Túrabeszámolók


Kuruc emléktúra 300 év nyomában

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2010 2011 2012 2013 2014 2016 2017
 Túra éve: 2016
stabatTúra éve: 20162016.02.23 14:04:16
megnéz stabat összes beszámolója

Kuruc emléktúra, 25 km

Végül csak meggyőztem magam, hogyha a szomszéd (jó: a szomszéd szomszédja) faluból túra indul, akkor azt – még ha vasárnap is van – nem illő kihagyni. Ráadásul történelmi emléktúra jellege is van. Nem túl korai busszal közelítettem meg a rajtot, így sem maradtam le semmiről. Vizet és ennivalót nem vittem magammal, végül úgy alakult, hogy nem is ittam, nem is ettem a túra folyamán. Először Legénden próbálkozhattam volna, de annyira bepárásodott a szemüvegem, hogy inkább mentem tovább, igazából nem is kívántam. Ahogy az útról le kellett váltani, látom ám, hogy csak két nyom van előttem (korábban sokkal több volt, úgy néz ki a legéndi ponton voltak a többiek). A hóban lassan átázott a cipőm, nem sikerült az előttem haladók nyomát használni. Nézsán szembetalálkoztam a vezetett csoporttal, ott volt a falu apraja-nagyja, még kollégával is találkoztam. Nézsán lett volna az ebéd, amit akkor még nem tudtam, ugyan kínáltak, de 10-kor nem álltam neki ebédelni. Majd a célban, gondoltam. (A célban aztán rájöttem, illetve mikor az e-mailt olvastam hétfőn.)


A Kő-hegy megmászása (még ha nem is igazi hegy) eltartott egy darabig, fent elsősorban pálinkával kínáltak, de nem éltem vele. Amúgy is sietni kellett, hogy elérjem a negyed 12-es misét Alsópetényben. Leváltottam a sárga négyzeten, a szűz havon szedtem a lábaimat, csak akkor álltam meg, amikor két őzike balról neszezett, majd átvágott előttem az úton és felszöktek a domboldalba. Kecsesen ugrándoztak, kicsit irigykedtem is a könnyedségük miatt. Aztán az egyik megállt és visszanézett rám. Éppen harangszóra értem a templomba. Nem voltak sokan, 20-30 körül, férfi alig. A mise végén érdeklődtek, hogy mi járatban vagyok, jólesett figyelmük. A zoknit lecseréltem, eléggé átázott, majd megfagytam. Visszagyalogoltam az útvonalra. Pár túratársat visszaelőztem, némelyik érdeklődött, hogy hová tűntem, mint ahogy a célban is, örültem, hogy figyeltek rám. Sikerült a kinézett buszt elérni, ami után csak három óra múlva jött volna a következő. Otthon aztán nagyon jólesett az ebéd.

Sajnos a túra Rákóczi emlékművet nem érintett, Romhány másik felén vannak, egyedül a törökmogyorófát, de ettől még nyugodtan tudtam aludni. Köszönjük a szervezést!

 
 
 Túra éve: 2014
MúzslaTúra éve: 20142014.01.19 15:29:10
megnéz Múzsla összes beszámolója
ROMHÁNYI CSATA EMLÉKTÚRA 2014-01-19

 

Idén már ötödik alkalommal indultam el a fenti elnevezésû túrán, mely egyben az ötödik rendezése is volt a Fitt-Fut Alapítványnak, ennek a megemlékezésnek az alkalmából. Az elsõ háromévi bejárás után, idén már másodszor volt lehetõség teljesítménytúraként is részt venni az emlékezésen.

 Én – a múlt évhez hasonlóan – duplázást hajtottam végre. Korán reggel a még sötétbe burkolózó Nézsáról indultam el a sárga sáv jelzésen, a bejárás útvonalát követve. Az elõzõ négy éve hatása is, hogy lámpa nélkül tudtam, merre is kell mennem. A Belegrád-magaslaton már látszódott, hogy az idei fõ nehézség a sár lesz. A Kõ-hegyre menet már kezdett világosodni, de az is látszódott, hogy nagy a köd. Igazán jó érzés volt felérni a Kõ-hegy csúcsára és megpihenni kicsit a gyönyörû állapotú feszület mellett.

 Lejtmenetben örömmel láttam, hogy a szív alakú tó szépen tele volt vízzel. Szedtem a lábaimat a bõven saras földutakon és hamarosan a szép fekvésû Rovnyára értem, melyet a helyiek Szopoka-pusztának is neveznek. Innen egy kevésbé sáros úton indultam el lefelé. Egy vadásszal lepõdtünk meg egymáson, de pár mondat után kiderült, hogy az én utam nem zavarja õt. Romhány elõtt ismét a hatalmas sár nehezítette a haladásomat, de az aszfaltra érve begyorsítottam, így 1.59’ alatt átértem Nézsáról a romhányi Dombi kocsmába és ezzel teljesítettem a bejárás (12,5 km) útvonalát.

 Kicsit megpihentem, beszélgettem Maszlik Brigivel és Forgács Petivel (fõrendezõk) és nekiláttam a teljesítménytúrának. Ez már 22,5 km-es távot jelentett. Elõször a Törökmogyorófához gyalogoltam el, ahol kicsit szemlélõdtem, majd egy szalagozott részen kiléptem az OKT kék jelzése felé. Innen, szinte végig emelkedõ vitt fel a Romhányi-hegy (418 m) tetejére. Megkaptam az ellenõrzõ pecsétemet és kanyarogtam át a Dél-hegy (445 m) nyerge felé. Az elõttem indultakat itt kezdtem el beérni. Egy bal kanyar után a már reggel megismert szakaszon mentem fel a Rovnyára. Mondanom sem kell, hogy a sár nem lett azóta sem kevesebb.

 A Rovnyáról egy nagyon szép fekvésû, tisztásos lejtõ vezetett le Legénd szélére, a „Holland-faluba”. Itt találkoztam ismételten túrázókkal és vadászokkal is. Utóbbiaknak már megvolt a trófeájuk is, ami a kocsi platóján hallgatott. Legéndre már elsõként értem be a Fûzfa kocsmába. Nagyon finom volt a káposztás süti, kettõt is elfogyasztottam belõle. Kellett is az energia, mert ismét igen sáros úton kellett kifelé igyekezni a faluból. Elérve a tölgyest és az igazi meredélyt lett csak szolidabb. Aztán ismét a reggeli útvonalat értem el és már másodszor pihenhettem meg a Kõ-hegyen, a feszület mellett. Most azonban ellenõrzõ állomás is mûködött itt, ahol pecsételtem.

 Innen már gyorsan elrepültek a kilométerek. Nézsára érve pedig próbáltam a lehetõ legtöbb sártól megszabadulni. A célt jelentõ Arizona presszóba 3.50’ után léptem be. A fõrendezõk pont kipakoltak és velük együtt kaptam meg a káposztalevest. Nagyon finom volt ez is! Megkaptam a dupla díjazásomat és elindultam hazafelé.

 Nagyszerû túra, nagyszerû útvonal, nagyszerû rendezés!

 

Múzsla
 
 
 Túra éve: 2012
olahtamas-Túra éve: 20122012.01.22 20:42:34
megnéz olahtamas- összes beszámolója

2012.01.22. Kuruc emléktúra.



Már tavaly is el akartam menni erre a túrára, de akkor közbe jött egy hirtelen programom, így a vágtató csigákat Nóra vitte akkor a rendezvényre.

Idén minden ellene szóló körülmény ellenére, a csakazértis hozzáállást elõvéve, indultunk el.

Hiába rontottam el a gyomrom az elõzõ napokban, és gyakorlatilag fél éjjel a WC-re rohangátam, de ezt a gondomat fertõtlenítéssel orvosoltam.

Mivel szinte egész éjjel fent voltam, így hallottam a vihar tombolását, de ugyebár rossz idõ nincs, csak rosszul öltözött turista.

No meg az alap, hogy belülrõl jobban ázzunk el, mint kívülrõl :D

Így a vonaton már kellõ alapozással készültünk a túrára.

A buszon már szállingóztak a túrázók, de még távolról sem voltak annyian, mint a tavalyi adatok alapján várható volt.

Az Arizóna sörözõbõl végül ha minden igaz, majd 50-en indultunk el végül a nézsai Polgármester indító szavai után.

Végre megtekinthettük belülrõl is a szépen felújított, iskolaként üzemelõ kastélyt is.

A kastély megtekintése után, hosszú tömött sorokban indultunk a szembeszéllel nehezített emelkedõn, de a szikrázó napsütés és a varázslatos táj mindenért kárpótolt bennünket.

Eléggé szétszakadt a csapat, de ennyi embernél ez várható is.

A Kõ-hegyen nápolyi és pálinka képezte a szolgáltatást, ami tovább emelte a hangulatot, és könnyebben telt a várakozás is, mire az utolsó emberek is megérkeztek.

Sokáig haladtunk elõre a havas talajon, mire elõkerült a rég nem látott hamisítatlan cserháti sár.

Ezen lefele csúszkálva értünk be Romhányba, ahol a Rákóczi fa megátogatása után, a túrázok állapotához teljesen passzoló Fáradt Vándor étteremhez értünk.

Itt a zsíroskenyér és tea szolgáltatáson felül, némi térítés ellenében, korlátlan vadpörkölt és sör fogyasztására is volt lehetõség amit ugyebár nem hagyhattunk ki.

A túra végén még különbuszt is kaptunk, ami ugyan annyiért vitt be Vácra, amennyiért a menerendszerint 1 óra múlva induló busz vitt volna be.

A buszon hazafelé jó hangulatban* , érkeztünk be Vácra.



*a jó hangulat az éneklõkre vonatkoziott, a hallgatóság már megoszlott a kérdésben :)



Képek:

http://indafoto.hu/olah_tamas/20120122_kuruc_emlektura

 
 
 Túra éve: 2011
biborTúra éve: 20112011.01.24 12:56:02
megnéz bibor összes beszámolója

Ez a háztól-házig vezetõ könnyed túra mondhatni kötelezõ számomra!:)

Reggel örömmel láttam, hogy többen élnek a duplázás lehetõségével és a Romhány- Nézsa szakaszt heten is megtettük a túra elõtt.

Induláskor -9 fokot mutatott a hõmérõ. Szabályosan végig a S-n szerencsére majdnem végig emelkedve mehettünk. Közben kiderült, a Romhányi- hegység sem viccel:2-3 telefonos segítségnyújtás, 5-6 vaddisznó, egy gyors esés a jégen fûszerezte az utunkat.

A nézsai sörözõbe a buszok érkezése elõtt volt szerencsénk érkezni, fél óra- 40 perc maradt az újabb indulás elõtt. A különbusszal megérkeztek a romhányi általános iskolás gyerekek, a menetrend szerinti járattal szintén sokan jöttek, fõleg  váciak.

Negyed 11 körül a polgármester rövid beszédet mondott, majd együtt indult a tömeg a távoli Romhány felé. Szándékosan a sor végén haladtunk, a hármas körüli átlagot igen nehéz tartani.A nap vakítóan sütötte a havat. ami meglepõ módon sokkal nagyobb mint tegnap a Börzsönyben:)

A szántón bemutatják, hogyan kell útjelzõ táblát cserélni 2 perc alatt. A Kõ-hegyre felfelé utolér Múzsla, akivel végre van idõ kicsit hosszabban beszélgetni. A szépen kiépített tetõn padok sora és egy új kereszt társaságában frissítõpont pálinkával, s elõkerülnek a hátizsákokban rejtõzõ szendvicsek. Jó fél óra piknikezés után tovább folytatjuk lefelé. A Szív-alakú tónál most nincs mesélés, majd a reggeli jéggel borított utakat felváltja a sárosabb verzió, mivel meleg lett idõközben. A végét megvariálva S+-en vesszük célba a falut, majd a kékre térünk rá. Hatalmas erdõirtás, friss farakások. Még nekem is új ez a pusztítás.. a sûrû erdõ helyén letarolt fák, közötte az agyagos, "kézmûves" út. Ennyit errõl, a táj esztétikai értékérõl.. Itt is bevárjuk a végét. A gyerekek virgoncak jókat csúszkálnak és szemmel láthatóan élvezik az átmozgató lejtõt a K- letérésekor.

Vidáman beszélgetve érünk a málnásokhoz. Szerencsére lemegyünk a törökmogyorófához, ami nagy megkönnyebbülés. Ugyanis ha a K-en mentünk volna tovább, túl nagy lett volna a kísértés a túra feladására. Vasárnap, ebédidõben, pár méternyi kitérõvel a házunktól..nehéz dolog ez:) A fánál ismét szétnézünk, majd leereszkedünk az utcára. A Rákóczi- tanösvény egyik állomása színesíti a látványt, majd véigsétálunk a Rákóczi úton aztán a Fáradt Vándor panziót célozzuk be. Zsírosdeszka meleg teával fogad minket. Kovács Balázs, a romhányiak részérõl rövid beszédet mond a jelenleg is folyó régészeti kutatásokról, csatáról s megköszöni a túrát. Kisbusszal megtekintheti aki akarja Romhány néhány nevezetesebb pontját, ezt a részt már kihagyom, megköszönöm a túrát és hazakéktúrázok. A rövid jelzetlen szakaszt letudva tényleg ebédre csöppentem haza:)

 
 
MúzslaTúra éve: 20112011.01.23 17:29:50
megnéz Múzsla összes beszámolója
Kuruc emléktúra 300 év nyomában

2011. január 23.



Nagy öröm, ha egy 100%-ig nógrádi terepen vezetett teljesítménytúrán vehetek részt, mint nógrád megyei lakos. Ennél a rendezvénynél adva van ez a lehetõség, ráadásul még egy igen jelentõs történelmi esemény is emeli a rangját. Az már csak hab a tortán, hogy a két fõrendezõ (Vagdalthús és Attila) nagyon színvonalasan szervezik meg a túráikat.

 

A múlt évben autós segítséggel közelítettem meg a rajtot. Idén úgy gondoltam, hogy jó kis edzés lesz, ha a hivatalos távon kívül teszek még rá. A túra jellege „vezetett túra”, de a szervezõk nem ágálnak azokkal, akik saját tempóban szeretnének közlekedni.

 Nézsára a gépjármûvemmel érkeztem meg és 50 perccel a hivatalos rajt után indultam neki a Belegrád emelkedõjének. Gyönyörûen sütött a nap és jók voltak a látási viszonyok. A talajviszonyok nem annyira, ugyanis ahol megsütötte a nap a földet, ott bizony ragadós sárrá változott.

Egy jobbos kanyar után már látszódott is a csapat, ahogyan a Kõ-hegy lábánál befordulnak balra. Meglepõdtem az emberek igen komoly számán. Közelebb érve ráadásul igen sok gyereket fedeztem fel az indulók között. Elõrébb merészkedtem a tömegben és egyszer csak Bibor tûnt fel elõttem. Megszólítottam õt és innentõl a Kõ-hegy csúcsáig beszélgettünk. Természetesen idén is gyalog jött ki Romhányból a rajtba és örömmel konstatáltam, hogy összesen heten választották Nézsának eme típusú megközelítését. Ekkor elmondtam, hogy hasonlót tervezek én is, csak fordítva. Ezzel fel is értünk a Kõ-hegyre, ahol egy nagyon szép feszület is áll már a régi fakereszt mellett. Itt még diskuráltam kicsit Vagdalthússal és Joyline-al, majd elköszöntem tõlük és begyorsítva, irányba vettem Romhányt. Egy darabig még Bell Sanyi is velem tartott, de õ késõbb lemaradt Hevér Évával.

 A szív alakú tónál megálltam még egy kicsit és elgondolkodtam, hogy milyen érdekes ötlet is egy ilyet csinálni. A Kõ-hegyen tudtam meg, hogy idén nem a sárga sávon kell menni Romhányba, hanem a sárga + majd pedig az OKT kék jelzését követve.

Ahogyan a sárga+ felé kanyarodtam láttam, hogy van még elõttem egy nyom. Bell Sanyi ugyan mondta, hogy Karesz nevû barátját keresi, de nem volt benne biztos, hogy merre jár. Ekkor már gyanús lett, hogy õ lehet az elõttem lévõ és pár perc múlva ez be is igazolódott. Pár mondatot váltottunk Karesszal aki elmondta, hogy a 14.15-ös rétsági buszhoz igyekszik.

 Némi kapaszkodó még volt a Dél-hegy nyergéig, ahol nagyon meglepõdtem a változásokon. Nem véletlenül, hiszen itt 1997-ben jártam legutóbb és akkor bizony még sûrû erdõk terpeszkedtek errefelé. Most azonban, hatalmas tarvágásra lettem figyelmes. Rákanyarodva az OKT kék jelzésére, meg is állapítottam, hogy most már csak lefelé kell menni Romhányig. Amíg ezen gondolkodtam a kék jelzés szépen el is ment jobbra én pedig ebbõl mit sem észlelve ereszkedtem bõszen a dózerúton. Aztán egy idõ után nyilvánvaló lett, hogy mi történt, de már nem mentem vissza keresgélni, hanem gyalogoltam tovább a jól kijárt úton. Hamarosan feltûnt Romhány, sárga színû temploma, amelynek az elhelyezkedésébõl is látszódott, hogy eléggé elmentem nyugati irányba.

 Aztán egyszer csak kiértem az erdõbõl és egy major tûnt fel elõttem. Itt frissítettem egyet, majd amíg tétováztam megérkezett Karesz. Õ is benézte a kéket, így együtt folytattuk az utunkat tovább. Mellõztük a majort, majd keleti irányba fordulva, pontosan a törökmogyorófa alatt kötöttünk ki. Felmentünk a fához és szétnéztünk egy kicsit. Nagyon szép ez a hely.

 Ahogyan leereszkedtünk a „rossz út” felõl jött Bell Sanyi is. Õ is elnézte a kéket. Ismét elköszöntem és elindultam a kéken. Eddig háromszor jártam erre az OKT-n és sikerült mindannyiszor valahol el is néznem. Elhatároztam, hogy most negyedszer nem hagyom magam megtéveszteni. Nagy gondossággal kezdtem meg az emelkedésemet a Romhányi-hegy irányába. Elég egyértelmûek voltak a jelzések, így „csak” az erõnlétemtõl kellett függõvé tennem a tempómat. Aztán jött egy érdekes keresztezõdés, de ott érkezett éppen Hevér Éva. Kicsit bosszankodott is, hogy jó kis keresgélés kellett neki az idáig vezetõ úton.

 Innen már nagyon egyszerû dolgom volt, hiszen volt egy használható nyomom is. Aztán kis idõ múlva jött a csapat is, így már igazi „országút” maradt a jelzés mentén. Attila itt még adott egy nézsai képeslapot is, amelyen a gyönyörû kastély látszódik. Ez után szemügyre vehettem, hogy tulajdonképpen két dózerút van összekötve egy ösvénnyel. Ezt sikerült korábban mindig elnéznem. Most azonban végre sikerült az összes jelzést megtalálnom és ismét a Dél-hegy nyergében álltam.

 Innen jött az újdonság, hiszen az OKT kék jelzését követtem továbbra is. Ráadásul ez már nem Felsõpetény felé vezet – ahová anno még az OKT teljesítésekor mentem – hanem a szomszéd faluba, Alsópeténybe visz. Az út végig lefelé tartott, csak néhány, közel vízszintes szakasz volt benne. Nagyjából félúton egy vadászház bújt meg a fák oltalmában.

Változatosak lettek az útviszonyok. Elõkerült ismét a cserháti agyag és bizony ragadt is cipõmre belõle bõven. Aztán feltûntek Alsópetény házai és gyorsan elértem a buszmegállót. A hófoltokban igyekeztem megpucolni a cipõmet. Majd érkezett a busz, amivel hamar Nézsára értem.     

 

Szép túra volt, ismételten köszönöm a szervezést!
 
 
 Túra éve: 2010
MúzslaTúra éve: 20102010.01.25 10:53:48
megnéz Múzsla összes beszámolója
Kuruc emléktúra 300 év nyomában
2010. január 24.

Mivel nógrád megyei lakos vagyok, nagyon közel áll a szívemhez a megye. A jelenlegi határokat tekintve – szerintem – a leghíresebb megyei ütközet mindenképpen az 1710. január 22-i Romhányi csata volt. Ez volt a Rákóczi-szabadságharc utolsó hadmûvelete. A kurucok közel 2000 fõs (lengyel, francia, svéd) zsoldosokkal kiegészülve igyekeztek megverni a császáriakat. Az ütközet vége - hivatalosan - döntetlen lett, de a kuruc oldalon felütötte fejét a pestis és óriási veszteségeket okozott és végül a szabadságharc is véget ért.

Szerettem volna ott lenni ezen a különleges, kerek évfordulón, amelyen egy emléktúrával lehetett adózni a 300 évvel ezelõtti hõsöknek. A hétvégi logisztikámhoz illeszkedett ez a túra, így sorozatban már a harmadik „Vagdalthús-féle” teljesítménytúrán vehettem részt. Le is szerveztem mindent, amikor hirtelen jött a hír, hogy vadászat miatt a túra egy nappal késõbb kerül megrendezésre. Ekkor nagyon elszomorodtam és le is tettem a túráról, mert a vasárnap kora délután már úton kellett lennem. Végül át tudtam alakítani a hétvége programjait, sõt még jobban is jött így ki a lépés.

A délelõtt tíz órás indulást már elõre tudtam, hogy nem érem el. Le is egyeztettem Vagdalthússal, hogy én csak 11 körül fogok utánuk indulni, ráadásul amennyivel késõbb indulok, annyival hamarabb kell majd beérnem. Így két és fél óra volt kitûzve a 15 km-re.

Gyönyörû napsütéses, de fagyos idõben közelítettem meg Romhányt, ahol az autót leraktam. Innen egy nagyon kedves kollégám átvitt Nézsára. Útközben sikerült egy-két építkezést is leegyeztetnünk, ahová hamarosan kilátogathatunk.

Elég gyorsan átértünk Nézsára. Összeszedtem magamat és 10.48-kor sikerült elrajtolnom az Arizona presszóból. A kastély mellett elhaladva hamar ráfordultam a Belegrád (nem tévesztendõ össze Szerbia fõvárosával) nevû területre. Az útvonal végig a 2009-ben felfesett sárga sáv jelzésen vitt. Ez azért is érdekelt nagyon, mert így teljesen új területeket fedezhettem fel. Tetszett nagyon a táj!

Hamarosan elértem a Kõ-hegy lábához, ami a túra leghosszabb emelkedõjével kecsegtetett. Elõtte még tett a jelzés egy-két kanyart, majd elkezdte adni a szintet. Nem sokára emberek tûntek fel elõttem. Egyiküknek a lába sérült volt, a többiek pedig szépen kisérték. Egy váci ismerõssel is összefutottam, aki rögtön a bringám után érdeklõdött. Így utólag megállapíthatom, hogy bringával is járható lett volna a terep, de azért ebben az idõben én inkább a gyaloglást választom, ráadásul így most gyorsabb is volt.

A Kõ-hegy tetején értem utol a csapatot. Üdvözöltem Vagdalthúst és néhány ismerõst. Elkészítettem a csúcsfotót és indultam tovább. Egy-két ember volt még elõttem, akiket utolértem. A legnagyobb tempót Polgár Zoli diktálta. Pár szót váltottam vele és elárulta, hogy õ a kettes buszhoz siet.

Mellõztem a sárga négyzet majd a sárga+ jelzéseket és egy rövid idõ erejéig friss hóban lépkedtem. Aztán újra lett keréknyom és lehet haladni rendesen. Az erdõk továbbra is nagyon tetszettek és szép volt a Rovnya körüli csemetés is. A fák között jobbra nézegetve még Szécsénke házai is látszódtak. Innen lejtmenetben egy érdekes betérõvel kellett irányt váltani, de nagyon jól volt jelezve. Aztán a távolban feltûnt Romhány. Hosszú lejtmenetben, néhány hétvégi ház érintésével értem be végül a faluba. Elérve a központot elindultam a kék+ jelzésen a Rákóczi fáig. Ez a törökmogyorófa emlékeztet arra a helyre, ahonnan a fejedelem irányította a csatát. Fent a dombon eltûnõdtem a múlton. Kicsit sétálgattam még, aztán elindultam a kocsim felé. Útközben találkoztam ismét Polgár Zolival, aki szintén a fához igyekezett. Ekkor döntöttem el, hogy felajánlok neki egy fuvart Gödig. Ez így is történt. A kocsiban átöltöztem és visszamentem érte. Innen aztán egy nagyon kellemes beszélgetés következett.

Szép túra volt, köszönöm a szervezést!

Néhány kép:

Belegrád
http://farm5.static.flickr.com/4019/4303464198_ea355296d0_o.jpg

Rovnya
http://farm3.static.flickr.com/2716/4302717079_daf2160bb0_o.jpg

Emléklap és kitûzõ
http://farm3.static.flickr.com/2769/4302719719_9c1bfdc13d_o.jpg

 
 
biborTúra éve: 20102010.01.24 17:58:26
megnéz bibor összes beszámolója

Romhány - Nézsa
a rajtba gyalog jutottam el, ezzel a megoldással egy órával késõbb ráértem felkelni mintha buszoztam volna. Helyismeretem kihasználva otthonról rátértem a S-ra és célba vettem Nézsát. Nem néztem hány fok volt mikor elindultam, csak úgy repkedtek körülöttem a mínuszok. Az elején vacogósan - álmosan baktattam fel a Dél- hegy nyergéig. Itt már nem fáztam, ebben az irányban több a szint Nézsáig biztos van benne vagy kemény 300:) A nyereg alatt egy csoport szarvassal találkoztam, késõbb még hat õzzel. A javarészt érintetlen havat taposva elértem a falut és 9:15kor a rajthelyszínül szolgáló Arizona sörözõbe léptem a 2 órányi bemelegítõ séta után.
A késõbbi busszal jövõket is bevárva 10 után majdnem tömegestül elindultunk immár hivatalosan is megkezdve a mai napi túrázást.

Nézsa- Romhány
Hátraarc, ugyanaz visszafelé:)A túra az új S jelzést mutatja be és a csata 300. évfordulója is "kapóra jön" hozzá. A nap kisütött és kevés nyoma volt a reggeli hidegnek. Kb. 30an indulhattunk nagyon nyugodt tempóban, beszélgetõsen épphogy elhagytuk Nézsát V.hús máris pálinkapontot és pihenõt tartatott velünk. A Kõ-hegyig próbáltam magam visszafogni és nem "rohanni". Felérve a keresztnél megreggeliztem egy kis kiflivel, nézelõdtem aztán szép lassan a csoport minden tagja beérkezett. Hosszasan álltunk itt, hogy kire mire vártunk azt nem tudom:) Mindenesetre ez olyan 6 km és majdnem dél volt mire továbbmentünk szóval 3as átlag felettre jött ki kb..:)) A hegy oldalában megcsodáltuk a Szív alakú tavat ami tényleg szív alakú viszont pocsolyának nagy, tónak kicsi:) Megtudtuk, hogy ebben mindig van víz és mesterséges keletkezésû egy szerelmes férfiú ásta alsópetényi leányzójának.. fura módja ez az érzelmek kimutatásának. Itt ismét összerázódott a csapat majd páran elhúztunk mivel az 5ös átlag határait feszegettük:) A S+ elágazást elhagyva továbbálltunk a S-n majd a Rovnyára érve felmentem a vadlesre. A többiek elléptek így nézelõdtem, elolvastam a túraismertetõt majd Joeyline-ék jöttek hozzájuk csatlakozva lesétáltunk Romhány széléig. Több helyen is tudtam, hogy 5 perc alatt otthon lennék magánúton.. de a csábításnak ellenállva körbekerülve Romhányt megérkeztünk a faluba. Itt még egy kis beszélgetés után jelzést váltottam és a K-en hazataláltam. Nagyon furcsa volt, hogy ilyen közel legyen a cél, de jó lenne ebbõl rendszert csinálni valaki szervezhetne a környékre egy százast mondjuk..:)
Kellemes könnyed séta volt a napsütötte télben, jó levezetõ tegnap után. Köszönet a társaságért sokaknak és a rendezõknek is a szervezésért:)