Régi templomok nyomában 35
GPS-el mért távolság: 36 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 785 m. Ennél másfél kilométerrel többet mértem, köszönhetõen a jelenlegi GPS-em szoftverének, amely 5 másodpercenkénti rögzítésre állítva, a 3-10 m-es kitéréseket nem szûri ki, mint hibás elütést, hanem rögzíti, így az ellenõrzõ pontokon a fotózás, jobbra-balra pár métereket is. A telefonomé is 5 másodpercre van állítva, de az, az ilyeneket kiszûri. Az EP-k körüli nyomvonal néha úgy néz ki a számítógépen, mint egy macska által alaposan szétpofozott fonal gombolyag. Otthon, összeadva ezeket a kis kitérõket, magam is meglepõdtem a másfél kilométeres eredményen.
Reggel, a Káli-medencén keresztül, mentem Révfülöpre, szép tiszta idõben. Reménykedtem, jók lesznek a fotózás feltételei. Letettem a kocsit, s átvonatoztam Tomajba. Nem voltunk túl sokan. A rajt helyét nem volt nehéz megtalálni, csak a túra szalagozását kellett követni. Kerek repkénynél és kék droidnál beneveztem, megnéztem a térképet és az itinert, amiket egyébként már a szervezõk honlapján is tudtam tanulmányozni, elrendeztem a cuccaimat, kimentem az iskola elé és vártam, hogy a GPS összeszedje a mûholdakat. A vasútállomástól az iskoláig vezetõ szakasz nem bizonyult elégnek. Reggel, a telefonomé is elvesztette a mûholdakat Révfülöpön, tehát valami külsõ, vételi probléma lehetett. Amint megvolt a helymeghatározás, nekivágtam a távnak.
A „politikus úton” (bicikliút) kényelmes tempóban átsétáltam Badacsonyörsre. Mire átértem, már nem éreztem a gyapjú pólót sem (Elsõ felvételnél szúrt és viszketett tõle a bõröm. Érdekes, hogy ahogy megizzadtam, akkor szûnt meg a viszketés, pedig az izzadságtól, elvileg fokozódnia kellene.), viszont kezdtem kimelegedni. A Szent Antal kápolna hamar meglett, felírtam a miserendet, és mentem tovább. Mivel stabilan emelkedett az út, megszabadultam a pulóvertõl. Ismét olyan itiner volt a kezemben, amely tartalmazott utcaneveket, és ennek megfelelõen, lakott területen sokkal jobban használható. A kapott térképet kétszer kellett megnéznem, másutt a leírás és a szalagozás untig elégnek bizonyult. Ahogy mentem fölfelé, lett egyre meredekebb az emelkedõ. 2-300 m-en rövidebben kellett fogni a túrabotot is. Fölérve viszont kellemes erdei terep következett. Erdõirtáson keresztül értem el a Salföldi-kolostorromot. Fölírtam a nevet, bejártam a kolostort, fényképeztem. Az egyetlen épen maradt csúcsíves ablaknál meg is lepõdtem, mit keresett egy középkori, európai, katolikus templom ablakában a Yin és Yang szimbólum.
Kicsit újra visszakapaszkodtam a hegyre, hogy elérjem a kék jelzést, amelyet aztán jó darabon követtem. A Cseres-hegyrõl leereszkedõben, a Balaton-felvidéken elõször, légyölõ galócába botlottam. Kicsit késõbb végre kilátás nyílt a Csobánc felé. Sajnos sokkal rosszabb, mint reggel, de hát ez van. Az ellenõrzõ pontot hamar letudom, s megyek tovább. A Bács-hegyen, volt némi bozótharc a szalagozáson, mivel kissé benõtt az ösvény, viszont utána igen kellemes a Kopasz-hegyre vezetõ út. A hegyrõl kiváló lenne a kilátás, ha nem lenne ennyire felhõs, párás az idõ. Most inkább az adja a látvány szépségét, ahogyan a hegyek elõsejlenek a párából, vagy ahogyan felhõsipkát viselnek. Rövid nézelõdést követõen elindultam lefelé. Az itteni lépcsõsor nem olyan hosszú, mint a Bujdosók-lépcsõje (a turistautak.hu szerint 277 lépcsõfok), ráadásul a fokok is jobbak (szélesebbek, kevésbé csúszós anyagból készültek, és csak elvétve lejtenek kifelé). Lent a Kisfaludi templomromnál lebélyegeztem az igazoló lapot. Továbbindulva nézem, merre tovább. Amint rájöttem, hogy a tanösvényen az irányt fából készült kék rovarok jelzik (szerintem, s nem pedig gombakalapok), illetve az itiner a templom felé irányít, meg is van. Arra kell menni, amerre a rovar feje mutat. Ennek megfelelõen folytatom a túrát. A kocsmát kihagyom, s jó hosszan ballagok kifelé a faluból (itt jó lett volna az itinerben egy utcanév, mert túl hosszú a kivezetõ szakasz). A Kerekikáli templomromot hamar elérem, a vetésen át, ahol elég jól ragad a föld. Újabb pecsét, fotózás, s gyerünk.
Kezdek éhes lenni, így a füves részre érve megeszek egy szendvicset, illetve iszok egy kis teát. A füves úton ballagtam az aszfaltig, majd arra rátértem. Sajnos jobbra vezetett a túra, pedig balra a Szentbékállai-kõtenger felé sokkal látványosabb lett volna, de hát ez most a régi templomokról szólt. A kék jelzés elérésekor jött el az a pont, ahol a térképet is kellett nézni, mert a leírás nem tartalmazta merre térjek rá a jelzésre. Egyenesen és jobbra is kék jelzést láttam, és kivételesen szalag sem segített. A térkép alapján elindultam jobbra, s rövidesen, a buszmegállónál megláttam egy szalagot is. A keresztezõdésbõl láthatatlan. Leszedtem, s visszavittem a keresztezõdés utáni elsõ fa ágára kötöztem, segítendõ az utánam érkezõknek. A következõ ellenõrzõ pont hamar megvan, s ismét kimelegedhettem a Fekete-hegy tetejéig. Beragasztottam a bélyeget az igazoló lapra (természetesen nem oda ahová kellett volna), s fölmentem a kilátóba. A párás idõben gyengébb a kilátás, mint a Kopasz-hegyrõl volt és a fák is nagyobb szektort takarnak. Leereszkedtem a hegyrõl és hamarosan Köveskálra értem. A mosóházat megnéztem, lefényképeztem, s gyerünk tovább. Mivel nem álltam túl jól a vízzel, ezért néztem, van e letérés nélkül, valamilyen kocsma. Nem jött össze. Nem gond. Utolértem egy csapatot, akik hasonló tempóban gyalogoltak, mint én. A Sóstókáli templomromig hol én mentem elõl, hol õk. Aztán fotózás miatt inkább lemaradtam. Felírtam a tábla számát, s igyekeztem letudni a Kõvágóörsi-kõtengerig hátralévõ monoton szakaszt. Egy helyen letértem megnézni, vajon miért van bekerítve egy kiszáradt fatörzs, de nem tudtam rájönni. Sajnos elkezdett fájni a térdem külsõ része, így lassabban haladtam, fõként az emelkedõkön. A múlt héten tartottam tõle, akkor nem lett semmi gond, most viszont nem volt elõjele. Vissza az útvonalra. Elkerített részen szarvasmarhák legelésztek. Le akartam fényképezni egy igen jó kondiban lévõ, szép tiszta bundájú szürkemarha bikát, de nem igazán jött össze. Nem akart fotómodellkedni, hanem lehajolt inkább legelni, viszont a hangos szuszogásával adta jelét nemtetszésének így lévén csak egy villanypásztor köztünk, elhúztam a csíkot. Mondjuk ez három soros villanypásztor volt, én meg csak azt láttam eddig, hogy az egysoros mennyire nem zavarja õket a mozgásban, de nem volt kedvem a saját bõrömön kísérletezni. A kõtengernél letértem az útvonalról egy kicsit fotózni. Sajnos a falu szélén lévõ része elképesztõen szemetes (40-50 autógumi, kiselejtezett bútorromok, rõzse- és szõlõ venyigekupacok, stb.). Nem tudom, a falu hogyan engedheti meg magának, hogy a fõ turista látványossága ilyen legyen.
Kõvágóörsön az elsõ kocsmában ittam egy kólát, s jó hosszan talpaltam, mire a falu végére értem. A következõ pont hamar megvan, ahol a pecséthez péksütemény járt, amit gyorsan megettem. Visszamentem a falu széléig, majd hangulatos erdei úton ballagtam Révfülöp felé. Elkezdett sötétedni, s ezzel együtt rohamosan hûlt az idõ. Még volt annyi fény, hogy az Ecséri templomromnál normálisan tudjak fényképezni. Itt már nagyon megmutatkozott a régi ultrakompakt gépem, és a mostani bridge gép közti különbség. Azt már elõ sem vettem volna, ezzel pedig kiváló képek jöttek össze. Ezzel a géppel, nyáron, bükkerdõben is lehet állvány nélkül fotózni. Bélyegzést követõen begyalogoltam Révfülöpre. Ahogy jobban ért a szél, visszakéredzkedett rám a reggel levetett pulóver, ráadásul egy plussz sapi és a kesztyû is. Az utolsó ellenõrzõpontot hamar megleltem, s utána, immár sötétben, a kiírás szerinti útvonalon ballagtam be a célba. Átvettem az oklevelet és a kitûzõt, s hazafelé vettem az irányt.
A távon belül az útvonalválasztás jó, sok helyen látványos. Ezen a párás idõ elég sokat rontott. A túra kellemes. Folyadékpótlás nem volt, de nem is probléma, mivel az útba esõ falvakban volt nyomós kút is kocsma is, amelyek az útleírásban is szerepletek, és forrást is útba ejtett, s szerencsére enyhe az idõ így nem kellett nagyon, meleg innivaló. Nagyon jók az ellenõrzõ bélyegzõk. Ahol volt, mindegyik az adott templomromot ábrázolja.
A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 700/600 Ft-ért Cartographia-s szürkeárnyalatos térképet (saját térképre nem volt szükség, csak a zsebemet húzta), kiváló itinert és szalagozást, oklevelet és kitûzõt kaptunk. Látszik, hogy a terv szerinti egyszeri rendezés ellenére komoly munkát fektettek az útvonal kitûzésébe, és az útleírás elkészítésébe. Sabarnál és a célban müzli szelet, Kõvágóõrsön péksütemény (sajtos, virslis, pizzás) volt az ellátmány.
|
