Túrabeszámolók


Bakony 50/25/10

nafeTúra éve: 20152015.03.30 21:06:01


Bakony 25 plussz egy városlõdi kör, részben a 10-es táv nyomvonalán


GPS-el mért távolság 36,8 km, barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés 980 m. Ezen belül a 25-ös táv: 22,5 km, 620 m szinttel (A valóságban ez tényleg csak a kiírás szerinti 500 m körül van, de most ennyit mértem. Tapasztalataim szerint, a viharos szél befolyásolja a barometrikus mûszereket).


Eredeti tervem az volt a túrára, hogy elmegyek kocsival Herendre, megcsinálom a 25-ös távot, majd Szentgál felé visszagyalogolok Herendre. Mivel azonban viharos hideg szelet ígértek a békák, ráadásul egy megfázás is kezdett kijönni rajtam, egy kis hõemelkedéssel, ezért maradt a régi megoldás: Városlõdön tettem le a kocsit, s busszal mentem Herendre. Alapvetõen a hideg szél volt a döntés oka, mivel megfázást már sokszor sikerült gyalogtúrával elmulasztani.


Gyorsan sikerült benevezni, a vastag pulóvert vékonyabbra cseréltem, s nekivágtam a nem túl combos távnak. Jól jellemzi a szél, hûtõ hatását, ez évben még nem öltöztem ilyen vastagon túrára, mint most, még a szilveszter éjjeli Pilis szent keresztje teljesítménytúrára sem, pedig akkor -8 Cº volt, most pedig +6-10 Cº. Rendesen süvített a szél a fák ágai között. A szokásos aszfaltos kaptatóval értem el a Hajagokat. A természet késését jelzi, hogy nem különül el a virágok nyílása. Még van hóvirág, de virágzik az ibolya, az odvas keltike, a szellõrózsa, a bogláros szellõrózsa, a száratlan kankalin és a somfa is, viszont még nem láttam madársóskát. A térképvázlat, és a csak a jelzések felsorolását tartalmazó itiner, a valamikor kint felejtett szalagokkal együtt, okozott problémát néhány túrázónak. A túra ezen szakasza HM Verga területen vezetett. Azt tudom, hogy a Bakony Erdõ már nagyon harap a teljesítménytúrák után kint felejtett szalagokért. Jó lenne, ha a Verga is ezt tenné, hozzá téve, hogy mindkét cég meglehetõsen pozitívan áll a teljesítménytúrákhoz, illetve egyáltalán a túrázáshoz. Nehezítette a tájékozódást a kvázi itiner túlzott tömörsége is. Nem említi, hogy a sárga jelzésen akkor kell elhagyni az aszfaltot, amikor az már másodszor hagyja el azt. Az elsõre inkább azt mondanám, becsatlakozik. Csak térképrõl derül ki, mikor kell letérni. GPS nélkül, a távadatok nagyon csak tájékoztató jellegûek. Lehetnek pontosak, csak éppen GPS nélkül a gyalogosnak nincs mivel mérnie, a saccolás megy 4-5 km-es szakaszoknál enyhén szólva is csak saccolás. Az már a jelzés festés hibája, hogy Y elágazásban középen van, az-az bármelyik útra vonatkozhat, s nincs belátható távolságon belül újabb jelzés, ami segítene. Itt még tapasztalt túrázók is rossz irányba indultak. Végre letérhettem az aszfaltról. Reméltem, a következõ, meredekebb emelkedõn végre sikerül kimelegedni. Nem jött igazán össze. Szedtem egy-két marék medvehagyma levelet a szendvicshez.


Az ellenõrzõ ponton a pecséthez, jó forró teát kaptam, amit menet közben ittam meg. Valahogy nem volt kedvem ácsorogni. A Hajagokon és a levezetõ utakon a fakitermelõ gépek által összevágott utak lassították a haladást. A hegyrõl leérve nyílt terepen ballagtam Öreghálásig, ahol újabb pecsétet kaptam, s szóltak, hogy Csehbánya elõtt a P+ jelzésen kerítés van, s létrán lehet keresztezni, de akár ki is lehet kerülni. A létra új, jó minõségû, ezért nem kellett foglalkozni a kerülõ úttal, amit térképen is mutattak. Hamar beértem Csehbányára, s betértem a megszokott vendéglátóhelyre. Frissítés után, irány a Torna-patak völgye. Sajnos, csak rövid ideig mehettem ebben a kellemes völgyben, majd egy idõre ki kellett kapaszkodni belõle. Ismét egy tönkretett úton mentem. Ekkor értek utol az elsõ hosszú távos futók. Végre letérhettem errõl az útról, s visszatértem egy kis idõre a patakvölgybe. Megkaptam az utolsó ellenõrzõ pecsétet is. Mindkét patakon átvezetõ gyalogos híd ép, bár az egyiken már cserélni kellett a korlát egy részét, egy kidõlt cseresznyefa miatt. A völgybõl kivezetõ kaptatón figyeltem, van e madársóska. Sajnos nincs. A nyílt tereprõl egész jó a kilátás Városlõdre. A legelõ vége felé, a tulajdonos az úton eteti a szarvasmarháit, emiatt alig követhetõ a jelzés s el kell gondolkodni a nyomvonal megváltoztatásán, mert bokáig marhatrágyában nem lesz az a nagy élmény túrázni. Szokásom szerint, amíg csak lehetett, a mezõn mentem az aszfalt helyett. Még nem volt dél, amikor beértem a célba (csak 11.59).


Átvettem az oklevelet és a kitûzõt, s mivel jól éreztem magam, úgy döntöttem, megyek egy kört a Déli-Bakonyban is. A Kálvária felé mentem ki a faluból, hogy kevesebbet kelljen aszfalton talpalnom. Az Üveg-hegyre menet, és utána is a sárga jelzésen jöttek szembe rövid távos túrázók, akik nem igazán értették, mit keresek ott, a 10-es táv szembe irányán. Érdekes, de ezen a szakaszon, még én is csak a lefelé jöttem. Többen is panaszkodtak a rossz sárga jelzés miatt. Tény, a Déli-Bakonyban, az OKT kivételével a többi jelzés nagyon gyenge, néha csak a térképen létezik. Mivel a 10-es táv, alapvetõen a tapasztalatlan és alkalmi túrázóknak szól, nagyon kellene szalagozás. Miután fölér a jelzés a Fokhagyma-hegyre, jó darabon semmi sincs. Elsõ alkalommal, amikor erre jártam, én is GPS alapján mentem a következõ 2-3 elágazásban. Ne vegyük el a kedvüket a túrázástól. Áttértem a S+ jelzésre, s azon kaptattam a Kopasz-hegyre. Az Üveg-, és a Fokhagyma-hegyeket a Kopasz-heggyel összekötõ gerincrõl fantasztikus a kilátás az Északi-Bakony nagy részére (a Farkasgyapû fölötti hegy, a Pápavár, a Kõris-hegy, a Hajagok és talán még a Papod is látható). Jó látási viszonyok között el kell ide jönnöm, de tájolóval és távcsõvel együtt. Jelzetlen úton leballagtam a Csollányos-völgybe, az OKT-re, s elindultam vissza Városlõd felé. Egy frissen gléderezett és helyenként frissen murvázott úton visszakaptattam a Fokhagyma-hegyre, hogy jobban leizzadjak, illetve csökkentendõ az aszfaltos szakaszt, s a Kálvária felé tértem vissza a faluba. Bementem a megszokott vendéglátóhelyre egy kólára, s hazafelé vettem volna az irányt, de megérkezett az egyesületi csapat is, s megkaptam az ez évi MTSZ tagsági kártyát.


A szelet leszámítva, jó kis túra volt. A 25-ös táv könnyû, bár nem túl látványos. A 10-es táv, szerintem látványosabb, mint a hosszabb távok. Igaz, csak 150-200 m szint van benne, de abból 100 m igazán combos, nehezebb, mint a hosszabb távok bármelyik emelkedõje.


A túra ár/szolgáltatás aránya jó. 600/500 Ft-ért térképvázlatos igazoló lap, oklevél és kitûzõ járt. Saját térkép elengedhetetlen! Akinek nem volt, s nem ismeri a környéket, eléggé bajban volt a tájékozódással. A Középsõ-Hajagon jó forró teát kaptunk. A 10-es távnak ehelyett, a Kálváriánál nyuszi tojás volt az ellátmány. A rajtnál és az ellenõrzõ pontokon kifüggesztették a túra térképét is, feltüntetve a Csehbánya elõtti kerítés kikerülési lehetõségét is, bár van létra is a kerítésnél.