Túrabeszámolók
|
|
Muzsikál az erdõ 12
Eredetileg erre a hétvégére nem terveztünk teljesítménytúrát a nagy hõség miatt, de péntek este rádöbbentem, hogy max. 25 fokot jósoltak szombatra csapadék nélkül, ami ideális túraidõ. Gyors túranaptár nézegetés és megtaláltam a számunkra ideális túrát, úgy értem, amit egy 3 éves gyerekkel együtt is lehet teljesíteni (mivel a nagymamákat lemondtuk a hétvégére, csak a közös túra jöhetett szóba). Nagyon örültem, hogy 6 órás szintidõt határoztak meg, így valószínû volt, hogy gyerekek is tudják teljesíteni a túrát.
7.15 körül indultunk Pestrõl jóval több felszereléssel mint amit egy ilyen túra indokolt volna, de ha kisgyerekkel megy az ember, akkor minden eshetõségre fel kell készülnie: pótruha hegyekben, esõkabáttól az ujjatlan pólóig minden, kétszeres mennyiségû víz és rengeteg szendvics.
Majdnem 9 órakor értünk Kozárdra és rögtön megtaláltuk a rajthelyet, a Vadvirág Csárdánál. Röviddel ezután már indultunk is. Az itinert már az elején eltettem a zsebembe, mert látszott, hogy nagyon jó lesz a szalagozás.
Az elején elég sokat mentünk felfelé, de így legalább letudtuk a túra szintkülönbségének (280m) a nagyrészét (170m). Mezõkön keresztül, gazos szekérúton haladtunk, a szalag mindenhol nagyon jól látható volt. Kisfiam már az elején kb. 500 méter után kijelentette, hogy nagyon éhes és megevett egy nagy szendvicset, amit az elsõ EP-ig (7,2 km) még kettõ követett. Néhány helyen a férjemnek a nyakában kellett vinnie, mert olyan magas volt a fû és a csalán, hogy elveszett benne.
Még az elsõ EP elõtt tettünk egy rövid kitérõt a Bableves Csárdához és beszereztük az OKT pecsétet.
Az elsõ EP-hez, Cserhátszentivánra 11 óra körül értünk, vagyis tartottuk a 4 km/órás átlagot.Itt szörp és csoki várt ránk egy nagyon szépen karbantartott pihenõhelyen. Itt lehetett tenni egy kitérõt és felmenni egy kis fakilátóba vagy megnézni a geológiai bemutatóhelyet. Mi a fakilátót választottuk, ahová egy rövid kaptatóval fel is jutottunk.
Ezután a K+ jelzésen (szalagozás mellett) a Zsunyi patak mellett mentünk, ami nagyon hangulatos volt és mindenkinek tetszett. 2 km múlva elértük a Hármas-forrást, ami egy jó bõvizû forrás, szép foglalattal. Itt láttuk a CSBT új túramozgalmának a Cserhát forrásainak kódját és el is határoztuk, ha augusztusban jövünk nyaralni, akkor megcsináljuk ezt a mozgalmat.
A forrás után Ecseg felé indultunk, ahol a 2. EP volt. Többször átkeltünk a patakon, amiben nem sok víz volt, de a kisfiamnak nagyon tetszett. Ezután kiértünk az erdõbõl és már nagyon vártuk, hogy Ecsegre érjünk, de nem nagyon akart jönni a falu. Ráadásul én azt ígértem, hogy itt lesz egy vár és felmegyünk megnézni, de késõbb kiderült, hogy már az EP elõtt elhaladtunk mellette, de nem is vettük észre. Kisfiam ekkor már elég fáradt volt és aludt 10 percet Apa vállán, de elõbb egy jót hisztizett, hogy már nem akar tovább menni. Az EP-nél felébredt, de már láttuk, hogy nagyon fáradt, ezért nem nagyon erõltettük a gyaloglást, így férjem nyakában tette meg a hátralévõ 2 km-t. Egyébként itt úgysem engedtem volna, hogy egyedül menjen, mert az utolsó 2 km-t az Ecseget Kozárddal összekötõ aszfaltúton kellett megtenni. Itt több kisgyerekes családot is megelõztünk. Egy utolsó emelkedõ után elértük a falut és a célt. 13.19-kor értünk be a célba, ahol zsíros, vajas, lekvároskenyér és szörp várta a túrázókat. A Gyerekek külön kitûzõt kaptak, ami tényleg nagyon szép.Kitöltöttünk egy tesztet is a Cserhátról, amit nagyon jó ötletnek tartottam.
Csak dicséret illeti a szervezõket. Nagyon szép volt az útvonal, végig érdekes volt, ami fontos a kisgyerekek számára. (talán az utolsó 2 km-t leszámítva, de gondolom nem lehetett máshogy megoldani, csak aszfalton) Külön köszönet a nagyvonalú szintidõért, mert így nem kellett végig azon aggódnom, hogy ezzel a "csiga" tempóval nem fogunk szintidõ alatt beérni. Volt idõnk tobozt gyûjteni, megnézni, hogy milyen a búzakalász, fényképezni, kilátózni.
Az ellátás, a csekély 300 Ft-os nevezési díjhoz képest, fejedelmi volt. Nem bántuk meg, hogy ezért a 12 (az itiner szerint 14) kilométért több mint 3 órát utaztunk.
|
| | | | |
|
Téli Teljesítménytúra
Nagykovácsi - Budaörs
24,5 km - 760 m
6 órás indulás után sikerült 7.15-kor neveznünk Nagykovácsiban, a Faluházban. Ekkor még elég kevesen voltak, de gondolom késõbb többen jöttek. Nagykovácsiban elég hideg volt, a pocsolyák jéghártyásak voltak és alig vártuk, hogy jöjjön az elsõ emelkedõ, mert nagyon fáztunk. Jött is mindjárt a falu végén. A domb tetejérõl szép kilátás nyílt Nagykovácsira a feleklõ nap fényében. Rögtön az elején elhagytuk az elöttünk regisztrált túratársakat és ezután alig találkoztunk emberrel egész utunk során.
A piros jelzésen mentünk a Vöröspocsolya felé és örültünk, hogy hideg van és fagyott a föld, mert az erdészeti fakivágós traktorok igencsak feltúrták az utat. Ha az felolvad, akkor lesz ott dagonya... De most még jó kemény volt, így is nehéz volt haladni a bokatörõs részeken. A fû még deres volt, a rásütõ naptól csakúgy szikrázott, alig lehetett látni, de nagyon jó volt a téli napsütés.
A Fekete-Fej felfelé egész jól ment, innen nem olyan nehéz mint a másik oldalról. A Szépjuhászné út megint nagyon rossz volt, mert bármelyik oldalon megy az ember, akkor is centikre húznak el mellette az autók. Szedtük is a lábunkat, hogy elérjük a biztonságos részt.
A Hárs-hegyre felvezetõ út a múlt héten - Barlangos túra - talán egy kicsit jobban ment,de most sem panaszkodom, mert elég hamar megvolt. A zöld körön volt egy kis bizonytalanság, hogy merre forduljunk, de a szûkszavú itinerbõl kiderítettük, hogy a hárs-hegyi nyereg felé kell menni, tehát a hosszabb úton.
Szépjuhásznénál tartottunk egy kis pihenõt, ettünk, ittunk és nekivágtunk a kilátóhoz vezetõ emelkedõnek. Én ettõl a résztõl tartottam a legjobban, mert csak egyszer jártam erre, akkor is lefelé jöttünk. Nem volt vészes, bár egy kicsit beállt hátul a combom, de a kilátóból lefelé egy kis futással kilazítottam. A kilátónál szinte senki nem volt, pár idõsebb ember, nem éppen túrafelszerelésben.
A Virágvölgybe levezetõ út is kihalt volt, pár futóval találkoztunk, így viszont lehetett élvezni a természet hangjait és a napsütést.
Átértünk Makkosmáriára minden esemény nélkül, majd a Végvári szikla felé indultunk. Én még nem jártam erre, ezért nagyon vártam a Budaörsig tartó részt. A Piktortégla üregeket nem igazán láttuk, lehet, hogy rossz helyen kerestük õket.
Viszont nagyon tetszett a piros jelzés Budaörsre bevezetõ része. Szeretem a szûk, kanyargós kis ösvényeket. Utána megláttuk a sziklákat és az Odvas-hegyet meg vele szemben egy másik kisebb hegyet, aminek a térképen nem találtam a nevét. Mivel idõvel jól álltunk, ezért felmásztunk a sziklákhoz, utána pedig fel a hegy tetejére. Szép kilátás Budaörsre és a hegyoldalra. Elhatároztuk, hogy majd visszajövünk és felmászunk az Odvas-hegyre is, de az most túl meredeknek és magasnak tûnt.
Még egy kis aszfalt Budaörs központjában és megtaláltuk a Ló bárt. Jó idõvel: 4 óra 30 perc értünk be.
Oklevél, kitûzõ (több félébõl lehetett választani. 1 pohár tea - túra össz szolgáltatása - és az otthonról hozott szendvics.
Nekem kicsit furcsa volt, hogy nem voltak ellenörzõ pontok, de így is jó volt. Az ár a szolgáltatással egyenértékû volt.
Kellemes túra volt, ragyogóan szép idõben,számomra még ismeretlen helyekkel. |
| | | | |
|
|
2007 - az elsõ túraévünk (azért írom többesszámban, mert majdnem minden túrát a férjemmel ketten teljesítettünk)
teljesítménytúra: 21
Téli Teljesítménytúra, Hó-Fejérke 10, Barlangtól-Barlangig, Batthyány 15, Zöld 20, Gyermekvasút nyomában, Isaszeg 30, Tojás 30B, Kevélykörüli Kevergés, Láss Ki 35, Halmi-dûlõ, Budai 25 Nyugat, Oroszlány 40, Lowe Alpine Félmaraton, Falasok(k) 50, Corvin 40, Budai Tájakon 30, Vértesi Barangolások 50, Pilisi Trapp 20, Kozma 30, Tatabánya 20
összkilométer: 584 km
összszint: 15.100 m
egyéb túra: OKT Balaton-Felvidéki szakasz (57 km), Perem-túra (20 km)
Kerékpártúra: 180 km
Fotó: kb. 1.200 db
Mivel ez volt az elsõ túraévünk és eddig nem sportoltunk rendszeresen, ezért óvatosan kezdtünk, rövidebb távokkal, kevésbé szintes túrákkal. Budapestiek lévén elõnyben részesítettük a Budai-hegységet, a Vértest és a Pilist, mert ezeket autóval gyorsan el lehetett érni. (Távoli tájegységek, korai túrák nem jöhettek szóba, mert kisfiúnk még kicsi és mindig meg kellett várni, hogy megérkezzen valamelyik nagyszülõ, így 7 óránál korábbi indulás ki volt zárva.)
Az év folyamán egyre jobban ráéreztünk a túrázás ízére, és mind hosszabb és hosszabb túrákat mertünk már bevállalni. A legbüszkébbek a két 50-es túránkra vagyunk, bár nem ezeket éreztük a legnehezebbnek, hanem például a Corvin 40-et, ahol rettenetes volt kutyagolni az aszfalton 40 fokban. Egy olyan túránk volt, ahol nagyon eltévedtünk (Láss ki 35), kétszer kellett felhívni telefonon a fõszervezõt, mert nem találtuk az utat és lekéstük két ep. nyitvatartási idejét. Idén nem rendezik, pedig visszamentünk volna még egyszer, hátha most jobban ment volna.
Legkedvesebb túráink egyike a Halmi-dûlõ, mert én abban a kerületben nõttem fel (XVIII. ker.) és jó érzés, hogy ott is rendeznek túrát. A másik a Hó-Fejérke, amit a kisfiúnkkal együtt teljesítettünk (a férjem vitte a hátán). Kár, hogy az idén már nem rendezik.
2008-as terveink: Budapest Kupa teljesítése, éjszakai teljesítménytúra (még soha sem voltunk), távolabbi teljesítménytúrák (Bükk, Balaton-Felvidék esetleg Mecsek), hosszabb távok.
Köszönjük a szervezõk áldozatos munkáját, a túratársaknak a segítséget és a bátorítást. |
| | | | |
|
|
|
Pilisi trapp 20 km
Táv: 20 km, Szint: 430 m
Ez a túra különleges a számunkra, mert a tavalyi Pilisi trapp volt életünk elsõ teljesítménytúrája. Akkor azt mondtuk, túléltük, tehát folytatjuk a teljesítménytúrázást. A szervezésben már tavaly is volt, ami nem tetszett, de akkor még nem volt összehasonlítási alapunk. Idén sikerült még a tavalyit is alulmúlni.
A 7.45-ös busszal indultunk Dobogókõre, gyakorlatilag ez az egyetlen busz, amivel el lehet érni a regisztrációt. Ezt idén a Volán társaság is megneszelhette, mert egy busz helyett rögtön kettõt indítottak Dobogókõre. Így is megtelt mind a kettõ. Mi a második buszon voltunk, ezért azt gondoltam, mire felérünk Dobogókõre, a nagyja ember már regisztrált és elindult. De amikor felértünk a regisztrációt nem találtunk, kiderült, azért nem, mert még meg sem érkeztek. Utánunk 5 perccel futottak be, és rögtön el is kezdték az adminisztrációt. 9.10-kor indultunk 6-7.-ként. Az elsõ EP. (Ilona-pihenõ) 4 km-re volt, de már tavaly is Dobogókõn kaptuk meg a pecsétet egy nagyon lassú bácsitól, mert még vagy egy óra lett volna, mire kiér az ep-jére. Idén nem láttam a bácsit a rajtnál, gondoltam, idejében elindult és már az ep-nél vár minket. De még a Rezsõ-kilátó elõtt egy túrázóra lettünk figyelmesek, aki megállította az elõttünk haladókat és lepecsételte az igazoló lapokat. Mi is gyorsan odamentünk és kértünk pecsétet.Hát az idén sem jött össze az ep. az Ilona-pihenõnél.
Közepes tempóban haladtunk a 2. ep. felé, ami a Felsõ-ecset hegyen volt. Nem siettünk, mert láttuk, hogy a pont nyitásáig még van idõnk. Alig, hogy elhagytuk az Égett Hársat, amikor kiabálást hallottunk a hátunk mögül. Egy hölgy jött felfelé az emelkedõn és azt kiabálta, hogy álljunk meg, mert õ az ep. és így nem lesz pecsétünk.Meg is kaptuk a magunkét, hogy miért rohanunk,amikor az ep. csak 10.30-kor nyit. Nem mondtuk neki, hogy az már elmúlt pár perccel és innen még vagy 10 perc felérni a piros és zöld sáv elágazásába, ahová az ep-t helyezték. Különben is mondtuk neki, hogy nem mi vagyunk az elsõk, még öten vannak elöttünk. Miután megkaptuk a pecsétet, elindultunk felfelé és az elágazó után meg is találtuk mind az öt, elöttünk járó embert, akik keresték az ep-t. Mondtuk nekik, hogy vissza kell menni az elágazóig. Hát nem örültek, de legalább megkapták a pecsétet. Ketten késõbb vissza is elõztek, de mi már nem mertünk menni, mert aztán a célban is várhatunk, ha túl korán érünk oda.
Pontosan 13 órakor, ekkorra volt kiírva a cél nyitása, értünk fel a Vaskapu turistaházhoz, 3 óra 50 perces idõvel. Itt nem volt semmi fennakadás. Megkaptuk az oklevelet és a kitûzõt, a zsíros és vajas kenyerek pedig már megkenve várták a beérkezõket. Volt még málnaszörp, amibõl jócskán fogyasztottunk, mert még messze volt az otthon. Gyönyörû a kilátás a ház teraszáról, a szépséghibája csak az, hogy négy km-re van a vasútállomástól. Sietve indultunk lefelé, mert nem akartuk lekésni a vonatot, szerencsére indulás elõtt 5 perccel megtaláltuk a vá-t, mert a városba érve elvesztettük a piros jelzést, ami a vasútállomásra vezetetett volna. Másfél óra vonatozás után érkeztünk meg a Nyugatiba.
Összefoglalva: A BTSSZ-tõl valahogy jobb szervezést várna az ember, egy kicsit rugalmasabb ep. nyitvatartást, mert szerintem gyakorlott teljesítménytúrázóknak egy 5-ös átlag, fõleg ilyen kevés szint mellett nem jelent különösebb gondot. Valószínûleg ez az oka annak, hogy idén sokkal kevesebben indultak a rövid távon és többen a 40 km-en, mert elég bosszantó, ha az ember minden ep.-re elõbb érkezik, mint a pontõr.
Ami pozitív változás volt, hogy felújították a zöld kereszt jelzést Ilona-pihenõ és Égett Hárs között, tavaly ezen a szakaszon csak segítséggel találtuk meg a helyes utat. Út az idén sem volt, de legalább a jelzéseket lehetett követni. A zöld sáv felújítása valószínûleg most zajlik, mert sok helyen csak frissen festett fehér négyzeteket láttunk jelzés nélkül, így jobb híján ezeket követtük. Az eltévedés esélye ezzel viszonylag kicsi lett. Az út minõsége viszont rosszabb lett, köszönhetõ ez az elmúlt hetek viharainak, rengeteg letört, kidõlt fát, faágat kellett kerülgetni, vagy átmászni rajta.
Változás még, hogy a Fári-kút elõtt, a dzsindzsában, most a kerítésen belül kell haladni, ne tévesszen meg senkit a térkép, mert ott egy nagyobb kerülõ van jelezve, de jól jelzett és valamivel rövidebb is ez a még alig kitaposott út.
Talán jövõre, meg tudjuk oldani, hogy lemenjünk Esztergomba, és megpróbáljuk a 40 km-es távot, hátha az jobban szervezett.
|
| | |
| |
|
Vértesi Barangolások 50
Táv: 51 km
Szint: 940 m
Szombaton reggel 6.30-kor indultunk Budapestrõl Gántra, esõkabátokkal és szendvicsekkel felszerelkezve, mivel az idõjósok változékony-csapadékos idõt mondtak a hétvégére. Szerencsére nem lett igazuk, ez már akkor kiderült, amikor kiszálltunk Gánton az Általános Iskola elõtt. Hûvös volt (15 fok), de felhõ alig volt az égen. Késõbb meg is bántuk, hogy hosszú nadrágot vettünk, olyan meleg lett.
A táv egyébként idén mintegy 5 km-rel hosszabb lett a tavalyihoz képest, mert fel kellett menni a Gesztesi várba is, mert volt ellenörzõpont, viszont Vérteskozmán nem volt ep.
Gyors regisztráció után 7.50-kor indultunk el Gánt-Bányatelep felé, ahol az erdészháznál volt az elsõ ep. Rengetegen indultak, fõleg a rövidebb 15,30 km-es távokon, ezért az elején csapatostul mentünk,és el is kavartunk még az 1. ep. elõtt. Szerencsére csak úgy 5-600 métert tettünk rá a távra, ami a bizonytalankodással együtt csak 10 percet vett el az idõnkbõl. Az 1. ep-nél a pecsét mellé nápolyi szeletet kaptunk, amit rögtön meg is ettünk.
Ezután végig a sárga sáv jelzésen mentünk a kenderáztató ep.ig, ami pont a sárga és a kék sáv keresztezõdésében volt. Kaptunk ásványvizet, ami jól jött, mert már kb. 2,5 órája jöttünk és egyre melegebb lett. Le is vettük a pulóvereket és elpakoltuk a hátizsákba, mert láttuk, hogy itt ma már nem lesz esõ, de még hûvös sem.
Az országos kéken folytattuk utunkat Mindszentpusztáig (3. ep., közben felmentünk a Csáki-vár romjaihoz, majd Kõhányáspusztáig (4.ep), ahol az etetõpont volt. Kellõ helyen és idõben tudtunk enni, mert 12.30-kor értünk ide és kb. féltávnál voltunk. Itt vált el egymástól a 30-as és az 50-es táv, és itt kaptunk infot az 50km-es útvonalváltozásról is, ami az itinerben még nem szerepelt, de egyértelmûen követhetõ és jól jelzett volt.
Kõhányáspusztáról tehát átmentünk Várgesztesre (5.ep.), a várba továbbra is a kéken. Visszafelé nem kellett lemenni a sárga sávon,hogy elérjük a sárga négyzetet, hanem egy jelzetlen úton levezettek minket a sárga négyzetre, így hivatalosan rövidítettünk egy kicsit. A sárga négyzeten értünk be Vérteskozmára. Még sosem jártunk itt, és nagyon tetszettek a házak és az egész környék. Mielõtt rátértünk volna a zöld sávra, még megkerestük a Vértes Meteor Se kulcsosházát és pecsételtünk a Fejér megye túrázója mozgalomhoz.
Vérteskozma után megtaláltuk a zöld sáv jelzést, ahol a Meszes-völgyben elég meredek emelkedõn mentünk fel a sárga jelzésig. Az út továbbra is emelkedett, de végre elértük a csákvári mûutat,ahol a 6. egyben utolsó ep. volt. Ismét kaptunk ásványvizet és elindultunk az utolsó 10 km-re. Továbbra is a zöld sáv jelzésen mentünk, kereszteztük a gánti mûutat és elértük a zöld háromszög jelzést, amelyen a szép Gém-tisztáson mentünk keresztül. A végén már csak le kellett ereszkedni Gántra és visszamenni az iskolához. 17.25-kor értünk be, vagyis 9 óra 35 perc alatt teljesítettük az 51 km-t. Szép oklevelet és kitûzõt kaptunk, valamint pecsétet a Vértes túrázója igazolólapjára. Megettük a maradék szendvicsünket és megkerestük a Vértes Csárdát, ahol a Fejér megye túrázója mozgalomba pecsételtünk.
Összefoglalva: Jó szervezésû túra volt, szinvonalas igazolólappal, sok szolgáltatással. Szeretünk a Vértesben túrázni, mert nincsenek nagy szintkülönbségek, nagyon jól jelzett és sok az erdei szakasz, ami még nyáron is elviselhetõvé teszi a túrázást. Köszönjük a szervezõknek a jó szervezést.
|
| | |
| |
|
Halmi dûlõ -
Táv: 12 km
szint: 50m
Amikor megláttam a Halmi dûlõ ttúra kiírását az interneten, nem hittem a szememnek. Már Pestimrén is rendeznek teljesítménytúrát!!! Pestimre ugyanis az én szûkebb pátriárkám, itt születtem és itt is laktam 18 éves koromig, azóta viszont ritkábban járok erre, tehát kíváncsi voltam, hová fejlõdött. A másik ok, amiért ezt a túrát választottuk, a közelsége. Végre egy túra, ahová nem kell egész Budapesten átbuszozni a rajthoz, hanem itt van 10 percre.
Némi árnyék azért vetült a túrára, elõször is a viszonylag rossz idõjárás miatt (azt hittem, szakadni fog az esõ), másodszor azt is gondoltam, hogy vagy aszfalt lesz végig, plusz szemetes kültelki erdõ (ismervén embertársaimat, akiknek nyomaival a Budai hg.-ben sokszor találkoztam), harmadszor azt gondoltam, hogy ember nem lesz (néhány helyin kívûl) aki kijön Pestimrére 12 km kedvéért.
Nagyot tévedtem. A Sportkastély (!) bejárata elõtt tömeg fogadott, mi 9 órakor 90.ként regiztünk. Rengeteg iskolás és család (babakocsival is) választotta ezt a vasárnap de-i programot. A tömeg ellenére a regisztráció 5 percet sem vett igénybe.
Az útvonalvezetés csak dícséretet érdemel. Csodásan tiszta, karbantartott erdõben, jól járható, egyáltalán nem dagonyás utakon mentünk, leginkább egy erdei tornapálya állomásait követtük végig. Volt 5 EP., ahol 11 éves húgom, akinek ez élete elsõ ttúrája volt, nagy izgalommal gyûjtötte be a pecséteket. Végig jelzett úton haladtunk, amit szintén a szervezõknek köszönhetünk, így az eltévedés ki volt zárva.
A túra ingyenes volt, de ellátást kaptunk egy elemózsiás zsacskó személyében, amiben egy croissant, egy müzliszelet, egy kis dobozos üdítõ és egy sport szelet volt.
A túrát alig több mint 2 óra alatt teljesítettük, így ebédre már otthon is voltunk. Húgom büszkén mutatta anyukámnak a kitûzõt és az oklevelet és órákig mesélt errõl a csupán 12 km-es túráról.
Köszönjük a szervezõknek a szép túrát. Mi biztosan megyünk jövõre is. |
| | |
| |
| Láss ki! | Túra éve: 2007 | 2007.04.30 23:13:17 |
|
Láss Ki 35
Táv: 33,6 km szint: 820 m
Ez volt idén a 10. ttúránk, ezért bátran nekivágtunk a leghosszabb távnak, a 35-ösnek. De már féltávnál éreztük, hogy ezúttal kifog rajtunk a táv. De kezdjük az elején.
Negyed kilenc körül értünk Alsóörsre, semmi tömeg a rajtnál, de láttunk pár ismerõs arcot. Azt hittük, hogy rajtunk kívûl mindenki a Gerecse 50-et választotta, így nem ért csalódás a kb. 15 induló láttán, aki ezt a távot választotta. (Sokan mentek viszont a családias 10km-es távon.)
Az itiner az elején még használhatónak tûnt, késõbb viszont pont a problémás helyeken nem igazán segített. Volt, aki már az elején elkavart, mert az itiner jó pár helyen csak azt írta, hogy vessük be magunkat a bozótba, sok helyen alig kitaposott utat, és gyér jelzéseket találtunk. Szalagozás volt, de néha az sem segített, vagy egyenesen félrevitt. Ezen azért is csodálkoztunk, mert az út egy része a Balatoni kéktúra útvonalán vitt, amirõl az ember azt gondolná, hogy mégiscsak egy karbantartott útvonal, de elég lehangoló volt a látvány. Ez persze nem a szervezõk hibája, inkább csak jellemzõ a magyar túraútvonalak szinvonalára.
Az elsõ EP, vagyis az elsõ kilátó elég hamar jött, kb. 900m-t mentünk a rajttól, elég erõs emelkedõn. A kilátó fakultatív volt, de mindenki felment. Ez máris elvett vagy 10 percet. A következõ kilátó innen 5 km-re volt, de még ezt is sikerült megtalálni. Viszont már útközben rájöttünk, hogy túl lassan haladunk, mert az útnak ez a része nagyon szép részen haladt és sokat fényképeztünk plusz még a kilátókban eltöltött idõ.
A 2. és 3. EP között volt a legtöbb problémánk. Itt többször elkavartunk és nem is találtuk meg az utat, így fel kellett hívnunk a szervezõt, hogy segítsen, különben nem találunk ki az erdõbõl. Kétszer is csak pár méterrel vétettük el a helyes irányt, de már ez is elég volt ahhoz, hogy eltévedjünk. A 3. EP-hez így utolsóként érkeztünk, de még fél órával a zárás elõtt. Ide már fel sem mentünk, mert már eléggé ki voltunk dögölve, és az itiner szerint a következõ EP-ig több mint 10 km-t kellett megtennünk alig két óra alatt. Itt már rohantunk lefelé, de a terep is elég nehéz volt (kevés volt a sík szakasz, vagy húzós emelkedõ, vagy meredek lejtõ volt), és a jelzéseket ill. a szalagozást is nagyon kellett figyelni.
A 4. EP-nél egy ellenörzõ számot kellett felírni. késõbb láttuk, hogy nem fogunk odaérni a köv. EP-hez zárás elõtt, ezért felhívtuk, az illetõt, hogy várjon meg, mert 10 perc múlva odaérünk, de õ már a buszon ült, tehát esélyünk sem volt, pedig az utolsó 4 km-t futva tettük meg. Ekkor végképp elment a kedvünk az egész túrától, leültünk egy fa alá és elkezdtünk enni, mert eddig még enni sem álltunk meg.
A köv. EP megint ell. szám volt, de a 7. EP-hez megint csak zárás után értünk oda.
Végül 8 óra 35 perces idõvel beértünk a célba, ahol nagyon megértõen fogadták a hiányzó pecséteket. (Megkaptuk a kitûzõt és az emléklapot). Azt hittük, hogy csak mi tévedtünk így el, de kiderült, hogy mások is hasonló helyzetbe kerültek. Volt akiket még akkor is kerestek, mert a cél zárására sem értek be.
Én egész úton nagyon ideges voltam, és azt kérdeztem magamtól, hogy tudtunk így eltévedni, és így kifutni az idõbõl. Valószínû, hogy a táv is hosszabb volt és a szint is többnek tûnt mint az itinerben írtak. Nagyon elfáradtunk, nemcsak fizikailag, hanem idegileg is megviselt minket a sok eltévedés. A rossz idõeredmény ellenére, ez volt eddig a legkeményebb túránk.
Köszönjük a szervezõknek a telefonos segítséget, de szerintem felül kellene vizsgálni az itiner egyes részeit, hogy tényleg lehet-e követni vele az útvonalat. Reméljük, hogy jövöre már többen lesznek, mert szerintünk nagyon szép túra, sok szép kilátással és az ellátásra sem lehetett panasz. Kétszer volt üdítõ plusz nápolyi és a végén is annyit ittunk, amennyit akartunk. Mi is megyünk jövöre, ha kihevertük a rossz élményeket.
|
| | |
| |
|
Isaszegi csata Emléktúra 30 km-es táv - 2007. 04.01.
28,46 km - 760 m
Már régen kinéztük magunknak ezt a túrát a férjemmel, így nagy lelkesedéssel fogtunk az elõkészületekhez. Jó volt a letölthetõ itiner és térképvázlat, így elõre tudtuk, hogy mire is vállalkozunk.
Vasárnap reggel 7 órakor indultunk Bp-rõl Isaszegre és mintegy 40 percnyi autózás után meg is érkeztünk a Nyugdíjas Otthonba, ahol a rajt volt. Nagy volt az öröm, mert a regisztrációt egyik kedves ismerõsünk végezte, aki korábban e-mailben jelezte, hogy rendezõként részt fog venni a túrán, de nem gondoltunk, hogy ilyen hamar találkozunk vele.
A regisztráció gyorsan ment, az itiner kiválóan mûködött, így hamar kitaláltunk a faluból és rögtön szembetaláltuk magunkat az elsõ emelkedõvel, amely felvezetett a Honvéd Emlékmûhöz, ahol az elsõ EP. volt.
Ezután hangulatos erdei sétával és kis mászással jutottunk a 2. EP-hez a Honvédsírokhoz. szépen rendbe hozott pihenõhelyet találtunk a Honvédsírok körül, persze nem álltunk meg, hiszen alig tettünk meg 4 km-t a starttól.
Ezután egy ún. feltételes EP következett a Mélyárokban, ahová elõször meredeken le kellett ereszkedni, mert szintén meredeken ki is kellett belõle mászni. Kiértünk egy mezõre, ahol rengetegen jöttek szembe. Kiderült, hogy õk a 15 km-es táv résztvevõi, akik Pécelrõl indultak Isaszeg irányába. Rengeteg volt az iskolás, akik nem mindig tudták, hogyan kell viselkedni egy túrán, így sokszor kellett õket kerülgetni. Ráadásul mögöttünk meg futók ill. bringások jöttek, akiket meg nekünk kellett elengedni, így itt elég lassan tudtunk csak elõrehaladni.
Ezután rátértünk egy meredeken felfelé haladó betonútra, ami a 4. EP-hez vezetett, aminek Bajtemetés volt a neve. Egyébként, mint utóbb kiderült, nem is volt meredek ez a rész, csak a túra adatai alapján itt volt a legnagyobb szintemelkedés egyben. Késõbb sokkal durvább részek jöttek. Itt kaptunk egy nápolyi szeletet és korlátlanul lehetett ásványvizet inni.
A következõ, szintén feltételesként jelölt EP-nél nem volt senki, így mentünk tovább, bár volt egy kis tanakodás, hogy merre kell menni, mert az elöttünk haladó csoport jobbra fordult, de kiderült az itinerbõl, hogy balra kell menni. Már túl messze voltak, nem tudtunk szólni nekik, így csak négyen mentünk balra. Nemsokára elértük Pécel határát, majd központját is (piac, vá). A következõ feltételes EP-nél megint nem volt senki, így mentünk tovább.
Újra Pécel határában voltunk, csak most a másik oldalán és megkezdtük a kapaszkodást a Vár-hegyre, ahonnan tényleg szép volt a kilátás, bár mi azt hittük talán valami várrom is lesz, de nem volt. Volt viszont barlang, amit kisebb elkavarásokkal meg is találtunk. A barlanghoz egyébként nem mentünk le, mert nagyon veszélyes lett volna. Még az EP is fennt volt, nem a barlangnál, ahogy azt az itiner írta.
Itt vált szét a 30 és 55 km-es táv, és innen kezdve nagyon kellett figyelni, nehogy elkavarjunk. Jó volt a szalagozás, kellett is, mert a Látó-hegy csúcsa után olyan helyeken mentünk,ahol útnak a nyomát sem láttuk. Megváltás volt kiérni az erdõ szélére, bár én tkp. élveztem ezt a részt, csak nem nagyon lehetett haladni benne. Nemsokára kiértünk a mûútra és ezen elég sokat kellett menni, amit én elég veszélyesnek tartottam és nagyon örültem, amikor megláttam a szalagot, ami behívott a szántóföldek felé.
Innen kezdõdött egy hullámvasút rész, vagyis meredeken fel, azután a másik oldalon rögtön le. A párommal nagyon nyögtünk itt már, õ nem szerette a lefelé részeket, én meg a felfeléket. Örültem amikor végre elértük az utolsó EP-t a Pap-hegyen, mert tudtam, hogy innen már gyakorlatilag síkon megyünk a célig. Így is volt.
Végül 5 óra 30 perces idõvel érkeztünk vissza a Nyugdíjas Klubba, ami meghaladta elõzetes elképzeléseinket, ami nagyjából 6 óra körüli idõt jelentett.
A célban az adminisztráció gyors és pontos volt. Kitûzõ, emléklap, gratuláció rendben volt. Kitûnõ ellátást is kaptuk a helyi nyugdíjas néniktõl. Köszönet nekik a finom teáért és a rengeteg kajáért. Az idõ gyönyörû volt, sokan piknikeztek a Klub kertjében.
Összefoglalva: Nagyon jó túra volt, kitûnõ ellátással, jó itinerrel, szalagozással, kedves pontõrökkel. Az útvonal is érdekes volt, mert mi még nem jártunk erre. Köszönjük a jó szervezést. Reméljük, jövõre is tudunk jönni. |
| | |
| |
|
Zöld 20 - Fekete István Emléktúra
Táv: 19,6 km szint: 615 m
Ismét egyedül vágtam neki egy teljesítménytúrának, de most nem féltem, hogy eltévedek, mert megláttam a rengeteg embert a rajtnál. A Normafánál komoly sorban állás fogadott, úgyhogy még elfogyasztottam egy szendvicset és ittam egy kis meleg teát, mert már itt jól átfagytam. Fújt a szél és befagyott pocsolyákat láttunk mindenütt. A nevezés kicsit lassan ment, de csoda, hogy az a szegény lány még tudott írni abban a hidegben, nekem már lefagytak a kezeim, mire sorra kerültem. 8 óra 40-kor indultam a Normafától, elõttem és utánam sûrû, tömött sorokban a többiek, eltévedés kizárva.
Az elején lefelé mentünk, ezért itt belehúztam, hogy javítsak egy kicsit az idõmön. Az elsõ ep. a Ferenc-halom tetején hamar jött, csak egy csúszós emelkedõt kellett megmászni. A második ep. a Fekete István emlékháznál volt egy autó csomagtartójában. Szerintem ettõl volt Fekete István emléktúra, bár én a házból semmit sem láttam, még az utca nevét sem tudom, ahol áll. Gyors pecsét és indulás tovább az Apáthy-sziklához. Ezt már ismertem a Barlangos túráról és egy kicsit félve gondoltam vissza rá. Elhatároztam, hogy most megállás nélkül mászom meg a lépcsõket, és ez sikerült is.
A 3. ep. már az Árpád-kilátónál volt, az ide felvezetõ út már nem ment ilyen simán, meg kellett állnom,mert úgy éreztem, kiesik a tüdõm. A pecsét mellé egy csokit is kaptunk, ami jól esett, mert már kezdtem éhes lenni. Sokan megálltak pihenni és enni, de én mentem tovább, most már tudom, hogy meg kellett volna állnom, enni. Ez késõbb megbosszulta magát.
Mentünk tovább a Virágos-nyereg felé, egyszer fel, egyszer le. Én egyre éhesebb és fárdtabb lettem, azt hittem már soha nem érünk a Boróka büféhez. De egyszer ez is csak eljött. Bementem, pecsét, és ismét nem álltam meg enni, pedig már tényleg éhes voltam, gondoltam majd útközben, hiszen innen már csak le kell menni Solymárra, mi az nekem. Nem tudtam, hogy lesznek még csúnya dolgok Solymár felé, pl. egy elég durva csúszós lejtõ, amin többen kamikázeként mentek lefelé, majdnem elsodorva az óvatosabbakat. Volt olyan rész, ahol már úgy kicsúszkálták az ösvényt, hogy csak alternatív úton lehetett lejutni a bokrok között.
Végül kiértünk az erdõbõl, Solymár határába, már látszott a solymári Tesco, és a Szarka-vár is messzirõl. Azután beértünk a házak közé és kerestük a Lejtõ sörözõt.
Én már olyan rosszul voltam az éhségtõl, hogy az utolsó métereken meg kellett állnom enni, ha nem akartam összeesni a cél elõtt.
Megérkeztünk a sörözõbe, ahol rengeteg ember és kisebb káosz fogadott. Senki nem tudta, hol kell sorba állnia. Én elõször a 30 és 45 km-es ellenörzõponthoz álltam sorba a 20-as célja helyett, de mások is voltak így. Végül megkaptam az oklevelet és a szerénynek mondható kitûzõt. Elég jó idõvel értem be, legalábbis magamhoz képest. 3 óra 49 perc alatt teljesítettem a 19,6 km-t, futás nélkül. persze levontam a tanulságot is: jobb étkezés beosztás, több folyadék és talán több pihenõ.
Összefoglalva: jó túra volt, szerény ellátással,ami megfelelt a viszonylag alacsony nevezési díjnak. Az útvonal leírása pontos volt, és segítettek a kirakott útjelzõ papírok is. Jó, hogy ilyen sokan részt vettek ezen a túrán is. |
| | |
| |
|
2007. 02.10.
Batthyány Lajos Emléktúra (Batthyány Lajos születésének 200.évfordulója alkalmából)
Táv: 14.34 km
Szint: 351 m
Ezen a hétvégén úgy terveztük, hogy az alig két éves gyermekünkkel indulunk túrázni, ennek megfelelõen egy könnyen elérhetõ, rövid túrát terveztünk. Eredetileg a 10 km-es távra akartunk menni, de a gyerek elkezdett köhögni hétközben, ezért inkább anyukámnál hagytuk és ketten indultunk el. Mivel változtatni már nem volt idõ, ezért csak annyit tehettünk, hogy 10km helyett a 15 km-es távon neveztünk. Örömmel láttuk, hogy sokan voltak gyerekkel ezen a szép tavaszias napon.
A 8.30-as busszal indultunk Szentendrére, majd átszálltunk a Pilisszentlászló felé és kb. 20 perccel a rajt elõtt már ott is voltunk. Azt hittük, hogy várni kell a hivatalos rajt nyitásra, de kiderült, hogy már lehet nevezni.
Az elsõ szakasz a Szent-László-völgy volt,ami még télen is rendkívûl szép és vadregényes. Jó sok idõnk el is ment a fényképezéssel, ezért a második szakaszon, az Apátkúti-völgyben aztán belehúztunk. A harmadik szakasz, végig Visegrádon, a Fellegvárhoz vezetõ úton kellett haladni. Ez nem tetszett annyira. A negyedik szakasz volt a túra talán egyetlen megerõltetõbb szakasza. A kéken föl a Nagy-villámra. Itt volt a 15 km-es táv egyetlen ellenörzõpontja. Kaptunk 1-1 energiaitalt és pecsétet. Bosszúságunkra, a Kilátó zárva volt, gondolom a tél miatt, így aztán igazán szép kilátás nélkül maradtunk. Az utolsó szakasz, a K+ nem jelentett nehézséget, mentünk lefelé nagy iramban. A végén elég sokat kellett menni aszfalton a révig, ahol a sörözõben megkaptuk a szép kitûzõt (az idei négy túránk közül talán a legszebb) (oklevél nem volt) és a tea utalványt, amiért egy nagy pohár forró teát kaptunk. Az idõnk 3 óra 25 perc volt, nem rohanva, viszonylag kényelmesen. Mivel a buszról éppen lemaradtunk, 1 órát vártunk a sörözõben és láttuk, ahogy a többiek beérnek a célba. Így aztán nagyjából ugyanazokkal az emberekkel utaztunk hazafelé is, akikkel idejövet utaztunk.
Összefoglalva: Nem túl fárasztó, igazi családi túralehetõség volt, jó, hogy ilyen is van, nem csak a hosszú távok. Szerintem elég sok gyerek is teljesítette a 10 vagy 15 km-es távot. Lehet, hogy belõlük lesznek a jövõ nagy teljesítménytúrázói.
Köszönjük a Szigethalmi TE-nek a rendezést. Az itiner jó volt, térkép szinte nem is kellett. Külön köszönet a Batthyány Lajost bemutató részért. Az ellátás a nevezési díjnak megfelelõ volt.
|
| | |
| |
|
Barlangtól-Barlangig - 2007.02.04.
Táv: 20,5 Km
Szint: 910 m
Vasárnap reggel 5 óra 30 perckor keltem, hogy idõben tudjak indulni a túrára. Korán akartam regisztrálni, de ez nem igazán jött össze, mert vasárnap minden közlekedési eszközre háromszor annyit kell várni, mint egyébként. Így történt, hogy bár 6 óra után indultam a IX. kerületbõl,csak 7.30-ra értem a Szemlõ-hegyi barlanghoz. Nagyon jó volt, hogy meleg helyen lehetett regisztrálni, mert én már most nagyon fáztam, átkoztam is magam, hogy nem öltöztem melegebben. Gyors regisztrálás után 7.45-kor indultam el, egyedül (a párom vállalta, hogy vigyáz a gyerekre, amíg én stresszt oldok egy jó kis túrával). Kicsit féltem, hogy mi lesz, ha eltévedek, vagy kifulladok, de gondoltam, csak megoldom valahogy.
Rögtön az elején be is jött az eltévedés. Hiába olvastam az itinert, nem volt világos, hogy hol kell elkanyarodni. Egy másik lány is hasonló helyzetbe került, így már ketten néztük a térképet, de így is sikerült plusz 1,5 km menni, mire rátaláltunk a Mátyás-hegyre vezetõ K+ jelre. Nekem rögtön ez az elsõ hegy nagyon nehezen ment. Teljesen kifulladtam, mire a tetejére értem, de legalább a nap csodásan sütött és szép volt a kilátás. Rájöttem,hogy nem kellett volna még egy pulóver, ahogy az elején gondoltam. (szép kilátásban egyébként nem volt hiány a túra során, tekintve, hogy Budapest szinte valamennyi valamire való "hegyét" megmásztuk.)A Mátyás-hegyrõl leérve megtaláltam az elsõ EP-t.és megkaptam az elsõ matricát. (minden matricán egy denevér volt, és az EP neve.)
Gondoltam, ha már a Mátyás-hegy is kifogott rajtam (majdnem), akkor mi lesz a Hármashatár-hegyre menet. Ez azonban a vártnál jobban ment, csak az utolsó 50 m volt kaptatósabb a Kék jelzésen. Az EP a hegy tetején, süvítõ szélben várta, hogy ragaszthasson egy matricát az igazolólapokra. Gyors ivás, és gyerünk tovább. Még a szendvicsemet is útközben ettem meg. A HHH-ról a Hûvösvölgybe vezetõ utat már ismertem, így nem féltem, hogy eltévedek. Különben is, itt már tömött sorokban vonultak a túrázók lefelé a sárga jelzésen. Páran tettünk egy kis kitérõt az Újlaki-hegy felé, mert úgy értelmeztük az itinert, hogy arra kell menni. Itthon láttam a mellékelt térképvázlaton, hogy nem is kellett volna kitérõt tenni a sárgán, hanem lehetett volna tovább menni a kéken. Mindegy én nem bántam meg, mert szép kilátás nyílt innen is és a hegy teteje is érdekes sziklás volt. Ezután egy elég csúnya lejtõ után elértük a Határ-nyerget, ahonnan már csak lefelé kellett menni a Hûvösvölgyig. Ez volt a túra egyik legkényelmesebb szakasza. De tudtam, hogy még elõttünk van a Hárs-hegy.
Elértük a Kisvasút végállomását, ahol többen azt hitték, hogy itt van az EP, pedig az útvonalvázlat világosan jelölte, hogy az EP a Nagy-rét túloldalán egy parkolóban van. Ez volt a 3. EP, ahol a matrica mellé, két kis csokit is kaptunk. Megálltam egy padnál és úgy gondoltam, most már eltehetem a térképet, hiszen itt én már jártam, nem fogok eltévedni és elindultam balra. Nem kellett volna. 5 perc után gyanús lett, hogy senki nem jön erre. Mégiscsak elõvettem a térképet és láttam, hogy jobbra kellett volna mennem, úgy hogy visszamentem az EP-hez és újra elindultam, most már a jó irányba. Nemsokára elértük a P jelzést, ami felvezetett a Hárs-hegyi körútig. Ez egy elég brutál sziklás emelkedõ volt, ami csak nem akart véget érni. Mikor már azt hittem, hogy pihenõ jön, észrevettem, hogy az elõttem járók már egy szinttel feljebb vannak, vagyis egy szerpentin kanyargott fel a hegyre. Éreztem, hogy elkezd görcsölni a lábam, ezért jobbnak láttam megenni a két csokit, hátha segít. Segített, de 15 perc múlva megint elkezdett görcsölni a lábikrám, azután a talpam. Amikor megláttam a Kaán Károly kilátót felsejleni a fák között, elhatároztam, hogy csak azért is felmegyek, nem fog egy dombocska kiszúrni velem. Ráadásul, én becsületesen követtem a sárga jelzést, ami egy kis kunkorral vitt fel a kilátóhoz, amikor láttam, hogy mások találtak egy rövidebb utat. Többen felmentek a kilátóba, volt aki azt hitte, hogy itt az EP, de itt nem volt. Én csak az elsõ emeletig mentem, mert nagy szél volt, és a lábaim sem voltak túl jó állapotban.
A kilátótól lefelé kellett menni egy elég durva lejtõn a Báthori-barlanghoz. Az EP elõtt még kötelet is kifeszítettek a figyelmes rendezõk, mert elég csúszós volt a lejtõ. Így sokkal biztonságosabb volt. Itt volt a 4. EP. Maga a barlang le volt zárva egy elég csúnya ajtóval, de azért lefényképeztem. Innen átmentünk a Kis-Hárs-hegyre, ahol nem másztunk fel a kilátóba, mert életveszélyes. A kiírás szerint, állítólag 2007-ben fogják felújítani. Reméljük! Innen elég gyorsan lehetett haladni lefelé, az út jó volt, nagyon enyhe dagonyával. Kijutottunk az erdõbõl és az aszfalton folytattuk utunkat. Az egyik utca végén rá lehetett látni egy mészkõ sziklára, ami innen szörnyen magasnak tûnt. Egyik túratársunk megnyugtatott, hogy fel fogunk mászni a tetejére. Ami ezután következett,az tényleg nagyon brutál volt. Lépcsõ, lépcsõ, lépcsõ, vagy aki akart mehetett a mellette kitaposott kis ösvényen. Én azt hittem, hogy soha nem érek fel, de mások is voltak ezzel így. De feljutottam, és nagyon tetszett (a sok szemét nem, de a kilátás igen.) Én Bp-en születtem, de még soha sem jártam erre. A Vaskapu-barlangnál volt az 5. EP. És innen megint felfelé kellett menni, de szerintem ezt már mindenki megszokta. Ezután megint aszfalt következett, egészen a Balogh Ádám szikláig. Itt már várt minket a helyi hajléktalan, aki nagyon készségesen mutatta az irányt. Az itinerben is így szerepelt: "a hajléktalanok által lakott barlang mellett haladjunk el..." Ismét aszfalt, majd következett a Ferenc-hegy. Szerencsére ez már nem volt túl magas, sõt szinte nem is vettem észre, hogy "hegyen" vagyok. Ekkorra már szétzilálódott a csapat, siettem, ezért se magam elõtt, se magam mögött nem láttam senkit jönni. Csak reméltem, hogy jó felé megyek.
Végül 5 óra 9 perces idõvel érkeztem vissza a Szemlõ-hegyi barlanghoz, ahol szép kitûzõ és elõre kinyomtatott névre szóló oklevél várt. Ezen kívûl kaptunk egy csomó anyagot a barlangról és további rendezvényekrõl. A galérián forró tea és mindenféle kenyér (vajas, lekváros, stb.) várta a beérkezõket.
Összefoglalva: szinvonalas rendezés volt, jól használható itinerrel és útvonal adatokkal. Az ellátás is rendben volt, a viszonylag alacsony nevezési díj ellenére. A rendezõk gyorsak és barátságosak voltak, a szallagozás néhol nem volt elég észrevehetõ, de legalább volt. Mindent összevetve, jó túra volt, csodaszép tavaszias idõvel. Én kellemesen elfáradtam és nagyon jól éreztem magam. Köszönet a rendezõknek. Találkozunk a Bia 25-ön (azt is a CSBT rendezi)!! |
| | |
| |
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár
