Túrabeszámolók
| Göcseji Galopp |
új túrabeszámoló rögzítése |
Kiírások:2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 |
|
planczi | Túra éve: 2017 | 2017.03.10 10:50:13 |
|
megnéz planczi összes beszámolója |
A Göcsej a Zalai-dombság legnagyobb kistája. Kevés turista ismeri ezt a dimbes-dombos tájat, melyben apró haranglábas falvak bújnak meg, és ahol pagonyerdők és lápos rétek váltják egymást. Pedig egyszer mindenkinek látni kell.
http://www.turistamagazin.hu/gocseji-galopp-galopp.html |
| | |
olsen | Túra éve: 2017 | 2017.03.10 04:18:59 |
|
megnéz olsen összes beszámolója |
szia emberek,a göcseji galoppozásról..
A túra kiindulópontja jelenlegi lakóhelyemtől távolabb van,a tervező 249 km-t jelez,kétharmada autópálya.Rászervezünk egy autóra,mivel sem a MÁV,sem a Volán nem teszi meg ezt a szívességet helyettünk,ötfős társulat készülődik,három pasas és kettő nem annyira.A rajtig négyet viszek,mert az ötödik nem talál oda a randevú helyére,nyugdíjas bányász,aki a föld alatt is csak a vakond útbaigazítása után találta meg a fejtést,de egyedül is megvan,sőt,a teljesítménye több mint elfogadható,brutális éveket csinál túrailag..de ez még hiányzik neki is..A rajt pörgős,a hosszú táv zöme már elfüstölt,a falu csendes,szolid,polgárőrök vigyáznak ránk,az itiner egyszerű,érthető,csak menni kell.Négyesfogat,az áruházlánc mélyhűtős mendzsere,két nyugger és csekélységem,aki szóra sem érdemes..és kél a nap,a felhők fölött valahol.Sejtelmesen türemkedik át a fény,Lazabori útmutatása alapján,mi pedig a szőlőmunkálatokat ellenőrizzük a domboldalban.A talaj és a terep ezt kínálta régebben,ennek van tradíciója,erre utalnak a présházak és a karók,növényeket támogatva és embert kifacsarva,míg a bogyóból gondűző folyadék keletkezik.A búza és a kukorica még nem látszik,paprika és paradicsom sem kínálkozik,pedig itt is jártak az oszmánok huzamosabban valamikor.Közben pontot fogunk,és kiegészülünk,öten pecsételtetünk és táplálkozunk,ne kelljen visszacipelni a Cigány hegyre felhordott elemózsiát.Aztán elhagyott udvarház,méreteiből ítélve valaha jobb napokat láthatott,előtte parkerdő,szintén a mostohagyermekek közül,és aktív major,bár még kora van,de szerszámok és tagok mozognak,akárcsak mi,csontos állat koponyája kiszögezve,a mienket sietve visszük tova..a jelzés remek,sőt több,mint elegendő,még a magamfajtának is..a sólyom s a mézes,meg az icebug,ami eddig csak távoli márka volt,hirtelen közeledni látszik,sőt,hiányzik,mert a terep hóvirágos-patakos-mocsaras lesz,az átkelés nem olyan sétálós,mint az eddigi táv.De megoldjuk,mint a debreceni polgármester a nadrágszíjat,és a túlfelén ismerősök,akik zoknit facsargatnak,mert a patak vizének a hőmérsékletét is meg akarták tapasztalni,sikerült nekik.Aztán hosszasan kanyargunk a völgyben,élvezzük a télutót vagy a kora tavaszt,és olvassuk az itinert,a jelzések ellenére..ezt a részt Kecske part néven nevezik,talán a felfedezője után.Kerek domb és Nagyhegy következik,utóbbi talán picit túlzásnak érezhető..Babos és Tompa erdők,láthatólag szervezés alatt,növekedési pályán,akár az ország,és a paraszai harangláb után Becsvölgye,pontőr hölgyekkel,és pihenő alakzatokkal..előtte persze két ikon fut ránk,Moiwa az egyik,szokásos botjaival és rettenetes tempójával,a pontnál ott is hagy bennünket,mert sietni kell..Mi békésen falatozunk és rövidet kérődzünk,ez a hosszú pihenőnk,tíz percet is állunk..átvágunk a településen,és máris egy dallasi olajkút előtt fényképezkedünk,jobbról energiafű növexik,és beesünk Kustánszegere,ahol a szokásos habzsi-dőzsi a ponton,és Áron az ikonok családjából,már elfelé.Követjük távolról és töredezik a csoportunk,legalábbis szélesedik a rajvonal,mert a lábak nem annyira frissek.Persze csak egyeseknél,a kettesek húznak,mint a vadliba fönn a magasban,dél felől északnak.Sár és Németfalu,hölgy kapálgat,állítólag erre ez a módi,apjuk meg főz..ezek az Unió oszlopai,a franciákkal együtt,persze,hogy lázad ellene a szittya nemzedék fiatalabb generációja,amelyet rászoktattunk a szerzés munkanélküli módjaira és nem bírják abbahagyni.Le és föl szitál a vonal,remek a jelzés,mókusok is ugrálnak,Misi is bizonyosan akad közöttük,és máris Böde,ahol magányos hölgy őrzi a teát és a ropit,a kínálat itt is több,mint elegendő,számomra legalábbis..néhány gyarlóbb túratársnő azonban leeszi-issza a részünket,fogyókúra ide vagy oda.És tényleg,holnap is el lehet kezdeni,hiszen hétfő lesz és menni kell az unióba,meg dolgozni,és addig vissza is kell találni a lakóhelyre,ezért beesünk a célba,de előbb egyik túratársnőnk feltörli az aszfaltot,,hiába,azok a fránya lábak,több évtizede viszik a gerincet és a ráültetett fejeket..
A cél megtaláltatik,csupa örömteli arc,gratula jobbra-balra meg fotó,a madárról nevezett osztja a jutalmat..és megvan az autó is,tűz,mert messze van a hon..
Tényleg csak felsőfok a szervezésnek,mert a jelek,az ellátás,a vonalvezetés és persze az időjárás,mindent kisajtoltak a lehetőségekből.Neked is meg kell tapasztalni,akár többször is.. |
| | |
|
SumAnachen | Túra éve: 2015 | 2015.03.02 14:02:44 |
|
megnéz SumAnachen összes beszámolója |
Túrabeszámoló képekkel: itt |
| | |
|
Conan40 | Túra éve: 2013 | 2013.03.07 15:14:21 |
|
megnéz Conan40 összes beszámolója |
Göcseji Galopp 33
Érdekesnek ígérkezett a túra, több szempontból is. Egyrészt bõdületes mennyiségû esõ és hó esett a túrát megelõzõ hetekben és itt ugye akkor is sár van, ha elõtte hetekig a szárazság az úr, másrészt a tavalyival ellentétben egy nagyobb csapattal a rövidebb távon indultunk. Mivel tavaly már mindent leírtam a hosszabb távról, most csak egy rövidebb összefoglalót írnék.
Kora reggel indultunk, egészen hideg volt a reggel. Meglepõdve vettük észre, hogy a megszokott rajt-cél helyszínén síri csend honolt és csak egy széltépte papírfecni árulkodott arról, hogy bizony nem itt kezdõdik a túra. Követtük a lengedezõ papírfecnire felrótt utasításokat és nemsokára a helyi erõk segítségével lettünk útba igazítva, hogy bizony a falu másik végén lesz az a bizonyos kezdõpont. Errõl azért nem ártott volna egy értesítés akár a TTT-n keresztül sem, én személy szerint elõzõ nap este még ránéztem, hogy változott-e valami, de semmi sem jelezte, hogy így történt volna. Mindegy, elfelejtették.
Szóval, beneveztünk, viszonylag flottul ment a dolog. Színes térkép, itiner km adatokkal (szint adatok még mindig nincsenek) és egy lángos jegy a végére. A csapat összerázódott és már úton is voltunk a megszokott kaptató felé. A reggeli fagy miatt az út jól járható volt. A sár beton keménységûre fagyott, így nem okozott problémát a haladás. Az elsõ pontig minden csendes volt. Szörp, csoki, ropi, szúróbélyegzõ no meg egy csoport fotó az ellenõrzõ pont legcsinosabb tagjával, nehezen is szakadtunk el tõle, de hát menni kellett.
A következõ pontig ismét eseménytelen volt a terep. Szerencsénkre a kustánszegi pont elõtti szakasz vastagon havas volt, ami elég jól meg volt fagyva, így gyakorlatilag nem kellett sárban cuppogni. A hóréteg vastagságát sikerült egy túrabottal megmére, közelített az 1 méterhez. Csabi alatt be is szakadt az egyik helyen, gondolom már erõsen olvadásban volt, félig el is tûnt egy pillanatra. Közben érkezés a ponthoz, szörp, nápolyi, aláírás és mivel már erõteljesen sütött a nap, lekerültek az elsõ pulóverek rólunk.
Viszonylag csöndes és igencsak rövid szakasz következett a kustánszegi tó elõtti pontig. Itt zsíroskernyér hagymával, tea és persze egy újabb aláírás. Gáborék itt értek be bennünket, de már repültek is tovább.
Mi is tovább indultunk elértük a tavat, megcsodáltuk, hogy milyen szép így befagyva, fotó, majd jött a meglepi. Gyakorlatilag innen végig komoly sár gondok adódtak. Elõször még csak kisebb és járhatóbb volt a szakasz, de Németfalu elõtt végképp vége volt a jó világnak. A falu után, amikor már a 16-os szakasz futói is becsatlakoztak, pedig egyenesen katasztrófa súlytotta övezet volt a terep. Ez a bödei pontig semmit nem változott. Bokáig érõ sár, már-már extrém sportnak beillõ megoldásokkal és persze embert s legfõképp bokát nem kímélõ tereppel szembesültünk. Ez a rövid szakasz nálam felért egy Írottkõ megmászással, legalábbis a végére annyi erõt vett ki belõlem, mintha felmentem volna arra a csúcsra meg vissza. A bödei ponton utolértem Gáborékat, szörp, süti, szúróbélyegzõ, aztán irány haza.
Innen már Gáborékkal együtt baktattam be a célba. A végére még kijutott egy jó adag sárból, a lábam mázsásnak tûnt a vége felé. (õszintén szólva sajnálom azt, akinek a házat ki kellett utánunk takarítani) Célba érés után kicsi várás az emléklapra, Gratuláció! (idén végre nem maradt el, ez jó pont!) és már mentem is a lángosért. Sajtos tejfölös vagy virslist kínáltak a nénik, és bizony mondhatom elsõ osztályú volt, ezúton is dícséret illeti a lángos sütõket, no meg az aranyos kislányt, aki kiszolgált.
Összegzésül a túra hozta az elvárt dolgokat, szervezésben még van mit javulni, de nekem megfelel. A sárra számítottam, bár nem ilyen extrém módon, de errõl aztán igazán nem tehet senki. Köszönöm a lehetõséget.
A túra trackje |
| | |
|
Jakab | Túra éve: 2012 | 2012.03.06 12:55:18 |
|
megnéz Jakab összes beszámolója |
Az én beszámolóm a Bakancs és Fakanálon.
|
| | |
Conan40 | Túra éve: 2012 | 2012.03.05 16:04:49 |
|
megnéz Conan40 összes beszámolója |
Göcseji Galopp 55
Idén az elsõ komolyabb túrám (magamhoz mérten). Aggódva figyeltem már 1 hete az idõjárást, mert ezen a túrán akkor is komoly sárra lehet számítani, ha hetekig nem esik elõtte semmi. Ez most sem volt másképp, de kezdjük az elején.
Gábor barátommal megbeszéltük, hogy a tavalyi évvel ellentétben az 55-ös távot választjuk. Kora reggel, már 6 óra elõtt érkeztem meg Kávásra, Gábor még sehol nem volt, de nem sokat kellett várni rá. Közben gõzerõvel folyt a készülõdés a szervezõk részérõl és lassan kisebb tömeg állt sorba a nevezésnél. Mire túratársam megérkezett, addigra már egy kisebb csapat neki is vágott a távoknak. A mi itinerünk is hamar elkészült, tekintve, hogy elõneveztük. Ezt bátran ajánlom bárkinek, mivel egyrészt olcsóbb a nevezés, másrészt garantált, az évre jellemzõ kitûzõt kapunk, harmadrészt a már olcsóbb nevezésben benne van egy meleg étel is a végén. Ez már tavaly is így volt és idén sem volt másképp.
6:20-kor sikerült nekivágnunk és nemsokára Kávás csendes hajnali utcáit koptattuk a tavalyról ismert útvonalon. Nem sokáig kellett aszfalton batkatnunk, hiszen egy kanyar után máris megtámadtuk az elsõ utunkba kerülõ hegyet és megkezdtük az emelkedést. Utunk két csodálatosan felújított tájház mellett vitt el, mely pompás fotótéma a reggeli napfényben. Elhagyva a házakat tovább emelkedtünk, és nemsokára már mûvelt szõlõspincék között kanyarogtunk, melyeket aztán szántóföldek váltottak fel. Sokáig mentünk így, míg el nem értük a Kurtamajor elõtti kis erdõsávot, ahol rengeteg hóvirág virágzott nem kis örömet okozva a túrázó embernek. Gyors fotó után már vágtattunk is keresztül a majoron, ami után mily meglepõ újabb szántóföldek következtek, egészen a Cigány-hegyig. Itt aszfaltos út váltotta fel az eddigi föld utat, de nem sokáig gyalogoltunk rajta, mert egyrészt elértük az elsõ ellenõrzõ pontunkat, másrészt letértünk az aszfaltról, hogy újabb földúton haladjunk tovább. Az ellenõrzõ ponton megkaptuk elsõ aláírásunkat az itinerre, valamint szörp, ropi és csoki volt az ellátás.
Az ellenõrzõ pontot elhagyva a már említett földút következett. Kisebb akadályon is át kellett kelni, mivel tavaly óta valaki úgy gondolta, hogy érdekesebb, ha az út kellõs közepére mély árkot ás, minek a másik oldalára akácfa csemetéket ültet, úgyhogy kisebb akadály gyaloglás lett a dologból. Kisebb hullámvasutazásba kezdtünk ez után, hiszen egyrészt kisebb dombok és völgyek követték egymást, valamint az út is erõteljesen kanyargott, míg el nem értük a régi kék jelzés völgyét. Itt felkapaszkodtunk egy újabb, de már izmosabb dombra, mely erõteljesen vadregényes volt a sok kidõlt fától. A domb tetején Gábor ismerõseibe futottunk, aztán tovább galoppoztunk, hogy immár megkezdjük az ereszkedést az útkeresztezõdésig, ahol a 33 és az 55-ös útvonal elhagyja egymást. Innen nekem új volt az útvonal, tekintve, hogy elõzõ évben a 33-mas szakaszt teljesítettem. Igazából nem sokat változott a táj, plusz volt, hogy egy patak kísérte utunkat. Átvergõdtünk egy kisebb dombot, komoly avarban taposva, majd a már említett patakot átszelve egy újabb tündérkertbe értünk, ahol rengeteg hóvirág és tõzike virágzott. (zárójelben megjegyezném, hogy nem volt túl szerencsés az útvonal vezetése ezen a területen, mivel már elõttünk is sok virágot letapostak a túrázók és még vajon mennyit az utánunk következõk...) A virágmezõt elhagyva, elõször az elsõ futók haladtak el mellettünk, majd mi tévedtünk ismét egy vadregényes útvonalra, balról sûrû fenyõerdõ, jobbról ligetesebb lombhullató erdõ övezte utunkat, míg magán a kijelölt útvonalon rengeteg kidõlt fával gyûlt meg a bajunk. Kissé olyan volt az útvonal, mintha teljesen el lenne hanyagolva. Kiérve a fenyõk közül feltûnt a második ellenõrzõ pont, ahol az újabb aláírás került az elsõ mellé, valamint ismét szörp és pogácsa volt az ellátás frissítõként.
Nem sokat pihentünk ezen a ponton, tovább haladtunk immár egy erdei, kikövezett úton, majd aszfaltozott út váltotta fel az elõzõt. Hosszan gyalogoltunk, mire elértük a közös szakaszt a 33-masokkal, ahonnan együtt folytattuk utunkat a harmadik ellenõrzõ pont felé. Sok kacskaringó után értük el a göcseji galopp egyik legsárosabb szakaszát, mely most is hû volt önmagához. Bár tavalyhoz képest viszonylag száraz volt, így sem kerülhette el senki sem az alapos dagonyázást. Két ilyen dombot is megmásztunk, amikor elénk tárult Kustánszeg téglatornya, mely az egykori téglagyár mára egyetlen megmaradt része. A toronytól nem messze találtuk meg harmadik ellenõrzõ pontunkat. Az ellátás itt sem hagyott maga után kívánni valót, a terítéken szörp, nápolyi (minden mennyiségben, de a szó legszorosabb értelmében, mert vödörszám volt a kocsi hátuljában) és banán. Ezen a ponton ismét elvált a 33-mas és az 55-ös táv, mi Parasza felé vettük az irányt.
Az apró zsákfalut gyorsan letudtuk magunk mögött és bevetettük magunkat az erdõbe. Újabb hullámvasutazás következett, majd egy kisebb kanyar után egy vaddisznókert brutálisan sáros ösvényén folytattuk utunkat. Egészen a Becsvölgyi útig mentünk így, majd átkelve azon elõször egy szántás mellett, majd egy erdei úton folytattuk utunkat. Az út ezen része nem különösebben érdekes, erdõ, kisebb tisztás és gyakorlatilag nehezen követhetõ túristaút jellemezte, nameg a falu határában található, iszonyatos bûzt árasztó trágyadomb. Falusi gyerek révén ez nem okozott soha problémát, de hogy ez miér volt olyan oltári büdös, fene tudja. Talán emiatt is haladtam el a negyedik ellenõrzõ pont mellett anélkül, hogy bementem volna, nomeg talán azért, mert az itineren Fészek Sörözõ szerepelt, míg a valóságban Gondûzõ, vagy mi a fene volt a neve. Minden esetre egészen a haranglábig jutottam, ahol szerencsémre megálltam fényképezni és ekkor értek utol azok a futók, akik már egyszer elhagytak és tájékoztattak, hogy a pont kb 400 méterre vissza van. (elsõ elkeverés, ami nem biztos, hogy kellett volna, ha jó a név az itineren és/vagy legalább valami bója lett volna kint a kocsma elõtt) Minden esetre visszabandukoltam, megkaptam az aláírást, valamint tea, szörp, banán, ropi, étcsoki és szõlõcukor volt az ellátás, melybõl korlátlanul lehetett fogyasztani.
Kis pihenõ után indultunk tovább a már egyszer lejárt útvonalon. Kiérve a faluból, egy darabig aszfalton talpaltunk, majd egy lovászatot megkerülve tovább indultunk a kék jelzésen és elõbb egy gyakorlatilag halott falun mentünk keresztül (Kereseszeg), majd hamarosan megérkeztünk Kislengyelbe, ahol a DDK bélyegzõ helyét (Malom) zárva találtuk, így indultunk tovább Kustánszeg felé. Kisebb erdõ, patak átkelés, mezõ, különösebb látnivaló megint nem akad Kustánszegig, ahol ismét találkoztunk a 33-mas útvonallal és innen már együtt haladtunk tovább. Az ötödik ellenõrzõ pont Kustánszegen éppen a DDK bélyegzõ helyén, a Vénusz Presszóban volt, így két legyet ütöttünk egy csapásra. Ellátásként itt szintén tea és zsíros kenyér hagymával, valamint banán volt.
A pont után a kustánszegi tó felé vettük az irányt, a tavat megkerülve kisebb erdõs-mezõs földúton vezetett a jelzés egészen Németfaluig. Nem sokáig idõztünk a faluban, egybõl ereszkedni is kezdtünk és hosszasan követtünk egy patakot, majd azon átkelve újabb dagonya következett a Böde melletti mezõn, mely egészen a faluig kitartott. A jelzéseket követve értünk be a faluba, ahol szépen ki is kerültem a pontot (második elkeverés, megjegyezném, hogy vagy az itiner nem volt itt pontos, vagy a jelzések, mert a jelzések balra vittek, ahol egyenesen kellett volna menni, az itiner viszont ott jelezte a pontot, ahol tavaly volt, így ismét mentem pluszban 500m-t, mire észbe kaptam és visszafordultam), mely a faluháznál volt megtalálható. Én elsõre felmásztam a temetõig, aztán visszafordultam és találtam meg a pontot, ahol begyûjtöttem az utolsó aláírást. Az ellátás szörp és keksz volt.
Immár végsõ erõvel vágtunk neki az utolsó (nekem már második) dombnak, melyen már csak a piros, majd a piros négyzet jelzést kellett követni egészen Kávásig. A faluba beérve a régi út kerítéssel volt elzárva, ezért egy komolyabb kerülõt kellett még tenni a végén. Végül csak célba értünk, ahol átvettük a kitûzõt és az emléklapot, valamint a már említett meleg ételt, ami idén lángos volt (sima, sajtos-tejfölös, virslis).
Összegzésül az ellátásra panasz sehol nem lehetett, az idõ remek volt, a túra vonalvezetése viszont kicsit unalmas, kevés a látnivaló. Személy szerint nekem elég a 33-mas is, mert érdekességekben semmivel sem kevesebb, mint az 55-ös. A túrára jellemzõ sár most is megvolt, de kezelhetõ. A jelzések leszámítva az 1-2 részt tényleg jók voltak, az itinert nem nagyon kellett elõvenni.
Köszönöm a túrát a túratársam nevében is.
Túra trackje |
| | |
Mesekeksz | Túra éve: 2012 | 2012.03.05 13:47:21 |
|
megnéz Mesekeksz összes beszámolója |
Az év ezen idõszakához képest szép, kora tavaszi idõben indulhattunk útnak a 16 km-es távon.
A színes, jelzett térkép és az út során használt kitûnõ jelzéseknek köszönhetõen könnyû volt a
tájékozódás. A túra a göcseji tájra oly jellemzõ dombhátakon és völgyekben vezetett végig. A
szõlõhegyekrõl gyönyörû kilátás nyílt a környezõ vidékre. Az elmúlt napok kedvezõ
idõjárásának köszönhetõen a túra útvonalának nagy részén már sár nélkül haladhattunk.
Ami a szervezés egyéb vonatkozásait illeti, már kevesebb jóról tudunk beszámolni.
Kezdõdött minden a rajtban, ahol nagy sor várt minket, és a nevezési lapokat is csak sorban
állást követõen kaphattuk meg. Célszerû lett volna a helyiségben egy külön asztalon elhelyezni
ezeket, gyorsítva a folyamatot. Emellett a térkép és igazolólap is elfogyott, amikor ránk került a
sor, de szerencsére a helyben felállított nyomtatónak köszönhetõen pótolták a hiányt.
Már-már kezdünk hozzászokni, hogy a teljesítménytúrák nevezési díjai egyre magasabbak, míg
az ellátás minõsége egyáltalán nem követi ezt a növekedést. A 800 Ft-os nevezési díjért az 1.
ellenõrzõ ponton kaptunk 1 db minicsokit, valamint rákérdezésre kaptunk szörpöt. A második és
egyben utolsó ellenõrzõpontunkon (16 km-en is elfért volna még egy) tálba kiöntött csokis
kekszbõl vehettünk. A célban semmi, illetve különbözõ, nem kis összegekért lehetett zsíros
kenyeret, palacsintát és lángost vásárolni. Csak példaként egy tavalyi, a Kõszegi-hegységben
rendezett ugyancsak Cartographia Kupa teljesítménytúrán a fentiekben részletezett ellátás
többszöröse mellett a célban ingyen kaptunk egy nutellás vagy lekváros palacsintát. És ott a
nevezési díj 15 km-en is csupán 500 Ft volt.
Érthetõ, hogy az egyesületek a teljesítménytúrákat részben forrásgyûjtésre használják, azonban
véleményünk szerint egy szelet zsíros kenyér nem rontotta volna a rendezvény
jövedelmezõségét. És természetesen a túranaptárban ne jelenjenek meg olyan ellátások
piktogramjai (a 16-os távon ez ital, szendvics, gyümölcs, édesség), amiket nem kapnak a
résztvevõk…
A célban egy szép kitûzõt és egy elõre legyártott "névtelen" emléklapot kaptunk.
A szép idõ és a túra útvonala azonban feledtette velünk a szervezés hiányosságait.
|
| | |
Bakony turistája | Túra éve: 2012 | 2012.03.05 09:07:29 |
|
megnéz Bakony turistája összes beszámolója |
Képek itt: http://www.panoramio.com/user/5793269/tags/G%C3%B6cseji%20Galopp |
| | |
|
ironman | Túra éve: 2011 | 2011.03.14 08:02:12 |
|
megnéz ironman összes beszámolója |
Mivel még soha nem túráztam/futottam az ország ebben a szegletében , nagy kiváncsisággal vártam ezt az eseményt . Pestrõl viszonylag nagy a távolság , ezért elég korán útnak kellett indulnunk . Káváson gyorsan túl estünk a nevezésen , lévén , hogy már az adminisztráció nagyját elintéztük neten .
A terepfutó szekcióban nem voltunk túl sokan , de volt néhány igen jó futó is , pl . Hajduska Balázs és Papp Gabi . Õk el is kezdték emberesen a futást , én néhány lépés után jobbnak láttam a saját tempómban fojtatni . Balázy hamar elhúzott , õt már csak a célban láttam viszont . Gábort viszont , fõleg a hosszabb egyenesekben végig magam elõtt figyelhettem . Az elsõ 10-12 km-er egészen jól futható volt , köszönhetõen a hajhnali fagyoknak . Egyedûl a megfagyott göröngyök tették kissé technikássá a terepet . Az egyedüli látványosságot az elsõ EP elõtt egy közvetlenûl elõttem átszökkellõ õz csapat jelentette . Ez a látvány jó idõre feltöltött energiával . Amira azért elég nagy szükség volt , mert az út nehézségei még csak ezután következtek . És ez nem a szintekre értendõ ( összesen 950 volt ), hanem az egyre nehezebb útviszonyokra ( saras , agyagos részek , feltúrva erdészeti gépek álltal , rengeteg kidölt fa és helyenként az út/ösvény tökéletes hiánya ). Sok helyen látszott , hogy a szervezést tájfutók látták el , mert ( persze , tudom , hogy ez nyafogás ) az útvonal kiválasztása sokszor inkább a tájfutást idézte , mintsem a terepfutásét . Mert a sár az a terepfutás velejárója , de a toronyiránt át mindenen ( vagy ahogy Papp Gabi fogalmazta meg : tökön-babon át )az nem .
Persze , azért voltak kellemes szép helyek is és sok mindenért kárpótlást nyújtott a szervezõk lelkesedése és kedvessége . Sok erdei álattal találkoztam és sok érdekességgel is . Nehéz "futás" volt , fõleg a csúszkálás , kerülgetés , fa mászás tette azzá . De a célban a melegvizes zuhany , a fínom meleg kaja és eredményhírdetés feledtette a nehézségeket . Végül is ezért jöttünk ide a (nekünk) távoli Göcsejre , hogy megismerjük a tájat . Persze , a jövõ évi futáson még gondolkozom , lehet , hogy inkább túrázni jönnék el ide . |
| | |
stalker | Túra éve: 2011 | 2011.03.12 19:42:54 |
|
megnéz stalker összes beszámolója |
Göcseji Galopp 33
2011.03.06.
Bazsival két évvel ezelõtt, az akkor 50 kilométeresnek hirdetett távon vettünk részt, és az elsõ szervezés nem sikerült valami fényesen, sõt…. Az idén, az említett okok miatt egy kicsit félve indultam neki a harmincas távnak, de szorongásomat hamar le kellett küzdenem. A szervezõk tanultak a korábbi hibákból és sikerült egy abszolút profi módon megszervezett terepfutó versenyt és gyalogtúrát szervezniük. Az útvonal jelzése mindvégig nagyon jól követhetõ volt, a kapott itinert gyakorlatilag csak az igazolásokhoz kellett elõvenni. Az itiner elõlapja színes térképet, résztávokat, a hátlapja rövid használati utasítást és útvonal leírást tartalmaz. A kitûzõ (melyet az idén a túra végén megkaptunk:)) ízléses és szép. Az emléklap fóliázott, színes. A pontokon az ellátás megfelelõ volt, panasz nem lehet rá. Aki elõre nevezett, a célban a nevezési díj tartalmazta meleg gulyást is ehetett. Bazsi reggel hatkor, a hosszú távon indult és az elsõ célba érkezõ futó után kb. fél órával ért be, igaz a futók késõbb rajtoltak. Nagyon jól szervezett túra, két év alatt a szervezõk nagyon sokat fejlõdtek és mindent megtettek azért, hogy jól érezzük magunkat. Köszönjük a szervezést, a túrát ajánlani tudom mindenkinek! |
| | |
|
Pap Gábor | Túra éve: 2009 | 2009.03.02 15:08:32 |
|
megnéz Pap Gábor összes beszámolója |
Göcseji Galopp
Viszonylag korai kelés után 6:15 felé érkeztünk Kávásra. Halvány elképzeléseim azért voltak a vidékrõl, elõzetesen megnéztem a Google Earth-ön a környékrõl fellelhetõ fotókat, illetve a tavalyi Rockenbauer130 képi élményeire építettem. Míg én összekészülõdtem a futók rajtjára, addig Bálint útnak eredt. Úgy tûnt szép napunk lesz, az ég tiszta volt és csak kicsit volt hûvös. Az útvonallal kapcsolatban két dolog aggaszott: egyrészt nem olvastam az itinert, másrész jó esélyünk volt egy kiadós sárdagasztásra.
7-órakkor mintegy 30 futó vágott neki a távnak.
Némi aszfaltozás után elkezdtünk kapaszkodni a Szabó-hegyre, jófajta bemelegítés gyanánt. A jelzések mellett rozsdaszínû G betût és nyilakat kellett keresnünk. Nem volt szokványos a jelzés elhelyezésének helye és iránya, ebbõl volt 2 eltévedésem az elején (összesen nem mentem 1km-et rossz irányban), de miután megszoktam, nem volt gond. Az elsõ tévelygés mindjárt a Szabó-hegy végén megvolt, épp kezdtünk távolodni a mezõnytõl. Szerencsére a többiek visszakiáltottak minket.
Ezt követõen Kurta-majorig sáros szekérúton nyomultunk. Gondot inkább az okozott, hogy a gépek már jól széttúrták az utat. A majornál újabb rövid bizonytalankodás, de elég hamar meglett az út. Rátértünk egy jobbára aszfaltozott útra, ami átmeneti sármentességet biztosított a frissítõpontig.
A pont után egyenesen haladtunk tovább, a kék kereszten. Egy öt fõs boly kezdett elszakadni tõlünk. A második, és egyben utolsó tévelygésem a kék sávra történõ váltásnál volt, a mezõnél. Letértem a szekérútról, de nem láttam, hogy a mezõn lefelé kell futni. A helyes út megtalálása nem tartott sokáig, innentõl Gyurival és egy helyi tájfutó sráccal (már megint nem emlékszem a névre :S ) futottunk hármasban tovább.
Kalandos volt ez a szakasz,szép völgy, homogén gyertyános, vizenyõs talajú völgy, és fenyves váltotta egymást. Leginkább a gyertyános tetszett, ahol tiszta aljú erdõben vörös avarban futottunk. Az egyik emelkedõn egyszercsak beért minket az élboly, mint kiderült eltévedtek. Innen Bárómajorig együtt maradtunk. A frissítõpont elõtti 500 méteres szakaszon ismét jókora trutyival kellett megbirkózni.
Dugókázás és energiatöltés után néhány kilométeren át jó minõségû dózerúton futottunk tovább, az eredeti élboly ismét eltávolodott tõlünk. E kellemes szakasz után ismét betértünk az erdõbe, majd némi tökön-babon át futást követõen rátértünk a legsárosabb szakaszra, ami erõs emelkedõvel is párosult. Érdekesen nézett ki a mezõ közepén magányosan álló téglakémény. Gondolom valaha egy téglagyár is tartozott hozzá, de annak már nyoma sem látszott.
A kustánszegi elsõ pont után ismét jó volt az út egészen Parasza utáni mezõig. Az erdõbe betérve aztán ismét a sáré és a göröngyöké volt a fõszerep a vádlim kezdett fáradni. Valahol a Bolhási-erdõben egy kerítés mellett haladtunk, amikor arra lettem figyelmes, hogy egy döglött varjú van kiakasztva, nem messze pedig társai károgtak a fán. Elég kísérteties volt, este biztos nem örülök neki :)
Becsevölgye elõtt a murvás útra érve elért egy kisebb holtpont. Már nagyon vártam a frissítõt, jól feltankoltam energiaitalból, és nápolyiból. Eddigre az már csak ketten maradtunk Gyurival. Kereseszeg felé megelõztük az addig harmadik helyen álló srácot, majd nemsokára Kislengyelen voltunk. Innen már látszott a Kustánszegi templomtorony, de még egy dombot meg kellett mászni érte. Kapaszkodás elõtt még elfutottunk egy olajkút mellett, ami úgy nézett ki, mintha egyenesen a Mad Max filmbõl hozták volna ide.
Az emelkedõ nem volt olyan gáz, mint gondoltam, és hamarosan a falu utcáin száguldottunk a lejtõn a tó felé. Az ötödik pont után már csak kb. 10 km volt hátra, ami tekintve, hogy még egy frissítõpont volt, lelkileg emészthetõ szakaszokra bontotta a távot.
A jó fekvésû tónál rengetegen horgásztak, mi fölfutottunk egészen a felsõ végéig és ott keltünk át a hídon. Eseménytelen kocogás után egy újabb sáros emelkedõt követõen Németfaluban voltunk. A falu másik végén egy viszonylag hosszú lejtõ következett. Megjelentek a rövidebb távon indulók is. Elég sokan voltak, köszönhetõen a szép napsütéses enyhe idõnek. A gyalogosok nekem erõt adtak, mindig utol kellett érnem az elõttem lévõket a lehetõ leggyorsabban. Gyuri ezen a szakaszon végleg lemaradt, mint kiderült begörcsölt a vádlija :( Böde határában megejtettem a nap utolsó dagonyáját. A ponton ismét betermeltem energiaitalból, és elindultam az utolsó 4 km-es szakaszra. Jó tempóban, jó úton haladtam innen végig. A Zsimba-hegyrõl szép kilátás nyílott a Zala völgyére, majd némi ereszkedés után már az aszfalton robogtam a cél felé, amit 5:32-es idõvel el is értem, ezzel megszerezve a harmadik helyet.
Nagyon tetszett a túra, igazán kellemes vidéket ismerhettem meg a Göcsejben. Ahogy Rokin, itt sem tudok kiemelni valami nagyon fontos látnivalót, egyszerûen a falvak, a tavak, a legelõk és az erdõk a dombok, és szõlõhegyek összessége harmóniát sugárzott, jó volt futni közöttük.
Nagy szerencsénk volt az idõjárással, igazi napsütéses langyos tavaszi idõben volt részünk.
A szervezõk kitettek magukért, a jelzések ugyan nem voltak tökéletesek (ez betudható az elsõ szervezés tapasztalatlanságának), de egy idõ után megszoktam a rendszert, és onnantól nem volt gond. Jó és elegendõ volt számomra a frissítés és kulturált körülmények között tudtunk öltözni, zuhanyozni. Ha rajtam múlik, jövõre mindenképpen eljövök!
|
| | |
|
|