Túrabeszámolók


Patai Mátra

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2018
VadMalacTúra éve: 20182018.07.24 09:58:39
megnéz VadMalac összes beszámolója

  


Királyetap (Patai Mátra)


(Tour-ízben, limitált kiadás)


„Majd kiderül, hogyan reagál a szervezetem…” (G, azaz Geraint Thomas arra a kérdésre, hogy képes lesz-e megőrizni a sárga trikót)


„Meglátjuk, mi fog történni…” (Sok versenyző arra a kérdésre, fog-e támadni a szakaszon)


A májusi meghiúsult Vidróczki helyett a PM 50-et jelöltük meg Jaattal egy nosztalgikus zsírégető és alakformáló foglalkozás helyszíneként. Ilyenkor az ember készül: számot vet az eddigi közös „munkával”. Nagy vonalakban sejti mi vár rá: egy kőkemény, tanulságos nap, kitoljuk a kerítést megint.


Reggel az állomáson a ködöt (igen, azt…) fotózom, legyen belőle egy kicsi későbbre. Régen rajtoltam ilyen korán (persze, azért saját idő terhére ezúttal is): 7:15-kor már a pályán vagyunk, kezdünk egy bemelegítő heggyel: még nincs forróság, de a víz dől rólunk, a lejtmenet technikás, de megoldjuk. A városi kékkút kell, mert a Várhegy meredek, utána meg kategorizálatlan emelkedők puhítanak. Szeleteket cserélünk, hogy ki-ki ne unja meg a sajátját.


A „Vascső-forrás” klasszikus megállóhely, frissítő ide vagy oda. Belerázódtunk, kezdődhet a kemény munka. Kerékpáros vállmozdulattal küldöm Jaatot előre a Káván, aki hiánytalanul elvégzi a feladatát. A hegy előtti nyeregben egy másodpercre megfordul a fejemben, hogy akciót kellene indítani. Megfontolom. Jól teszem. Rövid lejtmenet után folytatódik a kiemelt hegy, a Mester tempója kegyetlen, amolyan Dan Martin-féle gumikötelezéssel próbálom a lépést tartani. A Tót-hegyesen enged két percet, ismerősök, sztorik, aztán az egyik legszebb és legkellemesebb szakaszon magamhoz térek kissé.


A Hideg-kútnál van a pont, ami újabb szintet jelent majd visszafelé jövet. Mindegy, a kiváló hideg limonádé meg a cimborák jókedvre derítenek. Itt veszem észre, hogy a múltkori kalandtúra után a táskában maradt a metszőolló. Jót mosolyognak rajta a sporttársak, pró vagyok, hiába no. Amúgy meg semmi ez Optika Black & Deckeréhez képest, amit egy ízben magával cipelt.


A széles dózeron elgurulok kicsit, tudom, Jaat simán behoz a hegyen, de szórjuk ki a mezőnyből azokat, akik csak utazni akarnak J A másodikon már újra a Jaat-féle gyiloktempó egy kigyorsítással a végén. Ez már fáj és még nem említettem a Nyikomot, amit előzetesen elfelejtettem kategorizálni.


Lefelé vigyázunk a néhol technikás pályán, megemlékezünk Scarponiról, hiányoznak, akik elmentek. Keresztesen gyümölcs, kóla a frissítő. Itt jegyezném meg, mennyire hálás vagyok a gyümölcs-szolgáltatásért. Rögtön kezdődik a hegy, nincs idő amerikázni. A műútról letérve megpróbálom a tanultakat visszamondani Jaatnak: előre állok egy kis tempómenésre. A Kaszala-rétig még egy kis futás is belefér: ahol az út a sűrűbe ér, érzem, indulni kell. Rég volt ilyen, itt nem számítanak a következmények (meglátjuk, mi fog történni…), menés van a mezőnyben. Hiába ordítanak a csapatkocsiból a belső rádión át, jöhet a 100 eurós bünti, nem érdekel.


A következményeket a Világos-hegyen kell viselni: Elvis hatására a lábak a rock and rollra mozognak (össze-vissza). A legnehezebb lejtmenetre nem jó előjel (hozd a barna nadrágom…), azért valahogy sikerül heveny energiapótlások közepette. A futás nem jellemző a második Fajzatig. Kell a barack és a sütemény meg a csővíz is a mélyponton.


A végső kiemelt hegy, a Havas már egy ideje beszédtéma. Okosan fel kell építeni, aztán majd kiderül, hogyan reagál a szervezetem… úgy vagyok vele, ha nem bírom, valahogy felvisznek a hegyi segítők, kapok pár percet, de már így is megérte.


A kevésbé meredeket felvezetem, a gerincet elérve Jaat élre áll és megkezdi a mezőny módszeres kiirtását. Most kéne a ragadós kulacs meg a jég a póló alá. Nehéz leírni ezt a szakaszt: minden energiát a menésre kell összpontosítani, tenni a kereket, mert ha megszakad a sor, vége, ha 2 méter a távolság, abból 5 lesz meg 10. Tenni a kereket. Tudom, hol a kilátópont, de nem nézem a lentieket, mert addig elmehet a hegy, egy-egy rosszul megoldott lépés következménye a leszakadás. Minden életfunkció a haladás szolgálatában. Mondhatod, mekkora marhaság ez, de néha oda kell adni mindent egy célért, vagy legalább azt hinni, hogy megtettem. Tudni, hogy nem maradt egyetlen mozdulat sem bennem, beletettem az egészet, vagy még többet is, nem számolva a következményekkel. A jutalmam, hogy kívül lehetek a világ ócska realitásán, tökéletesen fókuszálva arra, amit fontosnak gondolok. A csúcs előtt – tartva egy akciótól – Jaat futni kezd, én utána, így érjük el a nap tetőpontját. A Kalapácsos meg néz, hogy mi van, ezúttal nem vág fejbe. Már csak okosan le kell hozni a végét, mert van ugye egy lejtmenet valamint a hosszú irammenés a célig.


Meredek és technikás lejtő, kisebb bukásba keveredünk, meg egy nem várt domb is nehezít, a végén valódi gumikötelezéssel érünk a vasas vizű ponthoz. A puskaport ellőttük ma, Jaat érdeklődésére őszintén mondom, nincs bennem hiányérzet a napot illetően. Az irammenésben kevésbé erős versenyzőként óvatosan haladunk, futás az árnyékban, napon inkább nem, a városban híd ide, híd oda, Gyöngyöspata a Mátra Velencéje, állapítjuk meg, a barokk kőhídtól még megnyomjuk a végét.


Hazaértem különidő nélkül, ez a legtöbb, amit egy prokonti versenyző elérhet a world tour mezőnyben, a csapat elégedett, elvégeztük a munkát.  Jaatnak köszönöm, hogy kihozta belőlem, amit csak reméltem, hogy ki lehet, a rendezőknek pedig a tökéletes körülményeket.


Barátaim, a találkozás mindig öröm, ezúttal sem volt ez másképp. Minden izomcsoportot megmozgattunk, a fitnesz-foglalkozás elérte célját. 

 
 
 Túra éve: 2017
athrunTúra éve: 20172017.10.10 15:04:12
megnéz athrun összes beszámolója

Patai Mátra 50


Sok, számomra ismeretlen helyre vezetett el ez az 50-es kör. Nyikom kilátó, Világos-hegy, a rettegett Havas. Rekordszámú ellenörzőpont, egy nagy központi ellátópont minden földi jóval. Nem bántam meg, hogy a túratársaim rábeszéltek a hosszútávra.


Beszámoló

 
 
 Túra éve: 2016
kulcsTúra éve: 20162018.01.03 04:42:22
megnéz kulcs összes beszámolója

Patai Mátra 50

Előnyök:

- nagyon szép útvonal, sok kilátóponttal, látnivalóval

- kedves pontőrök, jó hangulat a túrán

Hátrány:

- a Kecske-kő oldalában egy hosszabb szakaszon nehezen járható, úttalan ösvényen haladtunk


 

 
 
Norbert AlexanderTúra éve: 20162016.07.25 13:50:47
megnéz Norbert Alexander összes beszámolója

Pata 35 - PÁRATÚRA


" Mindezek fölött az Úr dicsősége lesz majd az oltalom. Sátor lesz árnyékul nappal hőség ellen, menedék és rejtekhely a zivatar és eső ellen."


Kecske kő - beizzasztót bemelegítő


Nehezen szedtem a levegőt fölfele a szalagozott derékig érő fűszálas szántóföldes kaptatóján. Még csak fél7 volt de már izzadtam.Mikor Patán nyargaltam fölfelé a templom mellett, sőt még amikor a patak betonhídátkelőjén egyensúlyoztam,semmit se vettem észre ebből a párás időből. Itt viszont már szívtam magamba. Nehezen is ment felfelé a jobbos kaptató, de még a dombtetőn is fullasztós volt a levegő.


Várhegy-mosdás


Csekkolás közben kénytelen voltam levenni szemüvegemet mert most sem tudtam hasznát venni, az izzadt kobakomon fel le csűszkált és be is párásodott. Útközben mint már sokadjára, találkoztam a hűséges olvasómmal, aki egy egy erőteljében levő fiatalos kedves asszony:) Száguldásnak nem lehet mondani ahogy lekaptattam, de a felhők annál jobban száguldottak és megvédtek a nap sütésétől. Patára beérve megálltam szokásos kék kutamnál és megöblögettem vele arcomat. Aztán a betondzsungelecske után, jöttek a pince sorok sorai, majd egy gyors emelkedő egy szusszra és csekkoltam is a Várhegyen.


Diós kút-Áldás


Eleinte a bokáig térdig érő száradt fűszálak cirógatták a lábamat, majd a tekergő műút kopttata a térdemet. De nem panaszkodhatom. Isten itt is megáldott felhőkkel és diós kúti beugróban pedig feltankolhattam magam reggelivel: habzsi dőzsi, szilva barack finom süti


FAJZAT - A völgykör kezdete


Gyorsan vezetetett utam a hegy lábánál levő rétek mellett. A kitérő tábla után lejtés után pici emelkedés következett míg az út végénél beértem fajzatpusztai megállóba ahol újfent után töltöttem gyomromat és itókámat.


KÁVA-top 2 tüdőszűrős emelkedő


A S- jel jó kivehető volt, és nagyon kiváncsi voltam erre a szakaszra,mert a tavalyiból ebből semmi sem maradt meg. Lehet hogy ekkora felforrt tavaly az agyvizem? Hirtelen emelkedett, de az folyamtosan kitartott mígy felértem Sástó dombra. Utána megint kitartóan ment az emelkedés Káva Kő csúcsáig. Meredt veríték voltam mikor felértem rá.


TÓT -HEGYES- top3 tüdőszűrős emelkedő


Kicsi pihi után lejtmenetbe kapcsoltam a hegy lábáig, hogy onnan szintbe érjek Tót hegyes lábához. Szintérés se tartott sokáig, S- jelzés a kerítés mellett folyamatosna kitartott emelkedőkkel, míg nem beleértem a Z NÉGYZETjelzésbe. Nem sokáig tartott itt sem az egyengetés, mert csakhamar jött a beugró ZHÁROMSZÖG, ami eleinte kényelmes, majd hirtelen tüdőszűrős emelkedőn vitte fel Tót Hegyes Sziklás tetejére..


VILÁGOS HEGY- top 4 tüdőszűrős emelkedő


Itt igazából észreseveszi az ember hogy emelkedik ameddig a hegy lábához, de inkább térdéhez nem ér. Visszaérve a ZNÉGYZET re elég magasan szintbe marad A Babik kút ikanyar után, és nem igazán csökken ennek köszönhető, hogy egyből jön felfelé a kaptató de nem tart sokáig, se az erdős rész, se a kopasz sziklás rész. Kicsi pihi ebéd csirke nuggets rágcsa következett, míg újabb áldást kaptam kopasz hegy kopasz fejem felé: csúnya felhők érkeztek


NAGY LÉNAI - HANGYÁSAN


kénytelen voltam bekenni lábamat sport krémmel mert már fájdogáltak. A sziklás meredek szurdokos, majd dzsindzsás lejtőn lefelé, nem is éreztem fájdalmat egy kettő helyet kivéve: nagy lábbujjam melletti ujjam már Káva óta fájdogált és ezt most hatványozottan éreztem. Ugyankkor eddig is nagyon sok volt a hangyákból, de most ha megálltam valakit kikerülni, vagy elengedni, felmásztak rám és biza egy részen olyat belém haraptak, hogy azt hittem darázs. Na de leértem, és a kerítés majd a földút és vissza a derékig érő fű után beértem a Nagy lénai elágazóhoz....és még a neheze hátra volt....


FAJZATPUSZTA- völgykör vége


Alig vártam már hogy elérjem a patakot a Z jelzésen. Rendkívül izzadtam annak ellenére hogy itt volt a legcsekélyebb a szintemelkedés, de valósággal körbezsongtak a különböző repülő kics élőlények. Nem győztem hesegetni a szúnyogokat legyeket és amik még voltak. Meglett a böjtje, amikor kiértem az erdőből az útra és sátorig a napsütésbe kellet elbballagnom fajzatig, hogy újra feltankoljak.


HAVAS- NUMBER ONE TÜDŐSZŰRŐS EMELKEDŐ


Míg visszatértem az elágazáshoz, pár túratárs kérdezett, hogy tényleg ilyen vészes ez a hegy??? Igen mondtam. Meg is tapasztalták és én is sokadjára. Eleinte ment a beetető s- jelzés kényelmes széles úton felfelé. Majd beugrott a hegyre. folyamatosan oldalazva felfelé. Ez még azaz emelkedő volt amit szeretek. De amikor felértünk az egyik megállós részre, még láttam hogy mennyire magaslik a hegy teteje. A havas bizony nem ijedt meg a jelenlétemtől, előttem viszont riadtan meredt az égbe. Kezdődött újra a széles út, azonban már igen keményen fölfelé. Minden egyes kanyarban úgy tűnt vége és láttunk lefelé, de láttunk felfelé is. Nem tudom már hanyadjára álltam meg, hogy jusson levegő a tüdőmbe és hogy lerázzam magamról a csöpögő izzadtságot, de végül is a hidegrázás ellenére végre fel értem szintbe, ahol kénytelen voltam pihenni. Nem irigyeltem az ellenőrzőpont őreit hogy itt kell fent dekkolniuk egész nap a párában. Bár jól esett volna egy kis hideg zuhi, de mivel utána még nagyobb pára lett volna, inkább arra kértem Istent hogy kíméljen meg még minket a túra végéig.


PUSKAPOROS- veszélyes lejtmenet


Emlékszem anno a 18 son amikor mentem olyan bátran nyargaltam itt le, hogy egy jobb úton sikeresen repültem egyet előre egy kiálló kő után. Most jobban vigyáztam. Nem úgy mint egy család egyik tagja, akinek sajnos kiment a bokája.  Mikor nyugtáztam a vadászútnál hogy egy srác hívott oda erdei mentőt, nyugodtabban folytattam utamat. Bár nehezen viseltem el azt a tényt, kiért a jelzés egy puszta fennsíkra, de hál Istennek nem tartott sokáig és újra erdő vett körül. Még egy kötéltartós leereszkedés...helyett inkább a mellékutat választottam, és már lent is voltunk Puskaporos kicsit fémízű de jó kedvű pontőreinél:)


CÉL-búcsú a 30 kilométerektől


Egy szép természeti csoda is volt ám itt a kútnál. Egyikpontőr cipőjénél lepkék gyülekeztek és repülték körbe. Tavaly is állítólag ez lett az év fényképe, javaslatom hogy idén fényképszépségversenyt lehetne hirdetni, mert rajtam kívül ott létemkor is hárman csekkolták a tüneményt. Nagyon szép tájon vezett végig Patági az SKör szépne felfestett jelzése. szép domboldalakon, erdőségekben szintemelkedés nélkül. Viszont a lábam megint kikészült.


Pár perccel szintidő előtt értem be a célba. Bár sokat javítottam tavaly óta, de a finom slambuc evése közben megértettem, hogy ezt most még nekem sok. Lassan egy éve űzöm ezeket a 30 kilométeren felüli túrákat, és egy kivételével mindegyik napokig tartó lábfájdalmakkal végződött. Bizony még mindig keveset edzek, tornázok.


Folytatom 20sokkal vagy annál kevesebbekkel ,ahol akár a családdal is együtt tudunk gyönyörködni Isten teremtette környezetében.


 


 


 

 
 
 Túra éve: 2015
Pap GáborTúra éve: 20152015.08.13 20:33:52
megnéz Pap Gábor összes beszámolója

Beszámoló futó szemével:


kerektura.blogspot.hu/2015/08/patai-matra-2015-julius-18.html

 
 
VadMalacTúra éve: 20152015.07.27 14:38:48
megnéz VadMalac összes beszámolója

Keddves lányog és fijjug!


 


Mostan meggint levélirás által kezdeg nektekk. Az elõszõ pár évbenn nem iggen jelentgezdem egy ballul sikerült girándullás miatt. Kirándullt a bokkám futázs közbenn és a rendõrrök elgaptak. Asz úgy volt, hoty a Piszok Alfréd (aki mindégg gavarja…) azt mondá negem a Négy Viddám Hullarabló nevû hejen, hoty: - Fijjam, teneged pénc kell. (honnan tudja esz mindég?) Gyere vellem a bankba, aztán lesz pénszed. Mondom: - Maga egy pisszog, minek adnna bénct? Mire õ: - Mer segítesz negem, én is teneked. Erre ityunk. Itunk, így delt asz idõ. Éjféll elmúld, mirre odaérénk a bankkhoz. Már zárva találáng. Mondom: -Freddy bátyám, szárva van. – Hát márr esz is gond neged? Nyizsd ki! Kinyitám és mek lett a pénc is, de ekor megjellenteg a rendõrrök. Itt dörtént a girrándulás. És a Pisszog Alfréd jól elsliszolt, nem segíte semit sem. A fene asz ilyen emberrt, mék jól viszaadom nekki.


 


Az idéllet után unalmassan telt asz idõ. Mivel kiráj izs voltam egygor, hád igénnyes leddem, meg a hírreget is szereddem volna tudni. Fiszettem ety kis bénct a szintén hosszaban odd tartózkoddó Düsskés Vannegnek, hogy szereszen egy újsákot. Ebben az újsákben  írtág, hogy enkem geresnek. Mondom, megvatyok én, bánadomra. Giderrült, hoty az újsák pár hónnapos. Jól szájba vertem a Vanneget, mek viszagövetelltem a pénc felét. Erre hosza egy könnyvet is, hoty ne gelljen fizetni, mer õ aszt már rék elitta. Úriemberr vatyok, hát elfogadám. Ebben a gönyvben olvastam, hoty Djöndjöspattán (micsoda név esz?) lesz ety túrra, hol felmérrheti asz ember az erejéd.


 


Migor újra szabadd levegõt éresztem, hát eszembe juta, hoty ezt a Piszok Alfrétot elõvesszem és jól mekkérdeszem, mér nem segíte nekem. És aggor ety ötletem volt, elmetyek asz erõbróbára, amit a könyvbenn láddam és meklátjug, elégg erõs és gitartó vatyok-e a Fred elkapásárra. Mer esz iggen veszélyes 1én.


 


Odaérreg a Djöndjösbattára, hát mondák, hoty neveszés kell. Megporzongtam, az ütyész is aszt kéri mindég, nevesze meg a bûntársaid. De it csak magamat kelle mekneveszni. Elindulék, nagy iszadás volt az elõszõ esti essõ miatt, de sieték erõssen. Odaérék egy ellenõrszõ pont nevû hejre. Mondomm, itt baj lessz, merd egyenruhás embereg álltak ott. De eszek az egyenruhások csak adának egy pélyegzést meg ételt és ittalt is, bár rum nem vold benne. És mosolyogtak etyre. Biztos, nem issmernek ezek. Esgüszöm, hoty jobb volt esz, mint a Bolondsák-szigeteken, ahhol girályi minõsékben voltam. Mer ott mindég pikkelyezés vold meg ott vala a Gombperec nevû, aki hídlakó. Itt se pikkelyezés, se Gomperec, csak a finomságokk.


 


Sog hegy gövetkezett ezudán, mek ellenõrszõ pontog hasonló etyenruhásoggal. Mind nevetteg és adának viszet meg limonáddé nevû szõrt. Esz iggen jól esett, pedik nem lehed tõle berúkni. Menék csag, de a meleg ojan volt, mint Szumátra sziggetén, ahol egy csembészhajóval járttam egykor. Aztán kisütödd a nap is, hoty mék neheszebb legyen.


 


Egy Sippi nevû, akinek két gerékkel kevesebb volt, mer egy pár gerék nevû eszköszel jára a hegyekben, eccer aszt mondá, léteszik egy Galapátsos Emberr, aki fejbe vág a hetyen, és nem pírsz tovább meni, úgy elvesszi az erõd. Na, én ilyet Friskóban láttam, de asz utcasarkon állt és ólmosbot volt nálla. Eszen gívül nem asz erõt vette el, hanem a pénsztárcát és asz iratokat. Gontoltam, ha etyszer ilyennel találgozom, hát jól elveszemm az ólmos potját, aztán mehed a Naty Fõnökhösz szerezni iratogat, ha van bénce, mer tõlemm nem kap, az biztos.


 


De én montom negtek: enek a Sipinek ikaza volt! ( asz ékben most isszig ránk ety jót.) A Galapácsos Ember léteszik! Asz úgy volt, hoty jó tempóbban menék a Havas nevû hetyre (milyen ostopák eszek a dérképészek, hoty ilyen neveget adnak, mer egy centi hó sem vala fenn, de mék csak a hiddeg sem jöt.), amigor etyszer csag ott terme a magáról elneveszett Kalapátsos Ember. Úgy vága fejbe vaty hatszor, hoty mek sem bírtam mosztulni, a lábam nem agart otébb lépni. Ollyan volt, mind amikor ety kisebb nészeteltérés alkalmával a Tüskén Vanneg az asztal alól mekragadá a lábam. De aszt jól orrba rúktam. Eszt a Galapátsost nem lehetett, mer eldûnt, csak asz erõmet vidde, de aszt deljessen. Csak állék odd dermetten. Nem vatyok babonnás, de esz mégiscsag valammiféle átog lehetet. Hiába göptem minden éktáj fellé, nem dûnt el asz érszés.


 


Lassan öszeszedém makam, nézék hádra a Kalapátsos miatt, de már nem vold sehol. Vánszorgám dovápp, és vízzel is locsolám makam a hegy aljában. De nem szendelt vísz volt asz, csak vas volt bene. És idd szerencsémre dalálkoszám Gombi nevvû tzimborával, aki ety régi girándulló. Õt gérém mek, hoty segítsen be a tzélba. Mire õ mene elõll és beszélgeténk. Említénk Döme nevvû közös barátot, aki egy másigg villágban járja asz utakat már. Ha volt esze, mekbeszélte a Szent Péterrel, hoty egy kicsit hûvöseb világba gerüljön, mer itt a foróság már elviselhetlenn volt. Felkeresénk egy forrázst mék, hoty lehûtsük magunkkat. Esz a Gombi nagy seggítséget tett, és még mosolyga is gözben. Megköszöném neggi, amikor beérénk.


 


Idd egy Hoffmann Ádám nevû úr (aki biztos ety lord, ojan udvarias) gratulállt. Valópan naty dolog, hogy mekúsztam a galandot. Na, gondoldam, nem elék esz az erõm a Piszok Alfrédhosz, mer asz olyan ravasz, hogy még a Galapátsosnak is ellopja asz eszköszét, azt nézheti magát. Ingább hagyom most, de eccer úgyis elkappom õd.


 


Aszért fogám a levélírráshosz, hoty tudjátog: a Kalapátsos Ember léteszik, és bárgit elkap a hegyen, ha úty akarja. És mikor natyon erõssen süt a Nap és repett a föld, a füveg elszáradtag, és felfelé mész a Nagy Hetyre, akkor eljön és gíméletlenül fejbe vág. És aggor átgondollod asz ekészet, hoty mineg is mentéll oda.


 


Kelt mint fent sajátúlag, úgyis dudjátog ki:


 


a Véemm

 
 
 Túra éve: 2014
Norbert AlexanderTúra éve: 20142014.07.20 09:47:03
megnéz Norbert Alexander összes beszámolója

Patai Mátra 18 – Dombok felett


A hosszabb távot megint kénytelen voltam eltörölni, hiszen megint csak segédmunkás talicskázással hangoltam hétvégére, amit 18 kmre elegendõnek gondoltam. Az is volt.


A rajtot könnyen megtaláltam, parkolóhelyet már annál nehezebben. Nem hiába hiszen a túrázok nagyrésze már kora reggel indult, mint késõbb megtudtam csak az 50kmsen százan neveztek.


KECSKE KÕ – Szokásos kerülõ


Fokosom és Szalmakalapom, elnyûhetetlen mentateámmal és éjszakai túrán bejáratott edzõcipõmmel 7:51 kor vágtam neki az útnak.  Elõször a coop abc nél fordultam le, de érzékeimre hagyatkozva visszafordultam a fõútra és felfelé menet hamarosan ráleltem a Patai Abc-re. Ahogy ráfordultam az Ady Endre utcára, homlokegyenest máshonnan talán Pata másik oldaláról csatlakozott be egy pár, a nõszemély intenzíven magyarázva a párjának, hogy merre is kell menniük.


Elhatároztam magamba, hogy nem követem õket. Stim.Sgörbület jelzésen lefelé haladtam. Stim. Befordultam a Klapka utcába. Stim. Pár elém keveredett, át a gázlón én szintúgy. Stim. A pár egybõl lekanyarodott balra, én szintúgy. Stim. Enyhe emelkedõn balra fordultunk, bár szalag nem volt. Stim. Emelkedõsmentes úton haladunk, de eszembe jutott amerre követtem õket, sem volt szalagjelzés. Stim. Távolodtunk a kecske kõtõl, egyre jobban. Stim. A magasfeszültségnél nem volt lekanyarodás. Stim. Rossz helyen kanyarodtam le és csak követtem õket. Stim.


Ez volt a szokásos kerülõ utam, ismeretlen terepen. Szerencsére az út mellett egyszer mégiscsak letért jobbra, és még szalag is volt, bár a szembejövõk tájékoztattak róla, hogy rossz helyen kanyarodtunk le de erre is feljutunk Kecske Kõre. Kis emelkedõ elkanyarodott balra, majd összetalálkoztam azzal az úttal amerre jönni kellett volna, és közös folytatásban egy szikár bokros, fakivágott  emelkedõn haladtam felfelé, folyamatosan kanyarodva jobb oldali irányba. Bár nemrég múlt el reggel 8 óra, ennek ellenére az  egyik nõnek már igen melege volt, és már sportmelltartóba jött velem szembe párjával az 1. eptõl. Kisvártatva elértem a mûutat, átkecmeredtem rajta, és az út végén már várt  idõs ep házastárs, pecsételésre kiéhezvénJ


 


Várhegy – Függõlegesen a földdel


Szerencsémre én jobban jártam mint azok akik a bokrokon keresztül nyílegyenest lõtték be a Kecske követ, bár így is vesztettem kis idõt amit kellemes kis kocogással pótoltam és egy engemet valakivel összetévesztõ leányzónak való segítséggel értem be visszatérvén Patára. A fõ úton kényelmes sétára váltottam, hasonlóan sokan másokhoz, majd a Vári úton elfordulva a pincék között kacsázva, hamarosan ráleltem K visszakanyarodott jel folytatására, ami kishíján függõlegesen felfelé vezetett. A meleg ennek ellenére jobban megviselt, bár figyelnem is kellet a csuszikálással, mert a gazzal benõtt korlát nem sokat segített. Majd egy órás idõvel csekkoltam le a várhegyet, pihentetõül kortyolva mentateámból.


Diós – kút – hol van már a hegy?


Átmentem a susnyáson majd követve a 18as szalagozást, elrobotoltam  a szõlõtábla kerítése mellett minden oldalán és gyalogoltam gyalogoltam… a Nap egyre jobban sütött, ha tojást tettem volna a fejemre tán már rántotta is lett volna belõle, amikor végre elértem az erdõbe. Kisvártatva rögtön két megijedt lány fogadott, egy lezárt sorompónál álldogálva, ahová a Sikoly álarc volt felfestve, azzal a felirattal, hogy idegeneknek tilos a belépés!...huh de megijedtem! Mondtam nekik nyugodtan kövessék a szalagot, valószínûleg vadász terület, de most a túrázók kaptak rá engedélyt(legalábbis reméltem) Kisebb szintkülönbség volt, de még mindig nem volt az az igazi teljesítménytúra, és pechemre rövidesen a szalag is kivezetett az erdõbõl, vissza a forró tõkék közötti pusztaságra…majd a még forróbb aszfaltra jobbra kanyarodván. Az út lejtett lefelé, így hát újra kocogásra váltottam, mire csodák csodájára már el is értem Diós – kutat.


HAVAS – az igazi kihívás


Volt ott Dínom Dánom sütemény, víz ,gyümölcs, cseresznye mi szem szájnak ingere. Ezek bevételezése után még egy keserû hozott kávét is benyomtam és tova vettem magamat balra a szalagozáson…hegyek között dombok között zakatol a vonat, de itt csak dombok voltak, vonat helyett pedig én és még pár turista. Aztán végre egyszercsak az út ketté vált, a 18 S+ jelzésen folytatván pedig emelkedõre. Sõt hegyi emelkedõre. Magas fákkal! Ipiájé végre, örömködtem és nagy lendületten nyargaltam felfelé, elõzve pár társat, bár elõször a hármas útkeresztezõdésnél nem volt könnyû rálelni a jelzésre, de utána mentem mint a meszes… míg nem az emelkedõ keményebbre kanyargósabbra és ritkuló fákra váltott megpihentem egy árnyék alatt kortyolva pár deci menteát.  Felfelé menet leelõztem egy idõsebb asszonyt, és egy 35 ös távról csatlakozott srácot, bár hozzáteszem itt már igencsak sûrûn vettem a levegõt, s a fák is inkább bokrokra váltottak újfent kitéve a nap hõsugarának, pólómat pedig jelentõs izzadságnak. 10:40 idõvel köszöntem be a csúcsra elfogyasztva két hozott brassóis kenyeret és még egy kis kávét.


Cél – Futás, taccs és meleg


Míg ettem beért a srác és az asszony is, miután az idõsnõt visszaelõztem, még követtem egy darabig lefelé a srácot aztán egy cipõcserénél beelõztem és kocogásra váltván immár új erõre keltve, tán mert újra erdõben folytatódott az út valóságosan száguldottam lefelé…mindaddig amíg egyik lábam át akarta lépni a másiktól pár lépésnyire álló ágat, de az a láb nem számolt a földbõl kiálló kis kõvel, és így sikeresen összegabalyodva a fa túloldalán értem földet térdemmel és derekammal fékelve…szó se róla kényelmesen gyalogosan folytattam ezek után túra hátralevõ részét, hamarosan leérve a völgybe az újfent napsütésbe, a tehéntáncon áttáncolva…legalábbis már a fejem táncolt ettõl a szikrázó napsütéstõl. Közben sokan beértek, 50sek is (mikor indulhattak?) de én is sok mindenkit beértem. Például egy szõke és vörös kisasszonyt sportos ruhában…bár õket azért értem be mert a várhegyrõl visszaindultak Patára, így hát miután felvilágosítottam õket, hogy ha erre mennek akkor havast odavissza mászniuk kéne,  visszafelé folytatták velem az utat, míg nem találtak egy hasonló meredekséget lejtõ kapaszkodót felfelé a Várhegyhez, én pedig vissza a rajthoz átkeresztezve pár forró utcát és a lakodalamat hátulról bekerítvén.


Délelõtt hét perccel értem be, elfáradva nem voltam ,inkább leizzadva, és a virsli után még a palóc fesztiválon egy órácskát is még volt erõm eltölteni sétával. Kellemes túra volt, bár a napot szívesen lelõttem volna.


 
 
ArtemiszTúra éve: 20142014.07.18 18:47:51
megnéz Artemisz összes beszámolója

  


http://mintamokus.wordpress.com/2014/07/18/hangyahaboru/


:) 

 
 
ToteszTúra éve: 20142014.06.28 21:17:24
megnéz Totesz összes beszámolója

Megszoktam az Alföld TE-tõl, hogy jó túrákat szerveznek, és bizony most sem okoztak nekem csalódást a Patai Mátrával.


Beszámoló és GPS track ITT. 

 
 
 Túra éve: 2013
KellyTúra éve: 20132013.06.30 18:24:35
megnéz Kelly összes beszámolója

 Sziasztok!


Az idei Patai Mátra videó anyaga:


http://www.youtube.com/watch?v=UZt4TE1ak0g

 
 
 Túra éve: 2011
gjeklerTúra éve: 20112011.07.29 11:56:56
megnéz gjekler összes beszámolója

Fotók itt:  http://jzgturafotok.fw.hu/pataimatra45/

 
 
OlympusTúra éve: 20112011.07.28 23:21:59
megnéz Olympus összes beszámolója

In memóriam Patai Mátra


Az elmúlt három hétvégére hagyományosan, érthetõ okok miatt közel negyedére csökkent a választható teljesítménytúrák száma. A Mátra túrák (július 09.) tikkasztó melege visszaigazolta, hogy létjogosultsága van a nyári "uborkaszezonnak", de valamilyen szinten biztosítani is kell a folyamatos túrázás lehetõségét. Az egyre népszerûbb Cuha túrák teljesítése a Mátraitól kisebb erõfeszítést követelt meg a teljesítõktõl. Ebben egyrészt a kellemesebb idõjárásnak, másrészt a kevesebb nyílt terepnek is döntõ szerepe volt. A hazai teljesítménytúrázás harmincadik, a TTT megalapításának huszadik évfordulójára kiírt pontgyûjtõ akció többeket elgondolkodtatott a június 4-i túranap elõtt, melyik bónuszpontos túrát válasszuk a három lehetõség közül. Választásunk a Velence 25-re és a Zselic éjszakai túrákra esett, de ekkor megfogadtuk, hogy a Kõrös túrát pótoljuk a Patai Mátrával. Arra vonatkozóan számadatom nincs, hogy a "bónuszpont vadászat" miatt hányan jártak hozzánk hasonló cipõben, most igyekeztek pótolni a bepótolhatatlant, de azt örömmel nyugtázták a rendezõk, hogy az elõzõ évihez képest közel 50%-al nõtt a résztvevõk, teljesítõk száma. A két hosszabb távon 193 fõ, a rövidebb távokon és az utólag kiírt kerékpáros teljesítésre 118 fõ adta le a nevezését. A meteorológiai elõrejelzés szerint a déli óráktól várható volt az esõ, ami menetrendszerûen meg is érkezett, hogy kisebb nagyobb szünetekkel hûtsön, hol fátyolszerû, hol szinte átláthatatlan ködpaplanba burkolja a tájat. Túratársainkkal ~16,30 magasságában érkeztünk a célba, az ezen idõpontig lehullott csapadék egy jólmegválasztott túracipõben a teljesíthetõséget nem befolyásolta. Korábban egy túrabeszámolóban azt olvastam, hogy a túra elsõ, hozzávetõleg 4,5 km hosszú szakaszát túratársunk kihagyná. Nem egyedül vagyok azon az állásponton, hogy Gyöngyöspata múltja megérdemli ezt a körsétát. Temploma építészettörténeti ritkaság, a fából faragott barokk fõoltár Európában egyedülálló, a Kecske - kõrõl szép a kilátás, ez egyébként a túra minden egyes magasabban fekvõ pontjáról elmondható. Többekben és régen megfogalmazódott már, hogy a Mátra talán legszebb csúcsa a Világos - hegy, ide többek között a Vár - hegy, Virág - domb, Káva, Tóthegyes után érkeztünk. Kettõ héttel korábban tizennégy fokkal melegebb volt itt (Világos - hegy), mint most. A továbbiakban azonos útvonalon a Kõmorzsás - tetõ érintésével érkeztünk vissza Fajzatpusztára a már ismert ellenõrzõ és frissítõ állomásra, majd a sokak által nem kedvelt Havas 599 méter magas csúcsának megmászása után (1,5 km-ben 260 méter szint az utolsó ellenõrzõpontig) ereszkedtünk vissza rajt - cél állomásunkra a Mekcsei Demeter Általános Iskolába, hogy elfogyasszuk a forró virslit, még egyszer belekóstoljunk a térségi gyümölcsökbe, megízleljük a méltán híres helyi bort. A túra során minden résztvevõ megtapasztalhatta mennyire gondoskodó az Alföldi Turista Egyesület, akik nem sajnálták a hozzávalókat a finomabbnál  finomabb sütemények elkészítéséhez, idõt és fáradtságot, hogy a "szedd magad" keretén belül frissen szedett õszibarack, nektarin, szilva jusson minden túrázónak, akár a zsebekbe is, zsíros kenyér, lila hagyma, valódi házikészítésû lekvár, mint Újladányban a Kõrös túrán. A bóléért továbbra is el kell mennünk a Kettõs - Körös hídhoz, most érnek, zamatosodnak a hozzávalók. Ott leszünk !


Az útvonalleírás, a jelzés és szalagozás egyértelmû, jól követhetõ volt. A közelmúltban váratlanul elhunyt barátunk, túratársunk, az Alföldi Turista Egyesület korábbi elnöke, Váradi László is elégedetten "nyugtázhatta" a sikeres rendezést. Köszönet érte az Egyesületnek, rendezõknek, gratuláció a teljesítõknek.


A túrán készült fotók.


 
 
LestatTúra éve: 20112011.07.26 10:55:17
megnéz Lestat összes beszámolója

Patai Mátra 45 48 hosszútáv


Kissé nehézkesen sikerült eljutnom szombat reggel Gyöngyöspatára, ugyanis saját hülyeségem miatt nem sikerült fuvart szereznem, így a MÁV és Volán szolgáltatásait kellett igénybe vennem, ezért csak fél nyolckor tudtam elrajtolni. A túra azzal kezdõdött, hogy megmásztuk a falut körülvevõ dombokat, elõször a délnyugatra lévõ Kecske-kõt, majd az északi Várhegyet. Szõlõk közt távolodtunk a falutól, s egy meglepetés frissítõpont közbeiktatásával, ahol többféle sütit és gyümölcsöt kínáltak, értük el a Fajzatpusztai ellenõrzõpontot, ami egyben a túra hivatalos frissítõpontja is volt, az elõbb említetteken kívül zsíros és lekváros kenyerek is sorakoztak a pontõri asztalon. Nosztalgikus szakasz következett a Tót-hegyes irányába, közben megmászva a Kávát. Ekkor kezdett el cseperegni az esõ (persze esõkabátot most az egyszer nem hoztam, gondoltam nyár van, erre az évszakra meg ugyebár a meleg a jellemzõ, semmint az esõ), de annyira komolyra egyszer sem fordult, hogy ez zavaró lett volna.


Tót-hegyes után a hosszútáv elindult egy körre Mátrakeresztes felé. Mivel a hivatalos rajtidõn túl indultam a mezõny nagyja már elment, így arra számítottam, hogy nem nagyon fogok túratársakkal találkozni, ám nem így történt, utolért egy sporttárs, akivel a két héttel ezelõtti Mátra 40 végén mentünk együtt, s a célig egymás társaságában haladtunk. Mátrakeresztesre gyorsan leértünk, közben volt egy ellenõrzõpont, ahol nagyon finom limonádéval kínáltak. A faluban a kocsmában tartottunk egy kis pihenõt, én egy teát, társam egy sört ivott.


Innen kezdõdtek aztán a problémák. Még a kocsmában meg is néztük, hogy merre fogunk továbbmenni, megállapítottam, hogy arra indulunk, amerre a Mátra 40-en, és mikor elhagyjuk a mûutat jobbra megyünk a sárgával. Elraktam az itineremet, hogy tudjak enni menet közben és elindultunk, de nem az úton, hanem a kis utcákon, majd mikor megláttuk hogy a sárga kanyarodik fel jobbra megörültünk, hogy erre jöttünk a Mátrra 115-ön is és rögtön el is indultunk arrafelé. Elértük a Hideg-kúti turistaházat, gondoltuk, túljöttünk és visszamentünk a keresztezõdésbe. Én úgy emlékeztem, hogy a M88 itt balra indult (ha Mkeresztes felõl nézzük), s bár társam azon a távon volt, Õk ott nagyon elkavartak, így nem tudta merre kell menni. Elõvettük a térképet és az itinert, viszont a térképen nem azt a helyet néztük, ahol voltunk, hanem, ahol az itiner szerint kellett volna lennünk (az lehetett a probléma, hogy társamnál lapozgatós térkép volt, én meg azt nem nagyon tudom jól használni). Így hát a térkép és a leírás szerint is jobbra kellett mennünk a Z+-en, bár azt furcsálltuk, hogy a leírásban említett négylábú villanyoszlopot sehol se látjuk (gondoltam, biztos valaki hazavitte ajándékba), de elindultunk jobbra. Az irány nemigen stimmelt, mert DNY helyett végig ÉNY felé mentünk, de azt hittem az én tájolóm bolondult meg az esõ miatt, minden jel arra mutatott, hogy jó felé megyünk (egy csomó lábnyom volt elõttünk). Egy idõ után gyanús volt, hogy már régóta jövünk és még nem vagyunk ott, de úgy voltunk vele, hogy elõbb-utóbb csak elérünk valami jelzést. El is értük, viszont nem a Z négyzetet, hanem a P-t, méghozzá a Nyikom-nyeregnél. Ekkor jöttünk rá, hogy tulajdonképpen merre is jártunk, és hogy ugyanott vagyunk, mint 3 órával ezelõtt. Egyetlen út pedig a visszaút volt, így elindultunk harmadszorra is végigjárni a Z+ ezen szakaszát és 1 és negyed óra múlva ismét ott voltunk a Hideg-kútnál. Ekkor már felismertük a helyet, hogy itt volt a limonádés pont és jelentõs idõveszteséggel indultunk el a Z+ másik ágán. Társam közben rájött, hogy tulajdonképpen a M88-on jófele jöttek, csak azt hitték, hogy nem.


Végül visszaértünk a Tót-hegyes aljába, ekkorra elállt az esõ is és rátértünk újra z ismerõs utakra. Felhívtuk a szervezõket, mert a társamnak el kellett volna érnie a fél hetes buszt és ehhez kért egy autós fuvart a faluba Fajzatról, ám ezt nem sikerült megszervezni, viszont megtudtuk, hogy a pontok még bõven nyitva lesznek, úgyhogy a folytatás mellett döntöttünk. Fajzaton valóban ott volt még a pont, gyorsan ettem pár zsíros kenyeret, mert már nagyon éhes voltam, s indultunk is tova. Itt tanakodtunk egy picit, nem volt teljesen egyértelmû a leírás, rohangáltunk oda-vissza a sáros úton, aztán végül elõvettük az én térképemet (a lapozósba már nem bíztam), s így sikerült megtalálni a helyes utat. A Havas errõl az oldalról is szivatós (bár szerintem könnyebb egy kicsit, mint a másik), de felértünk. Útitársam itt aztán elõrefutott, neki még volt esélye beérni 11:30-on belül, én tempós gyaloglással mentem lefele. Itt a szalagozás példás volt, a következõ 2-3 szalagot be lehetett látni, egész a falu határáig. Itt már nem volt szalag, ami nem feltétlenül lett volna baj, viszont a leírásból én egy kukkot nem értettem (még egy magyar mondatnak is helytelen volt, nem hogy instrukciónak), így a sáros lábnyomokat próbáltam követni, valamint a helyiek segítségét vettem igénybe, végül elértem a célnak helyt adó iskolát. Elõtte még láttam Rafteréket, amint indulni készülnek, majd kérésemre felajánlották, hogy elvisznek Pestig, így megúsztam az ottalvást (mert már nekem se lett volna buszom haza). Így villámgyorsan elintéztem a célbaérkezési procedúrát, annak ellenére, hogy 43 perccel kifutottam a szintidõbõl megkaptam a díjazást, elbúcsúztam a túratársamtól, kikértem a célvirslit és húztam is el a csíkot. Rafterék egész Budaörsig elhoztak, így már este 10-re hazaértem, ezúton is nagyon köszönöm Nekik a segítséget.


A túra összességében nem volt rossz, az útvonal jó volt, az ellátásra se lehet panasz, a szervezõk is nagyon kedvesek voltak, viszont sajnos kénytelen vagyok kiemelni egy negatívumot, ez pedig az itiner. Azzal még nem lett volna baj, hogy a rövidtávok itineréhez volt hozzátûzve egy oldal a hosszútáv leírásáról, inkább az volt a gond, hogy alapjában véve elég kusza volt az itiner, egy órát kellett forgatni, hogy az ember rájöjjön a struktúrájára, valamint a hosszútáv plusz körérõl semmilyen távadat nem volt feltüntetve, és néhol a többi résztávot is pontatlannak éreztük. Viszont az dicséretes dolog, hogy dõlt betûvel beleírták a látnivalókat és az egyik oldal Gyöngyöspatáról és a Fajzatpusztai kastélyról tartalmazott leírást. Szerintem egy kis fejlõdéssel egészen pazar túra lehetne, talán a 45-ös táv elsõ rendezése miatt csúsztak be ezek a hibák.

 
 
 Túra éve: 2010
WoteskaTúra éve: 20102010.07.27 20:06:05
megnéz Woteska összes beszámolója

Az idén ismét hajnali zuhé után, ismét a 30-as távon, de ezúttal a családomból csak én egyedül indultam el a túrán. Éjszaka Pásztón irtózatos nagy vihar volt, gondolom a tõle ~20 kmre esõ Patán is, és a viharnak köszönhetõen max. 2 órát bírtam aludni, azt is forgolódva, valamint közrejátszott a meleg is. Megjegyezném, hogy Csütörtökrõl-Péntekre is csak 4 órát aludtam, tehát a túrát nem iskerült úgy kezdeni, mint ahogyan azt elterveztem, feltöltõdve. :S



A rajtból 07:34-kor indultam el, ismét félig gyalog, félig futó menetrendet terveztem, mivel a terep ismert volt, már az itinert sem kellett használnom. Viszonylag gyorsan felértem Kecskekõre, ahol egy villámgyors pecsétet begyûjtöttem, majd lefelé kocogtam az elsõ ellenõrzõ állomásról. Kocogás közben lefelé, nézegettem a szintemelkedés, megtett táv [...] táblázatot, és eközben a földbõl kiáló, egy hajdani bokor megmaradt  tövébe sikerült megbotlanom, ennek következtében a  jobb kezemre esõ Akácfát telibe boxoltam. Szerencsére nem zúgtam el, nem lett volna szerencsés a térdem levernem már a teljesítménytúra elején. Nem álltam meg, folytattam a lihegést, az útközben összeszedett 2 centis piercingeket pedig nem gyõztem kiszedni az újjaimból. Kiértem a Szûcsi útra, az út szélén kocogva elérkeztem a keresztezõdéshez, és a szembe lévõ utcában felfelé folytattam utam. Tavaly itt kavartam el, a falut megkerülve érkeztem Várhegyre. Kapartatok felfelé egy "kollégával", és már fent is vagyunk a második ellenõrzõ állomáson. Ismét gyors pecsét, majd robogtam tovább Acélos irányába, majd Kántordomb, és Virág-domb, és e környékén a mozgó ellenõrzõ állomást is megjárva kijutottam az aszfaltozott útra. Párszáz méter ezen az úton, majd balra térünk a S+ földúton, amelynek bejáratánál elérkeztem a frissítõ állomásra. A rendezõk jó szokásukhoz hûen friss, finom süteményekkel, gyümölcsökkel, és még sok jóval vártak bennünket, de nem álltam meg, hát felkaptam egy szelet dinnyét, 2-3 pogácsát és tovább indultam Fajzatpuszta irányába. Megjegyezném, hogy a pogácsa az valami isteni jó volt, rég ettem ahhoz foghatót. Útközben csemegézve, szapora léptekkel megérkeztem a harmadik ellenõrzõ állomásra Fajzatpusztára. Itt ál ellenõrzõ állomásként mûködõ frissítõ állomást találhattunk minden jóval ellátva(sütemény, gyümölcs, zsíroskenyér, lekvároskenyér és még sok más). Kicsit elidõztem, bekaptam pár barackot,  természetesen mag nélkül, dinnyéztem eggyet, igénybe vettem a túrán elõsször a vízvételi lehetõséget, bekaptam 2 csokit, a már-már kihûllõ combizmaimat, és vádliaimat Fastum-géllel megetettem, és ezután a ponton tartozózkodó hölgyektõl egy széles mosollyal távoztam. Következett az utunk egyik olyan etapja, amely mindíg megdobogtatja a szívem. Sás-tó domb és A Káva. :D Dombokon és hegyeken felkapaszkodva szokásomhoz hûen, az izzasztó emelkedõkön ismét magam mögé utasítottam pár túrázót. [...]. A Tót-Hegyesi ellenõrzõ állomás elõtt csak sikerült elkavarnom, szerencsére nem nagyon, csak pár száz métert, ott ahol a Z négyzet két irányba ágazik. Az itiner egyértelmûen leírja, hogy jobbra kell haladnunk tovább, én barra mentem(persze akkor még nem tudtam, hogy ez nem a helyes irány), majd százméterekkel késõbb felütötte a fejem az ismeretlen környezet, terep. Ekkor néztem bele a Útvonalleírásba, hisz kocogás közben kinek van kedve olvasgatni...?! :D Ezután visszakocogtam az elágazáshoz majd a helyes útvonalon eljuthattam Tót-Hegyesre. A csúcs alatt kicsivel, fölfelé, alkalmunk nyílt egy felhõ sétát tenni, és szippanthattunk ~ 99%-os páradús levegõbõl néhány slukkot, ugyanis a hegy egy nagy felhõbe burkolózott. Gyorsan fent is voltam az ellenõrzõ állomáson, ahol ismét nassolás következett. Nem számoltam meg, de ~8 csoki fajtából lehetett választani, és több fajta kekszet lehetett roppantani. Gyors nyalámság, még gyorsabb pecsét, és egy ennél is gyorsabb lakoma a lábamnak, majd ismét útnak indultam. Le a hegyrõl sok ismerõs arccal találkoztam. Fogyóban lévõ vízkészletem kiegészítettem a Babik forrásnál, ahol úgy mint tavaj, idén is éreztem az ott keresgélõ, sündörgõ, vendégszeretõ erdei hangyakolónia borsos erejét. ~15 percet  tartózkottam a forrásnál, és e közben rácsodálkoztam arra, hogy vajon a futó "kollégák" miért nem érnek már be engem, azok akikkel Tót-Hegyesrõl lefele találkoztam. Kezdtem az hinni, hogy eltûntek mint szürke szamár a ködben, vagy mint Petõfi. Ez eszmefuttatás alatt riasztottak a hangyák, hogy most már bizony indulnom kellene, mert nem szívlelik az ottlétemet, így kocogva tar kinézetû hegyünk felé vettem az irányt, az-az, a Világos-hegy felé. Felfelé a parton begörcsölt a lábam, mert hát erõbõl, izomból mentem, és muszáj volt a part kellõs közepén 1 percet szusszannom. Az ösvény, melyen jöttem mozgást észleltem, ezért el is indultam egybõl, ne hogy azt hidjék már, hogy nem bírom a strapát. A sziklákon felkapaszkodva, megálltam és vetettem pár pillantást a gyönyörû tájra. Csusszantam lefelé a Kopasz hegyrõl. A csúcs után kicsivel, szóváltásba keveredtem, egy velem egykorú sráccal. Kiderült, az egyik rendezõ fia, aki épp a Havasra igyekszik, ugyanis édesapjával déli 12 órakkor váltják az ott tartózkodó pontõrt. Beszélgetés közben lefelé ereszkedtünk a meredek lejtõn, majd a fellibbenõ témákban tékozolva már is sikerült eltérnünk a jelzett úttól, igaz csak egy 100 méterrel, nagyon kínálta magát lefelé az út. Leértünk a földútra, és felvetettem túratársamnak azt, hogy mennyünk az ösvényen, és ne a földúton. Ahogy elindultunk az út egyre jobban be volt nõlve, tiszta dzsindzsa volt. Hát kieveztünk az útra, és ott folytattuk tovább a túrát. Egy idõ múlva elérkeztünk az ötödik ellenõrzõ pontra, Fajzatpusztára, ami a harmadik ellenõrzõ pont is volt ugye. Itt megint dinnye, és pogácsa. Mivel innen már sietõsre vettem a figurát, nem tankoltam fel vízzel, még volt ~4-5 dl vizem. Elindultunk a Havasra, de a hegy alján elszakadtunk egymástól utitársammal, mert én már nem tudtam magam türtõztetni az izgató, és szívdobogtató Havasi, hosszasan elnyúló emelkedõktõl. Fölfelé menet, az izzasztó parton a 16-os távon lévõ túrázókkal találkoztam, akik szépen lassan kapartattak felfelé, és én mint szél halattam el mellettük, ekkor ismét erõbõl mentem, úgy ahogy csak tudtam. Hárman voltak, az egyik idõsebb néni pont a pulzusát mérte, ennyit hallottam félfüllel, hogy egyik társának mondja: 120 körül van. Hát én is rátapintottam a csuklómra, nekem olyan 160 környékére jött ki, a tempó miatt érthetõ... :D Megérkeztem az utolsó ellenõrzõ állomásra Havasra. Itt is szusszantam fél percet, majd tovább indultam. Lefelé ismét találkoztam túrázókkal, õket kerülgetve leértem Tehéntáchoz. Innen már kocogtam végig, ám a falu elõtt ~1 kmrel a vádlim bemondta az unalmast, és begörcsölt. Muszáj volt 1 percet pihennem. A faluba bérve az elsõ csap alá benyomtam a buksit, és fére-fére tekintve bikinis nõket láttam. Lehet, hogy csak a melegtõl... :D Indultam tovább a célba, 5 perc alatt bent voltam.  Az emléklap és kitûzõ átvételével el is küldtek zuhanyozni, persze diszkréten, szolídan. A cuccom amit a rajtba hagytam reggel, felkaptam, és átmentem a tornaterem öltözõjébe lezuhanyozni. Már éhes voltam, így mentem virslit enni. A távot 6 óra 26 perc alatt teljesítettem, így a tavalyi eredményemen javítottam több mint fél órát, aminek örülök.



Az ellátás, és az egész szervezés nagyon profi volt. Említésre méltó különösen a sok vízvételi lehetõség. Úgy mint tavaly, az idei túra is számomra nagyon élvezetes volt. A madarak azt csicseregték, hogy lehetséges, hogy jövõre egy hosszabb, 50 km-es táv is be lesz iktatva a túrába, amit én nagyon jó dolognak tartok.

Amit hiányoltam, az a Babgulyás. Tavaly sajnos nem sikerült megkóstolnom, mert siettem a buszhoz, idén sem sajnos egyéb okokból nem az volt az étel.



Köszönöm a túrát, jövõre találkozunk! :)

 

 
 
TonnakilométerTúra éve: 20102010.07.27 12:03:00
megnéz Tonnakilométer összes beszámolója

Patai Mátra 30


31,6 km, 1530 szint


Fél ötkor csörög az óra. A családom még aluszik, most fordulnak a másik oldalukra. Pár perccel öt elõtt indulok Csemõbõl. Az úton alig jár valaki, így gyorsan érek Gyöngyöspatára. Az iskolával szembeni parkolóban még találok helyet. A nevezést gördülékenyen sikerül lerendezni és már indulhatok is. Az elmúlt napok forrósága után kellemesen hûs szellõ járja az utcákat, amint megindulok utamon. A falu szélén az európai normákat kevésbé magukénak érzõ roma honfitársaink házai mellett vezet az út. A jellegzetes udvarkép elszomorít. Inkább kilépek és irány az erdõ. Még jó hogy a lábam elé néztem, mert az út közepén éktelenkedõ halmocska arról árulkodik, valaki nem ért el addig, ahová még a király is gyalog jár. Ennek fele sem tréfa. Szerencsére kiérek a faluból, ahol valamikor szebb napokat látott szõlõk között vezet az út. A villanyvezetéknél hirtrelen jobb kanyar, innen tényleg emelkedni kezd az út. A cserjésben keskeny utat vágtak, mindig a lábam elé kell nézni, ne botoljak a csonkokban. Már sokan jönnek visszafelé a Kecskés hegyrõl, köszönünk egymásnak. A hegy tetején van az ellenõrzõpont. A kedves pontõrök mindenkinek javasolják, hogy nézzen szét, mert nagyon jó a kilátás. Megfogadom tanácsukat. Ma úgyis olyan nézelõdõs, fényképezõs túrára készültem.


A faluba visszafelé vezetõ út hamar megvan, s itt a falu más arcát mutatja. Szép házak között, gondolatébresztõ pincesoron át vezet az utunk. Egyszer csak elveszítem a turistajelet, de az útvonalleírás alapján, a Várhegy tetején álló országzászlónál lesz az ellenõrzõpont. A szintvonalra merõlegesen, rövid, de erõs kaptatóval felérek. Pecsételés, majd szétnézek, a kilátás nagyszerû. Felülnézetbõl látható a település. Próbálom megkeresni szememmel a rajt helyét. Azt nem, de a jellegzetes Patai templomtorony szépen virít. Túloldalon a Havas, nem tûnik veszélyesnek, még ma azt is útba ejtem. Irány tovább. A pont után a vízmûnél a szalagozás elágazik. Nézem a térképet, olvasom az itinert, nem lettem okosabb. Elindulok egy irányba, majd a másikba. Lesz, ami lesz. Véletlenül jól döntöttem (sokan nem). Szerintem ezen az egy helyen kíván hagynivalót maga után az itiner (mint késõbb kiderült, másutt mindenütt jól követhetõ.) Újra szõlõ táblák között vezet az út, majd beér az erdõbe. Kellemes kanyargós ösvényen haladok, mely ismét kikanyarodik a nyílt terepre. Itt található az egyetlen mozgó ellenõrzõpont. Bíztatnak, hogy nemsokára lesz ellátmány is. Kevesebb, mint egy km múlva etetõpont. Több láda õszi- és sárgabarack, dinnye, pogácsa, ásványvíz. Még nem vagyok sem éhes, sem szomjas, udvariasságból veszek egy barackot. Egyenletesen emelkedõ, kanyargós úton érem el a Fajzati vadászház elõtti keresztezõdést, mely egyben a 3. ellenõrzõpont. Újabb lakoma. Zsíros kenyér, hagyma, csalamádé, legalább négyféle házi lekvár közül lehet választani és természetesen gyümölcs-gyümölcs. Nem tudok ellenállni, falatozok egyet. Feltöltöm vízkészletemet, irány a Tót-hegyes. A kaptató állandósul, néha jól esik megállni. A gerincen észak felé haladva egyik helyen jó kilátás.Szemben a Havas és ott mögötte a Muzsla, Koncsúr. Azonnal elõugranak a Hanák Kolos túra emlékképei. A hármas határ után letérek jobbra, majd kiérve egy dózerútra meglátom a Világos-hegyet. Csak semmi türelmetlenség, elõbb a Tót-Hegyes vár rám! Újra betérek az erdõbe. Gallyropogás, valaki jön szembe, nahát ezek vaddisznók! Három koca, összesen tizenöt malaccal. Megállok, hadd menjenek. Kicsit módosítják útvonalukat a sûrûbb rész felé, de nem rohannak. Hosszasan haladnak velem párhuzamosan, de ellenkezõ irányba. Õk vannak itthon. Tovább indulok, még egy kanyar és már itt is van a Z négyzet, majd Z háromszög. A lucfenyõk között haladok felfelé. A szembõl jövõk már pecsételtek. Elég hamar felérek a csúcsra. Nehezebbre emlékeztem a Mátra 115-rõl. Akkor éjszaka palacsintát sütött a pontõr a túrázóknak. Kicsit szemerkél az esõ, de jól esik a hûtés. A Csúcson a kedves pontõr hölgyek csokival kínálnak, de inkább megkérem Õket, fényképezzenek le. Innen irány a Babik kút.  Még van vizem bõven, de frissre cserélem. Ilyen jó vizet se iszok mostanában. Nemsokára fakitermelõk tisztítják a fiatalost. Köszönök, fogadják. Kis lejtõs rész után elérek a Világos-hegy elé. Egy rövid „Isten segíts!” és már lassan, de biztosan kaptatok is felfelé. A fák aztán elmaradnak, gyepes ösvényben folytatódik az út és a végén azok a csodálatos sziklák. A Mátra 115-ön megfogadtam, ide még eljövök, hát itt vagyok. Nyugodtan fényképezek, nézelõdök. Körben sok csúcsot megismerek. Ott is, és ott is jártam már! Hiába, a Mátra gyönyörû!


Tudom lefelé elég meredek, ügyelek a fájós bokámra. Elég egy rossz lépés... Jajj! ("Azt a ...!") Na errõl beszélek. Ettõl fogva kicsit asszimetrikusak lesznek a lépéseim. Aztán a meredek lejtõ szépen lankássá válik. Kárpótol a fájdalomért a gyönyörû táj, a pompás levegõ, a csend. Nagyon figyelem, mikor lesz a Z háromszögrõl a Z+ leágazás. Ma nem szeretnék Gyöngyöstarjánba menni. Aggodalmam alaptalan könnyen észrevehetõ, már itt is van. Hangulatos ez a szakasz, kár, hogy ilyen rövid. Az erdõbõl kiérve újra ellenõrzõpont, (a 3. és egyben az 5.). A zsíros kenyér már bevált, ezt választom és egy szelet dinnyét.


Irány a Havas. Minél feljebb érek az út egyre meredekebb. Nagyon becsapós, de élvezem a mászást. A végén sokszor meg kell álljak levegõt venni. Hiába a 125 kilómmal nem erre vagyok méretezve. De miért is ne? Csak azért is felmegyek, már nincs sok hátra. A csúcs elõtt srácok üldögélnek a 6. ellenõrzõponton. Pecsételés, fénykép és már megyek is lefelé. Pár kilométer a célig, hivatalosan már nem lesz szintemelkedés. A fájós bokámnak a lejtõ nem tetszik vissza is lassulok, de a szintidõ azért nincs veszélyben. A Havasról leérve már erõsen süt a nap. Egy patak mellett haladok a faluig, pár utca és már bent is vagyok a célban. Oklevél, kitûzõ gratuláció, s invitálnak ebédelni. Már megint enni? Azt mondják, van lehetõség tusolni. Miért is ne. Képzeljétek el, ennek a kis mátrai falu takaros általános iskolájának van saját tanuszodája és nem is akármilyen sportcsarnoka. Az öltözõben zuhanyzók, hideg-meleg víz. Mit akarsz még? Nagyon jól esett a zuhany. A ruhámat is kiöblítem, kicsavarom, vizesen visszaveszem. Jólesõen hût. Azért délutánra csak felmelegedett az idõ. Most már jöhet a fõtt virsli és a puha kenyér.


A szervezõk nagyon kitettek magukért. Mindent elkövettek, hogy jól érezzük magunkat mi túrázók. És sikerült nekik. Köszönet érte.


Jövõre feltétlenül elhozom a fiamat is.

 
 
 Túra éve: 2009
mz/xTúra éve: 20092009.07.28 09:34:23
megnéz mz/x összes beszámolója
Patai Mátra 30
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 33,6 km / 1530 m)

Az idei Kõrösön ugyan a táj nem nyûgözött le, de az abszolút korrekt rendezés igen, s mikor láttam, hogy ezt a túrát is az Alföldi TE rendezi, hamar eldöntöttem, hogy erre a hétvégére ez lesz a megfelelõ választás, gondolván, hogy ezúttal már a tájjal sem lesz baj, s a rendezés is tökéletes lesz. Nem is csalódtam!

A Mátrában az útvonal miatt nem kell aggódni, mert a Mátra olyan, mint a Bükk: akármerre is mész, biztos, hogy szép helyeken jársz – ez így volt ezúttal is! Ami kevésbé tetszett, az a „felvezetõ” szakasz, amíg elértünk a Mátráig, ugyanis elõtte bõ 10 kilométert kavarogtunk Gyöngyöspata körül, s igazából nem is tudom miért! Semmi bajom ugyan Gyöngyöspatával, de azért ez a község szerintem nem egy olyan hely, hogy érdemes minden oldaláról körbejárni, márpedig a szervezõk olyan utat választottak, hogy két óra gyaloglás után még mindig Gyöngyöspata csak határában voltunk!

Hogy egészen õszinte legyek, a túra elsõ emelkedõjét, a Kecskekõ csúcsát én teljesen feleslegesnek éreztem, mert egyrészt az már talán nem is a Mátra része, másrészt a településtõl délre van (a Mátra meg északra), amiatt el kellett menni oda, aztán vissza a faluba, hogy észak felé, a Mátra felé vehessük az irányt, harmadrészt az oda vezetõ út nem volt egy nagy durranás, ráadásul egy helyütt ösvényszélességû és rosszul járható volt, s persze mivel ez volt a rajt utáni elsõ úti cél, itt volt a legtöbb az ember egy idõben, szóval az egysávos ösvényen kerülgettük egymást… Negyedrészt pedig a Kecskekõ panorámája szerintem nem egy eget rengetõ dolog, a túloldali Várhegyrõl nagyjából ugyanazt láttam… Szóval én ezt a Kecskekõt lazán és szemrebbenés nélkül kihagytam volna, helyette inkább egybõl a Mátra felé vettem volna az irányt és inkább ott gyalogoltam volna többet, mintsem Gyöngyöspata körül… De persze ez csak amolyan szubjektív vélemény!

Maga a túra egyébként szerintem nagyon jó volt, az itiner korrekt, minden benne volt, aminek benne kellett lennie, táv- és szintadatok, egy viszonylag jó térkép és egy nagyon jól használható leírás, plusz egy-két érdekesség is az útba esõ helyekrõl. Elég sokat mentünk jelzetlen utakon, az elsõ 10 km-t végig, de a végén is néhány km-t, de sehol nem volt a legkisebb probléma sem, a szalagozásra csak a „kifogástalan” jelzõt tudnom használni, ráadásul egy-két fontosabb kanyarban külön, alkalmi útjelzõ táblákat is láttunk.

A szervezõk és a pontõrök nem egyszerûen kedvesek voltak, talán a szívélyes a jobb jelzõ, az ellátás pedig minden elvárást felülmúlt és ezt komolyan mondom! Fajzat elõtt a kanyarban szinte egy falusi lakodalomban éreztem magam, olyan bõséges volt a kínálat, a sokféle házi sütésû édes és sós süti közül azt sem tudtam melyikbõl vegyek, kétféle ásványvíz, a szokásos zsíros kenyér csalamádéval, s rengeteg sok friss gyümölcs, ládaszámra barack és szilva… S minden gyakorlatilag korlátlan fogyasztással, itt nem adtak egyet, mint más túrákon, hanem gyakorlatilag annyit vettél, amennyi jól esett, s tényleg szívesen adták! Szóval leírhatatlan!
Mindez Fajzat elõtt pár kilométerrel, majd ha esetleg útközben kifogyott volna a zsebembõl a friss szilva, Fajzatnál gyakorlatilag ugyanaz még egyszer, vagy tíz féle süti, szilva, barack, kenyér… A rendezõk szívélyességet jól jellemzi, hogy amikor kértem egy pohár vizet, azonnal felajánlották, hogy az üvegembe is töltenek a bubis ásványvízbõl, hogy legyen nálam, mielõtt nekiindulok a hegynek…

Szóval az ellátás az valami egészen fenomenális volt ezen a túrán! De az igazi meglepetés a célban írt, az oklevél és a kitûzõ mellé ugyanis még egy bónt is kaptunk, a közeli vendégházban egy jó ragulevesre is a rendezõk vendégei voltunk! Komolyan mondom, ettõl az ellátástól le voltam nyûgözve! Ez egész egyszerûen a szokásos skálámon minõsíthetetlen, ilyen színvonalú vendéglátást én még teljesítménytúrán nem tapasztaltam! S teszem hozzá, hogy a nevezési díj egyáltalán nem volt magas, sõt...a Kõrös miatt pedig még abból is adtak kedvezményt…

Köszönet a rendezõknek ezért a túráért, a szívélyes és kedves vendéglátásért, s a sok munkáért, amit ennek a túrának a megszervezésébe fektettek, mert ezen látszott, hogy ebben van erõfeszítés! Nagyon magas színvonalon rendezett túra volt, leírhatatlan ellátással!

Ja! A jelvény szerintem nagyon nem szép…:-) De azért örülök, hogy megszereztem! Viszont jobb volna újat tervezni, úgy látszik, hogy az Alföldi TE rendezvényeinek csak ez a gyenge pontja: a jelvény… :-) Mert a Kõrösös jelvények sem túl szépek…:-)

Táj/útvonal/feeling (szerintem): 4
(több Mátra és kevesebb Gyöngyöspata esetén sima 5-ös, így igazán csak egy négyeskét adnék rá…az út elsõ 10 km-es kavargása nekem annyira nem tetszett céltalannak éreztem…)

Szervezés (szerintem): 5
(csak annyit mondok: kifogástalan)

Itiner/útleírás (szerintem): 5
(teljesen rendben volt, minden benne van, aminek benne kell lennie, az útleírást is hibátlannak éreztem)

Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 5
(ha 5-ig szoktam pontozni, akkor ez 6-os! Teljesítménytúrán ilyen ellátást csak az Alföldi TE rendezvényein látni, szó szerint utánozhatatlan!)

 
 
fercsiTúra éve: 20092009.07.27 08:08:31
megnéz fercsi összes beszámolója
Rövden maga a túra szép volt, a végén viszont beárnyékolta, hogy a 9 éves gyermekemmel megtett 6km-es távhoz a túrakiírásban szereplõ kitûzõt nem szolgáltatták. A rendezõtõl vállvonogatásos "nem jár" mondatot kaptunk. Hazafelé (Budapestig) nem gyõztem vigasztalni szegény gyereket. Szomorú, hogy a mai világban a gyermeket sem kímélik a cslódástól. Számomra nem meglepetés, hogy mindenhol átverések vannak, de egy kilencéves gyermek még hisz a leírt szó erejében, most megláthatta, hogy mi a valóság. A Patai Mátrából ez volt az elsõ és utolsó túránk. Köszönet a kiíróknak.
 
 
WoteskaTúra éve: 20092009.07.26 20:08:36
megnéz Woteska összes beszámolója
Patai Mátra 30

A hajnali kis zuhé után, egy sor otthoni tanakodás után, hogy fog-e esni az esõ; végül 7:30 körül sikerült elindulnunk a családommal Pásztóról, Patára. Ez a második teljesítmény, és viszonylag "hosszabb" túrám amit teljesen egyedül teljesítek, ugyanis még csak 15 éves vagyok.:) És bevallom, hogy most kezdtem elölrõl a túrázást, mert 12 éves koromban abbahagytam, amit persze bánok. Többiek a 16km-es távon neveztek a(z) F1 miatt(bocsi a reklámért :D).

08:03-kor indultam útnak, a 30km-es távon.
Egybõl Kecske-kõ felé vettem az irányt, aztán az elején már majdnem sikerült elkavarnom, a szõlõ sorok között, szokásomhoz hûen, de végül odataláltam sikeresen az ellenõrzõ állomásra. Ezután visszafele az elágazóhoz, lefelé kicsit kocogtam, közben kerülgetni kellett az embereket, de végül pár száz méter múlva kiértem a Szûcsit, és Patát összekötõ útra. Pata fõutcájához kellett eljutni, innen a Kék körút turista jelzésen juthattam fel a 2. ellenõrzõ állomásra, Várhegyre.
Az ellenõrzõ ponthoz közeledve, az ott pihenõ, emberek, furcsán néztek rám, és mihelyst odaadtam a hölgynek a pecsételõ lapot, közölte velem, hogy rossz felõl közelítettem meg Várhegyet, így majd +1km sikerült feleslegesen téblábolnom.
Nem egyedül csak én jártam így, ugyanis mögöttem 2-3 "kolléga" jött, akik szintén a falut megkerülve érkeztek az állomásra, így sikerült megnyugodnom, hogy nem csak számomra volt megtévesztõ a jelzés. Persze útvonal leírást luxus számomra olvasni, inkább elõször megpróbálok józan paraszti ésszel tájékozódni.:) Ha elolvasom akkor nem esett volna meg velem...(Azt viszont remélem, hogy az utánam gyalogló "kollégák" nem engem követtek a rossz úton, ha így volt akkor elnézést kérek!:D) Az állomáson kicsit kinevettek, ezt én is egy széles vigyorral viszonoztam, majd elindultam tovább Acélos irányába. Itt lázán bele-bele kocogtam, majd késõbb megérkeztem a mozgó ellenõrzõ pontra, pecsételés, és egy rövid útbaigazítás után folytattam utam Virág-dombra. Virág-domb után megérkeztem a frissítõ állomásra, ahol nagyon finom süteményekkel, pogácsával, és több fajta gyümölccsel várták a túrázókat. Vízzel feltankoltam, és egy kis falatozás után tovább indultam Fajzatpusztára, ezen a szakaszon hála istennek nem ért semmiféle meglepetés. Pecsételés után tovább haladtam a Sárga kereszten Sás-tó dombra, itt megint esélyem volt a lazább de hosszabban elnyúló parton fölfelé pár túrázót magam mögé utasítani. Késõbb megérkeztem a Káva csúcsra ahol adott volt a lehetõség, hogy megtekintsem a gyönyörû kilátást. Pár perces pihenõ után visszatértem a Sárga keresztre, majd az útjelzõ tábla után két akkor még számomra ismeretlen túrázóval "összebarátkoztam". Hármasban, kicsit jobban megszedve lépteinket kapartattunk felfele Tóthegyesre, itt is egy pecsételés, egy kis kaja, majd ismét útnak indultunk. Mivel ismét csak fogyóban voltak folyadék készleteim, a Babik forrásnál megálltunk feltölteni kulacsainkat, üvegeinket. Az üvegem miközben töltöttem, a körülöttem keresgélõ, sündörgõ kismillió hangya összevissza csipdosott, így megelégelve a dolgot fejvesztve menekültem a forrás közelébõl, és követtem két túratársam. A következõ célpont Világos-hegy volt más néven Kopasz-hegy, utóbbi nevét tar kinézetérõl kapta, ezen felkapaszkodva körültekintettünk, majd játszi könnyedséggel "lemásztunk" tar külsejû hegyünkrõl. Ezután viszonylag könnyedén visszajutottunk ismét Fajzatpusztára, ami 3., és 5. ellenõrzõ pont is volt egyben. Itt már a 16km-es távot sikeresen teljesítõ édesapámék vártak engem frissítõvel, a buszra pénzzel, és egy kis Fastum-géllel, mert a lábam elkezdett görcsölni. Nem volt mese, még a Havast meg kellett mászni, annak ellenére is, hogy a combom fájt.(Edzetlenségem miatt)
Aztán ismét útnak indultam, siettem, hogy beérjem a két túratársam, kb. 1 km után utolértem õket, aztán együtt téptünk felfelé. Elértük az állomást, pecsételés, valamint egy rövid szusszanó után ismét elindultunk. Tehéntánc körül én gyorsabban szedtem a lábaimat, ugyanis még el szerettem volna érni a buszt, amire volt még majdnem 3/4 órám. Így elszakadva tõlük, beértem a Pincéshez, így már lakott területen voltam, és további két turista segítette a tájékozódásom a cél felé.
Sajgó lábakkal, pontosan 7 óra alatt teljesítettem a túrát, amit nagyon élveztem.
A 30km-esek fõtt ételt ehettek egy közeli étteremben, de sajnos nem volt már idõm enni a finom Babgulyásból.
Megjegyezném, hogy az ellátás, a vízvételi lehetõségek számomra nagyon jól jöttek, mindig friss víz kerülhetett az üvegembe, amit értékelek.

Köszönöm a túrát, jövõre találkozunk!:)


 
 
dzoli1Túra éve: 20092009.07.26 09:42:43
megnéz dzoli1 összes beszámolója
Patai Mátra 30

A tervek szerint hajnali 4-kor keltem. Éppen akkor jött egy kiadós zápor, de fél óra múlva már nem esett, viszont ragyogóan felfrissült a levegõ. Soha rosszabb kezdést. :)
Összekészülõdés után pontban 5-kor indultam a kutyákkal, és 1/4 6-kor felvettem a Keletinél az útitársamat, SzLa1-et.
3/4 7-re értünk Gyöngyöspatára, majd a kötelezõ "ügyintézések" után 7 óra 3 perckor elindultam a kutyákkal. Az útitársamnak mondtam, hogy menjen nyugodtan a saját tempójában, én úgyis ládázni fogok, ha lesz útközben.
Hoztam szokásos formámat, az elsõ 5 km-en kétszer is elkavartam, ugyanabban a keresztezõdésben. :( :)
Patáról ugyanis fel kellett menni a Kecske-hegyre, majd egy darabig ugyanazon az úton visszajõve vissza Patára, és úgy tovább. Volt tehát egy keresztezõdés, aminek minden ága ki volt szalagozva (innentõl tért el a visszaút). "Természetesen" én a visszaúti ág szalagozását követtem odafelé, így tettem egy kis kitérõt, mire rájöttem a tévedésemre. Nem volt persze sok, oda-vissza úgy 1 km lehetett. Visszafelé pedig nem vettem észre ezt a keresztezõdést, így én teljesen az odaúton mentem visszafelé is. :( Így kicsit más irányból közelítettem meg a 2. ellenõrzõ pontot a Vár-hegyen. :) Késõbb is voltak kisebb elkavarásaim, de pár száz méterek, nem osztottak-szoroztak. :) Hozzáteszem, hogy ezek teljes egészében az én hülyeségemnek köszönhetõek, ha olvastam volna az egyébként rendkívül részletes itinert, akkor nem történtek volna meg.
A túra egyébként szuper volt, az elõzetes híresztelések messzemenõen helytállóak voltak. Én a Mátra 115-ön hallottam róla a rendezõktõl, és már akkor elhatároztam, hogy hacsak nem jön közbe semmi, eljövök rá. Majdnem közbejött...a Balaton-átúszás. Szerencsére azt elhalasztották. :)
30 kilométeren 4-szer volt ellátás (a csak vizes helyeket nem számolva)!! A végén hatalmas tál raguleves, tele hússal és mindenféle finomsággal. Menet közben terülj asztalkámok, zsíros/lekváros kenyérrel, finomabbnál finomabb süteményekkel, pogácsákkal, gyümölcsökkel. És gyakorlatilag korlátlanul fogyaszthattál.
A pontõrök rendkívül kedvesek voltak, a kutyáimnak még sosem volt ilyen jó dolguk. :) Szó szerint tömték õket zsíros kenyérrel, pogácsákkal, sütikkel. (De annak a pofátlan Dalmának még ez sem volt elég! Az egyik ellenõrzõ ponton, amíg a pontõr hölgy pecsételt nekem és könyvelt, odaosont a pokrócán lévõ zacskójához, és kivett belõle egy sajtos rudat. :( :) Én sem figyeltem, elég kellemetlen helyzet volt. :( De aranyos volt a hölgy, csak nevetett rajta, és kivett egy másikat, azt pedig odaadta Nimródnak. :) Ezúton is köszönöm a kedvességét!!! :) Hát kb. ilyen hangulat uralkodott az egész túra folyamán! :)) ) Mindenesetre jól leszidtam Dalmát, de láttam a szemén, hogy legközelebb újra megtenné. :) (Otthon egyébként sosem tenne ilyet. A saját kajájához is csak akkor nyúl, ha mondjuk neki. De szent meggyõzõdése szerintem, hogy amint kilép otthonról, a házi szabályok nem vonatkoznak rá. :) )
Idõközben utolért az útitársam, így a túra hátralévõ részét már együtt tettük meg. 2 láda esett az útvonalra, a gckpsz és a gchvas, mindkettõt sikerült összeszednem. :)
Hála a hajnali zápornak, nagyon kellemes friss levegõ volt, a szél is állandóan fújt/lengedezett, így elviselhetõ volt az idõközben elõbújó nap melege. Vizet is vittem magammal eleget, 3 litert magamnak, 3 litert a kutyáknak. Nekik még enni is, a túra végén meg is kapták, megérdemelték. Pocsolya is volt rendesen, így vízben senki nem szenvedett hiányt. A kutyák a túra vége felé még patakozhattak is egyet. :) Ez jól is jött, mert ekkor már igen meleg volt, legalább lehûthették magukat.
Összességében rendkívül kellemes túra volt, nekem nagyon jólesett. :) Bár 1500 m a szintkülönbsége, ez nagyon egyenletesen oszlik el, szenvedés nélkül teljesíthetõ.
10 óra volt a szintidõ, kényelmes tempóban haladva is 1,5 órát spóroltam.
És ami számomra (és gondolom más kutyás túratársamnak is) nagyon fontos, ez egy ideális kutyás túra. A szervezõk hozzáállását már részleteztem, de az útvonal vonalvezetése is tökéletes ebbõl a szempontból is. Gyakorlatilag nem is kell figyelni a kutyákra....kivéve azokat az ellenõrzõ pontokat, ahol gazdátlan sajtos rudak hevernek zacskóban, pokrócon. :) És egyetlen kullancs sem volt egyik kutyámban (és persze bennem) sem! :))

Köszönöm a szervezõknek ezt a rendkívül kellemes túrát, a pontõrök - kivétel nélkül!! - határtalan kedvességét, a 600 Ft nevezési díjból biztosan ki nem jövõ bõséges ellátást.
Csak ajánlani tudom mindenkinek ezt a túrát, én biztosan jövök még. :))

 
 
 Túra éve: 2008
moiwaTúra éve: 20082008.07.26 21:39:47
megnéz moiwa összes beszámolója
Patai Mátra 30

avagy: amikor a Körös 50-en híressé vált vendégszeretet és a bõséges szolgáltatás a Mátrába költözik :-)

Sokat gondolkodtam a héten, hova menjek túrázni, a Fejérkõ lett volna a másik esélyes jelölt, de tavaly az Alman-tetõ környékén már jártam, így viszonylag frissek voltak az emlékeim. A Mátra mellett az szólt, hogy már több mint 10 éve nem vetõdtem el a Mátra 115-ön megismert hullámvasút híres "zárószakaszára", ezen kívül ugye szegény Mátra 115-ön meglehetõsen kómás állapotban jártuk be ezt a részt, már 100 km-rel a lábunkban. Tudtam persze, hogy helyileg merre voltunk, de konkrét emlékek (a bealváson, és fáradtságon kívül) nem nagyon maradtak meg. Kíváncsi voltam, hogy friss fejjel, kifejezetten örömtúra keretében, nyitott szemmel járva milyen szépségeket kínál a táj. Na persze ne feledjük, hogy az Alföld TE gárdája is fémjelez egyfajta rendezõi minõséget.

A reggeli gyöngyösi buszon összefutok Dömével, valamint pozo-val és OT Jancsival. Közülük csak Döme vállalkozott a hosszabb, 30-as távra. Meglepõdtem, hogy Pestrõl mennyire kevesen választották ezt a túrát, tömegközlekedéssel legalábbis. Na persze, pesti embernek ott volt egy konkurens rendezvény, ami ráadásul a Budapest Kupa része.... Gyöngyösre a kiírtnál jóval hamarabb megérkezünk, így egy korábbi busszal tudunk Gyöngyöspatára utazni. Néhány mezõberényi sporttárs csatlakozik a túrára igyekvõk táborához.

A szûcsi elágazásnál leszállva a Jessze-oltáráról híres templomot célozzuk meg és haladunk lefelé. Balkézfelõl találjuk meg az iskolát, ahol kényelmesen benevezünk. A rendezõségen egyesületi póló, külön irányító emberek az iskola bejáratánál, szétválasztva a nevezési és rajtoltató asztal. Nyilván ez nagy tömeg esetén roppant hasznos, a mai túrán annyira sokan nem indultak. Ez számunkra kellemes, én legalábbis sokkal jobban szeretem a családiasabb rendezvényeket. A rendezõség több résztvevõre kalkulált, emiatt aztán nem volt korlátozott a szolgáltatás sehol :-)

Pozoval, OT Jancsival és Dömével indultunk el, és a túra elsõ felén igazi "Patai keringõ" érzésünk lehetett, mert körbegyalogoltunk Gyöngyöspata körül, elõször a Kecskekõt vettük célba, ami a falutól délre található. Elhaladtunk az ABC mellett, ahol a Patai keringõ túrának volt ellenõrzõpontja és ahol az ABC-ben bent a polcok mellett (!) lévõ csapnál vételeztünk anno vizet :-) Ez a szakasz szalagozott volt, fehér szalagokkal és oda kerültek ki, ahol szükség volt rájuk. Egy oda-vissza szakasz keretében másztunk fel a Kecskekõhöz, ahol észak felé adódott szép kilátás: a falu, mögötte a Várhegy illetve a Havas, távolabb jobbra a felhõbe burkolódzó Kékestetõvel. Innentõl Dömével ketten mentünk tovább. A helyenként bokatörõ utat nem régen találhatták ki és járhatták be, kell még egy kis idõ, míg az egykori aljnövényzet helyén kialakul egy rendes gyalogút. Itt futottam össze OT Gyurival, aki megígérte, hogy a Mátrai csillagok 15-ös beszámolója után nemsokára megalkotja a történet második felvonását is, ahogy azt írásban ugye megígérte a kedves olvasóknak :-)

Visszaérve a leágazáshoz lekanyarodtunk ismét a faluba, majd egyenesen felfelé haladtunk a Várhegy irányába. Az utolsó házakat követõen rövid, de igazi mátrai meredekségû izzasztó rész következett a Várhegy ellenõrzõpontig. Döme itt felírta a szükséges mátrai várkódot. Visszanézve pompás kilátásban lehetett részünk, integethettünk a Kecskekõ irányába az ottani pontõrnek :-) Ezután továbbra is szalagozáson haladtunk, szemben tornyosult elõttünk a Havas, de még várnia kellett rá, hogy megmásszuk. Jobbra ki-ki tekintgetve szinte végig szép kilátásban gyönyörködhettünk az Alföld irányába.

Közben egy ellenõrzõhelyet is érintettünk, ami végül is váratlanul ért bennünket, mert a térkép alapján egyértelmûnek tûnõ útvonal miatt nem olvasgattuk a szöveges leírást. Ezután enyhén lefelé haladtunk és a mûútra térve egy meglepetés pont várt minket. Mondhatni terülj-terülj asztalkám! A Gyöngyöshöz közeli gyümölcsösbõl a rendezõk "Szedd magad" akció keretében jól felpakoltak: szilva, alma, sárga- és õszibarack halmok vártak elpusztításra, korlátlan mennyiségben. Különösen a barackoknak nem tudtam ellenállni. Olyan jó érzés volt végre "igazi" gyümölcsöt enni, ilyet nem nagyon kapni a boltban mostanság... A gyümölcsökön kívül még sok-sok házi süteménnyel is kínáltak: mézes-szezámmagos sütemény, mákos és lekváros kiflicskék, csokis kuglóf, lekváros linzerkarika, és ki tudja, hány féle még... Vizet is lehetett vételezni, mind szénsavasat, mind szénsavmenteset. Még szerencse, hogy 10 órára emelték a szintidõt, ez a megállás hosszabbra sikeredett, mint terveztük, de hát ilyen csábításnak nagyon nehéz ellenállni :-)

Innét kellemes dimbes-dombos úton jutottunk el az elágazáshoz, ahol a két táv elvált egymástól. Mi jobbra fordultunk és célbavettük Fajzatpusztát. Jó tízperces gyaloglás után el is értük a következõ ellenõrzõpontot. Na itt kezdtük azt hinni, hogy nem biztos, hogy teljesítménytúrán veszünk részt, hanem valami egészen máson: gyakorlatilag az elõzõ etetõponttal azonos korlátlan szolgáltatásban volt részünk, mindez kiegészült a korlátlan (!) görög salátával, és zsíros kenyérrel. Mivel elõttünk állt még a kellemes hullámvasút, nem nagyon tömtük meg a bendõnket, de ennyi édesség láttán nem könnyen akaródzott továbbmenni. Beszélgettünk is a kedves rendezõkkel (akikbõl a szolgáltatást adó pontokon volt legalább 4-5 ember), érzõdött az adni akarás, hogy õk vannak miértünk, és hogy szinte minden kívánságunkat teljesítenék.

A sokadik sütemény és a talán hetedik (?) sárgabarack után nehéz szívvel, de elbúcsúztunk a fajzatpusztai ponttól, de megígértük, hogy nemsokára visszajövünk, tudniillik ezt a helyet kétszer is érinti a túra útvonala. Innentõl a jó öreg Mátra 115 egykori útvonalát róttuk, furcsa is volt érezni, hogy messze nem vagyok olyan kómás és fáradt mint akkor. Szerencsére a korábbi napok esõzései ellenére komoly sárral nem találkozunk az emelkedõn. Valahogy a Kávára tartó út anno hosszabbnak és meredekebbnek tûnt. Döme itt saját tempójára vált vissza, én elõremegyek, de mindig bevárom. Idõközben áthaladunk a dombnak csúfolt, több mint 500 méteres magasságú Sás-tó-dombon. A Káva csúcsa elõtt balra adódik szép kilátás, muszáj is ledokumentálni a látottakat. A S+ jelzések különben szépek, frissek, és néhány helyet leszámítva jól követhetõek.

Závoz után néhány sporttárs a kijártabb széles erdészeti úton halad, de a jelzések a kerítés mentén bent vezetnek. Idõvel rájönnek, hogy nem a jó úton mennek. Egy másik széles útra való letérésnél a térkép segít, hogy jobbra kell fordulnunk, a terepen csak némi logikával sikerül kisakkozni, hogy valóban helyes, amit gondolunk. Az emelkedõ tartós, balról szépen átvált a tölgyes bükkösbe és elérjük a Z négyzet jelzést. Már nincs messze a Tót-hegyes csúcsa, bár addig még mászni kell egy picit. A legvége már igazi kanyarokkal tarkított út, keskeny ösvényeken. A csúcson OT Évi teljesít szolgálatot, kapunk tõle csokit, mint juttatást. A csúcsról a látvány szép, de csak abba az irányba, amerre a magasba törõ fák engedik.

Kisebb pihenõ után visszaereszkedünk a Z háromszög / Z négyzet elágazásig, majd a hangyabolyairól is ismert Babik-forrás mellõzésével ereszkedünk le egy nyeregbe, immáron a Z háromszögön. Egyre több a bogár, ma a szememet vették célba, alig lehet õket elhessegetni. Már csak egy rövid, de igen velõs mászás van vissza. A végén már füves és köves terepen való mászással jutunk fel a Világos-hegy csúcsára. Ahogy az útvonalleírásban is szerepel, valóban, a körpanoráma lélegzetelállító! Az Apci-hegy, a Nagy-Hársas, a Muzsla + Koncsúrok, Tót-hegyes, kelet felé Galya-tetõ, Csór-hegy, Kékestetõ, távolabb délkeleti irányban a Sár-hegy látszik gyönyörûen. Várkód itt a hegycsúcson is van, de Döme mosolyogva mondja, hogy korábban már felírta magának. Kicsit összezárnak a felhõk felettünk, reméljük, nem lesz ebbõl semmi komoly (szerencsére nem is lett...).

A Világos-hegyrõl való leereszkedés elõször egy kicsit bozótharcos és bújós, majd ahogy kiérünk a nyílt részre, nagyon meredek, az erdõbe beérve még meredekebb és csúszós-görgeteges. Régebbrõl úgy rémlett, hogy az enyhébb lejtésû széles utat elérve kellett balra fordulni. Úgy látszik, ennyi év után nagyon megváltozott a táj, mert egy irtásos szakaszon bozótos ösvényen kellett haladjunk. A Nagy-lénia magasságában elfordultunk a Z+-en jobbra, amin némi hullámvasutazás + patakátkelés következett. A bogarak nagyon elszemtelenedtek, egyikük be is mászott a szemembe, nem volt egyszerû kiszedni onnét. Közben megcsodáltunk egy nagyon egészséges és nagykalapú õzlábgombát. A mûútra kiérve az egyik rendezõ kosarára lettem figyelmes, ami tele volt szebbnél szebb õzlábgombával. Legalább egyet meghagyott a többi túrázónak is :-)

A leírásban apró malõr folytán tévesen az szerepelt, hogy a mûútra való kiérkezéskor balra kellene fordulni. A rendezõk ezt hamar észrevették, és több emberüket is kiküldték, valamint táblát is kiraktak, hogy a helyes irány felé tereljék a résztvevõket. Nagyon szép gesztus! Itt összefutok OT M. Lacival, aki a mai túra útvonaláról érdeklõdik. Felemlegetem a Mátra 115-tel való részbeni hasonlóságot, õ erre elmosolyodik, nagy kedvence volt anno az a túra. Cserébe érdeklõdöm nála az idei Pázmándi Toporgók Éjszakai rendezvényérõl. Talán túl nagy volt azon a hétvégén a kínálat, nem indultak annyian, mint amennyire elõzetesen számított...

Ahogy így beszélgetünk, elérjük "Fajzatpuszta II"-t, ami kinézetében teljesen megegyezik "Fajzatpuszta I"-gyel. A szolgáltatások változatlanul a rendelkezésünkre állnak. Sõt! Kiderült, hogy görög salátából óriási hordónyit készítettek, és nem tudják, hogy fogják majd a maradékot önerõbõl elpusztítani. Egy egész tányérnyit kérek, és jóízûen elfogyasztom. Letesztelem közben az addig nem kóstolt süteményeket is, a mézes-szezámos a nagy kedvenc, de a mákos kifli is magas pontszámot kap. A rendezõk adnának akár elvitelre is a salátából, de nincs nagyon mibe tenni. Legközelebb ha jövök, majd néhány üres uborkásüveggel is készülök :-)
A sárgabarackból viszont szedek magamnak, jól jön az majd fent a Havas tetején.

Döme közben elindul, amíg én még befejezem az étkezést és beszélgetek még egy keveset a rendezõkkel. A Holeviczkitanyáig oda-vissza szakaszt járunk, hiszen ezt a részt már délelõtt egyszer érintettük. A két résztáv elágazása után most már tényleg a Havas felé vesszük az irányt. Elõbb még kellemesen emelkedik, majd egy balkanyar után jön az, ami még anno csoffadtságom ellenére is jól megmaradt bennem: jelzések vannak ugyan, de út nincs :-) Magyarul tehát felfelé haladunk, fától fáig. A jobbkanyart elérve egyértelmû úton találjuk magunkat és megindul a szinte nyílegyenes mászás egészen a csúcsig. A Havas egy meglehetõsen "sunyi" hegy: amikor az ember azt hiszi, hogy elért a csúcsra, valójában az még messze nem az. Pedig nincsenek a hegynek elõcsúcsai, az apró kanyarok okozzák ezt a tévképzetet. A csúcs elõtt balra megint pompás kilátás fogad, még itt dokumentálok, mert a csúcsról magáról semmi panoráma nincs, a fák miatt.

A Havason szolgáló pontõrök bíztatnak, hogy nincsen szint vissza és hogy még jobb kedvre derítsenek minket, elmondják, hogy a célban gulyás is vár bennünket. Közben az óránkra is tekintünk, és megállapítjuk, hogy vagy mi vagyunk nagyon lassúak, vagy a táv több, mint amennyinek írva vagyon, mert a kinézett utolsó buszhoz már nem vehetjük végtelenül kényelmesre a tempót. Itt Döme egy kicsit visszamarad és egy ecsédi túrázóhoz csapódom, akivel kellemeset beszélgetünk. A szalagokat figyeljük, így közben fel sem tûnik, hol tér el jobbra a S+ a Kénes-forrás felé. Kiérve az erdõbõl a Tehéntáncnál jobbra kanyarodunk és lesétálunk a patakparthoz, melynek partján kell csak maradni, és az egybõl bevisz Gyöngyöspatára. A falut elérve némi tanácstalanság lesz úrrá rajtunk, mert egy kishidat már annak a hídnak véljük, ahol majd jobbra kell fordulni. Valójában még bõven rajta kellett volna maradni az úton egyenesen (ahol a S körséta jelzés is halad). Kis korrekció után belõjük a templom tornyát és azután fordulunk csak jobbra, szinte egyenesen az iskola kapujához.

A célban OT Ádámtól kapunk célidõt, majd kisvártatva a hátsó asztalról megérkezik a díjazás is. Eközben KuJoMi-t fedezem fel, aki megkérdezi, hogy múlt héten miért nem a Via Dolorosa 115-öt választottam. KuJoMi vendégváró pálinkája nagyon üt, csakúgy mint anno a Barcika túra elõtt :-) Megígérem neki, hogy ha olyan kedvem van, csatlakozom egy hónap múlva a Vadrózsa 50-en a csapatához. Célszolgáltatás: sütemények :-), ezúttal pogácsával kiegészülve. Valamint szörpök is, természetesen többféle. A célban a fõrendezõ V. Béla kíváncsi a tapasztalatainkra és minden észrevételünkre. Ahogy mi láttuk, minden fantasztikus. Ha már mindenáron valamit meg kell említeni, az a (szerintünk) alábecsült táv, ahogy mi éreztük, a 32 km lehetett kb. 36 is. Ebben KuJoMi is egyetértett. A szalagozás tökéletes, a jelzések helyenként nem teljesen egyértelmûek, de némi fejtöréssel kikövetkeztethetõ a helyes irány. Az ellátás fejedelmi, a hozzáállás a megszokott Alföld TE színvonal, a pontõrök kedvesek. Kilátópontokban bõvelkedik az útvonal. Mivel ezt a részt csak az egykori Mátra 115 érintette egykoron, a túrázók többségének bizonyára tud újjal szolgálni a túra útvonala.

A célban kapott bónnal átvonultunk egy közeli vendégház kertjébe, ahol elfogyasztottunk egy tányér finom gulyást is. A sok szolgáltatás bekebelezése közben figyeltük az óránkat is, mert a kinézett buszhoz idõben ki kellett mennünk a megállóba. Elköszönve a rendezõségtõl, Dömével arról beszélgettünk, hogy egy nagyszerû túrán vettünk ma részt, és nagyon jó döntés volt a Mátrát választani. Az idõjárás is kegyes volt hozzánk, és megkímélt a Mátra igen marasztaló sarától (amirõl az idei Mátrabérc résztvevõi tudnának mesélni).

Összességében tehát nagyon jól éreztem magam, ezen a terepen kellemesen esett ez a táv (és hozzá a viszonylag sok szint). Az ellátás pazar, a környék gyönyörû.

Köszönöm a rendezõknek ezt a remek napot!

Képek: http://fotoalbum.hungarotel.hu/moiwa/3650#2