Túrabeszámolók
| Fóti-Somlyó 30 / Hát, ez csúcs...! |
| kekdroid | Túra éve: 2008 | 2008.12.31 02:47:28 |
|
| Fóti-Somlyó 30
Szilasliget, rajt. Nem kicsit vagyok mérges magamra, amikor belépek a Hörpintõ nevû mûintézménybe, legalább húsz perc késéssel a tervezetthez képest. Gyorsan a kezembe nyomják a szükséges felszerelést a pontõrködéshez, valamint kapok egy itinert is, majd a következõ pillanatban már rohanok felfelé a sárga sávon, de nem sokáig, mert hamarosan már lefelé kell rohanni. Elérem Kerepes központját, majd jól elhagyom a falut, követem a szalagokat, mint a hülye, nem nézek sem itinert, sem térképet, ami nem túl helyes magatartás, de igyekszem nagyon sietni, hogy ne nyissak késve. Ennek eredményeképp csúnyán eléhezem és majdnem elfelejtem bekarikázni a helyes választ az elsõ ellenõrzõponton. Mindkét problémát igyekszem megoldani és a második pontig már sokkal vidámabban taposom a havat a Bolnokáról a régi 3-as út felé haladva. A lovasközpontból két marcona külsejû eb ront ki nagy ugatással, de néhány erélyes kiáltásra megtorpannak és kicsit tisztesebb távolságból próbálnak elfelé üldözni az általuk õrzött objektumtól. Különösebben nem törõdöm velük, úgyis megunnak követni és ez így is van, az országúton már nem jönnek át velem. A gázvezeték viszont igen, ha nem is a 30-ason, de alatta valahol erre folytatja útját, de hamarosan eltér az irányunk és csak én érem el Tölgyest. Lefotózom az épp érkezõ HÉV szerelvényt, aztán a tavalyi FS útvonalát követve sétálok el Mogyoród állomásáig.
Itt alig van idõm kipakolni és elrendezni a dolgaimat, amikor az elsõ érkezõnek pecsétet kell adni - sõt, információt is a további irányról. Itt elnézést is kell kérnem tõle, mert tökéletesen rosszfelé navigálom (igazából fogalmam sincs, hogy merre kell menni) és már messze jár, amikor a két, 20-as résztávot teljesítõ sporttárs végül kihámozza az itinerbõl a helyes irányt. Õk így már jófelé indulnak és utánuk indítok minden késõbbi érkezõt. A ponton sok említésre méltó esemény ezután nem történik, majd' mindenki (nagyon helyesen!) a kocsmát keresi, sokan megszámolják az ablakokat belülrõl is. :) Néhány dolog azért történik: egy sporttársnõtõl csokit kapok, Siményi Vilitõl pálinkát is kapnék, de a zéró tolerancia elve miatt ezt sajnos vissza kell utasítanom (csakúgy, mint késõbb Vagdalthúséktól és Pygmeától is :(). Gethe úr sokkal prózaibb ajándékként egy csomó igazolólapot hoz, ebbõl mindenkinek adni kell, aki térképre kér pecsétet. Közben érkezik egy úriember, aki érdeklõdik az egész rendezvény felõl. Nagy naivan kölcsönadom a saját itineremet, tájékoztatásként, majd miután az érkezõ túrázóknak adok pecsétet és bekarikázom a számukat a saját kis papíromon, felnézek, hogy megkeressem a bácsit. Aki persze már sehol nincs, az itineremmel együtt. Ez nem túl szép dolog, de az sem, amit ekkor gondolok (és mondok). Egy idõ után már csak a késõn rajtolók jönnek, majd nem jön senki és egyedül várom a seprûket.
Amint meglátom a pontosan (sõt, a kelleténél hamarabb) érkezõ Vagdalthúsékat, nagy sebtiben elkezdek összepakolni, adok nekik fénymásolt igazolólapot (maradt néhány), aztán egy idõre csatlakozom hozzájuk. A seprûk csapata - név szerint Vagdalthús, G(Dzsí), Petami és ZE így a következõ pontig kiegészül szerény személyemmel, seprûi minõségemben lekötözök vagy öt szalagot és unalmas történetekkel fárasztom azokat, akik fogékonyak ilyesmire. Átkelünk az átlagos forgalmat mutató M3-as autópálya felett és megcsodáljuk a hétvégi telkek átlag feletti minõségû panorámáját, melyet a Budai-hegység és a Pilis csúcsai zárnak le nyugaton, az autópálya fölé tornyosuló Gyertyános délen és a Naszály északon. Az sem zavarja meg a kedélyünket, hogy vélhetõen letértünk a megfelelõ útról és az velünk tökéletesen párhuzamosan vezet 50 méterrel odébb. Ezt a kis tévedést azonban kijavítjuk, majd egy 220 kV-os távvezeték nyiladékában a szalagozást követve elkanyarodunk balra. Ha nincs szalag, akkor ez a letérõ egyébként tökéletesen eltéveszthetõ.
Elérjük a következõ, igen hangulatos módon "Csík-völgyi elágazás (dögkút)" névre keresztelt ellenõrzõhelyet, ahol a társaság aktív pálinkakóstolást hajt végre, én pedig érzékeny búcsút veszek tõlük, késõbb kiderül, nem elõször a nap folyamán... Lekocogok a lejtõn, ezt a bakancs úgy reagálja le, mint gonosz támadást büszkesége ellen és csúnyán elkezdi törni a bokámat bosszúból. Ezért aztán a lábamra figyelve elkavarok egy magasles környékén, ahol mégis inkább fel kellett volna menni a gerincre az elsõ adandó alkalommal, mert így bár a helyes úton, de sok bénázás és visszafordulás árán jutok csak oda, ahová kell. Sok túrázó már a túra visszatérõ ágán jár itt, köztük sétáLós bácsi és testvére, akik megnyugtatnak, hogy még nem kellett elkanyarodni a Fáy-présház felé. Alig száz méterre észre is veszem az útvillát, ahol balra kell térnem (a mezõny jobbról érkezik) és követem is a helyes utat még egy ideig. Aztán megállok, se jelzés, se szalag, se itiner (ez utóbbit még a mogyoródi bácsinak köszönhetem). Visszamegyek. Aztán egy kicsit elõre. Aztán még visszább, annyira, hogy a vidám seprûk épp szembejönnek, széles mosollyal arcukon.
Kiderül, hogy jófelé mentem az elõbb, és (negatív energiákat összegyûjtõ jelenlétem révén) sikerül még egyszer eltévedni és a présházat végül jó nagy kitérõvel megközelíteni. Itt Gethe már majdnem a mezõre fagyva várakozik, mandarinnal kínál, ami hihetetlenül jólesik. G(Dzsí)-ék bemennek a présházba is, tesztelni a felhozatalt, ezt én nem teszem és újra egyedül folytatom a túrát. Egészen addig, amíg a nagy sietségben be nem nézem a szalagozást és a jelzést is, és ha nincs a pontot idõközben bezáró Gethe úr, akkor bizony legyaloglok egészen Alagi majorig. :) Így viszont szépen visszatérek a helyes útra és így jutok el Fótfürdõre, majd szépen megkerülöm a Fóti-Somlyó oldalát, folyamatosan emelkedõ úton. Ez talán a legszebb szakasza a túrának (szoros versenyben a bolnokai szakasz hangulatos erdejével), fõleg a kilátás a gerincrõl. A lemenõ Nap fénye a felhõk között pont a Duna szalagját világítja meg, a hegyek a távolban valóságos óriásnak tûnnek. Fantasztikus. Kicsit sietek, a világosban célbaérés már nem jön össze (pedig nincs lámpám...), de Szilasliget szélét még elérhetem.
Végigtalpalok a Fóti-Somlyó hátán, egészen Mogyoródig, ahol az idõközben beújított itiner segítségével már nem tévedek el és bõséges lakomát kapok a cukrászdában, ahol Pygmea a túra alapellátása (süti+tea) mellé átadja Tincáék meglepetés-csomagját. :) Itt csatlakozom Jazzkedvelõhöz, akivel a hátralévõ kb. 6 kilométert együtt tesszük meg, sietõs tempóban, beszélgetve. Újra keresztezzük az autópályát, felsétálunk jó csúszós ösvényen a Gyertyánosra, ahol még idõben fordulunk vissza felírni a választ az ellenõrzõponthoz. Aztán megcsodáljuk a Damon Hill rajongók örökbecsû alkotását :S, majd Szilasliget forgalmát a kora esti órákban. Végül beérünk a célba, ahol Vándor Csillag és Budai-H.G. vár díjazással és az elkészült Ultramonotonos pólóval. :) A rendezõség tagjaként nem kellene ilyet írnom, de számomra nagyon kellemes túra volt a Fóti-Somlyó, méltó befejezése az idei évnek. Köszönöm az indulás lehetõségét Gethééknek, a társaságot a ponttól a présházig G(Dzsí)-nek, Vagdalthúsnak, ZE-nek és Petaminak, valamint Mogyoródtól a célig Jazzkedvelõnek és az ajándékot Tincáéknak! :)
-Kékdroid- |
| | | | |
|
|
