Túrabeszámolók


Pinceszer/Vincézés - Pincézés

moiwaTúra éve: 20102010.01.25 11:24:54
Kellemes bulitúrára készültem, és valóban az is lett belõle. Rövid táv, gyakorlatilag ismerõs terepen. Másfél éve jártam utoljára a Vértesben, ideje volt újból visszatérni.

Hamisítatlan téli idõ fogadott Csókakõn. Kár, hogy parkolóhely kereséssel kellett bíbelõdni majdnem 10 percig.. Úgy látszik, ez már nem csak a pesti Belváros sajátja. A rajthely teljesen eredeti ötlet: egy borospincénél, melynek megközelítéséhez igénybe kellett venni a tehénistállón átvezetõ szalagozott utat is.
A nevezés gördülékenységét a szervezõk úgy oldották meg, hogy nem osztottak nevezési lapot, sõt az igazolófüzetre sem került rá név, csak a rajtszám. Ez így oké, ha semmi utólagos adminisztrációra nincs szükség. A rajtban lehetett vásárolni borjegyet, amit az Ezerjó Borút két pincéjében volt mód beváltani.
Az igazolófüzetbe belepillantva meglepõdtünk, hogy a turistajelzések általános magyarázatára és a jótanácsokra kb. annyi sort szánt a füzet szerkesztõje, mint magára az útvonal leírására. Utóbbiban sem a kritikus elágazások és jelzésváltások voltak részletezve, meglehetõsen elnagyoltnak tûnt. De mindegy, útra fel! Azaz Kalandra fel! Ha már a Kalandozók Klubja túráján vagyunk.

A csókakõi várhoz mindenki abból az irányból ment fel, amerrõl gondolta. Mi a parkoló felõl körbementünk, már itt is érzõdött a terep jegessége. Az ellenõrzõpont a vár legtetetén várt minket. Ikszelni ikszeltek a pontõrök, de bélyegzést nem kaptunk. Válaszhattunk müzliszeletet, több félébõl is. Jó volt, már így a legelején. Viszont nem teljesen logikus, hogy ha csak ikszelés van, bélyegzés nincs, hogyan történik a célban az ellenõrzés, miszerint valaki járt-e a várban? (A célban kiderült, hogy ilyen ellenõrzés nem történt). Másik dolog: a vár lépcsõi nagyon durván le voltak fagyva, persze többszáz résztvevõ már elhaladhatott elõttünk. Kifejezetten balesetveszélyes ilyenkor. Pozitívum, hogy a pontõrök nem sokkal érkezésünk után levonultak néhány "emelettel" lejjebb.

A várból a Buhin-völgy felé ismét ki-ki bátorságához mérten választhatott útvonalat. Mi a legrövidebb utat, vagyis a falépcsõket választottuk, ami annyira nem volt veszélyes, elsõ blikkre persze annak tûnt. Az elsõ ellenõrzõpont a "sokjelzéses fánál" volt, ahol a két táv szétvált. Innét a Z+ jelzést követtük, sûrûn megemlékezve a Hófejérke túra kiskörérõl. Mivel ez utóbbival ellentétes irányban haladtunk, túlságosan ismerõsnek nem tûnt az út. Jámborral és Dinnyével beszélgetve gyorsan peregtek a kilóméterek, ráadásul az út javarészt lejtett is. Egy témába rendesen belefeledkeztünk és nem vettük észre, ahogy a kijárt szekérút hirtelen Z+-bõl Z háromszöggé válik, csak mikor magunk elõtt egy tanakodó és térképet nézegetõ társaságba botlottunk. Visszamentünk az elágazásig, ami hmmm... messze nem volt egyértelmû. Feltételezem, hogy a rendezõk ide tettek szalagot, csak valamelyik túrázó elvitte magával szuvenírnek. Ez a rész amúgy nagyon hiányos volt szalagügyben.

Csákberényben a "Hólajoskás" kocsmában kaptunk bélyegezést, majd elindultunk nosztalgiázni egy picit a néhai Vértes 50-en, és célba vettük a Gémförtés-völgyet. Kedvencem az a kidõlt fa volt, amin átbújni illetve átmászni egyaránt komoly akrobatikai elemeket igényelt. Az egyenletes emelkedõ a hó némi csúszóssága ellenére kellemesebben esett, mint anno az augusztusi melegben. A Z / Z+ elágazásánál balra tértünk, hogy a két szõlõhegy tetején szép panorámákat élvezhessünk. A szalagozás itt teljesen rendben volt, a Z háromszög panoráma-letérõjénél több embert láttunk visszafelé jönni az úton, kicsit meglepett bennünket. A kilátás nagyon szép volt az akkor még kissé ködös Ezerjó borút felé. A szalagok innen egyértelmûen mutatták az irányt a gerincen, az elõttünk már elhaladt túrázók révén a keskenyedõ ösvény jegessége óvatosságra intett. A következõ kilátóhely után a szalagozás élesen balra folytatódott, egy roppant veszélyesnek látszó szakaszon. Többen ettõl a látványtól arra az elhatározásra jutottak, hogy inkább visszamennek a Z+/Z háromszög elágazásig. A kanyart követõ elsõ szalag valóban egy veszélyes sziklalemenethez volt kirakva, de egy közeli alternatív ösvényen kerülhetõnek bizonyult. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy a családi kirándulásra induló viszonylag kevés rutinnal rendelkezõ emberek számára ez a szakasz roppant balesetveszélyes.

A meredek lejtõt meredek emelkedõ követte, nemsokára visszatértünk a Z+-re, amit abból is észrevehettünk, hogy balról érkeztek többen is az alternatív útvonalon. Piroska-kopjafa után a Borút mûútját elérve jobbra tértünk és kezdõdött a hosszantolás a betonon. Közben az ég is szépen lassan kitisztult, jólesett a simogató napsütés. Nemsokára jött az elsõ érintendõ pince, ahol sorbanállás várt. Egyetlen ember foglalkozott az adminisztrációval (bélyegzés és ikszelés), emiatt némi torlódás alakult ki. Teát kapott mindenki, a rajtban vásárolt bónt pedig be lehetett váltani a kifüggesztett "borlap" menüjében található borra. A kései szüretelésû ezerjót választottam, ami ugye helyi fajta. Nem is csalódtam, sõt!

Feltûnt, hogy az igazolófüzet mellé kapott színes C....a térképkartonon ez a rész, mint K+ szerepel. Az már kevésbé volt gyanús, hogy ezen karton szerint a jelzés egy idõ után felmegy jobbra a domboldalon. Aki arra ment, az sem talált túl sok jelet a terepen, csak néhány szabadon csaholó kutyát. Mi maradtunk a betonon, az ég egyre kékebb lett, ami csak szebbé varázsolta a közeledõ csókakõi vár látványát. Csókakõre beérve még egy pincében vártak kóstolóval (ez csak érintési pont volt a borjegyeseknek, de ellenõrzõpont az nem). A sárgamuskotály tízpontos!

Innét már csak pár lépés lefelé, Szt. Donát szobrának érintésével, a reggeli útvonalon visszafelé. A célban minimális sorállással megkaptuk az egyedi díjazást (Vincézés-pincézés feliratú agyag köcsögöt), valamint az oklevelet. Sajnos az oklevél nem névre szóló, kicsit személytelen. A rajta található vers viszont találó, fõleg a sziklameredélyre vonatkozó rész.

A forralt borból korlátlanul lehetett fogyasztani, ráadásul mind vörös, mind fehér is készült. A zsíroskenyeres tálcát folyamatosan újratöltötték, amint ürülni látszott. Lehetõség volt házikolbászt is vásárolni.

Összességében kellemes túra volt.

(+):
1. a túra ötlete, pincézés az Ezerjó borút mentén
2. a Hófejérke túra "elhalálozását" követõ ûr betöltése (érezhetõ volt az útvonalakban is az átfedés)
3. borkóstoló
4. viszonylag gördülékeny rajt-cél procedúra
5. szalagozás, ahol volt, jó volt
6. egyedi díjazás ötlete

(-):
1. nincs nevezési lap, csak rajtszám
2. a díjazás nem névre szóló
3. a leírás nagyon szûkszavú, az eltévedésgyanús helyek nincsenek kiemelve
4. szalagozás több helyre elkelt volna
5. a Z háromszög jelzés helyenként igencsak balesetveszélyes, erre sem a terepen, sem a leírásban nem utalt túl sokminden
6. Csákberény és a borút között egyetlen ellenõrzõpont sem volt! Tehát a jólinformált túrázó simán elindulhatott a berényi kocsmából a borút felé, lespórolva rengeteg kilómétert és szintet.
7. a csókakõi vár érintése nem volt ellenõrizve a célban
8. a C...a térképkartonon lévõ jelzések helyenként eltérnek a valóságtól...