Túrabeszámolók

VII. Hamahama Mecsek – ergo:

Hogy tévedhetsz el egy ismeretlen erdõben!

Nagyon vártam már ezt a túrát, mint ahogy az eddigi hamahamás túrákat is, mert nagyon jó volt a szervezés, nagyon jó volt a hangulat, szépséges helyeken jártunk és hát egy egészséges elfáradásnál nincs jobb egy túrázó számára. Mi a párommal, Robival már csütörtök este lezavartunk egy Debrecen-Budapest oda-vissza utat, autóval, éjfélkor értünk haza, szóval nem sokat aludtunk. Pénteken vártuk Tomi bajtársunkat, hogy felvegyen minket, aztán mentünk Misó túratársunkért és irány a nagy Mecsek! Szerencsére egy olyan szuper járgánnyal mentünk, hogy meg sem fájdult a derekunk és a hátunk a hátsó ülésen egész úton. De azért ezt leszámítva is iszonyú hosszú volt az út. Fél 11-kor indultunk el és olyna fél 5 körül értünk a bázisra. Szinte csak pár szervezõ volt még ott. Kinéztük a tornaterem bejárati ajtajával sréen szemben található sarkot (értitek nem?) és letáboroztunk, próbáltunk pihenni. Hát Tominak sikerült is, füldugóval és kendõvel a szemén nem volt nehéz. Lassan telt az idõ, de a tornaterem annál gyorsabban telítõdött. Az eligazítás iszonyú késõn volt, már minden bajunk volt, annyira mehetnékünk volt. Ráadásul mind a mellett, hogy egy óra késésben voltak a srácok, a hangtechnikával is gondok voltak. Aztán egyszer csak hirtelen megkaptuk a feladatot, amit felrajzoltunk újonnan vásárolt térképünkre és irány a naaaaagy sötétség a naaaagy ismeretlen erdõkbe. Elõtte még egy gyors csapatfotón is pózolhattunk, bár sehogy sem értettük minek kell elõre ölelgetni a nyereményes köcsögöt.

Ahogy kimentünk az iskola kapuján rögtön jobbra fordultunk, majd ki a falucska fõútjára és utána szintén jobbra tartottunk. Aztán kiérkeztünk a fõútra, ahol is akkora hibát követtünk el, hogy csak na. Nem jobbra fordultunk, hanem balra. Kb. 2 km után valahogy feltûnt Tominak, hogy valami nem stimmel, mert még mindig a bázisfalu határánál járunk. Persze én mondtam azt, hogy tuti, hogy jó felé megyünk, bízzanak bennem. Bíztak. Ez volt a vesztük. Utána az enyém is. Gyorsan megfordultunk és mint akit kergetnek belehúztunk az amúgy sem lassú tempónkba és immár a jó irány felé vettük az utunkat. Nem sokkal ezután ismét eltévelyedtünk. Utólag már tudjuk, nem vettük észre azt a fránya jelet az út mellett a patkára festve, mi balgák a fák oldalán kerestük. Ezért – mint utólag a világosban kiderült – egy elhagyott bánya melletti mûúton tettünk meg ismét pár km-t, feleslegesen. Ekkora már ideges volt a kis csapatunk minden tagja. Valahogyan elkolbászoltunk a Koszonya-tetõ tetejére, ahol megkaptuk a tippelõs feladatot. Felderült az arcom, hogy én kinyomtattam az okosságokat a Mecsekrõl (amiben talán azokra a kérdésekre is benne vannak a válaszok), amiket a szervezõk tettek fel a túra honlapjára, derültségem azonban hamar alábbhagyott, mert sehol sem találtam a puskát. Hát tippeltünk. Utána megkerestük azt a Kõszegi-forrást, amihez az út a medvehagymákon vezetett. Hát az egész túrán talán ez az egy igazi élményem volt. Az az illat! Majdnem belefeküdtem. És én tudom milyen a medvehagyma leves íze is, mert vagy két hete azt fõztem otthon. Hát az is isteni! Ajánlom mindenkinek. Így utólag elárulom, mi szedtünk egy szatyor medvehagymát – úgy tudom nem védett növény – és ismét fõzök egy jó krémlevest belõle. Miután megtaláltuk a forrást, tovább indultunk Budafa felé. Hajnal fél 6 körül értünk oda azt hiszem. Egy édes kis templom és a fázós pontõrök vártak bennünket. No meg egy jól szituált versike. A pontõrök végig sem tudták mondani mi a feladat, annyira izgatott lettem, hogy meg kell tanulni a kifüggesztett vers elsõ két versszakát, arra alapozva, hoyg irodalomból mindig ötös voltam, verset tanulni kifejezetten szerettem. De amikor elolvastam az elsõ két sort, megkérdeztem, hogy biztos, hogy nem az Anyám tyúkja-t kell elszavalni? Ez a vers – ha az volt az egyáltalán – borzalmas volt. Tomi bevállalta a második versszakot – halkan jegyzem meg én lefotóztam a verset és nem egyezik a második versszak a honlapra feltettel – mi hárman pedig az elsõt. Mondanom sem kell, talán 20 percig tanultuk, az istennek nem bírtuk megjegyezni. Tominak sikerült valahogy, bár a 2. versszak talán könnyebb volt mint az elsõ. Hát igen. Mit is gondoltak a szervezõk? Hát azt, hogy hajnali fél 6-kor, csaknem 7 óra túrázás és esetleg pár kilométeres eltévedés után talpán vagy inkább bakancsán legyen az a túrázó, aki ezt szó szerint elszavalja. Az egész versbõl egy szó maradt meg igazán nekünk: a mamsi plény. Mi a fene az a mamsi plény? Ezen gondolkoztunk az egész hátralévõ túra alatt. Mindjárt fel is rajzoltam a menetlevélre, én akkor, ott egy amõbának gondoltam. Szóval ennél az ep-nél nagyon lefáradtunk. Ráadásul kiváló túratársunk, Misó egész éjjel fárasztott bennünket a favicceivel. Pl. hogyan lesz fából vaskarika. Hát ezt nem tõlem fogjátok megtudni! Miután elhagytuk a mamsi plényes ep-t, átmentünk a Mánfa nevû falun és útközben azt döntöttük el, hogy megfogjuk az útba esõ õrizetlen pontokat és szépen visszamegyünk a bázisra. Talán csak miattam, de talán a sok eltévedés miatt is, elment a kedvünk ettõl a túrától. Az volt a legnagyobb szívfájdalmunk, hogy nem voltunk olyan ponton, ahol legalább egy szép kilátás lett volna a mecseki hegyekre. Most, hogy már olvastam egy túrabeszámolót és láttam pár fotót tudom, hogy a Zengõrõl volt szép kilátás, de oda már nem nagyon akaródzott nekünk felmenni. Szóval iyen rosszul még nem teljesített a Zöld alakulat. De ilyen messzire nem is jövünk mégegyszer túrázni, az is biztos. Hosszú is volt az odautazás, hosszú volt a várakozás a rajtig. Fáradtak voltunk. Persze, ha én nem nyavalygok a fiúk biztosan mentek volna még több ep-hez is, de elhagyni meg nem akartak, amit becsülök bennük. Most a változatosság kedvéért nem a térdem ment gallyra, hanem a combbelsõmben meghúzódott egy ínszalag, ami már a végére iszonyatos fájdalmat okozott. Sajnos. Amúgy a mecseki erdõségek nagyon szemetesek, mi jártunk olyan helyeken, ahol több konténer sem lett volna elég, annyi szemét volt, így nem volt nehéz egy szemeteszsáknyit bevinni a bázisra. Miután leadtuk a menetlevelet – én egy frankó versikét is költöttem, amit már nem tudok, hogy leadtunk vagy elhagytam túra közben -, megkaptuk a színes és érdekes kitûzõnket, lezuhanyoztunk, aludtunk pár órát, majd olyan fél 5 körül, 6 órás autózás után hazérkeztünk a mi kis városkánkba éjjel fél 11 környékén.

Nagy Szilvia

Sziszó

Zöld alakulat.