A túra története
 

A Pilis - Visegrádi-hegységben 1992-ig már kb. egy tucatnyi teljesítménytúra volt, a magyarországi hegységek közül a legtöbb. A hegységben ugyan igen sűrű a turistaút-hálózat, a túrák mégis sok szakaszon azonos útvonalon haladtak. Ebben a helyzetben próbált újat kitalálni Pál István barátom, az útvonal kitűzője. A túra legnagyobb része valóban nem halad együtt egyetlen más túrával sem. Az eredeti elképzelés szerint a túra Szentendréről indult, de sajnos így a tervezett útvonal jóval 50 km felett volt és ráadásul igen hosszan aszfaltúton vezetett. Ezért a második bejáráskor, amikor a mérőkerékkel való mérés is történt, már a Szabadtéri Néprajzi Múzeum főbejáratától indultunk. Így a városi bolyongás kimaradt. A rajthely végül azért nem a Skanzenhez került, mert a múzeummal nem sikerült megegyezni, viszont a Sztaravodai táborhelyet kezelő Pilisi Parkerdővel igen.

Az ellenőrzőpontok kijelölése úgy történt, hogy közöttük a legrövidebb út a jelzett turistaút legyen és lehetőleg fedett hely legyen. Visegrádon eredetileg csak egy pont volt az Apátkúti-völgy alsó végén a Tilcsi kocsmában. Miután ez nem vált be, helyeztük át a pontot, ami egyben a 20 km-es táv célja, a nem működő Patak borozó fedett teraszára. A rövidítések megakadályozására került újabb pont a visegrádi vár bejárata elé. Sajnos a Patak borozó teraszát teljesen tönkretették, de szerencsére a mellette épült Dunakanyar Erdei Iskola helyet adott a pontnak. A Pilisszentlászlói pont az Erika fagyizóban volt, annak megszűnésekor kellett a szemközti kocsmába átköltözni. A többi hely kezdettől fogva változatlan.

Sajgó 50 honlap