Túrabeszámolók


Kőris körül

dnvzoliTúra éve: 20102010.06.26 13:59:37

Kõris-Körül


2010.06.20.


7 óra múlt pár perccel mikor Vinyén kiszállok az autóból,teljes a nyugalom,semmi mozgás.Felöltözöm,majd lesétálok a Cuhához megnézni hogy áll a vízszint,túrám egy szakaszát a patak völgyébe terveztem.Nem vészes,a látottak alapján járhatónak ítélem a gázlókat-no nem biztos hogy száraz lábbal,ezért úgy döntök,hogy erre inkább majd majd visszafelé jövök.A terv ugyanis az,hogy a nem egész 15 km-es távot egy vinyei indulással,majd ugyanoda visszagyaloglással feljavítom úgy 35-re,amiért már érdemes elindulni.Senkit nem akarok ezzel megbántani,20 év múlva,ha megérem,lehet hogy nagyon fogok örülni ha 15 km árán letudom a Kõris-hegyet,na de még csak 2010-et írunk,így hosszabbítok:)


Megindulok tehát,még az itt található lepusztult tsz-telepet õrzõ,és a túrázóra általában rutinból rávakkantó(és néha-nem túl komolyan- rá is rontó) kutyapáros sincs sehol.Szinte hiányzik.A vasúton túl ezer autó áll a túristaház udvarán-itt is síri csend,mindenki alszik még.Haladok az aszfalton,majd kicsit több mint egy km után befordulok balra a Hódos-ér völgyébe.Talpalok a sárga sáv murváján,valahogy nincs minden rendben,elég nyomott vagyok,fáradtnak érzem magam.Erre az érzésre az egyedüllét még csak rásegít.A második hídnál le is ülök és megreggelizem.Legurul az elsõ energiaital is,vészesen korán.Biztos hogy jó napot választottam a hegymászásra?Ahogy aztán a táplálék kezd eljutni a megfelelõ helyekre,úgy javul a közérzetem fokról-fokra.Nézelõdöm,az elmúlt hetek esõi,viharai itt szerencsére nem tépázták meg annyira az erdõt,nagy ritkán látok csak egy-egy kidõlt fát.Az út is rendben van,néhány helyen azért megkezdte a megáradt patak,de nem vészes.


Úgy terveztem,hogy Porvára végig a sárgán megyek át,az Üveghutához való letérésnél aztán rá kellett jönnöm,hogy ez nem fog menni.Áradáskor a Hódos-ér itt borzasztóan szétterült,süppedõs homokpadokkal,visszamaradt tocsogókkal tarkított területté változtatta a vidéket,így meg sem kíséreltem az ezen szakaszon való átkelést.Nem beszélve arról,hogy egy helyen a patakon is át kellett volna rövidesen evickélni,ami a látottak alapján elég reménytelen vállalkozásnak tûnt.(Ki tudja,meg lehet-e egyáltalán pl. a porva-cseszneki brigád által épített híd,vagy azt is elmosta az áradat?)


Ki kellett hát kerülnöm,nem kis távhosszabbítással ezt a részt így elhagytam  a sárga sávot,és elkezdtem emelkedni tovább a murván csak itt már a piros kereszt jelzést követve.Pár méter után megállapítom,hogy már megérte a kerülõ,egy völgyben ugyanis vaddisznócsapatot rebbentek szét a menetzajommal,még egy kis csíkoshátú is volt köztük-most láttam a természetben elõször ezt az állatot.Egy régebben felfedezett kilátópont meglátogatásán kívül ahonnan most sajnos csak a ködben úszó porvai-medencét láthatom azért szedtem a lábam,ugyanis elmúlt már 8 óra,a túrán 9-11-ig lehet indulni,a tervezett 3,5-4 km helyett meg innentõl úgy 8-9 vár rám ha követem a kinézett piros kereszt-Közép-Dunántúli piros-piros kereszt-zöld sáv útvonalat.Ezt az utat a térképet nézegetve azért meg lehetett kurtítani:felérve a Csárda tetõre van egy jelzetlen út szinte egyenesen Porvára az egykori Zabola csárda felé.Csak arra még sosem jártam,ha meg mondjuk 3 km után befutok a csõbe és vissza kell fordulnom,lekésem a rajtot.Elhasználtam hát a telefonos segítséget,és felhívtam Andrást és egyáltalán nem csodálkoztam,hogy egybõl képben volt  az általam elmondottak alapján az említett útszakasszal kapcsolatban.A tõle beszerzett információkkal felvértezve nyugodtan kezdtem meg a lecsorgást Porvára.


Egy kritikus pontja azért ennek a variációnak is volt,nevezetesen a falu elõtt ha szigorúan követem az utat át kell kelni a patakon.Hacsak nem találom meg azt a jobbos letérést amivel ez elkerülhetõ.Nos nem tudatosan de mégis rátértem erre a  víz által a közepén mélyen kettészakított homokos mélyútra és ezen értem el a falut a focipályánál:)Ezt cseppet sem bántam,és a falu fõutcáján szépen elgyalogoltam a rajtba.


Neveztem,átvettem az itinert amit szépen el is süllyesztettem vízmentes helyre,elég egyértelmû volt ugyanis a követendõ út.Eddig egy kis vinyei csöpörgést leszámítva szárazon telt a túra,ám ahogy elhagytam Porvát elkezdett szitálni a köd.Az is látszott,hogy jobban járok ha felveszem még most a kamáslit,a faluból kivezetõ sárga sáv sok helyen elég gazos és vízfolyásokkal is bõven meg van tûzdelve.A csapadék folyamatos öltözködésre kárhoztatatott,nem volt nálam cserepulóver,esõkabátban meg befülled az ember,így azt csak a végsõ esetben vettem fel,majd amint úgy éreztem,hogy lehetséges azonnal levettem.Ha még nem említettem volna,a hegy is elveszett a ködben,csak sejthetõ volt merre is van.


A Borzavári határra dûlõnél ráfordultam a közös kék-sárga sávra,és elõször aszfalton majd egy kis szakaszon a csalitosban,párhuzamosan az aszfalttal haladtam Szépalmapuszta irányába.Kis emelkedés után meg is érkeztem az említett helyre,és ahogy az itinerünk is javasolta bementem kicsit körülnézni az arborétumba és a hotel környékére.Kis helyen érdekesebbnél érdekesebb növények vannak itt telepítve,mindenféle ciprusok,cédrusok,fenyõk-még mamutfenyõ is.A hotel közvetlen környezete is nagyon szép,még egy kis tavuk is van nádassal,híddal.


Elhagyva Szépalmát önfeledten kergetõzõ lovakon ámultam,tisztára olyanok voltak mint a gyerekek,látszott rajtuk,hogy nagyon élvezik a fogócskát,hol az egyik,hol a másik vágtatott elöl,miközben a másik kergette.A kerítés tövében eszegettem kicsit,felkészítettem a szervezetemet a mászásra.Elhagyva a villanypásztort kisebb csapat verõdött össze akikkel bevetettük magunkat az erdõbe,ahol egy kidõlt termetes fa elõször megtréfált bennünket,azt hittük zsákutcába kerültünk.Átkelve a fa melletti bozótoson aztán újra elõjött a kék sáv,haladhattunk tovább.Hamarosan aztán-bár nem akartam- közelebbi kapcsolatba kerültem a vízzel,egy csapást átlépve annak túlpartjáról lecsúszott a bakancs talpa,és egy pillanat múlva már egyik lábammal térdig álltam a dagonyában.Tömör pár szavas káromkodás hagyta el a számat,de igazából ennél többet nem foglalkoztam a dologgal,mentem tovább.Kiértem az aszfaltra,majd jobbra fordulva pár méter után már az Esztergályos-árok bejáratánál álltam,és felkészültem a kapaszkodásra.Megindultam felfelé,bele a "tejbe".A táj az õszi reggeleket idézte,kísértetiesen szép látvány volt a ködös szálfaerdõ.Lehetett lihegni rendesen,a kék sáv nem a legkönnyebb módja a hegy meghódításának.Közelítve a piros sávhoz aztán lehet egy kicsit lazítani,majd a csúcs elõtt még egy utolsót kapaszkodni.Itt futottam össze egy kisebb gyõri csapattal,a velük való beszélgetés épp annyi pihenést jelentett,hogy utána könnyedén tudtam le az utolsó métereket.A kilátó lábánál Zoli és a gyerekek várták a túrázókat,jutalmunk a hegy meghódításáért szörp és nápolyi szelet volt,amibõl a viszonylag kevés(70 körüli)induló miatt repetázhattunk is.A kilátással kapcsolatban nem voltak túlzott reményeim,de azért "ha már itt vagyok" alapon felmásztam az Ösvénytaposó gyerekekkel a toronyba,azt azonban nem gondoltam volna,hogy az ide pár méterre levõ radarfocilabdát sem fogom látni:)


Nem siettem el az indulást,jó negyed órás beszélgetést követõen kezdtem meg a visszautat.Jártam már egy saját szervezésû túrámon a Levél-kúti-árokban,így volt elképzelésem,hogy ebben az idõben mi vár rám.A hegyen közben eleredt az esõ,így esõkabátban vetettem bele magam a völgybe,átázni így csak a kamásli tetejétõl az esõkabát aljáig tartó szakaszon volt lehetõségem.Mert abban biztos voltam,hogy át fogok ázni:)Ez az árok ugyanis nem a szélesre taposott ösvényérõl híres:)Ahogy egyre lejjebb érsz benne,annál jobban összeszûkül az út,és hogy ne legyen olyan egyszerû a történet,eközben egy vízmosásban kell egyensúlyozni bokatörõ köveken lépkedve,bedõlt fák alatt bujkálva,néhol derékig érõ gazban.Szóval egy kis anyatermészet:)


Leérve az aszfaltra balra fordultam a Kisszépalma vadászház,illetve Ménesjáráspuszta irányába.majd errõl az útról jobbra letérve a zöld sávon durván két km után meg is érkeztem Porva határába,oda ahol reggel is elértem a falut.A falu szélérõl szalagozott úton is be lehetett jutni a célba,de rendezõi engedéllyel a zsebemben,én most is a burkolt,és így száraz utat választottam.Újra megcsodálhattam így a reggel már látott sok szép házat.


Az idõm 3 és fél óra lett,a teljesítésért egy a kilátót ábrázoló nagyméretû kitûzõt kaptunk.A cél-nápolyi mellé a kapott bónra kértem egy kólát,majd egy kis idõre leültem a gyõri túratársakhoz beszélgetni.Õk is gyalog jöttek át reggel a porva-cseszneki vasútállomásról,és most is oda készültek,de nem siettek,így elbúcsúztam tõlük és egyedül indultam neki a tervezett visszautamnak.A zöld sávon a Hosszú-Nagy-hegyen átkelve jutottam el az említett vasútállomásra,ahol Anitával és Bencével futottam össze,néhány percre megpihentem náluk,majd a Cuha-völgyön keresztül gyalogoltam vissza Vinyére.A gázlók,mint ahogy reméltem nem jelentettek különösebb akadályt,igaz ehhez kellett a Gore-tex+kamásli duó is.Ezeknek köszönhetõen szinte száraz lábbal vészeltem át a Cuhán való számos átkelést.Fél négy körül 35-36 km-rel a lábamban zártam le ezt a túranapot.


Pár szó kimondottan a rendezett túráról:Az itiner minden információt tartalmaz ami a teljesítéshez kell,szint és távadatokat,szöveges leírást,útvonalvázlatot,elérhetõségeket.Az út végig jelzett részeken halad,és a jelzések mindenütt jól követhetõek,a Levél-kúti-árok zöld keresztje pl. szinte még "meleg"volt,elõzõ nap került felújításra.(Ösvénytaposóék által)Az út felénél fenn a hegyen,és a célban nápolyi+ital az ellátás.Az idõvel hogy szerencsénk volt-e azt ki-ki döntse el maga,én örültem neki hogy nem kell 35 fokban elpusztulnunk.A lejárandó út még a "babatáv" kategóriában is a kisebbek közé sorolható,így az idõjárás milyensége mellett valószínû ez is erõsen lekorlátozta az indulók számát,de mint látható ha máson nem is,ezen aztán könnyen lehet segíteni:)


Köszönöm a lehetõséget


dnvzoli