Túrabeszámolók
|
| Táncsics | Túra éve: 2007 | 2007.09.30 13:32:04 |
|
Táncsics teljesítménytúra
Ez évtõl több körtúrát lehet tenni Ácsteszér vagy Súr rajttal. A Súr - Aka - Ácsteszér - Súr túrát választottuk, ami végül mintegy 18 km-nek bizonyult.
A rajtot könnyen megtaláltuk, igaz nem a kiírt helyen volt, hanem a szüreti mulatság elõkészületei között. Regisztráció nem történt, a nevezési díjért cserébe megmutatták a választható útvonalakat, kaptunk egy valószínûleg katonai alaptérképre rajzolt elnagyolt térképvázlatot az környékrõl valamint néhány prospektust. A pecséteket a falukban önállóan kellett beszerezni.
Akáig a piros jelzésen mentünk, mely elég jól jelzett, több helyen táblák is vannak. Szinte végig homokos szekérút változatos terepen, mely az elõzõ napok esõi ellenére is jól járható volt. Akán nem találtunk bélyegzõhelyet, mivel a kocsma zárva volt, így a templom melletti padoknál pihentünk kicsit.
Akáról Ácsteszérre továbbra is a piros vezetett. Itt egy kicsit ritkásabban volt felfestve, a vázlat pedig nem sokat segített. Az útvonal továbbra is dombra fel-dombról le jellegû volt, azonban többször mentünk felhagyott vagy füves szekérutakon. Ez az útszakasz hosszabb, mint az elsõ, de néhány kanyar után Ácsteszér szélén, a Táncsics háznál találtuk magunkat, ami sajnos nem volt nyitva.
Az ácsteszéri rajt-célnál kaptunk bélyegzést, kocsma sajnos itt sem volt nyitva. A túrán 102-en indultak összesen. Innét még közel 4 km aszfalt várt a ritkás P+-on Súrig, ahol átvettük a kitûzõket. A szüreti mulatság haloványnak tûnt, így hamar távoztunk.
|
| | | | |
|
A 20 km-es távon mi 23,4 km-t és 420 méter szintet mértünk.
A túra tetszett, csak a rajtoltatás volt kicsit hosszadalmas, illetve sehol nem volt elõzetesen célzárás megadva, a rajtban közölték, hogy lehetõleg 15 óráig érjünk vissza (amit persze nem sikerült teljesítenünk, de a célban még várták a késõbb érkezõket). |
| | | | |
| |
| Hamuház | Túra éve: 2006 | 2006.09.13 21:16:00 |
|
Hamuház 15
Lükepékkel, Optikával és efemmel indultunk a Gyöngyvirág turistaháztól. Gyors rajt, színvonalas duplaoldalas A4-es színes térkép táv és szintadatokkal, melynek további oldalain az FVP és a Keleti-Bakony térképe és adatai is szerepelnek, továbbá az ellenõrzõpontok matricáinak helye van rajta. Egy külön lapon kaptuk az itinert, de a tökéletes, láthatóan a közelmúltban felújított jelzések miatt szinte elõ sem vettük. Az útvonal végig jól járható volt, ttúramentes idõben a P+ Rékas (Dorró)-hegy melletti szakasza benõtt lehet, itt a rendezõk néhány helyen kis karókra is raktak ki jelzéses táblákat.
A kéken, egy idõ után szép mélyútban emelkedtünk a Barkócás ep-ig, innét némi szintvesztéssel a P+-on jutottunk az Erdei szentélyig, melyet még egyszer kellett érinteni a túra folyamán, mivel egy nyolcas jellegû útvonalat írtunk le. Újból a kéken, a szép Tûzköves-árok partján mentünk Hamuházig, közben a Geológiai feltárásnál megpróbáltunk megtalálni egy geoládát, de ezzel csak az idõnket vesztegettük, így a továbbiakban sietnünk kellett.
Hamuháznál csoki és ásványvíz volt a szolgáltatás, majd tovább a piroson haladtunk, érintve a hétházpusztai útnál lévõ ep-t. A Khrsz-re fordulva elmentünk a Károly-lak mellett, majd gyorsan ereszkedve értük el újból az Erdei szentélyt. Ezen a szakaszon sajnos rosszul léptem, így az egyre erõsödõ térdfájás miatt a célban már sántikáltam. Az utolsó ellenõrzõpontig, mely a Z - P+ Rékas hegytõl NY-ra lévõ keresztezõdésében volt, a geológiai feltárás melletti rövid emelkedõ szakasz újbóli megtételével majd a továbbiakban ereszkedve értük el.
Innét már közel volt a cél, ahol az igényes oklevél és kitûzõ mellé kézfogás és gratuláció, szolgáltatásként zsíros- vagy vajaskenyér és szörp járt. A túra az ÉDK mellett egyben a "Keleti-Bakony túrázója" mozgalom elsõ túrája is volt, az éremért még az FVP és a Keleti-Bakony tt. valamelyik résztávját kell teljesíteni. |
| | | | |
|
|
Bakonyalja 45 / Erdõalja 25 tt. pontõrködés
Efemmel két ponton is vállaltunk pontõrködést, az Õsfenyvesnél (elsõ ep.) és a Zsivány-barlangnál (utolsó ep.), ami technikai okok miatt ténylegesen a közeli Ördög-réten valósult meg.
Kis keverés után találtuk meg Bakonyszentlászló központját, ahol már több túrázó várakozott. A rajtoltatás a meghirdetett kezdéshez képest mintegy fél órával késõbb kezdõdött, a túrázók lényegében két hullámban, 9 és 10 óra környékén indultak mindkét távon, a hosszún 10+1, a röviden 38 fõ (két rajtszám véletlenül nem kiadva, ezért lett a legmagasabb sorszám 51).
Az elsõ pont helyét, a Bakonyszentlászlóról jövõ jelzetlen út és a Z+ keresztezõdését a gyér jelzések ellenére hamar sikerült megtalálnunk, és mire felállítottuk a pontot, meg is jelentek az elsõ túrázók. A rajttól mintegy 4 km-re lévõ pontot mindenki elérte kb. egy óra alatt, így 11 után a tervezett idõben bonthattuk a pontot.
Ezután átmentünk a másik pont helyére, ahol megállapítottuk, hogy a Zsivány-barlangnál a közelben lévõ Ördög-rét kedvezõbb a pont mûködtetésére, ezért a barlangnál tájékoztató táblát tettünk ki. A réten viszonylag kényelmesen sikerült berendezkedni, erre szükség is volt, mert hét órát töltöttünk itt. Közben efemm segített a fõrendezõ és leamortizálódott biciklijének a célba történõ visszajuttatásában is.
A résztvevõk nem voltak túl gyorsak, a rövidtáv elsõ túrázói a rajttól számítva 5:40-re értek oda, alig tartva a négyes átlagot. Ebbe biztos a többek által említett S+-on történõ eltévedés valamint az Alsó-Cuha völgy nehezebben járhatósága is szerepet játszott (ezért a ponttól visszafelé a P+ másik ágán történõ haladást javasoltuk).
Meglepetésünkre jelentõs számú résztvevõvel nem találkoztunk a ponton, a 25-ös távon 9-en, a 45-ösön 5-en nem igazolták az áthaladásukat a nyitvatartás alatt, ugyanakkor többségük beérkezett a célba. Pontbontás után még mi is bementünk a célba leadni a felszerelést, így Bakonyszentlászlót már sötétedéskor, a falunap egyik zenés rendezvénye alatt hagytuk el. |
| | |
| |
|
Rejtekerdõ 30
A túrára kis késéssel indultunk, a célban hagyott autóról lemondva a csókakõi elágazásnál várakoztunk a buszra, amikor szintén a tt-re igyekvõ túratársak felvettek. Így pillanatok alatt a rajtba értünk, ahol éppen egy kisebb csoport nevezett a Hétmérföldes tekergésre. Tekintve, hogy az útvonalon nem voltak emberes pontok, már itt felvehettük a szolgáltatás egy részét, négyféle ásványvízbõl és ötféle csoki-müzliszeletbõl választhattunk.
A gyors nevezés után hosszabb térképtanulmányozás következett, mivel az érintendõ hat pontot megismerve nekünk kellett meghatározni az útvonalat. Elsõként a Csuka-tavat kellett érinteni, a város határából kiérve efemm könnyen megtalálta az eléggé benõtt ún. cserkészösvényt, majd szuszogva felkapaszkodtunk a dózerútig. Mivel a P- letérését elnéztük, az úton továbbhaladva jutottunk el a tóig, ahol túratársak keresték az elsõ kérdésre a választ. A kérdések trükkösek voltak - néhol túlságosan is -, itt még sokáig gondolkodtunk a megfejtésen, ami az egyetlen helyesnek bizonyult az összes indulóé közül.
Ezután a pusztavámi festékgyárnál tartottunk pihenõt a portás elõkerüléséig, mivel túramozgalmakhoz akartunk pecsételni. A gyár kerítése mellett jobbra fordulva egy földúton értünk el egy bányatavat, majd azt jobbról kerülve máris a P jelzés aszfaltján találtuk magunkat. Itt már éreztem a talpamon növõ vízhólyagot, ami féltáv után ki is durrant:(
A Gerencsérvárhoz vezetõ mûútig a jelzésen haladtunk, majd hamarosan elértük a Z jelzést, innen egy kis ösvényen pár méterre volt a vár. Míg efemm a találós kérdésre kereste a választ, addig én a multi geoláda elsõ pontját cserkésztem be. Ezután megkerestük a második pontot, majd pihentünk kicsit a forrásnál. A Z- jelzésen továbbhaladva megtaláltuk a láda utolsó pontját is, innét gyors tempóban haladtunk Szentgyörgyvárig. Itt lemerültek az elemek, több mint félórás pihenõt kellett tartanunk:(
Feltöltõdve vettük a nap második jelentõsebb emelkedõjét, majd kitérõket tettünk a válaszok begyûjtésére a Hajdúvári vadászházhoz és a Géza-pihenõhöz, ahol pihenõt is tartottunk:) Innét a K-n, majd aszfalton értük el a Széchenyi-vadászházat, majd az utolsó pont, a Maurer-kunyhó következett, ahol sajnos nem a helyes választ adtuk a kérdésre, de a rendezõk ezt is elfogadták.
A kunyhótól már közel lett volna a csókakõi vár alatti cél, de a talpam miatt már nagyon lassan haladtunk, így zárás után fél órával értünk be, a szervezõk éppen indulni készültek. Az oklevél és a kitûzõ mellé gratuláció is járt, a kajajegyet a várjátékok miatt kitelepült egyik etetõhelyen üdítõre és csokis gofrira lehetett váltani, a színpadon éppen a Los Andinos koncertje kezdõdött. Ezután már csak a kocsmánál lévõ buszmegállóig kellett lecsoszognom a forgalmi dugó miatt.
A 45-ös távon ketten, a 30-on harmincan értünk célba, a Hétmérföldes Tekergés láthatóan lényegesen népszerûbb volt. Tetszett a túra, ajánlom mindenkinek, aki nem hagyományos tt-re vágyik. |
| | |
| |
|
Almamellék 25
A kihalt szigetvári vasútállomáson 9 órakor rajtoltunk, a kicsit bizonytalannak tûnõ indító hölgy végül korrekten intézte a dolgokat. Térképvázlat sajnos nem volt (pedig nem kerülne sokba másolni néhányat), a padon kiterített térképen lehetett „memorizálni” az útvonalat, ha valaki annyira felkészületlen volt, hogy zöldgömbös túrára enélkül induljon útnak. Volt viszont itiner a minimalista verzióból, rajta négyzetek az ellenõrzõpontok pecséteinek, erre azonban gyorsan kiderült, hogy nem lesz szükség, Almáskeresztúron és Ibafán a kihelyezett szórólapokat kell begyûjteni.
Szigetváron több sárga jelzéssel is találkoztunk, azonban ez nem bizonyult tartósnak, pedig végül a térképen szereplõ úton értünk ki a városból. Hosszú, unalmas, de elég forgalmas aszfalt következett a turbéki templomig, majd a zsibóti szõlõhegyig. Az elágazásban nyitva tartó bolt és kocsma (Szilvási csárda) mellett balra, majd rögtön jobbra fordultunk, szerencsére itt már a jelzések is feltámadtak. A szõlõhegy nagyon gondozott portákból áll, látszik, hogy a városiak kiskertjei találhatók itt. Az elsõ világháborús áldozatok emlékére emelt kápolnánál kicsit megpihentünk, majd a mozsgói szõlõhegyet jelzõ táblánál jobbra fordultunk.
A térképen nem jelzett víztorony mögött balra, végre földútra kanyarodtunk, mely egy ideig még a szõlõk között vezetett. Sajnos az erdõ szélén vezetõ út elég nyilt, a jelzések újból elkezdtek ritkulni. Az elsõ vadászles után valószínûleg hamarosan egy jól járt úton balra kellett volna kanyarodni, amit elmulasztottunk, de az egyenesen továbbvezetõ, egy idõ után járatlanabbá váló szekérút is végül balra kanyarodva belevezetett ebbe a földútba. Elég sokat gyalogoltunk még az erdészeti mûútig, közben egy jelzetlen elágazásban jobbra, majd az erdõszélen balra kellett továbbmenni. A mûutat elérve jobbra kellett tartani, majd még mielõtt elérnénk jobb oldalról egy kerítést, balra be az erdõbe, a jelzés a lomboktól nem látszik. Itt jobbra térve, egy erõsen vízmosásos, de nagyon szép hársfás árokban ereszkedve értük el a keresztezõ Ezüsthárs tanösvényt, majd hamarosan Almáskeresztúr szélét.
A falu nem tett rám mély benyomást, a buszmegállónál volt az ellenõrzõpont. Meg is ebédeltünk, ezalatt ért be két korábban, térkép nélkül induló sporttárs, akik itt feladták a túrát. Továbbindulva lényegében mindig a völgyben maradva értünk be Ibafára, közben egy mohácsi sporttárssal is találkoztunk. A patakon, illetve mellékerein többször át kellett kelni, ami nekem nem sikerült zökkenõmentesen, egy alkalommal kicsit nagyobbat kellett volna ugranom.
Ibafán nem volt nyitva a kocsma, de az elméletileg zárva tartó bolthoz éppen megérkezett a tulaj, így többen megrohamoztuk sör és jégkrém reményében, sikerrel. A Pipamúzeum pár lépésnyire van az úttól, tavaly meg is néztem DDP közben, azonban most nem fért bele a szintidõbe. Innét Almamellékig újból aszfalt következett, két kis domb megmászásával spékelve. Közben láttuk a kisvasutat, azonban az állomás a domb és az erdõ miatt csak az utolsó pár száz méteren tûnik fel.
A túrát végül kicsit kiszámítottan, de sikerült szintidõ alatt teljesíteni, aminek nagyon örültem, így megérdemelten vehettük át a díjazást: oklevelet, kisvasutakat ábrázoló képeslapot, valamint felül Almamellék, alul Kaposvár-Sas-rét(!) feliratú kitûzõt. Megtudtuk, hogy a 25-ös távon 20-an, a 10-esen 14-en indultak. A megolvadt zsíroskenyeret kihagytuk, a hideg vizes szörp viszont finom volt. Ezután megnéztük még a kisvasút épületében lévõ kis kiállítást, a kisvasutas napra felvonult modellezõket, és rövid pihenés után már indultunk vissza a délutáni busszal Szigetvárra, ahol az állomás melletti fagylaltozót megrohamozva ért véget a nap. |
| | |
| |
|
|
A 40-es táv részadatai az itinerbõl:
táv(km) szint(m) jelzés
Zalaszántó 0 0 -
Sztupa 2,3 120 K
Tátika vár 6,5 340 K
Rémisztõ fa 11,2 350 K, szalag
Rezi vár 14,5 590 szalag, S
Rezi, kocsma 18,9 590 S
25 és 40 elág. 22,2 590 K
Ellenõrzõszám 24,8 610 szalag
Vadlány-lik-bg. 33,2 790 szalag
Sztupa elág. 37,7 810 K+
Zalaszántó 40,8 820 szalag
A 15-ös a Tátika alatti murvás útig együtt halad a többivel, onnét alapvetõen a K+-on megy a célig (összesen 14,8 km, 360 m szint). A 25-ös összesen 25,5 km, 620 m szint.
|
| | |
| |
|
Gemenc 12
A tt tervezésekor igazából az motivált, hogy ezáltal a gemenci kisvasutazáshoz (Kisvasutak nyomában túramozgalom) ideális kiegészítõ programot találtam. A terv az volt, hogy elérjük a 13.15-ös kisvonatot, így legkésõbb 9-kor el kell rajtolni. Szüleim vonattal indultak és én útközben vettem fel õket. A köd és kisebb elkeverés miatt a tervezetthez képest félórával késõbb érkeztünk meg Pörbölyre, így a 12 km laza 3-as átlaggal történõ teljesítése ugrott.
A gyors nevezés során egy fénymásolt térképrészletet kaptunk, melyen berajzolták és elmagyarázták, hogy az ellenõrzõpont a kék jelzés gátról Lassi felé történõ lekanyarodásánál van, ahol szórólapot kell igazolásként elvenni, majd a Malomtelelõ-tó tanösvényig kell eljutni. A térkép még régi volt, a tanösvény és a hozzá vezetõ K+ jelzés ezen a kiadáson még nem került feltüntetésre. Kiderült az is, hogy az ellenõrzõpontig oda-vissza gáttúra várható, a további szakasz pedig ellenõrzõpont hiányában elég opcionálisnak mondható.
A kisvasút telephelyét elhagyva a 10,4-es kõ közelében kezdtük meg az aszfaltos gáttúrát. Jobbról erdõ a szélsõ fák között a Kerülõ-Duna nevû holtágnak tûnõ vízzel, balról tanya után erõs kerítéssel övezett kukoricás, késõbb erdõ. A gát környékét rendben tartják, az aszfaltcsíkon több autó is elment mellettünk, máshol fát vágtak az erdõben, így a háborítatlanságnak nem sok nyoma volt.
Kevesen indultak elõttünk, mivel nagyon igyekeztünk, egy hármas csoportot lehagyva jutottunk el a kék kanyarodásáig a 15,6-os km-nél, ahol egy magányos betonoszlopra volt felkötözve a szórólapot rejtõ zacskó. Innét már földúton, a kéken, és a vasút mellett a K+-on haladva jutottunk el a tanösvényig, majd Malomtelelõ vm-ig, ahol szépen kiépített esõbeálló és pihenõhely van.
Innét némi pihenés után a K+ másik ágának felfedezésével alternatív útvonalon indultunk vissza a gát felé, azonban néhány száz méter után egy (ideiglenes?) holtágat találtunk a turistaúton, így kénytelenek voltunk visszafordulni. A tanösvénynél álló kilátónál egy nagy bajai csoportot találtunk, késõbb még néhányan jöttek szembe, így a zöldgömbös rendezvényekhez és a neten történõ meghirdetéshez képest szép számú résztvevõ volt.
A gátra visszatérve elment mellettünk néhány 23 km-es gyalogos, valamint mind az öt futó. Mi is nagyon igyekeztünk, így elfáradva, de éppen a kitûzött 3 és fél óra teljesítettük a valóságban kb. 15 km-es távot. A célban elõre elkészített zöldgömbös egyenoklevél és nagyméretû gemenci kisvasutas kitûzõ várt a gratuláció mellett. Remittenda újságokat is kaptunk, azonban a cél közelében lévõ kajalehetõségre nem hívták fel külön a figyelmet, igaz, idõnk sem volt rá. Hamarosan indult a kisvasút, azonban az „érintetlen” gemenci erdõn át történõ utazás hosszúnak, unalmasnak bizonyult és nagy csalódást jelentett számomra. |
| | |
| |
|
Zselic 20
7.15-kor léptünk be a kaposvári vasútállomás büféjébe, mely úgy tûnt, hogy tömve van túrázókkal, mégis 10 perc múlva már indulhattunk is. A túrán kb. a tavalyihoz hasonló létszámban vehettek részt, így az indulók többsége valószínûleg a rajtidõ végére érkezett, egy nagyobb gyerekcsoportot pl. csak 7.40-kor rajtoltattak el és még mögöttük is voltak túrázók.
A városból kivezetõ szakasz nekem a DDP-rõl ismerõs, igyekeztünk a Gyöngyvirág kulcsosház felé, ami mintegy 3 km-re van és a kapott igazolólap szerint hivatalosan csak 8-ig tartott nyitva. A pont ténylegesen elõbb, a Négytestvér-forrásnál volt, természetesen még nyolc után is özönlöttek a túrázók. Az idáig vezetõ szurdokszerû völgy továbbra is gyönyörû, idén a forrásnál lévõ hidat helyreállították.
Tovább a K+-on a völgy egy mellékágában, majd kikapaszkodtunk a szurdokból, itt egy 50 m-es szakasz eléggé csúszott. A házakhoz kiérve az egyenesen továbbvezetõ utca elejérõl hiányzik egy jelzés, sokan a balra vezetõ utcát és a kukoricás szélét választották, távra végülis mindegy volt. A következõ utcánál balra kanyar, majd az aszfaltos úton addig megyünk, amíg el nem fogy. Folytatása egy mélyútszerû ösvény, majd egy földúton értük el Zselickislakot.
A templom mellett egyenesen elhaladva, majd a falu végénél jobbra egy földútra térve kezdtük meg az újabb emelkedõt a szõlõk felé, ahol útközben ellenõrzõpont mûködött. Az erdõszélen mentünk tovább, balra szép volt a kilátás a kis völgyre. Végül beléptünk az erdõbe, és hamarosan elértük a K jelzést, melyen balra haladtunk tovább. A forgalmas 67. mûúton jobbra kanyarodva értük el Simonfát, itt a falu központjában lévõ szép kis tónál pihenõt tartottunk. Az ellenõrzõpont a Meteor kulcsosház, melyhez a templom alá kell felkaptatni. Bár itt is kiépített pihenõhely van, a pecsételés és a DDK matricák vételezése után gyorsan folytattuk az utat, mivel a részszintidõ környékén voltunk.
További emelkedõ egy vízmosásos földúton, az Y elágazásban a bal oldalt kell választani, majd a tetõn jobbra tértünk egy szántóföld szélén. A lovastanya után a jelzés hirtelen balra egy ösvényre vezet, elhaladunk egy már nem mûködõ szeméttelep mellett, majd egy rövidebb erdészeti mûúti szakasz következik. Errõl jobbra, földútra letérve újból emelkedünk, majd hamarosan elérünk egy szép erdõt. Közben vannak még kisebb lejtõk és emelkedõk, majd egy keresztnél jobbra kanyarodva hosszú lejtõ következik az elvadulóban lévõ gálosfai szõlõk közt. Egy idõ után betonúton ereszkedünk, majd a templomnál beértünk a faluba, ahol a park, buszforduló és két bolt elhagyása után, még szintidõn belül léptünk be a kocsmába.
Az A4-es igazolólapon színes térképrészlet található, bejelölve az útvonallal, valamint az ellenõrzõpontok helyével. A hátoldalon van az ellenõrzõpontok távolsága, nyitva tartása, valamint a követendõ jelzések, ami szerintem egy sorral el van csúszva, de ez nem zavaró. A túra végén egyszerû, de ízléses oklevelet, nagyméretû kitûzõt és egy gazdaságos kókuszos szeletet kaptunk. Az elsõ pont nem a helyén volt, nyitva tartásának vége irreális. Célszerû lenne esetleg a rövidebb távok indítási idejének megnövelése, figyelembe véve a tömegközlekedési lehetõségeket. A túra összességében tetszett, bár ebben az idõpontban sok a konkurens rendezvény, lehet, hogy jövõre is ide megyek.
Az igazolólap hátoldalán szereplõ adatok:
0 km 05.00-07.30 Kaposvár vasútállomás piros sáv
2,75 km Gyertyánosi erdõ Kn-ig Kn
3 km 05.15-08.00 Gyöngyvirág kulcsosház Kn
3,25 km Gyertyánosi erdõ K+-ig K+
7 km Kecskeháti-erdõ K-ig kék sáv
10 km 07.00-11.00 Meteor kulcsosház kék sáv
18 km 09.00-13.00 Gálosfa, italbolt kék sáv |
| | |
| |
|
Tátika – Rezi 15
9 óra körül érkeztünk Zalaszántóra. Az iskolával szembeni boltban történõ mozgalmi pecsétbegyûjtés (vár, román templom) után a hátsó bejáraton keresztül közelítettük meg a nevezés helyszínét. Senki nem volt elõttünk, így gyorsan elintéztük a procedúrát és egy alma felvétele után el is indultunk. Eddigre közel 200-an voltak elõttünk, döntõ többségüknek késõbb is csak a nyomait láttuk.
Zalaszántón hézagos volt a szalagozás (nem volt kötelezõ követni), de végül sikeresen kinavigáltunk a faluból. Kicsit megzavart, hogy az itineren említett rozsdás tartályt kerestem minden utcasaroknál, de ez az elágazás csak késõbb következett. A Sztúpához erõsebb emelkedõt követõen, egy szép erdei úton érkeztünk meg. Gyors pecsételés után körüljártuk az építményt, melyre egy festés lassan ráférne, majd a murvás kocsiúton, szép bükkösben folytattuk az utat. Ez idõvel erõsebben kezdett ereszkedni, majd egyenesen földúton, utána az erdõ melletti füves szekérúton haladtunk tovább. Egy újabb, ritkán használt szekérútra fordulva az elõttünk járók már letaposták a füvet, így érkeztünk meg a sümegi országúthoz.
Itt majdnem félrevezetett az itiner („átvágunk az aszfaltúton”), a valóságban szépen ki volt szalagozva, hogy jobbra, Tátikahidegkútnak kell menni. A letérésnél a forrás sajnos nem mûködik, szerencsére nem számítottam rá. A földúton haladtunk el két pihenõ személy mellett, akik utánam kiáltottak, így felismertem HEV-et és Csillát, akikkel még márciusban találkoztam egy túrán. Egymást kerülgetve haladtunk a Tátika csúcsáig, közben volt néhány keményebb emelkedõ, de nem volt olyan vészes, mint amire számoltam. A pontõr a K és a KL elágazásánál lévõ padon vert tanyát, és mindenkinek lelkesen magyarázta, merre kell menni. A kecskés pecsét mellé ropit kaptunk szolgáltatásként.
Felmentünk a várba, melyen dolgoznak, átbóklásztunk az anyaghalmokon a kilátási pontra, sajnos csak Zalaszántó irányába lehetett látni. Ettünk, majd visszaindultunk a pont felé. Lefele HEV-ék úgy elléptek, hogy legközelebb csak a célban láttuk õket, bár állítólag nem sokkal elõttünk értek be. A ponttól egy rendkívül susnyás rész következett néhány kidõlt fával nehezítve, azonban szerencsére az elõttünk lévõk ezt is letaposták. Jelzések és szalagok is voltak, de az utat a tt nélkül nagyon nehéz lett volna megtalálni. Végül leértünk a Tátika alján futó dózerútra, de innét még relatív sokat kellett menni a célig.
A jó minõségû útról az általam vártnál hamarabb le kellett térni, és elõször járatlan majd valamivel jártabb szekérúton mentünk a falu határáig. Ez elvileg a K+ volt, de a jelzés, illetve a kísérõ tanösvény pöttyök többször eltünedeztek. Az út során több halomsírt is láttunk, ami érdekesebbé tette a szerintem kicsit unalmas szakaszt. A falu szélétõl felbaktattunk a fõútra (Tátika és a cél között is lehetett kb. 50 m szint), majd már csak be kellett sétálnunk a célig.
A célban emléklapot és a Sztúpát ábrázoló kitûzõt kaptunk, a rendezõk gratuláltak és érdeklõdtek a véleményünkrõl is. Nekem összességében nagyon tetszett a túra.
Egy elsõbálozó
|
| | |
| |
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár
