból messze átláttunk Ausztriába is. A Kenyér-hegy után elhagytuk a Kőszegi hegységet, majd a harmadik velemi frissítő után nekivágtunk a túra síkvidéki jellegú részének. Az éjszaka ránkszálltával Pálfi Zolival hármasban haladtunk előre, majd az Ilona-völgy előtt bevártuk a mögöttünk jövő lámpásokat, akik - örömünkre - Nagy Lajosék voltak a Fehérvári Meteorból, így velük beszélgetve tettük meg az utolsó kilométereket. Megkönnyebbülten (főleg Hugi) vettük át az irottkői kilátót ábrázoló kitűzőt a célban, ahol még üdítő és szendvics is várt ránk.

Mindkettőnknek jóleső alvás után másnap délelőtt még egy kis városnézést ejtettünk meg túrázó barátainkkal (Rizsa, Toperczer András, Salap Irén), majd - előre láthatólag egy évre - búcsút mondtunk Kőszegnek, ennek a kedves nyugat-magyarországi kisvárosnak. Gratulálunk a rendezőknek a profi rendezéshez! Jövőre ugyanekkor, ugyanitt ismét találkozunk!

Toplak József

MECSEK ÉJSZAKAI

November 9, szombat, este. hat óra. Az uránvárosi buszvégállomáson, hideg időben, egy kis asztalka mögött a rendezők kissé elgémberedett ujjakkal írják a nevezési lapokra a neveket, az asztalka előtt pedig a vártnál nagyobb számú "elvetemedett" résztvevő várja, hogy nekivághasson az éjszakának, és a 33 km-nek (no meg az 1230 m szintnek). Akik ismerik a Mecseket, az útvonal-lapot elolvasva (s a Babásszerkövek, Sasfészek, Szuadó-völgy, Nagy-Kő-oldal, Kőlyuk és Zsidóvölgy elnevezésekkel találkozva) már előre azt is tudták, hogy itt nemcsak a sötétség és a hideg lesz az "ellenfél", hanem a terep - és így a szintidő - is!

Mi öten indultunk együtt. Előnyünkre volt a "hazai pálya", így sikerült nem elkeverni. A Babásszerköveknél szépĄlátványban volt részünk: a várostól nyugatra eső vidék, Cserkút és Kővágószőlős esti fényei. A Jakabhegy fennsíkján a derült éjszakában a Tejutat csodáltuk. Azután a Szuadóban jót tocsogtunk. Orfűre lefelé "kellemeset" csúszkáltunk, a Lóri kulcsosbáz felé tartva pedig már nem gyöztük számolni a patakon való átkéléseket. Lóriban, jól esett volna egy meleg tea, no de volt helyette alma; végtére is az is frissített, ha nem is melegített. No de nem volt nagy baj, mindjárt utána "melegített" a Vágotra felfelé húzás. Aztán tovább a liftezés le a Kecskeháton Kőlyukra! (Néhol hű, de meredek volt!). S utána a "desszert" két km-nyi csetlés-botlás a Zsidó-völgy szikláin és bedőlt fáin. Innen kikecmeregve majd hogy nem üdítően hatott a Lapis előtt arcunkba fújó hideg és erős szél (csak ne fáztunk volna miatta annyira!). Lapistól - a harminc km-nyi kemény terep után - már igazán "semmiség" volt a kavicsos sétaúton besétálni a célba, a Kardos-úti kulcsosházba.

Mondhatni jó buli volt! Legalábbis nekünk tetszett: egy különleges élménnyel lettünk gazdagabbak. Többen szóvá tették ugyan, hogy egyes helyeken a jelzések nem voltak elég pontosak, s gyakrabban kellett volna szalagozni - amiben talán van némi igazság -, de aki éjszakai túrára - és főleg teljesítménytúrára - vállalkozik, vegye számításba, hogy éjjel az erdő egészen más, mint nappal. S nem árt némi tájékozódási tudás sem. A kérdéses helyeken pedig: inkább öt percre megállni, és tájékozódni, mint fél-egy órákat elkeverni.

A rendezők tájékoztatása szerint a túrán jóval többen indultak, mint amennyire számítottak: összesen 174-en. Ami érdekes: Pécsen és Baranyán kívül az ország nagyon sok helységéből érkeztek, így Ácsról, Bonyhádról, Budapestről, Csepelről, Debrecenből, Dombóvárról, Kaposvárról, Mezőberényből, Miskolcról, Rétságról, Szentgálról, Szegedről, Szekszárdról, Székesfehérvárról, Szigethalomról, Szolnokról, Szombathelyről, Veszprémből. A 174 indulóból 112-en teljesítették a távot szintidőn belül, 22-en pedig szintidőn túl értek be a célba. 40 résztvevő feladta a túrát. Lóriban elfogyott 35 kg alma, a célban pedig 10 kg vajas-zsíros kenyér, 35 liter leves és 40 liter tea.

Köszönjük az "éjszakai bulit" a rendező Fekete Bárány Természetjáró Egyesületnek!

Strasser Péter (A Mecsek Híradó nyomán)

A Lefagysz 40 túráról szóló cikket egyenlőre kihagytuk a Web változatból. A rendező a cikk egyes kijelentései miatt tiltakozott a TTT-nél, perrel fenyegetett. A TTT vezetőségének határozatáig a megjelentetéstől eltekintünk.

VÉLEMÉNYEK

"Találékonyság", azaz csalás?!

A rádiókabaréból tudom, hogyha egy zenekritikus azt írja az énekesnőről, hogy személyében Carmen rangos megszemélyesítőjére talált, az magyarul azt jelenti, hogy éneklés helyett úgy ordított, mint egy zupás őrmester.

Most viszont Horváth Zoltán úr (Szolnok) jóvoltából azt is megtanultam, hogy az oly közönségesen hangzó "csalás" szót a jövőben a sokkal szalonképesebb "találékonysággal, tájékozódási hajlammal" - esetleg, hogy a műveltségünket is fitogtassuk - "kreativitás"-sal helyettesíthetjük.

- Ugye mennyivel szebben hangzik így?

A lényeg ugyanis az adott táv teljesítése, ami csak (!) a kijelölt útvonalon annyi, amennyi. Ha ettől valaki a "saját kedvéért eltér", az rendszerint lerövidíti a távot, mint az, aki a "Bakony 50" után a vonaton szemérmetlenül bevallotta, hogy ő csak 42 km-t gyalogolt! Ez talán tájékozódási hajlam? Nem kedves Horváth úr, ez csalás!!!

De említhetem a cserkészek 48-as emléktúráját is, ahol többen észleltük, hogy a résztvevők közül voltak olyanok is, akiknek nem volt ínyére felkapaszkodni a Hosszú-hegyre - ezzel szintet, sok száz métert és időt takarítván meg - ez talán kreativitás? Nem kedves Horváth úr, ez csalás!!! Még az első Sajgó 50-nél felfigyeltem néhány indulóra, akik a műúton lévő ellenőrzőpont után nem a keskeny, nehezen járható, csúszós "kijelölt" utat választották Királykút felé, ha nem a rövidebb, jól járható műutat Sikáros irányába. Ez lenne a találékonyság? Nem kedves Horváth úr, ez csalás!!! Gödöllő 50-ről szóló beszámolómban említést tettem e csoportról, akik "másik úton jöttünk", s elém kerültek, pedig nyilvánvalóan lassabbak voltak nálam, hiszen kétszer is lehagytam őket, azaz - Horváth úr szerint "saját kedvükért eltértek" a kijelölt úttól - szerintem pedig egyszerűen csak CSALTAK! Így, csupa nagy betűvel!

Nevetségesnek tartom azt is, hogy az ellenőrzőpontok kényszerleállások volnának, számomra pedig alkalmat jelent pár korty italra és néhány falat ennivalóra.

Végezetül csak annyit: Kellő "kreativitás, találékonyság és tájékozódási hajlam" birtokában továbbra is csalni fognak azok, akiknek a lelkiismerete elbírja, hogy többé-kevésbé meg nem érdemelten jussanak egy-egy jelvényhez. Ez számomra nem jelent sikerélményt, mert a rendezőket úgyszólván bárhol be lehet csapni, de magamat soha, csalással szerzett jelvény mögött ott marad az a tudat, hogy nem sportszerű magatartással jutottam hozzá! Teljesítménytúráinknak valóban még fejlődniük kell, csak nem abban az irányban, amerre Horváth úr szeretné!

Koncsek János

A RENDEZŐK ÍRJÁK

Völgyön és hegygerincen át

Tizenhárom esztendeje, hogy néhányunk fejéből kipattant a szikra, és elhatároztuk: rendezzünk mi is teljesítménytúrát. Ennek a mozgalomnak nem volt sok előzménye, hisz két évvel azelőtt hirdették meg. Mi a Hegyhát Turistája jelvényszerző mozgalmat ezelőtt indítottuk útjára. Ennek ötven kilométeren felül volt a távja. Ezek után kicsit módosítottuk a túra útvonalát, és meghirdettük az eseményt. Emléklapot készítettünk, és a túramozgalom jelvényét adtuk az első teljesítőknek.

Izgatottan vártuk azt, hogy egyáltalán jelentkezik-e valaki, de várakozáson felül, negyvenöten vágtak neki az útnak, és ennyien teljesítették is az ötven kilométeres távot. Augusztus huszadika volt, nagy meleg, iskolai szünet, ezért szép eredménynek könyveltük el a résztvevők viszonylag magas számát. Ám rájöttünk arra, hogy ez az időpont nem igazán kedvező túrázásra, ezért a következő évre, 1985-re már szeptember végét jelöltük meg a feladat teljesítésére. Erre már hetvenhatan jelentkeztek, ők teljesítették is a távot. Új jelvényt nyújtottunk át a résztvevőknek, és a kicsi, hegyháti épületet ábrázoló jelvény nagy tetszést aratott a résztvevők körében. Az ezt követő években a résztvevők száma már mindig meghaladta a százat, 1991-ben már száznyolcvanhatan rótták a Hegyhát útjait. Volt egy kis gondunk is. Többen soknak találták az ötven kilométeres távot, ezért kérésükre meghirdettük a harminc kilométeres túrát is.

Szerencsére az időjárás minden évben kedvezett, csak a jubileumi tizedik túrán tréfált meg bennünket egy kicsit. Ezzel be is akartuk fejezni a sorozatot, de többek kívánsága az volt, hogy folytassuk. Sokat gondolkodtunk rajta, de végül a folytatás mellett döntöttünk. Az időjárás megbosszulta töprengésünket, hiszen az ezt követő évben locsogott az eső a meghirdetett napon, ennek ellenére huszonheten elindultak, és huszan be is fejezték a túrát.

Ezek után idén, amikor szerveztük az eseményt, csak azt kérdezgettük egymástól: vajon ez alkalommal milyen meglepetést kapunk? Szeptemberben majdnem minden nap esett az eső, de a túra előtti csütörtökön kiderült az ég, és szerencsére ilyen is maradt az időjárás vasárnapig. Tán ennek is köszönhető, hogy ebben az évben rekordot döntöttünk. A harminc kilométeres távon százhatvankilencen indultak el, ötven kilométeren ötvennégyen veselkedtek neki a feladatnak. Míg a túrázók a Hegyháttal "birkóztak", két "szakács": Horváth László és Kovács Csaba tanár urak tüzet csiholtak a kondér alatt, és készítették a gulyást, hogy a túrázók a célba érkezés után meleg étellel csitíthassák éhségüket.

Dél még alig múlt el, a szakácsok már alig végeztek remekművükkel, máris befutott az első csapat, akik végeztek az ötven kilométerrel. Az étel rengeteg dicséretet kapott. (Magam is megkóstoltam, igazuk volt a dicshimnuszt zengőknek.)

Idén is sok régi barát érkezett. Eljöttek a mezőberényiek, itt volt dr. Vágfalvy Béla, aki az első tíz túra mindegyikét teljesítette. Nagy László, budapesti barátunk évek óta visszajár. Az éjszakai vonattal érkezik, letudja az ötven kilométert, azonnal vonatra ül, és utazik haza.

Alkalmi szálláshelyünk a szakközépiskola tornacsarnokában van, az együtt eltöltött éjszakák barátsággá nemesítik a túrázók kapcsolatait. A gondnok: Takács Lászlóné, "Panni", valamint férje nagy szeretettel gondoskodik a vándorokról, reggelre kelve gőzölgő kávéval vártak minket. Köszönet érte, barátaink nevében is.

A rövidebb táv bevezetése jó gondolatnak bizonyult, sok fiatalt vonz, és sokakat kedveltet meg a túrázással.

Idén először jöttek gyerekek Győrvárról nevelőik kíséretében, igaz, csak a teljes táv kétharmadát teljesítették, de bízom abban, hogy jövőre is visszatérnek, és akkor már az egész útvonalat bejárják. Püspökmolnáriból Keresztényi Zoltán igazgató úr az idén is elhozta diákjait, és sikeresen teljesítették a távot. Ne feledkezzünk meg a vasvári diákokról sem. Nagy számban és sikeresen teljesítették a túrát.

Minden vendégünk emléklapot, kitűzőt és jelvényt kapott, persze a gulyásról se feledkezzünk meg. A polgármesteri hivatal jóvoltából dr. Séfer Sándor jegyző úr serleget nyújtott át a vasvári Kardos László Általános Iskola, valamint a szombathelyi Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnázium diákjainak, és a Mezőberényi Vasutas Természetjárók kicsi, de lelkes csapatának.

Végezetül szeretném megköszönni mindenki segítségét, aki valami módon segítséget nyújtott az eredményes lebonyolításban. A hosszú lista miatt neveket ezúttal nem említek. Azzal búcsúzok: Találkozunk 1997. szeptember 27-én.

Benke Tibor (A Vasvári Újság nyomán)

110-en az I. Táncsics túrán

A Táncsics Népfőiskola kezdeményezésére - mint ismeretes - új turista útvonal lett kijelölve, és a megyei Természetbarát Szövetség által felfestve a Bakonyban. A cél, hogy ez a terület is be legyen kapcsolva az országos vérkeringésbe, kezd megvalósulni.

Táncsics 10, 20 és 40 km-es túra zajlott le hét (!) község összefogása jóvoltából. A polgármesterek - példás összefogást tanúsítva maguk is tevékenyen részt véve a szervezésben és lebonyolításban - sikeresen előkészítették a most már hivatalos I. Táncsics túrát, mely egyben a Nemzetközi Népsport Szövetség (IVV) túrája is volt, hiszen a nemzetközi kalendáriumban is szerepel. A 10 km-en 59-en, a 20 km-en 15-en, a 40 km-en 36-an mentek végig.

Minden községben példásan meg volt szervezve az ellenőrző bélyegzés és még ajándék képeslapot is kaptak a résztvevők, akik a zuhogó eső ellenére szépen teljesítették a távokat. Jöttek Budapestről, Veszprémből, Győrből, Tatabányáról, Székesfehérvárról és az érintett községekből. Surról egy egész nagy csapat iskolás gyerek jött. Az Ácsteszéri Polgármesteri Hivatal nagyszerű helyet biztosított a rajt - célhoz, köszönet érte nekik, de minden érintett község a maga útvonalát rakta rendbe példásan (volt ahol kaszálni kellett, volt ahol oszlopokat ástak le a jelzés miatt). A példás összefogás eredményeképpen remekül sikerült az I. Táncsics túra. A résztvevők úgy köszöntek el egymástól, hogy jövőre szeptember utolsó szombatján ismét találkoznak a II. Táncsics túrán (Rajthely Súr lesz 1997-ben).

Horváth Zoltán, Tata (A Természetbarát Híradó nyomán)

Deák teljesítménytúrák

Október 26-án kellemes őszi túraidőben rendezhettük meg a harmadik Deák teljesítménytúrákat a Zalai-dombságban. A távolról érkező túrázók jó hangulatban töltötték el a túra előtti estét a söjtöri tornateremben, melyhez talán az is hozzájárult, hogy levetítettük az előző évi rendezvényről készült video felvételt, melyet szeretnénk a jövőben hagyománnyá tenni. A túra során a söjtöri Deák házból indulva felkeresték a résztvevők a Deák-forrást, a festői Vas-völgyet, a Márki erdőt, a Mackó-forrást, a Pusztaszentlászlói halastavat, a rádiházai lovasiskolát, valamint a szompácsi kápolnát. Néhány ellenőrző ponton szerényen megvendégeltük a túrázókat némi frissítővel. A választékban tea, tej, kakaó, zsíros és vajas-mézes kenyér, csoki, üdítő és sör szerepelt. A célban most is készült videora vett riport néhány túrázóval. Az ismert teljesítménytúrázók is szép számmal (Csernai István, Jávor Zoltán, Nagy Lajos, Nád Béla, stb.) megtisztelték részvételükkel a rendezvényünket. Nőtt a hosszú távú (70 km-es) túra népszerűsége, de a 151 résztvevő többsége idén is a 30 km-es távon indult. A különcök az 50 vagy a 20km-es túrát választották. 7-en vehették át a Deák 70 második teljesítéséért járó Deák címeres kitűzőt. A Deák 30 teljesítői új kitűzőt kaptak, melyen a Deák-ház látható. A túra legidősebb résztvevője 68 éves volt, a legfiatalabb 9 éves. Az előbbi a 30, az utóbbi a 20 km-es távot teljesítette sikeresen. Ezúton is köszönöm a 38 fős rendező gárda kitartó munkáját. Külön köszönet Klujber László főrendező társamnak, aki a legtöbbet vállalta a rendezvény előkészítéséből és lebonyolításából.

Toplak József, társ főrendező

Poénkodunk?

1996. november 9-én este 6 és 8 óra között elindult az első Éjszakai Mecsek teljesítményúra. Több szempontból is első ez a túra: első éjszakai túra a Mecsekben, és először érintett olyan helyeket, amelyeket más teljesítménytúra még nem.

A túra napján, a rajtoltatás előtti néhány órában, mi rendezők folyamatosan mozogtunk a terepen, hogy megkönnyítsük a résztvevők haladását a kiírt útvonalon. Természetesen nem tudtunk mindenhol szalagot kitenni, a megfelelő közvilágítást biztosítani, valamint a turistaösvényeket lebetonozni.

A túrán 174-en indultak. A söprűvel együtt tizenhét rendező próbálta jólétüket biztosítani az éjszakában. Remélem mindenki számára tudtuk biztosítani a megfelelő szolgáltatást.

Szeretném megköszönni a turistáknak, hogy eljöttek, és szeretnék elnézést kérni az esetleges kellemetlenségekért. Szeretném megköszönni azon turistáknak a résztvételt, akik szintidőn kívül értek célba, és megértették, hogy ezért nem kapnak díjazást. Végül, de nem utolsósorban, szeretném megköszönni a főrendezőnek és rendezőtársaimnak a munkát, akik szabad óráikat áldozták a túra zavartalan lebonyolításához.

És végül: szeretném megköszönni annak a kedves turistatársunknak a munkáját, aki éjt nappallá téve azon fáradozik, hogy tönkretegye teljesítménytúráinkat. A Mecsek 1800 rendezése előtti napon Szekszárdon elhelyezett plakátok, melyek azt tartalmazták, hogy a másnapi teljesítménytúra elmarad, még viszonylag elviselhető poénnak számított. De az Éjszakai Mecsek előtti munkássága kicsit durvának minősíthető. Az útvonalon elhelyezett elterelő táblák, melynek száma 50 és 100 közé becsülhető, nem megfelelőek viccelődésre. Főleg a Babás-szerköveknél elhelyezett "balra nyíl" tábla, amely Cserkút felé mutatott. Akik résztvettek a túrán, vagy ismerik a helyszínt, tudják, hogy Cserkút megközelítése innen nem a legveszélytelenebb, feltételezve, hogy az ember nem zerge. Persze az ínyenc öngyilkosoknak megfelelne. A túra előtti pár órában az útvonal 95 %-át bejártuk és megpróbáltuk eltávolítani az összes félrevezető jelzést.

Matécz Péter

HÍREK

A Közgyűlésről 1996. november 24-én tartottuk közgyűlésünket melyen 43 tagunk vett részt. Pál István beszámolt az 1995. július óta eltelt időszak történéseiről. Az alapszabály módosítására tett javaslatokat a közgyűlés nem fogadta el. Ezek után személyi kérdésekről döntött a közgyűlés. Az új tisztségviselők: Sztancsik György elnök, Varró Lídia alelnök, Horváth Csaba titkár. Majd a közgyűlés résztvevői tájékoztatást halgattak meg "A hazai legjobb teljesítménytúra" c. díjról és a NISZA-tól kapott pénz elosztásáról. Végül a közgyűlés tiszteletbeli TTT tagnak választotta Pál Istvánt és Tihanyi Pétert.

Megjelent az éves eseménynaptár

Már kapható a "Hazai teljesítménytúrák" 1997. évi eseménynaptára. Az ára külsősöknek 350 Ft, TTT tagoknak 250 Ft (1 db/fő). Újdonság az előző évekhez képest a színes borító. A túrák statisztikai adatai is bekerültek a kiadványba. A füzet az ismert helyeken kívül megvásárolható még a XVIII. kerület, Üllői út 520. alatt lévő trafikban (az iparvasútnál) és az Ulysses Antikváriumban, 1088 Bp. Rákóczi út 7. (nyitva: H-P 13-18 óráig).

Új címek és telefonszámok

A hétfői napok kivételével az eddigin túl még a következő telefonszámokon adunk információt: 388-2826 (Sztancsik György), 177-6433 (Horváth Csaba). Levélcímünk: Sztancsik György, 1183 Bp. Léva u. 9. Elektronikus postacímünk: ravaszfa@mail.matav.hu

Az eseménynaptárban megjelent a túrák statisztikája, ezért most azt nem közöljük.