Túrabeszámolók


Népek Tavasza

IcemonsterTúra éve: 20092013.04.23 13:17:31

30km


Egy hûvös hajnali órán érkeztünk meg, Miskolcra, azon belül Diósgyõrön található Herman Ottóról elnevezett parkba. Több réteg ruházat és vadonatúj túra bakanccsal, na meg díszes kokárdával vágtunk neki a 30 kilométeres távnak. Reggeli forró tea melengette a lelkem és csodáltam mennyi ember gyûlt itt össze, hogy gyalogoljon egy jót. Rajtlap kézhez vétele után zöld jelzésen vágtunk neki Bükki barangolásunknak. Elõször a kis vízfolyások mellet haladtunk el a kopár erdõben, aztán a nap elsõ kellemes meglepetése a hóvirágok tömkelege a Bánya-bükki-völgyben, ahol a terepfutók még kitartóan elõzgettek bennünket, bakancsosokat. Elhagyva a pirosat kapaszkodtunk fel Gulicskára, ahonnan szép kilátás fogadott bennünket a környék lombtalan erdeire. Kiérve az erdõbõl a Hegyes-réten találtuk magunkat, ahol már várt bennünket az ellenõrzés. Fehérkõ-lápa-tetõ után csak úgy szaladtunk lefelé a szerpentinen, Lillafüred házai egyre közeledtek, csak a szemfülességemnek köszönhetõ, hogy észrevettük a Mária-forrást. A települést igen rövid ideig csodálhattuk, átkelve a Szinva-patakon, a Vesszõs-völgyben már újra felfelé trappoltunk a sárga jelzésû turistaúton. Vesszõs-forrásnál nagy tömeg fogadott, a frissítõre ide gyûlt sporttársak személyében. Piros kereszten haladva fiatal fenyveseken vágtunk át, majd Borókás-tebernél lefesteni való alpesi tájban gyönyörködtünk, fenyõk és némi kis hó is az utunkba akadt. A következõ EPnél, a Garadnai DTKS pihenõnél már nagy volt a zsivaj, zsíros kenyér és forró tea várt bennünket és a tudat, hogy már a táv felénél vagyunk. A településen sétáltunk egy kicsit a patak mentén, a sárga kereszt jelzésen a Háromkúti-völgy irányába folytattuk túránkat. Itt találkoztunk a Kápa-forrással, túránk utolsó vízfolyásával. A völgybe cammogva még nem sejtettük, hogy majd az Aranylépcsõknél, kalandunk legnehezebb szakasza következik. Fújtatva  lihegve lépdeltünk ezen a természet alkotta lépcsõkön  néha küzdve a feladás gondolatával. Ember próbáló küzdelem volt a javából, ezután értettük meg miben is különbözik ez a túra nyári kollégájától.A térképünkön jelöletlen piros négyzethez érkeztünk ahol meg kaptuk második pecsétünket és útbaigazítást a Sebesvízi panzióhoz. A télen teljesen kihalt szabadtéri teraszán elfogyasztottuk jól megérdemelt ebédünket a jó levegõn. Jólesõ fáradságunkat kellemes sétával küzdöttük le, a sárgára visszatérve, a télen is álomszép Sebes-víz völgyében találtuk magunkat. A mésztufa lépcsõkön csobogó patakocska, több apró vízesés egymásutánja csodálatos látványt nyújt. Viszont a lejövetel nem volt egyszerû, a meredek részeken csak fától-fáig tudtunk haladni. Az egyik ilyen fával való találkozásunk nyoma bordáimon maradtak, de folytattam tovább, mint ha mi sem történt volna. De ezen a részen is túljutottunk és nem volt más hátra, csak hogy felkapaszkodjunk Örvény-kõre. Jókai Mór verseinek megihletõ helye, ezért is áll itt az õ emlékmûve. A Tardonára nyíló panoráma az évtizedek során mit se veszíttet gyönyörûségébõl, versbeillõ a táj. Visszabattyogtunk az elágazáshoz és aztán piroson kóboroltunk egy darabig, egyetlen társunk a mûút többször keresztezte ösvényünket, míg végül magunk mögött hagytuk a Csókási pihenõhelynél. Újabb pecséttel gazdagodva indultunk tovább és nem sokára elértük a misztikus Udvarkõ-barlangot, melynek látványától eszünkbe jutott több horror film helyszíne. Eszeveszett tempót diktáltunk, megérezvén, hogy nem is oly messze a cél. Keskeny–lyuknál az utolsó ellenõrzési pontnál több ember pihegve vett erõt az utolsó 4 kilométerhez. Mi lábaink teljesen jól bírták a kiképzést, még azt sem vettem észre, hogy bordazúzódással gyalogoltam a féltáv óta. Miskolcra visszaérve megint terülj-terülj asztal fogadott, igazán vendégszeretõ helyiek tényleg kitettek magukért. A jó hangulattól megrészegedve és fárad végtagokkal kocsikáztunk haza.




2009.03.15

képesbeszámoló