2010. január 23.-án került megrendezésre a Vincézés-Pincézés névre hallgató teljesítménytúra a Kalandozók Klubja szervezésében. 15 és 25 km-es távokra lehetett be nevezni, én a 15 km-es szakaszon indultam. Eme teljesítménytúra a „Négy évszak az erdõn” túrasorozat része is egyben. Borkóstolási lehetõség is volt az Ezerjó borút borospincéiben.
15 km-es szakasz útvonala a következõ volt:
Csókakõ, Csókakõi-vár, Buhin-völgy, Mauer-kunyhó, Pap-irtás, Kopasz-hegy, Orondi-szõlõk, Aranyhegyi-szõlõk, Csókakõ. A valós táv 14 km, szintmagasság 380 m. 8-10 óráig lehetett ezen szakaszra benevezni, szintidõ nem volt.
Hála Istennek, nem egyedül kellett végig vinnem a szakaszt, hanem a Székesfehérvári Gyöngyvirág TE csapatával mehettem. Így ezáltal, szakavatott túravezetõ is volt a csapattal. Én magam járatos busszal jutottam el Csókakõre, a csapat azon tagjai, akiknek nem volt kedvezménye buszra, párom biztosított számukra egy 12 fõs kisbuszt az Alba Volán jóvoltából. Ezúton is köszönjük az Alba Volánnak, hogy biztosítottak számunkra egy kisbuszt.
Elsõ megpróbáltatás számomra a Csókakõi-vár volt, melyet sikeresen leküzdöttem. 2009-ben volt részem már olyan túrában, több alkalommal, is, amely túraútvonal érintette ezt a pontot. 2009.-ben nehézkesen jutottam fel a várba, viszont most úgy érzem, könnyedén vettem az akadályokat. Bár tény és való elég meredek úton kellett felmenni a várba, mindenféle panasz nélkül és könnyedén feljutottam most. Ezen ellenõrzõ ponton nem kaptunk pecsétet, csak sorszámot kellett bediktálni, s mindenki 1-1 müzliszeletet kapott energia bombának. A várból én nem mertem bevállalni a Buhin-völgy felé vezetõ falépcsõket, így körbe tettem meg ezt az utat. Az elsõ ellenõrzõpont a "sokjelzéses fánál" volt, ahol a két táv szétvált. A 15 km-es szakasz a Z+ jelzésen haladt tovább. Bár kevés szalagot láttam ezen a szakaszon egészen Csákberényig, de szerintem szalagozás nélkül is oda lehetett találni a következõ ellenõrzõ pontig. A kilátás gyönyörû volt, majdhogynem le is szédültem. Utunk, az Ezerjó borút felé, gerincen, nagyon meredek keskeny, balra kanyarodó, veszélyes szakaszon folytatódott. Úgy érzem ezt a részt azok számára, akiknek nem volt bot, vagy túratárs jobb kéz segítség, nehéz feladat volt leküzdeni. Nagyon meredek lejtõn mentünk lefelé, amit igen meredek emelkedõ is követett. A Piroska-kopjafa után a bórút mûútját elérve, nekem nagyon könnyen ment végig innen a túra, egészen a célig vissza Csókakõre. Párommal mi nem használtuk ki egy pince lehetõséget sem, mert mi nem bírjuk az alkoholt. De amíg a Gyöngyvirágos azon tagjai, akik borozgattak, volt alkalmam pihenni, enni-inni amit itthonról hoztam, s élvezni a szinte meleg napsugarakat. Különben itt volt a 2. ellenõrzõpont következõ pecsétje is, ahol 2010-es kártyanaptárt és képeslapot is kapott mindenki ajándékba. Innét indult az utolsó szakasz, mely végig aszfalton vezetetett vissza Csókakõre Szt.Donát szobrát érintve. A célba mindenkit forró teával, zsíroskenyérrel, vöröshagymával, vártak a szervezõk.
Az igazolófüzet mellé ezúttal nagyon jó színes karton térképet kaptunk a Cartographia Térképszakértõ támogatásával. Jelvényt ezúttal nem kaptunk, hanem emléklapot, s a túra nevével ellátott Vincézés-pincézés feliratú agyag köcsögöt.
Nagyon jól éreztem magam ezen a túrán, remélem, jövõre újra sikerül eljutnom. Köszönöm mindenkinek a lehetõséget, hogy ott lehettem a túrán, köszönöm mindazoknak a segítségét, akik figyelmességükkel segítettek nekem.
Túrán készült fotóimat az alábbi weblinken tekintehetitek meg:
Vincézés-Pincézés 15 |
